Kelet-Magyarország, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
tf. márestis IS. Útlevelünk a nagyes számot viseli, mert az idén alkotott törvényerejű rendeletek sorában a negyedik az Elnöki Tanács most megjelent útlevélrendelete. Nem a nagy horderejű, nagy fontosságú alaprendeletek közé sorolják majd ezt a jogszabályt a paragrafusok értői, szakemberei, mégis figyelmet érdemel amegszületése, mert az állampolgárok személyes ügyéről van szó. Mindannyiunkéról, hiszen éppen ez a rendelet mondja ki: minden magyar állópolgárnak joga van ahhoz, hogy útlevelet kapjon és külföldre utazzék, amennyiben a jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelel. Az utóbbi egy, másfél évtized helyes politikai gyakorlatának megfelelően már jó ideje ennek az elvnek az alapján intézik a hatóságok az útlevélügyeket. Magas 5ímű jogszabályba foglalása tehát azt jelenti, hogy most mindenki számára megismerhető paragrafusok révén „törvényes’* formát kap a sok év alatt , kialakított és bevált gyakorlat. De sokkal fontosabb ennél a dolog elvi oldala: az, hogy ezzel a * rendelettel is tovább szaporodnak az állampolgároknak törvényes jogokat adó és a jogok gyakorlását biztosító előírások, paragrafusok, kormányzati kötelezettségek. X., vagy Y. elvtárs közbenjárása, a „szocialista” összeköttetések reménye helyett tehát a törvény szelleme és betűje védi ügyünk, útlevelünk dolgainak mindenkire egyformán érvényes szabály szerinti intézését. Szóból ezt a magyar — tartja a népnyelv, s az utóbbi években a politika is igazodik ehhez: nevén nevezzük a dolgokat, hogy mindenki értse, miről van szó. Ez az elv tükröződik az útlevélügyben szintén most megjelent kormányrendeletben is, amely, érthetően, világosan kimondja, kik kaphatnak és kiknek nem adnak útlevelet. Mert természetes, hogy nem mindenkinek nyújthatjuk át a Magyar Népköztársaság címeres útlevelét. A közvélemény egyetértésével találkozik, hogy nem számíthat útlevélre a bűnöző, vagy az a személy, akinek külföldi tartózkodása sértené, veszélyeztetné államunk biztonságát, az állam, a társadalom magától értetődő önvédelme ez, mindenütt a világon tartalmaznak ilyen előírásokat az útlevélszabályok. Sok korábbi félreértést, meg nem értést tisztáz az a mondata a rendeletnek, amely a külföldi tartózkodás anyagi feltételeinek hiányát is az Útlevél kiadásának kizáró okai közé sorolja. Sokan Utaztunk az elmúlt években — esztendőnként átlagosan egymillióan —s még többen szeretnénk. Az anyagi lehetőség azonban határt szab kívánalmainknak: egy bizonyos időszakban csak anynyian utazhatunk, ahányunknak jut az ország külföldi pénztartalékaiból, idegen valutáiból. Mert felelőtlenség lenne üres zsebbel sakvilágba ereszteni az embereket, menjenek, s szerezzenek maguknak dollárt, márkát, frankot, lírát, ahogy tudnak. A pénz nélkül utazó turista szánalmas látvány, szinte teljesen ki van szolgáltatva annak az országnak, amelybe érkezett, ha akarna sem tudna a Magyar Népköztársaság állampolgárához méltó magatartást tanúsítani, amelyet pedig immár az új rendelet paragrafusa megkövetel minden külföldre utazó hazánkfiától. Az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletével és a kormányrendelettel együtt a kormány hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben nyilvánosságra került, mindenki számára hozzáférhetővé vált az új jogszabály belügyminiszteri végrehajtási utasítása is. Az ügyek intézésének ez a nyilvános kezelése a Belügyminisztérium munkájának újabb területéről tünteti el a személyi kultusz éveiben mesterségesen kialakított misztikumot, újabb színt rajzol közéletünk terebélyesedő demokratizmusának sokszínű palettájára. A világgal való érintkezésünket, külföldiútjainkat könnyíti, segíti ez a rendelet, azt az elvet szolgálja, amelyet kormányunk követ: az országok, a népek közötti kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére törekszünk. A külföldi utazások hozzásegítenek bennünket, hogy jobban megismerjük a „szomszéd rétjét”, amely távolról nézve mindig zöldebb, jobb, reálisabb összehasonlításunk legyen, hol állunk a világban. Sokan éltek és élnek azzal, hogy kormányzatunk zöld utat nyitott a külföldi utazásoknak. Ezt segítik elő a most megjelent új jogszabályok. Sz. G. KELET-MAGYARORSZÁG Nemcsak a háztartás « Pályaválasztás lányoknak Hí! Érettségi után csak íróasztal ? fi Hagyományos női szakmák „Válaszút előtt áll a lányom — panaszkodott egy ismerősöm. — Vagy itthon marad háztartást vezetni, vagy gyorsan férjhez megy.” Paradoxon ez. Különösen nálunk, 1970-ben. Hiszen a pályaválasztás joga lányok és fiúk számára egyformán adott. Csupán a lehetőségekkel van probléma könnyebb a fiuknak... Általános és középiskoláinkban évente közel anynyi lány végez, mint fiú. „A fiúknak könnyű dolguk van — olvastam nemrég egy beszámolóban, — hiszen, ha nem mennek egyetemre, főiskolára, 285 szakma között válogathatnak.” És a lányok? Erről nem esett szó. Az igazság az, hogy lehetőségeik eléggé korlátozottak. A 285 szakma közül, amelyet Magyarországon bárki elsajátíthat, mindössze 19 van, amely kizárólag női szakmákból áll. És csak 66 koedukált szakmát ismer az oktatás. A többi száz (nyugodtan hozzátehetjük a 66-ot is, amelyet elvileg fiúk és lányok is választhatnak) a fiúk privilégiuma. A 19 hagyományos női szakma viszont évek óta telített. Minden tavasszal ezer és ezer felvételi kérelem érkezik vissza a feladóhoz a ruha-, a textil-, vagy a szolgáltatóipar szakmunkásképző-intézeteitől. S ezek a lányok nézhetnek valami más után. A megoldást a lehetőségek jobb propagálásában, a pálygyalágítási tomnácsorlás munkájának .. . kiszélesítésében, a pályaalkalmassági vizsgáló intézetek elterjesztésében kell keresni. Változnak a ..nem nőies szakmák“ Az elmúlt év elején egy fiuknak és lányoknak is szakmát adó intézetünk vezetője mondta, hogy túl kevés a lányjelentkező, s ami van, az sem a legmegfelelőbb összetételű. Ő abban látja az okot, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt túlságosan erőszakolt, alapjaiban helytelen intézkedésekkel próbáltunk olyan szakmákra megtanítani nőket, amelyek biológiailag, de fizikailag is teljesen férfiszakmák voltak. Azóta sok minden megváltozott. Még azok a „nem nőies pályák” is, elsősorban az automatizálás, a nagyarányú gépesítés következtében. Csak a nézet maradt a régi. S ezt valahogyan meg kell változtatni. Ezért nem hirdetnek, de nem is vesznek fel lányokat a kizárólagos férfiszakmák elsajátítására, például vasöntőnek vagy bányásznak. De felvennének, ha lenne jelentkező például marásnak lányokat is. Tény persze, hogy régen ez a nehéz fizikai munkák közé tartozott. Csakhogy nagyon kevesen tudnak arról, hogy ma már a marásnak egy válfaja, a pantográf marás ülve végezhető, egyenesen nőies munka. De jelentkezés hiányában nagyrészt ezt is férfiak végzik. Járni a hivatalokat? Van egy másik oka a női pályaválasztás manapság tapasztalható visszásságának. Ugyanis még mélyebben vert gyökeret, ami nem tizenöt de évszázados „munka” eredménye, az „érettségi egyenlő íróasztal” fogalom. Az érettségizett lány, ha nem jelentkezik, vagy nem veszik fel továbbtanulni — márpedig érettségizett lány egyre több van, a gimnáziumi tanulók 70 százaléka lány — nem, vagy csak a legritkább esetben tanul szakmát. Ehelyett a hivatalokat járja, íróasztal után szimatol. Pedig nyitva áll előttük, érettségizettek előtt egyenesen sarkig tárva, az a bizonyos 66 szakma, amelyeket, nyugodtan le lehet írni, a végzős lánytanulók nem is ismernek. És itt, ha lehet a megalakítandó Megyei Pályaválasztási Tanácsadónak tanácsot adni, akkor az az, hogy jövendő munkájukban különös tekintettel legyen a lányokra. Hogy azok egy percig se álljanak tanácstalanul a válaszút előtt. Horváth L. János Bérház a Toldi utcán 1910 decemberében költöztek a lakók a Toldi utca 85— 87—89. számú bérházba. A napjainkig eltelt idő egy épület életében nem jelentős, mégis ha az ember belép ide, olyan érzése támad, mintha sokkal régebbi építésű lenne, hiszen annyira megviselt, de inkább elhanyagolt, ápolatlan a lépcsőháza, mintha nem is volna gazdája. Pedig van, hiszen a ház kezelője az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat és van házfelügyelője is. Felvetődik a kérdés: akkor mégis mivel lehet magyarázni a lakók sok panaszát? Hogy csak néhányat említsünk: a lépcsőházat nem takarítják rendszeresen, hetente legfeljebb egyszer lepr.pri'-r d*, a kfsvezet Elmosása az ablakok megtisztítása, vagy a vonalok letörlése csak ritkaságszámba mt. . A lépcsőim higiéniáját nagyban rontja az új divat, amely egy börfej viszonylatában elképzelhetetlen állattartás a lépcsőházban. Ugyanez vád a mosókonyhában és a szárítóhelyiségben (Annak ellenére, hogy a 40 családnak az említett helyiségek igen hiányoznak.) De ahhoz, hogy azok rendeltetésszerűen használhatók legyenek, először ki kellene festeni, takarítani és le kellene burkolni. A szeméttárolás sem megfelelő. Különös kellemetlenséget jelent a földszinten lakóknak az, hogy szinte közvetlenül az ablakuk alatt helyezik el a kukaedényeket Korábban sokkal kedvezőbb volt az, hogy azokat a „csatorna partján” tartották. E panaszok orvoslására egészségügyi szempontból lenne szükség, de vannak sajnos egyéb zavaró és bosszantó körülmények is. A lépcsőházi világítás rendkívül hiányos. Általában a pihenőkön nem ég a villany, de ha ég, akkor, éjjel-nappal, addig, míg a villanykörte ki nem ég, vagy azt erőszakkal el nem oltják. A villanyórát és a telefonvezetéket őrző szekrényeket szinte állandóan felfeszítik, a biztosító gombot kinyomják, a vezetéket megrongálják. A házirend szerint a bejárati ajtót éjszakára be kellene zárni, amely szintén nem történik meg, így előfordul, hogy éjszaka illy* Airt pl (*T) a lépcsőházban, nyitogatják az ajtókat. Ennek a hanyagságnak már konkrét jele is megmutatkozott, hiszen az utóbbi időben a kerékpár tűnt el a házból. Sok kellemetlenséget okoznak a lakótársaiknak azok, akik az együttélés írott és íratlan szabályait a legcsekélyebb mértékben sem veszik figyelembe, és azt csinálnak, amit akarnak. Az udvaron elég jelentős költséggel és sok munkával parkosítást végeztek, a gyermekeknek játszási lehetőséget biztosítottak. Sajnos, ez is csak ideig-óráig töltötte be hivatását, hiszen a szülői felügyeletnélkül játszó gyerekek a fákat, díszcserjéket kitörték, a padokat megrongálták. E panaszok már nem mai keletűek, és az okok is csak részben háríthatók az illetékesekre. Egy azonban bizonyos: ha olyan a házfelügyelő, aki érvényt tud szerezni a házirendben előírtaknak, és aki maga is megtartja és megköveteli a bérházi fegyelmet, akkor ezek a panaszok megszűnhetnek. És hogy ez bekövetkezzék a Toldi utca’ 85—67—89 számú bérházban, ahhoz, az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat sürgős intézkedésére lenne szükség. Soltész Ágnes A lap megírta, az illetékes válaszol Utcák problémái A Kelet-Magyarország 1970 II. hó 18-i Fórum rovatában „Utcák problémái” címmel megjelent panaszokra vonatkozóan az alábbiakat közöljük: A Lajos u. és a Hunyadi utcai lakosok problémája szakosztályunk előtt ismert és annak megoldására többször megpróbáltunk intézkedést tenni. Nemcsak ígéretet tettünk többször a helyreállítás megoldására, hanem az elmúlt év decemberében az utca rendezését a lehetőségekhez képest elvégezték. Sajnos hiába történik esetleg hetenként is a karbantartás, mert csapadékos, esős időben 1—2 nap alatt újra a régi állapotok uralkodnak A nyílt csapadékcsatornák, árkok karbantartása az érdekelt tulajdonosok feladata. Nem tartozik szakosztályunk feladatkörébe a csapadékvíz-levezető árkok karbantartása. A Pacsirta utcai lakosok kérelmét lehetőségeinkhez képest már több ízben teljesítettük, a probléma körülbelül ugyanaz, mint a Hunyadi utcán, ugyanis a helyreállítást követő 1-2 napon belül a járművek ismételten tönkrevágják az utat. Aszfalttal történő kialakításra a közeljövőben nem kerül sor, ugyanis a rendezési terv szerint a Pacsirta utca megszűnik. Fentiekhez kapcsolódik a Kéményseprő utcai lakosok kérése, melyet a lakosok elképzelése szerint salak hiányában egy-egy alkalommal történő salakszállítással megoldani nem tudunk. Salakot a város területén lévő vállalatok részünkre biztosítani nem tudnak, tehát annak beszerzése az idő haladtával körülményesebb lesz, mint bármi más útépítési anyag beszerzése. Nyíregyházi Városi Tanács VB építési és közlekedési osztálya s. «Mas A TÜZÉSZ válasza: Miért nincs némi brikett? Olvasóink közül többen fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi időkben a TÜZÉÉP-telepeken nem árusítanak német brikettet. A kérdést továbbítottuk a TÜZÉP illetékes osztályához, ahonnan a következő választ kaptuk: — Való tény, hogy hat-— hét éve telepünkre nem szállítanak németbrikettet. Ennek az a magyarázata, hogy a német brikettszén menynyiségére teljes egészében Budapestnek van szüksége. Az is igaz, hogy ebben az évben megemelték a német brikett behozatalának menynyiségét és ezért fordultak elő panaszok, hogy miért nem lehet vásárolni még most sem német brikettet. Az ok ugyanaz. A felemelt mennyiségre is szüksége van Budapestnek. Kárpótlásul a német brikett helyett felemelt menynyiségben kap Szabolcs- Szatmár megye különböző borsodi jó minőségű szeneket Német brikettre tehát ezután sem számíthat a vásárlóközönség Nyíregyházán. v. p. lletve 1milliós termelési érték Borpalackozás Nyírbátorban A VOSZK rövidítés a Szövetkezeti Kereskedelmi, Ipari és Szolgáltató Vállalat neve. Megyénkben is van egy telepük, a nyírbátori palackozóüzem. Viszonylag rövid múltra terkinthetőek vissza a nyírbátoriak. 1964-ben telepítették Miskolcról Nyírbátorba az üzemeit. A nyírbátori telepítésnek két oka is volt. Egyrészt, új munkalehetőségeket teremtettek — amit a tanács is üdvözölt —, másrészt a szabolcsi, szatmári alma- és szilvatermelő vidékre került a palackozóüzem, így a szövetkezeti szeszfőzdékből lerövidült a szállítási távolság, majd palackozás után a kiszállításoknál is rövidebb úton érhetik el a szövetkezeteiket. Egyébként nem csak pálinkapalackozásra rendezkedtek be, a legújabb profil a borpalackozást is lehetővé teszi. • Az évek során egyre korszerűsödött a 28 emberrel induló, mintegy 10 millió forintos termelési értéket adó üzem. Ma már százon felül van a javarészt női dolgozók száma, s a temelési értékük megközelíti a 70 milliót. A közelmúltban fejeződött be az üzem felújítása, melynek során nem csak a berendezéseket cserélték ki, hanem a munkakörülményeken is jól vitattak. A beruházásra, fejlesztésre fordított összeg eléri a 3 milliót, amelyből szinte teljesen újjáépítették a szociális épületet, illetve kibővítették, hogy korszerű ötöző és fürdő várja a dolgozókat. A nyírbátori telep olyan önállósággalrendelkezik, ami üzemegységi rangnak felel a jog. Hatáskörébe tartozik a könyvelés, a létszám- és bérgazdálkodás, emellett önálló üzletkötési joguk is van. A fejlesztési alap egy része felett szintéin ők döntenek. Nagyobb az önállósága az üzemi szakszervezetnek is, amelyik a segélyalap feloszlásáról, a kulturális és jóléti célokra fordítható összegekről dönt. Az üzem későbbi fejlesztésének is megvannak az alapjai. Új beruházások nélkül, a létszám emelésével, valamint a gépek kapacitásának jobb kihasználásáva további 20—30 millióval növelhetik a termelési értéket. (Id.) A MÉM közzétette az elavult gépek újabb listáját A parlament márciusi ülésszakán szóba kerültek a „kifutó", lassan elhasználódó gépek; ezeknek elavulási határidejét most a MÉM újabb közleménye pontosan meghatározza. (Korábban a minisztérium már adott ki egy, a mostanihoz hasonló géplistát. Az érvényben levő rendelkezések szerint a géplistán feltüntetett évben az említett típusok pótalkatrészeire járó huszonhárom százalékos ártámogatás megszűnik. Ilyen elavulófélben lévő berendezésnek számít palásul a Zetor 35 K traktor, amely a „korszerűtlen” minősítést 1971-ben kapta meg. Ebből a géptípusból „fény- érában” tízezret használtak a hazai mezősateasáei üzemek. A Taetor 3011-0* ♦eaktor 19^3-hATv »»ámítható majd az elavult erőgépek közé, az MTZ—5M és h traktorok pedig, amelyekből még jelenleg is sokat tartanak üzemben, 1974-ben használódnak el. 1972-ben szűnik majd meg a gártámogatás az SZK—3-as gabonakombájnok alkatrészeire. Ezekből az aratócséplőkből jelenleg négyezret használnak. A géplista kiadásával egyidőben a MÉM illetékesei hangsúlyozták, hogy az elavult berendezések helyére új, nagyobb teljesítményű és gazdaságosabban használható gépeket bocsátanak a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére, a régi traktorok helyett lehetőleg ugyanattól a gyártól szereznek he új, sokkal korszerűbb erőgépeket. Ilyen például az MTZ 50.OS és később a 80-as típus. A zeterok koráaibbváltozata,. g* 561-es már idén forgalomba karül