Kelet-Magyarország, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-01 / 77. szám
Ült. «pif BB ?. KELET-MAGYARORSZÁG Történelmi mezsgyéink A HÁTAK, amely történelmünk pályaívét egyetlen vonással osztja múlttá és jelenné — ama április 4. Könnyű lenne, s természetesen nem nélkülözne történelmi tanulságokat, ha most néhány adat tükrében egybevetnénk azt a határvonalon túli, múlt világot a jelennel; ha azt vizsgálnánk, hová érkeztünk napjainkig azóta, az április 4-én hajnalban földünkön eldördült utolsó ágyúlövés indítójele óta. Ám éppen ez a korszak, éppen az elmúlt több, mint negyedszázad tapasztalata int arra, hogy ne válasszuk ezt a megoldást. Inkább elsősorban azt vizsgáljuk, hogyan éltünk a lehetőséggel, miként hasznosítottuk a történelmi alkalmat, hol tartunk tehát most ezzel a jelen eredményeinek és gondjainak, igényeinek és feltételeinek szövevényét fejtve meg. Erről beszélve, terveinkről kell szólnunk. Az idei április 4. ezt azért is indokolja, mert egy évtized felezővonalán — záruló és induló ötéves terveink esztendejében — emlékezünk, ünnepelünk. A HARMADIK ÖTÉVES TERV voltaképpen annak a korszakváltásnak záró-, egyszersmind nyitóakkordja, amelyet ez a fél évtizedes időszak történelmi mezsgyéje az örökölt szegénységgel, hiányokkal, elmaradással birkózó, s a fejlett, hatékony, javakat és igaz emberséget egyaránt bőséggel osztó jövőbeli világunknak! A hétköznapok sűrűjében nehéz madártávlatból áttekinteni öt év változásait, folyamatait. Mégis, talán haladásunk mértékének bizonyításául arra hivatkozunk, hogy — miközben teljesítettük a harmadik ötéves terv emelkedő, nagy feladatokat kitűző előirányzatait átalakítottuk a gazdaságirányítás rendszerét, méghozzá úgy,hogy ez a gazdaságirányítás már a fejlett, modern, magasabb színtű szocializmus igényeihez, tervezési-gazdálkodási rendjéhez igazodik. Erre épül, a korszakváltó harmadik ötéves terv gazdálkodási és irányítási rendszerére alapozódik, az immár elkezdett negyedik ötéves terv, amelynek részletadatai, számsorai — mozaikként öszszerakva — egy korszerű, a fejlődés magasabb fokára lépő, történelmi múlt örökségét imrr határozottan túllépő korszak körvonalait vetítik elénk. A PROGRAM KÖZÉPPONTJÁBAN természetesen most is az életszínvonal emelése áll; ez, s csak az lehet egy szocialista ország fejlődésének célkitűzése, tervezésének alapja. A terv azonban nyilvánvalóan nem sokat érné, ha az életszínvonal minden pontján egyazon előrehaladást tűzne ki célul; tervvé a társadalmi óhaj akkor emelkedik, ha — rangsorolva — konkrét programot ad. Nos, a negyedik ötéves terv népjóléti előirányzatai a következő csomópontokat jelölik ki: a munka szerinti elosztás hatásait erősítve mindenekelőtt növekednek a reálbérek; erőteljesen, bővül a lakásépítés; javul a fogyasztási cikkek keresletének és kínálatának egyensúlya, más szóval: szűkül a hiányok fehér foltja; folytatódik az áttérés a csökkentett, 44 órás munkaidőre. A terv ezekkel az előirányzatokkal párhuzamosan vázolja a megvalósítás feltételeit is. Anélkül, hogy ezúttal a részletek árnyalatait vázolnánk, hadd utaljunk példaként olyan előirányzatokra, mint a nemzeti jövedelem évenként 5,5—6 százalékos növelése, az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalékos előirányzata, és — ami elsőrendűen fontos — arra hogy ennek az ipari ütemnek mintegy 75—80 százalékát a termelékenység emeléséből kell majd fedezni. VÉGEREDMÉNYBEN ARRÓL VAN SZÓ, hogy a rejtett, magasabb színtű társadalom feltételeinek megteremtése, nyilvánvalóan csak a jobb, hatékonyabb, célratörőbb munkán alapulhat. Valóban, honnan teremthetnénk elő másként anyagi alapokat, honnan, milyen más forrásból fedezhetnénk növekvő igényeink kielégítését? Anegyedik ötéves terv ugyanakkor immár törvényerőre emelve mondja ki: „Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat továbbra is alapvetően a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott tervszerű gazdasági együttműködésre és kölcsönös áruforgalomra kell alapozni. Elő kell segíteni a szocialista nemzetközi gazdasági integráció továbbfejlesztését.” Ahogyan tehát akkor, azon az április 4-én a szovjet katonák húzták meg múltunk és jövőnk határvonalát, éppen úgy ma is a szocialista országok közössége — s benne elsősorban a Szovjetunió — teremt kedvező feltételeket számunkra terveink valóra váltásához, a fejlettebb szocialista társadalom építéséhez! T. A. A legtöbb jó forrása Növelik a termelékenységet megyénk üzemei " Új fogalom, amit meg kell tanulni: hatékonysági műfaj. Az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy csak javulása esetén lehet emelni a béreket Olyan szoros összefüggésben van a termelékenységgel, hogy csak annak javítása mellett mutat jobb képet egy-agy vállalatunk „hatékonysága” is. Mostanában erről a mutatóról igen sok szó esik a termelési tanácskozásokon: a kollektívák életszínvonalának alakulása függ ettől. Mit tesznek vállalatainknál a mutató javítása érdekében? Milyen intézkedésekkel növelik a termelékenységet? — erről érdeklődtünk három szabolcsi cégnél, az ÉPSZER-nél, az ÉRDÉRT mtészalkai telepén és a közúti építő vállalatnál Az ÉPSZER-nél három fő intézkedést hoztak — illetve hoznak a közeljövőben — a termelékenység növelése érdekében. A főbb építkezéseket programozzák, tovább gépesítenek és fejlesztik az anyagi ösztönzést. A legnagyobb építkezéseik prrogramját elektronikus számítógépek készítették, a vállalat megrendelte az ÉGSZI-nél. E programok arra adnak javaslatot, hogyan haladjanak, milyen szakmák álljanak munkába a megfelelő időrendben , hogy a leggyorsabban be lehessen fejezni az építkezést. Emellett a kisebb építések programjait a vállalat saját maga készíti, s azt remélik általában, hogy a jobb munkaszervezés meghozza gyümölcsét A sok kis gén mellett a meglévő mellékabb Outi— Nord- berendezést szereznek be. A régi már nagyrészt bizonyította, hogy igen n.igy termelékeny- 'gee! Lehet vele dolgozni bár még nagyobbtyp’-vlosságra van szükség. Ezt ki kell várni. Az ÉRDÉRT mátészalkai telepén a tavaly megkezdett és az idén befejeződő fejlesztők teljesen megváltoztatják a termelés technológiáját, úgy értve, hogy eddig a kézi munka volt a jellemző — ezután pedig a gépi tesz. E fejlesztések értéke 35 millió forint, s főként két területre, az anyagmozgatásra és a fűrészüzemre vonatkozik. Húszmilliót fordítanak nagy teljesítményű szovjet és magyar daruk vásárlására, s ezek lényegében gépesítik a rendkívül sok anyagmozgatást. Ugyancsak szovjet gépekkel telepítik be az új fűrészcsarnokot is, s ennek üzembe helyezésével megduplázódik a telep fűrészárú termelése. A fűrészüzem termelése is alapvetően megváltozik ennek során, hiszen a belső és külső anyagmozgatást teljesen gépesítik. E nagyarányú gépesítéssel az idén 9 százalékos termelékenység-növekedést terveznek, s ha elérik, könnyen teljesíthető a bérszínvonal 3 százalékos növelése is. De csak akkor, ha a termelékenység nő. A KÉI nincs olyan egyértelműen jó helyzet isén, mint a két említett vállalat. Náluk tavaly rendkívül „megugrott” a termelékenység (egy munkásra jutó termelési érték: 273 ezer forint), és a 20 százalékos növekedésre az idén nehéz lesz „rátenni”. Különösen azért nehéz, mert a náluk megrendelt munkák egy részére nincs pénz! A KÉV évi terve 216 millió forint de ez nagyon laza, néhány tízmillióval könnyedén túlteljesíthetnék Túl, ha lennre még megrendelés, így most a meglévő munákon kell jobban dolgozniuk, mint korábban Szervezési intézkedésekkel — a munkák még jobb koncentrálásával — és gépesítésre akarják növelni termelékenységeiket. A tavaly beszerzett — 18—20 millió forint értékű — gép az idén kezd termelni igazán. Munkába állt a fehérgyarmati aszfaltgyár, ahol naponta 1000 tonna (!) aszfaltot készítenek, amelyet 50 kilométeres körzetben be lehet dolgozni. Kiegészíti ezt a gyárat egy nyugatnémet aszfaltbedolgozó, amelynek még kevés is egy napja a gyárban előállított aszfalt mert még többet is úttá tudna változtatni. Ez az önszintező gép április elején kezd dolgozni, s az aszfaltgyárral együtt lényegében megolja az árvízzel sújtott utak újjáépítését. (kan) t. «KM A tejgazdálkodásról tárgyalt a megyei tanács vb A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága szerdán ülést tartott Nyíregyházán. A végrehajtó bizottság a megyei tejipari vállalat beszámolója alapján tárgyalt a tej felvásárlásáról, feldolgozásáról és a lakosság ellátásával kapcsolatos feladatokról. Tekintettel arra, hogy a tejgazdálkodás nemcsak vállalati feladat, a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy az összes érdekelt szervek bevonásával olyan komplex feladattervet készítenek, amely a tejtermeléstől a felvásáráson és feldolgozáson keresztül az értékesítésig mindent magába foglal. Összeállításához felhasználják a vitában elhangzott észrevételeket és javaslatokat. A tervet a végrehajtó bizottság egy későbbi ülésén hagyják majd jóvá. E napirend tárgyalásán részt vett , és felszólalt Kiss László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, dr. Solt István, a Tejipari Tröszt vezérigazgatója is. A végrehajtó bizottság megvitatta és elfogadta a nők gazdasági és szociális helyzetének javítására vonatkozó feladattervet, majd egyéb ügyeket tárgyalt A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat , terítése részletesen mutatta be felvásárlási, feldolgozási és forgalmazási tevékenysét. Sikerként könyvelhető el, hogy az utóbbi hat évben a felvásárolt tej évi mennyisége 56,5 millió literről 68,8 millió literre emelkedett, s az előzetes becslések szerint 1975-re eléri a 85 millió litert, örvendetes, hogy ezzel együtt gyors ütemben növekedett a megyében is a tej- és tejtermékek fogyasztása. A lehetőségek határain belül a vállalat ezt sokoldalúan segítette elő. Ezt a célt szolgálta többek között az új tejbegyűjtők, szakboltok létesítése, a pasztőrtej szállításának újabb területekre történő kiterjesztése és még sok más intézkedés. Az egy főre eső évenkénti tejfogyasztás 70 liter, még mindig 40 literrel kevesebb az országos átlagnál. A tej felvásárlásának növekedésével nem tartott lépést a feldolgozó kapacitás bővítése. Különösen gondot okoz a tej feldolgozása a nyári hónapokban, amikor a felvásárolt mennyiség majdnem a duplája az első és negyedik negyedéves felvásárolt mennyiségnek. Ezért esetenként a lakosság jogosan panaszkodik egyes termékek minőségére. Ide tartozik még, hogy az ország tejipari üzemei között a szabolcsi rendelkezik a legrosszabb műszaki adottságokkal és elavult technológiával. A szállításból és műszaki adottságokból adódó nehézségek ellenére jelenleg mintegy 39 féle tejterméket gyártanak, de legalább 70 félét hoznak forgalomba. Természetesen a rövid szavatosságú termékeket nem rendelhetik meg aez ország többi részéből, de a tartósabb termékek nagy választéka áll a lakosság rendelkezésére. A végrehajtó bizottság nagyra értékeli a vállalat dolgozóinak munkáját a lakosság ellátásának javításában, s egyben kéri, hogy addig is, amíg az új tejporgyártó és a városellátó üzem felépül, a befektetést nem igénylő hibák megszüntetésével törekedjenek a minőség további javítására. h. *. Fejlődő ifjúsági munka a középiskolákban Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Kibővített ülést tartott szerdán Nyíregyházán a KISZ megyei bizottsága. A középfokú oktatási intézményekben végzett ifjúsági munkáról tárgyaltak és a végrehajtó bizottság előterjesztése alapján intézkedési tervet fogadtak el a KISZ VIII. kongresszusának politikai és szervezési előkészítéséről. A KISZ megyei bizottságának ülésén részt vett és felszólalt Tóth Mátyás, az MSZMP megyei bizottságának első titkára és Czank János, a KISZ Központi Bizottságának osztályvezetőhelyettese. A középiskolai ifjúsági munkáiról élénk vita alakult ki a megyei bizottság ülésén. Ez annál is inkább jelentős, mert a megye KISZ-fiatalja Anak- féle középfokú intézményekben tanul. Az elmúlt években új szervezési formákat vezettek be kísérletképpen megyénk egyes középiskoláiban. A hagyományos, osztályomként tagozódó ifjúsági munikét ezeken a helyeken, a négy évfolyam tanulóiból alakított alapszervezetere váltották fel. Ennek eredményeiről beszámoltak az érintett iskolák KISZ-bizottságainak titkárai is, tapasztalataikkal ,kiegészítették a végrehajtó bizottság előterjesztését. A középiskolai KISZ-munkát értékelve megállapította a megyei bizottság: az utóbbi években, megnövekedett az önálló politikai szervező munnka iránti igény. Kialakultak azok a formák, amelyekben az iskolai KISZ-bizottságok és a csúcsvezetőségek önállóbbá válhattak, ezek a testületek a legtöbb helyen az ifjúsági mozgalmi munka felelős gazdái. Szóltak az összefoglalóban arról: erősödött az iskolai KISZ- és pártszervezetek közötti kapcsolat, a csúcsvezetőségek, illetve iskolai KISZ- bizottságok pártirányítása jó eredmények forrása volt. A kapcsolat javulását szolgálja a párt Központi Bizottsága ifjúságpolitikai határozatának megvalósítása, valamint a párttagfelvételi korhatár 18 évre való leszállítása. Részletesen foglalkoztak az előterjesztés alapján a hozzászólók a bejárók és a diákotthonban lakók gondjaival. A középfokú iskolák tanulóinak csaknem egyharmada bejáró. Nem atekuita,fe még ki a legjobb formák, hol végezzenek ifjúsági munkát a bejárók: az iskolákban, vagy inkább lakóhelyükön kapcsolódjanak be a mozgalomba. Ez utóbbi azonban csak ott ajánlható, ahol az iskolainál jobb, vagy azt a szintet megközelítő KISZ- eset van. Ha az iskolában nyílik lényegesen kedvezőbb alkalom, azt javasolják, ott legyenek KISZ-tagok. Változatlanul kevesen juthatnak be diákotthonokba, kollégiumokba, s az ottani körülmények is elég mostohák. Ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozták: elsősorban, a fizikai dolgozó szülők gyermekeinél: felkészítése, diákotthoni elhelyezése, a jobb körülmények biztosítása volna fontos. A kollégiumi elhelyezés mellett a KISZ sajátos eszközeivel már azt megelőzően is segít: ötletet, és hasznos kezdeményezés volt például a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola hallgatóinak előkészítő segítsége több munkás-paraszt származású fiatalnak. Mr. .. 1913. július 25-én Klecsányi Endrét barátságosan hátba vágta barátja, Dombai Géza, és megkérdezte: — Holnapig van egy százasod? — Parancsolj. Megtiszteltetésnek veszem — mondta és átnyújtotta a bankjegyet — Tehát holnap negyed ötkor megkapod a pénzed. A Wampetics étteremben várlak. ★ Másnap fél ötkor a bejáratra szegeződött Klecsányi tekintete. Úgy látszik, néhány percet késhet. Bizonyára valami fontos dolog jöhetett közbe — mormolta maga elé. Éjfélkor a takarítónő eloltotta az utolsó lámpát is. Klecsányi elindult hazafelé. ★ — 1914-ben kitört a világháború. Ilyen nehéz időkben más gondja is van szegény barátomnak, mint az én százasom — nyugtatta magát Klecsányi. ★ A gazdasági pangás évei jöttek, 1920 és 1930 között. Az emberek örültek, ha betevő falatjuk volt, nemhogy megadják a tartozásukat — hajtogatta szelíden Klecsány,k 1941 őszén Klecsányi fáradtan ballagott a Rákóczi úton. Azon tűnődött, milyen jó lenne az a százas, amivel Dombai tartozik. Ekkor elegáns sportautó suhant el mellette Dombai ült a kocsiban. Szájából vastag szivar fityegett. Mire Klecsányi szóra nyitotta ajkát, Dombai már a szomszéd vár vében száguldott. ★ 1945 augusztusába Nefelejcs utcában látta viszont Dombait. Boldogan szorított magához egy fél kiló melaszt. Inflációs idők voltak. Semmi értelme sem lett volna, hogy Dombai odavágjon neki vacak ötszázmilliót, mondván, hogy itt a százasod ★ A stabil forint bevezetése után bizonyosra vette, hogy megkapja a pénzét. Dombainak azonban nyoma sem volt Úgy hallotta, hogy végre családot alapított Első a feleség, meg a gyerek, aztán jövök én — bólogatott, derűlátóan. ★ 1971 márciusának egyik hűvös délutánján fázósan üldögélt a kandalló mellett Klecsányi. Odákünn csengettek. A csengetés nagyon ismerős volt. Két hosszú, egy rövid. Reszketve botorkált a konyha felé. Az ajtóban Dombai állt kopaszon, megtörtén, savanyú arcvonásokkal. Szótlanul átölelték egymást. Hosszú percekig csak hallgattak. Aztán Klecsányi könnyes szemekkel suttogta: — Egy pillanatra sem veszítettem el benned a bizalmam. Dombai rekedten krcsogott. — Bizony. 1913. július 25- én kölcsönkértem tőled egy százast — Most is jól jön nekem az a pénz — mosolygott megfa ocsátóan Klecsányi. — Várjál. Hagyjál kibeszélni. Most adsz még egy százast és jövő héten kettővel jövök! Galambos Szilveszter: LEGENDA