Kelet-Magyarország, 1984. április (41. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
1984. április 1 A vevő kedve Kicsit morgolódva ballagtam a nyíregyházi Rákóczi utcán: pár perccel azelőtt bosszúság ért egy élelmiszerboltban. No, nem a választékkal volt baj: a pult mögött beszélgető eladókisasszonyra lettem mérges, mert jó ideig rám se nézett — ácsorogtam az üvegvitrin előtt... A Búza tér felé közeledve két idős asszony szavaira figyeltem föl. Meglehetősen hangosan tárgyaltak egy, ugyancsak boltban történt esetet. „Képzeld, az az eladó fiatalember azt mondja...” — erre oda kellett figyelnem, hiszen úgy véltem, egy cipőben járunk a nénikkel. De nem! Éppen ellenkezőleg: ők dicsérő szavakat árasztottak — kiszolgálásról, előzékenységről, segítőkészségről. Nocsak — torpantam meg, s füstölgésem alábbhagyott. — Hol ez a bolt? Ezt megnézném ... Nem is lepődtek meg túlzottan az asszonyok, amikor rákérdeztem. „Itt van, mindjárt a sarok közelében — intettek — a mezőgazdasági bolt.” Nem vagyok kertművelő, ritkán fordulok meg efféle üzletben, most mégis betörtem. Törtem a fejem egy kicsit, mert úgy emlékeztem, hogy itt nem ilyen üzlet volt. Aztán rájöttem: zöldségboltja volt ez a Zöldértnek, s átalakították mezőgazdasági szakbolttá. Zsúfoltság fogadott, mondani sem kell: tavasz van, ilyentájt a legnagyobb a forgalom. Szőke, csinos lány nyújtotta a komoly tekintetű bácsinak a kért növényvédő szert, nyurga fiatalember nevetett együtt egy másik vevővel. „Juj, de erős szag van idebent” — húzgálta az orrát a fejkendős asszony, mire az eladó rámosolygott: „A feleségem sem jár ide sokat, nem bírja a szagot... hálistennek.” Az apró tréfa „ült”, szó szót követett — de közben nem állt meg a kiszolgálás egy percre sem. Az egyik ajtón fekete hajú férfi pillantott ki, aztán — látva a tömeget — maga is a pult mögé állt. Jó időbe telt, míg az utóbb említett munkaköpenyes férfitól megtudtam, hogy ő a bolt vezetője, Rozsnyai László. Türelmemet kérte: sok a vevő, várjak, ha lehet. Nézelődtem. A lószerszámtól a borcsapokig és a vetőmagokig mindent árulnak, ami csak kell egy kertben, háztájiban. Láttam, hogy kicsinek bizonyult a raktáruk, teli van az eladótér is áruval és azt is, hogy nem kell félni, nem marad a nyakukon. De nem is ez most a fontos (persze, dehogynem fontos ...), hanem az, hogy elmondtam a bolt vezetőjének, mit hallottam az utcán. Nevetett. „Nézze — mondta —, ha a vevő jó kedvvel távozik, az már félsiker. Ha még meg is kapta, amit keresett, már egészen az. S ami rajtunk múlik, mi megtesszük. Ha kell, viccelünk, ha kell cipekedünk és futkosunk. Nekünk is megéri — de még jobban a vásárlónak ...” A rövid „sajtótájékoztató” tehát ennyi volt mindössze, a boltvezető máris sietett vissza a munkájához. Én pedig álltam a bolt közepén, és azon dilemmáztam, hogy vegyek-e egy tasak virágmagot. Hogy hová ültetem, az rejtély. De kedvem támadt vásárolni__ (tarnavölgyi) ÚJ IPARÁG Kohó Kömörőn Egy hónapja üzemel a penyigei Zöld Mező Tsz. kömörői telepén az az öntöde, mely jelenleg több, mint 20 helybelinek biztosít kiemelkedően jó keresetet. A „szakmát” 2—3 hónapig Kisvárdán tanulták, s többen még 2—3 hónapot ott dolgoztak a Vulkánban. Hazatérve, megkezdték Szatmárban a kohászat honosítását. Körgyűrű és rostélypálca — ma már ismerősen csengő fogalmak. Budapesten és Sajóbábonyban, a Tiszai Hőerőműnél, s a NIKEX segítségével még a szomszédos Ausztriában is használják a Kömörőben gyártott idomokat. A nyersvasat az Ózdi Kohászati Művek, a hulladékvasat a MÉH-en keresztül a környező települések lakossága, a kokszot a szomszédos Csehszlovákia biztosítja. A szövetkezetiek újabb területet alakítanak ki e melléküzemági tevékenységnek- Szeretnék a dolgozói létszámot a jelenlegi kétszeresére növelni. Kelet-Magyarország CSIBEGYÁRBAN. A nyíregyházi baromfikeltető üzemben az elmúlt évben kilencmillió napos csirkét keltettek a HUNNIACOOP Vállalat 150 megyei szakcsoportja részére. A tenyésztőktől a csirkéket 49 nap után a kisvárdai baromfifeldolgozó üzembe szállítják, ahol konyhakészre dolgozzák fel. (Császár Csaba felvétele) A haszon lehetne 150 millió Gombaágy mákszecskából Sokan emlékezhetnek még a televízió Felkínálom című műsorának februári adására, ahol többek között a tiszavasvári Bakó Barnabást és a rátkai Kretovics Istvánt faggatták újfajta gombatermesztő eljárásukról. Az érdeklődésre jellemző, hogy még az adás idején megszólaltak a telefonok, tekintélyes szakemberek kérdezősködtek, jelezvén: nagy fantáziát látnak a szabadalomban. Az emlékezetes adás óta több mint egy hónap telt el, s az érdeklődés eközben csak fokozódott. Az egyik feltaláló, Bakó Barnabás nagy halom levelet, dokumentációt mutat tiszavasvári otthonában, ám folyamatosan érkeznek az ajánlatok, a kérések az Alkaloidához, és a szabadalom útját egyengető Licencia Találmányértékesítő és Fejlesztő Vállalathoz is. De mi is hát a lényege e közfeltűnést keltő gombatermesztő eljárásnak? — Azt talán mindenki tudja, hogy a mák igen fontos gyógyszeralapanyag — mondja Bakó Barnabás, az Alkaloida géplakatosa. — A különböző eljárások után a gyárban hatalmas mennyiségű mákszecska keletkezett, s a hulladékkal nem tudott senki semmit kezdeni. A véletlennek köszönhetjük, hogy három évvel ezelőtt felfedeztük, a mákgubó szecskája kiválóan alkalmas gombatermesztésre. Az eljárást kidolgozó két szakember állítását támasztják alá a különböző kutatóintézetek kísérletei is: ezek szerint egy mázsa táptalajon huszonöt-harminc kiló gomba termeszthető, mely azt is jelenti, hogy ez mintegy harminc százalékkal haladja meg az eddig ismert gombatermesztő módszerek eredményeit. Nem akármilyen lehetőségről van tehát szó, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az Alkaloidában évente mintegy 14 000 tonna máktokszecska keletkezik. Ha ezt mind hasznosítanák, a számítások szerint több mint négymillió kiló gombát lehetne előállítani, melynek értéke meghaladja a százötvenmillió forintot! Ennek azonban seregnyi feltétele lenne, de ami biztató: az Alkaloida — mely természetesen szeretne részesedni az így keletkezett haszonból — hamarosan tárgyalóasztalhoz ül néhány szóba jöhető felhasználó mezőgazdasági nagyüzemmel. Mint Mándoki István, a gyár igazgatója elmondta, annak az Alkaloida semmi értelmét nem látja, hogy a táptalajként alkalmazható hulladékanyagot több száz kilométeres távolságra szállítsák; egyetlen módszer lehetséges, a mákszecska Tiszavasvári környékén való hasznosítása. Ám, hogy erre mikor kerül sor ... ? Erre bizony még várni kell. Remélhetőleg nem sokáig... B. G. 3 A vizesember „Lajoskám! Ha teheti jöjjön gyorsan, mert elönti az óvodát a víz!" „Barsi úr! Kérem, segítsen, megfagynak a kisbabák.” Keltették álmából, mentek érte vasárnap, kopogtattak Kun Béla utcai lakásán hajnalban, s Barsi Lajos, a „vizes” ember sohasem mondott nemet. Hallottam egy esetet. A bölcsőde vezetője csak abban az esetben engedte hozzáfogni a mestert a fűtésszereléshez pénteken, ha hétfő reggelre patyolattisztán, teljesen üzemképes állapotban adja át a munkahelyet. Vasárnap késő éjszakáig dolgozott, de elkészült. Egyszer ráérő idejében elkezdte összeszámolni, mennyi értéket is tehet ki az a társadalmi munka, amelyet Nyíregyháza városért az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben és a parkokban végzett. Barsi Lajos vízvezetékszerelő-mester készítette el társadalmi munkában az Északi körúton felállított két díszkút vízvezeték-rendszerét. Az „Együtt Nyíregyházáért” mozgalomban ott végzett társadalmi munkát, ahová a kötelesség szólította. Nem hinném, hogy van olyan gyerekintézmény, ahol Lajos „bácsit” a halk szavú mestert ne ismernék. S bizonyára vele együtt örülhetnek most a hír közlése okán. Ugyanis az ország nyolc kisiparosa között egyik a nyíregyházi Barsi Lajos vízvezetékszerelőmester volt, aki március 26- án Szentendrén az építőkisiparosok országos szakmai napján vette át Ábrahám Kálmán minisztertől a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Gyermeknevelés, idősgondozás, munkavállalás Harmonikusabb családi légkört Az apa italosán tér haza, az anya belefárad a háztartás, a gyermeknevelés mindennapos, robotnak tűnő tennivalóiba és a gyerek egyre kedvetlenebből ténfereg, végül házon kívül keres elfoglaltságot magának. Íme, a klasszikus környezet, ami veszélyezteti a felnövekvő kis ember életét. Ezer és egy lehetőség, amely testileg, lelkileg, szellemileg károsítja az egyéniség kibontakozását. Nyíregyházán is, sajnos, egyre emelkedik azoknak a családoknak a száma, amelyek ilyen környezetet teremtenek gyermekeiknek. A Hazafias Népfront városi nőbizottsága először foglalkozott részletesebben a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek helyzetével. A gyermekintézmények vezetőit, orvosokat, védőnőket, nevelőszülőket hívtak meg a napokban megtartott fórumra. Elhatározták: a nevelőszülői hivatás szépségeiről, felelősségteljes voltáról igyekeznek meggyőzni minél több, harmonikusan élő családot. Az időskorúak „feltérképezése” legalább olyan körültekintést igényel, mint a fiatalabbak helyzetének pontos ismerete. A nőbizottság, a Vöröskereszttel, és a városi tanáccsal együttműködve, széles körű kutatómunkába kezd, nehogy kimaradjon valaki, aki tényleg segítségre szorul. Először foglalkozik a nőbizottság a gyermek-, a diák- és a munkahelyi étkeztetéssel a szeptemberben sorra kerülő ülésén. A rendezvényre meghívják az élelmiszeripar, a kereskedelem és a gyermekintézmények képviselőit, ötleteket adnak a korszerű táplálkozás kialakításához és a fórumon lehetőséget teremtenek, hogy a terület gazdája és a szolgáltatást igénybe vevők kölcsönösen és alaposan megismerjék a másik fél kívánságát. Hasonlóan először foglalkoznak városi szinten a nők foglalkoztatásának kérdéseivel. Napjaink sürgető gazdasági követelményei sem kisebbítik a nők otthoni tennivalóit és egyre nehezebb maximálisan eleget tenni a nőnek mindkét műszakban. A megyei tanács ipari osztályának vezetője — aki maga is nő — a mellékfoglalkozások létesítéséről, a bedolgozói hálózat kiszélesítéséről tájékoztatja a meghívottakat. Most, a 40 órás munkahét általános bevezetése is indokolja, hogy a nők elfoglaltságát minél észszerűbben, gazdaságosabban szervezzék meg. — Az attól függ, hogy milyen hatások érik az embert a munkahelyen. Ha nem megfelelő az alkatrészellátás, ha nincs a szükséges méretű és mennyiségű fogaskerék, tengely, orsó vagy más anyag, akkor kimondottan rossz a közérzetem. Ugyanis elkésünk a felújításra váró szerszámgépek javításával és szállításával is. S ez zsebre megy! — Mi bosszantja? — Leginkább az, ha egyegy apró alkatrész hiányát a gazdaságtalan gyártásra való hivatkozással próbálják magyarázni, s szinte ma már mindent csak importból szeretnének beszerezni. — Mi okoz örömöt? — Sok apróság. „Feldobja” az embert, ha jön a szerszámgépátvevő a Hajdúsági Milyen a közérzete? Iparművekből, a jászberényi hűtőgépgyárból vagy máshonnan és elégedetten nyilatkozik a gépek minőségéről. Ez sikerélmény mindannyiunknak. — Haza viszi-e a bosszúságokat? — Részben. Az ember nem zárhatja be a gondokat is, mint az üzemet. Nem tagadom, bizonyos gondok otthon is foglalkoztatnak, s olykor összekoccanást is okoznak. De az vesse rám az első követ, aki nem visz haza a gondokból. — Fontosnak tartja-e a közérzet alakításában a vezetők magatartását? — Feltétlenül, ezt magamról tudom. Bár fizikai munkásként dolgozom, de csoportvezető is vagyok. Hangulatom, magatartásomhat az emberekre, így is úgy is. — Milyen jelentősége van a fórumoknak a hangulat alakításában? — Nagy szerepük van a fórumoknak. Egy jó hangvételű tanácskozás után jobb az ember közérzete. Ott ugyanis kibeszéljük magunkat, „levetjük” a gondokat, s utána felszabadultabban dolgozunk. Ez a teljesítményben is mérhető. — Mi rontja legjobban a közérzetét? — A fegyelmezetlenség, a hanyagság. Néhány tekergő ellen határozottabban kellene fellépni. Bizonyára érezhetően tovább javulna így az egész kollektíva közérzete is. Farkas Kálmán Hreskó Sándor, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet szerszámgép-csoportvezetője.