Kelet-Magyarország, 1984. július (41. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
1984. július 1. Este legjobb olvasni Sikeres gyorsolvasási tanfolyamot rendezett a közelmúltban Nyíregyházáin a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság helyi szervezete, amelyen a megyeszékhely több üzeméből öszszesen tizennégyen vettek részt. A tanfolyamot az esztergomi Ipari Vezetőképző Intézet megbízásából Makrai János, az SZVT vezetőképző bizottságának országos elnöke vezette. Vele beszélgettünk az elmúlt napokban, amikor a volt hallgatók körében az eredményességről tájékozódott. Újabban reneszánszát éli a gyorsolvasás, egyre többet olvashatunk, hallhatunk a különféle módszerekről. Ennek a nyíregyházinak mi volt a célja? — Ugyanaz, mint a többinek: elsősorban a műszakiközgazdasági területen dolgozó szakemberek körében népszerűsíteni az olvasás, az új információk szerzésének fontosságát és segítséget adni azok hatékony felhasználásához. Mi a módszere, a lényege? — Egy angol házaspár módszerét vettük át, lényege a néhány napos intenzív képzés. Maximum öt nap és legfeljebb napi tíz óra. Ellenőrző tesztek egészítik ki az olvasmányokat, így a teljesítmény növekedése folyamatosan mérhető. Mit garantál egy ilyen intenzív tanfolyam? — Azt, hogy az illető a korábbi olvasási sebességét akár megduplázhatja, de legalább 60—80 százalék közötti gyorsulást érhet el. Nem minden a sebesség, lényeg a hatékonyság is, ez a tanfolyam végére 20—25 százalékkal javul — ennyivel több információt őriz és képes alkalmazni. — Milyen sebességgel olvasunk általában? — Az ~ átlagember — természetesen ez alatt a könyviekre gondolok — 180—200 szót olvas percenként, megfelelő eredményességgel. Megjegyzem: a fizikai munkásból lett művezetők 100 körül olvasnak. A világcsúcsot a néhai John Kennedy tartja, percenként 650 szóval. Itt a nyíregyházi tanfolyamon volt, aki 150-nel kezdte és 300 felett végzett, önök elsősorban vezetőket oktatnak. Vajon menynyit olvasnak a vezetők? — Azt kell mondanom, hogy sértő ne legyen a fogalmazás, kevesebbet, mint szükséges. Pedig elképzelhető, hogy ez jelenlegi gazdasági körülményeinkkel is kapcsolatba hozható. Főleg a műszaki és közgazdasági terület szorul erősítésre. Hogyan tudunk a leghatékonyabban új információkat tárolni? — Az esti olvasással, amikor az utolsó információ után már csak a lámpaoltás következik. Szépirodalmat szabad-e gyorsolvasással átvenni? — Soha. Ezt hangsúlyozzuk is minden tanfolyamon. Kivéve, ha ez az illetőnek a foglalkozásával jár, például magyar tanár. Pár hónap telt el a nyíregyházi tanfolyam óta. Mit tapasztalt? — Akikkel sikerült beszélnem, arról tájékoztattak, hogy megmaradt a végzéskor mért teljesítmény. Ennek egy a titka: nem szabad abbahagyni! Aki visszatér a korábbi módszerre, kezdheti elölről. Terveznek-e Nyíregyházán újabb tanfolyamot? — Az elsőnek igen jó visszhangja volt, az országban a harmadikként tartják számon. Szerintem érdemes folytatni. És már csak azért is, mert magam is nyíregyházi voltam — ha hívnak, szívesen jövök. Baraksó Erzsébet I . vek közelében élő értelmisé Kelet-Magyarország — Ki ugyan pihen? — sveideztük Csorba Józsefnétől, a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárának gépvezető munkásától? — Munkanapokon nem igen jut idő pihenésre. Otthon vár a mosás, főzés, takarítás. Hétvégeken el-elmegyünk családostól sétálni, beülünk egy-egy presszóba. Jó időben nem ritka, hogy kiszaladunk a Sóstóra, a gyerekekkel. — A szabadságát, hogy tölti? — Mindig akad valami tennivaló, még a tizedik emeleten is. Nyíregyháza közelében falun laknak a szülők, oda szoktunk kijárni. Kapálunk, segédkezünk. Hamar eltelik az a pár nap. — Külföldön volt már? — Nem. Arra nem telik. Az idén például rendbe rakjuk a lakást, festünk, tapétázunk. Ez nagy költség is, meg az időt is elveszi. — Vágyna rá, hogy idegen országot lásson? — Hát persze. — Hogy találja? — van rá esélye, hogy az elkövetkezendő öt évben eljusson mondjuk itt — Európába, valamelyik környező országba? — Nem hiszem. De egyáltalán az utazással úgy vagyok, hogy az ember nem is annyira magát tekinti. Inkább a gyerekeiért áldoz. Ha ők szeretnének valahová menni, azt mi, szülők álljuk. Még ha nem is mindig könnyű. A férjem és az én számomra egy külföldi út komolyan még fel sem merült. Hat évig albérletben laktunk, jött a két gyerek. Aztán az új lakás. Mindig volt előbbre való dolog, amire spórolni kellett. — Kikapcsolódni itthon merre utaznak? — Autóbuszkirándulásokon szoktunk részt venni. Ezeket a gyár szervezi. — Egy-két naposak és kedvezményesek. Amúgy saját kocsink nincs, nem könnyű kimozdulni. — A busztúrákon merre jártak? — Pesten, Szolnokon, a borsodi részeken ... Sztancs János HOGYAN PIHEN? Csorba Józsefné a nyíregyházi papíripari vállalat gépvezető munkása. A hatékonyság jegyében Mit mozgat a mozgóbér? Valamikor már-már „pofapénz” elnevezéssel illették a záhonyi vasutasok a prémiumot. Mert igaz ugyan, hogy papíron szépen kimunkálták, milyen teljesítmények szükségesek ahhoz, hogy az átrakókörzetben mozgóbérhez jusson valaki, azonban a záhonyi pénznek nevezett prémium anyira csak a nagy egész eredményétől függött, hogy az egyes ember nem érezte, mennyiben felelős a jobb eredmények elérésében. — Most már munkaköri leírás alapján határozták meg a feladatot, ennek biztos lesz értelme — bizakodik Béres Géza művezető Eperjeske átrakó pályaudvaron. A gépesített rakodási főnökség dolgozóinak többsége közvetlen teljesítménybérben dolgozik, hiszen a daruval, kézzel átrakott áruk mennyiségét könnyen lehet mérni, így biztos támpontot adnak. Ám vannak jónéhányan — főképp középvezetők — akiknek a munkája meghatározza, menynyire haladnak a gépek mellett. Előleg — utólag? — Azért jó, hogy nálunk a prémium attól függ, mennyire javítottuk a gépek kihasználtsági fokát, mennyire sikerült az embereket foglalkoztatni állásidő nélkül — sorolja Béres Géza. — Figyelemmel kell lennünk az emberekre, ez határozza meg a tevékenységünket — magyarázza Nagy István fővezénylő, aki a munkások beosztásáért felelős. Persze az eperjeskei üzemeltetők sem mindenben egyeznek meg az áprilistól életbe léptetett új érdekeltségi rendszerben. Joggal vetik fel, hogy a karbantartók nem felelnek eléggé a gépekért, ha nekik a gépállás nem esik elég súllyal a latba. Márpedig az üzemelőknél a gépek üzemkészségétől függ a teljesítmények alakulása. — Úgy kell alakítani főnökségen belül, hogy a műhely érezze ezt a feladatot — állapítja meg Béres Géza. Annyi biztos, hogy a júniusi fizetés idején még nem teljesen kristályosodott ki, részleteiben hogyan alakulnak a prémiumok a záhonyi üzemigazgatóságon. Pedig ekkor az áprilisi teljesítmények után fizettek volna , de helyette csak előlegnek nevezték a legtöbb helyen. (S ami meggondolkodtató: ha továbbra is ilyen marad a késés, akkor éppen az ösztönző jelleg szenved csorbát.) — Egyértelműen a gazdálkodásra, a minőségi munkára ösztönöz az új prémium — állítja Sipos István üzemigazgató-helyettes. Valutáért álldogál . Igazolásul hozza azokat a kimutatásokat, amelyek a különböző feltételek javítása esetén bizonyítják a magasabb prémium kifizetésének jogosságát. Annyi biztos, hogy az egy évvel korábbihoz képest jókora javulásról számolhatnak be. Így feladatul kapták, hogy az átrakókörzet ne igényeljen több üres kocsit, mint aminek legalább a háromnegyedét aznap megrakják. Százezer forintos nagyságrendben mérik az ebből elért eredményt. Természetes, hogy külön pénz jár azért, ha csökkentik a nyugati országokból érkező — s valutáért álldogáló — vagonok állásidejét. Ugyanez vonatkozik a szovjet kocsik kirakására, így a megengedett napi 1600 kocsi helyett még 1300 sem vesztegel átrakásra várva. (Enynyi pedig szükséges ahhoz, hogy a megfelelő átrakóhelyekre úgy válogassák a vagonokat, hogy mindenkinek legyen elegendő munkája.) — Miután korábban csak a mennyiségért fizettek, most pedig a minőségi tényezők számítanak sokat, ezért tartjuk jelentősnek az új prémium-szabályzatot — indokolja Sípos István. A széles nyomtávú szovjet kocsik tartózkodási idejének csökkentése két órával például százezer forint kifizetését tette lehetővé. A normál nyomtávú kocsik a tavalyihoz képest öt órával kevesebbet tartózkodnak a körzetben. — Be akarjuk bizonyítani, hogy ez az új érdekeltségi rendszer alkalmas arra, hogy a vasút más területein is bevezessék — folytatja az üzemigazgató-helyettes. Megtakarított szerelvények A lényeg, hogy minden munkahelyen csak azokat a mutatókat veszik számba, amelyekre az ott dolgozók közvetlenül hatással vannak. Legtöbben jó néhány feladatban érdekeltek, így egyeseknél az áruszállítási terv teljesítése számít sokat, másutt — mint Fényeslitkén, ahol a kocsik rendezése adja a feladatot — az állomásról indított kocsik száma a meghatározó. S persze megemlítendő, hogy bőven vannak csökkentő tényezők is. Különösen az üzemi baleserek bekövetkezése számít rossz pontnak, amiért levonás jár. — Még egy adatot a minőségi munkára — mondja Sipos István. — Most naponta 300-zal kevesebb kocsit használtunk fel, mint tavaly, pedig több árut szállítottunk el. Lányi Botond A Szovjetunióba exportálandó buszokat irányvonatokkal továbbítják. (Császár Csaba felvétele) 3 Buda ostroma Szabolcsból nézve török ellen nemesek Buda török alóli felszabadulásának 300. évfordulója alkalmából a jövő esztendőben jelentet meg a fővárosi levéltár egy kiadványt, amelyben egy fejezet a felszabadításhoz kapcsolódó szabolcsi emlékekről szól. Szerzője, a Szabolcs-Szatmár megyei levéltár tudományos munkatársa, Henzsel Ágota, aki főként a XVII. századi Szabolcs vármegyei nemesi közgyűlések jegyzőkönyvei alapján készítette el tudományos dolgozatát. — A több száz kilométeres távolság miatt akaratlanul is felvetődik a kíváncsiság: mi köze Buda ostromához Szabolcsnak? — A döntő ütközet, a török elleni harc előkészítésének egyik legfontosabb bázisa volt itt — válaszol Henzsel Ágota. — Sőt, nem túlzunk, ha azt mondjuk, a három darabba szakadt ország kulcsterülete volt, hiszen közvetlenül határolta Erdély is és a török hódoltság alatti részek is. Az emiatti állandó készenlétben állást, a veszélyhelyzetet jól tükrözik az akkoriban készült jegyzőkönyvek. Már a keltezésükből is kitűnik, hogy a közgyűlések helyét mindig változtatni kényszerültek, ugyanakkor a hadi készülődés fokozódásával sűrűsödtek az ülések. — Mit fogalmaztak meg ezeken a gyűléseken a vármegye nemesei? — Tengernyi szenvedést. Az 1683—1699 közötti időszakban volt olyan év, amikor 17 falu pusztult el. Tűzvész, járvány illetve amiatt, mert a török elhurcolta a lakosságot. De hihetetlenül nagy terhet jelentett a vármegyének a császári, királyi katonaság tartása is. Különösen a téli elszállásolásuk, amire kötelezték az itt élőket, s mondani sem kell, hogy a katonaság is gyakran zaklatta a lakosságot, erőszakoskodott, fosztogatott. — Mindezeket a megye urai is látták, s amellett, hogy megpróbáltak a királyi udvartól és a katonaság tisztjeitől engedményeket kicsikarni, intézkedéseke tettek az elpusztult falvak felépítésére, más megyékbe való betelepítésére. Több, kevesebb sikerrel, hiszem háborúban nincs hátország, háborúban mindenütt pusztítás van és szenvedés. Kovács Klára y a fejfájás gyötör a családom miatt, ha rokoni kellemetlenségek érnek, ha hivatali súrlódásban van részem, vagy nem találom meg a számításomat, Filiphez megyek vigasztalódni. Ő mindig talál egyegy alkalmas példát, hogy megnyugtasson. Elmeséltem neki leutóbbi civakodásomat a feleségemmel. Figyelmesen végighallgatott, és beszélni kezdett: — Minden aszszonynál más és más testreszabott megközelítés szükségeltetik ... Figyelni kezdtem a szavaira. Az idő kissé szeles volt, és a belső udvarban kerestünk menedéket. Filip szürke felöltőt viselt, festett hajfürtjei pedig csak úgy lengedeztek. — Egy évvel ezelőtt, vagy talán már egy kicsivel régebben is — mondta felém hunyorítva Filip —, a feleségem fölhagyott mindenfajta házimunkával. Nekem, személy szerint, sohasem volt teher a bevásárlás, vannak azonban olyan dolgok, melyek csak női kézbe valók, így például leszokott arról, hogy mossa és vasalja az ingemet. Egyszer azonban a asztalra csaptam: „Ide hallgass, anyukám ... Ez így nem mehet tovább. Ha nem készítesz ki nekem holnapra legalább három tiszta inget, pizsama felsőt veszek fel, és mindenkinek,aki kérdi, miért járok így, elmondom, milyen feleségem ver." Ez nemcsak üres fenyegetés volt a részemről. Mivel nem tudta az ingeket másnapra remibe tenni, fölvettem a pizsamakabátd, és így mentem de ’dozni. Legalább lesznek tanúim ... — És hogyan zárult mindez? kérdeztem. — Még semmi sem zárult le — válaszolta Filip, és kigombolta a felöltőjét. Zakója alól kilátszott a pizsama vastag, kék csíkjai. Fordította: Adamecz Kálmán Jordan Popov: Csapjunk az asztalra!