Kelet-Magyarország, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Spros 21. rwrrr magyarország VÁZLATOK LENINRŐL 101 évvel ezelőtt, 1906. április 22-én született Vla­gyimir Iljics Lenin, ko­runk legnagyobb alakja, a nagy forradalom vezető­je, a munkásosztály párt­jának megteremtője, a vi­lág első szocialista államá­nak megalapítója. Kreml, Lenin dolgozószo­bája... Sokszor köszöntötte itt Vlagyimir Iljics Natan Altman szobrászművészt, aki e falak között mintázta meg portréját. Naponta ide járt, igyekezett ellesni és meg­örökíteni Lenin arcának min­den rezdülését, hangulatának tükröződését. Natan Altman az odesszai képzőművészeti iskolában, majd külföldi mestereknél gyarapította ismereteit és a 20-as években bontakozott ki igazán grafikai és szobrász­­tehetsége. A forradalom évében 27 esztendős volt, s tehetségét teljes odaadással a forradal­mi kultúra szolgálatának szentelte. Természetesnek tűnt tehát törekvése, hogy megmintázza Lenin portré­ját. Lunacsarszkij közbenjá­rására 1920-ban lehetősége nyílt rá, hogy bejárjon Le­nin dolgozószobájába és na­ponta, órákon át figyelje, vázlatokon megörökítse és mintázza Lenin képmását. — Vlagyimir Iljicsnek el­mondták, hogy futurista va­gyok — emlékezik vissza a mester ezekre az évekre. — Megkérdezte tőlem, futurista­portrét akarok-e róla készí­teni. Azt fejeltem, hogy jó szobrot szeretnék mintázni róla, ez pedig maga szabja meg, milyen is lesz az alko­tás. A munka elhúzódott, Le­ninnek nem volt ideje rá, hogy a szokásos módon mo­dellt üljön. Altman tehát sietős, gyors vonásokkal váz­latokon örökítette meg Le­nin figyelmesen tanulmányo­zott mozdulatait... Lenin­nek rendkívül érdekes, elő­­reugró homloka volt, egészen sajátos volt a fejformája, szemét gyakran hunyorogva összehúzta... Mindez elénk tárul Alt­man rajzain. A „Szovjet­­szkij Hudozsnyik”, a Képző­művészet­ Kiadó „Vázlatok Leninről” címmel közreadta a moszkvai Lenin Múzeum­ban és a leningrádi gyűjte­ményben őrzött képanyagot. Reprodukci­ónk Altman két, 1920-ban készített rajzát idé­zik fel. Az elsőn profilban látjuk Lenint, amint teste előrehaj­­lik, sajátos dinamikát köl­csönözve az ülő alaknak. A másikon néhány gyors vonás hozza elénk a telefonáló Le­nint. Ezek a vázlatok me­ssze túlnőnek a szobrász emléke­zetidéző segédeszközén, ön­álló grafikai alkotások, ame­lyek Lenin rendívül színes egyéniségének, karakterének egy-egy vonását villantják fel előttünk. Az örökké di­namikus, szakadatlanul mun­káló Lenint idézik. O. APUHTYIN (APN­E­KS) LENIN ÍRÓASZTALÁNÁL. N. ALTMAN GRAFIKÁJA Bíróéknál Rozsályban Házassági anyakönyv Ro­zsályban. A falu Zajtával és Tisztaberekkel együtt első­nek szabadult fel a megyé­ben huszonhat évvel ezelőtt. Nézzük az első házasságkötési bejegyzéseket. Bíró Bertalan Torma Juliannával 1945. áp­rilis 2-án kötött házasságot Hol vannak azóta és hogyan sikerült a házasságuk? ★ A háziasszony méltatlan­kodott, hogy nincs náluk a szokásos rend. Előző este ér­keztek haza a kisebbik fiú, az Attila katonai eskütételé­nek ünnepségéről. „Nem vet­tük volna a szívünkre, ha el nem mentünk volna” — men­­tegetődzött férj és feleség. A fél országon átutaztak. A házigazda töltött a poha­rakba a szatmári kisüstiből és beszélni kezdett. Még a felszabadulás előtt hazakerült betegségével. Grá­nátszilánkok érték a testét és hosszabb ideig csak bottal tudott járni. Nem is mozdult sehová. Megvárta, mikor 1944. október 25-én beérkez­tek a felszabadító szovjet csa­patok. Gyógyult a sebe, s már házasságra is gondolt a vá­lasztott lánnyal. Kicsi házat építettek: szo­bát, konyhát, istállót. Három hold juttatott földön kezdett „önállóan” gazdálkodni Bíró Bertalan. Szorgalommal töl­tötte a napokat, feleségével együtt megbecsültek minden fillért. Azóta a kicsi helyére dup­latetős, nagyméretű ház ke­rült. S ebben a mostaniban hat szép tágas, gondosan be­osztott helyiség van. Az ut­cára két nagyszobának van ikerablaka. „A belső dolgok legalább annyit érnek, mint maga a ház” — mondta Bíró Bertalan. Értékes szőnyegek, Viktória televízió, külön vi­lágvevő rádió, cserépkályha, divatos új bútorok, garnitú­rák. „Olyasmiket, mint mosó­gép, autoszifon, kávéfőző, villanyvasaló, egyáltalán nem tekintünk ma már új dolog­nak. Legújabb a Skoda gép­kocsink lesz, reméljük, idén megkapjuk” — közölte a há­zigazda. Az első kötelező részletet befizették, a többi takarékban. ★ A családra, gyerekekre te­relődött a szó. Erről már az asszony beszélt: „Barnabás, a nagyobbik fiú kertészeti technikumot végzett Nyír­egyházán. Most a kisszekere­si tsz főkertésze. Hetenként jár haza motorkerékpárral... A kisebbik gyerek, Attila Miskolcon, közgazdasági tech­nikum kereskedelmi tagoza­tán tanult. „Kitűnő gyerek” — mondták a tisztjei, most az eskütételén...” Bíró Bertalan a tsz-ben nö­vényápolóként dolgozik. „Igyekszem megtalálni a ma­gam és a család számítását Jól jön a közösből való ke­resethez a szépen beállt ház­táji gyümölcsöskert, meg az itthoni állattartás. Már vet­tünk egy üres telket is. Ez a hely lehet egyik fiúé, a telek a másiké. Úgy látjuk, itt ma­radnak nősülés után ők is.” ★­ ­ A házigazda elárulta:­­ az idősebb fiúval, Barnabással együtt járnak KRESZ-tanfo­­lyamra. Májusban vizsgáz­nak. Drukkolnak egymásnak. Ha majd megérkezik a Sko­da kocsi, kormányhoz ülhes­senek. Kis idő múlva mondta a feleség: „Amikor huszonhat évvel ezelőtt a férjemmel házasságot kötöttünk, nem­igen hittük, hogy így, ennyi­re egyenesbe jön az életünk útja...” Asztalos Bálint S­­orgba! A választók mondják Megérdemlik a jelölést Ketten a leendő tiszalöki tanácstagok közül — Rang tanácstagnak len­ni! — mondják a tiszalöki községi pártbizottságon és so­rolják, hogy milyen sokan mentek el a jelölőgyűlésekre, a jelöltek milyen szívesen vállalták a bizalmat. Hozzáteszik, hogy hat­nyolc esztendeje bizony nem volt tülekedés a tanácstagi helyekért. Most azonban egészen más, minden remé­nyen felül sikerült. Kérdezem, hol voltak a legjobbak a jelölőgyűlések. Hosszú listát tesznek az asz­talra, s néznek rám, válasz­szák. Ezek mind olyanok, amelyekkel lehet dicsekedni. Találomra választunk két nevet. Egy asszonyét, Nagy Józsefnéét, aki a nyolcas kör­zetet képviseli, ha megvá­lasztják. Az asszony a helyi bölcsődében kisegítő sza­kácsnő. A másik jelölt Lo­­sonczi László géplakatos, a duzzasztómű munkása. „Szomszédom is, becsülöm is...“ Szomszédos a bölcsődével a Kossuth Tsz irodája. A föld­szinten a pénztár, a pénztá­ros bemutatkozik: Cs. Balogh Lajos. Elmondja, hogy egy körzetbe tartozik a tanács­tagjelölt Nagynéval, s a gyű­lésen ő is melegen támogatta a jelölését. — Miért éppen Nagynét? Nem gondolkodik a vála­szon. — Mert ismertem olyan ta­nácstagot, aki négy év alatt egyszer sem szólalt meg az üléseken. De Nagy Józsefné nem ilyen volt. Javasoltuk örömmel, megfelel a körze­tünknek továbbra is. Elárul egy titkot. Hogy ő jönélc éve tanácstag, legutóbb a járási tanácsban tevékeny­kedett, s voltak, akik java­solták, hogy jelöljék a kör­zetben őt községi tanácstag­nak, mivel megszűnik a já­rási tanács. — Őszintén megvallva, csá­bított a dolog, de csak egy pillanatig. Mikor arra gon­doltam, hogy akkor Sárika nem lesz jelölt, azt mond­tam, én Nagynénak nem le­szek az ellenfele. Szomszé­dom is, becsülöm is, s azt mondom, vigye már a köz­­szereplést fiatalabb, mint én vagyok. Azzal folytatja, hogy ez az asszony megérdemli a jelö­lést. Negyvenöt óta részt vesz a mozgalomban, a nők érdekében tett sokat, de az utcát is jól képviselte az el­múlt négy év alatt. Jól csi­nálja — ezt mondja minden választó, minek akkor ellen­jelölt, nem igaz? Ember a műhelyben Bejön a pénztárba Kiss András, a népfront titkára, ő azzal indokolja Nagyné jelölését, hogy szomszédaival jó barátságban van, közvet­len, tisztelik, becsülik, nem hagyja magát, ha a válasz­tók érdekeiről van szó. Négy-öt kilométerrel távo­labb, a karcsú ívű duzzasztó­mű lábánál beszélget három ember — Ismerik Losonczi Lász­lót? — Hogyne. A duzzasztómű lakatosa. — Milyen ember? — A főnököm, a brigád vezetője — mondja Berki Sándor villanyszerelő. Sze­retem, mert ember a mű­helyben is, a fehér asztalnál is. Három fia van, itt dolgo­zik, mióta csak megindult ez a munka a tiszalöki­ duzzasz­tónál. Ezzel ki is merítettem a témát. A többiek jót derülnek rajta. Kórik Zoltán technikus, az erőmű párttitkára ugyan nem közvetlen munkatársa Lo­­sonczinak, de együtt kezdték itt a munkát, s egymás mel­lett laknak a lakótelepen, ezt mondja: — Szeretjük az öreg har­cost. Magunk között csak öreg deresnek hívjuk, mert megszürkült erősen. Közvet­len, megértő, van ideje min­denki számára. Képzett, jó­zan életű, s olyan elképzelé­sei vannak, amelyeket szíve­sen fogad a kollektíva. Tudakolják, miért érdekel? Visszakérdezek, miért vá­lasztották tanácstagjelöltnek? — Azt hiszem, elmondtuk. Mert hogy olyan ember, mint amilyen. Nem egy fellengő­ fiú. Olyan típus, akihez bi­zalommal mehet az ember. Megtoldják azzal, hogy vi­lágrengető dolgokat ugyan itt, a lakótelepen nem lehet csinálni, de amit egy tanács­tag megtehet, az a hatáskör jó helyen lesz Losonczinál. Kétszer már volt a tanács­ban, megválasztják most har­madszor is. Jól ismerik valamennyien Elköszönünk, de utánam szólnak, kérdezzem meg még azt az embert is, aki most jön a műhely felé. Füredi Oszkár villamosmérnököt meglepi a kérdés: miért sza­vazott Losonczi László gép­lakatos tanácstagi jelölése mellett. De egy fél perc múl­va már mondja: — Legutóbb is ő volt, s jól bevált. Senki nem haragszik rá a lakótelepünkön, ahol szintén őslakó és törzsgárdis­ta. Rendes ember. Jó ha ő tartja a kapcsolatot a lakó­telep és a tanács között. Megáll egy pillanatra, s megkérdi, baj-e, hogy csak ennyit tudott róla mondani. Mellette nincs esélye Később elárulják, hogy a népfront egy másik jelöltet is akart állítani Losonczi László mellé, de amikor az a másik megtudta, hogy ki lesz a riválisa, nagyon kérte, ne javasolják a gyűlésen, mert Losonczi úgy dolgozik, hogy mellette nincs esélye másnak. Nyolc évvel ezelőtt egyik hasonló riportúton az újság­író megkérdezett egy sor embert, ki a tanácstagjelölt­je, kire szavaz majd. A tíz­ből egy gondolkodott a vála­szon, a többi egyből azt fe­lelte, nem tudja, majd ott rá lesz írva a választási pa­pírra. Most egyetlen ember nem akadt, aki — ha szükséges — ne mondta volna el akár a jelölt teljes önéletrajzát... a Kapka János A .vjBijj AZ IPARI SZERELVÉNY- ÉS GÉPGYÁR MÁTÉ­SZALKAI ÜZF -EN AZ IDÉN KÖZEL 27 EZER KON­­DENZEDÉNYT GYÁRTANAK. KÉPÜNK: A „DUNA” SZOCIALISTA BRIGÁD KÉT TAGJA: SZŰCS GYULA ÉS MÁTÉ TIBOR A VÍZELZÁRÓ EDÉNYEK ÖSSZESZERE­LÉSÉT VÉGZI MUNKÁJUK NAGY PONTOSSÁGOT IGÉ­NYEL, AMELYNEK BECSÜLETTEL TESZNEK ELEGET. Elek Emil felvétele Köszöntjük a szocializmus építésében élenjárókat, a szocialista munkabrigádokat!

Next