Kelet-Magyarország, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
Spros 21. rwrrr magyarország VÁZLATOK LENINRŐL 101 évvel ezelőtt, 1906. április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin, korunk legnagyobb alakja, a nagy forradalom vezetője, a munkásosztály pártjának megteremtője, a világ első szocialista államának megalapítója. Kreml, Lenin dolgozószobája... Sokszor köszöntötte itt Vlagyimir Iljics Natan Altman szobrászművészt, aki e falak között mintázta meg portréját. Naponta ide járt, igyekezett ellesni és megörökíteni Lenin arcának minden rezdülését, hangulatának tükröződését. Natan Altman az odesszai képzőművészeti iskolában, majd külföldi mestereknél gyarapította ismereteit és a 20-as években bontakozott ki igazán grafikai és szobrásztehetsége. A forradalom évében 27 esztendős volt, s tehetségét teljes odaadással a forradalmi kultúra szolgálatának szentelte. Természetesnek tűnt tehát törekvése, hogy megmintázza Lenin portréját. Lunacsarszkij közbenjárására 1920-ban lehetősége nyílt rá, hogy bejárjon Lenin dolgozószobájába és naponta, órákon át figyelje, vázlatokon megörökítse és mintázza Lenin képmását. — Vlagyimir Iljicsnek elmondták, hogy futurista vagyok — emlékezik vissza a mester ezekre az évekre. — Megkérdezte tőlem, futuristaportrét akarok-e róla készíteni. Azt fejeltem, hogy jó szobrot szeretnék mintázni róla, ez pedig maga szabja meg, milyen is lesz az alkotás. A munka elhúzódott, Leninnek nem volt ideje rá, hogy a szokásos módon modellt üljön. Altman tehát sietős, gyors vonásokkal vázlatokon örökítette meg Lenin figyelmesen tanulmányozott mozdulatait... Leninnek rendkívül érdekes, előreugró homloka volt, egészen sajátos volt a fejformája, szemét gyakran hunyorogva összehúzta... Mindez elénk tárul Altman rajzain. A „Szovjetszkij Hudozsnyik”, a Képzőművészet Kiadó „Vázlatok Leninről” címmel közreadta a moszkvai Lenin Múzeumban és a leningrádi gyűjteményben őrzött képanyagot. Reprodukciónk Altman két, 1920-ban készített rajzát idézik fel. Az elsőn profilban látjuk Lenint, amint teste előrehajlik, sajátos dinamikát kölcsönözve az ülő alaknak. A másikon néhány gyors vonás hozza elénk a telefonáló Lenint. Ezek a vázlatok messze túlnőnek a szobrász emlékezetidéző segédeszközén, önálló grafikai alkotások, amelyek Lenin rendívül színes egyéniségének, karakterének egy-egy vonását villantják fel előttünk. Az örökké dinamikus, szakadatlanul munkáló Lenint idézik. O. APUHTYIN (APNEKS) LENIN ÍRÓASZTALÁNÁL. N. ALTMAN GRAFIKÁJA Bíróéknál Rozsályban Házassági anyakönyv Rozsályban. A falu Zajtával és Tisztaberekkel együtt elsőnek szabadult fel a megyében huszonhat évvel ezelőtt. Nézzük az első házasságkötési bejegyzéseket. Bíró Bertalan Torma Juliannával 1945. április 2-án kötött házasságot Hol vannak azóta és hogyan sikerült a házasságuk? ★ A háziasszony méltatlankodott, hogy nincs náluk a szokásos rend. Előző este érkeztek haza a kisebbik fiú, az Attila katonai eskütételének ünnepségéről. „Nem vettük volna a szívünkre, ha el nem mentünk volna” — mentegetődzött férj és feleség. A fél országon átutaztak. A házigazda töltött a poharakba a szatmári kisüstiből és beszélni kezdett. Még a felszabadulás előtt hazakerült betegségével. Gránátszilánkok érték a testét és hosszabb ideig csak bottal tudott járni. Nem is mozdult sehová. Megvárta, mikor 1944. október 25-én beérkeztek a felszabadító szovjet csapatok. Gyógyult a sebe, s már házasságra is gondolt a választott lánnyal. Kicsi házat építettek: szobát, konyhát, istállót. Három hold juttatott földön kezdett „önállóan” gazdálkodni Bíró Bertalan. Szorgalommal töltötte a napokat, feleségével együtt megbecsültek minden fillért. Azóta a kicsi helyére duplatetős, nagyméretű ház került. S ebben a mostaniban hat szép tágas, gondosan beosztott helyiség van. Az utcára két nagyszobának van ikerablaka. „A belső dolgok legalább annyit érnek, mint maga a ház” — mondta Bíró Bertalan. Értékes szőnyegek, Viktória televízió, külön világvevő rádió, cserépkályha, divatos új bútorok, garnitúrák. „Olyasmiket, mint mosógép, autoszifon, kávéfőző, villanyvasaló, egyáltalán nem tekintünk ma már új dolognak. Legújabb a Skoda gépkocsink lesz, reméljük, idén megkapjuk” — közölte a házigazda. Az első kötelező részletet befizették, a többi takarékban. ★ A családra, gyerekekre terelődött a szó. Erről már az asszony beszélt: „Barnabás, a nagyobbik fiú kertészeti technikumot végzett Nyíregyházán. Most a kisszekeresi tsz főkertésze. Hetenként jár haza motorkerékpárral... A kisebbik gyerek, Attila Miskolcon, közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatán tanult. „Kitűnő gyerek” — mondták a tisztjei, most az eskütételén...” Bíró Bertalan a tsz-ben növényápolóként dolgozik. „Igyekszem megtalálni a magam és a család számítását Jól jön a közösből való keresethez a szépen beállt háztáji gyümölcsöskert, meg az itthoni állattartás. Már vettünk egy üres telket is. Ez a hely lehet egyik fiúé, a telek a másiké. Úgy látjuk, itt maradnak nősülés után ők is.” ★ A házigazda elárulta: az idősebb fiúval, Barnabással együtt járnak KRESZ-tanfolyamra. Májusban vizsgáznak. Drukkolnak egymásnak. Ha majd megérkezik a Skoda kocsi, kormányhoz ülhessenek. Kis idő múlva mondta a feleség: „Amikor huszonhat évvel ezelőtt a férjemmel házasságot kötöttünk, nemigen hittük, hogy így, ennyire egyenesbe jön az életünk útja...” Asztalos Bálint Sorgba! A választók mondják Megérdemlik a jelölést Ketten a leendő tiszalöki tanácstagok közül — Rang tanácstagnak lenni! — mondják a tiszalöki községi pártbizottságon és sorolják, hogy milyen sokan mentek el a jelölőgyűlésekre, a jelöltek milyen szívesen vállalták a bizalmat. Hozzáteszik, hogy hatnyolc esztendeje bizony nem volt tülekedés a tanácstagi helyekért. Most azonban egészen más, minden reményen felül sikerült. Kérdezem, hol voltak a legjobbak a jelölőgyűlések. Hosszú listát tesznek az asztalra, s néznek rám, válaszszák. Ezek mind olyanok, amelyekkel lehet dicsekedni. Találomra választunk két nevet. Egy asszonyét, Nagy Józsefnéét, aki a nyolcas körzetet képviseli, ha megválasztják. Az asszony a helyi bölcsődében kisegítő szakácsnő. A másik jelölt Losonczi László géplakatos, a duzzasztómű munkása. „Szomszédom is, becsülöm is...“ Szomszédos a bölcsődével a Kossuth Tsz irodája. A földszinten a pénztár, a pénztáros bemutatkozik: Cs. Balogh Lajos. Elmondja, hogy egy körzetbe tartozik a tanácstagjelölt Nagynéval, s a gyűlésen ő is melegen támogatta a jelölését. — Miért éppen Nagynét? Nem gondolkodik a válaszon. — Mert ismertem olyan tanácstagot, aki négy év alatt egyszer sem szólalt meg az üléseken. De Nagy Józsefné nem ilyen volt. Javasoltuk örömmel, megfelel a körzetünknek továbbra is. Elárul egy titkot. Hogy ő jönélc éve tanácstag, legutóbb a járási tanácsban tevékenykedett, s voltak, akik javasolták, hogy jelöljék a körzetben őt községi tanácstagnak, mivel megszűnik a járási tanács. — Őszintén megvallva, csábított a dolog, de csak egy pillanatig. Mikor arra gondoltam, hogy akkor Sárika nem lesz jelölt, azt mondtam, én Nagynénak nem leszek az ellenfele. Szomszédom is, becsülöm is, s azt mondom, vigye már a közszereplést fiatalabb, mint én vagyok. Azzal folytatja, hogy ez az asszony megérdemli a jelölést. Negyvenöt óta részt vesz a mozgalomban, a nők érdekében tett sokat, de az utcát is jól képviselte az elmúlt négy év alatt. Jól csinálja — ezt mondja minden választó, minek akkor ellenjelölt, nem igaz? Ember a műhelyben Bejön a pénztárba Kiss András, a népfront titkára, ő azzal indokolja Nagyné jelölését, hogy szomszédaival jó barátságban van, közvetlen, tisztelik, becsülik, nem hagyja magát, ha a választók érdekeiről van szó. Négy-öt kilométerrel távolabb, a karcsú ívű duzzasztómű lábánál beszélget három ember — Ismerik Losonczi Lászlót? — Hogyne. A duzzasztómű lakatosa. — Milyen ember? — A főnököm, a brigád vezetője — mondja Berki Sándor villanyszerelő. Szeretem, mert ember a műhelyben is, a fehér asztalnál is. Három fia van, itt dolgozik, mióta csak megindult ez a munka a tiszalöki duzzasztónál. Ezzel ki is merítettem a témát. A többiek jót derülnek rajta. Kórik Zoltán technikus, az erőmű párttitkára ugyan nem közvetlen munkatársa Losonczinak, de együtt kezdték itt a munkát, s egymás mellett laknak a lakótelepen, ezt mondja: — Szeretjük az öreg harcost. Magunk között csak öreg deresnek hívjuk, mert megszürkült erősen. Közvetlen, megértő, van ideje mindenki számára. Képzett, józan életű, s olyan elképzelései vannak, amelyeket szívesen fogad a kollektíva. Tudakolják, miért érdekel? Visszakérdezek, miért választották tanácstagjelöltnek? — Azt hiszem, elmondtuk. Mert hogy olyan ember, mint amilyen. Nem egy fellengő fiú. Olyan típus, akihez bizalommal mehet az ember. Megtoldják azzal, hogy világrengető dolgokat ugyan itt, a lakótelepen nem lehet csinálni, de amit egy tanácstag megtehet, az a hatáskör jó helyen lesz Losonczinál. Kétszer már volt a tanácsban, megválasztják most harmadszor is. Jól ismerik valamennyien Elköszönünk, de utánam szólnak, kérdezzem meg még azt az embert is, aki most jön a műhely felé. Füredi Oszkár villamosmérnököt meglepi a kérdés: miért szavazott Losonczi László géplakatos tanácstagi jelölése mellett. De egy fél perc múlva már mondja: — Legutóbb is ő volt, s jól bevált. Senki nem haragszik rá a lakótelepünkön, ahol szintén őslakó és törzsgárdista. Rendes ember. Jó ha ő tartja a kapcsolatot a lakótelep és a tanács között. Megáll egy pillanatra, s megkérdi, baj-e, hogy csak ennyit tudott róla mondani. Mellette nincs esélye Később elárulják, hogy a népfront egy másik jelöltet is akart állítani Losonczi László mellé, de amikor az a másik megtudta, hogy ki lesz a riválisa, nagyon kérte, ne javasolják a gyűlésen, mert Losonczi úgy dolgozik, hogy mellette nincs esélye másnak. Nyolc évvel ezelőtt egyik hasonló riportúton az újságíró megkérdezett egy sor embert, ki a tanácstagjelöltje, kire szavaz majd. A tízből egy gondolkodott a válaszon, a többi egyből azt felelte, nem tudja, majd ott rá lesz írva a választási papírra. Most egyetlen ember nem akadt, aki — ha szükséges — ne mondta volna el akár a jelölt teljes önéletrajzát... a Kapka János A .vjBijj AZ IPARI SZERELVÉNY- ÉS GÉPGYÁR MÁTÉSZALKAI ÜZF -EN AZ IDÉN KÖZEL 27 EZER KONDENZEDÉNYT GYÁRTANAK. KÉPÜNK: A „DUNA” SZOCIALISTA BRIGÁD KÉT TAGJA: SZŰCS GYULA ÉS MÁTÉ TIBOR A VÍZELZÁRÓ EDÉNYEK ÖSSZESZERELÉSÉT VÉGZI MUNKÁJUK NAGY PONTOSSÁGOT IGÉNYEL, AMELYNEK BECSÜLETTEL TESZNEK ELEGET. Elek Emil felvétele Köszöntjük a szocializmus építésében élenjárókat, a szocialista munkabrigádokat!