Kelet-Magyarország, 1972. április (29. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
1972. április 1. Helyzeti „MÉG EGY-KÉT JÓ RENDELÉS FELFÉRNE” —mondotta a minap az egyik építőipari szövetkezet elnöke. ,,Az év végére vállalunk munkát” — szólt egy másik építőipari szakember. Meglepő kijelentések, hiszen alig néhány hónappal ezelőtt még fordított volt a helyzet. Az építtetni szándékozók valósággal könyörögtek a kivitelezőknek, csak még ezt, vagy azt a munkát vállalják el. Hogy az utóbbi milyen rossz gyakorlat, azt bizonyítja a megkezdett, de határidőre be nem fejezett építkezések sokasága, a terv szerinti összegtől jóval magasabb kivitelezési összegek. A beruházási döntéseknél az utóbbi hónapokban hozott szigorítások változtattak ezen a helyzeten. Általánosságban véve jó irányban. De... Ugyanis éppen a szigorítások idején mondták el azt is: csak a túlzott építési igényekre vonatkozik, nem a szükséges beruházásokra, amelyekre megvan az anyagi fedezet. Mert úgy tűnik, egyik-másik helyen sokkal óvatosabbak a kelleténél és a szükséges előkészítést sem végzik el. Mire gondolunk? KEZDJÜK EGY POZITÍV PÉLDÁVAL. Köztudott, hogy Nyíregyházán tavaly nyáron már-már gondot okozott a vízellátás. A szakemberek azt is felmérték, hogy a következő években nemhogy javulni, romlani fog a helyzet, hiszen újabb ipari üzemek lépnek be, az összkomfortos lakások építésével növekszik a lakosság vízfogyasztása. A gondok ismeretében viszont az illetékesek már most megtették a szükséges intézkedéseket. Nyírtelek mellett új kútrendszer épül, tervek készülnek a városi hálózat felújítására, a megnövekedett szennyvíz elvezetésére, tisztítására. Bár a beruházási összegek forrásamég nem teljesen tisztázott, de a szükséges műszaki előkészületek már megtörténtek. Vagyis az említett példánál a modern beruházásokra jellemzően jártak el. Hiszen a jó előkészítés, a megfelelő tervezés alapfeltétele a gyors, szakszerű kivitelezésnek. Manapság egyáltalán nem ritka, hogy a tervezés, előkészítés tart tovább, mint az építés. S a túlzott óvatosság esetén itt látunk problémát. Ugyanis a tervezési, előkészítési költségek az építkezéshez, gépek vásárlásához képest elenyészően csekély összeget jelentenek. Igaz, sokan visszakoztak kellő anyagi fedezet híjján új beruházások indításától. A szigorított intézkedésekkel éppen ezt a célt akartuk elérni. Viszont az ilyen vállalatoknál többnyire csak időleges visszakozásról van szó, mert egy-két éven belül már elő tudják teremteni a szükséges pénzt. előnnyel Egy másik példa: a textilruházati vállalat Nyíregyházán új telephelyet épít. Náluk az eredeti tervhez képest kellett visszakozni, azzal, hogy az ott szereplő létesítmények közül nem építenek fel mindent — mivel erre nincs pénzük — viszont az új csarnokkal mégiscsak megteremtik azt a magot, ahol megtermelhetik a későbbi építéshez való anyagiakat. VÉGSŐ SORON A IV. ÖTÉVES TERVBEN előirányzott számok mérvadóak a népgazdaság egészére. Kimutatták azt is, hogy a vállalatok az első két évben szerették volna jóformán az öszszes beruházást megvalósítani — pedig csak ütemesen, az öt évre egyenlően szétosztva lehet jól felhasználni a pénzeszközöket, az építési kapacitást. Ezért jelent elpazarolt hónapokat a mostani megtorpanás, amikor a tervezésre, előkészítésre sem gondolnak. Megyénkben például egyes tervezőirodák megbízottai járják a vállalatokat, hogy munkát szerezzenek maguknak. Közben a tervezők attól félnek, hogy egy év múlva megrohanják őket, elhalmozzák rendelésekkel. Az építőipari vállalatoknál teljes a bizonytalanság az előre lekötött kapacitásoknál. Egyes megrendelők nem tudják megmondani, hogy mikor szeretnék indítani a beruházást. S az építészek itt is attól tartanak, hogy egy év múlva jelentkeznek a megnövekedett igényekkel. Pedig a párt és kormány, határozatok nem erre vonatkoztak. A tervszerűséget követelik meg, hogy ha elkezdenek egy építkezést, akkor azt gyorsan befejezzék, mielőbb megkezdhessék a termelést benne. Az intézkedések az indokolatlan beruházások kezdését állították meg , mint a hipermodern irodaházak, olyan gyári csarnokok, amelyekben még nem tudják, hogy mit és milyen jövedelmezőséggel fognak termelni. A KÖZELMÚLT INTÉZKEDÉSEI arra ösztönözték a vállalatokat, hogy pontosan felmérjék erőiket, ne kelljen egy-egy félig kész beruházásnál pénzt kunyerálni a befejezéshez. A hitelezés is csak megfelelő — általában 30 százalékos — saját erő felmutatásával kezdődhet. Az a vállalat pedig, amelyik gyorsan cselekedett, tisztázta saját helyzetét, fejlesztési céljait, helyzeti előnyhöz juthat. Hiszen a fentiek ismeretében a minimális költséget jelentő tervezést, előkészítést megkezdheti, hónapokkal rövidítve meg a majdani építést. Lányi Botond PTptw't ^/»nv An ORSZÁG S. oldal Rákócziék Vásárosnaményban Akiknek élmény a munka A fejedelem nevét viseli, őt is Rákóczi Ferencnek hívják. Csakhogy ez a fiatalember vasas, pontosabban lakatos. S az egyik, éppen a munka értékelése alapján szocialista címmel büszkélkedhető brigád vezetője 27 évesen, a Vásárosnaményi Faforgácslapgyárban. Igaz, hogy társának a neve „szürkébb”, Bakó Vilmosnak hívják, de benne is vasas szív dobog. Ő 26 éves, ugyancsak brigádvezető, S szintén a szocialista cím tulajdonosai. „Inspekció“ 190 millió fölött Örülnek a sikernek. Rászolgáltak. Mindkét brigádvezető kommunista. Kilenc brigádból három nyerte el a szocialista címet. Kettőt Rákóczi és Rakótmk-brigádja. Egy idő „pénzmaggal” is járt — mint említik. — Jól jött — mondja Rákóczi Ferenc —, mert kirándulást szerveztünk, s ha nem kapjuk, zsebbe kellett volna nyúlni. Így azonban csak pótolni kellett. Jártunk Miskolcon, Aggteleken, Jósvafőn. Barlangtúrára ment a brigád. Segített az üzem, ide adta a Zsuk-kocsit is. Bakóék ezután készülnek egy kis kirándulásra, pihenésre közösen, így munkálkodtak a sikeren is, együtt. Különösen a decemberi párthatározat óta, amely a munkaverseny megújhodásáért született. Megértették, miről van szó. Tárgyalta a taggyűlés, a brigád, s így születtek a vállalások is. De főleg az eredmények. Tmk-brigádok. Laikus számára ez keveset mond. Ha a termelés nyelvére fordítjuk, akkor mindjárt érthetőbbé válik munkájuk. Különösen ebben az új, modern üzemben, amelyet magas fokon automatizáltak. A gyár egész beruházásának értéke 240 millió, s ebből a géppark 190 millió. Tavaly 66 millió volt a termelési érték, amit elértek. Világviszonylatban is ritka — e típusban — az olyan gyár, amely 4 milliméteres, vagy ennél még vékonyabb forgácslap gyártására képes. Ezt tudja produkálni a naményi üzem. Angol, francia, svéd, nyugatnémet, norvég gépekkel, automatákkal. Kezelésük, karbantartásuk, az alkatrészek pótlása viszont nagy szakértelmet, hozzáértést igényelnek. Ez évben 20 ezer köbméter (4—25 milliméter vastagságú) faforgácslapot gyártanak. Zömét a bútoripar használja fel. Vajon meglesz-e? Sok múlik Rákóczi és Bakó brigádján. Itt már bonyolultabb a munkaverseny is. Magasabbak a követelmények. A Rákóczi brigád feladata az, hogy folyamatosan biztosítsa e 190 milliós géppark üzemeltetését, beállítását. Szép munkája, feladata van a Bakó-brigádnak is. Ők végzik a gépek tervszerű javítását, az új berendezésiek üzembe helyezését. Sőt új berendezéseket is készítenék. A megfogott deviza — Ehhez a gépparkhoz sok új, importalkatrészekre van szükség — mondja Sallai Béla erdőmérnök, gyáregységvezető-helyettes. — Erre évente 5—6 milliót fordítunk. Devizában is sok. Az a célunk, hogy ezt csökkentsük, az importalkatrészeket saját gyártmányúakkal pótoljuk. Ebben mester a Bakó-brigád. — Újabban az importból származó alkatrészeik csökkentésére is kiterjed a munkaverseny, a vállalásunk — mondja Bakó Vilmos. — Nehéz beszerezni, drágák is. Az idő meg nagy úr. Legalább 1 millió devizaforint az az érték, amelyet megtakarítottunk így a múlt évben. S még szeretnénk újabb alkatrészeket gyártani. Jelenleg egy olyan fokozat nélküli hajtóműtárcsa házi gyártásán dolgoznak (némelyik már üzemel is!), amelylyel szintén csökkentik az importalkatrészt. Ez a brigád szervezetten végzi azoknak az alkatrészeknek a felkutatását, amelyeket importból kellene megvásárolni, de ezt saját erőből is meg tudják oldani. Most tervezik például egy forgácsaprító gép fontos alkatrészének a felújítását, amely várhatóan 40 ezer forint importmegtakarítást eredményez. Rákócziék munkája úgy kapcsolódik a Bakóékéhoz, mint a fogaskerék fogai. Megelőzni a gépek váratlan meghibásodását.. Elhárítani a bajokat. Gondoskodni az állóeszközök maximális kihasználásáról, ezzel növelni a termelékenységet. Szinte állandó készenlétet követel, tőlük. Még nem is olyan régen a gépállási idő havonta elérte a 75—100 órát. Időveszteség, termeléskiesés. Vállalták, hogy 60 órára csökkentik. Elégedetten újságolja az üzem gépészmérnök párttitkára, Kelemen Miklós, hogy állta a szavát a brigád: — Éppen a napokban értékeltük. Januárban 44 óra volt, februárban még kevesebb, s március 28-ig 48 óra. Ez például azt jelenti, hogy havonta 20 köbméterrel több a termelés, mely 60 ezer forintot jelent. Ügyes kezű fiatal lakatod sok, elkötelezett munkások." Nemcsak megismerték a nagy értékű külföldi gépparkot, az automatáik mechanizmusát, hanem szellemi képességeikkel tökéletesítik is, újítanak. Élmény számukra ez a munka. Ez a brigád most alkalmoaz egy újítást. Egyik műveletnél kiiktatják a vascsöveket, ezeket műanyag csövekkel helyettesítik. Nagy az előnye, időnyerés a forgácslapok ragasztásánál. Újabban cseredarabokat iskészítenek, hogy a minimálisra csökkentsék az időt. Versenyben az idővel — Itt már az idővel vagyunk versenyben —, említi Rákóczi Ferenc. S eddig szépek az eredmények. Korábban ennél a műveletnél egy napig álltak, most ez fél napra csökkent. Egy ilyen hatalmas értékű géppark állandó és jó üzemelése szükségszerűen igényli az új, jól képzett szakembereket. Januártól a Rákóczibrigád négy műszakban dolgozik. Ehhez újabb szakmunkásokra volt szükség. Vállalták öt fiatal: Újvári János, Jánvári Miklós, Gajdos József, Deák István és Kállai Sándor betanítását. — Beosztottuk a régiek mellé őket, de két év szükséges, hogy önállóan tudjanak dolgozni. Nagyon kell vigyázni, mert drága gépekről van szó. Ezért aztán a brigádgyűléseken mindig megvitatunk egy-egy szakmai kérdést is. Vagy éppen a látottakat, hibákat, azok elhárításának a módjait — magyarázza a brigádvezető. És ennek a brigádnak még arra is jut erejéből, idejéből, hogy óvodát patronáljanak. Nemrégiben készítettek kovácsolt kapukat a gergelyiugornyai óvoda részére. Játékokat a gyerekeknek. Ez évben 100 órát vállaltak társadalmi munkában. Szocialista címet nyert két vasasbrigád. Új elemei mutatkoznak a szocialista munkaversenynek a párt decemberi határozata nyomán. Természetesen csak ott, ahol érdemben foglalkoznak is vele, így talán felesleges is a kérdés: lehet-e számítani a munkásokra ebben? Rákócziék, Rákóék és a többiek tettekkel válaszoltak erre. Farkas Kálmán * ” – KÉSZÜL A FAFORGÁCSLAP. (EISER EMIL FELVÉTELE) , ( Dobránszky Mihályinak augusztus 6-án lesz a születésnapja. 62 évvel ezelőtt született Kótajban. Dessewffy uraság zsellérének a fiát apja szívesen adta mesterségre, mert a vincellárségjet nem kívánta a fiának. Csak 16 éves korában lehetett tanuló, amikor édesapja, a vöröskatona hazajött Turkesztánból. Nem volt szerencséje első mesterével. A molnárinas gazdája megszökött, valami szeszcsempészési ügybe keveredett. Varjúlaposon működött egy gépgyár, oda ment mérleg készítőnek. Aztán behívták katonának. Hová? A nyíregyházi huszárlaktanyáiba. Szóval huszár lett? Dehogyis! Ő lett 1931-ben egyike az első rádiós tüzéreknek. Leszerelve a falubeli ismerős kovácsnál mint gépészkovács, darálókat készített. Aztán elment a kisvonat műhelyfőnökségéhez géplakatosnak. Hamarosan , 1937- ben megszerezte harmadik képesítését, letette a motorvezetői vizsgát. Négy évig vezetgette csak az ismerős nyírségi tájakon Szabolcs „villamosát”, amikor behívták. Tüzér volt, az Uzsokon elhelyezett lövegeket kellett karbantartania, mint tüzér műszerésznek. (Ötödik szakma). De az üteg nem vett részt a Szovjetunió elleni támadásban. — Na — gondolta — mikor leszerelték, engem sem hívtak be többé. Egyenesen Budapestre állíttatta ki a menetlevelét és a MÁVAG — a Magyar Állami Gépgyár — repülőszerelőjeként dolgozott. (Hatodik szakma.) Közben beiratkozott a Kandó Kálmán ipari technikumba és elektronikát tanult. (Hetedik szakma.) Dobránszky Mihály tanulásának történetét itt abbahagyom. Úgy sem tudom befejezni, mert még most is tanul. A felszabadulásra elvégezte a mozigépész tanfolyamot és amikor a moziüzemi vállalat megalakult, sorban lett üzemvezetője, egyben gépésze a pesti moziknak. Azért sorban, mert csak addig maradt egy helyen, amíg a gépeket, a berendezést rendbe hozta. Aztán jött a következő moziban ugyanez. A Tátra mozival kezdte, 1948-ban már a Nagy Híradó mozit ő nyitotta meg. De volt sorban romeltakarítója csaknem valamennyi nagy pesti mozgószínháznak. Ahogy a mozik elfogytak, következtek a színházak. Nem szabad a megmosolyogni, hogy ehhez egy újabb tanfolyamot kellett elvégeznie: a színházi fővilágosító képzettséget szerezte meg. Az 1953- as év már a Vígszínház fővilágosítójaként találja. Abban az időben még sokszor volt moziban színház és fordítva. A mi emberünk mind a kétfajta műszaki dolog kezeléséhez értett, így kérte át 1954-ben a központi tiszti klub, ahol világosított a népi együttes előadásaihoz. Barátai hívtak vissza, mert megkezdődött a MÁVAG-ban a Diesel-mozdony gyártása. Ő lett először a motorok kipróbálója a fékpadon, aztán a kész mozdonyokat ő hordta ki a népligeti próbapályára a mozdonyvezetők közt is rangos beosztás. Végül ismét vasutas lett: a Nyugati pályaudvar szervizszolgálatában ellenőrizte, gyógyítgatta ugyanezeket a mozdonyokat. Amikor Nyíregyházára megérkezett az első 9 Dieselmozdony, a szovjet mérnök őt hívta. Csak 6 hónapra engedte el a Hámán Kató fűtőház. Mégis ebből lett a hazatérés. Egész sor esemény miatt. Kótajban az édesanyja háza roskadozni kezdett. Helyre kellett hozni. Maghalt a kedves első feleség, Mária. És a Ganz-MÁVAG üzemi demokráciáján nevelkedett munkás önérzetét mélyen sértette, hogy amikor az egyik községi üzemet eladták ócskavasnak és az egyik helyi vezetőtől megkérdezte: miért?, úgy szólt rá: mi közöd hozzá? — Sokkal több, mint gondolnád! — válaszolt Dobránszky Mihály és szabadságát megszakítva felutazott Pestre. Elintézte, hogy ő legyen ott egy vetítésnél, ahol a vezetők vitatkoztak. Az egyik kérdésre meglepően a mozigépész is felnyújtotta a kezét és elmondta a szabolcsi gondokat. Legnagyobb meglepetésére az egyik országos központba hívták ezután egy udvarias levélben és ott megkérdezték, vannak-e még javaslatai? Voltak. Konzervgyárat Szabolcsnak! (1958. júliusa volt!) és általában üzemeltet. Meg is nevezte, hová helyezzék el őket, hol a legnagyobb a munkaerő-fölösleg. Ma is jólesik visszagondolnia rá, hogy amit akkor javasolt, ma mind valóság, mert találkozott a megyei vezetők elképzeléseivel is. Egy percig sem hiszi, hogy egyedül, vagy főleg az ő szavai hatottak. De — mint mondja — egy csatában minden lövés számít. Azóta végleg idehaza maradt.. Utolsó éveiben egy óriás daru művezetője volt, amely úgy fogta meg a mozdonyt, mint gyermek a lepkét. Nyugdíjba menése körül ismét megházasodott. Ilonkában, második élettársában megértő párt talált. És amióta belekóstolt, nem szűnik meg a közösség dolgaira figyelni. Legutóbb, mint egy szocialista brigád élenjáró tagjáról írtunk róla, néhány sort. Most azért jött, hogy elmondja: el kellene vezetni Kótaj község és a vízművek szomszédságából az Ér-patak eléggé szennyezett vizét. Másik javaslata: miért nem tanítanak a kertészeknek virágkertészetet is? Sok nő télen munkát találna, dupla szakmával könnyebben boldogulnának az egyszer kiképzettek... Néhány próbatelefon meggyőzött bennünket arról, hogy Dobránszky Mihály nem a levegőbe beszél. Vagyis: ismét igaza van. Jól látott meg valamit. Sok ilyen ember él köztünk. Gesztelyi Nagy Zoltán Egy férfi, Kótajból