Kelet-Magyarország, 1984. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

2 A cél: annyit fizessünk amennyit felhasználunk Melegvíz-órák a lakásokban? A cél: a központi fűtéses lakásokban minden család annyit fizessen a meleg vízért, amennyit abból felhasznált. Ennek megvalósításáról mi hír járja? — kérdeztük Kovács Ferenctől, a Szabolcs-Szatmár megyei Távhőszolgáltató Vállalat műszaki osztályvezetőjétől. A felhasznált meleg víz lakásonkénti mérésével és az ennek alapján történő díjfizetés bevezetésével országszerte komolyan foglalkoznak. Ugyanis az a tapasztalat, hogy a jelenlegi átalánydíjas elszámolás a lakosságot nem ösztönzi kellően a meleg vízzel való takarékosságra. Azonban a költségek (díj) lakásonkénti megosztása, az egyéni fogyasztáson, érdekeltségen alapuló elszámolás megvalósítása csak a minden egyes lakásban felhasznált víz mennyiségének és hőmérsékletének pontos ismeretében lehetséges. Mivel hazánkban nem gyártottak a meleg víz mérésére (megbízhatóan) alkalmas mérőket, a külföldről történő beszerzésük pedig rengeteg devizát vonna el a népgazdaságtól, ezért az Építéstudományi Intézet és a Fővárosi Finommechanikai Vállalat megbízást kapott melegvízáramlás-mérő készülék kifejlesztésére, gyártására, melynek prototípusa kész, sőt az üzemi próbája folyik. Az érzékelőből és kijelzőből álló készülék működését a vízkőlerakódás nem zavarja. Előnye, hogy a kijelzője az érzékelőtől messzebb — mondjuk a lépcsőházban is elhelyezhető. — A készülék széles körű alkalmazása éveket is igénybe vehet — folytatja Kovács Ferenc. — Nehezíti a bevezetését, hogy van olyan régi épület, melyben a készülékeket csak a ház teljes felújításakor célszerű elhelyezni, mert a mérők a vezetékek egy részének jelentős átalakításával építhetők be. Mindenesetre az újonnan tervezett, épített lakásokban a melegvízáramlás-mérők beépítésének lehetőségét biztosítani kell. A fűtésre felhasznált hőmennyiség lakásonkénti, fogyasztóként mérésének megoldása is folyamatban van. Hazánk megvásárolta a SCHINZEL mérőberendezés licencét. E készülékkel majdan a hőközpontokba beérkező víz és az általa szállított hőmennyiség mérhető. Ez fontos lépés lesz az illető hőközpont által ellátott területen lévő lakások, vállalatok és más hőfogyasztók által ténylegesen felhasznált hő méréséhez és az úgynevezett költségmegosztáshoz, azaz az általuk fizetendő díj fogyasztásuk szerinti megállapításához. De ehhez még az egyes helyiségekben lévő fűtőtestekre a velük leadott hőmennyiség mérésére, rögzítésére szolgáló eszközt is el kellene helyezni. Mindezek részletein az illetékes szervek még dolgoznak. Az említettek bevezetése révén — a számítások szerint — a fűtésre és melegvíz-szolgáltatásra fordított energia 30 százaléka megtakarítható. (cs) A HOLLAND, SVÁJCI ÉS NSZK partnerek után újabb megrendelőtől kapott megbízást a baktalórántházi VERTISZ Szövetkezet konfekcióüzeme. A svéd Wastgöta Textilindustri cég 1984. március elejei határidőre 8 ezer divatos női ruhára küldött megrendelést. Képünkön: Kiss Kálmánná meós a kész ruhákat minősíti. (Császár Csaba felv.) Csirkecomb a pulóverek között, „árvíz“ a mozgólépcsőn A vásárlók sen mint angyalik Nyírfa Áruház, csúcsforgalom. A gondolák között vevők, nézelődők százai. Hol ilyen, hol olyan értelemben gyakran beszélünk a kereskedőkről, de most hallgassuk meg őket: milyenek vagyunk mi vásárlók? Még mielőtt az általánosítás miatt bárki is megsértődne — másképpen fogalmazok: nézzünk a tükörbe: közöttünk vásárlók között milyenek (is) vannak? MAGHAJ A BUNDÁBAN — Nem mindenki angyal — önti tömör mondatba véleményét Gyurján Lászlóné, aki a Nyírfa Áruház konfekcióosztályán dolgozik. — A vevők a sok öröm mellett rengeteg bosszúságot is okoznak. A múltkor az egyik vevő levágta egy női blúz nyakkendőjét, s természetesen fizetés nélkül távozott. Egy nutriabunda zsebét teletömték napraforgó maghéjjal, s mi pirultunk, amikor valaki felpróbálta a bundát, belenyúlt a zsebébe, s megkérdezte: ez használt kabát? — A napokban csoportosítottam a gyereknadrágokat, hát az egyiken egy hatalmas rágógumi „díszelgett” — mondja Fenyvesvölgyi Jánosné —, de akkora, melyet valószínűleg vagy tíz rágógumiból sikerült valakinek összerágnia. A legnagyobb igyekezet mellett is a nadrágon maradt egy nagy folt. A pulóverek között pedig egy félig lerágott csirkecombot találtam. Az sem ritka, amikor egyes vevők egy bizonyos áruról leszedik az árcédulát, s a helyére egy olcsóbb áru céduláját ragasztják. Ha a pénztáros nem elég figyelmes, kár ér bennünket. ÓCSKA HELYETT ÚJAT — A magas sarkú cipőkről sokszor elviszik a sarokfoltot — folytatja Hegedűs Istvánná. — Azért, mert a saját cipőjén elkopott, nem akarja megjavíttatni, hát ily módon szerez egyet. Ezt nehéz észrevenni — majd később a polcokon. Mit csinálunk az ilyen cipőkkel? Elvisszük megjavíttatni. A maghéj-eltávolítással a cipőosztályon is van elég dolgunk. A múltkor meg egy kismamacipőben egy szakadozott üres pénztárcát találtunk. Aztán jönnek az ügyeskedők, akik például a bizományiban, vagy az ócskapiacon vesznek egy cipőt, s hozzák a Nyírfába becserélni. Azt mondják, itt vettem elveszett a blokk . .. Ugyan a bizományinak van bélyegzője, de azt nem mindig könnyű meglátni. Az ócska cipőjüket az áruházban hagyok, és az újban fizetés nélkül távozni igyekvők már rutinesetnek számítanak. — Más — szól Fenyvesvölgyi Jánosné —: egészségügyi okok miatt a fehérneműket nem szabad felpróbálni. Az egyik hölgynek megengedtem, hogy a melltartót egy ruhán keresztül mérje körül magán. Mire egy másik vásárló kérdéseire válaszoltam, az asszony a tükörben az új melltartóban már félpucéron illegett. De hasonló történt már fürdőruhával is. Ilyenkor mit lehet tenni? Nagyot nyelni és jó képet vágni. — Nemegyszer ért már bennünket a szemrehányás azért is — így Hargitai Tibor üzletvezető —, mert a W. C. javítás miatt zárva volt. De miért? Egyes vásárlók a villanykapcsolót leszerelik, ezzel komoly balesetveszélyt okozva. A múltkor emiatt két, szigeteletlen, áram alatt lévő vezeték lógott ki a falból. Egyszer eltörték a kézmosó kagylót, sőt még a vízvezetéket is. Akkor vettük észre, amikor a víz már a mozgólépcsőn folyt. Aztán a W. C.-tartályba pálinkásüveget, intim ruhadarabokat dobáltak. Hogy mindezt elkerüljük, nyomógombos öblítőrendszert csináltattunk. Azt meg egy valószínűleg szakember — szakszerűen kiszerelte, ellopta ... A TÖBBSÉG RENDES Beszélgető partnereim hangsúlyozzák: a vásárlók többsége kedves, rendes, azonban az említett tettek elkövetőit ismertté tenni nemcsak a kereskedők dolga, hanem mindannyiónké, valamennyiünkért. Már csak azért is, mert mi, megfelelő magaviseletűek vagyunk többen. Csak az a lényeg: figyeljünk, és ne legyünk tétlen szemlélők, cinkosan kacsintok. (cselényi) VÁLTOZÓ CSILLAGOK. Piszkéstetőn az MTA Csillagászati Kutatóintézetében, az obszervatórium csillagászai több mint két évtizede figyelik a változó csillagokat és a Tejútrendszert. Munkájukat három speciális távcső segíti. Közöttük az egyik hazánk legnagyobb — két méter tükörátmérőjük teleszkópja. Ezzel fotografálni, fotóelektromos észlelést és színképelemzést lehet végezni, az automatikus méréseket számítógép segíti. Az obszervatórium részt vesz az Interkozmosz-programban és tudományos tapasztalatokat cserél a szocialista országok csillagászaival. A képen: dr. Patkós László a Zeiss gyártmányú óriás távcsővel. (MTI fotó : Szabó Sándor felvétele — RS) Kelet-Magyarország a KÉPERNYŐstilla Megmondom mindjárt, hogy nekem majdnem tetszett a televízió egész szilveszteri műsora. A megszorítás arra vonatkozik, hogy egyrészt mintha kissé túltengett volna benne a dalos nosztalgiázás, másrészt a megszokottnál kevesebb volt benne a verbális humor. Láthattunk egy remekül aktualizált „Szuperbolát”, a Parabola szilveszteri külön kiadásában. Árkus József ezúttal önmagát is felülmúlta és a műsor jó megalapozója volt az emelkedő hangulatnak. Ugyancsak jót írhatok az Üdvözlet a tengerpartról című angol burleszkfilmről, mely sajátos humorú kacagtató viszontagságokat mutatott be egy kis társaság tengerparti nyaralásából.A tulajdonképpeni főműsor kicsit későn kezdődött, de legalább volt időnkmegvacsorázni. Régi tapasztalat, hogy az élő közvetítésekkel nemigen érnek fel az ún. konzerv,műsorok, bármilyen jók is legyenek egyébként. Nagyon jó ötlettel ezúttal a Pesti Vigadóból közvetítettek Vidám, zenés gálaestet hirtelenében nem is tudom, hogy kit emeljek ki a népes szereplőgárdából. Talán azonban annyit, mindenképpen hogy Antal Imre elemében volt és műsorvezetése „megemelte” a gyengébb számokat is. A színészek közül legjobban Huszti Péter kedves , magasan kultúrált színészi színvonalon előadott magánszáma tetszett a tévé népszerű bemondóinak közreműködésével. Alfonzó most is remek paródiát csinált. (Hála istennek, hogy még nem készül átadni a stafétabotot, mint ahogyan a Ludas Matyi jubileumi számában ezzel egybehangzóan nyilatkozott ...) Persze szívesen láttuk a többi szereplőt is. Anélkül, hogy igazságtalalan lennék, mégis hadd említsem meg külön is a — sajnos — elég ritkán látható Váradi Hédit, Sztankay Istvánt, rövid fellépésével Verebes Istvánt, no meg Sas Józsefet. Népes volt a rendezői, szerkesztői stáb is. Kalmár András főszerkesztésével és Herényi Imre rendezésével a műsor készítői és technikai munkatársailátni és hallani valóan beleadták apait-anyait, ahogyan mondani szokás. A produkciónak azonban éjfélkor korántsem lett vége, amit különösen jó megoldásnak tart Már azt is, hogy a szemlők egy része meg az únon belépők is együtt radtak egy kis stílszer, évi, jókedvű mulató. Méginkább azt, hogy vénézők milliói megvették a Vigadó gy. belső színtereit. Nemzennapi alkalom vet bemutatásukra, ismertesükre. Nos, mennyivel volt ez, mint a műterm kulisszás világa .Minél több ilyen egyenes, élő közvetítést kellene más helyszínekről is, hangulatban, jókedvben. A szilveszteri szórakozás nálunk — köztudottan — össznépi ügy. De hát ilyen „erőbedobás” nyilván csak egyszer lehet egy évben. (Vajon miért?) Mindent összegezve, igazi gála volt, szórakozhattunk éjfél előtt és utána is, az idősebbek és a fiatalok egyaránt. . Merkovszky Pál A tárgyalóteremből „Megbeszélés“ akácfa kávévá Korábban jó barátságban volt a 38 éves Mudri Gyula orosi lakos Sarkadi Józseffel, mert Mudri gyakran segített a rokkantkocsiban közlekedő, testi hibás Sarkadinak a ház körüli munkák elvégzésében. A baráti kapcsolat azonban megromlott, mert Mudri nem kínálta meg borából Sarkadit. Június 10-én az orosz italboltban találkoztak, de már mindketten ittas állapotban voltak. Mudri odament Sarkadi asztalához, hogy annak borát megigya, ám Sarkadi elzavarta onnan, mert eszébe jutott az előző nap őt ért sérelem. Mudri megragadta a tolókocsis embert és felszólította, hogy menjenek ki a kocsma elé megbeszélni a történteket, de Sarkadi nem ment, hanem kétszer pofon ütötte Mudrit. A pofonokat Mudri sem felejtette: az út szélén várt Sarkadira. Amikor a tolókocsis ember odaért, egy akácfa karóval esett neki, s két ütést mért rá. Sarkadi megpróbálta az ütéseket elhárítani, de eltört a karja, később az részben mozgásképtelenné vált. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Margiticsné dr. Katona Piroska tanácsa maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés miatt Mudri Gyulát egy év börtönre ítélte, egy évre eltiltotta a közügyektől és elrendelte kényszergyógyítását. Az ítélet jogerős. 1984. január 3. A RÁDIÓ MELLETT Ilyenkor, szilveszter után, az új év első recenziója legtöbbször az óévet búcsúztató rádiókabaréról szokott szólni. Most némileg eltérek ettől a szokástól, mert szükségesnnek tűnik, hogy más műsorokról is említést tegyek. Hogy a humornál maradjak, itt van mindjárt a Somogyi Pálira emlékező adás, a Palika. Nem akarom leírni, mi minden volt ebben az összeállításban, csupán a hangulatát felemlíteni. Mindenki, aki ebben a műsorban megszólalt, vagy mások, akik újságokban írtak róla,, azt mondja, írja, hogy Somogyi Pált mindenki szerette El kell hinnünk, mert nemcsak a műsor címe — az utónév becézett alakja sugallja ezt, hanem az egész műsorban érződött az a szeretet, amely körülvette őt. Biztosan azért, mert ő is szerette az embereket. Ennek a rá emlékező adásnak az a legfőbb erénye, hogy éreztetni tudta ezt a kölcsönös szeretetet, s legfőképpen azt, hogy milyen kiváló humorista volt Somogyi Pál. A Húszas Stúdió Groteszkek címmel elhangzott legutóbbi adását is azok közé sorolom, melyről szólni késztetést érez az ember. Hegyi Imréről egyszer már leírtam ezeken a hasábokon, hogy igen jó érzéke van mind a riportalanyok kiválasztásához, mind pedig megszólaltatásukhoz. Arról az oldaláról is megismerték már a hallgatók őt, hogy többnyire nem az élet napos oldalán keresi azokat, akiket szóra akar bírni. Ezek a mikrofonnal „írt” groteszkek is hasonló emberekről szóltak. Egyebek között az alkoholista, aki nem engedi meg hogy részegesnek tartsa pedig elismeri: rengete iszik, és veri a feleségét' bigámistáról, aki képi volt eldönteni, melyik szereti jobban, art helyi tizedrangú zotáról, akinek csal ha orra és módszere vanhoz, kit, melyikben lehet „palira venni”, vágni, a főúri szármáról, akit minden valósség szerint alkoholiz juttatott jelenlegi helye; a babonákban egyszerű emberekre két nem lehetett meni állításaik képteről. Színes, de egyben merítő képet kaptunk nyakban élő emberek Úgy tűnt, sorsuk megindíthatatlan, különösen azké, akik az alkohol rábja, leépült vagy leépülőbe van a személyiségük, műsor érdekes volt, de nem hiszem, hogy bármi is változni fog akár ezeknek az embereknek, akár a hozzájuk hasonlóknak az életében. Mégis azt vallom, érdemes volt ezeket a groteszkeket elkészíteni, és adásba tenni. Ami pedig a Boldog új évet kívánunk! címmel este tíztől sugárzott kabaréműsort illeti: úgy látszik a szerzők és a szerkesztők megértették: az ország jelenlegi helyzetében mivel lehet és mivel nem lehet viccelődni, ami azonban nem gátolta meg őket abban, hogy politikusokat, államférfiakat név szerint ne emlegessenek. Jól van így. Nem hiszem, hogy bármelyikük tekintélyének ártottak volna vele. Sőt! Seregi István