Kelet-Magyarország, 1973. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

WO® Pim­­etAihai, egyes­ü­l­erem Magyarorszag AZ MSZMP, SZABOLCS SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA arxx. Évfolyam 230. szÁM­ARA: 80 FILLÉR 1973. oktober 7. kedd II Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának­ nyilatkozata A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságát, a magyar kommunistákat, dolgozó népünket mélysége­sen felháborítja a chilei jobb­oldali katonai junta kedvet­len írt­óhad­járata a chilei ha­zafiak ellen. A chilei demok­ratikus erők a népi egység kormányának három éves fennállása alatt következete­sen és önfe­ldozóan harcol­tak az ország nemzeti érde­keiért, az egész chilei nép javát s.?A i­gása társadalmi és gazdasági átalakulásért. A chi­lei h­aza­f­é­rő­k k­ü­zdelmük során mindvégig tiszteletben tartották az alkotmány elő­írásait, a demokratikus sza­badságjogokat, az erőszak­kal hatalomra jutott katonai junta viszont a kegyetlen le­számolás szellemét, a véres terror gyakorlatát szabadí­totta az ország népére. A katonai junta napról napra nagyobb bűnöket kö­vet el. A terror áldozatául esett Salvador Allende elnök és a hazafiak ezrei. Tömegé­vel vetik börtönbe a chilei nép­­ legjobbjait, üldözik a demokrácia és a haladó­­minden hívét. Letartóztatták Luis Corvalan elvtársat, a Chilei Kommunista Párt fő­titkárát, a törvénytelenül fel­­oszlatot chilei parlament szenátorát, a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom kiemelkedő harcosát,­­ chilei nép hű fiát. A vint" kegyetlen leszámolásra készül vele szemben. • A világ valamennyi kom­munistájával, a szocializmus, a haladás, a demokrácia min­den hívével együtt felháboro­­dásunkat és tiltakozásunkat fejezzük ki a junta egyre fo­kozódó terrorja miatt, mély­ségesen aggódunk Corvalan elvtárs­­ minden chilei haza­fi életéért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar nép követeli: azon­­nal helyezzék szabadlábra Luis Corvalan elvtársat, a kommunista, a szocialista ra­dikális-párti és más haladó gondolkozásul chilei hazafia­­kat, haladéktalanul vesenek véget a chilei demokratikus erők elleni embertelen hajtó­vadászatnak. (MTI) Otto Winzer felszólalása az ENSZ- közgyűlés politikai vitájában Az ENSZ közgyűlés 28. ülésszakának általános poli­tikai vitájában hétfőn felszó­­lalt Otto Winzer, az NDK külügyminisztere. Az NDK felvétele az ENSZ-be — mondotta bevezetőjé­ben — azt bizonyítja, hogy Európában lezárult a háború utáni időszak. Aláhúzta, hogy az NDK megalakulása óta a potsdami egyezményben rög­zített politikát követte, s hogy a demokratikus német állam antifasiszta demokra­tikus alapon fejlődött szocia­lista állammá. A potsdami egyezménnyel összhangban lelkiismeretesen eleget tett jóvátételi kötelezettségeinek a Szovjetunióval és a Len­gyel Népköztársasággal szem­ben. A lengyel, a cseh és a szlovák nép irányában, amely népek oly gyakran voltak a nagynémet agresszió áldoza­tai, döntő lépéseket tett az igazi megbékélés érdekében. E lépésekkel már több mint húsz évvel ezelőtt hozzájá­rult Európa biztonságához. Az NDK anélkül, hogy az ENSZ tagja lett volna — folytatta Winter —, követ­kezetesen megvalósította a világszervezetnek a kolonia­­lizmus és a neokolonializmus elítélésére, a fajüldöző rend­szerek bojkottálására vonat­kozó összes határozatait és ajánlásait. Külpolitikájának alapelvei az ország megala­kulása óta, a béke és bizton­ság tartós szavatolása, a füg­getlenségükért és szabadsá­gukért küzdő népek támoga­tása. Törvényes ENSZ-tagsága új lehetőséget tár fel az NDK előtt arra, hogy saját népe, a békés egymás mellett élés és a világbéke érdekében ha­tékonyan kibontakoztassa bé­kepolitikáját. A jelenlegi nem­zetközi helyzet kedvező fel­tételeket és lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy a békés egymás mellett élés elve alapján tárgyalások útja­­oldják meg a még oly bo­nyolult államközi problémá­kat is. Meggyőző példa erre — hangsúlyozta Winter — a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása a nukleáris háború veszélyének elhárításáról. Az NDK külügyminiszte­re emlékeztetett arra, hogy a két német állam ENSZ-be történt bebocsájtását nem­­­zetközi jogi szerződések előz­ték­­meg, amelyek elismerik az európai határok­­és az európai területi status quo sérthetetlenségét. E szerző­déseket a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság kötötte a Német Szövetségi Köztársasággal. Az államok nemzetközi kapcsolatai csak akkor szol­gálják az enyhülést , a bé­kés együttműködést, ha az ENSZ alapokmányában rög­zített, mindenkire kötelező elveken nyugszanak. Vonat­kozik ez az NDK és az NSZK kapcsolataira is. — Negyed évszázada két egymástól független, szuve­rén, különböző társadalmi rendszerű német­ állam léte­zik. Az NDK a béke, a de­mokrácia és a szocializmus állama, amely egyszer és mindenkorra szakított a né­met mili­tarizmus áldatlan múltjával. Az NDK-ban fej­lődik a szocialista német nemzet, amely szoros szö­vetségben áll a szocialista államközösség népeivel. — A társadalmi és politi­kai rendszer különbözőségé­ből szükségszerűen adódik a végkövetkeztetés, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság között sohasem lesz lehetséges az egyesülés — hangsúlyozta a külügyminiszter. — Az ENSZ alapokmánya értelmé­ben azonban lehetséges és szükségesek a békés egy­más mellett élésen alapuló jószomszédi kapcsolatok az NDK és az NSZK között. Otto Winter ezután fontos nemzetközi kérdéseket érin­tett. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia második szakaszáról azt mon­­­dotta, hogy Európa ,,a békés egymás mellett élés és a bé­kés együttműködés új kor­szakának új küszöbén áll”. Ha a konferencia határozatai­ban az összes résztvevő álla­mok kötelezettségévé teszi a béke és biztonság elengedhe­tetlen alapelveinek érvénye­sítését, akkor ez a kontinens összes népeinek és államai­nak érdekét fogja szolgá­lni. A külügyminiszter az ENSZ szerepét méltatva azt mon­­■­dátta, hogy az NDK az ENSZ-ben látja a világ béké­je és biztonsága szavatolásá­nak legfontosabb nemzetkö­­­zi szervét. — Az NDK támogatja a Szovjetunió kezdeményezé­sére az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakán elfogadott határo­zatot arról, hogy a nemzet­közi kapcsolatokban nem al­kalmaznak erőszakot és­ vég­érvényesen eltiltják a mag­­fegyverek alkalmazását. — Az NDK örömmel üd­vözli a Szovjetunió javaslatát, hogy az ENSZ-közgyűlés 28. ülésszaka foglalkozzék a Biztonsági Tanács állandó tagjai katonai költségvetésé­nek 10 °p-kal csökkenté­sével. Az NDK osztja az ENSZ-tagáll­amok túlnyomó többségének álláspontját, hogy megérett az idő a leszerelés világkonferenci­a összehívásá­ra, amely lehetővé tenné a összes államok egyenjogú részvételét — mondotta. Támogatásáról biztosította az ázsiai népeknek a kollek­tív biztonsági rendszer megte­remtésére irányuló törekvé­sét síkra szállt a Vietnamról szóló párizsi megállapodás szigorú betartásáért, s alá­húzta: az NDK az indokínai népek ama­k jogának elismeré­séért harcol, hogy maguk dönthessenek sorsukról , és megteremthessék az igazságos békét egész Indokínában. Az afrikai kontinens prob­lémáival foglalkozva, aláhúz­ta: az enyhülés szükséges ele­me e földrészen a kolonializ­­mus és a fajüldözés felszámo­lása. Az NDK további szoli­daritásáról biztosította a fel­­szabadulásukért küzdő afri­kai népeket. A latinamerikai helyzetet elemezve, Otto Winter állást foglalt Chile törvényes kor­mányának megdöntése és Al­­lende elnök meggyilkolása ügyében is. Ennek kapcsán kifejezte meggyőződését, hogy a chilei nép a véres terror és erőszak ellenére vissza fogja verni az élethez való joga és fejlődésének önmaga által való meghatározására tartott igénye esten a támadásokat. lAPUTSne TARTALMA*»* Fe­jles/(itv megyénk LADÉRT üzemeit Beszámolók a hétvégi sporteseményekről Gyorslista a lottó jutalomsorsolásról f1. oldal Ellenőrzés éttermekben, eszpresszókban f6. oldal) («­­7. oldal) (6. oldali Almaszüret a Barátsági kertben A bel terület vezetői ünnepség előtt a magyar—szovjet határon. (Riportunk a " ' oda­lon.) Szociálpolitikai tennivalókról tárgyalt a Nyíregyházi Városi Tanács Hétfőn ülést tartott a Nyír­egyházi Városi Tanács. Első­ként Szabó Ferenc általános elnökhelyettes adott tájékoz­tatót a tanácstagi javaslatok és interpellációk intézéséről, majd dr. Ördögh János el­nökhelyettes számolt be a városban élő dolgozó nők gazdasági és szociális helyze­tére vonatkozó határozat vég­rehajtásáról. Sok kérdés, élénk vita kö­vette a város kommunális el­látottságának és szolgáltatá­sának helyzetéről előterjesz­tett jelentést: több tanács­tag bírálta az autóbusz meg­állók áthelyezését, a zsúfolt városi közlekedést, több ja­vaslat hangzott el a távfűtés és melegvíz-szolgáltatás, a gázellátás javítására, a zöld­területek növelésére és meg­óvására. Ezt követően a tanácsta­gok a város szociálpolitika helyzetéről, a munkaképtelen öregek és sokgyermekes csa­ládok életkörülményeiről ta­nácskoztak. Szocialista álla­munk mélységes humanitá­sából következik, hogy mesz­­szemenően gondoskodik a dolgozó emberekről, ezen be­lül egyik legnemesebb felada­ta, hogy azokról is messzeme­nően gondoskodjék, akik a munkában elfáradtak, meg­öregedtek. Hasonlóképpen nagy megbecsülés és tiszte­let jár azoknak a sokgyerme­kes családoknak is, amelyek vállalták a gyermekek felne­velésének gondjait és nehéz­ségit. E gondolatok jegyében tár­gyalták meg a tanács tagjai, mit és mennyit tett a tanács a múlt év elejétől napjainkig a támogatásra szoruló öregek és sokgyermekes családok helyzetének javításáért. A tájékoztatóból kitűnt, hogy a múlt évben 220-an kaptak rendszeresen, havonta segélyt, közülük 201 teljes összegű, 420 forintos segélyt kapott. A rendszeres segélyekre több, mint egymillió forintot fize­tett ki a tanács, ötszázan kaptak rendkívüli segélyt, ti­zenhárman rendszeres szociá­lis járadékban részesültek. Az év első felében a szociá­lis segély összege meghaladta a 600 ezer forintot. A segélyezés csak egy for­mája a támogatásnak. Má­sik fontos terület a házi szociális gondozás. Ilyen gon­dozásban azok az önmaguk­kal tehetetlen emberek része­sülnek, akiket nem tudnak szociális otthonokban elhe­lyezni és tartásra, gondozásra képes hozzátartozójuk sincs. Tavaly 19 idős embert gon­dozott 3 gondozó és ők lát­ták el az öregek napközi ott­honának ellenőrzését is. Hu­szonhat munkaképtelen em­ber gondozását 14 társadal­mi gondozó végezte. Háromszori étkezést bizto­sítanak az öregek napközi otthonában levő idős embe­reknek. A velük való törő­dést jelenti, hogy a gondozó­nők az idős emberek ottho­nának rendbehozásában is segítséget nyújtanak: orvos­hoz viszik a beteget és gon­doskodnak a gyógyszerekről is. A napközi otthon a múlt év felétől vasárnap is nyit­va tart, rádió, televízió, mag­nó, lemezjátszó, különböző társas játékok gondoskodnak a szórakozásról. A jelentke­zők száma egy újabb nap­közi otthon működtetése is indokolt lenne. (EasytMus a Z.­aWJwl

Next