Kelet-Magyarország, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-25 / 47. szám

­ 1972. február 15. Vitás ügyek rendezésére tsz-döntőbizottságokat választottak A Tisza menti Tsz Területi Szövetséghez tartozó 57 ter­melőszövetkezetből 50-ben már megválasztották a dön­tőbizottságokat. Az új ter­melőszövetkezeti bizottsá­gok lényegében az 1967. évi szövetkezeti törvény által létrehívott vezetőség bizott­ságok feladat- és jogkörét ve­szik át. Az ,,őrségváltásra” azért volt szükség, mert alapvetően ellentmondásos, hogy a vezetőség bizottság, mint felső fórum olyan vitás ügyek rendezésére volt hi­vatott, amelyeket lényegé­ben, mint gazdasági vezetők korábbi döntéseikkel ők idéztek elő. Dr. Sőrés Imrét, a Tisza menti Tsz Területi Szövetség jogtanácsosát arra kértük, adjon részletes tájé­koztatást a döntőbizottsági választások tapasztalatairól, a bizottságok feladatairól. — A választások rövide­sen befejeződnek. Tapaszta­lat, hogy az általában öttagú bizottságokat mindenütt de­mokratikusan, titkos szava­zással választották. Megfele­lő a nők és a fd­SZ-korosztá­­lyúak aránya. Szinte kivétel nélkül minden tsz-ben tagja a bizottságnak egy, vagy két asszony, s hogy a fiatalokat mennyire vették figyelembe, arra példa, hogy Vencsellőn a bizottság elnöki tisztségét KISZ-tag tölti be. Lényeges dolog volt még a választás­nál, hogy alapos előkészítés előzte meg, a termelőszövet­kezeti tagok olyan emberek­re szavaztak, akik közismer­ten példamutatóak a mun­kában, ismertek igazságérze­tükről, becsületességükről. — Mi az elvárás a döntő­bizottsági tagokkal szem­ben? — A döntőbizottsági tagok mivel függetlenek a vezető­ségtől — a közgyűlés választ­ja őket és csak a közgyűlés­nek tartoznak beszámolni, — elfogulatlan, igazságos hatá­rozatokkal rendezhetik a vi­tás ügyeket. Ilyen gyakran akad, főleg a háztájival a munkadíjazással kapcsolat­ban, de nem egyszer nyugdíj előtt állók tagsági viszonyá­nak megállapításánál, kárté­rítésnél. Elsősorban a ter­melőszövetkezeti tagok vár­ják, hogy érdekeiket úgy képviseljék, hogy panaszai­kat alaposan kivizsgálva megalapozott legyen a dön­tés. Az alaposságra, a meg­fontolásra azért is nagy szükség van, mert a döntő­­bizottsági határozat ellen fel­lebbezni nem a tanácsi szervekhez, hanem a bíró­sághoz lehet. — A megválasztott döntő­­bizottsági tagok jogügyi kér­désekben, vitás ügyek rende­zésében ma még járatlanok. Miként segíti őket a területi szövetség, hogy munkájuk már a­­kezdetben is eredmé­nyes legyen? — A döntőbizottsági tago­kat öt évre választják. Ennyi idő alatt nagy tapasz­talatokra, ismeretekre tehet­nek szert. Most jártassággal valóban nem rendelkeznek. A szövetség ezért szakmai továbbképzést szervez, amelyen minden döntőbi­zottsági tag részt vehet. Fel­adatuk a bizottságoknak, hogy elkészítsék ügyrendjü­ket. Ehhez mi olyan aján­lást adunk ki, amely segít­séget nyújt — a helyi sajá­tosságokat is figyelembe vé­ve — a legmegfelelőbb ügy­rend elkészítéséhez. Ezentúl a tsz-jogtanácsosokat is fel­kérjük — 49 tsz-ben van jog­tanácsos a szövetség terüle­tén — hogy segítsék a bizott­ságok munkáját. A döntőbizottságok meg­választása, azok­­ munkája erősíti és továbbfejleszti a termelőszövetkezeti demok­ráciát. Javul a tsz-tagok kö­zösségi érzete, hiszen ha a döntőbizottság él törvényes jogaival, vitás ügyekben igazságosan foglal állást, úgy nem egy indulatokkal telített ügy anélkül, hogy nagy port kavarna, meg­nyugtatóan rendeződhet. (seres) Válasz cikkünkre Rendezik a Tanácsköztársaság teret Nyíregyháza belvárosának impozáns tere, a Tanácsköz­társaság tér hamarosan meg­szépülve hirdeti: méltó a vá­rosközpont névre. Mindenféle rovatunkban tettük szóvá a­ jelenlegi álla­potot, azt, hogy a tér jelen­leg buszforgalmi telepnek tű­nik, és méltatlan Nyíregyhá­zához. Lajtos György, a váro­si tanács műszaki osztályá­nak vezetője ezzel kapcsolat­ban azt válaszolta levelében, hogy a tér rendezésére az 1972. évben négymillió forintot biztosítottak. A rendezéshez szükséges tervet a NYIR­­TERV készíti és március 15- ig szállítja. Ezt követően a te­rületet átadják a közúti épí­tő vállalatnak, mely véglege­sen kialakítja a teret. Ezzel egyidőben kiépül a megfelelő járműparkoló hely is. Befejezésül a levél közli: a városi tanács műszaki osztá­lya intézkedett, hogy a Volán ezen a területen szüntesse be a forgalmon kí­vüli buszok várakozását. Meleg február Zöldpaprika Szentesről A MÉK-től kapott tájékoz­tatás szerint az idei szokat­lanul meleg februári napok meggyorsították a primőr áruk érési idejét. A zöldségboltokban és a piacon már napok óta áru­sítják a zöldpaprikát, melyet C­songrád megyéből, Szentes­ről az Árpád Tsz-ből szállí­tanak Nyíregyházára. Ára nagyság szerint 2—4 forint darabonként. Ugyanebből a tsz-ből , érkezik az uborka is. Az uborka napi ára 20—30 és 46 forint kilo­grammonként. Jó a felhoza­tal az idei salátából is. A piaci ár nagyság szerint 1, 1,50 és 2 forint a fejes saláta ára. Az idei salátát a nyíregy­házi Ságvári Tsz szállítja a piacra. A jó időjárás előbbre hozta a paradicsom és az idei zöldhagyma érési idejét is. Napokon belül megjelenik a boltokban a paradicsom és március első napjaiban a zöldhagyma is. (*­­P­) KELET-MAGYARORSZÁG MÁR ÁTADTÁK az első házgyári lakásokat Nyíregy­házán. A 17-es lakókörzetben újabb több száz házgyári la­kást építenek. Képünk: Egy lakás összeszereléséhez 28 elemre van szükség, melyet Lovász István brigádja nem egészen másfél nap alatt állít össze. (Elek Emel felv.) S. oldal „Városhoz sima vendéglátást szeretnénk" Kötetlen beszélgetés Végh­ János igazgatóval . Egy­ település városi jel­legének,­ ha nem is elsősor­ban, de rangosan besorolha­tó meghatározója, hogy mi­lyen a vendéglátóipara. Mi­lyenek a szállodái, éttermei, kávéházai, kiskocsmái. Ez­zel a fogalmazással egyet­­ért-e beszélgető partnerünk Végh János, a Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalat igazgatója? — Annyira egyet, hogy ta­lán meg is lehetne fordítani a kérdést. A vendéglátóipari vállalatnak kell olyannak lenni, amit a megyében, de a városunkban végbemenő változások követelnek. Gya­rapodik a megye, nőtt az ipari foglalkoztatottak szá­ma. Egyre több nőt vonnak be a munkába és a vendég­látásra mind nagyobb fel­adat hárul. Végh János, aki alig fél éve vette át a vállalat veze­tését, közismert arról, hogy — ha szabad ezt a kifejezést használni — aktív városlakó volt, szívesen kísért vendé­geket, de magánemberként is rendszeresen megfordult a nyíregyházi és­­ vidéki ét­termekben is. Amíg ki nem nevezték igazgatónak, kizá­rólag mint „vendég” látta­­ ezt a munkaterületet, nyil­ván kizárólag a vendég olda­láról tapasztalta a gondokat. Milyen érzés most, egyálta­lán nem vendégként, hanem az egész terület felelőseként dolgozni ? Korszerű vendéglátó­­helyek, anyagi támogatással . A vendéglátással szem­beni magatartásom, szemlé­letem nem változott meg, minden, ami a vendéglátó­üzemmel történik, azt tulaj­donképpen a vendég oldalá­ról nézem. Sokkal bonyolul­tabb, sokkal izgalmasabb do­log most, mint igazgatónak a vendéglátó éttermeit, a ven­déglátó szolgáltatásait fi­gyelemmel kísérni. Az a tár­sadalmi elvárás, ami a ven­déglátással, de velem szem­ben is jelentkezik, nagyon komoly felelősség, és bizony nem mindig lehet egyértel­műen ezeknek a jogos igé­nyeknek megfelelni. — Melyek voltak a legége­tőbb problémák, amikor át­vette a vállalatot és megíté­lése szerint milyen részkér­désekben sikerült máris eredményeket elérni. — Belépésem óta kettős feladatot kell, hogy megold­junk a vállalat összes dol­gozóival együtt. Az egyik az, hogy igyekezzünk megfelel­ni azoknak a követelmé­nyeknek, amelyet ma a dol­gozók a vendéglátástól igé­nyelnek. Tehát nem kocsmát, hanem igazán otthonos ven­déglátást teremtsünk. Más­részt pedig a lehetőségeket, amit a hálózatunk biztosít, maximálisan kihasználjuk. Nehéz dolog, mert a társa­dalmi elvárás egyre több, szebbnél szebb, korszerű vendéglátóüzemet kíván, aminek a vállalat a párt se­gítségével, a tanács nagy­erejű anyagi támogatásával az elmúlt évben igyekezett eleget tenni. Új, korszerű vendéglátóüzletek nyíltak. Az Omnia kávészalon és Ko­lumbia bár nyitását az el­múlt év során a Hotel Sza­már, a Körút eszpresszó ét­terem, majd a Tölgyes-ven­déglő követte. Az új Hotel Szabolcs megnyitására — amely a legnagyobb beruhá­zás volt — november 19-én került sor. Ezek az új üzle­tek a tanácsi támogatás mel­lett a vállalat saját fejleszté­si alapját a negyedik ötéves terv időszakára csaknem harminc százalékban lekö­tötték. Tehát a további kor­szerűsítések csak fokozatosan­­oldhatók meg. — Miután Végh elvtárs el­kerülte a választ a régebbi idők vendéglátási problé­máiról, talán más oldalról kérjük véleményét. Meggyő­ződésünk, hogy az elmúlt években tapasztalt csaknem tarthatatlan helyzet előidé­zője, ami a város vendéglá­tásában tapasztalható volt, jóval régebbre nyúlik visz­­sza, egy naív koncepció ered­ménye. Összekeverték az al­koholizmust a vendéglátó­­iparral és az előbbi ellen úgy kívántak küzdeni, hogy rengeteg­­ helyiséget meg­szüntettek. Természetesen az alkoholizmus statisztiká­ja ezzel nem csökkent, ha­nem — világjelenségként — itt is nőtt. Viszont összesű­rűsödtek a jellegzetes lum­penelemek az úgynevezett jobb helyeken és bizony Nyíregyháza város dolgozói közül kevesen „merészked­tek” a késő esti órákban va­lahová beülni a családjuk­kal. ,,Vállalati magasar­­tás“ — grafikonon — Ma már, azt hiszem, alapvetően megváltozott a helyzet a megye székhelyén is, de vidéken is. Már utal­tam a megnyílt új üzletek­re. A vendéglátás tartalom­mal való megtöltésének te­hát a tárgyi feltételei adot­tak. Ennek ellenére azonban a vállalat nincs könnyű helyzetben, mert 1970-ben 100 millió forint körül volt a vállalat forgalma, 1972- ben a terv 150 millió forint­tal számol. Az eszközök, for­rások jelentősen megnöve­kedtek, fogyóeszköz-állomá­nyunk közel 60 százalékkal nőtt.­­ A gondokból már kiraj­zolódik a vállalat magatar­tása 1972-re és azt követő évekre. 1972-ben nem fo­gunk fejleszteni, új üzlet nyitására nem kerül sor. Most rendezni kell a sorokat. A meglévő üzleteket kell hűtőgépekkel, gépi beren­dezésekkel ellátni, nagyobb gondot kell fordítani a ven­déglátó dolgozóinak munka­­körülményeire. — Hallottuk, hogy e­gy igen érdekes dolgot, úgynevezett „vállalati magatartást” dol­gozott ki a célokra és­­a módszerekre egyaránt, grafi­konokkal. Mi ennek a lénye­ge, és mit vár ettől? — Ennek az a lényege, hogy minden dolgozó megis­merje a vállalat előtt álló feladatokat és a­zt is, hogy milyen módszerekkel kíván­juk ezt elérni. Tehát, ha azt mondjuk, hogy a nyereség­szintet növelni kell,­akkor azt jól értsék, hogy ne a lakos­ság esetleges megrövidítésé­vel, hanem a vállalati haté­konyság, termelékenység mű­velésével kell, hogy elérjük­ . (Jobb munkaszervezéssel, félkész áruk növelésével, a termelőüzemeinkben jobb munkaszervezéssel, a külön­féle költségek csökkentésé­vel.) — Tehát semmiképpen sem olyan módszerrel, mint pél­dául az alkohol tervszerű kí­nálata,­ hanem a választék bővítésével? 4Uj szolgáltatások — A vendéglátásban eddig ismert és megszokott formák mellé új szolgáltatásokkal is jelentkezünk. Különösen fon­tosnak tartjuk az ifjúság ré­szére biztosított lehetőséget, a Kolumbiában, ahol KISZ- klub működik, a vállalat és az ifjúság is megtalálja a számítását. Elindult útjára az irodalmi színpad is. Most korszerűsítjük a Hangulat presszót, ahol a kicsinyek számára biztosítunk vasár­nap délelőttönként „Mese­kert” címen megfelelő szóra­kozási lehetőséget. Igyek­szünk tehát minden réteg számára valami újat,­­tartal­masat produkálni. — Az ételforgalom növelé­se végett új szolgáltatással jelentkezünk. Már az olva­sók bizonyára tájékozódtak, hogy február 24-e, csütörtöktől kezdve több cukrászdánk a korábbinál jelentősen olcsób­ban árusítja a cukrászsüte­ményt. — Mi az elmúlt időben ja­vulást láttunk a város ven­déglátásában, a kiszolgálóié udvariasságában, figyelmes­ségében. Hogyan látja ezt Végh elvtárs, ha összehason­lítja a mai és az egykori ven­dég tapasztalataival? — Ezt örömmel hallom, mert így elmondhatom, hogy magam is tapasztalok ha­sonlót. Például az új Sza­­bolcs-szállóban és éttermé­ben a múlt szokásai és hát­rányai mér nem öröklődtek és talán elmondhatjuk, nem­csak formájában, de tartal­mában is világvárosi színvo­nalat képvisel az egész kol­lektíva munkája, a szaká­csoktól a pincérekig és más beosztásban dolgozókig. Jó kezekben a szakemberképzés — A tartós fejlődésne­k megvan a biztosítéka, a szakmunkásképzés jó kezek­ben van, az idősebbek és jól felkészült szakemberek egyre többet foglalkoznak a fiata­lokkal. — Mindezt fogalmazzuk meg egy kicsit konkrétabban. — Talát a közeljövő prog­ramja a gépesítés, hozzáértő utánpótlás tervszerű nevelé­se, ami végső soron a ven­dégnek nyáron is hideg sör­ben, télen is forrón ,tálalt le­vesben, ízléses tálalásban és figyelmes kiszolgálásban realizálódik — mondotta be­fejezésül Végh János. (­*) Iroda — az a hely, ahol különösen csillognak a fő­nökségi érdemei, és ahol a beosztottak gyengéi is felna­­gyíttatnak: hely, amelyik jellemzi az embert. Gavallér — vőlegény bizo­nyítékok nélkül. Kötéltáncos — ember, aki­ért lehet kezeskedni, hogy nem tér le az egyenes útról. Piszmogás — játék az idegek túlfeszítésére. Kapituláció — a teljes fi­zetés átadása a feleségnek. Karrier — csigalépcsősze­rű mozgás felfelé. Zseb — az álmodozás, ter­­vezgetés örök motorja. Minőség — a hajrá mosto­haleánya.­­ Kincs — egészen hasznos ásvány. Kulcs — továbbfejlesztett sperhalmni. Könyörgés — elvek fel­adása térden álló helyzetben. Könyvbarát — azon­ áru­ház igazgatója, aki a pa­naszkönyvet páncélszek­rényben tartja. Konzervatív — aki jobban szereti a konzervet, mint a friss sült húst; vagy aki ,csökönyösen keresi a boltok­ban a borjúhúst. Szállóigék — szavak, ame­lyek egyik fülön bemennek, a másikon ki. Erős dohányos — aki idő­nap­on,ott kifüstöli magát a világból. Hattyúdal — olyan szám, amely vastapsra sem ismé­telhető. Horgászzsinór — fonál, amely összeköti az embert a természettel. Tócsa — víztároló, amo­lyan helyi jelentőséggel, amelyben az optimista a csillagokat, a pesszimista pe­dig a sötétséget látja. Emberevő — olyan ember, aki a saját szája íze szerint válogatja a barátait. Üzlet — kereskedelmi egy­ség, ahol mindent árulnak, de nem minden kapható. Bútoráruház — olyan üz­let, ahol meg lehet tudni, hogy melyik bútorgyárban gyártanak rossz bútort. Medikus — írnök, aki la­tin kifejezéseket is képes le­írni. Orvostudomány — javító­­szolgálat, amelyik nem ren­delkezik biztonsági pótal­katrész szolgálattal. Memoár — könyv az élet­ről, amelyiket szeretett vol­na megélni a szerző. • Ábránd — találkozás a vággyal távollétében. Mikroba — olyan élőlény, amely képes meglátni a mo­lekulát szabad szemmel is. Soklátószögűség — az elv­telen ember nézőpontja. Az ifjúkor — ínyenc falat, amelyiket úgy nyelsz le, hogy az ízét sem élvezed. Monológ — az oroszlán és a nyúl dialógusa. Tenger — a csepp szó többesszáma. Bölcsesség — útipoggyász, melyből minél több van, annál könnyebb. Múzeum — a tárgyi bizo­nyítékok őrzőhelye, ahol a rég történt dolgok szemta­núit kutatók helyettesítik. Zene — bérházszomszédok párbajának korszerű eszkö­ze. Egérfogó — kiokoskodott szerkezet, amely az egér os­tobaságára épül. Szófejtés A Krokodil szatirikus enciklopédiájából Oroszból fordította: Sigér Int*

Next