Kelet-Magyarország, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

­**1. Spritte I. ­Folytatás az­­ oldalról) dalmi munkásai tavaly több, mint 30 ezer árellenőrzést tartottak és a szükséges intéz­kedések mellett — mint pél­dául árkiegyenlítések, árkor­rekciók — 14 vállalatra szab­tak ki jelentős gazdasági bír­ságot jogtalan áremelés mi­att. Örvendetes, hogy a fejlő­dés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghala­dó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azonban nem szívesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakor­lása, a szolgáltatásra hivatott vállalatok, intézmények ne játszanak­­­ hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. CSEK CT-MA«TAI JOROSA« t­dOM Magyar küldöttség a csillagvárosban Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Kapás Gyula, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete, az SZKP XXIV. kongresszusán rszt vevő magyar pártkül­­döttség tagjai szerdán láto­gatást tettek a csillagváros­ban, ahol a szovjet űrhajó­sok élnek és dolgoznak. A magyar vendégek meg­tekintették a csillagváros nevezetességeit, felkeresték a Jurij Gagarin Múzeumot, s levetítették nekik A mi Ga­­garinunk című filmet, amely a világűr úttörőjéről ké­szült. A múzeum emlékkönyvé­be Kádár János a követke­zőket jegyezte be: „Tiszta szívemből minden jót, újabb sikereket kívánok a szovjet űrhajósoknak, oktatóiknak és parancsnokaiknak tevékeny­ségükhöz, amely a Szovjet nép, minden nép, az egész emberiség javát szolgálja.’ Kádár Jánost és Rapai Gyulát Georgiij Beregovoj, Andrijan Nyikolajev és Pa­vel Popovics űrhajós vezet­te körül a csillagvárosban. A vendégeket elkísérte Vlagyimir Kirillin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnökhelyettese és Pavel Kutahov légim­ars­all, a Szovjetunió honvédelmi mm­­niszterének helyettese. Juttatás a sokgyermekes családoknak, a nyugdíjasoknak Jövedelempolitikánk kér­déséről szólva a kormány el­nöke nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek nö­vekedése az eddiginél még következetesebben kapcsoló­dik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazot­tak reálbére öt év alatt vár­hatóan 16—18 százalékkal, az egy főre számított reáljöve­delem 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint vál­tozzanak a jövedelmek. A családi körülmények azonban ma még nagymértékben be­folyásolják a jövedelmi kü­lönbségeket. A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltar­tottak számával arányosan növekvő többletkiadásokból. A sokgyermekes családokra a gyermeknevelés­­ költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy,­ hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésével kap­csolatos anyagi terhek jelen­tős hányadát az állam köz­vetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Ezenkívül fejlesztjük bölcső­dei, óvodai és kollégiumi há­lózatunkat. A negyedik öt­éves terv során 39 ezer új Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakáshely­zet alakulása. A negyedik öt­éves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt esztendő alatt— egy lakásra három személyt számítva — egy­millió 200 ezer ember költö­zik majd új otthonba. Közvéleményünk időszerű­nek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás problé­makörének átfogó rendezé­sét is. A nemrég hozott ha­tározatok megvalósításától a lakásviszonyok további javu­lását, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb meg­oszlását várjuk. Megállapította a kormány elnöke, hogy egyes bányavi­dékeken a lakásellátás az utóbbi évek folyamán nem fejlődött kielégítően. Ezért nagyobb figyelemmel a kény­szerű szanálásokra is — fo­kozni kell a bányavidékeken a lakásépítkezés ütemét. Amint pártunk X. kong­resszusa is rámutatott, az — Felemeljük az alsó- és a középfokú oktatási in­tézmények és az óvodák pedagógusainak illetményét 20 százalékkal. Ez az in­tézkedés mintegy 110 ezer pedagógust érint;­­*• felemeljük az orvo­sok, a gyógyszerészek bé­rét, szintén 20 százalékkal továbbá az egészségügyi középkáderek (ápolók, la­boránsok, asszisztensek műtősök, stb.) bérét 5—10 százalékkal; az alsó- és kö­zépfokú oktatási és egész­ségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal; __ emeljük a fegyveres erők és testületek kötelé­kében szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tisz­tek, tiszthelyettesek illet­ményét 10 százalékkal; — a béremelésre hozott határozat végrehajtása sz­óvodai és 37 ezer 400 új diák­otthoni helyet létesítünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyermekei­nek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik.­­ Büszkék lehetünk szoci­álpolitikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a ki­fizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról ta­valy 2800 millió forintra emelkedett. A gyermekgondozási se­gélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalék­kal nőtt, és 1970-ben 13 100 millió forint volt. Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, amelyek csak társadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban részesülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer­­, tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százaléká­nak nincs közvetlen hozzá­tartozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, in­tézmények és a termelőszö­vetkezetek figyelmét; törőd­jenek jobban az idős, egye­dülálló, nyugdíjasaikkal. Ez természetes emberi kötelessé­gük, országépítő célok elérésének fontos feltétele és követel­ménye, hogy a nemzeti jöve­delem emelkedésével össz­hangban növeljük a nép életszínvonalát — mondotta a továbbiakban. Emellett egyes társadalmi rétegek, cso­portok jövedelmében az évek folyamán indokolatlan kü­lönbségek alakulnak ki. Ezek megszüntetésére időközön­ként központi bérintézkedé­sek is szükségesek. Ezt szem előtt tartva a kormány, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával egyetértésben — az MSZMP Központi Bizottsá­gának korábbi állásfoglalása alapján — néhány területen béremelésekre hozott hatá­rozatot. Fontos megbízatásnak te­szek eleget, amikor most tá­­­jékoztatom önöket és egyút­tal az ország közvéleményét arról hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik ötéves terv életszínvonal­­-emelési előirányzatával — a következő központi bérin­tézkedéseket hajtjuk végre: tán egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordí­tunk az érintett kategóriák életszí­nvona­lának javítá­sára. A bérintézkedés több, mint 400 ezer ember jö­vedelmét emeli;­­ a végrehajtás kimun­kálása az érintett minisz­tériumok és szakszerveze­tek közös és felelősségtel­jes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelés­nél az egyenlősdi Például a pedagógusoknál a bér­emelést fel kell egyben arra is használni, hogy a természettudományos sza­kokon végzők az oktatás min­t­étén maradjanak és ne az ipar és kereskede­­lem területén helyezkedje­nek el 1—2 évi nevelő te­vékenység után, — ezeket az intézkedése­ket olyan körülmények között hoztuk meg, ami­kor számba kellett ven­nünk a költségvetésben mutatkozó ismeretes hiá­nyokat. Mégis így hatá­roztunk, mert a népgazda­ságunk adott lehetőségei­nek keretében elhatározott béremelés társadalmi ha­tását nagyon jelentősnek tartjuk és mert tudjuk, hogy ez az intézkedés az érintettek gondjait enyhí­ti. Márpedig, ha egy peda­gógus, vagy egy ápolónő, érezve a­­fokozottabb meg­becsülést, nagyobb kedv­vel, jobb közérzettel végzi munkáját, annak a szülő, vagy az ápolásra szoruló beteg, s közvetve egy-egy család érzi majd kedvező következményeit.­­ hazánk védelme, biz­tonsága megköveteli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőinknél és tes­nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal összefüggés­ben a Minisztertanács elnö­ke aláhúzta: Minden vonatkozásban bő­vítenünk kell külkereskedel­münket, a mainál hatéko­nyabban fel kell használnunk a nemzetközi együttműködés­ben rejlő nagy lehetősége­ket. Együtt a szocialista or­szágokkal elő kell segíte­nünk a szocialista nemzeti gazdaságok közötti integrá­ciós folyamatokat és a kü­lönböző kooperációs együtt­működések további kiterjesz­tését. Exportra gyártott ter­mékeinkkel szemben a kül­föld egyre nagyobb igénye­ket támaszt. A szónok a továbbiakban a KGST-országok gazdasági integrációjának és munka­­megosztásának fontosságáról a népgazdaságokban kiala­kult nem kívánatos párhu­zamosságok kiküszöböléséről beszélt. Mi, magyarok, külö­nösen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok biztosítását­ célzó szoros együttműködés­nek — fűzte hozzá. A szocialista testvérorszá­gok között a gazdaságpoliti­ka említett összehangolása lehetővé teszi a tudomány és technika élenjáró eredmé­nyeinek gyorsabb meghono­A szocialista országok — köztük hazánk — továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki az európai biztonsági ér­tekezlet összehívása, Európa legégetőbb problémáinak megoldása érdekében. A múlt évben aláírt szovjet— nyugatnémet és lengyel— nyugatnémet szerződés jól szolgálja az európai bizton­ság ügyét. A szerződések ra­tifikálása azonban még hát­ra van; a ratifikálás elhúzá­sa, sőt megakadályozása ér­dekében sorompóba lépett mind az amerikai imperializ­mus, mind a nyugat-német­országi reakció. Szeretném nagyon határo­zottan leszögezni: tévednek, akik azt hiszik, hogy az európai biztonság ügye csak a szocialista országoknak sürgős, a kapitalista orszá­goknak nem. A világpolitika másik gyújtópontjában In­dokínában az utóbbi időben nem javult a helyzet, ellen­kezőleg, tovább bonyolódott. A világ közvéleményét — beleértve az Egyesült Álla­mok széles néprétegeit is — mély felháborodással tölti el, hogy az amerikai imperializ­mus nem hagy fel agresszív akcióival ellenkezőleg, Kam­bodzsára és Laoszra is ki­terjesztette barbár háború­ját. Mindez a „vietnam­izá­­lás” jegyében történik. Az amerikai imperialista vezető körök által nem várt ese­mények bizonyítják, hogy az a szégyenletes elképzelés, amely az ázsiai népek egy­más elleni harcára épít, rreális bukottnak tekinthető. Bizonyosak vagy­unk abban, hogy a szabadságszerető in­dokínai népek győzelmei nyomán távozásra kényszerül az agresszor. tüb­beinknél — néphadsere­günkben, a Belügyminisz­térium szerveinél és má­sutt — szolgálatot teljesí­tők kitartó és áldozatos munkájét, példamutató helytállását; — tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel ko­rántsem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszu­sok jelezték, hogy akadna még más területeken is bőven tennivalónk. A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten sor­­ra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk ta­núsíthatja. A mostani bér­politikai intézkedés­ek azo­kat érintették, akiknek a bé­rét a legrégebben rendeztük, akik a legjelentősebben ma­radtak el mások bérszínvo­nalától,­sítását, hasznosítását a ter­melésben, versenyképessé­günk növelését. Ezután a nemzetközi po­litika időszerű kérdéseivel foglalkozott Fock Jenő. Han­goztatta, hogy tevékenyen részt veszünk minden olyan akcióban, amely a nemzet­közi helyzet javítását, a bé­ke és a biztonság megszilár­dítását, a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés együttműködését szol­gálja. Emlékeztetett az elmúlt időszak egyik legjelentősebb külpolitikai jelleg­ű kezde­ményezésére, a Varsói Szerző­dés tagállamai „budapesti felhívására”. Leszögezte: kormányunk álláspontja sze­rint elérkezett az idő, hogy a bizonytalan európai viszo­nyok rendezettebb alapokra kerüljenek; minden or­szág ismerje el a második világ­háború után Európában ki­alakult realitásokat, s foko­zatosan megszűnjenek azok a körülmények, amelyek bi­zalmatlansághoz, esetleg fegyveres konfliktusokhoz vezethetnek. Úgy­ véljük, el­érkezett az­ ideje annak, hogy kontinensünk országai áttérjenek az európai biz­tonsági értekezlet előkészí­tésének aktívabb szakaszára, a tanácskozás sokoldalú elő­készítésére. A Magyar Népköztársaság — szoros egységben a többi szocializmust építő ország­gal — erejéhez mérten se­gíti, támogatja az indokínai népek igazságos szabadság­­harcát. Szolidárisai­ vagyunk osztály­testvéreinkkel, a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság népével, velük va­gyunk az amerikai impe­rializmus ellen, szocialista hazájuk megvédéséért és fel­virágoztatásáért vívott har­cukban. Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problémák hamarább megoldódnának, ha javulna az együttműködés a Kínai Népköztársasággal, ha szorosabbra zárulnának a sorok a Kínai Népköztársa­ság, s a világ kommunista és munkásmozgalmai között. Ezért munkálkodunk mi ma­gyarok céltudatosan és kö­vetkezetesen az egység meg­teremtésén. A szocialista közösség más országaival együtt, a Magyar Népköztársaság i­s számos konkrét erőfeszítést tett azért, hogy a világ békéjét is fenyegető izraeli agresszió következményeit — minden e térségben élő nép jogos ér­dekeinek figyelembevételé­vel politikai eszközökkel fel­számolják. Támogattuk és támogatjuk a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i ha­tározatának végrehajtását, amelyet Izrael konokul el­lenez és végrehajtását mind ez ideig elszabotálta. Öröm­mel üdvözöltük az Egyesült Nemzetek főtitkárának és megbízottjának, Gunnar Jar­ring nagykövetnek a békés rendezésre irányuló erőfeszí­téseit Nagyra értékeljük az Egye­sült Arab Köztársaság kor­mányának a konfliktus békés megoldására tett pozitív ja­vaslatait. Mértéktartó és bölcs az az elhatározás, hogy Izrael provokatív maga­tartása és a tűzszünet le­járta ellenére, tartózkodik a harci cselekményektől. Most Izraelen és legfőbb tá­mogatóján, az Egyesült Álla­mokon a sor. Mi a magunk részéről teljesen jogosnak tartjuk és támogatjuk a ha­ladó arab országait politikai akcióit, védelmi képességük, katonai készenlétük, ébersé­gük fokozását, a megszállt arab területek visszaszerzé­séért vívott harcukat. Az elmúlt időszakban to­vább növekedett a Magyar Népköztársaság tekintélye a világban. Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szövetségün­ket a Varsói Szerződéshez és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsához tartozó szocialista országokkal, min­denekelőtt a Szovjetunióval. E feladatot is sikerrel telje­sítettük. Fejlődtek kapcsola­taink a többi szocialista or­szággal is, a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal, a Kubai Köztársasággal, a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­sasággal. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Népköztársa­ság vezetői részéről is mu­tatkozik bizonyos készség ál­lamközi kapcsolataink nor­malizálására. Mély ideológiai ellentéteink a kínai fél merev magatartá­sa következtében sajnos, to­vábbra is fennállnak, s amíg a kínai vezetés nem tér visz­­sza a marxizmus—leninizmus helyes útjára ,a pártjaink kö­zötti ellentétek továbbra is fennmaradnak.. Mert együtt­működésre készek vagyunk, de szilárd elveinket, melyek helyességéről meg vagyunk győződve, nem adhatjuk fel A Varsói Szerződés politi­kai tanácskozó testülete szá­mos alkalommal tanácsko­zott. Rendszeresek voltak a KGST vezető szerveinek ülé­sei, több alkalommal konzul­táltak egymással a testvéror­­szágok külügyminiszterei. Mindez azt mutatja, hogy az európai szocialista országok szoros és folyamatos együtt­működése eleven valósággá lett. Fejlesztettük együttműkö­désünket Afrika, Ázsia és Latin-Amerika független or­szágaival is. Erőnkhöz mér­ten támogattuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat. A tőkésországok vonatkozásá­ban a békés egymás mellett élés megvalósítására, a nor­­malizált viszonyok, a kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok kialakítására törekedtünk. 1966. december 31-én a Magyar Népköztársaság 72 országgal állt, jelenleg 88 or­szággal áll diplomáciai kap­csolatban. A Magyar Nép­­köztársaság aktív tevékeny­séget fejtett ki a nemzetközi szervezetekben is. A továbbiakban hangoztat­ta, hogy a népek békéjének, a különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­désének legfőbb akadályozója a nemzetközi imperializmus vezető ereje, az Egyesült Ál­lamok, amely makacsul el­lenszegül a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldásának. A szocialista világrendszer szerepe a világban egyre na­gyobb, mind meghatározóbb lesz, s még jelentősebb len­ne ez a szerep, ha a szocialis­ta világ a legfontosabb nem­zetközi kérdésekben egysége­sen lépne fel. Ezért kell az egység meg­erősítésén munkálkodni mind . k­en szocialista országnak. Ami a Szovjetuniót és legkö­zelebbi szövetségeseit — köz­tük hazánkat illeti — e te­kintetben nem érheti semmi­lyen szemrehányás. Egy m­­ilió-kétszázezer ember költözik itt otthonba Béremelés 400 ezer embernek Jobban kihasználjuk a nemzetközi együttműköd­és lehetőségeit Aktív tevékenység Európa békéjéért Fejlődésünk alapja a céltudatos, fegyelmezett munka A nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő eseményé­ről, az SZKP XXIV. kong­resszusáról szólva a kormány elnöke rámutatott: " EZ a nagyszabású ta­nácskozás, a kommunisták munkaértekezlete mérföldkő a szovjet nép történelmi út­ján, egyben kimagasló ese­ménye a szocializmust építő országok életének, a világ kommunista mozgalmának, az egész nemzetközi életnek. A kongresszust, az egész vi­lághoz hasonlóan nagy figye­lemmel kísérjük mi, magya­rok is. ..Kiemelkedő jelentőségű­nek értékeljük Brezsnyev elv­társ mélyen szántó helyzet­elemzését a Szovjetunió belső helyzetéről s­ mindazokat a tennivalókat, amelyek tovább erősítik a Szovjetunió Kom­munista Pártjának vezető szerepét a kommunizmus épí­tésében; a nemzetközi kom­munista mozgalom egységé­nek megszilárdításáért folyó küzdelmet, s a külpolitikai kezdeményezéseket, amelyek jelentősen megjavítják a vi­lágbéke biztosításának felté­teleit. Nagy figyelemmel ta­nulmányozzuk Koszigin elv­társ beszámolóját a szovjet népgazdaság elkövetkező fej­lődéséről, a kommunizmust építő szovjet nép élet- és munkakörülményeinek pozi­tív változásairól.” Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált, igaz bará­tunkhoz, a Szovjetunióhoz hasonlóan mi is céltudato­san, lépésről lépésre, szorgal­­mas és fegyelmezett munká­val tudunk csak tovább ha­ladni gazdasági és társadalmi fejlődésünknek útján. Sike­reink, — mint eddig is — a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a világ ha­ladó erői gyarapodásának szerves részét képezik. Mun­kásosztályunk, dolgozó né­pünk hatékony támogatását kérjük ahhoz, hogy politikán­kat következetesen valóra­­tudjuk váltani. Kérem, sza­vazatukkal, bizalmukkal és mindennapi munkájukkal tá­mogassák igazán nemes és vonzó nagy társadalmi cél­kitűzéseink megvalósítását. Fock Jenő beszédét nagy tetszéssel fogadták a gyűlés résztvevői. A nagygyűlés után a kormány elnöke hosszan tartó csarrtecseret folytatott a megye és a vé­sőé vezetőivel.

Next