Kelet-Magyarország, 1972. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

1972. május 11. KELET-MAGYARORSZÁG !. oda! A megyei pártbizottság el­­méleti konferenciáján ápri­lisban Nagy Miklós elvtárs, a KB tudományos, közoktatá­si és kulturális osztályának vezetője tartott előadást Nyíregyházán „A Magyar Szocialista Munkáspárt mű­velődéspolitikájának idősze­rű kérdései, feladataink a X. kongresszus határozata alap­ján” címmel. Az előadás né­hány fontosabb gondolatát az alábbiakban ismertetjük. Bevezetőjében Nagy Miklós elvtárs utalt arra, hogy szük­séges elemezni a párt X. kongresszusa határozatainak végrehajtásában eddig vég­zett munkát. Mit tettünk és mit kell tenni a továbbiak­ban? A kongresszus határo­zatai megszabják a művelő­déspolitika főbb feladatait, melyek nem választhatók el a párt általános politikájá­tól, annak szerves részét ké­pezik. Egyben kiemelt jelen­tőséget is kapott a X. kong­resszuson a művelődéspolitik Ezután az előadó a műve­lődéspolitika egy-egy szakte­rületét vette szemügyre. El­sőként a tudománypolitika kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta, a X. kong­resszus megerősítette a KB 1969. évi, a tudománypoliti­kai irányelvekre vonatkozó határozatát. A párt az irány­elvek kidolgozásakor abból indult ki, hogy a társada­lom fejlődésében mind na­gyobb szerep jut a tudomá­nyoknak. A szocializmus igényli a legfejlettebb tudo­mányokat és biztosítja a fej­lődésükhöz szükséges feltéte­leket. Jelentős eredményként említette az előadó, hogy az elmúlt 2—3 évben szorosab­bá vált a tudomány és a ter­melés kapcsolata. Az a tudo­mányos bázis, amely hazánk­ban a felszabadulás óta lét­rejött, egyre inkább a tár­sadalom, a népgazdaság köz­vetlenül megfogalmazott igényeinek megoldásán dol­gozik. Ez elsősorban az úgy­nevezett ipari kutatóintéze­tekre vonatkozik, amelyek munkáik jelentős részét egyes vállalatok közvetlen rendelései alapján végzik. Ebben a folyamatban azon­ban egy bizonyos veszély is jelentkezik. Nem egyszer a vállalatok által megfogal­mazott rövidtávú megoldások túlzottan egy irányba fordít­ják a kutatómunkát, s nem mindig kapnak kellő figyel­met a perspektivikus kuta­­tatások. Az eredmények összessé­gükben biztatóak. Elkészült az ország távlati tudományos kutatási terve, amely a nép­gazdaság fejlődése szempont­jából a legfontosabb felada­tokra koncentrálja az erőket. Az országos programban olyan fontos témák szere­pelnek, mint a híradástech­nikai és számítástechnikai kutatások, az ember környe­zetével foglalkozó és az ur­banizációs folyamatok vizs­gálatát tartalmazó problé­mák.­­ A tudományos kutatás távlati terve összhangban van a KGST komplex prog­ramjával, támaszkodik a nemzetközi tudományos munkamegosztásra, a szocia­lista országokkal összehan­goltan valósul meg. Az elmúlt negyedszázad­ban a közoktatásban is jelen­tős eredményeket értünk el. 1941-hez viszonyítva 15 szá­­z­é­król 52 százalékra emel­kedett azoknak az aránya akik a 8 általánosnak megfe­lelő iskolai végzettséggel rendelkeznek. Az érettségi­zettek száma 4,2 százalékról 16 százalékra nőtt. Az egye­temet, főiskolát végzettek aránya 1,6 százalékról 4,3 százalékra emelkedett. Tartalmilag is jelentősen fejlődött oktatási rendsze­rünk. Fokozatosan formáló­dott az oktatás-nevelés tar­ka következetes végrehajtása. Mi az oka annak, hogy a kongresszuson olyan jelen­tős helyet kaptak a kultúra, a művelődés kérdései? — folytatta Nagy Miklós. — Alapvetően az, hogy a fej­lődő szocialista társadalom magasabb szinten történő építése csak sokoldalúan mű­velt, képzett emberekkel le­hetséges. A kulturális forra­dalom végrehajtása nélkül nem beszélhetnénk a szocia­lizmus teljes felépítéséről. Ugyanakkor a szocializmus alapjainak lerakása, a teljes felépítésért folyó küzdelem folyamata kedvező feltétele­ket teremt a művelődésügy számára is. Eredményként elmondhat­juk, hogy az utóbbi időben javult a tudományos élet demokratizmusa — hangsú­lyozta Nagy Miklós. — Lépéseket tettek, hogy a kutató káderállomány inten­zívebben cserélődjön, mint azelőtt. A tudományos élet demokratizmusával függ össze az Akadémia reformja. A nemzetközi tudományos kapcsolatok az utóbbi évti­zedben jelentős fejlődést mu­tatnak, ehhez a tudomány­­politikai irányelvek is ösz­tönzést adtak. A kapcsola­tok kétharmada a szocialis­ta országokkal bonyolódik le, ezen belül elsősorban a Szovjetunióval. Nem jelen­téktelen azonban a tőkésor­szágokkal való tudományos kapcsolat sem. A tudományos kapcsolatok során a tőkésor­szágok nem egyszer alkal­mazzák a fellazítás ideológiai taktikáját. Nem szabad lebe­csülnünk a tudományos kap­­csolatokban jelentkező ilyen veszélyt. Többet kell ten­nünk a tudomány hazai és a szocialista országokban el­ért eredményeinek megis­mertetéséért, népszerűsíté­séért. A társadalomtudományok szerepével hangsúlyozottan foglalkozott a KB osztályve­zetője. Egyre jelentősebb feladat jut a társadalomtu­dománynak a politika tudo­mányos megalapozásában. Ezért e tudományok dolgo­zóinak felelőssége is növek­szik. Elmondotta: néhány igen fontos kutatási feladat­tal foglalkoznak e tudomá­nyok művelői. Tudományo­san dolgozzák fel a társada­lom átrétegződését, struk­­­túraváltozásait. Kutatják az államélet, a szocialista de­mokrácia, valamint a szocia­lista életforma és a társa­dalmi tudat problémáit is. Ezek a kutatások rendkívül fontosak, hiszen eredménye­ik a politika számára is lé­nyeges segítséget adhatnak. A KB osztályvezetője elő­adásának további részében a közoktatáspolitika helyzetét és feladatait elemezte. El­mondotta, hogy a kongresz­­szusi határozat értelmében az állami oktatás helyzetéről megindult vizsgálat lezáruló szakaszban van u­talma. Minőségileg új iskola­rendszer jött létre, amely szocialista nevelést biztosít a felnövekvő nemzedék számá­ra. Az eredmények mellett azonban megállapítható, hogy oktatási rendszerünk elma­rad a szocializmus építéseinek mai, korszerű követelményei­től. A mai iskola még nem ad egységes képet a diák számára a természetről és a társadalomról. Nem készít fel eléggé az életre, a szocializ­mus építésének fel­adataira. Nem neveli eléggé aktívan a fiatalokat a társadalmi tennivalókra. Je­lentős gondja oktatási rendszerünknek, hogy túl­terheli a diákokat. A mai is­kola még túlzottan számít az otthoni segítségre. Ez a mun­kás- és parasztfiatalok to­vábbtanulása számára nagy nehézséget jelent. Az általános és középisko­lai oktatás lényeges gondja többek között, hogy nem tud megfelelő eredményeket elérni az anyanyelvi és ma­tematikai ismeretek elsajátí­tásában. Hiányos az állam­­polgári ismeretek tanítása is. A továbbiakban a fizikai dolgozók gyermekeinek to­vábbtanulásával kapcsolatos problémákkal foglalkozott. Utalt arra, hogy 1970 óta kedvezőbben alakul a fizikai dolgozók gyermekeinek­­­t.­A felszabadulás óta a pe­dagógustársadalom létszám­ban és öntudatban is jelentő­sen fejlődött. Iskoláinkban kétszer annyi pedagógus dol­gozik, mint a felszabadulás előtt. Az állam jelentős erő­feszítéseket tett a pedagógu­sok anyagi megbecsülése ér­dekében; gondoljunk csak a legutóbbi béremelésre. En­nek ellenére további felada­taink vannak a pedagógusok társadalmi megbecsülését illetően. Gond a pedagógus-után­pótlás nevelése is. Az óvó­nők 95 százaléka, a tanítók 85 százaléka, az általános is­kolai tanárok 73 százaléka, a középiskolai tanárok 42 szá­zaléka foglalja el helyét az iskolákban diplomája meg­szerzése után. Egy részük más területeken helyezkedik el, főként olyan munkakö­rökben, amelyekre külön egyetemi kar, vagy szak nem készít elő. Egyrészt tehát érthető és elfogadható egy bizonyos arányú más pályán való elhelyezkedés, más­részt viszont az említett arányt kedvezőtlennek kell ítélni. Ez egyben a pedagó­gusi hivatásra való felkészí­tés fogyatékosságait is jel­zi. Nagy Miklós elvtárs az iskolaügy továbbfejlesztésé­vel kapcsolatban megjegyez­te: nem javaslunk újabb át­fogó iskolai reformot. Az ok­tatás tartalmi továbbfejlesz­tése ma már állandó feladat­. A napirenden lévő vizsgáló­dások lényegében a párt köz­oktatás-politikai irányelvei­nek továbbfejlesztését szol­gálják, s várhatóan nem strukturális átalakulást eredményeznek. A Központi Bizottság osz­tályvezetője hangsúlyozta: a tapasztalatok alapján indo­kolt, hogy a következő évek­ben a nemzeti jövedelemből a közoktatásra fordítható kiadások nagyobb hányadát az általános iskolák és a szakmunkásképző hálózat fejlesztésére fordítsák. Azt is alaposan vizsgálni kell, hogyan tud a társadalom na­gyobb anyagi áldozatot vál­lalni az oktatásügy további fejlesztéséhez. A közoktatás irányításáról elmondta, az a törekvés, hogy a jelenleg rendkívül szétaprózott irányítás egy­ségesebbé váljék, oly módon, hogy az összes középfokú ok­tatási intézményhálózat a megyei tanácsok hatáskörébe kerüljön és az adott terüle­tábbtanulási aránya. A tár­sadalom nagy erőfeszítéseket tesz a fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulása érdekében, de tudatában kell lenni annak, hogy a kívána­tos arányokat hosszabb távon tudjuk csak biztosítani. Ez a probléma összefügg többek között a tárgyi és személyi feltételek javításával, a pe­dagógus-ellátottsággal is. A differenciálódás már az óvo­dás korban megkezdődik. Az iskolák anyagi ellátott­ságáról megállapítható, hogy a jelentős támogatás ellenére az oktatásügy fejlesztése és fenntartási színvonala — fő­ként az általános iskolák és a szakmunkásképző intézetek vonatkozásában — elmarad a követelményektől. Vannak gondok a pedagógus-ellátott­­s­ággal is. — Az elmúlt 10 esztendő tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy csak nagyon jól előkészített és kí­sérletekkel kipróbált válto­zásokat szabad kezdemé­nyezni, s azokat jól meg kell tervezni. Az a feladatunk, hogy a szocializmus maga­sabb szinten történő építésé­nek igényeihez, a tudomá­nyos-technikai forrada­lom követelményeihez, az ország adottságaihoz és a jelentősen változó demográfiai viszo­nyokhoz igazítsuk oktatási rendszerünket Egyik nagy probléma az általános iskolákban a je­lentős lemorzsolódás. Tény, hogy az elsőosztályos tanu­lók 11,4 százaléka évet ve­szít. Az általános iskolai ta­nulók összességét tekintve 18, a középiskolai tanulók 30 és a szakmunkásfiatalok 20 százaléka nem fejezi be ta­nulmányait. A szakközépiskolák ta­pasztalatai azt mutatják, hogy nem sikerült a képzés célját reálisan megfogal­mazni. A legfőbb baj, hogy sem a szakmai képzési funk­ciót, sem az egyetemi to­vábbképzésre való előkészí­tés feladatait nem tudják maradéktalanul ellátni. A felsőoktatásban van vi­szonylag a legkevesebb probléma. Említeni lehet ezek közül, hogy a gyorsan fejlődő határterületeken a tudományokban az együtt­működés igen laza az intéz­mények között. Pozitívum, hogy az elmúlt évtizedben sikerült kiépíteni a két foko­zatú felsőoktatást, ami a me­zőgazdasági területen dol­gozó szakemberek számára is differenciált felkészítést biztosít. Jen a demográfiai viszonyok­nak megfelelő gazdasági igé­nyek kielégítésére alkalmas iskolahálózat-fejlesztési ter­vet alakíthassanak ki. A pedagógiai kutatásokról megjegyezte: az a cél, hogy az iskolahálózat fejleszté­sét, oktatásügyünk­ aktuális problémáit elősegítő kutatá­sok kerüljenek a középpont­ba. Elmondta: az általános is­kolákkal kapcsolatban az el­múlt időszakban gazdag vi­ták voltak, egyesek javasol­ták a 10 éves általános isko­lára való áttérést. Erősebb érvek szóltak amellett, hogy még nem értek meg a felté­telei egy ilyen jelentős vál­tozásnak. A plusz két osztály nemcsak az általános iskola teljes átszervezését követel­né, hanem jelentős anyagi eszközöket is szükségessé tenne. Nagy Miklós ezután azok­kal a főbb kérdésekkel fog­A jövőre vonatkozóan le­hetőséget kell adni a tehetsé­gek, képességek differenciál­ kibontakoztatásához. Java­soljuk: már az általános is­kolák felső tagozatában és a középiskolákban tegyék le­­hetővé, hogy a kötelező óra­számok keretében a tantár­gyak egy része választható legyen a diák érdeklődésé­nek, képességének megfele­lően. Igen lényeges cél a közis­mert társadalmi, szociális és lakóterületi különbségekből eredő hátrányok csökkenté­se. A közelítést a tanyai, fa­lusi területi iskolák diffe­renciált fejlesztése révén le­het elérni. Lényeges kérdés az általá­­nos iskola szempontjából, de szociális szempontból is, hogy a jelenlegi 59 százalékos óvodai ellátást kibővítve erősítsék az óvodáknak az iskolai oktatást előkészítő funkcióját. A közoktatás helyzetének és feladatainak ismertetése után a kulturális élet egyes kérdéseiről szólt az előadó. Hangsúlyozta, hogy a párt és az alkotó értelmiség kap­csolata a kongresszus után is kedvezően alakult. Az a célunk, hogy tovább erősöd­jék a művészeti életben a marxizmus hegemóniája. Igen jelentős szerepet szán a párt a marxista kritiká­nak. A különféle stílusok­nak, kifejezési formáknak nem tulajdonítanak direkt politikai, ideológiai jelentő­­séget. A probléma inkább az, hogyan lehetne az írók, mű­vészek és az alkotók érdek­lődését jobban ráirányítani a szocialista társadalom va­lóságára, az újszerű kérdé­sek, problémák megértésére, meglátására, hogy azok ma­gas művészi színvonalon ki­fejezésre jussanak a külön­böző alkotásokban. Az álla­m A szocialista demokra­tizmus fejlesztésével szük­ségszerűen növekszik a kul­turális szervek önállósága. Nem mindenütt nő viszont ezzel együtt a felelősség. A felügyeleti szervek részéről nem mindig tapasztalható kellő politikai és ideológiai igény. A közművelődéssel kapcso­­latos kérdésekről elmondot­ta, hogy az igények rohamo­san növekednek. A közmű­velődési könyvtárak könyv­­állománya az utóbbi tíz év­ben — még ha vannak is gondok — megkétszerező­dött. Az olvasók tábora is nőtt. Megduplázódott a mú­zeumok látogatóinak száma. A növekvő szabad­idő dif­ferenciált eltöltésére vonat­kozó igény új követelmé­nyeket támaszt a közműve­lődési intézményhálózattal szemben, amelyeknek jelen­legi körülményeik között ne­hezen tudnak megfelelni. Történtek erőfeszítések a tanácsok részéről a művelő­s alkotott, amelyek várhatóak érinteni fogják iskolai okta­tásunkat tartalmi és szerve­zeti vonatkozásban.­­ Lényeges feladat a tan­anyag korszerűsítése, a túl­terhelés csökkentése. Olyan javaslatunk van, hogy az ál­talános iskolák felső tagoza­tában vezessék be az állam­­polgári, közgazdasági isme­reteket, a középiskolákban pedig tegyük általánossá a „Világnézetünk alapjai” cí­mű tantárgy oktatását. Jelentős erőfeszítéseket kell tenni, hogy az általános iskolát minél többen végez­zék el és minél nagyobb arányban tanuljanak to­vább. Az előadás foglalkozott a pedagógusképzés aktuális kérdéseivel, többek között azzal, hogy a felsőfokú óvó­nőképzés mellett az új tan­évben megkezdik az óvónők középfokú képzését is, ugyanis az óvónők 15 száza­léka szakképzetlen. Lényeges feladatként említette a tan­­testületi demokratizmus ki­­szélesítésére vonatkozó tö­­rekvéseket, amiről élénk vi­ták folynak. Többek között arról, hogy a jövőben az igazgató kinevezése előtt ki­kérik a tantestület vélemé­nyét. Szó van arról is, hogy az általános és középiskolai igazgatókat a jövőben meg­határozott időre bíznád meg az igazgatási feladatok ellá­tásával. mi irányító szerveknek töb­bet szükséges tenni alkotói pályázatokkal az irodalom tematikájának tudatos orien­tálására. Szólt az előadó a filmmű­­vészetről, a könyvkiadás sze­rvezéséről, a művészeti élet más jelenségeiről. — Nagyon sokat kell dol­gozni, gondolkozni azon, ho­gyan tudjuk a kongresszus­nak azt az elvárását teljesí­teni, hogy a művészetek ke­rüljenek közelebb a töme­gekhez és a tömegek a mű­vészetihez. Megemlítette, hogy előfor­dulnak a művészetek terü­letén és a művészetkritikán belül is káros nézetek. Egyesek azt mondják, a kultúrák összeérnek, s tu­datosan összeolvasztani tö­rekednek a szocialista érté­ket a nyugati divatihóbor­­tokkal, nem egyszer a mi világnézetünktől idegen ele­mekkel, így fogalmazott az előadó, dési házak és a könyvtárak fejlesztésére, születtek elis­merésre méltó eredmények, amelyekért a népművelés dolgozóit illeti az elismerés. Mégis azt mondhatjuk, sok még a tennivaló a jól ösz­­szehangolt, átfogó közműve­lődési politika megvalósítá­sa érdekében. Befejezésként Nagy Mik­lós elvtárs arról szólt, hogy a gazdasági élet, a beruházá­­sok alakulása érintik a kul­turális életet is. Ezzel kap­csolatban a KB osztályveze­tője arra kérte az elméleti konferencián részt vevő gaz­dasági vezetőket, egy-egy döntésnél mindig legyenek figyelemmel arra, hogy a kultúra területén adódó be­ruházások elmulasztása na­gyon sokára pótolható. „Jó ér­zés, hogy ebben a megyében törődnek a kulturális beru­házásokkal, a tervezett léte­sítményeket a közeli években igyekeznek megvalósítani”­­­ fejezte be előadását Nagy Miklós elvtára. Időszerű művelődéspolitikai feladataink N­agy Miklósnak, a KB osztályvezetőjének előadása Nyíregyházán A tudományok szerepe a társadalom fejlődésében O­ktatási rendszerünk eredményei, gondjai N­incs szükség újabb iskolai reformra N­agyobb anyagi áldozatra van szükség A tehetségek kibontakoztatásáért A párt és az értelmiség kapcsolata N­övekszik a kulturális szervek önállósága

Next