Kelet-Magyarország, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
v/i/e proletárjai, egyesüljetek! ■ÄtSL ÉVTOLYAM, Z *2 AMAra? ! Fostwr 191 m. JANUAR 1, CSÜTÖRTÖK W . (B&ldiUji )i f éneidnátimik keAnej óin ajÁunknak ! Szorgalmas, dolgos és igen eredményes évet hagyott maga mögött Szabolcs-Szatmár megye. 1969-es számvetésünk — és ez már tény, hiszen az adatok, a számok bizonyítják — jó. Gazdag esztendeje volt ennek a megyének a most véget ért. Életünk minden vonatkozásban nagyobb ütemben szépült, fejlődött, mint a megelőző években. Jogos e fölött az örömünk, különösen az, ha arról is szólhatunk, hogy fejlődésünk dinamikája az óesztendőben egy sor területen gyorsabb méretű volt az országos átlagnál is. Jelentős esztendő cselekvő részesei voltunk 1969-ben. Méltán mondhatjuk el, hogy ez az év nem egyszerűen egy esztendő volt a többi között, hanem annál sokkal több. Szabolcs-Szatmár megye arculata 1969-ben gazdagodott, szépült. A gyors ütemű fejlődés során tovább csökkent a viszonylagos és a múltból örökölt elmaradottság. Új ipari és mezőgazdasági létesítmények- oktatási, egészségügyi és kulturális intézmények léptek be és szolgálják mind jobban és tökéletesebben az embert, a megye dolgozóit. Az elmúlt esztendő során a dolgos, munkás hétköznapok mellett nem volt kevés az olyan ünnepnap, amikor egy-egy beruházást befejeztünk, vagy egy-egy új üzemet, gyárat elindítottunk. Az elmúlt évben avattuk a korszerű vegyipar egyik szabolcsi bázisát, a Nyíregyházi Gumigyárat. Folytattuk a jelentős gépipari beruházást, a Hajtómű és Felvonógyár nyíregyházi gyáregységének építését, a Nyíregyházi Konzervgyár bővítését. Ebben az évben nagyot lépett előre a megyében is a vidéki ipartelepítés. Épül Mátészalka új ipartelepe, Kisvárdán a Műanyag és Villamos Szigetelőgyár, Vásárosnaményban a faforgácslapgyár, és a többi között elérkeztünk az igen korszerű automatikával működő Fehérgyarmati Téglagyár avatásához, valamint a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár új létesítményeinek részleges üzembe helyezéséhez, stb. Nagyon nagy dolognak tartjuk, hogy az iparban nem kis műhelyek, hanem jelentős üzemek jöttek létre. Nincs helyünk minden létesítményről beszámolni. A leglényegesebb azonban, hogy a legfontosabb célunkban — a megye foglalkoztatottsági gondjainak csökkentésében — nagyot léptünk előre. 1968-ban 31 ezer főt foglalkoztattak a megye iparában, 1969-ben már 35 ezer ember dolgozott ipari üzemeinkben. Csak ez 13 %-os növekedésnek felel meg. Ha hozzászámítjuk az építőiparban dolgozó mintegy 12 ezer főt, akkor már látjuk, hogy a megye iparosodása erőteljes. Iparunk termelésszerkezetében tovább növekedett a nehézipar, ezen belül is elsősorban a vegyipar és a gépipar részaránya. A tervszerű iparfejlesztés következtében a2 ipar minden szektorában erősödött a nagyüzemi vállalati forma. Üzemeink 1969-ben szükségletre termeltek, s gazdálkodásukban különösebb probléma nem jelentkezett, sőt tovább javultak jövedelmezőségi mutatóik. Iparunik exporttermelése várhatóan meghaladja az egymilliárd-egyszázmillió forintot, amely 1968-hoz képest 22 %-os növekedés. A gazdasági élet valamennyi területén szélesedett a szocialista munkaverseny mozgalom, ezen belül is a szocialista brigádmozgalom. Viszonylag javult a munkafegyelem és a munkához való viszony. Dolgozóink vagy többsége megértette, és magáévá, tette a párt politikáját. 1969- ben tovább emelkedett az ipari dolgozók életszínvonala. Túl azon, hogy mind több embert tud foglalkoztatni megyénkben az ipar, az egy ipari keresőre jutó átlagbér mintegy 6 %-kal volt magasabb 1968-hoz vizonyítva Négyezer új ipari munkahelyet teremtettünk, de a mezőgazdaságban is növekedett a dolgozók száma, s ami nagyon fontos, elsősorban a termelőszövetkezeti tagok, mégpedig a fiatal tagok száma. Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1969-ben sikeres évet zárt. Mezőgazdaságunk az előirányzott 3—4 %-kal szemben előreláthatóan 5—7 %-kal növelte termelési értékét. Növekedtek a fontosabb növények terméshozamai. Különösen jelentős volt a termésnövekedés téli almából. Az 1968-as évinél mintegy 10 ezer vagonnal volt nagyobb a termés. Burgonyából és dohányból mintegy 10 %hal, cukorrépából és napraforgóból 3—4 %lokál lett magasabb a termésátlag. Nagyobb volt a tervezettnél a kalászos növények hozama is. Az állattenyesz tesben minőségi javulás történt. Mezőgazdaságunkban a korszerűsítési folyamat erőteljesebben folytatódott, megindult a magasabb termelési színvonalat biztosító szakosított állattenyésztési telepek létesítése, tovább folytatódott az üzemi húzótárolók építése, stb. Előbbre léptünk a termelőszövetkezeti tagság folyamatosabb foglalkoztatását biztosító mellék- és kisegítő üzemágak létesítésében is, e tevékenység bővítésében. Mindezek eredményeként tovább javult és céljainknak megfelelő ütemben fejlődött megyénk dolgozó parasztságának életszínvonala. Jelentős differenciáltság mutatkozik azonban az erős és gyengébb tsz-ek tagjainak jövedelmében. Természetesen a mezőgazdaságban vannak még további gondjaink, problémáink Megyénkben is mintegy 3—4 %-kal csökkent a szarvasmarha-létszám, elsősorban a háztáji és kisegítő gazdaságokban Megyei szinten mintegy 40 ezer holdon maradtunk adósak — elsősorban szervezési hiba következtében — az 1970. évi termés megalapozását szolgáló őszi mélyszántás elvégzésében. Ezeket a gondokat több munkával, közös erőfeszítéssel kell megoldani. A termelés fejlesztéséért, a jövedelmezőségért tovább fokozódik a verseny. Kedvezőtlen adottságainkból eredően ez a verseny nagyobb feladatok elé állít bennünket mind a munkaszervezés, mind a korszerűsítés és a gazdálkodás hatékonyságának tekintetében. A versenyben való helytállásnak egyik legcélszerűbb módja a termelőszövetkezetek alaposan átgondolt együttműködése, társulása, egymás között, valamint a fogyasztási és értékesítési szövetkezetekkel, ktsz-ekkel és az állami vállalatokkal. Az együttműködésben a fejlődésnek szinte kimeríthetetlen tartalékai rejlenek. Az okos, ésszerű társulások létrejötte nem öncélú vállalkozás, hanem napjaink követelménye. A beregi tsz-ek kooperációja 1969-ben is a legjobb példa volt arra, hogyan lehet mezőgazdaságunk addig teresbe hasznosított termékeiből a nagyipar által gyártott, és nem gyártott cikkeket előállítani, s jó áron értékesíteni. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének nagy tartalékai vannak a háztáji és a közös gazdaságok eddigitől jobb együttműködésében. Jelentős tartalékok rejlenek a szakszövetkezeteinkben. Fejlődésükre van lehetőség, mégpedig sokoldalú módon. A közös géppark nevelésével, a közös munka bővítésével, a beruházásokkal, a tervszerű tápanyagutánpótlással jóval többet termelhetnek szakszövetkezeteink is. Gazdálkodásuk korszerűsítése most már elodázhatatlan követelmény, hiszen nem kevesebb ,mint 50 ezer hold szántóterület termése, és 10 ezer szakszövetkezeti tag — többnyire idős ember — sorsa, jövője múlik ezt.Az elmúlt esztendő tehát — gazdasági vonatkozásban -- eredményesen zárult megyénkben. Ez pártunk IX. kongresszusának megyénk fejlődését is jelentősen segítő határozataiból, és abból következik, hogy pártunk és kormányunk politikáját helyesen alkalmaztuk a megyére, s annak megvalósításában megyénk dolgozói nagy megértéssel, bizalommal és szorgalommal vettek részt. Az elmúlt év eredményei gyors ütemű fejlődést tételeznek fel a továbbiakban is. Nagy utat tettünk meg, de még nagy és szívós munka áll előttünk. Szó volt az elmúlt év gazdasági tevékenységéről, a fejlődésről. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról sem, hogy jelentősen fejlődött a szabolcs-szatmári ember, megnőtt politikai öntudata. Dolgozóink tudják azt, hogy a megye gondjainak történelmi ráncai rendre-sorra kisimulnak, azonban újabbak keletkeznek: a rohamos fejlődéssel járó gondok ráncai. Más jellegűek ezek. Már nem a múltból eredő, hanem a mi munkánkkal, a gyors fejlődéssel együttjáró gondok. Ilyen pl. , hogy egyegy terület fejlődésével újabb igények lépnek fel, hogy csak egyet említsek. Mátészalka az elmúlt évben lett város. De ezzel a ténnyel egy olyan folyamat indult el, amely jelentősen megnövelte a megoldásra váró gondjainkat. Az új esztendő nagyobb erőfeszítéseket, tervszerűbb és szakavatottabb, hatékonyabb gazdálkodást igényel. A korszerű termeléshez korszerű gondolkodást, vezetési módszert kell feltételezni, megvalósítani. Jóval nagyobb követelményt támaszt a gazdasági élet mai folyamata a vezetők és beosztottakkal szemben is. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszere fokozott önállóságra, vállalkozó kedvre, okos kockázatvállalásra, öntevékenységre, bátor tettekre épül. A reform csak a lehetőségeket, a keretet teremtette meg, s rajtunk, embereken múlik, hogy milyen ütemben haladunk előre. Munkánk színvonalának állandó javítása, korszerűsítése tehát mindennapi feladat. 1970 a harmadik ötéves terv befejezésének, negyedik ötéves tervünk előkészítésének esztendeje. Két év telt el az új gazdasági mechanizmus alkalmazása óta. Az újtól való tartózkodás egy ideig talán megérthető az egyes vezetők részéről, de semmiképp sem tartható sokáig. Egész gazdálkodásunkat minden területen magasabb szinten kell szervezni. Megyénkben is tapasztalni az új gazdaságirányítási rendszer egyes intézkedései iránt bizonyos tájékozatlanságot, meg nem értést. Úgy vélem, hogy a Központi Bizottság legutóbbi határozata megfelelően feloldja a meglevő feszültségeket, ellentmondásokat. A tartózkodó, a kényelmeskedő álláspont, vagy az, hogy egyes helyeken nálunk is összeütközésbe kerül az egyéni és a vállalati érdek, a népgazdaság, az egész társadalom érdekével, indokolatlan. Minden gondunk, továbbfejlődésünk csak az egyéni, a vállalati és társadalmi érdek összhangjával valósítható meg. Nagyon időszerű, hogy még következetesebben érvényesítsük a reform elveit és szellemét, oldjuk meg a végrehajtás során jelentkező problémákat. Gazdasági eredményeink növelésére, dolgozóink életszínvonalának további javítására erősíteni és fejleszteni kell a gazdasági életben jelentkező pozitív tendenciánál. Megyénk holnapjában sem lehet közömbös, hogy alacsony a termelékenységi szint, a gépek kihasználása gyenge, a munkaszervezésben sok a hiba, a munkafegyelemnél még jelentős a kívánnivaló. Üzemeink egy részében még nem sikerült olyan termelési és társadalmi körülményeket teremteni, hogy a fegyelmezetten és jól dolgozó munkások, a törzsgárda tagjai állandó és anyagiakban, erkölcsiekben is érezhető megbecsülésben részesüljenek, úgy látom, hogy megyénk üzemeinek egy részére is érvényes a megállapítás, amely szerint a munkaidő kihasználásával még bőven vannak problémák. örülünk annak, hogy üzemeink többségében is bevezették a rövidített munkahetet, de annak már semmiképpen nem örülhetünk, hogy egyes üzemeinkben ez csökkentette a teríielés növekedésének ütemét. Az életszínvonal további növelésének, a keresetek emelkedésének és az árak csökkentésének nálunk egyetlen útja van: a tervszerű hatékonyabb munka. Az e területen található legtöbb probléma az üzemi vezetőm hibáiban, saját hibáinkban rejlik. Ma már egyetlen területen sem lehet kényelmesen dolgozni. További előrehaladásunk kulcskérdése a gazdaságirányítási rendszer teljes kibontakoztatása. Érthetőbbé, láthatóbbá váltak es különösen a jövőben azzá válnak a gazdálkodás eredményei is, de hibái is. Az új mechanizmus valósággal röntgenfelvételt készít a különböző szintű vezetési munkáról. Tervszerűbben, felelősségteljesebben, korszerűbben kell tehát dolgozni a jövőben, életünk valamennyi területén. Vannak helyes gazdaságpolitikai elvein,s gazdasági szabályozóink, a jó munka alapjai tehát adottak. Az utóbbi két esztendőben mégis több helyen tapasztaltunk negatív jelenségeket. Megyénkben is van arra példa, hogy a hatékonyabb és jobb munka, a munka észszerűbb szervezése és a fegyelem megszilárdítása helyett egyes vezetők manipulációkkal, ügyeskedésekkel akartak eredményeket elérni. Azzal sem lehet egyetérteni, hogy a lakosságunk által keresett fontos közszükségleti cikkek, úgynevezett tömegcikkek nem ritkán indokolatlanul hiányoznak a boltokból. Ez semmiképpen sem engedhető meg a jövőben. Pártunk, kormányunk politikája jó következetesen reálpolitika. Népünk becsületesen dolgozik, fejlődésünk nagy, terveink biztatóak. A szocializmus építésének felemelő útján járunk, szép céljaink eléréséhez hazánkban jók a feltételek. Fejlődésünket szolgálja a gazdaságirányítási rendszer reformja, a gazdasági mechanizmus egész rendszere, amely semmiképpen nem célunk, csak eszközünk a holnap jobb boldogulása érdekében, a jobb élet útján. Azért dolgozunk új módon, hogy munkánknak jóval több eredménye legyen, hogy gazdaságosan, kevesebb költséggel állítsunk elő nagyobb mennyiségű és mind bel-, mind külföldön igen keresett kiváló minőségű termékeket. Ha ez sikerül, teljesen jogos, hogy a jól dolgozók a munkájukhoz mérten megérdemelt nyereséghez, anyagi juttatáshoz jussanak. De kizárólag csak a jó munka alapján. Ha visszanézünk, lehetett volna-e 1969-ben jobban dolgoznunk Szabolcs-Szatmár megyében is, akkor a fentiek alapján azt kell válaszolnunk, hogy a nagy fejlődés ellenére is sok mindent jobban lehetett volna tennünk. A lehetőségek nagyobbak voltak, mint ahogyan azt kihasználtuk. Ez az esztendő még erőteljesebb ütemű fejlődést ígér, ezzel együtt még nagyobb erőfeszítést igényel. Hatványozottan alá kell újra húznom, hogy minden területen emelni kell a vezetés színvonalát, növelni a termelékenységet, meg kell javítani a munkaerőgazdálkodást Az üzemek gazdálkodásának (Folytatás a 3. oldalon) Írta: Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára