Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-05 / 3. szám
1977. január 5. Postabontás Soron kívül Az ünnep előtti csúcsforgalomban történt Nyíregyháza egyik ABC-áruházában. A máskor oly tágas helyiség most szűknek bizonyult, hosszú sorok álltak a csemegepult előtt. Mindenki a sorára várt, fészkelődtünk a kosarakkal amikor egy bundás hölgy a másik oldalról megkerülte a sort, már ott is termett a pultnál és elégedetten mosolygott és kért: „Abból a sonkából adjon kedvesem Nem, ne abból, az zsíros, bal kézre a másodikból, jaj mondom, hogy soványat kérek.” A sor türelmetlen ember morgott, sustorgott, de csöndes elégedetlenség köztünk maradt. A nő nem törődött semmivel, még vett vagy három félét, egyikből sem sokat, de mindet gondosan megválogatva. Véletlenül sem volt jó az, amit az eladó akart adni. A „soron kívüli” hölgy azonban csak mondta a magáét : „Ne abból drágám, egy kicsit több franciasalátát mérjen a casinó tojáshoz, és kérem, alaposan csomagolja be”. Aztán újra mosolygott, csupa derű volt, majd elmenőben üresen végigfutott tekintete a soron. Lehet, hogy meglepődött a már pénztárig kígyózó soron, s talán megjegyezte magában: „Borzasztó milyen zsúfoltak ezek az üzletek”. A bundás ismeretlen hasonmásával a minap az autóbuszon találkoztam. A Bercsényi utcai megállóban vártam. Úgy látszik, kimaradt egy járat, régóta nem jött az autóbusz, nőtt a tömeg. Majd végre befutott a 8/A-s, kitárult az ajtó, az elől tolongók meglódultak, egy idősebb asszony batyuval a hátán kezével széttolta maga előtt a tömeget, a gyerekeket legelőbb (velük ugyanis a legkönnyebb elbánni). Végre felszállt, megváltotta a jegyét, s a kalauzzal szembeni ülés előtt megállt. Nem ült le, mert mint mondta a következő megállóban úgyis leszáll. Közben az emberek gyömöszölték egymást, a sor nem akart előbbre haladni, a bátyus néni megakasztotta. Üres volt a kocsi belseje, mindenki ideges, közben megszólalt a csengő, indulna az autóbusz, de a lépcsőnél még mindig tolongnak, nyomják, tolják egymást az emberek. A néni pedig csak állt, hiába győzködtek az utasok, menjen odébb, neki ugyan hiába beszélnek. Úgy vélte, ez a hely, ahol megállt, az neki kijár. Nem jött ő sem zavarba, mint a bundás hölgy az ABC-áruházban aki megelőzött mindenkit, azokat, akik mindig ott araszolnak a sorban, vagy éppen lemaradnak az autóbuszról, mert nem tudnak könyökölni, és csak reménytelenül irigylik azokat, akik olyan magabiztosan tolakodnak a többi ember elé. Soltész Ágnes KELET-MAGYARORSZÁG KÖSZÖNET Kislányom november 14-én, délelőtt fél 12-kor rosszul lett. Azonnal szaladtam és telefonon kértem a nyíregyházi mentőállomás dolgozóit, hogy segítsenek. Hívásom után alig öt perccel befordult egy mentő az utcánkba. Fiatal mentőápoló ugrott ki belőle, s miután megnézte a gyereket, azonnal elhelyezett minket a kocsiban, s már indult is. A szintén fiatal sofőr nagy biztonsággal és gyorsan vezetett. A mentőápoló egész úton nyugtatott minket, majd amikor megérkeztünk a kórházba, karjába kapta kislányomat, úgy szaladt vele az ügyeletre. Körül sem néztem, máris elment. Nem várt, még egy köszönő szót sem mondhattam neki. Csupán kötelességét teljesítette, de úgy érzem, mégis több volt ez, mint a szokásos rutinmunka. Azt tartják, hogy a mentősök ilyenek. A két fiatalember önzetlen segítségét családom nevében ismeretlenül ezúttal köszönöm — írja Gyarmaty Béla Nyíregyháza, Sólyom köz 2. szám alatti lakos. HÁZSZÁMTÁBLÁK Mátészalkán a Kisfaludy utca és köz házszámtábláin hosszú évek óta a névadó nevét i-vel írják. Ebbe még bérle is törődnénk, mert ugyebár nem ismerheti mindenki a magyar helyesírás szabályait... (Itt gondolunk a címfestőkre, meg azokra, akik a városi tanács bélyegzőit használják és ott sem vették észre a hibát, hogy i-vel írják a Kisfaludy utcát.) És még egy: immár évtizedek óta Sallai Imre utcája van Mátészalkának. A 10—12—16 és 20-as számú házak tábláin azonban még mindig a régi név szerepel. — teszi szóvá Nyéki Károly Mátészalkáról. közvilágítás Apagyon a Dózsa György utcában mindössze néhány közvilágítási lámpa világít. A többiből hiányzik, vagy kiégett a villanyégő. Négy hónap óta kérjük a TITÁSZ megbízottját, hogy intézkedjék, de hiába... — panaszolja levelében J. Japagyi olvasónk. Szegedi Sándor levélírónk pedig Nyírbátorban a Petőfi tér sötétségét tette szóvá. írja, hogy mindössze egyetlen lámpája van a térnek, amely képtelen világosságot teremteni. A sötétség sok bosszúságot okoz a téren lévő közkút használóinak, különösen most télen, mert korán sötétedik és csúszós az út, balesetveszélyes. KÖSZÖNET Istvánffy Zoltánná a nyíregyházi Család utcai általános iskola nevelőjének leveléből idézünk: „A várakozás izgalma tette rózsássá a csillogó szemű cigánygyermekek arcát december 21-én a Család utcai általános iskolában. Nemcsak a földíszített és kisorsolásra szánt három fenyőfa, és az ajándékok tették őket izgatottá, hanem az iskolánkat patronáló NYÍRKÉMIA és VASVILL Vállalat szocialista brigádjaival való találkozás is. Sok szép könyv, társasjáték és szaloncukor volt az ajándékuk. Mi nevelők rendkívül hálásak vagyunk, hiszen olyan érzelmeket segítenek felszínre hozni tanulóinkban, amelyek meghatározók lehetnek személyiségük kibontakozásában.” EXPRESSZVONATOKON Sokat romlott az utóbbi időben a Záhony—Budapest között közlekedő expresszvonat színvonala — teszi szóvá Magyar Sándor nyíregyházi olvasónk. — Vitatható a fülkék, a mellékhelyiségek tisztasága, az ablakok többségén alig lehet kilátni, legtöbbjét csak az átlagosnál erősebb emberek tudják lehúzni. Decemberben kétszer is utaztam a Hajdú expressz egyik elsőosztályú kocsijában, ahol a helyjegyem olyan fülkébe szólt, amelyben nem volt világítás, törött volt a folyosó felőli ablak, a fülkét a hideg járta. Jó lenne, ha az egyik leghosszabb magyar vasútvonalon járó expreszszekre nagyobb gondot fordítanának. AJÁNDÉK Pazonyi István Demecser, Gyár út 14. szám alatti olvasónk ezúton köszöni az Irodagéptechnika Vállalat önzetlen segítségét. „Járóképtelen vagyok, egyhangúan telnek napjaim, hiszen a szobámhoz vagyok kötve. Szeretek írni, ezért kéréssel fordultam a vállalat vezetőségéhez, hogy ha tudnak juttassanak hozzá egy használt írógéphez. Szerény jövedelmemből ugyanis újra nem telik. Karácsony előtt kocsival elhozták a kért írógépet vállalat ajándékaként.” SZESZ A SÜTEMÉNYBOLTBAN Helyes intézkedés volt, hogy az Ószőlő és a Sarkantyú utca sarkán lévő kocsmát bezárták és helyén egy süteményesboltot nyitottak, örültünk — elsősorban mi itt a környékén lakók — hogy nem kell hallgatnunk többé a részegek torzsalkodását, és az erre járóknak sem kell többé eltűrniük a sértegető megjegyzéseket. Egyszóval hittük, hogy békesség, nyugalom honol majd e környéken. De aggódunk! Az üzletben ugyanis szépen, rendben sorakoznak a boros-, az italosüvegek, kínálják magukat. Aki tehát e helyiséghez volt szokva, ma is megtalálja benne „vigaszát”, ha másként nem, az üzlet előtt elfogyaszthatja a bort, pálinkát, amit éppen megkíván. Félünk, hogy ilyen körülmények között csak a felirat változott, de a bolt továbbra is a régi kocsma marad — teszi szóvá levelében Gy. I. nyíregyházi olvasónk. — Üljön le, hiszen van helyjegye! — De nem merek!... (Kiss Ernő rajza) 7 Szerkesztői üzenetek Viraszkó András nyíregyházi, Kiss József nagyhalászi, Kolozsi Gábor tiszaeszlári, Barabás István nyíregyházi, Orbán Lajos tiszaszentmártoni, Bodor Sándor tiszavasvári, Molnár Ferencné papi, Kircsák Györgyné nyírkalászi, Szűcs Áron tunyogmatolcsi, Ősz Bertalanná berkeszi, Csúcs Pálné csengersimai, Karasi Györgyné csengeri, Károly Lajosné fülesdi, Drabbant László lányai, Katona Mihály nagyhalászi, Piszter József nyírbátori, ifj. Kelemen József méhteleki, Szikszay Ilona ózdi, Varga Sándorné szamostatárfalvi, Baranyi Jánosné timári, Juhász Jánosné timári, Juhász Lajosné mándoki, Juhász Anikó berkeszi, valamint Véber Józsefné mérki lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Szegedi Gyula fehérgyarmati és Krámos Józsefné záhonyi olvasóink kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Kis József nagyhalászi levélírónkat kérjük, hogy közölje velünk pontos címét, mert ügyével csak akkor tudunk érdemben foglalkozni. özv. Kokas Ferencné ópályi olvasónkat a helybeli termelőszövetkezet foglalkoztatni tudja, levélírónknak javasoljuk, hogy keresse meg a termelőszövetkezet elnökét. Katona Pálné hermánszegi, valamint László Zoltánná timári lakosokat a társadalombiztosítási igazgatóság levélben tájékoztatta. Pecséri Ernő fülpösdaróci olvasónk televízióját a mátészalkai GELKA-szerviz megjavította. Katona Pálné hermánszegi olvasónkat a társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjosztálya értesítette, többek között arról is, hogy a jelenleg hatályban lévő rendelet értelmében nem akadálya a házastárs nyugellátása a munkaképtelenségi járadéknak, ha a jogosultsághoz szükséges feltételekkel levélírónk rendelkezik. Amennyiben tehát ismételten kéri a munkaképtelenségi járadék igényének vizsgálatát, úgy az igazgatóság által küldött igénybejelentőlapot kitöltve — a termelőszövetkezeten keresztül — küldje vissza. Az illetékes válaszol ZSÚFOLT A december 21-i számunkban „Zsúfolt busz” címmel Gyureskó Andrásné tanácstag levelét közöltük, aki a papírgyár és a KEMÉV körül lakók, valamint a város központjába bejáró dolgozók és iskolások és mindazok nevében fogott tollat, akik rendszeresen utaznak a 15-ös autóbusszal és sokat bosszankodnak — különösen a reggeli órákban — annak zsúfoltsága miatt. Panaszukra a Volán 5. sz. Vállalat közölte, hogy 1976. december 23-tól egy új típusú csuklós autóbuszt állítottak be, amely a déli ipartelepről reggel 7 órakor indul. HELY „Harc a helyekért” című cikkünkben — amely lapunk november 24-i számában jelent meg — szóvá tettük, hogy Nyíregyházán és Debrecenben minden reggel közelharc folyik az első osztályú helyekért, a Debrecen—Miskolc között közlekedő személyvonaton. A Debreceni MÁV Igazgatóság B. J. levélírónk észrevételét kivizsgálta. „Megállapítottuk, hogy az említett szerelvényből az első osztályú kocsi kisorozására műszaki ok (meghibásodás) miatt került sor. Pótlásáról időközben gondoskodtunk” — írja S. Kovács István az igazgatóság forgalmi osztályának vezetője. (Megjegyzésünk: bizonyára félreértette cikkünket a MÁV Igazgatóság, ugyanis levélírónk kora nyár óta tapasztalja — ezt cikkünkben is említettük — hogy a debreceni állomásról induló hosszú szerelvényen mindössze egyetlen elsőosztályú kocsi van, s ezért folyik közelharc a helyekért. Az, hogy a műszaki hibás kocsikat a MÁV kicserélte, az utazók problémáját még nem oldotta meg.) A végrehajtásról Kerekes András olvasónk 1970 és 1971 év folyamán folytatott le egy pert, amelynek tárgya egy nagy értékű bélyeggyűjtemény kiadása volt. Az ügyben jogerős ítélet 1971 év tavaszán született, amikor a bíróság az alperest arra kötelezte, hogy olvasónknak adjon ki egy bélyeggyűjteményt (pontosan meghatározva, hogy milyen bélyegeket kell kiadnia) avagy fizessen meg olvasónk kezeihez 57 600 forintot. A jogerős ítélet után az alperes különböző fórumokhoz nyújtott be panaszt, az iratokat elvitték vizsgálatra, emiatt a végrehajtás késett, de az adós is mindent megtett annak érdekében, hogy a végrehajtás sikerre ne vezessen. Olvasónk a végrehajtást akként kérte meg, hogy a végrehajtó foglalja le a bíróság ítéletében megjelölt bélyegeket és azt részére adja át. A végrehajtás a mai napig sikerre nem vezetett és ma az a helyzet, hogy bizonyos oknál fogva a bíróság által meghatározott bélyegek az adós lakásáról eltűntek, így azok lefoglalására már nem kerülhet sor. Olvasónk is tisztában van azzal, hogy kérheti a bélyegek ellenértékét, de a gondot számára pontosan ez jelenti, mert a bíróság által meghatározott bélyegeket 1971-ben meg lehetett volna vásárolni 57 600 forintért, de ma ez már lehetetlen. Méltánytalan dolognak tartja, hogy miután az adós meghiúsította a bélyegekre vezetett végrehajtást, emiatt hátrány őt érte és olvasónknak az a kérdése, hogy tud-e valamit tenni annak érdekében, hogy a bélyegek jelenlegi értékének megfelelő pénzösszeghez jusson. A végrehajtási eljárásról az 1955. évi 21. sz. tvr. rendelkezik, amely időközben módosítva lett az 1960. évi 12. sz., az 1961. évi 9. sz. és az 1972. évi 26. sz. törvényerejű rendelettel. A konkrét esetre a Végrehajtási Törvény 51. §-nak (4) bekezdése határozza meg, hogy ilyen esetekben mit kell a végrehajtónak tenni és mit a bíróságnak. Ennek értelmében, ha a végrehajtó a meghatározott ingóságot az adósnál, lefoglalni nem tudja, a végrehajtó köteles az ingóság valószínű értéke erejéig az adós egyéb vagyontárgyait lefoglalni, majd a jegyzőkönyvet és az iratokat beterjeszteni a végrehajtást elrendelő bírósághoz. A bíróság a felek meghallgatása után megállapítja az ingóság értékét, mármint azt az ingóságét, amelyért a végrehajtás folyt és a további végrehajtás az így megállapított érték behajtására folyik. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a bíróság már az alapítéletben megállapította az ingóság értékét, a mint a jelen esetben, ilyenkor mi a teendő és mi a lehetőség. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy amikor az ítélet kötelezi az adóst egy meghatározott ingóság kiadására, vagy annak az ítéletben megállapított ellenértékének megfizetésére, és a végrehajtást az ingóság kiadására kérték meg, abban az esetben megtörtént a választás, hogy a jogosult mit akar kézhez venni. Ha ez az ingóság nem foglalható le, a végrehajtónak az ítéletben megállapított összeg erejéig kell más ingóságot lefoglalni és ezután beterjeszteni az iratokat a bírósághoz. Nincsen olyan szabály, amely előírná, hogy a bíróság a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozatban esetleg megállapított értéket köteles mindenképpen figyelembe venni. Tehát a végrehajtási eljárás során a bíróságnak módjában van új értéket megállapítani, figyelemmel az esetleges időközi értékváltozásokra, melynek célja az, hogy a végrehajtást kérő valóban a pénzbeni egyenértékhez, a meg nem lévő ingóság tényleges a végrehajtás foganatosításakori ellenértékhez jusson. Indokolatlan volna, ha a végrehajtást kérő, illetőleg az adós attól függően jutna előnyösebb, vagy hátrányosabb helyzetbe, hogy a bíróság az adóst csak az ingóság kiadására, vagy pedig vagylagosan meghatározott összeg megfizetésére is kötelezte, mert az a helyzet állna elő, hogy a meghatározott összegre való kötelezéssel adott esetben a pernyertes felet hátrányos helyzetbe hozná. Az adott esetben tehát lehetőség van a bélyegek jelenlegi értékének megállapítását kérni, annál is inkább, mert meglehetősen köztudott, hogy a bélyegek értéke az idő múlásával szinte állandóan emelkedik. Dr. Juhász Barnabás