Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-29 / 99. szám

t Éljen a 20 éves Varsói Szerződés szervezete, a világbéke őre! Eltemették Kisházi Idejét TE­LE­X A Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsának meghívására hazánkba érke­zett dr. Philip Potter, az Egyházak Világtanácsának főtitkára. Philip Potter hét­főn délután részt vett és fel­szólalt az ökumenikus ta­nács kibővített közgyűlé­sén. Magyarországi tartózko­dása során budapesti és vi­déki templomokban isten­­tisztelet keretében beszédet mond. Vendéglátói meghív­ták, hogy tekintse meg a fő­városi dolgozók május else­jei felvonulását. ★ Brutyó János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Ellenőrző Bizottságá­nak elnöke hétfőn Párizsba utazott, ahol az MSZMP kép­viseletében részt vesz Jacqu­es Duclos temetésén. A Feri­hegyi repülőtéren Romany Pál, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője búcsúztatta. ★ Hétfőn a budapesti mon­gol nagykövetségen Bamba­­rim­ Dürgerszüren nagykövet fogadást adott a magyar— mongol diplomáciai kapcso­latok felvételének 25. évfor­dulója alkalmából. A foga­dáson megjelent Pója Fri­gyes külügyminiszter, Rácz Pál külügyminiszter-helyet­tes, dr. Lénárt Lajos mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályá­nak helyettes vezetője. * Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke hétfőn fogadta Eugene­­ V. McAuliffe rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Amerikai Egyesült Álla­mok új magyarországi nagy­követét, aki átadta megbízó­levelét. A megbízólevél át­adásánál jelen volt Nagy János külügyminiszter-he­lyettes. ★ Losonczi Pál, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn fogadta Robert William Forlanger rendkívü­li és meghatalmazott nagy­­nagykövetet, az ausztrál ál­lamszövetség új magyaror­szági nagykövetét, aki átad­ta megbízólevelét. A megbí­zólevél átadásánál jelen volt Rácz Pál külügyminisz­ter-helyettes. ★ Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn fogadta Jean Pierre Nnault rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Kongói Népi Köztársaság új magyarországi nagyköve­tét, aki átadta megbízóleve­lét A megbízólevél átadásá­nál jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes. ­KELET- MAGYARORSZÁG Hétfőn a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában mély részvéttel kísérték utolsó útjára Kishá­­zi Ödönt, a párt- és a magyar munkásmozgalom régi kie­melkedő harcosát, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának he­lyettes elnökét, országgyűlési képviselőt, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának tagját. A ravatalozó vörös selyem­mel borított, virágokkal dí­szített emelvényén helyezték el koporsóját, előtte bársony­párnákon kitüntetéseit, kö­zöttük a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének első fokoza­tát, s a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, amelyekkel munkásságát ismerték el. Ravatalánál díszőrség sora­kozott fel, a gyászszertartás részvevői között ott volt a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának és Minisztertaná­csának számos tagja, a tár­sadalmi és tömegszervezetek több vezetője, a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek sok vezetője és tag­ja. Eljöttek az egykori har­costársak, barátok és tiszte­lők. Az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az ország­­gyűlés nevében Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára mondott beszédet. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a vasas szak­­szervezet, a régi harcostár­sak és a gyászoló család képviseletében Földvári Ala­dár, a SZOT elnöke búcsúz­tatta Kisházi Ödönt. Kisházi Ödön koporsóját gyászindulók hangjai mellett kísérték a sírhoz, amelyet elborítottak a kegyelet és a megemlékezés virágai. A végtisztesség az Internacio­­nálé hangjaival ért véget A PKP nyilatkozata A portugál nép nem akar fasizmust Szombat éjszaka Lissza­bonban a kormánykoalíció négy pártjának hívei közös felvonuláson ünnepelték meg a választások eredmé­nyét. A felvonuláson részt vett a választáson legtöbb szavazatot nyert szocialista párt vezetője Mario Soares is. A Portugál Kommunista Párt KB Politikai Bizottsá­ga vasárnapra virradó éjsza­ka nyilatkozatot tett közzé, amelyben állást foglalt az április 25-i választásokkal kapcsolatban. A nyilatkozat az alkotmá­­nyozó gyűlési választásokat a portugál nép számára je­lentős dátumnak nevezi. — A választások eredmé­nye azt tanúsította, hogy a portugál nép a demokrati­kus politika folytatása és a szocialista távlat mellett fog­lalt állást, akkor is ha ezek a perspektívák még nincse­nek világosan megfogalmaz­va ha értelmezésük eltérő is. — A szavazás bizonyítja, hogy a reakciós jobboldal csekély támogatásra talált a tömegek körében. Annak el­lenére, hogy számos vidéken gyakorlatilag hiányzott a szabadság, és a reakciós jobboldal pártjai demokrati­kusnak álcázták magukat, a jobboldal csupán szerény eredményt ért el .• A portugál nép megmu­tatta, hogy nem akarja a fasizmushoz való visszaté­rést. A kommunista pártra leadott szavazatok bizonyí­tották, hogy a PKP gyökeret vert a munkásközpontokban és a mezőgazdasági proletá­rok lakta déli terülteken, másrészről a pártra leadott szavazatok alacsony száma a fasizmus által hátrahagyott sötét örökséget illusztrálta és bizonyította a fennálló anti­demokratikus helyzetet. A kommunistaellenesek szö­vetsége sokfajta eszközt fel­használt, beleértve a televí­ziót, helyi hatalmasságokat, a Vatikánt és egyes külföldi köröket Ezek beavatkoztak a portugáliai választásokba, a félelem légkörét szították és olyan híreszteléseket ter­jesztettek, hogy a kommu­nista párt melletti nagyará­nyú szavazás esetén jobbol­dali puccs lesz.­­ A Portugál Kommunis­ta Párt számba véve a nép és a fegyveres erők mozgal­mának szövetségét mint a szabadság biztosítékát és a forradalom mozgató erejét, továbbra is teljesíti felada­tait mint a munkosztály és a dolgozó nép forradalmi él­csapata. Felszabadulási ünnepségek Kambodzsában Három napig tartó ünnep­ségsorozatot tartottak Kam­bodzsában az Egyesült Álla­­mok által támogatott reak­ciós Lon Nol-rendszer fölött aratott győzelem tiszteletére Április 24—26-ig országszer­te összejöveteleket és rendez­vényeket tartottak, amelye­ken a lakosok a hadsere harcosaival karöltve ünne­peltek. Mint az API hírügy­nökség jelenti, a rendezvé­nyek szónokai az ú- demok­ratik­us és virágzó Kambrod­zs­­­ellet­ tettek szet. A Kambodzsa' Nemze Egységfront rangja nevű rá­dióállomás vasárnnapi adásá­ban felszólít­­­tta ez­­.Is’áe la­kosságát, hogy fokozza éber­­ségét és forradalmi harci szel­lemét. Phnom Penhben a fegyve­res erők és más forradalmi szervezetek 311 vezetőjének részvételével nagygyűlést tartottak a győzelem tisztele­tére. Az összejövetelen fel­szólalt Khieu Samphan, a kambodzsai királyi nemzeti egys­ágkormány helyettes mi­­niszt­er­elnöke és hadügymi­nisztere. A többi között meg­­erősítette hogy Norodom Szi­­haivak herceg megőrzi államf­dói tisztségét. Hozzáfűzte hogy Penn Nouth a kambod­zsai királyi nemzeti egység­­­kormány miniszterelnöke lesz a kambodzsai kormány vezetője. 600 000 látogató Nagy sikerrel zárult a moszkvai magyar Vasárnap este Moszkvában a szovjet népgazdaság ered­ményeit bemutató állandó kiállítás területén bezárta ka­­puit a „Felszabadult Ma­gyarország 1945—75” magyar jubileumi kiállítás. A rendez­vény több mint 600 000 láto­gatója azt az egyöntetű ha­talmas érdeklődést mutatta, amely Magyarország iránt nyilvánult meg a szovjet em­berek részéről. A felszabadulás 30. évfor­dulójának megünneplésére rendezett kiállítás elérte cél­ját, mondotta Komjáth István igazgató vasárnap a zárás után az újságíróknak. Politi­kai hitvallás és üzenet volt ez Magyarországról a felszaba­dítóknak, egyszersmind ékes­szólóan beszélt a Szovjetunió és Magyarország közötti gaz­dasági együttműködés köl­csönös hasznának eredmé­nyeiről. Komjáth István hangsú­lyozta, hogy a kiállítás meg­tekintésének öröme a szov­jet sajtó, rádió és televízió révén kétszázmillió ember öröme lett. Távoli városok­ból, falvakból érkeztek kol­lektívák, iskolák és magán­személyek levelei, köszöntve a kiállítás alkotóinak munká­ját, újabb sikereket kívánva a magyar dolgozóknak. A ki­állítás sikere nagymértékben köszönhető annak, hogy a ki­­állítások történetében szokat­­lan, újszerű társadalmi ren­dezvényekkel bővült. Megha­tó találkozások zajlottak szinte percenként a felszaba­­dítók klubjában, és a meg­nyitás utáni órákban több száz piros zászlócska jelezte a klub falán lévő térképen a mai látogatók , egykori fel­szabadítók harcainak helyét. A 30 évesek klubjában ma­gyar fiatalok, ifjú kommunis­ták találkoztak a lenini Kom­­szomol képviselőivel, s hall­gatták közösen a 30 év előt­ti nehéz idők emlékeit. A testvérmegyék találkozóinak eseménysorozata újabb mó­dot adott szovjet és magyar megyék dolgozóinak a hagyo­mányos barátság ápolására. Bár a kiállítás elsősorban kiállítás politikai, társadalmi rendez­­vény volt, a részvevő vállala­­tok vezetői, szakemberei gaz­dasági kereskedelmi kapcso­lataink elmélyítésére, bőví­tésére is alkalmat találtak. A több százezer látogató között ott voltak a Szovjetu­nió Kommunista Pártjának és kormányának magas rangú vezetői. A kiállítás rendezői rendkí­vül nagy elismerésnek tekin­tik azokat a szavakat, ame­lyeket a KGST-országok ve­zetői a szocialista közösség együttműködését bemutató részlegről mondottak. Úgy véljük — fejezte be nyilatko­­zatát a moszkvai magyar ki­állítás igazgatója, — hogy rendezvényünkkel örömet szereztünk Magyarország ré­gi barátainak, szovjet em­berek újabb millióival sze­rettettük meg hazánkat és méltóképpen beszéltünk azok­ról az eredményekről, ame­lyet a felszabadult Magyar­­ország ért el a Szovjetunióval együttműködve három évti­zed alatt. A közvélemény kongresszusa Magyar felszólalások a belgiumi tanácskozáson Munkabizottsági ülésekkel, szakmai találkozókkal foly­tatódott hétfőn a belgiumi Liegeben az európai köz­vélemény képviselőinek a biztonság és az­­együttműkö­dés jegyében megrendezett második tanácskozása. Az egyes bizottságok ülésein va­sárnap és hétfőn eddig mint­egy száz felszólalás hangzott el A küldöttek között lévő írók, művészek, filmművé­szek, újságírók, építőművé­szek együttes szakmai talál­kozóján a magyar delegáció képviseletében Kovács And­rás filmrendező és Spiró Éva építésmérnök vett részt. A tanácskozásnak a biz­tonság kérdéseivel foglalko­zó munkabizottságában hét­főn a magyar küldöttség képviseletében Sütő Ottó, a Magyar Külügyi Intézet osz­tályvezetője szólalt fel. A többi között javasolta: a bi­zottság munkaoár­ánya sőt*­* gesse az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia mielőbbi és a legmaga­sabb szinten történő befeje­zését A politikai enyhülést szo­rosan össze kell kapcsolni a katonai enyhüléssel, a haté­kony haderőcsökkentési és leszerelési intézkedésekkel, a magyar delegátus hangsú­lyozta: a biztonsági konfe­renciának Helsinkiben létre kell hoznia egy olyan állási­dő konzultatív testületet, amely gondot fordít a hatá­rozatok végrehajtására és adott esetben javasolja az újabb európai tanácskozás összehívását. A politikai tárgyalásokkal foglalkozó ■ munkabizottság­ban dr. Trisztó Imire görög­­katolikus megyéspüspök­ szólalt fel. Rámutatott: a közvéleménynek sürgetnie kell, hogy Európában mara­déktalanul érvényesüljenek­ az emberi jogok. A közvéle­ményt meg kell győzni annl, hogy a gyümölcsöző és disrk­­iotikus béke, a biztokság nem a fegyverek egyená­­ljárt alapul, hanem az igz­­ságosság és a szabadság í­­veinek érvényre juttatását Az európai közvéleméy képviselői kongresszusára tiszteletére Liége város pl­­gármestere hétfőn délin fogadást adott. Ősz Ferenc: I — A testvérek leküldték, hogy főzzek forró teát a népnek, mert megfagynak a nyomorultak. — Konyakos fekete, kavi­­áros szendvics nem kell? — kérdezte az ezredes gúnyo­san, de elengedte a lányt. Rózsi még hallotta, amint búcsúzik. — Egy ideig nem jövök, méltóságos asszonyom. A várba megyek, hogy a külö­nítményesekkel pontosan egyeztessük a terveket. En­gem neveztek ki a német és a magyar csapatok közötti összekötőnek — mondta Büszkén és Tószeghy kísére­tben eltávozott. Rózsi felszította a tüzet és­­eltette a teavizet. Elgondol­kozva bámult a lángokba és tálkán dudorászott. Közben egy okoskodott magában, legfeljebb két-három napig tarthat az egész. Köpetzyél megpróbálnak kitörni. Nem volna jó, ha sikerülne nekik ,sem volt bosszúálló de Kö­petzyt nem szerette volna szabadnak tudni. Az ilyen embereket ártalmatlanná kell tenni. Testvérei gyer­ (KISREGÉNY) 10. mekkorukban mindenféle állatokkal hadakoztak. Ró­zsi a mókust, a madarakat mindig megvédte tőlük, de amikor rókafogásra mentek, velük tartott és ő őrült a legjobban, ha hurokra került a csirketolvaj. Csakhogy az emberek közül sokkal nehe­zebb lesz kiválogatni, hogy ki az igazi bűnös. Itt van ez a Tószeghy. Nyilas karsza­laggal, géppisztollyal csörtet, de látszik rajta, hogy úgy cseppent bele az egészbe, mint Pilátus a Krédóba. Egy gondja van csak: Krisztina. Rózsi elmosolyodott. Nem is lennének csúnya pár. Mind a kettő sápadt, egyszálkelű, de azért olyan finomak Szép hosszú kezük van, vé­kony bőrükön átsejlik az erek kékje... Haszontalan fajta, de talán nem kárté­kony... Nehéz dolguk lesz itt Simóéknak... Csak megér­ték... Istenem, add, hogy megérjék... Rózsi elmosolyodott, ami­kor észrevette, hogy imádko­zik. Majd adna neki Simó, ha megtudná— Egy kéz simította végig a hátát. Rózsi megfordult. — Maga az, méltóságos úr? — mondta, de ezúttal nem volt a hangjában harag. — Ne legyél ilyen mesem­, Rózsi! — Már megint kezdi? Mi­kor nő be a feje lágya? — mondta, mintha egy kamasz­hoz beszélne. — Figyelj ide! Ha egyszer vége lesz ennek a borzalom­nak, magammal viszlek. Nem cselédnek. Úrasszony­nak. A feleségem leszel— — Most már tényleg meg­hibbant — fordult meg Ró­zsi. — Ezek után már csak az hiányzik, hogy megígérje: a méltóságos asszonyt meg odavisszük cselédnek... — Ne viccelj most velem.. Nekem elegem volt az egész­ből, a nemes kék vérből Borzadok, ha rágondolok De szerencsére nem lesz ve­le gondom. Valamelyik éj­jel, amikor Köpetzy nála Volt, hallottam, hogy azt suttogták, magával viszi a kitöréskor. Ezt pedig úgy­sem ússzák meg élve. A nagy hadfi azt hiszi, hogy az oroszok nem számolnak az­zal, hogy ki szeretnék men­teni az irhájukat a gyűrű­ből. Tudod, milyen lesz az urak nagy kitörése? Mint az a hajtóvadászat, amit Kö­petzy úr annyira szeretett Csakhogy most ő lesz a nyúl... És őnagysága pedig a nyúlná— — Azért így nem beszéls­ a feleségéről... — Nem? Hát tudod mit könyörögtem neked, ha­éjszakánként kijöhessek ha­zád beszélgetni? Már ne bírtam elviselni, hogy a bá­rónő őnagysága a szomszéd ágyban hempereg a szerető­jével és tudja, hogy a férje és a lánya mindent hall. Na­pok óta altatót keverek Kriszti teájába, hogy lega­lább ő ne halljon, tudjon semmiről... Rózsi észrevette, hogy Eöt­vös sír... — Jól van nő — mondta és önkéntelenül megsimogat­ta a férfi fejét. — Nem kell azért bőgni. Maga mégis csak férfi... — Csak te voltál jó hoz­zám, egész életemben... —­ nyöszörgött és csókolni kezdte a kezét. — Mert azért fizettek. Nem ingyért voltam én jó, hallja-e?! Maguk egymás között gonoszak, de tartanak ilyen magamfajta állatokat is, hogy azok jók legyenek magukkal... — Minden másképp lesz ■zután. Gazdaggá teszlek— — És ha mindenét elve­szik? A házát, a földjét Ak­kor mi lesz? Tud maga pénz nélkül is jó lenni? — Majd meglátod—­ ­Folytatjuk!

Next