Kelet-Magyarország, 1984. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLI. évfolyam, 257. szám ÁRA: 1,40 FORINT 1984. november 1., csütörtök M A Javítani a szolgáltatás színvonalát (2. oldal) A díszpolgár fél évszázada (3. oldal) ■■ Ünnepi tanácsülés a jubileumon Negyven éve szabad Nyíregyháza 1944. október 31-én a szov­jet csapatok felszabadították a megyeszékhelyet. E negy­ven évvel ezelőtti esemény tiszteletére rendeztek ünnepi tanácsülést szerdán a Megyei és Városi Művelődési Köz­pontban. A m­agyar és szovjet him­nusz hangjai után Gyuricskó Kálmán városi­­tanácselnök köszöntötte az esemény résztvevőit: a tanácstagokat, a városi pártbizottság, a nép­frontbizottság, a KISZ-bi­­zottség képviselőit, az Ellen­állók, Antifasiszták Szövet­ségének itt élő tagjait, a Szo­cialista Hazáért kitüntetette­ket, a városiból elszármazott idős veteránokat, Nyíregyhá­za és a megye korábbi ve­zetőit, a megyeszékhely dísz­polgárait, az alapító tanács­tagokat, az üzemek és intéz­mények képviselőit. Köszön­tötte az eseményen részt vevő Biszku Bélát, az MSZMP KB tagját, Nyíregyháza díszpol­gárát és a város országgyűlé­si képviselőjét, Benkei And­rást, az MSZMP KB tagját, Nyíregyháza díszpolgárát, Varga Gyulát, a megyei párt­­bizottság első titkárát, Tisza László megyei tanácselnököt, Izjaszlav Genrikovics Balja­­szinszkijt, a Szovjetunió deb­receni főkonzulját, Ioan Bab­­ist, a Román Szocialista Köztársaság debreceni fő­konzulját, Mihail Jurjevics Voloscsukot, a Kárpát-ukraj­nai területi Tanács elnökét, a megyében tartózkodó szov­jet tanácsi delegáció vezető­jét és Milan Rovnákot, az eperjesi nemzeti bizottság el­nökét, a csehszlovák testvér­városi küldöttség vezetőjét. Az ünnepi tanácsülés résztvevői egyperces néma felállással adóztak a város felszabadításáért elesett hő­sök emlékének, majd Sze­­merszki Miklós, az MSZMP Nyíregyházi városi Bizottsá­gának első titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi tanácsülés szó­noka a bevezetőben hangsú­lyozta : — A fasiszták kivonulásá­nak útját hazánkból tűz, pusztulás és nyomor jelezte. A szovjet hadsereg — váll­vetve a román, jugoszláv, bolgár harcosokkal — súlyos véráldozattal szabadította fel hazánkat, annak ellenére nem mint legyőzöttel bántak népünkkel, hanem erőt ön­töttek a csüggedőkbe, kenye­ret adtak az éhezőiknek, mun­kára serkentették a dolgozó­kat, megmutatva nekik a fel­­emelkedés útját. Eleven erővel törnek ránk az emlékek. Szinte hinni sem mertük, hogy végleg elhall­gatnak az ágyúk, vége a há­­ború ezernyi szenvedésének. A szabadság az ölünkbe hullt, örültünk és bizakodtunk. De a hit és a bizakodás mellett ott volt a kétség, a kishitű­ség és a bizalmatlanság is. Olyan nagy volt a pusztulás, oly sok a rom, a lélekben összetört, megsebzett ember, hogy nehéz volt bizakodni a jövőben. Vajon tudunk-e élni a szabadsággal? Úrrá tu­dunk-e lenni a nehézségeken, tudunk-e új életet teremteni a romokon? Be tudjuk-e gyó­gyítani az emberi lelkeken ütött sebeket? Le tudjuk-e győzni a múltból itt maradt erőket, meg tudunk-e bir­kózni a tudatlansággal, a meg nem értéssel? Az elmúlt 40 esztendő tör­ténete, amely eredmények­ben gazdagabb mint koráb­ban egy-egy évszázad, fényes bizonyítéka annak, hogy ke­zünkbe tudtuk venni sor­sunk irányítását. A párt, a munkásosztály vezetésével csatasorba tudta állítani né­pünk legjobbjait, a párt ki­lépett a napfényre. Hazánk földjén bármerre járunk, mindenütt látjuk szovjet katonák, román har­cosok sírjait. Hősök pihen­nek ott, szovjet, román, bol­gár, jugoszláv harcosok, akik életüket áldozták népünk szabadságáért. Kegyelettel adózunk emlékeiknek és ígér­jük, hogy sírjaikon sohasem fognak elhervadni az emlé­kezés virágai. Az ünnepi ülés szónoka ez­után így folytatta:: — A felszabadulás első napjaiban — a kommunisták vezetésével — talpra álltak a Nyíregyházát szerető, a bé­két féltő emberek. Az újjá­építést, az anyagi károk hely­rehozását és az emberek jö­vőbe vetett bizalmának meg­­teremtését kezdte meg a Nyíregyházán 1944. november 3-án megalakult a demokra­tikus városi képviselőtestü­let Fazekas János vezetésével, és a pár nappal később párt­tá szerveződött kommunisták csoportja, élén Bernáth Györggyel, Murczkó Károly­ival, Pintér Andrással. Abban, hogy a lebombázott, kiéhezett megyeszékhelyen gyorsan megindult az élet, hogy az országban elsőként i­tt jelenít meg demokratikus vá­rosi újság, hogy áramot adott a villanytelep, hogy földet kapott a paraszt, hogy álla­mi tulajdonba kerültek a bankok, az üzemek, elévülhe­­hetetlen érdemeket szereztek a nyíregyházi kommunisták. A párttagok mindig szemé­lyes példamutatással igyekez­tek magukkal ragadni a nép­­tömeget. A kemény munkára, a ki­tartó emberségre, a hatalmat először kézbevevőkre, okos politikát csináló elődeinkre emlékezünk most tisztelettel. Az ő lelkesedésük, munká­juk szám­unkra követendő példa, amit túl kell szárnyal­nunk, meg kell haladnunk. Negyven évvel ezelőtt, alig több mint negyvenezer lelkes, kis mezőváros volt Nyíregy­háza, jelentéktelen iparral, kiterjedt tanyavilágga­l. Nagy volt a lakáshiány, nem volt kielégítő a város infrastruk­túrája, több százan eljártak máshová dolgozni. Negyven év alatt olyan város épült, amiről a legmerészebbek sem mertek álmodni. Szorgalmas nép buzgól­kodik városunkban és vonzáskörzetében, tevé­kenykedik környezete építé­sén, szépítésén, jóléte emel­kedésén. Ma már háromszor annyi­an élünk Nyíregyházáin, mint 1944.-ben. A nagyarányú ipar­­telepítés következményeként (Folytatás a 4. oldalon) Az ünnepi tanácsülés elnöksége. Szemerszki Miklós beszédét mondja. Az ülés résztvevőinek egy csoportja. Az első sorban a veteránok és a kitüntetettek. Meghalt Indira Gandhi Gyilkos merénylet áldoza­tává vált szerdán Új-Delhi­­ben Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök. A kormányfő néhány órával azután halt meg, hogy szikh szélsősége­sek a miniszterelnöki reziden­cia közelében pisztolyokkal és automata fegyverekkel tü­zet nyitottak rá. Az UNI in­diai hírügynökség szerint a halál helyi idő szerint 11 óra­kor következett be. Ugyancsak az UNI közöl­te, hogy Indira Gandhit azon­nal kórházba szállították és az orvosok haladéktalanul műtétet hajtottak végre a több sebből erősen vérző sé­rülten. Felsőtestéből hét lö­vedéket távolítottak el, de a kómába esett kormányfő éle­tét már nem tudták megmen­teni. A hírügynökségek jelenté­se szerint Indira Gandhi re­zidenciájából közeli hivata­lába indult, amikor helyi idő szerint kilenc óra után tíz perccel két vagy három szikh szélsőséges egy garázsból tü­zet nyitott rá. Feltételezik, hogy tettüket bosszúnak szán­ták, amiért Indira Gandhi jú­niusban parancsot adott az amritszári aranytemplomban elrejtőzött szikh terroristák elleni rohamra. A merénylők kiléte, pon­tos száma és további sorsuk egyelőre nem ismeretes. Az ANI indiai hírügynökség azt közölte, hogy a testőrruhát viselő gyilkosok közül ket­tőt a kormányfő testőrsége megölt, egyet pedig őrizetbe vett. Egy rendőrségi szóvi­vő viszont kijelentette, hogy a merényletet elkövető két személyt letartóztatták. India népe megdöbbenés­sel és felháborodással fogad­ta a merénylet hírét. Az or­vostudományi intézet előtt, ahová a sérültet szállították, percek alatt hatalmas ember­tömeg verődött össze. Megütközést és mélységes sajnálkozást keltett Indira Gandhi halálhíre a nemzet­közi életben is. Magyar vezetők részvéttávirata Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter­tanácsának elnöke I­ndira Gandhi halála alkalmából részvéttá­viratot küldött Gia­­ni Zail Singhnek, az Indiai Köztársaság elnökének. A távirat a következő: „Mély megrendüléssel értesültünk Indira Gandhi miniszterelnök-asszonynak, az Indiai Köztársaság ki­emelkedő vezetőjének tragikus haláláról. Indira Gandhi sokat fáradozott országa fejlődéséért, népének boldogu­lásáért, a nemzetközi megértés erősítéséért és a világ bé­kéjének megőrzéséért, maradandóan hozzájárult orszá­gaink, népeink baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez, sze­mélyét hazánkban őszinte tisztelet övezi. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar kormány és né­pünk nevében mély részvétünket fejezzük ki önnek, az ország kormányának és a baráti India népének Indira Gandhi miniszterelnök elhunyta alkalmából. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Osztozunk gyászukban és őszinte együttérzésünket fejezzük ki az elhunyt családjának.” Művészetpolitikánk időszerű kérdéseiről A­czél György előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak Politikai Akadémiáján szerdán Aczél György az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára tartott előadást „Művészetpoliitikánk időszerű kérdései” címmel. Az előadáson megjelenteket — politikai, ideológiai, kultu­rális és művészeti életünk képviselőit — Lakatos Ernő, a Központi Bizottság agitáci­­ós és propagandaosztályának vezetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kos­suth Könyvkiadó megjelen­teti. Befejeződött a KGST havannai ülésszaka Szerdán Havannában befe­jeződött a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának­ XXXIX. ülésszaka. A szocia­lista­ gazdasági közösségnek a múlt évi berlini, XXXVIII. ülésszak óta elért fejlődését elemző tanácskozáson a tag­országok miniszterelnökeik, illetve miniszterelnök-helyet­teseik által vezetett küldött­ségekkel vettek részt. Meg­hívottként jelen volt több harmadik világbeli ország, s két latin-ameri­kai regioná­lis gazdasági szervezet kép­viselője is. A tanácskozás munkájáról közleményt fo­gadtak el, amelyet később hoznak nyilvánosságra. A ta­nácsülés után a kubai fővá­rosban a KGST Végrehajtó Bizottsága is megtartotta ülé­sét, amelyről szintén közle­mény jelenik meg. Havannában s­zerda reggel­re nyilvánosságra hozták va­lamennyi tagország küldött­ségvezetőjének a tanácsülés hétfői munkanapján, a nyitó plenáris ülésen elmondott felszólalását.

Next