Kelet-Magyarország, 1972. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

oda! KOMMENTÁR A simlai megállapodás A hófödte Himalája tövé­ben elterülő kellemes für­dővároskában, Simlában ta­lán történelmi eseménynek voltak szemtanúi mindazok, akik jelen lehettek az indiai —pakisztáni megállapodás aláírásának ünnepélyes ak­tusán. A „talán” kizárólag azért ajánlatos, mert min­den egyezmény annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Maga az okmány ugyanis már első pillantásra is felbecsülhetetlen jelentő­ségű és közel háromnegyed milliárd ember — India, Pa­kisztán, valamint Bangla­desh lakossága — sorsát be­folyásolhatja kedvezően. Valószínűleg némi idő kell ahhoz, amíg az egyezmény részleteit is megismeri a vi­lág. A megállapodás elvi ré­sze azonban máris ismeretes és hadd tegyük hozzá nyom­ban: örvendetes. A szinte deklarációnak is felfogható, mindkét kormányfő által el­fogadott és aláírt szöveg ugyanis kifejezetten új ala­pokra helyezi két nagy és eddig egymást „ősellenség­nek” tekintő ázsiai ország kapcsolatait. Ha ezek az elvek — a szu­verenitás, a területi integri­tás, a függetlenség, a fenn­­álló helyzet és a békés esz­közök tiszteletben tartása — megvalósulnak, ezzel nem­csak az érdekelt két ország nyer. Egy rendezett, sőt jó esetben kölcsönösen segítő­kész indiai—pakisztáni vi­szony kialakulása ugyanis újabb nagy vereséget mérne mindazokra az erőkre, ame­lyek a világnap ebben a fontos részében éppen a két állam hagyományos ellensé­geskedésére építették külpo­litikájukat. Most, a simlai aláírás ide­jén, a világ jól emlékszik arra,­­hogy miközben Wash­ington és Peking minden eszközzel igyekezett szélesí­teni a szubkontinensen tá­tongó szakadékot, a Szovjet­unió és más szocialista or­szágok a hídépítésen fára­doztak Ennek természetesen az volt az alapvető feltétele, ami Európában is lehetővé tette az enyhülési folyama­tot: a tények, a realitások elismertetése minden érde­kelt féllel. A Himalája tövében a ze­nekarok eljátszották a him­nuszokat, a fényképek meg­örökítik a mosolyokat és kézfogásokat. Az ünnepélyes órák után a hétköznapok hosszú sora következik. Az­iránt semmi kétség nem le­het, hogy Indira Gandhi ka­binetje hű marad Simla szel­leméhez. A jelek szerint minden attól függ, Rawal­­pindiben is megértik-e, hogy az ünnepi deklarációkat a hétköznapokon kell tettekre váltani. ­ KELET­I M­AGY­ARO­­SZÁG Castro fogadást adott Moszkvában Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány elnöke, aki hivatalos baráti látoga­táson a Szovjetunióban tar­tózkodik, vasárnap Alekszej Kosziginnek, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének és Konsztantyin Katujevnek, az SZKP Központi Bizottsá­ga titkárának a társaságá­ban felkereste az egymillió kilowatt összkapacitású no­­vovoronyezsi atomerőművet, amely a legnagyobb Eurázsi­ában. Fidel Castro vasárnap be­fejezte voronyezsi látogatá­sát, majd Alekszej Koszi­ginnal és Konsztantyin Ka­­tujevvel együtt visszaérke­­zett Moszkvába. Hétfőn Moszkvában a Kubai Köztársaság nagykö­vetségén Fidel Castro ku­bai miniszterelnök fogadást adott az SZKP KB, a Leg­felsőbb Tanács elnöksége és a szovjet kormány tisztele­tére. Castro és Koszigin po­hárköszöntőt mondott. Pompidou és Brandt találkozója Georges Pompidou francia köztársasági elnök és Willy Brandt nyugatnémet kancel­lár első négyszemközti meg­beszélésével kezdődtek hét­főn délelőtt Bonnban a két napig tartó francia—nyugat­német politikai konzultáci­ók. Egyidejűleg megtartot­ták első megbeszéléseiket a két ország külügy-, gazdasá­gi és tudományügyi mi­niszterei is. A DPA szerint a bonni konzultációk központi témái a valutaválság és a kibőví­tett Európai Gazdasági Kö­zösség októberben Párizsban tartandó csúcskonferenciája. A francia államfő hétfőn délelőtt érkezett a böln— bonni repülőtérre. Kíséreté­nek tagjaival — Maurice Schumann külügyminiszter­rel, Valery Giscard d’Estaing pénzügyminiszterrel és Fran­cois Xavier Ortolival, az iparfejlesztési és tudomá­nyos kutatások ügyeinek mi­niszterével — helikopteren utazott tovább a bonni kancellári hivatalhoz, amely­nek parkjában katonai tisz­teletadással üdvözölték. Hétfőn délután különre­­pülőgépen érkezett Bonnba Jacques Chaban-Delmas francia miniszterelnök, aki — hírügynökségi jelentések szerint — „bizalmas megbe­szélést” tart Brandt kancel­lárral. Magyar—olasz megbeszélések Az európai biztonságért fo­lyó társadalmi küzdelem to­vábbi feladatairól, az euró­pai biztonság és együttmű­ködés különböző kérdéseiről magyar—olasz kerekasztal­­megbeszélés kezdődött hét­főn Rómában. A tanácskozás előzménye­ként tavaly novemberben olasz parlamenti képviselők­ből és közéleti személyisé­gekből álló küldöttség járt Budapesten. A két ország társadalmi erői, közéleti sze­mélyiségei közötti szabad eszmecsere most az olasz fő­városban folytatódik: Sarlós Istvánnak, a Népszabadság főszerkesztőjének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökének, az országgyűlés külügyi bizottsága tagjának vezetésével magyar küldött­ség érkezett Rómába. Az európai biztonság és együttműködés olasz fóru­mának képviseletében par­lamenti képviselők, pártve­zetőségi tagok vesznek részt a kerekasztal-megbeszélé­­sen, így Luigi Granelli kép­viselő, a kereszténydemokra­ta párt országos vezetőségé­nek tagja, Sergio Serge kom­munista képviselő, a képvise­lőház külügyi bizottságának tagja, az OKP KB külügyi osztályának vezetője, Lucia­no de Pascalis, az Olasz Szo­cialista Párt KB nemzetközi osztályának vezetője, Gian­franco Lattanzi, a Proletár­egység Olasz Szocialista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja. Dr. Bényi József, a Ma­gyar Népköztársaság római nagykövete hétfőn ebédet adott a magyar—olasz ke­­rekasztal-megbeszélés részt­vevőinek tiszteletére. Harcok Vietnamban SAIGON—HANOI Az amerikai légierő szom­bat déltől hétfő reggelig több hullámban támadta Hanoi elővárosait és a VDK más sűrűn lakott területeit­­, je­lentette helyszíni tudósítá­sában Jean Thorayal, az AFP hanoi tudósítója. A de­mokratikus Vietnam fővá­rosában több alkalommal volt légiriadó. Az ellenséges repülőgépek mintegy 50 ki­lométerre megközelítették Hanoit. Hétfőn hajnali 2 órakor legmélyebb álmukból riasztották fel a főváros la­kosságát a légiveszélyt jelző szirénák. A hanoi rádió közlése szerint a VDK légvé­delme vasárnap Hanoi főváros és Haiphong ki­kötőváros légiterében lelőtt két amerikai harci repülő­gépet. Ezzel 1972. július 2-ig 3713-ra emelkedett a de­mokratikus Vietnam légite­rében megsemmisített ameri­kai támadó repülőgépek szá­ma. Dél-Vietnam különböző pontjairól a népi erők sike­res akcióiról, az amerikai lé­gierő barbár bombatámadá­sairól érkeztek hírek. A leg­hevesebb harcok az északi fronton lévő Quang Tri és Thua Tien tartomány terüle­tén folynak. NEW YORK Az amerikai Time magazin hétfői számából kitűnik: a népi erők dél-vietnami ta­vaszi offenzívájának kezdete óta több, mint 50 ezer fővel emelkedett az amerikai kato­nák létszáma Délkelet-Ázsiá­­ban és a szomszédos területe­ken. E létszámemelkedés — állapítja meg a lap — felül­múlja az­­ugyanabban az idő­szakban Dél-Vietnamból ki­vont amerikai katonák szá­mát. A Time adataiból kiderül, hogy az amerikai katonák száma az utóbbi hónapokban a vietnami felségvizeken 13 000-ről 42 000 főre, Thai­földön 32 000-ről 45 000 főre, s a vietnami utánpótlási vo­nalakon — vagyis Japánban, a Fülöp-szigeteken, Guam és Okinawa szigetén — 15 ezer fővel emelkedett. STOCKHOLM A stockholmi Indokína­­konferencia végrehajtó bi­zottsága vasárnap azzal a fel­hívással fordult a világ köz­véleményéhez, hogy követelje a VDK elleni amerikai ter­rorbombázások azonnali be­szüntetését és nyilvánítsa ki szolidaritását Indokína har­coló népeivel. M72. stílus ! MOSZKVA Moszkvába érkeztek Bul­gária, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Mongólia, az NDK, Lengyelország és Ro­mánia központi tervező szerveinek vezetői, hogy részt vegyenek a KGST ter­vezési együttműködési bi­zottságának 2. ülésén. Ma­gyarországot a bizottság ülésén Párdi Imre, az Or­szágos Tervhivatal elnöke képviseli. BERLIN Otto Witzer, az NRK külügyminisztere vasárnap az ADN hírügynökség genfi tudósítójának adott interjú­jában kijelentette: az NDK és az NSZK ENSZ-tagságá­­nak kérdése jelentős téma a két kormány eszmecseré­jében és napirendre került a Kurt Waldheimmal foly­tatott szombati megbeszélé­sen is. A külügyminiszter rámutatott arra, hogy az NDK és az NSZK ENSZ-be való felvétele a mostani szakaszban nemcsak lehet­séges, hanem sürgető is az európai feszültség csökken­tése szempontjából. RÓMA Az olaszországi látogatá­son tartózkodó Nguyen Thi Binh asszony, a DIFE kül­ügyminisztere találkozott az olasz—vietnami bizottság, valamint a Reggio Emilia-i és a bolognai megyei párt­­bizottság képviselőivel. A bolognai kommunisták át­adták a külügyminiszter­asszonynak azt a négymillió lírát, amelyet a vietnami nép megsegítésére gyűjtöttek. GENF Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára hétfőn délelőtt Genfben kétórás megbeszé­lést tartott Gunnar Jarring­­gal, közel-keleti különmeg­­bízottjával. A világszervezet főtitkára tájékoztatta Jar­­ringot azokról a megbeszé­lésekről, amelyeket a közel­múltban folytatott az egyip­tomi, illetve az izraeli kül­ügyminiszterrel. Jarring a közel-keleti válság néhány kérdését ismertette. KAIRO Az elkövetkező napokban az EAK újabb diplomáciai kampányt indít a közel-ke­leti válságban elfoglalt ál­láspontjának megvilágításá­ra. Parlamenti küldöttségek utaznak Jugoszláviába, Olaszországba, Franciaor­szágba, Angliába, a Szovjet­unióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Görögországba, Brazíliába, Ausztráliába, Tu­néziába, Líbiába, Szíriába, Algériába és Kuwaitba. ALEXANDRIA Az egyiptomi kormány úgy döntött, hogy az állami gazdaságok között osztják szét azokat a közelmúltban termővé tett földeket, ame­lyek Alexandrától délre te­rülnek el Ebben a körzet­ben a Szovjetunió műszaki közreműködésével három­százezer acre földön végez­tek talajjavítást. LONDON Szung Csi-kuang, a Kínai Népköztársaság első nagy­­britanniai nagykövete hétfőn Londonba érkezett. A kínai diplomata a jövő héten nyújtja át megbízólevelét II. Erzsébet királynőnek. BELGRÁD A jugoszláv belügyminisz­térium közölte, hogy Jugo­szláviába illegálisan usztasa fasiszta terrorista csoportot irányítottak. A csoportban megtalálható több ismert bűnöző. A fasiszta banditák egyes nyugat-európai, továb­bá tengerentúli országokból érkeztek Nyugat-Bosznia te­rületére. A biztonsági szer­vek és a területi védelmi egységek már az első talál­kozáskor szétzúzták a terro­rista csoportot, zömét meg­semmisítették, a menekülők­nek pedig nyomában van­nak. Észak-írországi helyzetkép Egy héttel azután, hogy az IRA ideiglenes szárnya tűz­szünetet kezdett, Észak-Ír­­országban folytatódik a lö­völdözés. Az incidensek job­bára a szélsőséges UDA protestáns rohamosztag és katolikus gerillák között robbannak, ki. Ezért az an­gol fegyveres erők parancs­noksága kitart amellett, hogy a tűzszünet továbbra is fennáll köztük és az IRA között. A hároméves villongások halálos áldozatainak száma szombattól hétfőig 396-ra emelkedett, miután hét em­bert az UDA angolellenes és katolikusellenes hét végi megmozdulásának zűrzava­rában lemészároltak. A rendőrségi vizsgálatok alig járnak eredménnyel, a hatóságok képviselői a meg­félemlítés légkörében élnek. Az UDA (ash­eri védelmi szervezet) a hét végén több, mint száz barikádot emelt Belfastban, Londonderryben és tucatnyi más városkában. Az autókból, autóbuszok­ból kialakított barikádokat azonban hétfőre majdnem mindenünnen eltávolították. Harmat Endre: (Gyilkosség Rt. (Dokumentumírás 16 részben) Gyémántom öv, arany C betűvel 6. A mozialkalmazottak szak­­szervezetének elnöke ellen sorakoznak a korrupciós vá­dak. A tagság bizonyítékok tömegének birtokában azzal vádolja az elnököt, hogy nagy összegű,, a filmszínház­tulajdonosoktól kapott „aján­dékok” ellenében teljes be­folyásával leszereli a bér­mozgalmakat. Veszélyben a jól jövedelmező állás és Tony McCloy Al Caponéhez fordul. Így érkezik el a felháboro­dott tagság által kierősza­kolt, rendkívüli elnökválasz­tás napja. Amikor már meg­telik a terem, három nagy luxusgépkocsiból vagy egy tucat olyan vendég száll ki, akikkel még fényes nappal sem szívesen találkozik az ember Belekötnek minden­kibe, széthúzott zakójuk alól kicsillan jókora revolverük. Szicíliai teátralitással, égnek emelt tekintettel mondogat­ják: Szörnyű, mi lenne itt, ha nem választanák újra Mr. McCloyt. Akkor már Chica­­go-szerte közismert a maffia „szakszervezeti üzlete”, azt pedig immár minden iskolás gyerek tudja, hogy a Sebhe­lyes — hála temérdek pén­zének és magas kapcsolatai­nak — sebezhetetlen. Tony McCloy természetesen meg­választatott. Büntetés Burnhamban 1929. május 7-én a Főnök nagytanácsra hívja össze al­vezéreit. A színhely óvatos­ságból nem Chicago, hanem az Indiana állambeli Burn­ham. A vezérkar huszonhá­rom tagja üli körül a hosz­­szú asztalt. Al Capone pezs­gőt bontat és húsz reprezen­tatív külsejű kis dobozt tesz ki az asztalra. Mint kiderül, a tokban értékes gyémán­tokkal ékesített övék van­nak, csatjukon a Főnök ne­vének kezdőbetűjével, egy nagy, arany C-vel. Hárman sápadtan veszik tudomásul, hogy nem kap­tak a furcsa ajándékból. Ca­pone felemelkedik a széké­ről, kezében revolver csil­lan. — Azért hívtam egybe a nagytanácsot, hogy példát statuáljak. Egyszer és min­denkorra meg akarom értet­ni, hogy ilyesminek nálunk nincs, nem lehet helye. Ezek az urak ott a rendőrségnek kezdtek dolgozni. Márpedig én megszoktam, hogy a do­log fordítva van, a rendőr­ség dolgozik nekem. A Főnök intésére a három kitaszítottat átvezetik a szomszéd szobába, ahonnan a jelenlévők — hiszen ez a cél — tisztán hallják a dör­renéseket. Al Capone ekkor már nem a régi. Teljesen megszédül a hatalomtól és egy megszál­lott hitével bízik abban, hogy nem lehet hozzányúlni. Imponál magának az ameri­kai­ bűnügyi irodalomban so­kat elemzett „övcsatos igaz­ságszolgáltatással.” Minden­kinek eldicsekszik az esettel. És egész Chicagóban mégis akad egy ember, egy Frank Knox nevű hírlapíró, a Chi­cago Daily News főszerkesz­tője, aki megpróbál tenni valamit. Knox nem tudta el­felejteni a maffiának az em­lékezetes szerkesztőség-szét­­dúló akciókat és mozgósítva magas állású ismerőseit, si­került kieszközölnie egy sze­mélyes kihallgatást az Egye­sült Államok akkori elnöké­től, Herbert Hoovertől. Az elnök utasítást adott a Fő­nök letartóztatására. Azt a Fehér Házban is jól tudták, hogy ez a parancs nem rea­lizálható egyik percről a má­sikra. Valami jogi szalma­szál kellett, amelybe bele le­hetett kapaszkodni. Al Capone alighanem az­előtt is, azután is példátla­nul álló bűnlajstromához ké­pest jelentéktelen narancs­héj volt, amin megcsúszott. Cadillac a sztrádán Néhány héttel a Hoover— Knox párbeszéd után Al Ca­pone Cadillacja az Atlantic City és Philadelphia közötti műúton száguldott. Az elnö­ki utasításnak megfelelően ezt az alkalmat használta ki az FBI, a szövetségi nyo­mozóiroda, hogy megpróbál­jon lecsapni a gengszterfeje­delemre. Miért volt ez alka­lom? Mert az amerikai tör­vények értelmében — emlé­kezzünk csak a Kennedy­­gyilkosságra — az FBI nem járhat el az egyes államok igazságszolgáltatásának ha­táskörébe tartozó esetekben. Al Capone azonban az adott pillanatban elhagyta ments­várát, Illinois államot, amelynek egész hatalmi gé­pezete a zsebében volt. A szövetségi detektívek kocsi­ja átkutatásakor revolvere­ket és egy Thompson típusú géppisztolyt találtak. Ez már őrizetbe vételi lehetőség volt. (Az USA egyes tagállamai­ban nem egységes a fegyver­­tartási jog. Egyes államok­ban engedélyhez van kötve a fegyverviselés.) A Főnök későbbi vallomá­saiban másfél mázsás testőr­sofőrjét, a hírhedt Frankie Riot hibáztatta, „amiért nem tudott meglépni” és nem tudta időben elérni Illinois területét. Ott már minden rendben lett volna. A kri­minalisztikai irodalomban azóta is híres esetnek szá­mít, amiért végül Chicago urát elítélték. A bandita, akinek enyhe becslések sze­rint is több száz gyilkosság, köztük sok saját kezűleg vég­rehajtott emberölés terhelte a lelkiismeretét — adó­csalásért állt bíróság elé. 1939. november 16-án hagyta el az alcatrazi börtönt és 1947. január 26-án halt meg. Dúsgazdag magánzó­ként, tekintélyes személyisé­gek barátjaként. Következik: Egy főügyész elnémul.

Next