Kelet-Magyarország, 1982. május (39. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

1982. május 1. Kelet-Magyarország Kitüntetett szabolcsi kollektívák KÉT SZOMSZÉDVÁR A szépen megmunkált föld, az aprómorzsás felület, az asztallap simaság jelzi a gon­dos munkát. Bármerre néz az ember, ilyen a tiszavasvári határ. Most vetnek. Hűvös, szeles időben, hideg talajba hull a hibrid kukorica. Szük­ségből, kényszerből cseleked­nek így, mert múlik az idő. Nem lehet tovább­ várni a napfényre, a melegre, a ked­vezőbb feltételekre. Köblös Sándor, a Tiszavasvári Mun­ka Tsz párttitkára mondja erről: — Ez megint rendkívüli helyzet számunkra. Most ilyen előzmények után kell majd jó kukoricát termelni. Rendkívüli helyzetek, rossz előzmények mindig vortak. Ilyen a mezőgazdaság. M­ég a határjárás előtt beszélgettünk arról, miként lett ismét Ki­váló Termelőszövetkezet a Munka. — Mondhatom azt is, hogy jó a fegyelem, jó a vezetés, törődünk az emberekkel, de még jobb, hogy termelési rendszerben termelünk. Fan­tasztikusan nagy a technikai színvonal és az embereink felnőttek ehhez. Ha kell, ha szükség van rá éjjel-nappal mennek. De vannak gondja­ink is, ebből a legnagyobb a már elért eredményeket túl­szárnyalni. Eredmények? 1975-ben 29 mázsa búzát arattak egy hek­tárról, tavaly 52 mázsát. A kukoricatermés hat éve mára hatvan mázsa körül van és a kényes, sokat érő borsó is 26,3 mázsás átlaggal fizetett. Mon­dom a párttitkárnak, ne idézzünk sorszámot, nem akarok statisztikát készíteni. — Jó. De azt még írjuk fel, 1980-ban 6 millió forint volt a nyereség, tavaly már 10 millió forint. Háromszáz dol­gozó tagja van a szövetkezet­nek és az egy főre jutó jöve­delem az elmúlt évben már meghaladta a 47 ezer forintot. Akarunk, de nem tudunk a számoktól szabadulni. A jegyzetfüzetbe kerül az is, a Kiváló címet a Munka Tsz egymást követően most kap­ta meg harmadszor. És az­előtt? — Azelőtt. Mármint 1975 előtt állandóan szanáltak ben­nünket. Akkor következett a vezetőségváltás, és váltottunk a szemléletben, a gondolko­dásmódban. Kezünkre­ ját­szott ebben az is, hogy fel­nőtt egy új generáció. Már kilencven a fiatalok száma. Nem mondom, van velük gondunk, de mi­ ez ahhoz ké­pest, hogy szorgalmasak, hogy az új technikát, technológiát velük, általuk tudjuk a leg­jobban alkalmazni. A tiszavasvári tsz tehát is­mét kiváló lett. De kiváló most, történetében először a Tiszavasvári Zöld Mező Ter­melőszövetkezet is. Szomszéd­vár. A két iroda csak kőhají­­tásnyira van egymástól, de az együttműködésben, az eredményekben még ennyi sincs a távolság. Nem rivali­zálnak. Molnár Gyula főag­­ronómus szerint: — Tudjuk, látjuk egymás eredményeit, de minket első­sorban az ösztönöz, hogy erőnkhöz, lehetőségünkhöz mértért elérjük azt, amit le­het. Hogy mi tette nyeresé­gessé a gazdálkodást és ho­gyan értük el a kiváló címet? Először is a termelési érték egy év alatt 18 százalékkal, 9 millió forinttal nőtt. A nyere­ség 3 millióról több mint 6­0 millió forintra alakult. Emö­­gött szerintem kemény mun­ka van. A tsz-tagok érdeme, hogy mindent időben és fő­leg jó minőségben végeztünk el. Következzen most néhány termésátlag. Búzából 49,6 mázsa hektáronként, a kuko­rica 61,4 mázsával fizetett és a 110 hektár borsó rekordot döntött a 19,9 mázsával. (Egy évvel korábban 13 mázsa volt a hektáronkénti átlag.) Ter­mészetesen a hozamnöveke­dés önmagában még nem ga­rancia a nyereségre és ennek legfőbb tudója Szabó András belső ellenőr.­­ A költségek növekedése mérsékeltebb volt mint a ter­mésátlagok emelkedése, sőt egyes növényeknél megtaka­rítások voltak. Erre példa a napraforgó. Ebből hektáron­ként a korábbi átlaghoz vi­szonyítva öt mázsával taka­rítottunk be többet, a terme­lési költségek viszont 5,6 szá­zalékkal csökkentek. Ez a tiszta pénz. A tiszta pénz eredete és története mindenütt ember­­központú. Jó szakmunkások­ra, szorgalmas gazdálkodókra és megfelelő ösztönzőkre van szükség. A Zöld Mezőben így van. A munkát nem csak meg­fizetik, premizálják, de meg is követelik, hogy a munka jó és kifogástalan legyen. Hama­rosan ünnep lesz Tiszavasvá­­riban a két termelőszövetke­zetben. Kiérdemelten, szép tisztességben részesül a moz­galom, a kitartás és a tudás. Az ünnep után a folytatás következik. Erre most már a kiválóság is kötelez .. . Seres Ernő A tiszavasvári Zöld Mező Termelőszövetkezetben nagy tel­jesítményű tizenkét soros vetőgéppel vetik a kukoricát. SZÁLKAI PÉKER Emlékszem, élményszámba ment húsz évvel ezelőtt, ami­kor nagymamám sütötte há­zikenyeret ehettem, összeha­sonlíthatatlanul jobb íze volt a bolti kenyérnél, ame­lyet pedig szüleimtől kap­tam. Gyerekfejjel nem értet­tem a különbséget, most pe­dig nincs már módom az össze­vetésre. Mert régen lejárt már a házi sütésű kenyerek korszaka, hiszen a boltokban a nap minden szakában és a legkisebb településeken is állandóan kapható kenyér. Akkor pedig miért kellene fáradságos munkával dagasz­tani, sütni. Különben is, a mostanság kapható kenyerek kiállják a legszigorúbb kri­tikát is. Területileg egy fél megye függ a Mátészalkai Sütőipari Vállalat munkájától. Sza­­bolcs-Szatmár 600 ezer lako­sából 270 ezer ember kenyér- és péksüteménnyel való ellá­tását oldják meg nap mint nap. Eredményesen. A válla­lat tavaly tizenkét sütőüzem­ben :— Nyírlugostól Rozsá­­lyig — közel huszonkétezer tonna kenyeret sütött. Igaz, ez valamivel kevesebb a ta­valyinál, ám az igényeknek megfelelően az egy kilogram­mos kenyerek arányát nagy mértékben növelték. Hamar kedvelt lett az alföldi és a kukoricás kenyér Szatmár- Beregben is. A minimális csökkenés a lakosság takaré­kos fogyasztását tükrözi, a kilós kenyerek keletje vi­szont a szénhidrátokban sze­gényebb termék vásárlásá­nak mutatója. Két évvel ezelőtt adták át a mátészalkai kenyérgyárat Ebben már országos viszony­latban is a legkorszerűbb gé­pekkel dolgoznak, s így csökkent a nehéz fizikai munka. vállalat az új üze­meit alagútkemencékkel, gyorsdagasztó és tésztafeldol­gozó gépekkel, valamint ke­­lesztővel látta el. Ilyen üze­mekben öröm péknek lenni, s még a leggyengébb lisztből is jó minőségű kenyeret le­het sütni. A kenyér mellett természetesen megszámlálha­tatlan mennyiségű péksüte­mény is kikerül a gyárból, sőt cukrásztermékek készí­tésével is foglalkoznak, összesen kilencvenhárom fé­le termékből választhatnak a vásárlók. A vállalatnál nem feled­keznek meg a szakmunkás­képzésről sem. Tavaly -tízért-­ két ifjú sütőipari­ szakmun­kás állt munkába, s jelenleg negyvenkét ipari tanulót ké­peznek. Az utánpótlás érde­kében ösztöndíjat kötnek a fiatalokkal, ezzel is biztosít­ják a szakember-ellátottágot. A már ott dolgozóknak is biz­tosítják a továbbtanulás lehe­tőségét a rendszeres szak­munkásképzéssel. Az ellátás, a lakossági igé­nyek fokozódása megkövete­li az állandó fejlesztést. En­nek egyik lépcsőfoka volt a vállaji termelőszövetkezettel közösen üzemeltetett sütő­üzem beindítása. A mátészal­kaiak a Győri Keksz- és Os­tyagyárral is kooperálnak, aminek eredményeként Szat­­már fővárosában jövőre meg­kezdik a különböző kekszek, nápolyik, töltött ostyáik gyár­tását. Az épület teljes elké­szültéig az év közepétől Nyírbátorban ideiglenesen megindul a termelés. Az elő­zetes felmérések alapján nem lesz gond az értékesítéssel. A hatodik ötéves tervben össze­sen ötvenkilenc millió forin­tot fordítanak beruházásra, rekonstrukcióra, így többek között felújítják a csengeri, a nyírbátori, a baktalóránt­­házi sütőüzemet, ami mind a mennyiség,­ mind a minőség javulása’ tekintetében előre­lépést jelent majd. Ez a­ kép talán elegendő a Mátészalkai Sütőipari Válla­lat munkájának felvillantá­sára, az ott folyó termelésbe való bepillantásra. Nap mint nap 270 ezer ember meózza termékeiket, s hogy milyen sikerrel végzik munkájukat az ott dolgozók, azt bizonyít­ja a most első ízben elért Kiváló Vállalat megtisztelő Mindennapi kenyerünk A sütőipari vállalat mátészalkai üzemében a Vörös Csillag szocialista brigád műszakonként 150 mázsa jó minőségű kenyeret süt. (J. L.) Rongyszivttől a világhírig Kevés üzem büszkélkedhet szűkebb hazánkban olyan hírnévvel, mint a Nyíregyhá­zi Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezet, melynek termékei eljutnak szinte a világ minden pontjára. A ma már másfél ezer embert fog­lalkoztató üzem éppen e na­pokban ünnepli megalakulá­sának 30. évfordulóját, hi­szen a"Szövetkezet ,1­5$ "ele­jén kezdte meg a termelést, alig több mint harminc fő­vel. Az alapítótagok még emlékeznek az első termé­kekre, munkákra is: rongy­szőnyeget, s paplanokat ké­szítettek, gyöngyöt fűztek, a termelési érték pedig éppen­­hogy csak elérte a 2 millió forintot. Ebben az időben azonban már­ elindultak azok a hiva­tásukat rajongásig szerető szakemberek is, hogy össze­­gyűjtsék az addig csak szű­kebb körben ismert beregi, paszabi, cigándi mintákat. Czomba Pál, Petrovics Já­­nosné és társaik voltak az első fecskék, akik vállalták, hogy rendszerezik és tovább­fejlesztik a vidék textilmű­vészetének motívumkincsét. Jórészt nekik köszönhető az, hogy ma már Amerikától a Kanári-szigetekig majd min­denütt keresik, ismerik a be­regi keresztszemes hímzést, a paszabi, cigándi szőttest. Ezek alapozták meg a szö­vetkezet hírnevét, most azonban már ennél jóval szélesebb a kollektíva tevé­kenységi köre. A menetköz­ben végrehajtott korszerűsí­téseknek, no meg a tervsze­rű szakmunkásképzésnek kö­szönhetően készülnek itt kö­tött és horgolt ruhák, puló­verek, de jelentős mennyisé­gű tőkés bérmunkát is vállal évről évre a szövetkezet. Múlt évi 100 milliós terme­lésükből például a tőkés megrendelés alapján készülő cikkek értéke meghaladta a 15 millió forintot. A népmű­vészeti termékek — blúzok, ruhák, párnák, térítők, fal­védők a húsz, míg a kötött és horgolt pulóverek, nadrá­gok és bébi overállok több mint 50 millió forintta­l já­rultak a múlt évi terv sike­res teljesítéséhez. A nyírségi szövetkezetet korábban is gyakran emle­gették a megye élenjáró üze­mei között, a múlt esztendő azonban kiemelkedik a si­keres évek közül is. Termelé­si tervüket 11 százalékkal teljesítették túl, nyereségük pedig megközelítette a 17 millió forintot, ami csak­nem a duplája a korábbi évi­nek. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a mennyiség nö­vekedése mellett nem szól­nánk a minőség javulásáról. A szövetkezetben ugyanis már korábban rájöttek, hogy a népművészet motívumkin­cseit felhasználó termék nemcsak áru, külföldre jut­va hazánk hagyományőrző tevékenységének, szellemi életének követe is. S hogy megfelelően képvi­seljék hazánkat e termékek, arra biztosíték az a tíz népi iparművész, és a hét népmű­vészet mestere, illetve ifjú mestere, akik tervezték és tervezik a hímzett, szőtt ter­mékeket. Harminc éves fennállása során nem kevesebb, mint nyolcszor kapta meg a kol­lektíva a kiváló címet. Külö­nösen az elmúlt nyolc év ho­zott szép sikereket, ez idő alatt négyszer tüntették ki a szövetkezetét kiváló címmel. Legutóbb most, április 28-án...­ ­ Balogh Géza A Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetke­zet textil konfekció üzemében exportra készítenek női ru­hákat, népművészeti blúzokat és szoknyákat. (GB) Bizalom — pénzügyekben ,­i szalmazsákba, ki pe­dig takarékba rakja a pénzét. Szerencsére egyre több az olyan ember, aki az utóbbi helyet választ­ja pénze biztonsága érdeké­ben. Jó példa erre a nyírbél­­teki takarékszövetkezet, ahol a betétállomány — 1980-hoz viszonyítva — 26 százalék­kal, tizenhatmillió forinttal növekedett. Ezzel megyei, sőt országos szinten is elsők let­tek, s munkájuk eredménye­ként megkapták a Kiváló Szövetkezet címeit. A hogyan­ról Németh Ferencné, a nyírbélteki körzeti takarék­­szövetkezet ügyvezető igaz­gatója így beszél: — Körzetünkhöz tizennégy község tartozik, a nyírbátori járás nagy része. Nem keve­sebb, mint harmincezer em­ber lakik itt, s mondhatom úgy, takarékoskodik. Mert 7600 tagunk van és a betét­könyvek száma is eléri a 3100-at. A tagjainknak épít­kezésre, mezőgazdasági be­ruházásra,­valamint személyi kölcsönt adunk. Tavaly ösz­­szesen 17 millió kétszázezer forint kölcsönt adtunk tagja­inknak. A lakosság bizalmát mu­tatja az évről évre fokozato­san emelkedő betétállomány. A múlt év végéig 75 és fél­millió forint volt a betét, s ez az idei esztendő első há­rom hónapjában­ kétmillió­val emelkedett. A legna­gyobb betét egy könyvben hatszázezer forint, de nem ritka a félmilliót érő köny­vecske sem. — Az itt élő emberek is lakásra, gépkocsira, bútorra gyűjtenek — folytatja Né­­methné. — Leginkább az őszi, téli hónapokban duz­zadnak a betétkönyvek, a kölcsönöket pedig tavasszal és nyáron veszik inkább igénybe. Ez így érthető is, hiszen a magas jövedelmet a háztáji és kisegítő gazdasá­gok adják, az építkezéseket pedig a tavaszi hónapokban kezdik. Mindezek mellett az ÁFÉSZ és a termelőszövetke­zeti felvásárlások nagy ré­szét is a takarékszövetkezet fizeti ki, a nyírbátori do­hánybeváltóval pedig meg­állapodásunk van kifizetés­re. Az állami biztosító meg­bízásából új biztosításokat kötünk, a díjakat is beszed­jük. Úgy gondolom nyugod­tan mondhatom: napjaink­ban az emberek meghatáro­zott céllal takarékoskodnak, s szívesen igénybe veszik szolgáltatásainkat. Sipos Béla

Next