Kelet-Magyarország, 1981. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET HAZAI TÁJAKON Új múzeum Debrecenben Debrecenben Borsos József neves városépítész (ő tervezte többek között az első hazai krematóriumot) vénkerti házában, nem messze a Déri Múzeumtól, nyílt meg ez év januárjában a „Debrecen és a magyar irodalom” című állandó kiállítás. Csaknem öt évszázad irodalmát e szűk helyen bemutatni: a kiállító eszközök tervezőjének és a rendezőnek a mesteri munkája. Debrecen múltja méltó erre a bemutatásra. Huszár Gál nyomdája 1561-től hazánk legrégibb folyamatosan dolgozó üzeme, s magyar nyelvű nyomtatványai irodalmi nyelvünk letéteményesei, megerősödésének vívmányai. A jobbágygyermekeket felnevelő kollégium a felvilágosodás fellegvára, élén Csokonaival. Kölcsey, Petőfi, Arany otthon volt Debrecenben. A „szabadságharc fővárosa” nem feledkezhetett meg Kossuthról, Jókairól sem. Az emeleti kiállítóteremben a századforduló és a 20. század jeleseivel találkozunk. A tudomány vára ekkor még a kollégium. Itt tanul Ady Endre, ide jár Móricz Zsigmond Légy jó mindhaláligjának gyermekhőse, Nyilas Misi, Debrecenből indul Tóth Árpád, Szabó Lőrinc. Oláh Gábort lehúzza (éppen napjainkban világított be ebbe a roppant küzdelembe Tóth Endre kitűnő könyve Oláh Gáborról), Gulyás Pál felülkerekedik, Juhász Géza szellemi patrónus lesz már egyetemi katedrája előtt is. A kiállítás e harmadik csoportja bemutatja a Csokonai-kör és az Ady Társaság bátor és sokoldalú kísérleteit. Debrecen irodalmi múzeuma 1945-ig vezet el bennünket. Sokat emlegetett világ ez, a kollégium gyűjteménye is felsorakoztatja a múltját. Mégis igen sok meglepetést hoz számunkra, hogy a Csokonai- és Fazekas Mihályemlékekre figyelmeztessünk. A magyar irodalmi múlt minduntalan előretörő vonulata ez, s a kiállítás három csoportja valóban a magyar művelődéstörténet hőskora. Még mindig van bennük felfedeznivaló. A múzeum kézirattára és relikviái lehetővé teszik a tudós kutatómunkát is. Ne sajnáljunk még egy jó negyedórát, hogy a Margit utcában meglátogassuk a Holló László-emlékházat. ____ Koczogh Ákos A vénkerti ház. Részletek a kiállításról. (MTI fotó — KS) mint múzeum. Fényképek Jókai Hózról Tanulmány Latinovits Zoltánról Az év második felében több újdonsággal jelentkezik a Népművelési Propaganda Iroda. Tavaly József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából adta közre a költőről készült fotókat tartalmazó kötetet, s a sorozat második részeként a napokban kerül forgalomba a Jókai Mórról készült összes fényképet közreadó könyv. A képek mellett a fotók keletkezésének történetét is ismerteti a kiadvány. A sorozatban a tervek szerint ez évben Karinthy Frigyes fényképeit is közreadják. Nemrég szó érte a könyvkiadást, hogy nem követi elég rugalmasan a múzeumok programját, azaz a kiállításokhoz kapcsolódóan kevés művészeti album, mappa jelenik meg. A kritikát megszívlelve a Népművelési Propaganda Iroda a Szépművészeti Múzeummal együttműködve elkészítette a Rembrandt évszázada, valamint a XX. századi grafikák című mappát. E kiadványok a kiállítások húsz-húsz művének reprodukcióját tartalmazzák. Újabb kötetekkel gyarapodik a Filmbarátok kiskönyvtára könyvfüzér. A napokban két magyar rendezőről — Bacsó Péterről és Kovács Andrásról — készített monográfia kerül a könyvesboltokba, s elhagyja a nyomdát az a két füzet, amely Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán művészi pályafutását ismerteti. Az NPI színháztörténettel foglalkozó sorozata a színházművészet nagyjainak állít emléket, s feldolgozza a magyar színházak világát. A Várkonyi Zoltán-kötet után az idén közreadják a Gellért Endréről, valamint a kaposvári színházról szóló műveket. 1981. július 12. FILMJEGYZET Reflezte: John Halas Díszes kiállítású meghívót kaptam nemrégiben. A levélben John Halas és Joy Bathelor invitáltak vetítésre, méghozzá — szó szerint idézem — „a világon először digital computer technikával készült film, a Dilemma bemutatójára”. Természetesen eleget tettem a meghívásnak, ahhoz azonban, hogy élményeimről beszámoljak, szólnom kell néhány szót arról: ki is John Halas és Joy Bathelor? Meg arról is: milyen szerepet játszottak ők ketten — elsősorban Halas, a férj — a rajzfilmművészet egyetemes történetében? És meg kell magyarázni azt a különleges technikai eljárást, melyet az örökifjú mester, a hetvenedik életévéhez közeledő élő klaszszikus kísérletezett ki első ízben. A Hét június 7-i adásában John Halas a következőket mondotta a kamera előtt: „Először is bocsánatot kérek. Miután ötven évvel ezelőtt mentem Angliába, a magyarom egy kissé rozsdás. Miért mentem el? Hát meghívtak. Meglátták a filmet, amit csináltam és hirtelen egy levél volt előttem: jöjjön Angliába! És egy fiatalember — 22 éves voltam — nem mondja azt, hogy nem, köszönöm szépen. Én ugortam és kimentem.” Itt most már célszerű lapozgatnunk a lexikonban az évek és az adatok pontosítása érdekében. John Halas ugyanis — meglepő az ilyesmi — egyáltalán nem fiatalítja magát, felfelé kerekíti az esztendőket. Még nem telt el teljesen fél évszázad a „nagy kaland” kezdete óta, ami viszont a beérkezést illeti, gyorsan és tüneményes gyorsasággal ívelt fel a karrier. Halász Jánosból azért lett John Halas, mert a roppant ambiciózus kezdő művész végleg letelepedett a szigetországban. Színes rajzfilmeket rendezett — itthon sokkal szerényebbek voltak akkoriban a lehetőségek —, s kísérletező hajlamait is kiélhette. Ő volt az első technicolor eljárással készült angol film producere. Nem sokkal később — immár babérok birtokában és a szükséges anyagiakkal felvértezetten — John Halas vállalatot alapított. Társnak feleségét, Joy Bathelort választotta. Azóta is együtt dolgoznak — pedig közben több mint négy évtized telt el. Munkásságuk — olvasom az Új Filmlexikonban — mind mennyiségi, mind művészi tekintetben nagy lendületet adott az egész angol rajzfilmgyártásnak. Walt Disney írta a rajzfilm egyik első — sikerekben és eredményekben gazdag — fejezetét. A koronázatlan király mellett azonban felnőtt és helyet követelt magának az a nemzedék is, mely másfajta esztétikai és ízlésbeli normák alapján alkotott. Nagyjából három elvet érvényesítettek az utódörökösök (vetélytársakat is írhatnék, hiszen többen közülük, így John Halas is, még Disney fénykorában tértek el a hagyományos felfogástól). Nem annyira a szép rajzokat — és a tökéletes technikai megoldásokat — erőltették, mint inkább a karikaturisztikus szemléletet. A Hófehérkében, a Bambi-ban, s a többi „disney”-ódában minden részlet naturális pontossággal kidolgozott. Az új csapáson haladók sokszor a jelzésekkel is megelégedtek. Ugyanakkor egyáltalán nem a kicentizett dramaturgia a meseszerűség, a didaktikus szándék dominált az új típusú rajzfilmekben: ezek helyét mind gyakrabban a filozofikus mondanivaló, a társadalomkritikai szellem, az összetett gondolat foglalta el. S az említett sajátosságokkal függ össze az a harmadik ismérv, mely alapján az új rajzfilm-avantgarde élharcosait rokoníthatjuk. Az állandó változás, a szüntelen kísérletezés, a folytonos előbbrelépés igényéről van szó. Walt Disney filmjei rendkívüli módon hasonlítanak egymáshoz. Norman McLarené, Dusán Vukoticé, Jean Image-é (mellesleg utóbbi is magyar származású) egyáltalán nem. De térjünk vissza John Halas munkásságára, ő forgatta az első angol sztereo rajzfilmet, az első angol bábfilmet és most megint megelőzött másokat a digital computertechnika kipróbálásával. Ennek a találmánynak egyébként az a lényege, hogy a programozott mozgást rögzíti. Ugyanúgy „élnek” a színek és a vonalak a celluloidszalagon, mint a tradicionális rajzfilmben, csak éppen a gép is segítette elrendeződésüket. A Dilemma, a világ legelső computerfilmje angol —magyar koprodukciónak is nevezhető, mivel megteremtésében — ezt a tényt John Halas külön kiemelte televíziós interjújában — Kass János is részt vett. Kerek sztorija, fordulatos cselekménye nincs a Dilemmának, problematikája azonban rendkívül időszerű. Az ember és az alkotás kapcsolatáról szólnak a bravúros képek; a művész tépelődésének folyamatát rögzítik — azt a vágyat és szándékot, hogy maradandó élményt nyújtson. A figurák „szétesnek” és a lehető legváltozatosabb formában élednek újjá. Így lesz a kis világból nagy világ és érvényesül az Örök Mozgás dialektikája. Hangulatosak és szellemesek John Halas további művei is, melyek az érdeklődők előtt megelevenedtek. Az öt, melyben a lábujjak mozgalmas életét látjuk. Az Autománia korunk egyre terjedő civilizációs betegségéről szól. A Kutyafürdetés bájosabbnál bájosabb képi és nyelvi gegekkel telített. Az „idegenbe szakadt hazánkfia” kifejezésnek enyhén pejoratív a tartalma. John Halast éppen ezért ne is illessük ezzel a jelzővel. A kiváló rajzfilmművész egész életével és pályájával bizonyította, hogy — angol állampolgársága ellenére — egy kicsit közülünk való. Veress József Az ünnepi könyvhét forgatagától távol, különösebb hírverés nélkül látott napvilágot Fábián Zoltán újabb könyve, a Mesterek és kapcsolatok. Megjelenése nem emelkedett hazai irodalmunk különösebb eseményévé. A kis alakú kötet alig több, mint tíz ív terjedelemben a szétszórt termésekből összekötött válogatást — esszéket, tanulmányokat, riportokat — tartalmaz, szervesen illeszkedve Fábián Zoltán eddigi, az élő emberi sorsok valóságát megjelenítő erővel fölmutató alkotásai (Ítélet, Vízipálma) sorába. Az újabb kötet egész irodalmunk sodrásához, a szocialista realizmus erősítésének folyamatához illeszkedik. Fábián Zoltán széles körű tájékozottsága, nagy tárgyi tudása birtokában mind az emberi magatartásvizsgálat, mind az irodalom szerepéről általános érvényű gondolatok megfogalmazásával az emberi megismerés szükségességét, tűnődésre késztető szándékait motiválja. Vallomáskényszer fűtötte feladatvállalását a kötet bevezetőjében fogalmazza meg: „ ... Az irodalomnak, művészetnek egyetlen „mágikus” tartalma maradt: az ember. Meg kell értenünk önmagunkat, meg kell találnunk önmagunk megismerésének kútfőit, itt ezen a végtelenbe röpített földgolyón...” A könyv sok műfajú írásaiból a tényszerű adatközlés, a személyes hangvétel és kitárulkozás nyomán építhető föl a szerző belső világa, életét és életvitelét meghatározó környezete. A gyermekélet mese-valóság összhangja, a család szelleme és légköre, a diákkor eszmélése, a felnőttkor munkásévei, a munkatársi és baráti kapcsolatok mind-mind a múlt- és jelenbeli érzelemvilág forrásai, s az indulattól fűtött permanens megismerést fölvállaló érett férfi magatartásának determinánsai. Már a cím is a tartalom kettős rétegét ígéri: összefüggést teremtő erővel a személyes sorsot is befolyásoló, példát adó elődök etikus értékeinek realista számbavételét, s az életműveikkel termékenyen ható rokon művészek eszméiben az eszményi fölmutatását. Egy-egy találkozás, személyes emlék képeinek rajzolata már-már dokumentáris pontosságú (Megfagy az egek könnye), de a láttatás, a szellemiség megidézése a továbbgondolás igényének felkeltését is serkenti (Gyökérnövesztés). Így az emlékek, kapcsolatok megidézésének pontossága, az olvasó szellemi erőinek igénybevétele nem lett hiánycikk. Fábián Zoltán érzi, tudja és áhítóan szép szavakkal adja vissza személyes emlékei, élete keserűségeit, fájdalmait (Szabó Pál, Darvas József, Simon István fájdalmas távozását), de üdvösséget és harmóniát sugárzóan képes szólni — és eközben gondolkodási irányultságot, sodrást megszabva — nemzeti kultúránk géniuszairól (Ady Endre, Bartók Béla, Kodály Zoltán) is. Nemzeti kultúránk elhunyt nagyjairól szól. A személyes emlékek és műveik hatásá- nak megidézésével, lírai hangvétellel. Formailag is jól felépített írásaiból mélységes humanizmus és optimizmus árad. A végtelenből megmérhető időt idézi, bemutatja a véges emberi élet megújuló küzdelmeinek hullámzásait, de a harmóniát teremtő embererő humanista értékeinek fölmutatásával a túlélés, a továbbélés lehetséges módozatait emeli ki. A fegyvert nem lehet és nem szabad letenni! Az író fegyvere az írott szó, a színészé az élő beszéd, a zeneszerzőé a dallam. Mindegyik ugyanakkor pillér, mely a humanizmusból sarjadó eszme múlt-jelen -jövendő szakaszait átívelő hídját emeli. Az eltérő műfajú írások korszerű lehetőséget nyújtanak a közelmúlt megidézésére, a szembenézésre. Valamennyi írás a történelmi tudatú irodalom sodrában a nemzeti önismeret emelését, a nemzet emlékezését segíti. Formai megoldásában az emlékek, példák, kapcsolatok alapszituációi köré építi a szerző személyes nézeteit. Egy-egy műfajon belül maradva is sikerült minden erőszakoltság nélkül összekapcsolni a helyzetszituációt, a gondolatot és az eszmét. Az epikus sodrás pedig segítette, hogy az egymást segítő írások (riportban, esszében egyaránt) egyenletes gondolati szinten maradjanak, s végigvitt gondolatmenetei a tartalmi-formai egybeesés útján messze előre mutató tanulságok hordozói legyenek. (Új Aurora — Békéscsaba, 1981.) Miklós Elemér Mesterek és kapcsolatok