Kelet-Magyarország, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
oda! KOMMENTÁR A simlai megállapodás A hófödte Himalája tövében elterülő kellemes fürdővároskában, Simlában talán történelmi eseménynek voltak szemtanúi mindazok, akik jelen lehettek az indiai —pakisztáni megállapodás aláírásának ünnepélyes aktusán. A „talán” kizárólag azért ajánlatos, mert minden egyezmény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Maga az okmány ugyanis már első pillantásra is felbecsülhetetlen jelentőségű és közel háromnegyed milliárd ember — India, Pakisztán, valamint Bangladesh lakossága — sorsát befolyásolhatja kedvezően. Valószínűleg némi idő kell ahhoz, amíg az egyezmény részleteit is megismeri a világ. A megállapodás elvi része azonban máris ismeretes és hadd tegyük hozzá nyomban: örvendetes. A szinte deklarációnak is felfogható, mindkét kormányfő által elfogadott és aláírt szöveg ugyanis kifejezetten új alapokra helyezi két nagy és eddig egymást „ősellenségnek” tekintő ázsiai ország kapcsolatait. Ha ezek az elvek — a szuverenitás, a területi integritás, a függetlenség, a fennálló helyzet és a békés eszközök tiszteletben tartása — megvalósulnak, ezzel nemcsak az érdekelt két ország nyer. Egy rendezett, sőt jó esetben kölcsönösen segítőkész indiai—pakisztáni viszony kialakulása ugyanis újabb nagy vereséget mérne mindazokra az erőkre, amelyek a világnap ebben a fontos részében éppen a két állam hagyományos ellenségeskedésére építették külpolitikájukat. Most, a simlai aláírás idején, a világ jól emlékszik arra,hogy miközben Washington és Peking minden eszközzel igyekezett szélesíteni a szubkontinensen tátongó szakadékot, a Szovjetunió és más szocialista országok a hídépítésen fáradoztak Ennek természetesen az volt az alapvető feltétele, ami Európában is lehetővé tette az enyhülési folyamatot: a tények, a realitások elismertetése minden érdekelt féllel. A Himalája tövében a zenekarok eljátszották a himnuszokat, a fényképek megörökítik a mosolyokat és kézfogásokat. Az ünnepélyes órák után a hétköznapok hosszú sora következik. Aziránt semmi kétség nem lehet, hogy Indira Gandhi kabinetje hű marad Simla szelleméhez. A jelek szerint minden attól függ, Rawalpindiben is megértik-e, hogy az ünnepi deklarációkat a hétköznapokon kell tettekre váltani. KELETI MAGYAROSZÁG Castro fogadást adott Moszkvában Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány elnöke, aki hivatalos baráti látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, vasárnap Alekszej Kosziginnek, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének és Konsztantyin Katujevnek, az SZKP Központi Bizottsága titkárának a társaságában felkereste az egymillió kilowatt összkapacitású novovoronyezsi atomerőművet, amely a legnagyobb Eurázsiában. Fidel Castro vasárnap befejezte voronyezsi látogatását, majd Alekszej Kosziginnal és Konsztantyin Katujevvel együtt visszaérkezett Moszkvába. Hétfőn Moszkvában a Kubai Köztársaság nagykövetségén Fidel Castro kubai miniszterelnök fogadást adott az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a szovjet kormány tiszteletére. Castro és Koszigin pohárköszöntőt mondott. Pompidou és Brandt találkozója Georges Pompidou francia köztársasági elnök és Willy Brandt nyugatnémet kancellár első négyszemközti megbeszélésével kezdődtek hétfőn délelőtt Bonnban a két napig tartó francia—nyugatnémet politikai konzultációk. Egyidejűleg megtartották első megbeszéléseiket a két ország külügy-, gazdasági és tudományügyi miniszterei is. A DPA szerint a bonni konzultációk központi témái a valutaválság és a kibővített Európai Gazdasági Közösség októberben Párizsban tartandó csúcskonferenciája. A francia államfő hétfőn délelőtt érkezett a böln— bonni repülőtérre. Kíséretének tagjaival — Maurice Schumann külügyminiszterrel, Valery Giscard d’Estaing pénzügyminiszterrel és Francois Xavier Ortolival, az iparfejlesztési és tudományos kutatások ügyeinek miniszterével — helikopteren utazott tovább a bonni kancellári hivatalhoz, amelynek parkjában katonai tiszteletadással üdvözölték. Hétfőn délután különrepülőgépen érkezett Bonnba Jacques Chaban-Delmas francia miniszterelnök, aki — hírügynökségi jelentések szerint — „bizalmas megbeszélést” tart Brandt kancellárral. Magyar—olasz megbeszélések Az európai biztonságért folyó társadalmi küzdelem további feladatairól, az európai biztonság és együttműködés különböző kérdéseiről magyar—olasz kerekasztalmegbeszélés kezdődött hétfőn Rómában. A tanácskozás előzményeként tavaly novemberben olasz parlamenti képviselőkből és közéleti személyiségekből álló küldöttség járt Budapesten. A két ország társadalmi erői, közéleti személyiségei közötti szabad eszmecsere most az olasz fővárosban folytatódik: Sarlós Istvánnak, a Népszabadság főszerkesztőjének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökének, az országgyűlés külügyi bizottsága tagjának vezetésével magyar küldöttség érkezett Rómába. Az európai biztonság és együttműködés olasz fórumának képviseletében parlamenti képviselők, pártvezetőségi tagok vesznek részt a kerekasztal-megbeszélésen, így Luigi Granelli képviselő, a kereszténydemokrata párt országos vezetőségének tagja, Sergio Serge kommunista képviselő, a képviselőház külügyi bizottságának tagja, az OKP KB külügyi osztályának vezetője, Luciano de Pascalis, az Olasz Szocialista Párt KB nemzetközi osztályának vezetője, Gianfranco Lattanzi, a Proletáregység Olasz Szocialista Pártja Központi Bizottságának tagja. Dr. Bényi József, a Magyar Népköztársaság római nagykövete hétfőn ebédet adott a magyar—olasz kerekasztal-megbeszélés résztvevőinek tiszteletére. Harcok Vietnamban SAIGON—HANOI Az amerikai légierő szombat déltől hétfő reggelig több hullámban támadta Hanoi elővárosait és a VDK más sűrűn lakott területeit, jelentette helyszíni tudósításában Jean Thorayal, az AFP hanoi tudósítója. A demokratikus Vietnam fővárosában több alkalommal volt légiriadó. Az ellenséges repülőgépek mintegy 50 kilométerre megközelítették Hanoit. Hétfőn hajnali 2 órakor legmélyebb álmukból riasztották fel a főváros lakosságát a légiveszélyt jelző szirénák. A hanoi rádió közlése szerint a VDK légvédelme vasárnap Hanoi főváros és Haiphong kikötőváros légiterében lelőtt két amerikai harci repülőgépet. Ezzel 1972. július 2-ig 3713-ra emelkedett a demokratikus Vietnam légiterében megsemmisített amerikai támadó repülőgépek száma. Dél-Vietnam különböző pontjairól a népi erők sikeres akcióiról, az amerikai légierő barbár bombatámadásairól érkeztek hírek. A leghevesebb harcok az északi fronton lévő Quang Tri és Thua Tien tartomány területén folynak. NEW YORK Az amerikai Time magazin hétfői számából kitűnik: a népi erők dél-vietnami tavaszi offenzívájának kezdete óta több, mint 50 ezer fővel emelkedett az amerikai katonák létszáma Délkelet-Ázsiában és a szomszédos területeken. E létszámemelkedés — állapítja meg a lap — felülmúlja azugyanabban az időszakban Dél-Vietnamból kivont amerikai katonák számát. A Time adataiból kiderül, hogy az amerikai katonák száma az utóbbi hónapokban a vietnami felségvizeken 13 000-ről 42 000 főre, Thaiföldön 32 000-ről 45 000 főre, s a vietnami utánpótlási vonalakon — vagyis Japánban, a Fülöp-szigeteken, Guam és Okinawa szigetén — 15 ezer fővel emelkedett. STOCKHOLM A stockholmi Indokínakonferencia végrehajtó bizottsága vasárnap azzal a felhívással fordult a világ közvéleményéhez, hogy követelje a VDK elleni amerikai terrorbombázások azonnali beszüntetését és nyilvánítsa ki szolidaritását Indokína harcoló népeivel. M72. stílus ! MOSZKVA Moszkvába érkeztek Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Mongólia, az NDK, Lengyelország és Románia központi tervező szerveinek vezetői, hogy részt vegyenek a KGST tervezési együttműködési bizottságának 2. ülésén. Magyarországot a bizottság ülésén Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke képviseli. BERLIN Otto Witzer, az NRK külügyminisztere vasárnap az ADN hírügynökség genfi tudósítójának adott interjújában kijelentette: az NDK és az NSZK ENSZ-tagságának kérdése jelentős téma a két kormány eszmecseréjében és napirendre került a Kurt Waldheimmal folytatott szombati megbeszélésen is. A külügyminiszter rámutatott arra, hogy az NDK és az NSZK ENSZ-be való felvétele a mostani szakaszban nemcsak lehetséges, hanem sürgető is az európai feszültség csökkentése szempontjából. RÓMA Az olaszországi látogatáson tartózkodó Nguyen Thi Binh asszony, a DIFE külügyminisztere találkozott az olasz—vietnami bizottság, valamint a Reggio Emilia-i és a bolognai megyei pártbizottság képviselőivel. A bolognai kommunisták átadták a külügyminiszterasszonynak azt a négymillió lírát, amelyet a vietnami nép megsegítésére gyűjtöttek. GENF Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára hétfőn délelőtt Genfben kétórás megbeszélést tartott Gunnar Jarringgal, közel-keleti különmegbízottjával. A világszervezet főtitkára tájékoztatta Jarringot azokról a megbeszélésekről, amelyeket a közelmúltban folytatott az egyiptomi, illetve az izraeli külügyminiszterrel. Jarring a közel-keleti válság néhány kérdését ismertette. KAIRO Az elkövetkező napokban az EAK újabb diplomáciai kampányt indít a közel-keleti válságban elfoglalt álláspontjának megvilágítására. Parlamenti küldöttségek utaznak Jugoszláviába, Olaszországba, Franciaországba, Angliába, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Görögországba, Brazíliába, Ausztráliába, Tunéziába, Líbiába, Szíriába, Algériába és Kuwaitba. ALEXANDRIA Az egyiptomi kormány úgy döntött, hogy az állami gazdaságok között osztják szét azokat a közelmúltban termővé tett földeket, amelyek Alexandrától délre terülnek el Ebben a körzetben a Szovjetunió műszaki közreműködésével háromszázezer acre földön végeztek talajjavítást. LONDON Szung Csi-kuang, a Kínai Népköztársaság első nagybritanniai nagykövete hétfőn Londonba érkezett. A kínai diplomata a jövő héten nyújtja át megbízólevelét II. Erzsébet királynőnek. BELGRÁD A jugoszláv belügyminisztérium közölte, hogy Jugoszláviába illegálisan usztasa fasiszta terrorista csoportot irányítottak. A csoportban megtalálható több ismert bűnöző. A fasiszta banditák egyes nyugat-európai, továbbá tengerentúli országokból érkeztek Nyugat-Bosznia területére. A biztonsági szervek és a területi védelmi egységek már az első találkozáskor szétzúzták a terrorista csoportot, zömét megsemmisítették, a menekülőknek pedig nyomában vannak. Észak-írországi helyzetkép Egy héttel azután, hogy az IRA ideiglenes szárnya tűzszünetet kezdett, Észak-Írországban folytatódik a lövöldözés. Az incidensek jobbára a szélsőséges UDA protestáns rohamosztag és katolikus gerillák között robbannak, ki. Ezért az angol fegyveres erők parancsnoksága kitart amellett, hogy a tűzszünet továbbra is fennáll köztük és az IRA között. A hároméves villongások halálos áldozatainak száma szombattól hétfőig 396-ra emelkedett, miután hét embert az UDA angolellenes és katolikusellenes hét végi megmozdulásának zűrzavarában lemészároltak. A rendőrségi vizsgálatok alig járnak eredménnyel, a hatóságok képviselői a megfélemlítés légkörében élnek. Az UDA (asheri védelmi szervezet) a hét végén több, mint száz barikádot emelt Belfastban, Londonderryben és tucatnyi más városkában. Az autókból, autóbuszokból kialakított barikádokat azonban hétfőre majdnem mindenünnen eltávolították. Harmat Endre: (Gyilkosség Rt. (Dokumentumírás 16 részben) Gyémántom öv, arany C betűvel 6. A mozialkalmazottak szakszervezetének elnöke ellen sorakoznak a korrupciós vádak. A tagság bizonyítékok tömegének birtokában azzal vádolja az elnököt, hogy nagy összegű,, a filmszínháztulajdonosoktól kapott „ajándékok” ellenében teljes befolyásával leszereli a bérmozgalmakat. Veszélyben a jól jövedelmező állás és Tony McCloy Al Caponéhez fordul. Így érkezik el a felháborodott tagság által kierőszakolt, rendkívüli elnökválasztás napja. Amikor már megtelik a terem, három nagy luxusgépkocsiból vagy egy tucat olyan vendég száll ki, akikkel még fényes nappal sem szívesen találkozik az ember Belekötnek mindenkibe, széthúzott zakójuk alól kicsillan jókora revolverük. Szicíliai teátralitással, égnek emelt tekintettel mondogatják: Szörnyű, mi lenne itt, ha nem választanák újra Mr. McCloyt. Akkor már Chicago-szerte közismert a maffia „szakszervezeti üzlete”, azt pedig immár minden iskolás gyerek tudja, hogy a Sebhelyes — hála temérdek pénzének és magas kapcsolatainak — sebezhetetlen. Tony McCloy természetesen megválasztatott. Büntetés Burnhamban 1929. május 7-én a Főnök nagytanácsra hívja össze alvezéreit. A színhely óvatosságból nem Chicago, hanem az Indiana állambeli Burnham. A vezérkar huszonhárom tagja üli körül a hoszszú asztalt. Al Capone pezsgőt bontat és húsz reprezentatív külsejű kis dobozt tesz ki az asztalra. Mint kiderül, a tokban értékes gyémántokkal ékesített övék vannak, csatjukon a Főnök nevének kezdőbetűjével, egy nagy, arany C-vel. Hárman sápadtan veszik tudomásul, hogy nem kaptak a furcsa ajándékból. Capone felemelkedik a székéről, kezében revolver csillan. — Azért hívtam egybe a nagytanácsot, hogy példát statuáljak. Egyszer és mindenkorra meg akarom értetni, hogy ilyesminek nálunk nincs, nem lehet helye. Ezek az urak ott a rendőrségnek kezdtek dolgozni. Márpedig én megszoktam, hogy a dolog fordítva van, a rendőrség dolgozik nekem. A Főnök intésére a három kitaszítottat átvezetik a szomszéd szobába, ahonnan a jelenlévők — hiszen ez a cél — tisztán hallják a dörrenéseket. Al Capone ekkor már nem a régi. Teljesen megszédül a hatalomtól és egy megszállott hitével bízik abban, hogy nem lehet hozzányúlni. Imponál magának az amerikai bűnügyi irodalomban sokat elemzett „övcsatos igazságszolgáltatással.” Mindenkinek eldicsekszik az esettel. És egész Chicagóban mégis akad egy ember, egy Frank Knox nevű hírlapíró, a Chicago Daily News főszerkesztője, aki megpróbál tenni valamit. Knox nem tudta elfelejteni a maffiának az emlékezetes szerkesztőség-szétdúló akciókat és mozgósítva magas állású ismerőseit, sikerült kieszközölnie egy személyes kihallgatást az Egyesült Államok akkori elnökétől, Herbert Hoovertől. Az elnök utasítást adott a Főnök letartóztatására. Azt a Fehér Házban is jól tudták, hogy ez a parancs nem realizálható egyik percről a másikra. Valami jogi szalmaszál kellett, amelybe bele lehetett kapaszkodni. Al Capone alighanem azelőtt is, azután is példátlanul álló bűnlajstromához képest jelentéktelen narancshéj volt, amin megcsúszott. Cadillac a sztrádán Néhány héttel a Hoover— Knox párbeszéd után Al Capone Cadillacja az Atlantic City és Philadelphia közötti műúton száguldott. Az elnöki utasításnak megfelelően ezt az alkalmat használta ki az FBI, a szövetségi nyomozóiroda, hogy megpróbáljon lecsapni a gengszterfejedelemre. Miért volt ez alkalom? Mert az amerikai törvények értelmében — emlékezzünk csak a Kennedygyilkosságra — az FBI nem járhat el az egyes államok igazságszolgáltatásának hatáskörébe tartozó esetekben. Al Capone azonban az adott pillanatban elhagyta mentsvárát, Illinois államot, amelynek egész hatalmi gépezete a zsebében volt. A szövetségi detektívek kocsija átkutatásakor revolvereket és egy Thompson típusú géppisztolyt találtak. Ez már őrizetbe vételi lehetőség volt. (Az USA egyes tagállamaiban nem egységes a fegyvertartási jog. Egyes államokban engedélyhez van kötve a fegyverviselés.) A Főnök későbbi vallomásaiban másfél mázsás testőrsofőrjét, a hírhedt Frankie Riot hibáztatta, „amiért nem tudott meglépni” és nem tudta időben elérni Illinois területét. Ott már minden rendben lett volna. A kriminalisztikai irodalomban azóta is híres esetnek számít, amiért végül Chicago urát elítélték. A bandita, akinek enyhe becslések szerint is több száz gyilkosság, köztük sok saját kezűleg végrehajtott emberölés terhelte a lelkiismeretét — adócsalásért állt bíróság elé. 1939. november 16-án hagyta el az alcatrazi börtönt és 1947. január 26-án halt meg. Dúsgazdag magánzóként, tekintélyes személyiségek barátjaként. Következik: Egy főügyész elnémul.