Kelet-Magyarország, 1975. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-22 / 274. szám

1975. november 22. NAPI NYOLC ÓRA Mostanában többet költ az ország mint amennyire a megtermelt javakból, a bevételekből futja. Az állami költségvetés deficites. A világgazdasági veszteségeket gyakran mi magunk megtetézzük. Hányan vannak betonozók és szerelők, technológusok és szerkesztők, vezetők és beosztottak, akik az országos átlaghoz igazodnak, vagy esetleg afölé is ügyeskedik magukat, mint fogyasztók, a teljesítményekben — igyekezetben és munkaszínvonalban — pedig a sereghajtók derékhadához tartoznak. Ledolgozni, munkávaltölteni a napi nyolc órát — ez ma már elemi követelmény. Hiszen nem vagyunk sokan. A tíz és fél milliós népességnek alig a fele a munkaképes korú lakosság. De anynyira kevesen sem vagyunk, hogy természetes lenne ez a nagyfokú munkaerőhiány. Folytatva az okfejtést: anynyira gazdagok nem vagyunk, hogy megengedhetnénk a pazarlást. De annyira szegények sem, hogy életünket tartósan adósságra kéne alapozni. Feladataink nem csak napjainkban, hanem hosszabb távon is lehetőségeinkhez szabottak. A munkaidő-kihasználás mértéke, az ösztönzés, a szervezettség szintje is s a munka iránya, mélysége, eredményessége is. Jelenleg lényegesen több a munkahely, mint a munkaerő. Ennek ellenére új munkahelyek létesítésével, beruházásokkal törekszünk megoldani a növekvő feladatainkat, avagy jobban kihasználjuk a meglévőket? És azt készítünk-e velük, s az egyre dráguló nyersanyagból, energiával, ami a legjobb, a legkorszerűbb, a legkeresettebb idehaza és külföldön? Akhhoz, hogy minden■ wütt elkészüljön a szervezett és taka- -*■ rékos munka, a hatékonyság fokozásának öt esztendőt átfogó stratégiája, határozott vezetői elképzelések szükségesek. De nem kevésbé fontos, hogy ezeket kiegészítse, ellenőrizze és gazdagítsa a dolgozók mindennapi tapasztalata, bölcsessége. Hogy már a tervezés során felszínre kerüljön minden képzelőerő és alkotó energia, s létrejöjjön a közös céltudatos cselekvéshez, a hatékony végrehajtáshoz nélkülözhetetlen ismeret és elkötelezettség. K. J. KELET-MAGYARORSZÁG Még az idén 46 hektáron telepítenek jonatánt a szabolcsbáka-anarcsi Búzakalász Termelőszövetkezetben. A talaj-előkészítési munkálatokat nyújtott műszakban, még világítás mellett is végzik. A 80 centiméter mélyen szántó ekét három erőgép húzza. A gépek nyergében Kozsmna Béla, Miklovicz Béla és Takács István. (Fotó: Hammel József) Épült 1 milliárd 700 millióért Egymilliárd 400 millió forint. Ennyi volt terv szerint az az összeg, amelyet a KPM Közúti Igazgatósága a 4. ötéves tervben költhetett volna megyénk úthálózatának fejlesztésére, korszerűsítésére és felújítására. Most, a tervidőszak befejezése előtt néhány héttel már előre látható, hogy a teljesítés jóval több lesz: közel 1 milliárd 700 millió forint a végösszeg. Mire költötte ezt az összeget az igazgatóság, mit hozott útjainknak a 4. ötéves terv? Mindenekelőtt a 4-es fő közlekedési út korszerűsítését, ahol a pálya vonalvezetésének megváltoztatásával, valamint a nyíregyházi és ajaki felüljáró megépítésével 10 vasúti kereszteződést sikerült elkerülni, így a főútvonalon megyénkben sehol nem lassítja sorompó a közlekedést. Sem jelentőségében, sem az igazgatóság munkájában nem volt kisebb feladat a rakamazi 500 méter hosszúságú híd megépítése és a csengeri Szamos híd korszerűsítése, amelynek befejezési határideje a jövő év második felére várható. Az ötéves terv eredménye a győrtelek—tiszabecsi út kiépítése — amellyel a szatmári terület kapott korszerű utat — és az úgynevezett almaút, a Vásárosnamény—Záhony közötti út megépítése. A korszerűsítésekétől is nagyobb összeget költött a Közúti Igazgatóság útfelújításokra, útüzemeltetésre. Az igazgatóság kezelésében lévő 2050 kilométer úthálózat üzemeltetése évente 75 millióba kerül, korszerűsítésekre pedig évente 200—250 milliót fordíthattak. Ebből az öszszegből kapott aszfaltszőnyeget a 41-es fő közlekedési út Nyíregyházától Beregsurányig, a 49-es út Rohodtól Csengersimáig annak a kis szakasznak a kivételével, ahol az épülő csengeri Szamoshíd befejezése után lehet csak a munkákat elvégezni. Ugyancsak a tervidőszakban újították fel a 38-as fő közlekedési út szőnyegét Nyíregyháza és Rakamaz között és megkezdték a 36-os út felújítását Tiszavasváriban, amelynek befejezése a jövő évben várható. Ez egyben azt jelenti, hogy a 4. ötéves tervben a 471-es út kivételével — Debrecen és Mátészalka közötti útról van szó — minden fő közlekedési út korszerűsítése megvalósul. Jelentős előrelépés történt a tervidőszak alatt az összekötő utak korszerűsítésében is. Elkészült a Beregdaróc— Csengersima közötti út és új burkolatot kapott a Zsarolyánt Tiszabeccsel összekötő út. A belterületi utak közül legjelentősebb a fehérgyarmati és a vásárosnaményi utak korszerűsítése, ez utóbbi egyben az almaúttal való összekötő kapocs is. Elkészült a Baktalórántháza—Anarcs közötti út, amelynek korszerűsítését elsősorban a vasútvonal megszüntetése indokolta. Nagy jelentőségű a szatmári árvíz során megrongálódott közlekedési létesítmények kijavítása is, amelyre közel 150 millió forintot költöttek. Ebben az ötéves tervben vált lehetővé, hogy a biztonságos közlekedés érdekében minden főútvonalon felfesthették a burkolatjeleket, amelyek ködben is biztonságossá teszik a közlekedést. Más optikai vezető elemek elhelyezésére is csak most volt lehetőség, így a főútvonalakon szélességjelzők, az útvonalak mentén fényviszszaverő KRESZ- és útbaigazító táblák segítik és teszik biztonságosabbá a közlekedést. Komoly feladata, volt az igazgatóságnak az ötéves terv során a bekötőútprogram megvalósítása. Ebben az ötéves tervben minden olyan település bekötő utat kapott ahol 200-nál többen élnek és legalább 40 lakóház van. Előrelépés volt az igazgatóság belső szervezeti felépítésében is: az eddigi útmesterségek helyett Nyíregyházán, Kisvárdán és Mátészalkán üzemmérnökségek dolgoznak, így magasabb színvonalon láthatják el az útüzemeltetési feladatokat. (b. j.) Utak, hidak, felüljárók a Közúti Igazgatóság negyedik 5 éves tervének eredményeként Szabolcsi történet A répaszedő A termelőszövetkezet elnöke már akkor rosszul lett, ha azt hallotta, hogy cukorrépa. Érthető volt, hiszen ebben az évben termeltek először zárt rendszerben, a termés is kiválónak ígérkezett, csak éppen a répa- szedő gépsor nem érkezett meg az istennek se. Már készült a terv, hogy melyik tag hol, mikor és mennyit szed fel, hogyan szállítanak és így tovább. A tagság is készülődött, igaz, nem nagy lelkesedéssel, mert mást várt. Az elnök ugyan nem csodahívő ember, mégis azt emlegette akkor, amikor a tervezett betakarítás napja előtt megérkezett a gépsor. Mindenki fellélegzett, bár a várakozás ott feszült az emberekben. A gépet a több száz hektáros répatábla szélére szállították, üzemkészen, a jól felkészített szakemberekkel az ülésen. Alig pirkadt, vezetőség és tagság indult a határba. Premierre. A masina megindult. Mindent csinált, amit tudott, felszedett, levélteleiített, földet rázott, répát szállított, prizmába rakott. Mint egy bűvész, aki meg akarja mutatni a közönségnek, mi minden telik tőle. Édesebb hangot régen halottak a Tisza menti község határában eddig. Talán az első kombájnnak volt ilyen nagy hatása. És ekkor megjelentek az iskolások. Kicsik és nagyok, tanárok vezetésével. Ott álltak, és nézték, hogyan megy a répadzsungelben a gép, hogyan fickándozik a szállítószalagon a termés. Nem sokat beszélt ott senki. A látvány lenyűgöző volt, de talán ennél is nagyobb hatása volt annak, hogy egy elképzelhetetlenül nehéz munkától megszabadulva figyelhették a répaszedést. Az elnök először úgy tervezte, hogy elmondja, mit tud a gép. A pedagógusok is olyan órát terveztek, amely során megmutatják és elmondják, hogyan segíti a gép az embert. De a beszédre nem volt szükség. Legfeljebb egy-két idősebb tag emlegette, de jó is lett volna, ha húsz évvel ezelőtt is megvan ez a masina. A gép közben ment, fordult, szinte táncolt egyet a tábla szélén, és ha nem lenne túlzás, még azt is megkockáztatnám, hogy a répa is vidámabban fordult ki a földből éppen amiatt, mert nem érezte a ráhulló verítéket. Szép őszi délelőtt volt, sütött a nap is, szóval rendezni sem lehetett volna különben. Gépbemutató volt ez ? Aligha. Búcsú. Elbúcsúzott a répaszedés görnyesztő munkájától aszszony és ember. Kihúzták a munkafolyamatok sorából ezt a szót: cukorrépaásás. Az iskolások pedig jól megnézték, mi az (vagy „ki”?), aki a jövőben helyettük is dolgozik a határban. Ünnep volt, pedig hétköznapot írt a naptár. Bürger Lajos 3 LEHETNE JOBBON? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást, milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Sipos Lajos, a KPM Közúti Igazgatóság útkarbantartó szocialista brigádjának vezetője. — Azt hiszem, nincs ma Magyarországon olyan ember, aki „nem”-mel válaszolna a kérdésre, még akkor sem, ha úgy érzi: becsülettel elvégzi saját munkáját. Itt van például a mi kilenctagú brigádunk. Az igazgatóság elégedett velünk: nincs baj sem a munkánkkal, sem a magatartásunkkal, mégis azt mondjuk valamennyien, hogy lehetne bizony jobban is. — A mi munkánk, az utak karbantartása nagyon fontos munka. Nemcsak az igazgatóságnak, hanem mindenkinek, aki közlekedik és az sem túlzás, hogy az egész népgazdaságnak. Mert az útépítésre a pénzt a népgazdaság adja és nem mindegy, hány évenként kell felújítani, vagy új burkolatot adni. Az út minősége, persze, nem rajtunk múlik, hanem az építőkön, de a megőrzése sem kisebb feladat. Az utak legnagyobb ellensége a víz és ha mi nem javítjuk ki a kátyúkat, ha nem gondoskodunk megfelelően a csapadék elvezetéséről, hamar tönkremegy az építők munkája. — Most éppen ezt láthatja: az út menti árkot ássuk, tisztítjuk, mert közeleg a tél, több csapadék várható és ha a hó megolvad, el kell vezetni az útról. Persze a hó elolvadásához is közünk van: télen a sózás, a homokozás is feladatunk azon a 140 kilométeren, ami a brigádunk számára kijelölt te- VÁLASZOL: Sipos Lajos rület. És természetesen ahhoz is, hogy minél kevesebb hó hulljon az utakra. Ilyenkor már minden jelentősebb út mellett látni lehet a hófogókat, ezek kihelyezése szintén feladataink közé tartozik. — Ne vegye túlzásnak, ha azt mondom: a mi brigádunk az átlagostól többet dolgozik. Az oka azon túl, hogy szeretjük, amit csinálunk az is, hogy a mi körzetünkben — Tiszavasvári, Tiszalök környéke — régebbiek az utak, több a javítanivaló. Azt még nem vennénk a lelkünkre, hogy egyszer azt mondja valaki: azért történt egy baleset, mert felületesen végeztük, amit ránk bíztak. — A lelkiismeretet nem csak a lapátra értjük mi, mert most ezt láthatja a kezünkben, hanem arra is, hogy alkalmasak legyünk a gépek kiszolgálására. Tavaly például két brigád tag fejezte be a nyolcadik osztályt, hogy ők is elvégezhessék azokat a tanfolyamokat, amelyeket én elvégeztem. Ne gondolja, hogy erre bárki is kényszerít bennünket, de a jobb munkához nagyobb tudásra van szükségünk, így tehetünk többet azért, hogy kevesebb pénzbe kerüljenek a karbantartások, így tudunk okosabban gazdálkodni a ránk bízott anyagokkal. Az ok nagyon egyszerű. Azért tesszük, hogy negyedszer is elnyerhessük a szocialista brigád címet, hogy a ránk bízott utakon mindenki biztonságosabban közlekedhessen és a mi hanyagságunk miatt ne kelljen milliókat költeni a felújításokra. Szállodát építünk Ungváron Korábbi elgondolások alapján megkezdődtek az egyeztető tárgyalások Ungváron egy magyar kivitelezésben készülő ötszáz személyes hotel építésének megkezdésére. Az előreláthatóan jövő év elején kezdődő építkezés generál kivitelezője a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat lesz. A tervezésben és szállításban részt vesz a Debreceni Tervező Vállalat és a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat. Az új INTURISZT-szállót 24 hónap alatt kell felépíteni. Korszerű ujja- és vállvasaló gépeket állítottak munkába a VOR nyíregyházi gyárában. (Hammel József felvétele)