Kelet-Magyarország, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
XXX CVFOLTAM. TO. SZÁMÁRA: 80 FILLÉR 19T0. MÁRCIUS 84. SZOMBAT LAPUNK TARTALMABilla ■'S. oldal Polgári védelmi melléklet ' (7—8 oldal) Hét végi sportműsor ’ (11 Mait A lottó nyerőszámai 112 oldal) Brigádvezetők a tanácsban Befejeződött a tavaszi ülésszak Az országgyűlés elfogadta a büntetőeljárásról szóló törvényjavaslatot Ismét dr. Szakács Ödönt választották a Legfelsőbb Bíróság elnökévé Pénteken a Parlamentben folytatta mun- páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A reditált külképviseletek számos vezetője, tanácskozáson részt vett Kasonczi Pál, a Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, alelnöke nyitotta meg. Napirend szerint a Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat meg- György, Apró Antal, Fehér hajós, Gáspár vitatásával folytatták munkájukat a kép- Sándor, Kallai Gyula és Németh Károly, ,... Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságviselősgának tagjai, továbbá a Központi Bizottság A törvényjavaslatot dr. Korom Mihály titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai igazságügy-miniszter terjesztette elő. DR. KOROM MIHÁLY: Minden hatóság és állampolgár kötelessége a jogrend tisztelete " Elöljáróban dr. Korom Mihály hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét megállapító, a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok és személyek jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseket tartalmazza. E törvényjavaslat jogrendszerünk fejlesztésének abba a folyamatába tartozik, amelynek során az országgyűlés az elmúlt évben megalkotta a bíróságokról és az ügyészségekről szóló törvényeket, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módosította 1971-ben a Büntető Törvénykönyvet, 1972-ben pedig a polgári perrendtartást. — Büntető jogszabályainknak — mondta az igazságügyminiszter — az a rendeltetése, hogy jó „fegyvert” adjanak a bűnüldöző és az igazságszolgáltató hatóságok kezébe társadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmére, a bűnüldözés hatékonyságának növelése érdekében. A bűnözés még számottevő problémát jelent, és sok gondot okoz mindannyiunknak. Éppen ezért a bűncselekmények felderítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelősségre vonása fontos közérdek. Meggyőződésem — jelentette ki dr. Korom Mihály —, hogy társadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntetni és így hosszabb távon a bűncselekmények számát lényegesen visszaszorítani. Ebben a munkában a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervekre nagy feladatok hárulnak. Erőfeszítéseiknek azonban csak akkor lehet tartós ered éi szocialista . A törvényjavaslatban három alapvető cél jut kifejezésre: a szocialista törvényesség további erősítése, a differenciálás követelményének jobb érvényre juttatása és a büntető eljárás egyszerűsítése minden szakaszban, tehát a nyomozás, az ügyészségi tevékenység, a bírósági eljárás és a büntetés végrehajtása sor an egy pártot. — Büntető igazságszolgáltatásunk vezérfonala, hogy az eljárás minden szakaszában érvényesüljenek a törvényesség követelményei. Ezek azt jelentik, hogy minden hatóság és állampolgár alapvető kötelessége a jogrend tisztelete, a törvények és más jogszabályok előírásainak és szellemének követése — magatartásban, cselekedeteiben ténve, ha kapcsolódik hozzájuk az állami és társadalmi szervek munkája, az állampolgárok támogatása is. — A bűnöldöző és igazságszolgáltató hatóságok elsőrendű kötelessége, hogy a jogszabályok megtartásával és megtartatásával őrködjenek hazánk szocialista jogrendje, közbiztonsága fölött. Ezért törvényeink rendelkezéseinek megfelelően kell fellépniük mindazokkal szemben, akik a jogszabályainkba ütköző cselekményeket követnek el. A bűnüldöző és igazságügyi hatóságok dolgozói alapvetően sikeresen oldják meg nehéz feladataikat. Megbízhatóan őrködnek hazánk közrendje és közbiztonsága fölött. Az új törvény javaslata elvi és gyakorlati szükségszerűségből került az országgyűlés elé. Az 1962. évi 8. számú törvényerejű rendelettel megalkotott és eddig hatályban volt büntetőeljárási jogszabályunk alapvetően jól betöltötte feladatát. Éppen ezért a most előterjesztett törvényjavaslat megőrzi és továbbfejleszti mindazokat az eljárási elveket és rendelkezéseket, amelyek eddig is gerincét jelentették büntető eljárásunknak. A bűnüldözés mai követelményei és az eljárási jogszabályok előírásai azonban nemegyszer ellentmondásba kerültek egymással. A vitathatatlanul helyes elvek érvényesítésére hivatott részletszabályok már sok esetben fölöslegesen bonyolulttá és hosszadalmassá, nehézkessé tették a büntető igazságszolgáltatást törvényessé és intézkedéseiben egyaránt. Büntető törvényeink azokat az előírásokat tartalmazzák, amelyek meghatározóak mind a bűnüldöző hatóságok, mind az érintett állampolgárok számára. A büntető eljárás szabályozza, hogy a társadalom védelmében fellépő állami szervek milyen intézkedésekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni; továbbá, hogy az eljárás alá vont állampolgárokat milyen jogok illetik meg, illetőleg milyen kötelezettségek terhelik. Ezek a célok a törvényjavaslat minden rendelkezését áthatják és új rendelkezései kifejezik a törvényesség továbbfejlesztésére, illetve garanciáinak biztosítására irányuló törekvéseket . Hazánkban a törvénynyel összeütközésbe kerülő állampolgár elnyeri megérdemelt büntetését. A büntetésben kifejezésre jut a társadalom ítélete is. Az pedig a törvényesség egyik sarkalatos elve, hogy bűncselekmény miatt büntetést csak bíróság állapíthasson meg. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhessen az eljárási törvény biztosította lehetőségekkel. Ezért szögezi le a törvényjavaslat: „senki sem tekintendő bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.” Ebből a fontos elvből kiterjesztik a Kitért a miniszter arra, hogy a törvényességi garanciák további erősítését szolgálják a javaslatnak azon új rendelkezései, amelyek — alkotmányunkkal összhangban — az eljárás minden szakaszára kiterjesztik a védő jogait. — Büntető törvényeink előírják a jogsértőkkel szembeni fellépést, vagyis azt, hogy a bűncselekmények elkövetőit — személyükre tekintet nélkül — felelősségre kell vonni. A kormány úgy véli, hogy büntetőpolitikánk differenciált érvényesítése megköveteli : bíróságaink az eddiginél jobban éljenek az anyagi hátrányokkal járó büntetésekkel, a pénz fő- és mellékbüntetések, a vagyonelkobzás alkalmazásával, amikor úgy találják, hogy azok hatékonyabb módon segítik elő a bűnözés visszaszorítását, a megsértett jogrend helyreállítását. Ennek törvényi feltételeit és a jogalkalmazás egységes irányítását is tovább kell fejleszteni. A jogszabályokat úgy kell alkalmazni, hogy a bűnösök elnyerjék megérdemelt büntetésüket, és azzal őket és másokat is visszatartsunk bűncselekmények elkövetésétől. A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényerejű rendelet a bűncselekményeket két csoportra osztotta: bűntettekre és vétségekre. Ennek alapján lehetővé vált az is, hogy a most benyújtott törvényjavaslat a kisebb jelentőségű, egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben vétségeljárást vezessen be, s ezáltal magát a büntetőeljárást is jobban differenciálja. Ez egyben az eljárás egyszerűsítését is szolgálja. Érzékeltetheti ennek gyakorlati jelentőségét, hogy 1972-ben a bűncselekményeknek nagy többsége következik az is, hogy akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságok kötelessége. Ez az „ártatlanság vélelme” elnevezésű jogelv. Büntetőeljárásunkban — összhangban az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes deklarációjával — eddig is érvényesítettük ezt az elvet, a törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza. — Az ártatlanság vélelme például nem jelentheti azt, hogy — mindaddig, amíg az ügyet nem zárja le jogerős bírói ítélet — az újságok ne adhassanak hírt egy-egy bűnügyről, illetve az annak elkövetésével alaposan gyanúsított személyről. Továbbra sem nélkülözhetjük a sajtó, a rádió és a televízió közvéleményt tájékoztató és formáló munkáját. A hírközlő szerveknek azonban világossá kell tenniük közleményeikben, hogy az eljárás melyik szakaszáról tudósítanak. Nem vághatnak elébe a bírósági döntéseknek és a közvéleményt előre nem befolyásolhatják , pontosabban kifejezve: nem helyezhetik közléseikkel mintegy erkölcsi „nyomás” alá a bíróságokat, védőjogait körülbelül 70 százaléka volt olyan, amely esetekre ezután az egyszerűsített eljárás szabályai lesznek irányadók. A bűncselekmények általános megelőzése és az egyes személyeknek a bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása szempontjából ugyancsak lényeges: a bűncselekményeknek és azok elkövetőinek gyors felderítése és bírósági felelősségre vonása. Azt, hogy a bűncselekményt kitervelő, elkövető személyek és a bűnüldöző hatóságok közötti örök „versenyben” a hatóságok győzzenek — az államnak sokféle módon elő kell mozdítania. A büntető igazságszolgáltatásnak olyan személyi állománnyal, olyan eszközökkel, a társadalom- és a természettudományok által kimunkált olyan módszerekkel kell rendelkeznie, amelyek együttesen biztosítják a bűnüldözés hatékonyságát. A javaslat szinte minden rendelkezésére jellemző a törekvés a büntetőeljárás hatékonyságának növelésére, valamint — a törvényességi és a garanciális érdekek megsértése nélkül történő — gyorsítására és egyszerűsítésére, így például a vétségi eljárást különösen az jellemzi, hogy a nyomozás során a tanúk kihallgatásáról és más eljárási cselekményekről jegyzőkönyv felvétele helyett jelentés készíthető; az ügyész egyszerűsített tartalmú vádindítvánnyal emelhet vádat; első fokú bíróságon vétségi eljárásban rendszerint nem háromtagú tanács ítélkezik — a tanácsnak egyébként első fokon egy szakbíró és két népi ülnök tagja van —, hanem egyesbíró jár el. A bírósági fellebbezési eljárásban a másodfokon eljáró bíróság jogköre jelentősen szélesedik. A továbbiakban dr. Korom Mihály elmondta: a javaslat egyszerűsítést vezet be a nyomozásban azzal is, hogy megszünteti a terheltté nyilvánítás intézményét, mert az a gyanúsítotti eljárás mellett kettősséget jelentett, és csak a papirosmunkát növelte. (Eltörlésének van azonban egy másik indoka is: ugyanis a terheltté nyilvánítás fogalmának a magyar nyelvben egészen másfajta — nem éppen hízelgő — értelmezése is van.) Az ügyészi munkával kapcsolatban dr. Korom Mihály kiemelte, hogy a javaslat szerint az ügyész ezután köteles részt venni minden olyan bírósági tárgyaláson, ahol bűntettet bírálnak eb Beszélt arról is, hogy az eljárás bírósági szakaszaban az ügyész eddig — többek között — elejthette ugyan a vádat, ez azonban a bíróságot nem kötötte. Ezt most megszünteti a javaslat, s úgy rendelkezik, hogy az állam büntetőjogi igényeit érvényesítő ügyész vádol ejtése köti a bíróságot, mert vád nélkül nincs — nem lehet — büntetőeljárás. Végül — egyebek között — a bírósági tárgyalás előkészítésére, az adminiszírió korszerűsítésére (például: bizonyos esetekben a jegyzőkönyvezés helyettesíthető magnetofonfelvétellel vagy más korszerű technikai eszközzel), a jogerős ítéletre vonatkoz rendelkez •"‘ket ismertette a javaslatból. Beszéde befejezéseként dr. Korom Mihály hangsúlyozta: — A beterjesztett javaslat — az írásos indokolással együtt — fontos láncszeme annak az összehangolt, az állami szervektől, az állampolgároktól, végső soron az egész társadalomtól erőfeszítéseket igénylő és következetes küzdelemnek, amelyet a bűnözés ellen, a közrend és közbiztonság további erősítéséért folytatunk. Csak a törvényjavaslatba foglalt eljárási rendelkezések következetes, törvényes végrehajtásával valósíthatók meg büntetőpolitikája, céljai. Az igazságügy-miniszter a kormány nevében kérte az országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el és emelje törvényerőre. Dr. Korom Mihály beszélte után Szokola Karolnné, Somogy megyei képviselő, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának előadója szólalt fel. Ezután dr Mátay Pél (Feléri Ponarácz Imrévé (Drőri megyei képviselő felszólalása hangzott el Ezt követte dr. Szőném Géza legfőbb ügyész beszéde, további erősítése Dr. Szénási Géza felszólalása Dr. Szénási Géza bevezetőben hangsúlyozta: jogrendszerünk továbbfejlesztésének, az MSZMP erre vonatkozó határozataival elindított átfogó jogalkotási programunknak az a célja, hogy jogszabályaink elviekben, gyakorlati megoldásaikban és korszerűségben egyaránt megfeleljenek a szocializmust építő társadalom fejlődése által támasztott mindenkori objektív igényeknek. Mint valamennyi jogterületen, a bűnüldözés eljárási szabályainak újrarendezésénél is az a kodifikációs tevékenység elsődleges célja, hogy jogszabályaink az élet tényleges követelményeivel — a lehetőséghez mérten szinte „naprakészen” — összhangban legyenek. Elmondta, hogy az ismertté vált bűncselekmények számával mért rosszbűnözés évi nagyságrendje, különféle okok által előidézett ingadozásoktól eltekintve, lényege változást nem mutat. Felhívta a figyelmet a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények nagyfokú veszélyességére. Nemkülönben arra, hogy a gazdasági életben tapasztalhatók olyan visszaélések, amelyek egyfelől gazdasági vesztegetés, másfelől adócsalások útján nem munkán alapuló kiemelkedő jövedelmeket biztosítanak egy szűk rétegnek. A törvényjavaslat alapelveiről szólt ezután: — Rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat az eljárási feladatok, közelebbről a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól való elkülönülésére. Ez egyike az alapvető eljárási garanciáknak; azt jelenti, hogy a vád, a védelem és az ítélkezés eljárási funkcióit más-más szervnek, illetve személyeknek kell ellátniuk. Nem jelent azonban e rendelkezés elkülönülést az „elszigeteltség” értelmében. Nem jelenti azt, hogy az eljárás különféle funkcióit gyakorlóknak ne lenne kötelességük az együttműködés a leglényegesebb közös törekvés, az objektív igazság kiderítése érdekében. Ha a nyomozó hatóság minden olyan adatot pontosan felderít és szolgáltat, amely az ügy megnyugtató elbírálásához szükséges; ha az ügyész ezt nyomozásfelügyeleti tevékenységével elősegíti, a vádemeléssel és a bíróság előtti tevékenységével a bíróság ítélkező munkáját támogatja; ha a védő az eljárás alá vont személy javára szóló körülmények összefoglalásával és kifejtésével szintén a teljes igazságot törekszik szolgálni — úgy a bíróság abban a helyzetben lesz, hogy az ügyben a való tényeknek és az összes figyelmet érdemlő körülménynek megfelelő, a társadalom és az egyén érdekét egyaránt szolgáló ítéletet tud hozni. Mindennek legfőbb biztosítéka, ha a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei nagy felkészültséget és körültekintést igénylő munkájukban az egyéb állami gazdasági és társadalmi szervezetek, valamint az állampolgárok széles körének aktív támogatására és összefogására támaszkodhatnak .Folytatás a 2. oldalo.