Kelet-Magyarország, 1982. május (39. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
1982. május 1. Kelet-Magyarország Kitüntetett szabolcsi kollektívák KÉT SZOMSZÉDVÁR A szépen megmunkált föld, az aprómorzsás felület, az asztallap simaság jelzi a gondos munkát. Bármerre néz az ember, ilyen a tiszavasvári határ. Most vetnek. Hűvös, szeles időben, hideg talajba hull a hibrid kukorica. Szükségből, kényszerből cselekednek így, mert múlik az idő. Nem lehet tovább várni a napfényre, a melegre, a kedvezőbb feltételekre. Köblös Sándor, a Tiszavasvári Munka Tsz párttitkára mondja erről: — Ez megint rendkívüli helyzet számunkra. Most ilyen előzmények után kell majd jó kukoricát termelni. Rendkívüli helyzetek, rossz előzmények mindig vortak. Ilyen a mezőgazdaság. Még a határjárás előtt beszélgettünk arról, miként lett ismét Kiváló Termelőszövetkezet a Munka. — Mondhatom azt is, hogy jó a fegyelem, jó a vezetés, törődünk az emberekkel, de még jobb, hogy termelési rendszerben termelünk. Fantasztikusan nagy a technikai színvonal és az embereink felnőttek ehhez. Ha kell, ha szükség van rá éjjel-nappal mennek. De vannak gondjaink is, ebből a legnagyobb a már elért eredményeket túlszárnyalni. Eredmények? 1975-ben 29 mázsa búzát arattak egy hektárról, tavaly 52 mázsát. A kukoricatermés hat éve mára hatvan mázsa körül van és a kényes, sokat érő borsó is 26,3 mázsás átlaggal fizetett. Mondom a párttitkárnak, ne idézzünk sorszámot, nem akarok statisztikát készíteni. — Jó. De azt még írjuk fel, 1980-ban 6 millió forint volt a nyereség, tavaly már 10 millió forint. Háromszáz dolgozó tagja van a szövetkezetnek és az egy főre jutó jövedelem az elmúlt évben már meghaladta a 47 ezer forintot. Akarunk, de nem tudunk a számoktól szabadulni. A jegyzetfüzetbe kerül az is, a Kiváló címet a Munka Tsz egymást követően most kapta meg harmadszor. És azelőtt? — Azelőtt. Mármint 1975 előtt állandóan szanáltak bennünket. Akkor következett a vezetőségváltás, és váltottunk a szemléletben, a gondolkodásmódban. Kezünkre játszott ebben az is, hogy felnőtt egy új generáció. Már kilencven a fiatalok száma. Nem mondom, van velük gondunk, de mi ez ahhoz képest, hogy szorgalmasak, hogy az új technikát, technológiát velük, általuk tudjuk a legjobban alkalmazni. A tiszavasvári tsz tehát ismét kiváló lett. De kiváló most, történetében először a Tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezet is. Szomszédvár. A két iroda csak kőhajításnyira van egymástól, de az együttműködésben, az eredményekben még ennyi sincs a távolság. Nem rivalizálnak. Molnár Gyula főagronómus szerint: — Tudjuk, látjuk egymás eredményeit, de minket elsősorban az ösztönöz, hogy erőnkhöz, lehetőségünkhöz mértért elérjük azt, amit lehet. Hogy mi tette nyereségessé a gazdálkodást és hogyan értük el a kiváló címet? Először is a termelési érték egy év alatt 18 százalékkal, 9 millió forinttal nőtt. A nyereség 3 millióról több mint 60 millió forintra alakult. Emögött szerintem kemény munka van. A tsz-tagok érdeme, hogy mindent időben és főleg jó minőségben végeztünk el. Következzen most néhány termésátlag. Búzából 49,6 mázsa hektáronként, a kukorica 61,4 mázsával fizetett és a 110 hektár borsó rekordot döntött a 19,9 mázsával. (Egy évvel korábban 13 mázsa volt a hektáronkénti átlag.) Természetesen a hozamnövekedés önmagában még nem garancia a nyereségre és ennek legfőbb tudója Szabó András belső ellenőr. A költségek növekedése mérsékeltebb volt mint a termésátlagok emelkedése, sőt egyes növényeknél megtakarítások voltak. Erre példa a napraforgó. Ebből hektáronként a korábbi átlaghoz viszonyítva öt mázsával takarítottunk be többet, a termelési költségek viszont 5,6 százalékkal csökkentek. Ez a tiszta pénz. A tiszta pénz eredete és története mindenütt emberközpontú. Jó szakmunkásokra, szorgalmas gazdálkodókra és megfelelő ösztönzőkre van szükség. A Zöld Mezőben így van. A munkát nem csak megfizetik, premizálják, de meg is követelik, hogy a munka jó és kifogástalan legyen. Hamarosan ünnep lesz Tiszavasváriban a két termelőszövetkezetben. Kiérdemelten, szép tisztességben részesül a mozgalom, a kitartás és a tudás. Az ünnep után a folytatás következik. Erre most már a kiválóság is kötelez .. . Seres Ernő A tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezetben nagy teljesítményű tizenkét soros vetőgéppel vetik a kukoricát. SZÁLKAI PÉKER Emlékszem, élményszámba ment húsz évvel ezelőtt, amikor nagymamám sütötte házikenyeret ehettem, összehasonlíthatatlanul jobb íze volt a bolti kenyérnél, amelyet pedig szüleimtől kaptam. Gyerekfejjel nem értettem a különbséget, most pedig nincs már módom az összevetésre. Mert régen lejárt már a házi sütésű kenyerek korszaka, hiszen a boltokban a nap minden szakában és a legkisebb településeken is állandóan kapható kenyér. Akkor pedig miért kellene fáradságos munkával dagasztani, sütni. Különben is, a mostanság kapható kenyerek kiállják a legszigorúbb kritikát is. Területileg egy fél megye függ a Mátészalkai Sütőipari Vállalat munkájától. Szabolcs-Szatmár 600 ezer lakosából 270 ezer ember kenyér- és péksüteménnyel való ellátását oldják meg nap mint nap. Eredményesen. A vállalat tavaly tizenkét sütőüzemben :— Nyírlugostól Rozsályig — közel huszonkétezer tonna kenyeret sütött. Igaz, ez valamivel kevesebb a tavalyinál, ám az igényeknek megfelelően az egy kilogrammos kenyerek arányát nagy mértékben növelték. Hamar kedvelt lett az alföldi és a kukoricás kenyér Szatmár- Beregben is. A minimális csökkenés a lakosság takarékos fogyasztását tükrözi, a kilós kenyerek keletje viszont a szénhidrátokban szegényebb termék vásárlásának mutatója. Két évvel ezelőtt adták át a mátészalkai kenyérgyárat Ebben már országos viszonylatban is a legkorszerűbb gépekkel dolgoznak, s így csökkent a nehéz fizikai munka. vállalat az új üzemeit alagútkemencékkel, gyorsdagasztó és tésztafeldolgozó gépekkel, valamint kelesztővel látta el. Ilyen üzemekben öröm péknek lenni, s még a leggyengébb lisztből is jó minőségű kenyeret lehet sütni. A kenyér mellett természetesen megszámlálhatatlan mennyiségű péksütemény is kikerül a gyárból, sőt cukrásztermékek készítésével is foglalkoznak, összesen kilencvenhárom féle termékből választhatnak a vásárlók. A vállalatnál nem feledkeznek meg a szakmunkásképzésről sem. Tavaly -tízért- két ifjú sütőipari szakmunkás állt munkába, s jelenleg negyvenkét ipari tanulót képeznek. Az utánpótlás érdekében ösztöndíjat kötnek a fiatalokkal, ezzel is biztosítják a szakember-ellátottágot. A már ott dolgozóknak is biztosítják a továbbtanulás lehetőségét a rendszeres szakmunkásképzéssel. Az ellátás, a lakossági igények fokozódása megköveteli az állandó fejlesztést. Ennek egyik lépcsőfoka volt a vállaji termelőszövetkezettel közösen üzemeltetett sütőüzem beindítása. A mátészalkaiak a Győri Keksz- és Ostyagyárral is kooperálnak, aminek eredményeként Szatmár fővárosában jövőre megkezdik a különböző kekszek, nápolyik, töltött ostyáik gyártását. Az épület teljes elkészültéig az év közepétől Nyírbátorban ideiglenesen megindul a termelés. Az előzetes felmérések alapján nem lesz gond az értékesítéssel. A hatodik ötéves tervben összesen ötvenkilenc millió forintot fordítanak beruházásra, rekonstrukcióra, így többek között felújítják a csengeri, a nyírbátori, a baktalórántházi sütőüzemet, ami mind a mennyiség, mind a minőség javulása’ tekintetében előrelépést jelent majd. Ez a kép talán elegendő a Mátészalkai Sütőipari Vállalat munkájának felvillantására, az ott folyó termelésbe való bepillantásra. Nap mint nap 270 ezer ember meózza termékeiket, s hogy milyen sikerrel végzik munkájukat az ott dolgozók, azt bizonyítja a most első ízben elért Kiváló Vállalat megtisztelő Mindennapi kenyerünk A sütőipari vállalat mátészalkai üzemében a Vörös Csillag szocialista brigád műszakonként 150 mázsa jó minőségű kenyeret süt. (J. L.) Rongyszivttől a világhírig Kevés üzem büszkélkedhet szűkebb hazánkban olyan hírnévvel, mint a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet, melynek termékei eljutnak szinte a világ minden pontjára. A ma már másfél ezer embert foglalkoztató üzem éppen e napokban ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját, hiszen a"Szövetkezet ,15$ "elején kezdte meg a termelést, alig több mint harminc fővel. Az alapítótagok még emlékeznek az első termékekre, munkákra is: rongyszőnyeget, s paplanokat készítettek, gyöngyöt fűztek, a termelési érték pedig éppenhogy csak elérte a 2 millió forintot. Ebben az időben azonban már elindultak azok a hivatásukat rajongásig szerető szakemberek is, hogy összegyűjtsék az addig csak szűkebb körben ismert beregi, paszabi, cigándi mintákat. Czomba Pál, Petrovics Jánosné és társaik voltak az első fecskék, akik vállalták, hogy rendszerezik és továbbfejlesztik a vidék textilművészetének motívumkincsét. Jórészt nekik köszönhető az, hogy ma már Amerikától a Kanári-szigetekig majd mindenütt keresik, ismerik a beregi keresztszemes hímzést, a paszabi, cigándi szőttest. Ezek alapozták meg a szövetkezet hírnevét, most azonban már ennél jóval szélesebb a kollektíva tevékenységi köre. A menetközben végrehajtott korszerűsítéseknek, no meg a tervszerű szakmunkásképzésnek köszönhetően készülnek itt kötött és horgolt ruhák, pulóverek, de jelentős mennyiségű tőkés bérmunkát is vállal évről évre a szövetkezet. Múlt évi 100 milliós termelésükből például a tőkés megrendelés alapján készülő cikkek értéke meghaladta a 15 millió forintot. A népművészeti termékek — blúzok, ruhák, párnák, térítők, falvédők a húsz, míg a kötött és horgolt pulóverek, nadrágok és bébi overállok több mint 50 millió forinttal járultak a múlt évi terv sikeres teljesítéséhez. A nyírségi szövetkezetet korábban is gyakran emlegették a megye élenjáró üzemei között, a múlt esztendő azonban kiemelkedik a sikeres évek közül is. Termelési tervüket 11 százalékkal teljesítették túl, nyereségük pedig megközelítette a 17 millió forintot, ami csaknem a duplája a korábbi évinek. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a mennyiség növekedése mellett nem szólnánk a minőség javulásáról. A szövetkezetben ugyanis már korábban rájöttek, hogy a népművészet motívumkincseit felhasználó termék nemcsak áru, külföldre jutva hazánk hagyományőrző tevékenységének, szellemi életének követe is. S hogy megfelelően képviseljék hazánkat e termékek, arra biztosíték az a tíz népi iparművész, és a hét népművészet mestere, illetve ifjú mestere, akik tervezték és tervezik a hímzett, szőtt termékeket. Harminc éves fennállása során nem kevesebb, mint nyolcszor kapta meg a kollektíva a kiváló címet. Különösen az elmúlt nyolc év hozott szép sikereket, ez idő alatt négyszer tüntették ki a szövetkezetét kiváló címmel. Legutóbb most, április 28-án... Balogh Géza A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet textil konfekció üzemében exportra készítenek női ruhákat, népművészeti blúzokat és szoknyákat. (GB) Bizalom — pénzügyekben ,i szalmazsákba, ki pedig takarékba rakja a pénzét. Szerencsére egyre több az olyan ember, aki az utóbbi helyet választja pénze biztonsága érdekében. Jó példa erre a nyírbélteki takarékszövetkezet, ahol a betétállomány — 1980-hoz viszonyítva — 26 százalékkal, tizenhatmillió forinttal növekedett. Ezzel megyei, sőt országos szinten is elsők lettek, s munkájuk eredményeként megkapták a Kiváló Szövetkezet címeit. A hogyanról Németh Ferencné, a nyírbélteki körzeti takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója így beszél: — Körzetünkhöz tizennégy község tartozik, a nyírbátori járás nagy része. Nem kevesebb, mint harmincezer ember lakik itt, s mondhatom úgy, takarékoskodik. Mert 7600 tagunk van és a betétkönyvek száma is eléri a 3100-at. A tagjainknak építkezésre, mezőgazdasági beruházásra,valamint személyi kölcsönt adunk. Tavaly öszszesen 17 millió kétszázezer forint kölcsönt adtunk tagjainknak. A lakosság bizalmát mutatja az évről évre fokozatosan emelkedő betétállomány. A múlt év végéig 75 és félmillió forint volt a betét, s ez az idei esztendő első három hónapjában kétmillióval emelkedett. A legnagyobb betét egy könyvben hatszázezer forint, de nem ritka a félmilliót érő könyvecske sem. — Az itt élő emberek is lakásra, gépkocsira, bútorra gyűjtenek — folytatja Némethné. — Leginkább az őszi, téli hónapokban duzzadnak a betétkönyvek, a kölcsönöket pedig tavasszal és nyáron veszik inkább igénybe. Ez így érthető is, hiszen a magas jövedelmet a háztáji és kisegítő gazdaságok adják, az építkezéseket pedig a tavaszi hónapokban kezdik. Mindezek mellett az ÁFÉSZ és a termelőszövetkezeti felvásárlások nagy részét is a takarékszövetkezet fizeti ki, a nyírbátori dohánybeváltóval pedig megállapodásunk van kifizetésre. Az állami biztosító megbízásából új biztosításokat kötünk, a díjakat is beszedjük. Úgy gondolom nyugodtan mondhatom: napjainkban az emberek meghatározott céllal takarékoskodnak, s szívesen igénybe veszik szolgáltatásainkat. Sipos Béla