Kelet-Magyarország, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG Hogyan értékelik az egészségügyiek? Megfelelő fizetés, jó légkör, lakás... Beszélgetés dr. Cseháik Judittal, az orvos-egészségügyi szakszervezet titkárával Az egészségügyi dolgozók tavaly október elsejei hatálylyal életbe lépett béremelése 127 ezer embert érintett, hétszáznegyvenmillió forint évi költségkihatással. A bérintézkedés második, mintegy 85 ezer dolgozóra kiterjedő „felvonására” az idén kerül sor. A tavalyi béremelés a legégetőbb feszültséget volt hivatott enyhíteni: a betegágy mellett, három műszakban dolgozó nővérek, az ügyeleti szolgálatot teljesítők, az egészségügyi szakmunkások megfelelő anyagi megbecsülését. Az idei béremelés azokat illeti, akik a tavalyiból kimaradtak, mindenekelőtt az orvosokat. Hogyan befolyásolta a nagyobb anyagi megbecsülés az egészségügy tevékenységét, munkaerőgondjait? — erről beszélgettünk dr. Csehák Judittal, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkárával. — Létszámgondjainknak csak egyik oka volt a munka súlyát nem megfelelően tükröző bér. A hiány — amely elsősorban az ápolási munkában nyomasztó — több tényezőre vezethető vissza. A fő gond, hogy ez a tevékenység nem értékének megfelelően tükröződik a társadalmi tudatban, tehát társadalmi megbecsülése nem megfelelő. Az a tény, hogy az ágy mellett szolgálatot teljesítő nővér és a hasonló munkakörben levők (műtősnők, műtőasszisztensek stb.) 15 évnél hosszabb munkaviszony esetén nem kaphatnak 400 forintnál kisebb emelést, már tükrözte tevékenységük megváltozott társadalmi megítélését. Az ápolónők átlagbére mintegy 20, az egészségügyben dolgozó szakmunkásoké, kisegítőké 17, a bölcsődei, csecsemőotthoni gondozónőké 9 százalékkal emelkedett. Néhány adat ezek után az átlagbérekről: a tizenöt évesnél hosszabb szolgálati idejű ápolónők átlagbére 3575, a főműtősöké, műtőasszisztenseké 3050 forintra emelkedett. Ilyen fizetésért már érdemes kórházban dolgozni, nemde? — Igen. De a dolog mégsem ilyen egyszerű. A bér, ha fontos is, mégis csak egyik tényezője az egészségügyiek stabilizálásának. Kétségtelenül fontos tényezője, mert a helyzet javult. A fővárosban és vidéken egyaránt tapasztaljuk, hogy az elvándorlás megszűnt. Még a krónikus ápolónőhiányban szenvedő intézetekben is. Az elvándorlás megállapodása azonban csak a kezdet. Az egészségügynek arra kell törekednie, hogy a meglevő kádereit megtartsa ésaz „elveszettnek” hitt embereket visszavonzza. Ez utóbbi tűnik a nehezebbnek, és ez az, amit kizárólag bérrel nem is lehet megoldani. — Mi hát a döntő ténye — A vezetés színvonala, a vezetés teremtette légkör. Ennek tulajdonítható, hogy például Vas megye egészségügyi intézményeiben szilárd az úgynevezett középkáder garnitúra. — Itt a bérlehetőségtől függetlenül — mindig volt becsülete a betegápolásnak, az egyéb kórházi, rendelőintézeti tevékenységnek. És ez nagy vonzerő. Vagy Szabolcs megyében — ahol ugyan kétségtelenül kedvez az egészségügynek a kevés női munkalehetőség — szintén állandósult a középfokú képzettségű gárda. És az orvoshiányt is hamarabb fogják megszüntetni, mint a hasonló adottságú Békés megyében. — A megfelelő anyagi megbecsülés és a sokat emlegetett munkahelyi légkör szerencsés együtthatása tehát a munkaerőhiányból kivezető út? — Alapvetően ez. De igen nagy súllyal esik latba a lakáskérdés megoldásának kilátása. Fontos a modern nővérszálló, de ma már az ápolónő is igazi otthont szeretne, ahol egyedül, vagy családjával élhet. E jogos vágy kielégítésére a vidéki kórháznak több a lehetősége, mint a fővárosinak. És a lakás mellett, más szociális gondoskodást is igényelnek,, bölcsődét, óvodát a gyereknek, üdülési lehetőséget, étkezést. Mindezt azért hangsúlyozom, mert hiba lenne abban a hiszemben ringatni magunkat,hogy a valóban elismerésre méltó bérintézkedéssel mindent megtettünk az egészségügyi dolgozók társadalmi megbecsüléséért — hangsúlyozta befejezésül dr. Csehák Judit. L. M. Magányos nőket támadott meg , elfogták Egyik éjszaka a Déli pályaudvar környékén a rendőrjárőr egy fiatalembert igazoltatott. Kiderült, hogy a 19 éves Farkas Sándor, Mátészalka, Zalka Máté utca 96. szám alatti lakosnak a fővárosban sem lakása, sem munkahelye nincs. Előállították a XII. kerületi Rendőrkapitányságra, ahol zsebeiből különböző apró holmik kerültek elő, amelyekről kiderült, hogy autólopásból származnak. A fiatalember be is ismerte, hogy előzőleg kifosztott egy gépkocsit. A további vizsgálat során megállapították, hogy egyéb bűncselekmények is vannak a rovásán. Farkas Sándor rablásért már büntetve volt, majd Mátészalkán két betörést is elkövetett a könyvtárban, amiért újabb eljárás indult ellene. A fiatalember két napra felutazott a fővárosba, persze nem azért, hogy munkát vállaljon. Éjszakáit a pályaudvarokon töltötte, majd egyik este a Tabánban nyomon követett egy magányos nőt, s amikor egy elhagyott helyre értek, téglával fejbevágta, hogy kirabolja. A nő azonban nem vesztette el eszméletét, segítségért kiáltott, mire Farkas elmenekült, majd visszautazott Mátészalkára. Néhány nap múlva visszatért ismét a fővárosba, ahol éjszakánként csövezett. Aztán egyik este a XII. kerületben ismét egy magányos nő mögé szegődött, s amikor az befordult a lépcsőházba, utánaosont és egy fadarabbal leütötte. Táskáját akarta elrabolni, de a nő ráesett a retikülre, segítségért kiabált, mire Farkas megijedt és megszökött. Egy lopás is van a bűnlistáján: észrevette éjszaka, hogy a Lenin körúton egyik bódé ablaka ki van törve. Benyúlt, és 400 forint váltópénzt ellopott. Végül is az autófosztogatáson bukott le. Előzetes letartóztatásba helyezték és ügyét kétrendbeli rablás kísérletének bűntette és kétrendbeli lopás vétsége miatt vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. KORSZERŰSÍTIK a közvilágítást Korszerűsítik a közvilágítást Mátészalka külvárosi részein. Az elavult világítótesteket EKA 125-ös higanygőzlámpákra cserélik ki a TITÁSZ mátészalkai kirendeltségének dolgozói. Harminchárom cigánygyerek Megtanultak játszani... — Amikor járni kezdtek ide, legtöbbjük nem beszélt magyarul.. . Ezért aztán nehéz dolgom volt velük — de most már egyenesben vagyunk. Húszegynéhány háromhatéves kisfiú, kislány sürög-forog a teremben. Némelyiken gumicsizma, a másikon farmernadrág, a harmadik egy kis méretű baktersapkában feszít. Tavaly ősz óta járnak óvodába — a kántorjánosi óvoda cigánycsoportjába. Borzováa Jánosné óvónő vállalta szeptemberben a csoport vezetését. A beiratkozott harminchárom gyerek közül tizenöt már iskolába készül — rájuk különös gondot kell fordítani az óvó néninek. Ebben már van némi tapasztalata. — Amíg önálló cigánycsoportunk nem volt, addig iskolai előkészítőt tartottunk nekik. Rendkívül hiányosak a hatévesek ismeretei is — elsősorban a beszélgetés, a környezetük megismerése megy nehezen. Volt olyan gyerek, aki a háziállatok közül csak a lovat tudta megnevezni... Vagy az ősszel: egy kislány keservesen sírni kezdett, ölbe vettem, vigasztaltam, ő meg csak azt hajtogatta: májó, májó. Ismerem a cigány nyelvet, de így sem volt könnyű kitalálni, hogy kenyeret kér — ami cigányul: máró. A férjem csatornaőr, jól ismeri a cigány családokat, az ő révén én is. Tudom a családok ragadványnevét is, ismerem körülményeiket... Hosszú copfos kislány lép be az ajtón, mamája — mosolygós, hétköznapiasan öltözött fiatalasszony — súgja neki: „Köszönj, Ágika!” A lányka magához szorítva egy kispárnát — elrebegi: „Jó reggelt kívánok, szervusztok kispajtások!” A többi kórusban viszonozza a köszönést. — Már a csoport felének van otthonról kispárnája! — mondja Borzovánné, amikor Ágika is elvegyül társai között. — Ez is van olyan eredmény, mint például az: a gyerekek többsége megtanult játszani! Furcsának tűnik, de így van: nem tudtak. Otthon, a rendkívül ingerszegény környezetben nem tanultak mást, mint egy darab fával, kővel játszogatni. Itt a képeskönyveket csak tépni tudták az első időben: kértem hát a fiamtól (a művelődési ház vezetője és könyvtáros) kiselejtezett mesekönyveket — kezdjék azon az ismerkedést... Ma már szépen bánnak a könyvekkel — és szeretik a meséket, képeket. A többi játékot pedig csak szétszedni és szétszedni akarták folytonton. Sok mindent elrontottak, míg megtanultak összerakás játékokkal foglalkozni, autót tologatni, építeni. Félreállunk az ajtóba. Foglalkozás kezdődik. Előkerülnek a bábok, az óvó néni a kezére húzza őket, s a fekete szemek kikerekednek, elnyílnak a szájak ... Az óvó néni egyszemélyes bábszínháza roppant sikert arat, az apróságok körbefogják, a térdét ölelik, ruháját húzgálják: még, még... (tarnavölgyi) Hintaló és építőkocka. 1978. március 15. KISVÁRDA az Ünnepi klubhetek Politikai nagygyűlésen nyitják meg Kisvárdán a március 15-től április 4-ig tartó ünnepi klubheteket. Délelőtt bonyolítják le a FIN Kupa versenyeit, amelyen a városi KISZ-alapszervezetek és ifjúsági klubok fiataljai vesznek részt. A klubhetek rendezvényei közt a kisvárdai városi menetdalverseny és a politikai dalfesztivál már hagyományos program. A baktalórántházi ifjúsági napra is elmennek március 21-én. Itt koszorúzás és a hálastaféta keretében megemlékeznek a forradalmi hősökről. A klubhetek rendezvényei közt városi-járási vers- és prózamondó versenyt tartanak, a kulturális szemle döntőjét is ekkor rendezik a néptánccsoportok, pávakörök, irodalmi színpadok, színjátszó körök, népi zenekarok és beategyüttesek részvételével. Napirenden a gyermekélelmezés Zsúfolt konyhák, zsíros ételek Milyen az ételválaszték? Hogyan tudnak eleget tenni a korszerű táplálkozás követelményeinek? Milyen az üzemi konyha felszereltsége? Megfelel-e a konyhák, raktárak és előkészítő helyek tisztasága az egészségügyi előírásoknak? Ilyen és hasonló kérdésekre kerestek választ a népi ellenőrök megyénk 5 járásának 33 óvodai, általános és középiskolai napközi otthonában, illetve kollégiumában. Néha kevés, néha sok A tapasztalatokat a legtömörebben úgy lehet megfogalmazni, hogy — bár a konyhák kapacitásának kihasználtsága községenként nagy eltéréseket mutat — összességében zsúfoltak, mintegy 2000-rel többen étkeznek, mint amennyinek főzni lehetne, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a gyermekétkeztetés helyzetét. Az sem szerencsés dolog, hogy az intézmények vezetői nem szabályozzák a vendégétkeztetést. A konyhák felszereltsége, gépesítettsége — egy-két kivételtől eltekintve — nem kielégítő. Hiányoznak a legalapvetőbb felszerelések, a nagykállói napköziben még az evőeszközből sincs elég. Kállósemjénben 3 gőzüst helyett egy üzemel, három gáztűzhely annyira szétégett, hogy már használhatatlanná vált. Üzemképtelen hűtőszekrények vannak a baktalórántházi gimnáziumban, nem kielégítő a hűtőkapacitás a balkányi iskola konyháján, de még a nagy kapacitású konyhákból is hiányzik a burgonyakoptató, a kenyérszeletelő. Nem minden konyhánál használják rendeltetésszerűen az előkészítő helyiségeket, de a Tiszalöki 2. számú Óvodában nincs is előkészítő, Kótajban mosogatóként használják, Kállósemjénben a mosogatót használják előkészítőnek. Tálalás hokedlin Általános volt a népi ellenőröknek az a megállapítása is, hogy az étkezők létszámához viszonyítva kicsik az étkezőhelyiségek. Ez hátráltatja az étkeztetés gyors lebonyolítását és a konyhai dolgozók munkáját. Különösen sok gondot okoz az étkezőhelyiségek nagysága a napközi otthonos óvodákban, hiszen szükségmegoldásként a foglalkoztató termeket is felhasználják étkeztetésre. Külön szót érdemelnek a székelyi állapotok, ahol az alapvető közegészségügyi követelményeket sem tartják meg. A tálalást egy hokedlin elhelyezett edényből végzik, s ez forrázási veszélyt rejt magában. Még súlyosabb forrázási veszélyforrás, hogy közönséges háztartási rezsón melegítik a vizet a foglalkoztatóban és szennyezett a mosogatásra használt víz is. A mosogatást a folyosón végzik, az óvoda előkészítő helyiségében oldják meg a takarók és szennyes konyharuhák mosását. Mivel az étkeztetés nem a konyha mellett történik, az ételt fedetlen kétkerekű kocsin szállítják a napközibe. A Tiszalöki 3-as számú Óvodába kerékpáron, a nyírkércsi óvodába nyitott triciklin, a napközi óvodába kézikocsival viszik a készételt a gyermekeknek. A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a legtöbb helyen nem a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően főznek: zöldfőzelékek, különböző vitaminokat tartalmazó ételek csak elvétve fordulnak elő. Étrendjeikben legtöbbször a sertés- és marhahús fordul elő, a köretek között a burgonya és a tészta dominál. Kevés a baromfi, a hal, a legritkábban fordul elő, magyarul az ételek zsírosak, inkább felnőttek részére készülnek. A tej „fehér holló“? Hasonlóan kedvezőtlen képet fest a vizsgálat a tej és tejtermékek felhasználásáról is, csak elvétve találtak ilyenfajta ételeket az étlapon. Gyümölcsételek is legfeljebb szezonban kerülnek a gyerekek asztalára. Milyen következtetések levonására ad alkalmat a népi ellenőrök vizsgálata? Arra, hogy a legtöbb óvodai, iskolai napközi otthonban csak jelentős anyagi ráfordítással lehetne változtatni a helyzeten, s erre csak kevés helyen van lehetőség. De vannak olyan gondok is — ilyen például a higiénia, az étrend összeállítása —, amely nem pénzt, hanem nagyobb gondosságot, a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembe vételét igényli. Legalább ezeken kellene sürgősen változtatni. Balogh József