Kelet-Magyarország, 1972. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

2. oldal KFTLOT-WS­TFXn (*m Gromiko beszéde az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) nami néptől idegen érdekeket védelmező bábokat kénysze­­rítsen rá. A kiutat meg lehet talál­ni, azonban csak a komoly tárgyalások útján, amelyek­nek konstruktív alapját a DIFK szeptember 11-i és a VDK kormányának szeptem­ber 14-i nyilatkozatában fog­lalt ismert javaslatok szolgál­tatják. Megoldást kell találni a közel-keleti problémára — folytatta Gromiko. A leg­utóbbi események, amelyek Izraelnek az arab országok, kö­zöttük Libanon ellen elköve­tett bűnös agressziós cselek­ményeivel kapcsolatosak, szemléltetik, hogy milyen sú­lyos a veszély, és hogy mi­lyen messzire mennek el az izraeli vezetők gátlástalan politikájukban. Az agresszorokat terhelő felelősségben osztoznak mind­azok, akik gyámolítják az ag­resszorokat, akiknek támogatá­sa lehetővé teszi, hogy Izrael kihívást intézzen az Egye­sült Nemzetek Szervezete, va­lamint az agresszió következ­ményeinek felszámolására és a közel-keleti béke helyreállí­tására vonatkozó ENSZ-ha­­tározatok ellen. Az izraeli ve­zetőknek tisztában kell len­niük azzal, hogy a kalandor­politika csupán látszólagos si­kereket hozhat, s hogy végül elkerülhetetlenül leszámolás­hoz vezet. Tűrhetetlenek az arab területek bekebelezésé­re irányuló kísérletek, az újabb és újabb agresszív ka­tonai akciók. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megvan az ahhoz szükséges joga és lehetősége, hogy meg­zabolázza az agresszorokat. A Szovjetunió számára az arab országok törvényes kö­veteléseinek, a közel-keleti konfliktus politikai rendezé­séről szóló ENSZ-határoza­­toknak és Jarring nagykövet küldetésének támogatása elvi politika. Ezt a politikát kö­vetjük és a jövőben is vál­tozatlanul követni fogjuk. A Szovjetunió — mondotta a továbbiakban a szovjet kül­ügyminiszter — támogatja a Palesztinai arab népek igaz­ságos harcát, az ENSZ által elismert elidegeníthetetlen jogainak helyreállításáért. De természetesen nem helye­selhetjük a palesztin mozga­lom résztvevői körében fel­lelhető egyes elemek terror­­cselekményeit, amelyek egye­bek között előidézték a nem­rég Münchenben lezajlott tragikus eseményeket. Bűnös akcióik a palesztinok nemzeti érdekeire és törekvéseire is csapást mérnek, s az izraeli agresszorok ezeket az akció­kat az arab népek ellen irá­nyuló saját kalózpolitikájuk álcázására használják fel. Andrej Gromiko hangsú­lyozta, hogy a leszerelés problémájának megoldása nagy fontosságú. Azok a kö­telezettségek, amelyeket a fegyverkezési verseny csök­kentése és a leszerelés terén az államok többsége már ma­gára vállalt, a közelmúltban még eggyel kibővült, s ez a legnagyobb pusztító erővel rendelkező fegyverfajtákat érinti. A hadászati fegyverek­re vonatkozó szovjet—ameri­kai megállapodásról van szó. A stratégiai fegyverzetek korlátozásáról szóló szovjet­­amerikai megállapodások létrejötte megnyitja az álta­lános leszerelés prospektívá­­it. A Szovjetunió amellett van, hogy a lehető legha­marabb megoldjuk a vegyi­fegyverek gyártásának meg­szüntetésével és e fegyverek megsemmisítésével kapcsola­tos kérdést, amelyről a gen­fi leszerelési értekezleten­­ folynak tárgyalások, hogy mindenütt és mindenki be­szüntesse a nukleáris fegy­verkísérleteket, közöttük a föld alatti robbantásokat, hogy felszámoljuk az idegen területeken létesített külföldi támaszpontokat, s hogy atomfegyvermentes övezete­ket hozzunk létre a világ különböző térségeiben. A közgyűlés előtt áll az a feladat, hogy konkrétan meg­vizsgálja a leszerelési világ­értekezlet összehívásának kérdését. A leszerelési világ­értekezletnek olyan fórum­nak kell lennie, amelyen ki­vétel nélkül minden ország az egyenjogúság alapján ki­fejtheti és egybevetheti el­képzeléseit a leszerelés ösz­­szes kérdéseiről, és megálla­podhat azokban a gyakorlati lépésekben, amelyek a fegyver­kezési verseny megfékezését és a leszerelést célozzák. A szovjet kormány úgy vé­li, hogy teljes mértékben ki kell használni a leszerelési vi­lágértekezlet összehívásának kibontakozó lehetőségeit. A közgyűlés napirendjén is­mét szerepel a nemzetközi biztonság megszilárdításá­nak kérdése. Ez a probléma mindaddig időszerű lesz, amíg olyan erők hatnak, ame­lyek nem az ENSZ-alapok­­mány elveinek életbe lépte­tésében érdekeltek, hanem a nemzetközi feszültség fokozá­sában és a népek felszabadító harcának elfojtásában. A Szovjetunió kérlelhetet­len a fajüldözés, a faji elkü­lönítés, a kolonializmus és a neokolonializmus összes meg­nyilvánulásaival szemben. Hazánk fellép minden arra irányuló kísérlet ellen — mu­tatott rá Andrej Gromiko — hogy elnyomják azokat az ál­lamokat, amelyek nehéz harcban vívták ki a független fejlődés jogait. A továbbiakban Gromiko arról szólt, hogy a Szovjet­unió javaslatot tett az álla­mok kozmoszban végzett te­vékenységének elveiről, a holdkutatásra vonatkozó szerződés és egész sor más szerződés megkötéséről. A közgyűlés mostani ülésszakán a Szovjetunió javasolja a kö­vetkező kérdés megvitatását: „Nemzetközi konvenció ki­dolgozása azokról az elvekről, amelyek értelmében az álla­mok a föld mesterséges boly­góit közvetlen televíziós köz­vetítésre használhatják. E kérdés felvetésének célja az, hogy a kozmikus technika új fajtájának felhasználása kez­dettől fogva elválaszthatatla­nul összekapcsolódjék a bé­ke és a népek közötti barát­ság megszilárdításának nemes céljaival. Az ENSZ-nek hamarosan valóban egyetemes jelleget kell öltenie — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter. In­dokolatlanoknak tartjuk te­hát az arra irányuló kísérle­teket­, hogy mesterséges aka­dályokat emeljenek az ENSZ- be belépni kívánó új államok útjába. Szükségesnek tartjuk, hogy a leghamarabb vegyék fel az ENSZ-be a Német De­mokratikus Köztársaságot, amelynek erre minden joga megvan, amint természetesen a Német Szövetségi Köztársa­ságnak is. Senki nem vonhatja két­ségbe azt, hogy a Bengáli Né­pi Köztársaságnak, amely nemrég vívta ki nemzeti füg­getlenségét, törvényes joga van az ENSZ-tagságra. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének minél hama­rabb meg kell szabadulnia a múlt terhétől, amely még mindig érződik tevékenysé­gében. Ilyenek például a Koreával kapcsolatos kér­dések. Az idén a közgyűlés előtt új lehetőség nyílt ar­­ra, hogy építő módon fogjon hozzá ezeknek a kérdések­nek a megvitatásához és megoldásához. Ezt az el nem kötelezett és a szocialista ál­lamok javaslata szolgáltatta a­ Korea mielőbbi független és békés újraegyesítését elő­segítő feltételek megterem­téséről. Azok azonban, akik annak idején létrehozták a feszültséggócot Korea tér­ségében most pedig annak fenntartására törekszenek, megakadályozták a közgyű­lést abban, hogy foglalkoz­zon ezzel a javaslattal a jelenlegi ülésszakon. A mes­terséges halogatást erőltetők leleplezik magukat, mint az igazságos rendezés ellenfelei. A Szovjetunió véleménye szerint — jelentette ki And­rej Gromiko — kivétel nél­kül m­inden állam érdekei azt követelik, hogy a figyel­met ne az ENSZ alapokmá­nyának felülvizsgálására, hanem szigorú betartására, a benne lévő lehetőségek teljesebb kihasználására összpontosítsuk. Akik az ENSZ megosztá­sára törekszenek, vagy az államok területének és né­pességének nagysága szerint, vagy pedig a „gazdag” és a „szegény” államokra való osztályozás elve alapján, rossz szolgálatot tesznek nemcsak az ENSZ-nek, ha­nem a béke megőrzésének és erősítésének is egészé­ben véve. A népek békéjéért és biztonságáért vívott harc politikája a Szovjetunió ál­talános nemzetközi irány­vonala. Ilyen politikát fo­gadtak el fél évszázaddal ezelőtt a Szovjetunióban egyesült szocialista köztársa­ságok és ez változatlan nap­jainkban is — hangsúlyozta befejezésül Gromiko. Az általános politikai vi­ta kedd délutáni ülésén el­sőként felszólaló Abuha­­mad libanoni külügyminisz­ter éles szavakkal bélyegez­te meg a müncheni tragédia nyomán Libanon ellen elkö­vetett izraeli agresszív cse­lekményeket.­­ — A csüggesztő fejlemé­nyek ellenére a remény erősebb —, hangsúlyozta a délutáni ülésen másodikként felszólaló Maurice Schumann francia külügyminiszter. Schumann reményét fe­jezte ki, hogy a két német állam tárgyalásai kapcso­lataik normalizálásáról ugyanabban a szellemben fognak sikerre vezetni, mint amilyen lehetővé tette a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodást. Hangsúlyozta: 1972. emléke­zetes­­ marad, mindenekelőtt azért, mert az összeurópai értekezlet a biztonság és az együttműködés kérdéseiről immár nem pusztán „nagy terv", hanem végre, két hó­napon belül, megkezdődik Helsinkiben a konferencia sokoldalú előkészítése. „A magunk részéről minden le­hetőt meg fogunk tenni, hogy a konferencia a jövő évben elérje igazi célját, ne­vezetesen, hogy a tömbök konfrontációját felváltsa a népek párbeszéde”. A francia külügyminiszter a továbbiakban a közel-kele­ti tartós békerendezés feltéte­leiről beszélt, majd felvetette vajon nem j­ött-e el az annak, hogy a világszer­ve­zet testületneg és intézm­­é­nyesen juttassa kifejezés hatékony szolidaritását In­dokína népeivel. Utalt arra hogyha az Egyesült Államé hat évvel ezelőtt megfogad­t volna a néhai De Gaulle el­nök tanácsát, akkor „kevés­bé fájdalmas és vérfoltú lett volna a legutóbbi évek története”. ★ Gromiko szovjet külügy­miniszter hétfőn a szovjet ENSZ-misszión fogadta Ro­gers­­ amerikai, majd Doug­­las­ Home angol külügymi­nisztert, akikkel véleményt cserélt a kétoldalú kapcso­latokról, az európai bizton­ságról és más, kölcsönös ér­deklődésre számot tartó kér­désekről. Gromiko találkozott olasz kollégájával, Medicivel is, akivel a kétoldalú kapcso­latokról, az európai bizton­ságról és az ENSZ napirend­jén szereplő kérdésekről folytatott tanácskozást. Fogadás a tervezési tudományos ülésszak alkalmából Párai Imre, az Országos Tervhivatal elnöke kedden este a néphadsereg központi klubjának nyári helyiségében fogadást adott a tervezési tu­dományos ülésszak résztve­vőinek tiszteletére. A fogadáson megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai, dr. Ajtai Mik­lós, dr. Tímár Mátyás és Vályi Péter, a Miniszterta­nács elnökhelyettesei, vala­mint a kormány több tagja is. TriFi­ sz éf ST SmlSér tr. Huszonöt éves a népgazdasági tervezés Dr. Tímár Mátyás és Párái Imre beszéde a tudományos ülésszakon Az Országos Tervhivatal, a Magyar Közgazdasági Társa­ság, és az MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Egyesület rendezésében ked­den délelőtt a Magyar Tudo­mányos Akadémián három­napos tudományos ülésszak kezdődött a népgazdasági ter­vezés bevezetésének 25. év­fordulója alkalmából. A meg­nyitó plenáris ülésen megje­lent dr. Ajtai Miklós, dr. Tí­már Mátyás és Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyet­tesei, Bálint József, az MSZMP Központi Bizottsága­Dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese az MSZMP Központi Bizott­sága és a kormány nevében köszöntötte a tudományos ülésszak résztvevőit, majd így folytatta: " A Szovjetunió a fasiz­mus felett aratott világtörté­nelmi jelentőségű győzelmé­vel megmutatta számunkra is a szocializmus felé vezető utat. Nehéz, de mégis, nagy­szerű feladat volt élni a le­hetőséggel. Népünk a hábo­rús romokból építette újjá az országot, szorgalma, alkotó­munkája döntő tényezője volt az elmúlt évtizedek eredményeinek.­­ Az elmúlt negyedszázad folyamán pártunk és kor­mányunk politikájában meg­határozó tényező volt a marxizmus klasszikusainak az a tétele, hogy a szocializ­mus és a tervgazdálkodás el­választhatatlan. A szocialista termelési viszonyok kialakí­tásának kezdetétől váltottuk és valljuk ma is, hogy a szo­cialista tulajdon létrejöttével nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is válik a népgaz­dasági méretekben érvénye­sülő tervszerűség érvényre juttatása. Szólt az elmúlt 25 év ered­ményeiről, majd így foly­tatta : — És mivel jellemezhető ma, a szocialista Magyaror­szág gazdasági fejlődése? — A nemzeti jövedelem 1950—1971 között évi átlag­ban 5,7 százalékkal növeke­dett, az egy főre jutó nemze­ti jövedelem tekintetében el­értük a közepesen fejlett or­szágok szintjét. Országunk gazdasági arculatát napjaink­ban az ipari tevékenység ha­tározza meg, az ipar szolgál­ata a nemzeti jövedelem Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke emlékez­tetett arra, hogy az újjáépí­tés társadalmi programját a Magyar Kommunista Párt ja­vaslatára kidolgozott és a nemzetgyűlésben 1947 augusz­tusában elfogadott hároméves terv tartalmazta. Ez volt az első, a gazdaság egészét át­fogó gazdaságfejlesztési terv, ezért ezt tekintjük tervgáz­nak osztályvezetője, dr. Er­­dey-Cruz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia el­nöke, jelen volt a kormány több tagja. Mintegy 500 magyar szak­emberen kívül az ülésszakon részt vesznek a szocialista or­­­szágok és sic­evezetek dele­gációi is. Az ülésszakot Friss István akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi In­tézet igazgatója nyitotta meg, majd dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyet­tese emelkedett szólásra, több mint 40 százalékát. A szocialista iparban 1971-ben több mint 1,7 millió embert foglalkoztattak. 1966--1970 között hektáronként átlago­san 24,3 mázsa búza, 32,3 mázsa kukorica termett. Az egy lakosra jutó reáljövede­lem 1950—1971 között átlago­san évi 4,1 százalékkal nőtt. Országunkban már rég meg­szűnt a munkanélküliség és a létbizonytalanság. A társada­lombiztosítás ma már az­ or­szág egész lakosságára kiter­jed. A negyedik ötéves terv időszakában csaknem 400 000 lakás épül.­­ Pártunk és kormányunk a fejlődés meggyorsítására és a gazdálkodás hatékonyságá­nak növelésére 1968-ban to­vábbfejlesztette az irányítás rendszerét. Az utóbbi 5 év ta­pasztalatai bizonyítják, hogy a változások kedvezően ha­tottak a gazdaság fejlődésére.­­ A bekövetkezett változá­sok alapján a kormány kez­deményezte a népgazdasági tervezésről szóló törvény ki­dolgozását. A tervtörvény elő­készítő munkája befejező­dött, s a tervezetet a kor­mány még ez évben benyújt­ja az országgyűléshez. Ezután rámutatott, hogy a termelőerők szüntelen fej­lődése egyre nagyobb köve­telményeket támaszt a terve­zőmunkával szemben. Min­­denekelőtt a tervezés tudo­mányos megalapozottságát kell növelni. Végül a terve­zők és kutatók bővülő nem­zetközi kapcsolatainak, a ta­pasztalatcserék fokozásának jelentőségét hangsúlyozta. Dr. Tímár Mátyás üdvözlő beszéde után Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke „A népgazdasági tervezés 25 éve Magyarországon” cím­mel tartott előadást ó­dálkodásunk kezdetének. A tervszerű gazdaságfejlesztés döntő tényezője volt, hogy abban az időszakban további 6 európai ország is a szo­cializmus építésének útjára lépett. Ezen országokkal ki­bontakozó gazdasági kapcso­latainkat az 1949-ben meg­alakult KGST szervezetileg is egybefogta, ami nagy segítsé­get nyújtott az imperializmus embargópolitikájának visz­­szaveréséhez, fejlődésünk számára biztosította a, nélkü­lözhetetlen nyersanyagokat és szilárd piacot teremtett a ma­gyar export számára. Párdi Imre ezután az el­múlt időszak népgazdasági gondjairól szólt, az öröklött gazdasági és technikai el­maradottságból származó ne­hézségekről, továbbá azokról, amelyeket az ország kulturá­lis és technikai színvonalá­nak alacsony foka, a megfe­lelő szakemberek hiánya, egyes esetekben pedig a gaz­daság- és társadalompolitika voluntarizmusa idézett elő. Az ötvenes években volt olyan időszak, amikor a gaz­daságpolitikai célok kidolgo­zásakor figyelmen kívül hagyták népgazdaságunk adottságait, lehetőségeit, a gazdasági realitásokat. Gazdaságirányításunk rend­szerét 1968. január 1-én a szocialista tervgazdálkodás alapján olyan irányban fej­lesztettük tovább, hogy a döntési rendszer összhangba kerüljön a gazdasági folya­matok szintjeivel és a nép­gazdaság tervszerű irányítása a központi tervezés elsődle­gessége mellett a többszintű és különböző időtartamú ter­vek egységes rendszerében valósuljon meg. Ezután arról szólt: a reform bevezetése óta eltelt időszak egészét az jellemzi, hogy mind az ipari, mind a mező­­gazdasági termelés a tervek­nek megfelelően, illetve an­nál valamivel gyorsabban nö­vekedett és a gazdasági fej­lődés a korábbi időszakhoz képest egyenletesebbé vált. A legutóbbi két évben a kormányzat számos határo­zatot hozott, intézkedést tett a munka továbbfejlesztésére, és a feltárt­, nagyobbrészt nem újkeletű, s időszakon­ként felerősödő feszültségek megszüntetésére. Gazdasá­gunk egyes negatív jelenségei és az irányítási rendszer egyes elemeinek vizsgálata azonban rávilágít arra is, hogy egyes fogyatékosságok, megoldatlan problémák még gátolják a tervszerűség fo­kozását, gazdaságpolitikai céljaink eredményesebb vég­rehajtását. A továbbiakban felhívta a figyelmet a tervezés tökéle­tesítésével összefüggő né­hány feladatra, amelyek meg­oldásához a tudományos ülésszakon is részt vevő tudó­sok és szakértők véleményét, közreműködését kérte. Ezután került sor a három szekció fő referátumaira. Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese Gazdasági truktúránk fejlődé­sének főbb irányai és feltéte­lei; Augustinovics Mária, az Országos Tervhivatal osz­tályvezetője Matematikai modellek alkalmazása a nép­­gazdasági tervezésben Ma­gyarországon. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal elnök­­helyettese A népgazdasági tervezés társadalmi vonatko­zásai címmel tartott főreferá­tumot. A főreferátumok után el­hangzottak az első korrefe­rátumok. A szocializmus és a tervgazdálkodás elválaszthatatlan Egyenletesen növekszik termelésünk A. V. Bacsurin felszólalása A. V. Bacsurin, a Szovjet­unió állami tervbizottságá­nak elnökhelyettese a szo­cialista országoknak a ter­vezési tudományos üléssza­kon részt vevő delegációi ne­vében köszöntötte a tanács­kozás részvevőit és az Or­szágos Tervhivatal munka­társait. Elmondotta, hogy a Magyar Népköztársaság je­lentős eredményeket ért el a szocialista gazdag építésé­ben. E sikerek világos bi­zonyítékai annak, hogy kö­vetkezetesen megvalósul a Magyar Szocialista Munkás­párt irányvonala, amely al­kotó módon alkalmazza a marxizmus—leninizmus ál­talános törvényszerűségeit Magyarország konkrét kö­rülményei között. — Az MSZMP X. kong­resszusának határozatai — mondotta — kijelölték a Magyar Népköztársaság leg­fontosabb feladatait a szo­cialista tervgazdálkodás to­vábbi fejlesztésében. A ma­gyar tervező szervek előtt ugyanúgy, mint a többi szo­­cialista ország tervező szer­vei előtt, állandóan új prob­lémák, új feladatok merül­nek fel. Ezek a marxista— leninista elmélet alapvető el­veinek az új feladatokra és a tényleges körülményekre való h­elyes alkalmazása alapján oldhatók meg. — Az egyes országokban a tervezés formáinak és mód­szereinek változatossága mel­lett legfontosabb a tervezés szocialista elveinek betart­sa és további fejlesztése. A szocialista gazdaság folya­matos fejlesztése és a nép életszínvonalának növelése érdekében ezen elvek az objektív gazdasági törvé­nyek tudatos alkalmazásán alapulnak.­­ A szocialista tervezés fejlődésében jelentős új lé­pés a KGST-tagországok szocialista gazdasági integ­rációjának kibontakozása. Különösen ki kell emelni azt az aktív munkát, amellyel a Magyar Népköztársaság gazdasági szerveinek mun­katársai, tudósai a KGST más tagországaival közösen részt vesznek ennek a nagy és bonyolult feladatnak a megvalósításában.

Next