Kelet-Magyarország, 1974. június (31. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

k­óttal Európai biztonsági és együttműködési konferencia Az európai biztonsági és együttműködési konferencia második szakaszán, Genfben befejeződött a vitás kérdések békés rendezésével kapcsola­tos államközi elv egyeztetett szövegének kidolgozása. A biztonsági kérdésekkel foglal­kozó albizottság ezután meg­kezdte az államok belügyeibe való be nem avatkozás elvé­nek kidolgozását. A­ tanácskozás gazdasági bizottságának munkaszervei­ben eredményesen folyik a gazdasági és kereskedelmi in­formációk nemzetközi össze­hangolásával foglalkozó ok­mányok szövegezése. Befeje­zéséhez közeledik a közleke­déssel, a turizmussal és a szakemberképzésben való nemzetközi együttműködés­sel kapcsolatos szövegek meg­fogalmazása. Elkészült a kör­nyezetvédelem nemzetközi együttműködéssel foglalkozó szövegtervezet is. A koordinációs bizottság csütörtöki ülésén Csehszlová­kia, az NDK, Románia és a Szovjetunió képviselői hang­súlyozták, hogy az értekezlet mielőbbi befejezése céljából meg kell gyorsítani a második szakasz munkáját. Megkezdődtek megyénkben az építőők napja ünnepségei (Folytatás az 1. oldalról) Szombaton tartják meg az építők napja ünnepséget a Szabolcs-Szatmár megyei Be­ruházási Vállalat dolgozói. Az ünnepséget a baktai er­dőbe történő kirándulással — juniális rendezéssel — kötik egybe. Az építők napja alkal­mából a vállalat dolgozóinak negyven százaléka részesül jutalomban, mintegy 25 ezer forint összegben. Hárman kapják meg az arany törzs­gárda jelvényt, ketten az ezüstöt és hatan a bronzot. Ketten kiváló dolgozó ki­tüntetésben, tizenketten pe­dig pénzjutalomban része­­s­ülnek. A NYÍRTERV-nél június 7-én tartják meg az építők napja ünnepséget, ahol kitüntetéseket és pénzjutal­makat adnak át. Június 7-én kezdődik az ünnepi esemény a Kelet-ma­gyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál. Ez al­kalommal a vidéki munkahe­lyeken kerül átadásra négy miniszteri kiváló dolgozó ki­tüntetés, három SZOT elismer­­ő oklevél. Ugyancsak há­rom dolgozó kap a 25 éves szakszervezeti munkáért ok­levelet. Ketten kiváló újító címet kapnak és összesen 110-en részesülnek a válla­lati kiváló dolgozó kitünte­tésben. Szombaton a vállalat központjában rendeznek fo­gadást, amelyre meghívták a kiváló brigádok vezetőit, az aranykoszorús szocialista brigádok képviselőit, vala­mint az Építőipar Kiváló Dolgozója cím tulajdonosait. A különböző jutalmazásokra a vállalatnál ezúttal közel 550 ezer forintot fordítanak. A jövő hét szombatjára ter­vezték az építők napja meg­ünneplését a Szabolcs-Szat­már megyei Építő- és Sze­relő Vállalatnál. Ez alkalom­mal összesen mintegy 70 ezer forint jutalmat osztanak ki. Ezúttal részesül az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetés­ben egy dolgozó, hárman pedig a vállalati kiváló dol­gozó címet kapják meg Három brigád aranykoszo­rús, két brigád pedig ezüst és négy brigád bronz jel­vényt vesz át a vállalat köz­pontjában rendezett ünnep­ségen, amelyen mintegy 120 meghívott vesz részt. Dél­után a vállalat sóstói üdülő­jében a kitüntetett brigád­tagok részére rendez foga­dást­ a vállalat vezetősége. Kreisky sajtóértekezlete Sikeres megbeszélések Moszkvában Pénteken délután Moszk­vában Koszigin szovjet mi­niszterelnök „korlátlan idő­tartamú" zárómegbeszélésre hívta meg a Kreisky osztrák kancellárt és ideiglenes ál­lamelnököt, aki a kormány meghívására hivatalos látoga­­táson tartózkodik a Szovjet­unióban. A Kosziginnal folytatott utolsó eszmecsere előtt, pén­teken délben Kreisky sajtó­­értekezletet tartott, amelyen közölte, hogy moszkvai meg­beszéléseit sikeresnek tartja, különösen az osztrák—szov­jet kapcsolatok tekintetében. E kapcsolatok kérdéseiben „szinte egyáltalán nincsenek ellentétek” Ausztria és a Szovjetunió között b­izton, dold­a. Az eddig megvitatott­ vi­lágpolitikai témák közül a kancellár az európai bizton­sági értekezlet befejezésének kérdését emelte ki. Az érte­kezlet harmadik szakaszának időpontját illetően megje­gyezte, hogy kormánya a szovjet kormányhoz hasonló-ám annak mielőbbi összehívádá­sára törekszik. Részletesen foglalkozott az osztrák kormányfő a gazda­sági együttműködés kérdései­­vel, különösen a szovjet föld­gáz- és olajszállítások hely­zetével. Utalva arra, hogy Ausztria földgázszü­kségletét teljes egészében, kőolajszük­ségletét pedig részben szov­jet importból fedezi, kijelen­tette: annak ellenére, hogy az energiaválság nyomán az „olajöntudat” az egész vilá­gon jelentősen növekedett, tapasztalata szerint a Szov­jetunió nem érdekelt abban, hogy csökkentse a szállításo­kat, s ezekben az energiavál­ság idején a legkisebb fenn­akadás sem volt. A legköze­lebbi jövőben a két ország szakértői Bécsben folytatják a tárgyalásokat a földgáz- és olajszállítások következő sza­kaszáról. Előrehaladott tár­gyalások folynak a Linzi Woest művek részvételéről a kimszki kohászati komp­lexum felszereléseinek szállí­­tásában.. Genscher az NSZK külpolitikájáról Az NSZK külpolitikájának pillére marad, hogy a jövőben is enyhülésre és együttműkö­désre törekedjék a kelet-eu­rópai szocialista országokkal — jelentette ki Hansadietrich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter a Neue Osna­­brücker Zeitung pénteki szá­mában közölt interjújában. A kormánynyilatkozat nem hagy semmi kétséget ez iránt — mondotta —, hogy az NSZK mértéktartóan és vágy­álmoktól mentesen folytatja politikáját, amely megfelel érdekeinek. A külügyminiszter korai­nak tartotta, hogy már most nyilatkozzék külföldi utazási terveiről, így egy esetleges moszkvai látogatásról. ön­magától értetődőnek nevez­te azonban, hogy belátható időn belül keresse a szemé­lyes kapcsolatot Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Az új bonni külügyminisz­ter nem titkolta, hogy legsür­gősebb feladatának tekinti a Közös Piacon belül támadt nehézségek megoldását „Új reményt ad nekünk, a Franciaországban bekövetke­zett fejlődés” — fűzte hozzá. Az elkövetkező időszakban pedig igen fontos lesz az EGK miniszteri tanácsának mun­kája. A VDIC és a DIFK felfüggesz­tette részvételét a katonai vegyes csoportban és az amerikai­ saigoni fél az üléseket a DIFK, illetve a VDK kormányának soroza­tos megrágalmazására hasz­nálja fel. A nyilatkozat rámutatott, hogy a párizsi megállapodás politikai és katonai előírásai­nak elszabotálására kidolgo­zott saigoni terveket az Egyesült Államok hagyja jó­vá és fegyverszállításaival, katonai szakértők kiküldésé­vel is ösztönzi azok végre­hajtását. A katonai vegyes csoport­ban való részvétel felfüggesz­tését bejelentve a VDK és a DIFK küldöttsége megállapí­totta, hogy a dél-vietnami fe­szült helyzetért teljes mér­tékben az Egyesült Államok és Saigon a felelős. A katonai vegyes csoport feladata a vietnami háború­ban eltűnt amerikai szemé­lyek felkutatása volt. Mint emlékezetes, a csoport tevé­kenysége és a VDK kormá­nyának nagylelkűsége foly­tán a VDK felett lelőtt ame­rikai pilóták holttestét szinte kivétel nélkül kiszolgáltatták az amerikai hatóságoknak. A Dél-Vietnamban eltűnt ame­rikaiak felkutatása a saigoni hadműveletek miatt szinte le­hetetlenné vált A VDK és a DIFK küldött­sége meghatározatlan időre felfüggesztette részvételét a saigoni székhellyel működő négyoldaú katonai vegyes csoportban, mivel a két kül­döttség tagjai számára a Sai­goni hatóságok nem biztosít­ják a diplomáciai előjogokat. Az iraki fejlődés útja 1974. június 1-én lesz hét esztendeje annak, hogy az iraki kormány törvényerejű rendeletet adott ki az olaj államosításáról. (A rendelet csak az északi olajmezőt ál­lamosította maradéktalanul, a déli, az úgynevezett Basrai olajmező angol és francia részvényeit egyelőre meg­hagyta tulajdonosainak.) Az­óta is sikerrel működik az iraki nemzeti olajtársaság, amely főként az északi olaj­­mezőre, a Kirkuk és környé­kén termelő olajkutakra, il­letve finomítókra támaszko­dik. A termelés — az első he­tek visszaesése után — a terveknek megfelelően fejlő­dött. Jól példázzák ezt az az­óta eltelt évek termelési mu­tatói. Az államosítás évében az északi olajmező 38 millió, 1973-ban pedig már több mint 50 millió tonna olajat adott az országnak. A déli olajmezők kútjai évi több mint 40 millió tonna olajat hoznak a felszínre. Az össz­termelés tehát már 1973-ban is meghaladta a 90 millió tonnát (a fejlesztési terveket készítő szakemberek 1980-ig évi 200 millió tonnánál is több olajra számítanak) s a bevételek — ha az árak nem változnak jelentősen — már ez év végére elérik a 9 mil­liárd dollárt. A fejlődés természetesen kihat a mezőgazdaságra is. Az 1970-ben kormányren­delettel elindított és folya­matosan megvalósuló agrár­reform maximálta a földtu­lajdon felső határát. Négy­millió hektár földterületet osztottak fel vagy adtak bér­be 375 ezer parasztcsaládnak. A kormány támogatja a pa­rasztok szövetkezeti társulá­sát s állami hitelekkel is se­gíti a mintegy 300 000 hektá­ron gazdálkodó 1250 szövet­kezetét, amelyek munkáját 28 gépállomás is segíti. A kormány nem feledke­zett meg a néptömegek hely­­zetének javításáról sem. Rendkívül sokat tettek az oktatás és az egészségügyi ellátás fejlesztéséért. A leg­utóbbi években épített új kórházak járási és községi beteggondozók segítségével jórészt megoldottnak tekint­hető a lakosság többségének rendszeres és ingyenes orvo­si ellátása. Nemrég még a londoni Times riportere is kénytelen volt elismerni, hogy az iraki egészségügyi ellátás — 1240 orvossal és 10 600 kórházi ággyal — az egyik legjobb a Közel-Kelet térségében. Az oktatás fejlesztésére tett erőfeszítések nyomán több mint ötezer alsó és kö­zépfokú iskolában csaknem egymillió tanuló képezi ma­gát 50 ezer pedagógus segít­ségével. Az ország hat egye­temén és főiskoláján tanu­lók száma pedig meghaladja a 35 ezret ami a független­séget megelőző évekhez vi­szonyítva ötszörös növeke­dést jelent. S néhány héttel ezelőtt a hírügynökségi je­lentések újabb fontos dönté­sekről számoltak be. A kor­mány ingyenessé nyilvání­totta az oktatást minden szinten. Társadalomformáló ter­vei megvalósításában az ira­ki kormány a jövőben is számít a Szovjetunió, a szo­cialista országok támogatá­sára. A gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatok a szo­cialista országokkal eddig is kedvezően fejlődtek, s az or­szág importjának mintegy 30 százaléka jelenleg is a szo­cialista országokból szárma­zik. Az együttműködés fej­lesztésének lehetőségei ko­ránt sincsenek kihasználva.­ . Az iraki gazdasági és terve­zési szakemberek úgy ítélik meg hogy például Irak és Magyarország problémamen­tes politikai és gazdasági kapcsolatai jó alapot szol­gáltatnak az együttműködés sokoldalú fejlesztésére. Ezekről is szó esett a má­jus derekán Irakban járt magyar gazdasági delegáció megbeszélésein. Mindkét részről megelégedéssel vet­ték tudomásul hogy a forga­lom az utóbbi három eszten­dő alatt csaknem a hétszere­sére nőtt, és hogy ez még mindig nem a felső határ. Megállapították, hogy to­vábbi fejlesztésre van lehe­tőség az olajipari együttmű­ködésben és jelentősen növe­kedhet a közúti járművek, híradástechnika­ és vegyipa­ri berendezések szállítása. A magyar vállalatok képviselői a helyszínen magánjogi szer­ződést írtak alá, a többi kö­zött telefonállomás és cu­korüzem szállítására. A kötés mértéke meghaladja a 12 millió dollárt. Mindez az országaink és népeink közötti kapcsolatok örvendetes fejlődéséről ta­núskodik. A magyar nép ro­­konszenvet figyeli és támo­gatja az Iraki Baath Párt és az Iraki Kommunista Párt által létrehozott Nemzeti Ha­ladó Frontnak a társadalom demokratizálására a haladó iraki rendszer erősítésére tett erőfeszítéseit. Az eddig elért nagyszerű eredményekből semmit sem von le, hogy a kurd nemzeti kisebbség na­cionalista szakadár vezetői mind a mai napig megaka­dályozták, hogy a Kurd De­mokrata Párt is csatlakozzon a haladó fronthoz, sőt az év elején kivonták erőiket az országépítés munkájából is testvérharccal gyengítik az iraki nép egységét. Az iraki kormánynak és a haladó frontnak a probléma megoldására tett megfontolt lépései és javaslatai remél­hetőleg lehetővé teszik e fájó probléma rendezését is. A nemzeti megbékélés ugyanis megfelelne nem csak az ira­ki nép azon belül a kurdok érdekeinek, de erősítené a közel-keleti imperialista be­­hatolás ellen küzdő arab né­pek összefogását is. & 1­4 FELICE CHILANTI: Hátont zászlós Salva foto Giuvanónak * 27. A nyílt terepen álljt paran­csol a csapatnak, emberei fel­ügyelete alatt kell várakoz­­niok, amíg a lánnyal elvonul a mezőre. A csapat vár. Monteleprében közben va­laki bekopogtat minden aj­tón. Fegyveres bandita lép be egy fiatal fiú, Gioacchino Musso otthonába is, megpa­rancsolja, hogy kövesse. Gioacchino az öszvér mellett alszik, szalmazsákon. Anyja, aki szintén álmából riad föl, lázadozik, szeretné visszatar­tani fiát. Kiabálni azonban nem mer, csak sírva motyogja: — Mit akar még a csalá­domtól ez a Giuliano, a múlt hónapban ölte meg Giovanni bátyámat... miért akarja most még a fiacskámat is? — Azt akarod, hogy a fiad is úgy végezze, mint a bá­tyád?"." - , Egy­­másik bandita Pietro fcut üllőhöz kopogtatott be, ő a legfiatalabb a fiúk közt, tizenhat éves csupán. A bandita őt is magával viszi. Közben néhány fellármá­zott házból menekülni pró­bálnak a fiatalok, például Domenico Pretti meg a Ti­­nerina testvérek is, ám szö­kés közben Giuliano em­bereibe futnak. Giuliano maffiavezér ba­rátjának bátyja géppisz­tollyal kezében rabolja el az egyik fiút, Giuseppe Sa­­pienzát. — Gyere — mondja —, Giuliano meg a testvérem Cippiben vár. — Miért éppen engem? — Azt csak ők tudják. Giuseppe Cucinella és Angela Barruano még min­dig ölelkezik, közben a csa­­­­pat az úton várakozik. A bandita végül fölpattan. — Most menj haza! A lány fölkel, átölelik és megcsókolják egymást. A lány tanácsokkal látja el a fiút, aki odamegy embe­reihez. — És most indulás, Cip­piben várnak bennünket — mondja.­ Megérkezett Cippibe a banda zöme: a csapatkapi­tányok Giuliaho köré gyűl­nek, ott van Pisciotta, Can­dela, Palma Abbate, Terra­­nova, Mannino, Badalamen­­ti, Licari és a többiek. A rémült fiúk a völgy mélyén várakoznak. Cucinella is megérkezik csapatával. — A dzsip is megjött — mondja egy maffiás. Pisciotta Giulianóhoz fordul és rákacsint. — Vigyük magunkkal! A javaslat mindenkinek tetszik. Mannino és Terrano­­va kardoskodik, hogy a maf­fiás is vegyen részt a kétség­­beesett vállalkozásban. Giu­liano meghallgatja embereit, aztán rövid csönd után kiad­ja a parancsot: — Velünk jössz! A maffiavezér ijedten kö­nyörgésre fogja a dolgot: — De hát elküldöm veled a testvéremet, az én helyem­re Giuseppe Sapienza áll, őt én fizetem. Én nem vagyok már fiatalember, nem bírok hegyet mászni. Mannino és Terranova kegyetlen gúnnyal ígérik meg, hogy maguk viszik föl majd a vállukon a hegytető­re, Pisciotta pedig odamegy a félelemtől reszkető öreg­emberhez, és dühösen fülébe dörgi: — Ezúttal a maffia is ve­lünk jön. Badalamenti, akinek arcát mély ráncok szabdalják ke­­resztül-kasul, arckifejezését pedig valami bárgyú mo­soly teszi még ijesztőbbé, nos, ezt a Badalamentit rendelte Giuliano a fiúk élére. A ban­davezér jelére a barakkhoz, fegyverraktár elé vezeti csa­patát. Giuliano személyesen osztja szét a puskákat meg a karabélyokat, mindenkinek négy tölténytárat ad hozzá. Nyolc Fiat típusú golyószórót és egy Breda gyártmányú, háromlábú könnyű géppus­kát visznek az úton várakozó dzsipbe. A fiúk kopott amerikai egyenruhát viselnek. Badalamenti ügyetlenre si­került katonai vezényszóval sorakoztatja fel kettesével a fiúkat, aztán megindul ve­lük. — De hát hová visznek bennünket? — kérdi valaki.­­­ Majd meglátjátok, ha odaértünk. Az a fontos, hogy Giuliano ötezer lírát ad majd nektek — mondja Badala­menti. Közben két motorkerékpá­ros óvakodik be Piana degli Albanesi és San Giuseppe fő­terére. Köpenybe burkolt, sietős férfiak szállnak le a motorokról — arcuk elé fe­kete kendőt kötöttek —, és kereszteket rajzolnak a pa­­rasztházak kapujára. Piana degli Albanesi határában áll egy márványoszlop. Gari­baldi emlékére emelték, mi­után átvonult a falun. Az oszlop előtt hatalmas Gari­­baldi-kép, a baloldali blokk jelképe volt a legutóbbi vá­lasztási hadjáratban. A maf­fia emberei arrébb teszik most a képet, hogy a temető felé nézzen. A kapukra és a falakra mázolt fekete kereszt a maf­fia hagyományos figyelmez­tető jele, ha halálos csapás­ra készül. A fiúk Badalamenti ve­zetésével keresztülvágnak a nagybirtokon: a két Tinerina testvér kézen fogva megy, mint az ijedt gyerekek. Egyi­kük a két Buffa fivérhez fordul, Antonióhoz és Vin­­cenzóhoz. — Mit mondott a sógorod­nok, Ros­ario Candela? Ho­vá visznek bennünket? Ám a Buffa fivérek se tudnak semmit. Valaki Moti­­sihez fordul. — Mit mondott a húgod férje, Mannino? Miért visz­nek a halálba? A csapatkapitányok köz­ben a Pizzuta hegy lejtőjéhez értek a dzsippel, és lerakták a fegyvereket. Folytatódik a kegyetlen tréfa a maffiave­zérrel. — Te ezzel fogsz lőni —— mutat Mannino egy gép­puskára. — De hát nem tudom ke­zelni. Nem értek a fegyve­rekhez. — Megtanulod. Majd én megmutatom. (Folytatjuk)

Next