Kelet-Magyarország, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

* «Mat Biftsff-nixerapisfxa 1972. Isistfus I. — ■ (Folytatás az 1. oldalról) melléküzemági, szövetkeze­ti, kisvállalati dolgozók és alkalmazottak jövedelemnö­velési lehetősége kiemelke­dően jó volt. Az állami szer­vek erre is figyelmet fordí­tottak. Szabályoztuk a ter­melőszövetkezeti alkalma­zottak bérezését és munka­idejét, valamint a mellék­üzemági tevékenységet. Fel­használtuk a bérpolitika köz­ponti eszközeit, béremelési lehetőséget, preferenciákat nyújtottunk a szénbányászat­ban, a villamosenergia-, a textil- és az alumíniumipar­ban, a közlekedés és a la­kossági szolgáltatás terüle­tén. A mezőgazdasági áruérté­kesítés növekedésével együtt érvényesült az a — már ko­rábban is ható — irányzat, hogy a parasztság reáljöve­delmének emelkedése a munkásokét valamelyest meghaladta. A 4. ötéves tervben egészében azonban valóra váltjuk az eredeti célt, hogy e két osztály jö­vedelmi helyzete azonos mértékben javuljon. A nem termelő ágazatok­ban több jelentős központi bérintézkedést hajtottunk végre. Több mint 22 000 or­vos és gyógyszerész bérét 20 százalékkal emeltük. 10 000 bölcsődei gondozónő és vé­dőnő 15 százalékos, mintegy 50 000 egészségügyi középká­der pedig 5—10 százalékos béremelést kapott. Mintegy 110 000 pedagógus bére átla­gosan 20 százalékkal, a nem pedagógus munkakörben fog­lalkoztatott, több mint 50 000 dolgozó fizetése átlagosan 10 százalékkal növekedett. Bér­emelés történt a népművelé­si intézményeknél is. A lakosság számszerűen csekély, de társadalmi hatá­sát tekintve nem jelentékte­len részének jövedelmei ma­gántevékenységből származ­nak. E jövedelmek adóköre­szélesítettük a gyermekek eltartásához nyújtott támo­gatást és az öregek­ társadal­mi ellátását. Kidolgoztuk azokat a javaslatokat, ame­lyek alapján — több más in­tézkedéssel együtt — 1972. év január 1-i hatállyal felemel­tük a három- és többgyerme­kes családok, valamint az egyedülálló egy- és kétgyer­mekes szülők családi pótlé­kát, a már megállapított nyugdíjakat pedig — reálér­tékük megtartása céljából — 1991-től évente 2 százalékkal növeljük. A 3—6 éves gyermekek 59 százalékának van ma helye az óvodában. Ennek ellenére csaknem 30 000 felvételi ké­relmet nem sikerül teljesí­teni. Ha ezt az igényt az idén akarnánk kielégíteni, az mintegy 1,8 milliárd forint beruházást tenne szükséges­sé. Ilyen összeget csak folya­matosan és szoros társadalmi összefogással lehet előterem­teni. 1971-ben 41 000 gyerme­ket helyezhettünk el bölcső­dében, személyenként 12 000 forint állami költséggel. A gyermekgondozási se­gély igénybevételével 180 000 anya nevelte otthon kisgyer­A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megala­pozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot. Gyarapodott az alacsonyabb jövedelműek igényeit kielé­gítő áruk mennyisége. Egyes termékekből — például a sertéshúsból, kötöttáruból — javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasztási cikkek vá­lasztéka, amit szemléletesen bizonyít a forgalom 12 szá­zalékos növekedése. Ma már elmondhatjuk, hogy majd­nem minden családban van rádió, televízió, minden má­sodik munkáscsaládban van hűtőszekrény és porszívó, minden ötödikben motorke­rékpár és minden huszadik­ban személygépkocsi. A csa­ládi kiadásokból mind na­gyobb hányadot fordítanak a dolgozók lakásépítésre, üdü­lések, mindenekelőtt azért, hogy a többi keresőhöz ha­sonlóan e réteg jövedelmei is a társadalmi hasznosság­hoz igazodjanak és ne ala­kuljanak ki indokolatlan aránytalanságok. Az idén a korábbinál hatékonyabb adó­rendszert alkalmazunk, amely erőteljesebben mér­sékli a magas jövedelmeket, különösen azokat, amelyek nincsenek arányban a vég­zett munka társadalmi érté­kével. A spekulatív módon szerzett jövedelmek korláto­zását példázza az a pénzügyi előírás, hogy az ingatlanok beszerzési és eladási árának értékkülönbözete után prog­resszív adót kell fizetni. Megerősítettük a tanácsi és minisztériumi ellenőrző ap­parátust Körültekintő, rend­szeres adóellenőrzéssel kor­látozzuk a visszaélési lehető­ségeket, a jövedelem eltitko­lását. Adózási és költségve­tési tapasztalatok alapján el­mondhatom, hogy országunk­ban többségben vannak a be­csületes dolgozók, az olyan patrióták, akik fizikai, vagy szellemi társadalmi munká­val támogatják községük, vá­rosuk felvirágoztatását, pe­dagógusok, akik segítik a te­hetséges fiatalok továbbtanu­lását, vagy javaslatokat tesz­nek az oktatási rendszer kor­szerűsítésére, egészségügyiek, akik munkaidő után idős, be­teg embereket látogatnak. Nem szabad megfeledkez­nünk róluk, mert önzetlen munkájuk nélkül e költség­­vetés-teljesítési beszámoló eredményei is sokkal szeré­nyebbek lennének. A kormány az 1971 évben tovább folytatta annak a tö­rekvésnek az érvényesítését, amelynek célja egyfelől a munkából származó jövedel­meknek a teljesítmény alap­­ján történő differenciálása, másfelől a családi jövedel­mek keresői eltartott arány miatti különbségeinek kie­gyenlítése. mehét, erre­ kereken 1,3 mil­liárd forintot fizettünk ki. A családtámogatás rendszerét tovább kívánjuk fejleszteni. Az egészségügy és oktatás te­rületén tovább bővítettük az intézmények hálózatát, emel­tük ezek szakmai színvona­lát. Az idén hozott egészség­­ügyi törvény alapján állam­polgári joggá fogjuk emelni az egészségügyi ellátást. A közelmúltban az állami ok­tatási rendszert vizsgálva, többek között arra a meg­állapításra jutottunk, hogy anyagi eszközeinkkel mind­inkább az oktatás tartalmi részének erősödését kell se­gíteni. A tehetségek kibon­takoztatását az általános is­kolákban kell elkezdeni. Ez évben megtettük a kezdeti lépéseket olyan irányban, hogy azok a gyermekek, akik nem járnak óvodába, iskola-előkészítő tanfolya­mon vehetnek részt. Követ­kező ötéves terveink során érezhetően javítjuk — min­den fokon — a legkorsze­rűbb oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltétele­ket, lőtelek-vásárlásra, vagy tu­ristautazásokra a környező országokba. A több tartós fogyasztási cikk természetesen megnö­veli a lakossági ipari-javító szolgáltatások iránti keresle­tet. Tavaly e téren is tapasz­taltunk némi javulást, az ezt támogató szabályozó módo­sítások nyomán, a helyzet­tel azonban nem vagyunk még elégedettek. Az elmúlt évben a terve­zett 71 000 helyett 70.000 la­kás épült. A negyedik öt­éves terv nagy feladatai miatt javítani kell a lakás­építést és gazdálkodást a központi, a tanácsi szervek­nél és vállalatoknál egy­aránt. Az állami költségve­tés vállalja a hatósági ár­változások fedezetét, de ez nem nyújthat forrást min­den költségnövekedésre. Ép­pen ezért, a tervben előírt mutatókat — épületszint, alapterület, felszereltség, sza­nálás — szigorúan be kell tartani, az eltérés veszélyez­tetheti az előirányzott laká­sok megépítését, összhangban a lakásigé­nyek emelkedésével, roha­mosan bővíteni kell a kom­munális szolgáltatások körét, és ebben az elmúlt években nem lebecsülendő eredmé­nyeket értünk el. A lakosság életkörülmé­nyeit nagymértékben a ta­nácsok alakítják. Nagyobb az önállóságuk, ami az új ta­nácstörvény egyik pillére. A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai alap­jában kedvezőek. Helyesebb arány alakult ki a központi és tanácsi pénzalapok kö­zött. Az új bevételi rend­szer megyei szinten megfe­lelően szolgálta a kívánt cé­lokat, az egyes területek el­látása közötti színvonalkü­lönbségek mérséklését. A ta­nácsok nagyobb zökkenők nélkül finanszírozták intézmé­nyeiket. Gondokat okozott azonban, hogy a városi, köz­ségi tanácsok jelentős részé­nél a vállalatoktól és szövet­kezetektől származó bevéte­lek a vártnál nagyobb mér­tékben tértek el az előirány­zatoktól, ez szükségessé teszi Tisztelt képviselő elvtár­sak! A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztési, beruházási tevékenységét? Az elmúlt évet — a ko­rábbi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jel­lemezte. Bővültek ipari és építőipari kapacitásaink, ja­vult a mezőgazdasági nagy­üzemek technikai felszerelt­sége. Üzembe helyeztük a TVK polietiléngyárát, a Ga­garin Hőerőmű újabb 200 mW-os egységét. Termelni kezdett az alumínium széles­­szalaghengermű Székesfe­hérvárott és az évi 2500 la­kás kapacitású házgyár Deb­recenben. Több mint 65 000 szarvasmarha- és 250 ezer sertésférőhelyet létesítet­tünk. A beruházások ered­ményeként nemzeti vagyo­nunk több mint 5 százalék­kal emelkedett, 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyor­san növekedtek, m­int a nemzeti jövedelem termelé­se. A beruházási kifizetés 100 milliárd forint volt, a tervezettnél 11 milliárd fo­rinttal több. A beruházás területén még nem enyhült a feszült­ség és a befejezetlen beruhá­zások állománya az év vé­gén az esztendő beruházási értékének 80 százaléka. Ösz­­szesen 43 nagyberuházásnak kellett volna tavaly elkészül­nie. Ezek közül harmincat átadtak, de tizenhétnél bizó­Tisztelt elvtársak! Napjainkban a munka­­megosztás, a szakosítás mindinkább nemzetközi mé­reteket ölt, következésképp külgazdasági kapcsolataink alakulása fejlődésünk nél­külözhetetlen alkotó eleme. Nemzetközi gazdasági kapcsoltaink legfőbb kife­jezési formája a külkereske­delmi forgalom alakulása. 1971-ről szólva, annak meg­ítélése különösen bonyolult. A kivitelre és a behozatalra hatott a tőkés világpiac de­konjunktúrája, az 1970-es kedvezőtlen mezőgazdasági év miatt elmaradt export. Éreztette hatását a tőkés világ pénzügyi válsága. 1971 utolsó hónapjaiban csökkent a külkereskedelem egyen­súlyhiánya, és ez az irány­zat 1972-ben is folytatódik. Mindez nemcsak a teendők­re hívja fel a figyelmet, ha­nem arra is, hogy egy-egy rövidebb időszak kedvező, vagy éppenséggel kedvezőt­len jelenségéből nem szabad túlzott következtetéseket le­vonni, így korántsem for­dulatként, csak biztató ered­ményként értékeljük azt is, hogy az idén öt hónap alatt a behozatal a múlt év azo­nos időszakához képest csaknem 6 százalékkal csök­kent, míg a kivitel 26 szá­zalékkal magasabb. A népgazdaság fejlesztése, a munkamegosztás előnyei­nek kihasználása szempont­a megyén belüli elosztás rendszerének tökéletesítését és rugalmasan működő tar­talékrendszernek az alkal­mazását. Az árváltozások természe­tesen a tanácsi költségvetést is érintették, az ellátási szín­vonal fenntartása a bevéte­leknél is erőfeszítéseket kö­vetelt. — A vállalatok és más szervek közös összefogásával — sok létesítményt valósí­tottak meg, sajnos a későb­bi fenntartás pénzügyi for­rásaira már kevesebb gon­dot fordítottak. A vállalatok és szövetkezetek a taná­csok fejlesztési alapjába csaknem 2,5 milliárd forin­tot utaltak át, hogy ilyen módon — a településfejlesz­tési tervekbe illeszkedően — lakóházakat, közműveket, óvodákat, napközi otthono­kat hozzanak létre. Bács me­gyében csaknem 500 napkö­zi otthoni férőhelyet létesí­tettek, Győrött 13 vállalat 320 óvodai hely fenntartásá­hoz járult hozzá, Nyíregyhá­zán a város vállalatai össze­sen 35 millió forintot aján­lottak fel óvodaépítésre. ngos befejező munkálatok még hátra vannak. A helyzetet már év köz­ben részletesen elemeztük és a népgazdaság idei tervében azt a célt határoztuk el, hogy a szocialista szektor be­ruházásai a tavalyi szintet csak kismértékben haladják meg. Ezt olyan módon kí­vánjuk elérni, hogy módosí­tottuk a vállalati jövedelem­szabályozás rendszerét, a nyereségből kisebb a beru­házásokra felhasználható rész. Január elseje óta a vállalatok, egyes esetekben a tanácsok, a beruházás meg­kezdése előtt kötelesek tar­talékot képezni azzal a cél­lal, hogy legyen pénzük a felmerülő többletköltségek­re és ezt a pénzt ne költhes­sék újabb beruházások meg­kezdésére. Emellett kényte­lenek voltunk átmenetileg egyes nem termelő beruhá­zások — irodaházak, üdülők — építését szigorúan korlá­tozni. Az állami beruházá­sok körében felülvizsgáltuk a fejlesztési célokat. A folyó esztendő öt hó­napjának tapasztalatai alap­ján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a terv­nek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megértik és végrehajtják a hatályos intézkedéseket. Ebben az esetben számíthat új beru­házásaink termelésére a népgazdaság, jövedelmeire pedig a vállalatok és az ál­lamháztartás,­jából meghatározó szá­munkra együttműködésünk a KGST-országokkal, ezen­­belül is legfontosabb part­nerünkkel, a Szovjetunióval. Kapcsolataink szilárd ala­pokon és hosszú lejáratú megállapodásokon nyugsza­nak. Ezt kívánjuk tovább­fejleszteni az előttünk álló 15 éves időszakra. Hozzákezdtünk a szocia­­lista integráció komplex programjának megvalósítá­sához. Ez azt is jelenti, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kapnak a távlati gazdaságfejlesztési kérdések. A KGST-ben el­sősorban a több országot érintő új beruházási célok összehangolása fokozódott. Folytatódik az egyesített energiarendszer továbbfej­lesztése, épül a Barátság II. kőolajvezeték. Különösen si­keresen fejlődik a gyártás­szakosítás és a termelési kooperáció az autóbusz-, a­­ személy- és tehergépkocsi - gyártás, a számítástechnika és a vegyipar egyes terüle­tein. Ami a nem szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsola­tainkat illeti, azokat a nem­zetközi piac sokféle ténye­zője, a konjunktúra változá­sa és a nemzetközi pénz­ügyi viszonyok alakulása erőteljesen befolyásolják. Kapcsolataink ma már itt is túlmutatnak az egyszerű adás-vételi ügyleteken. Műszaki-tudományos, kul­turális egyezményeket kö­töttünk több európai és Eu­rópán kívüli országgal. Bő­vül a tudományos-műszaki együttműködés, bár ez még nem mondható kielégítőnek, örvendetesen bővül a fejlő­dő országokkal is áruforgal­munk, különösen jelentős partnereink India, Egyip­tom, Irak és Irán. A tőkés világgal — közöttük az eu­rópai gazdasági közösség egyes országaival — fenn­tartott kapcsolatainkat is fejleszteni kívánjuk. A munkamegosztással el­érhető előnyökről szerzett tapasztalatok az elmúlt évek során kedvezőek vol­tak. Jó néhány mezőgazdasági, élelmiszeripari termékünk külpiaci értékesítési lehető­sége kedvező. Tartósan ex­portképesnek ítélhető ezen­felül különösen a vágómar­ha és a marhahús. A kor­mányszervek hosszabb ide­je foglalkoznak a szarvas­­marhatartás feltételeit ja­vító intézkedések kidolgo­zásával. Az anyagi érdekelt­ség eszközeivel kívánjuk el­érni, hogy a mezőgazdasági termelés oldaláról belföldön Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselő elvtár­sak! Gazdasági munkánk ered­ményeire a tervek, a köz­­gazdasági szabályozók és a szubjektív momentumok egyaránt befolyással vannak. Ez utóbbiak, az emberi té­nyezők jelentősége na­gyobb, mint azt gyakran feltételezik. Jogosult ezért, hogy röviden néhány olyan témát is érintsünk, amelyek a vállalati közgondolkodás problémakörébe tartoznak manapság. Most, nemcsak elvileg, de gyakorlatilag is mindenki­nek el kell fogadni, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit meg­termelünk. A gazdálkodás alapvető mércéje a fejlesztés területén a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök mi­nél jobb kihasználása; kö­vetelmény ez a központi szerveknél, a tanácsoknál és a vállalatoknál egyaránt. A beruházási feszültségek enyhítésére irányuló intéz­kedéseinket félreértik, akik úgy gondolják, hogy azok lényege az ötéves beruházá­si terv leszállítása. Erről nincs szó, hiszen az ötéves tervben elhatározott célokat megvalósítjuk, a beruházás­ra előirányzott összeget vé­gül is teljes egészében fel­használjuk, de erőink jobb összpontosításával. Valamennyi vállalatunk és szövetkezetünk együttes ér­deke a szerződéses kapcsola­tok fejlesztése. Nagyobb elő­­retartás legyen a szerződések­ben, a szállítás ütemezésében is több előrelátás. A keres­kedelemnek jobb piacismeret mellett több kockázatot kell vállalnia. Az állami intézmények és a tanácsok számára most az a legfőbb igazodási pártt, hogy tevékenységüket az öt­éves népgazdasági terv alap­ján folytassák, mindennapi gazdálkodásukat pedig saját bevételeik vagy a költségve­tési támogatásuk keretei kö­zött tartsák. Gazdaságunk helyzete, fej­lődése — amint a beszámoló­ból és a költségvetési adat, és információtömegből is kitű­nik — sokkal bonyolultabb, mintsem hogy nagyon rövi­den jellemezhető lenne. Mé­gis, ha összefoglaló képet akarunk, néhány kérdésre vi­lágos választ kell adnunk. Hogyan ítéljük meg eredmé­nyeinket a tervek tükrében? Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mind az alapvető gazda­sági folyamatokat, m­ind a költségvetési gazdálkodást a tervszerűség jellemezte, még akkor is, ha az elmúlt év nem volt mentes a gondoktól. Va­színvonalas tej- és tejter­­mékellátást lehessen nyújta­ni, marhahúsexportunk pe­dig növekvő mértékben já­ruljon hozzá tőkés fizetési mérlegünk javításához. Őszintén meg kell monda­­nunk, hogy a jelenlegi hely­zetben az államháztartás je­lentősebb terhet vállalni n­em tud, tehát a te­endő in­tézkedéseink pénzügyi ki­hatását túlnyomó részt a mezőgazdasági ágazaton be­lüli átcsoportosítások útján kell ellensúlyozni. A na­gyobb anyagi erővel, jobb adottságokkal rendelkező üzemek többet vállaljanak. Ugyanakkor már most fel­hívjuk a figyelmet, arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítá­sa az ár- és pénzügyi intéz­kedéseken túlmenően, ösz­­szetett feladat: a rét-, lege­lő- és takarmánygazdálko­dás, a háztáji gazdaságok­kal való kapcsolat javítása, megfelelő tenyészirány meg­választása, a szarvasmarha­tartás technológiájának, az üzemszervezésnek a korsze­rűsítése, a személyi feltéte­lek megteremtése már m­ost intézkedéseket igényel az üzemi vezetőktől. Gazdaságunk intenzív utak­ra való vezetésének feltétele a meglévő kapacitások jobb kihasználása. A vizsgálatok azt állapították meg, hogy a termelőkapacitások­­, időbelii kihasználása az elmúlt évek­ben nerrt sokat javult. Sok te­rületen a modern, korszerű gépi berendezések kihaszná­lása nem megfelelő. A teljes műszakokban is jelentős még a kapacitástar­talék. A többi szocialista or­szágokhoz viszonyítva a vegy­ipar műszakszáma nálunk a legalacsonyabb. Jobb szerve­zéssel, rugalmasabb vállalati bérpolitikával nagyon sokat lehet javítani a helyzeten. Nem kedvező a kép az el­használódott, korszerűtlen és amortizált, állóeszközök selej­tezése tekintetében sem. To­vábbi üzemeltetésük a leg­több esetben konzerválja az elmaradt technikát. A bank­nál ma is több olyan hitel­igény van, amelyben magas építési hányad mellett sze­retnének a vállalatok beru­házni, miközben a meglévő csarnokokban 25—30 éves — szaknyelven szólva — „0-ra leírt” gépek álldogálnak ki­használatlanul. Célszerű te­hát előnyben részesíteni azo­kat a megoldásokat, amelyek az adott kapacitások korsze­rűsítése, jobb kihasználása, a munkaszervezés javítása ré­vén növelik az eszközhaté­konyságot. Bátrabban lehet és kell selejtezni: jon miből fakadnak ezek a gondok, nehézségek? Elsősor­ban abból, hogy a gazdálko­dás hatékonysága nem javult az elvárható ütemben; má­sodsorban pedig abból, hogy az elosztási folyamatban még nem sikerült szilárdan ellen­állni az erőforrásainkat meg­haladó igények nyomásának. Abból, hogy ezekről nyíltan beszélünk, senki sem vonhat le téves következtetést, hi­szen gondjainkat megosztjuk, hibáinkkal szembenézünk és határozott intézkedéseket ho­zunk azok megszüntetésére. Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gond­jaink enyhülését? Úgy véle­m, igen, bízhatunk, ha a gazda­sági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkeze­teknél, az intézm­ényeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egyaránt lendüle­tesen és következetesen való­ra is váltjuk azokat. Kor­mányzati munkánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törekvése és ehhez kérem mindannyiuk támoga­tását. Kérem a tisztelt Ország­gyűlést, hogy ezekkel a gondo­latokkal kiegészítve fogadja el az 1971. évi állami költ­ségvetés végrehajtásáról szóló jelentést és hagyja jóvá a fel­terjesztett törvényjavaslatot Javítottuk a gyermekek, öregek társadalmi ellátását Biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát Még nem enyhült a beruházási feszültség Külgazdasági kapcsolataink alakulása Bővül a tudományos-műszaki együttműködés Amennyit termelünk, annyit oszthatunk el Tevékenységünket az ötéves terv alapján folytattuk

Next