Kelet-Magyarország, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
dtata KELET-MAGYARORSZA 0 Az események krónikája: Hírek és cáfolatok Azasszi szíriai elnök lemondásáról — Péter János találkozott A Thanttal és az amerikai külügyminiszterrel 27 európai ország kommunista és munkáspártjainak képviselői összeültek Moszkvában — Megalakult az EAK új kormánya SZERDA: Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlésen — Külügyminiszteri szinten, zárt ajtók mögött ülésezett a Biztonsági Tanács CSÜTÖRTÖK: Nixon—Gromiko találkozó — Merénylet Chilében a hadsereg főparancsnoka ellen PÉNTEK: Állam- és kormányfők felszólalásai az ENSZ-ben — Brandt sajtóértekezlete egyéves kormányzásának eredményéről SZOMBAT: Nixon tárgyalása Szato japán miniszterelnökkel , Salvador Allendet választották hatéves ciklusra Chile köztársasági elnökének. Jubiláris hét az ENSZ-ben HÉTFŐ: KEDD Az Egyesült Nemzetek Szervezetének napja zárta a hetet, az esztendőnek az a napja, amelyen a világszervezetről szokás megemlékezni, 1945. október 24-én lépett hatályba ugyanis az ENSZ alapokmánya, a San Franciscó-i egyezmény. Mivel ennek most huszonöt esztendeje, érthető, hogy hosszú és látványos jubileumi ülésszakot is rendeztek. Volt olyan nap, amikor tucatnyi állam- és kormányfő váltotta fel egymást az ENSZ közgyűlési termének szónoki emelvényén. Az újságírók, az ENSZ-ből tudósító kollégáim aligha örülhettek ennek a „nagy emberinváziónak”, hiszen nem volt könnyű az egymás után szónoki és elnökök által mondottakat röviden összefoglalni. Talán csak a tolmácsok örültek a neves nagyságok felvonulásának, mert alig kellett fordítaniok: a felszólalók maguk gondoskodtak arról, hogy beszédeik hiteles és pontos fordításban jussanak el mindenkihez... Sok szépet és jót is elmondtak az ünnepi üléssorozaton az ENSZ-ről, s elhangzottak kifogások is. Észre lehet venni, hogy a nyugati nagyhatalmak szívesen hozzányúlnának az ENSZ alapokmányához, különösen a Biztonsági Tanács jogkörének módosítása végett. Volt vita a jubiláris üléssorozatról kiadandó, 12 pontot tartalmazó külön nyilatkozat megszövegezése körül is, főleg azért, mert abban név szerint megbélyegezték a fajgyűlölet politikáját alkalmazó Dél-Afrikát és az utolsó gyarmatosító hatalmat, Portugáliát. Fel-felmerült ez a fogalom: az ENSZ egyetemessége. Talán nem árt „lefordítani’’: azt jelenti, hogy a világ minden országa képviseltesse magát az ENSZ-ben. Nem lehet „egyetemes”, „univerzális”, az egész emberiség nevében szólni jogosult vagy képes szervezet az ENSZ, hanem tagja a két Németország, hiszen az NSZK és az NDK a világ első tíz ipari hatalma között szereivel, vagy ha nincs ott a Kínai Népköztársaság. (Éppen a jubiláns üléssorozat alatt került nyilvánosságra az ENSZ demográfiai évkönyve: eszerint a Kínai Népköztársaság, lakossága 740 millió.) A Szovjetunió és az Egyesült Államok lélekszámát is ideiktatom: 240 millió a szovjet emberek száma, az USA területét 224 millióan lakják. Ezé a két hatalomé kétségtelenül a döntő felelősség a világ békéjének megmaradásáért amint mondani szokást■' e' két ’ország „sziperbaevhtalom”. Nos, az elmúlt hét több alkalmat teremtett a szovjet—amerikai viszony tisztázásához, a két fél álláspontjának kölcsönös megismertetéséhez. A múlt heti Gromiko—Rogers találkozót a hét elején követte az a vacsora, amelyet a New York-i Waldorf Astoria szállóban adott az amerikai külügyminiszter szovjet kollégája tiszteletére. Pusztán a jelenlévők névsorából már következtetni lehetett arra, hogy ezen a ,,munkavacsorán” milyen témák jöhettek szóba, hiszen ott volt egy-egy amerikai diplomata a közel-keleti, a nyugat-berni, az indokínai, a leszerelési ügyek felelőseként... Aztán létrejött egy Nixon—Gromiko találkozó is. Az amerikai elnök a washingtoni Fehér Házban fogadta a szovjet külügyminisztert. A két és fél órás megbeszélésen szóba került a két nagyhatalom viszonya, az európai kérdéscsoport, a fegyverzet korlátozása, a Közel-Kelet, és Vietnam problémája. Érdekes volt megfigyelni, hogy Nixon oldalán Rogers mellett Witt volt. Henry Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Az amerikai—szovjet eszmecsere után washingtoni diplomáciai körökben azt mondták, hogy valamelyest javult a helyzet a két ország viszonyában. (Emlékezetes, hogy a közel-keleti vádaskodások, majd a Kuba földjén lévő állítólagos szovjet tengeralattjáró-támaszpontról szóló amerikai kitalálások, továbbá a Nixon-kormányzat más „kemény hangú” megnyilatkozásai ,megrontották a légkört.) Az ENSZ-közgyűléssel párhuzamosan egész sor olyan két- és többoldalú megbeszélésre került sor, amelyeknek témája a közelkeleti válság, a fegyverszünet meghosszabbítása és a Jarring-féle tárgyalások esetleges megindítása volt, így például U Thant főtitkár vacsoráján tulajdonképpen szovjet—amerikai—angol— francia külügyminiszteri megbeszélést tartottak — Gurvnar Jarring, a svéd diplomata, a közvetítő tárgyalások leendő lebonyolítója és természetesen maga a vendéglátó házigazda, az ENSZ- főtitkár jelenlétében... Az egyiptomi külügyminiszter Riadsorban tárgyalt a nagyhatalmak külügyminisztereivel, akik New Yorkban tartózkodnak. Abbanban a hét végén indult el az ENSZ székhelyére, előreláthatólag négy hétig marad ott. Van tehát idő és alkalom a közel-keleti közvetett érintkezés felvételére. Áttérve a Közel-Keletre: két ország belső helyzetére irányul az érdeklődés reflektorfénye, az EAK-ra és Szíriára. Az Egyesült Arab Köztársaságban az új kormány megalakításával és az Arab Szocialista Unió főtitkárának megválasztásával befejeződött a Nasszer elnök halálával felvetődött utódlási kérdés megválaszolása. Az egyiptomi kormányelnök dr. Mahmud Favzi, az idős, tapasztalt diplomata és meggondolt államférfi lett Az új kormányban egyébként csak az volt az egyetlen — bár kétségtelenül jelentős — változás, hogy Heikal, az Al Ahram főszerkesztője átadta a tájékoztatásügyi tárcát Mohamed Fajeknak. Az Arab Szocialista Unió új főtitkára Abdel Mohszen Abul Nur, aki egy éve az ASZÚ delebániaja élén hazánkban is járt. Szíriában a hét elején olyan hírek terjedtek el, hogy Nureddin Atasszi államfő lemondott, s hogy a Baath-párt soraiban válságot okoztak a viták: Szíria csatlakozzék-e a közel-keleti fegyvernyugváshoz és részt vegyen-e a közvetett tárgyalásokon? A helyzet áttekintéséhez valószínűleg meg kell várni a jövő hétre beharangozott rendkívüli pártkongresszus- Pálfy József 1970. október 11. Hétmilliárd ember a földön Mit vár a tudós 2000-től A XIX. század végén, a XX. század elején a különböző országokban 0,5—1,5% között váltakozott a lakosság szaporodási aránya. Nyugat- Európa „régi” ipari államaiban, különösen a városokban mérsékelt, vagy inkább alacsony volt a természetes szaporodás. Az USA-ban és Kanadában az arány valamivel magasabb volt, mivel zömében fiatal emigránsok keltek át az óceánon. Az elmaradott — akkor gyarmati vagy félgyarmati — országokban a növekedés rendkívül alacsony volt. Élelem, munkahely A XX. század közepére — amikor a föld jelentős részén győzött a szocializmus, lezajlott két világháború és a köztük eltelt időben nagy válság rázta meg a kapitalista világot, felszabadult a gyarmatok többsége — jelentősen megváltozott a lakosság „ újratermelődése”. A fejlődő országokban, ahol a fiú lakosságának többsége él, a magas születési arány megmaradt, de gyorsan csökkenő tendenciát mutat a halálozási szám. Ez azzal magyarázható, hogy a legelemibb egészségügyi intézkedések és az új nemzeti kormányok erélyes járványellenes küzdelme mindinkább visszaszorítja az olyan fertőző megeelegedéseket, mint a himlő, a sárgaláz, a malária stb. Ennek következtében a természetes szaporodási arány 2,5 —4 ft/o-ra emelkedett. A megnövekedett népesség új feladatokat állít a fejlődő országok a-Vi-Uzdasfa elé. — Nemcsak az a fő kérdés, hogyan élelmezzék a növekvő lakosságot, hanem évente biztosítani kell a szükséges munkaalkct-Tat is. Méghozzá nem is ,.akármilyen” munkahely kell, hanem olyan, ahol megfelelően hatékony, teljes rentábilis termelés folyhat. Demográfiai robbanás Milyenek a népszaporulat előrejelzései a földön? A demográfusok szerint 2060- re 5—7 milliárd ember lesz bolygónkon. Az ENSZ szakértői 1957-ben úgy számítottak, hogy 2000-re a föld lakossága 4 SCO—6 900 millió lesz. 1961-ban azonban már 5 440—6 994 millióról beszéltek. A különbség elég nagy, 1,5—2 milliárd — több, mint ahány ember a XIX. század közepén élt. Mivel magyarázható ez a különbség? Sok polgári tudós, aki szerint 2000-re a föld lakossága megközelíti a 7 milliárdot — a fejlődő országokban ma érvényes szaporodási ütemet egyszerűen kivetíti a jövőbe, sőt azt vallja, hogy ez az arány még gyorsabban fog emelkedni. A számítás azonban hibás, mert nem veszi tudomásul azokat a szaporodást gátló tendenciákat, amelyek már most megmutatkoznak. Olyan jelenségekről van szó, hogy a fejlődő országokban növekszik a városi lakosság száma, fejlődik az iparosítás, változik a nők helyzete, vagyis egyre jobban bekapcsolódnak a társadalmi termelésbe és jelentős pszichológiai változások mennek végbe, a mohamedán országokban például csökken a nagy gyermekáldást propagáló Korán hatása Ha a fejlett országok segítenek . E szociális változásokat tekintetbe véve feltételezhetjük, hogy a századfordulóra a világon 5,5—6 milliárd ember lesz és 2000-re nyilvánvalóan csökken anövekedési arány. Elég magas életszínvonalat biztosíthat-e a föld ennyi embernek? Elméletileg az embereket nem fenyegeti éhínség, ásványi, nyersanyag- vagy energiahiány. A szakértők számításai szerint a földön több tucat milliárd ember számára van hely. De ez az „elméletileg” senkit sem nyugtathat meg. A közeli évtizedekben sok fejlődő országban mindinkább kiéleződne az ellentét a demográfiai folyamat (a népesség gyors növekedése) és a nem elég aktív gazdasági és kulturális fejlődés között. Ezt az ellentétet csak a fejlett országok segítségével lehet enyhíteni. Ha a békeszerető erőknek sikerül véget vetniök a fegyverkezési versenynek, ha a gazdaságilag fejlett kapitalista országok nem törekednének a gyarmatosítás új formáinak megvalósítására, akkor sokkal könnyebb évtizedek várnának a világra. Pedig a fejlődő országoknak éppen az elkövetkező évtizedekben kellene utolérniük a fejlett államokat. Ugyanebben az időben várható a természetes népszaporulat észrevehetően csökkenő tendenciája is. V. Poksisevsszkij, a földrajztudományok doktora U Thant beszéde New York. (MTI): U Thant ENSZ-főtitkár szombaton beszédet mondott az ENSZ-közgyűlésnek azon az ülésén, amelyet a jubileumi üléssorozat záróakkordjaként tartották meg, az alapokmányéletbelépésének 25. évfordulóján. " U Thant többek között szót emelt a világszervezet egyetemessége mellett, félreérthetetlenül sürgetve ezzel a Kínai Népköztársaság és az úgynevezett megosztott országok jelenlétét. Az ENSZ-et olyan szervezetté kell tennünk — mondotta a főtitkár, — amely felülemelkedik a nemzeteket "•A népeket elválasztó régi vitákon és konfliktusokon. Arra van szükség, hogy kialakuljon a „földhazafiság” a globális szolidaritás — tüntette ki U Thant. Libán a Hold felé a Szonda—8 telesakra, (TASZSZ). A Szonda—8 automatikus űrállomás folytatja útját. A Földtől a Holdhoz vezető úton az irányító és mérőkomplexum rádiólokációs eszközeivel és a Szovjetunió obszervatóriumainak optikai eszközeivel meghatározták a pálya paramétereit. A programnak megfelelően október 21-én 65 ezer kilométer távolságból fényképfelvételeket készítettek a Földről. Az űrrepülés első három napján a Szonda—8 televíziós felvételeket továbbított a Földre. A televíziós felvételek minősége jó. Október 22-én, amikor az állomás körülbelül 259 ezer kilométernyi távolságra volt a Földtől, pályakorrekciót hajtottak végre. A végrehajtott manőver eredményeképpen a Szonda—8 megváltoztatta útjának irányát és október 24-én megkerülte a Holdat. A Hold felszínétől való minimális távolsága 1120 kilométer volt. Amikor az állomás a Hold térségében tartózkodott, tudományos megfigyeléseket végzett a Hold körüli térség fizikai sajátosságairól , és színes, valamint fehér-fekete felvételeket készített a Hold felszínéről. A Szonda—8 közeledik a Föld felé. A földi irányító központ és a Szonda—8 között megbízható a rádióösszeköttetés A Szonda—8 fedélzeti rendszerei szabályszerűen működnek. Szabó László—Sólyom József: 12. ) Az izgalmaktól terhes napok után Blake most már biztonságban érezte magát a Csendes-óceán felett úszó repülőgépen... úgy tervezte, mihelyt megérkezik, azonnal felkeresi az ONI embereit, s védelmet kér tőlük. Mert a japánok, illetve a németek nem tesznek le bosszújukról, ha megtudják, hogy becsapták őket, abban biztos volt. Blake megérkezett San Franciscóba, s néhány óra múlva már az ONI vendégszeretetét élvezte: elhárítótisztek kíséretében az égyük téli államba utazott, s el is tűnt’’ jó két évre .. Stanley hadnagy eközben elégedetten dörzsölte a kezét. Nyomon volt... Már korábban is sejtette, hogy Yamamoto neve valaki mást takar, akinek köze lehet a japán diplomáciai testülethez... Egy emberének sikerült üldözőbe vennie, amint több más japán között, velük hasonló öltözetben kilépett a „Vörös Malom”-hoz címzett bordélyház ajtaján, majd nagy cikcakkokban, egyik utcából a másikba átvágva egy várakozó kocsiba ugrott Az ONI embere taxit fogott, s követte Yamamoto kocsiját. Jó órás „keringő” után a japán megállt a konzulátus előtt. Az amerikai ügynök elrejtőzött a közelben, s figyelte az épületet, hogy később is Yamamoto nyomában legyen. De aznap már nem látta kijönni a kis japánt. Késő este volt, amikor tapasztalatait jelentette Stanley hadnagynak. S ekkor működésbe lépett ismét az ONI gépezete. Előkerültek a japán konzulátus tagjainak a fényképei, s az egyiken felismerték Yamamotót, aki a konzulátus adminisztrációs személyzetéhez tartozott, s Kochiba néven szerepelt az amerikai nyilvántartásokban. Stanleynek és feletteseinek nem volt nehéz most már arra következtetniük, hogy a konzulátus embereihez, pontosabban Kochibához futnak össze azoknak az ügynököknek a jelentései, akik az USA tengeri flottája után kémkednek. Vajon mit tudhatnak? Ki kell deríteni. S bár Stanleyék tudtákúgy a külügyminisztériumba hónapok óta folyik a japánamerikai diplomáciai alkudozás bizonyos távol-keleti érdekeket illetően, mégis úgy döntöttek, hogy egyik éjszaka meglátogatják a japán konzulátus épületét. Az ONI vezérkara úgy vélte, hogy feltétlenül meg kell ismerkednie azzal az anyaggal, amely a japánok birtokában van; az amerikai csatahajók tengeri mozgásához, hadi feladataihoz; ismerniük kell, vajon mit, tudnak minderről a japánok. Egyszerű volt a feltételezés: ha a japánok enynyire kíváncsiak a flotta iránt, különösen Pearl Harbor kikémlelését tűzték ki feladatukul, akkor valami már eljuthatott hozzájuk: az amerikai haditengerészet úgy tervezte, hogy amennyiben háborúba keveredne Japánnal, a támadás kiindulópontja, legfontosabb bázisa Pearl Harbor lenne. Lehetséges persze, hogy a japánok csupán abból indulnak ki, ha az USA háborúba keveredik velük, tengeri támaszpontot, mindenképpen a Hawaii-szigeteket kell felhasználnia. Késő este volt, amikor három fiatalember elsétált japán konzulátus épülete. előtt. A figyelmes szemlélő felismerhette a három fiatalember egyikében Stanley hadnagyot... Mindent a legnagyobb gonddal készítettek elő. A kis csoport egyik tagja a legfurfangosabb zárak specialistája volt,, így szerepelt az ONI tisztjeinek a névsorában, s rá várt a feladat, hogy néhány mozdulattal megnyissa az utat Stanley hadnagy előtt. Azt már korábban kikémlelték, hogy ebben az épületben is, csakúgy mint minden japán konzulátusi épületben, vagy követségen, egy különleges sifregép működik, s ez naponta változó jelkulccsal továbbította az anyagokat Tokióba. Stanleyék persze nem a gépet akarták megszerezni, hanem arra számítottak, hogy a jelkulcsrendszer, pontosabban a szerkezet működésének megállapításával felfoghatják majd az éterben a rádióadásokat, megfejthetik a szöveget. A kihalt utcában már csak néhány lépés volt hátra a konzulátus ajtajáig. Az épület utcai frontján helyezkedtek el az irották, s itt volt az a szoba, ahol a sifregép állt. A hátsó részben laktak a konzulátus alkalmazottai... (Folytatjuk)