Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

4 Kommentár Adósság­vulkán Szemléletes címlappal je­lent meg a tekintélyes lon­doni hírmagazin, az Econo­mist egyik legutóbbi száma: vulkánként szimbolizálva áb­rázolta a latin-amerikai kon­tinenst, s a témának szentelt cikkek, kommentárok is messzemenően a fenyegető rajzot támasztották alá. A brit hetilap persze koránt­sem áll egyedül véleményé­vel, hiszen ma már egyre több gazdasági szakértő is úgy véli, hogy a fejlődő or­szágokban mindenekelőtt Kö­zép- és Dél-Amerikában a kritikus szinthez közeledik az eladósodottság. Egyre több állam kénysze­rült az elmúlt időben a tör­lesztés felfüggesztésére, a tartozások átütemezésére, új — nemegyszer az eredetinél jóval keményebb feltételeket tartalmazó — csomagterv megtárgyalására. Ezek a problémák álltak annak a nemzetközi tanács­kozásnak a középpontjában is, amelyet a héten Havan­nában rendeztek Fidel Cast­ro személyes kezdeményezé­sére. A kubai államfő, aki az el nem kötelezett mozga­lom egyik vezetőjeként rég­óta sürgeti, hogy az érintett országok nézzenek szembe az egyre súlyosbodó helyzettel, az elmúlt hetekben számos alkalommal tért vissza a kér­désre. Fizetni vagy sem? — sokan így fogalmazták meg a nyakig adósságban úszó országok előtt meredező kér­dést. Mások azonban figyel­meztettek, hogy már rég nem a szándékról van szó: a fo­lyamatos cserearányromlás­sal, exportnehézségekkel és égető társadalmi gondokkal küzdő latin-amerikai orszá­gok némelyike egyszerűen nem tud eleget tenni törlesz­tési kötelezettségeinek. Ezért a havannai felszólalók leg­többje azt hangsúlyozta, hogy a megoldást sem egyszerűen egyfajta átütemezésben vagy a tartozások bizonyos fokú elengedésében kell keresni. A megoldás kizárólag átfogó társadalmi-gazdasági intéz­kedésekkel képzelhető el. Aligha lehet tehát vitás: izzik az adósságvulkán, s ke­vesen tudják megmondani, mi történik, ha egy na­pon valóban kitör a láva . . . Sz. G. Kelet-Magyarország Véget ért a külügyminiszteri találkozó (Folytatás az 1. oldalról) szik, amely az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján, a közös érdekek figyelembe­vételével folyik, az enyhülés eredményeinek megőrzése és továbbfejlesztése­­ irányába hat, elősegíti a gazdasági, műszaki-tudományos, kul­turális és más kapcsolatok­ban rejlő lehetőségek kiak­názását. Emlékeztetett a magyar kormány 1976 második felé­ben, majd 1979-ben tett kez­deményezésére, amelynek keretében 17 nyugat-európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada kormá­nyainak diplomáciai úton ja­vaslatokat nyújtott át a zá­róokmány kétoldalú alapokon való végrehajtásának elő­mozdítására valamennyi együttműködési területen. Az azóta eltelt időszakban — bár országonként különböző mértékben — számos javas­lat megvalósult, és kétolda­lú kapcsolataink szerves ré­szévé vált.­­ A záróokmány beépü­lése a kétoldalú kapcsolatok­ba, a végrehajtásban elért eredmények is tanúsítják, hogy Helsinki szelleme, a kölcsönösen előnyös együtt­működés óhaja erős gyöke­ret eresztett az európai kap­csolatokban, szálai sokasod­nak, átfogják országainkat közelebb hozzák népeinket — állapította meg Várkonyi Péter. A helsinki folyamat kere­tében megrendezett sokolda­lú találkozókról szólva ki­emelte: a Stockholmban ta­nácskozó európai bizalom- és biztonságerősítő és leszerelé­si konferencia megnyitotta a lehetőséget ahhoz, hogy az európai biztonság és együtt­működés folyamata új di­menzióval, a katonai enyhü­lést elősegítő intézkedések körével bővüljön. A magyar kormány úgy véli, a jelenle­gi bonyolult nemzetközi hely­zetben még inkább szüksé­ges, hogy a stockholmi kon­­ferencia a bécsi találkozó előtt lényeges, tartalmas megállapodásokra jusson. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy tíz évvel ezelőtt országaink legfelsőbb képvi­selői nem a záróokmány egyik vagy másik fejezeté­nek teljesítésére, hanem min­den együttműködési terüle­ten való kiegyensúlyozott előrehaladásra vállaltak kö­telezettséget. Fontos feladat annak biz­tosítása, hogy a záróokmány elvei kiegyensúlyozott mó­don érvényesüljenek a kap­csolatok különböző területe­­in.. Ez csak elősegítheti a kölcsönösen előnyös együtt­működés kibontakozását. Ha­bár például az emberi jogok értelmezése eltérő a külön­böző társadalmi rendszerű országokban, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe va­ló be nem avatkozás alapján ilyen­ kérdésekben is van lehetőség a párbeszédre, az együttműködésre — mondot­­­­ta.­­ Rámutatott, hogy az utób­bi években a feszült politi­kai kapcsolatok rendkívül megterhelték a gazdasági­kereskedelmi együttműkö­dést, ezért a helsinki folya­mat keretében is kevesebb figyelmet fordítottak az ilyen irányú együttműködést sú­lyosan zavaró tényezőkre. Nyomatékosan aláhúzta, hogy a gazdasági együttmű­ködésben meglévő mestersé­ges akadályok csökkentik az államok közötti bizalmat, nehezítik az egyes országok gazdasági előrehaladását. Ez nem csupán a kelet-nyuga­ti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatrendszerben okoz károkat, hanem óhatatlanul hátráltatja a kulturális és emberi jogi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges anya­gi alapok erősödését is — mondotta, majd így folytat­ta:— A magyar közvélemény most megkülönböztetett ér­deklődéssel fordul a kultu­rális együttműködés terüle­te felé. Ez természetes, hi­szen ez év októberében kez­dődik Budapesten a kultu­rális fórum. Történelmi ta­pasztalatok szerint a kultú­ra az egyik legfontosabb ösz­­szekötő kapocs az emberek, a népek és az államok kö­zött. Az előkészítő tanácsko­zás eredményeire építve há­zigazdaként is gondosan ké­szülünk a kulturális fórum­ra. Mindent elkövetünk azért, hogy a fórum érdemi eredményekkel záruljon, megfelelően hozzájáruljon az európai politikai légkör ja­vításához, a helsinki folya­mat egészének erősödéséhez. Az Európa jövője szem­pontjából is döntő jelentő­ségű szovjet—amerikai kap­csolatokat érintve hangsú­lyozta, hogy a két ország kö­zött ez év novemberében sor­ra kerülő csúcstalálkozót a Magyar Népköztársaság üd­vözli, és úgy véli, hogy a szovjet—amerikai kapcsola­tok normalizálása jótékony hatással lenne az európai és világhelyzetre. Megállapítot­ta, hogy az európai bizton­ság és együttműködés folya­matát kedvezően befolyásol­ná, ha a genfi szovjet—ame­rikai tárgyalásokon sikerülne elejét venni a világűr milita­­rizálásának és megállapodni a fegyverzetek radikális csök­kentéséről.­­ Nagy jelentőségű kezde­ményezésnek és követendő példának tartjuk azt a szov­jet bejelentést, miszerint a Szovjetunió augusztus 6-tól, a hirosimai tragédia évfor­dulójától egyoldalúan be­szünteti valamennyi nukleá­ris robbantását — hangsú­lyozta a magyar külügymi­niszter, majd befejezésül eze­ket mondotta: — Nukleáris korunk újfaj­ta felelősséget ruházott a nemzetek közösségének tag­jaira. Összefűzi őket egy olyan mindenekfelett álló felelősség, amely felülmúlja ideológiai és politikai ellen­téteiket és partikuláris érde­keiket. A Magyar Népköztár­saság lehetőségeihez mérten a jövőben is következetesen törekedeni fog arra, hogy vállalja e felelősséget, foly­tatni fogja az európai biz­tonság és együttműködés fo­lyamat továbbvitelére, a helsinki záróokmány végre­hajtására irányuló erőfeszí­téseit és megbízható partne­re kíván lenni mindazoknak, akik őszintén munkálkodnak e folyamat elmélyítésén, a párbeszéd, az európai együtt­működés lehetőségeinek szé­lesítésén, a részt vevő álla­mok közötti bizalom, az európai és a világbéke erősí­tésén. Óvatos bizakodás a novem­beri szovjet—amerikai csúcs­­találkozó várható eredmé­nyeit illetően, új impulzus az európai biztonsági és együtt­működési folyamat, ezen be­lül a budapesti kulturális fó­rum sikeréhez — ezeknek a gondolatoknak a jegyében zá­rult csütörtökön Helsinkiben 33 európai és 2 észak-ame­rikai ország külügyminiszte­reinek találkozója s a vele párhuzamos diplomáciai nagyhét. Paavo Vayrynen finn kül­ügyminiszter a vendéglátó ország nevében mondott csütörtökön este záróbeszé­det a Finlandia palotában. Kijelentette, hogy a találkozó a helsinki országok folytató­dó elkötelezettségének de­monstrációja volt. „Vélemé­nyem szerint — mondta Vayrynen — a találkozó megmutatta, hogy noha tör­tént haladás, sok mindent kell még tenni a biztonság erősítése, az együttműködés előmozdítása, a humanitári­us problémák megoldása ér­dekében oly módon, hogy azok a kötelezettségek, ame­lyeket vállaltunk, realitássá váljanak még a most élők életében." Kalendárium A régi Rómában sextilis hato­dik volt a hónap ősi neve, mi­vel a rómaiak éve márciussal kezdődött. Csak a Julius Cae­­sar-i naptárreform tette nyolca­diknak. Mai nevét Augustus ró­mai császártól nyerte, amikor a senates sextilis havát a császár tiszteletére átkeresztelte nevére. Azóta is e név szerepel a világ naptáraiban. Sextilis eredetileg 29 napos volt és csak az emlí­tett reform változtatta 31 napos­ra. Augustus annyi, mint „magasz­tos”. Ezzel a melléknévvel tisz­telte meg a szenátus i. e. 27-ben Octavianust, az első római impe­­rátort, azaz egyeduralkodót. A név később császárit címmé vált és a római uralkodók eleinte a szenátus határozata alapján, ké­sőbb anélkül is felvették. Augus­tus Julius Caesar unokaöccse volt. Nagybátyja annyira szeret­te, hogy fiának fogadta és meg­tette örökösévé. Caesar meggyil­kolása után került az állam élé­re. A világ ősi népei a hónapot sokféle névvel ruházták fel. A magyar kalendáriumok Szűz, Nyárutó, Szőlőérlelés vagy Kis­asszony havának nevezték, az amerikai indiánok Mennydörgő Holdnak, az óegyiptomiak, a kí­naiak pedig a Ló hónapjának hívták. Találó volt a francia for­radalom által adott neve is, mely a Fructilor, azaz a Gyümölcs volt. Augusztusban akad két olyan népi-vallási dátum, amely a magyar történelemből merítke­­zik. Augusztus hatodikét „az Úr­­szineváltozás” napjának tartják, tudnunk kell azonban, hogy ün­neppé tételét III. Calixtus pápa, Hunyadi János támogatója ren­delte el, így örökítve meg az 1456-os nándorfehérvári győzel­met. Erre az európai jelentősé­gű nagy csatára tehát nemcsak a déli harangszó emlékeztet, ha­nem a kalendárium is. Szent István napja — az ál­lamalapító halálozási évforduló­ja — mindmáig nemzeti ünnep (az alkotmány ünnepe). Amióta 1771 nyarán a király ereklyeként tisztelt, bebalzsamozott keze, a Szent Jobb Budára került, évről évre fényes egyházi ünnepet, körmenetet rendeztek tiszteleté­re. Akkortájt augusztus 20. Bu­da ünnepének számított: aratás után a vidék apraja-nagyja ví­gan zarándokolt a Duna partjá­ra. István király 1038-ban hunyt el, szentté avatására pedig éppen kilencszázkét évvel ezelőtt, 1083 augusztus 20-án került sor. Az ünnepségen Székesfehérvá­rott óriási tömeg vett részt. Az egyház és az állam jó kapcsola­tára István utódai is szigorúan ügyeltek, különösen, ha az előbbi az utóbbinak a javára szolgálha­tott. Augusztus folyamán két jeles napot jegyzett fel a népi megfi­gyelés. Első a Lőrinc-nap (10.), melyről azt tartja a fáma, hogy amilyen ennek a napnak az idő­járása, olyan lesz az őszé. Ha pedig Lőrinc-napkor szép az idő, akkor jó lesz az év bortermése is. Azt is mondja a falusi em­ber, hogy Lőrinc-nap után a dinnye húsa vizenyőssé válik, ami miatt csökken a gyümölcs élvezhetősége. A másik időha­tározó napja a hónapnak 24-ike, azaz Bertalan napja. Erről azt mondta az idős, tapasztalt falusi ember, hogy olyan lesz az egész ősz, amilyen ezen a napon az időjárás. Ha száraz, kellemes lesz az ősz, ha pedig csapadékos, ak­kor borongós ősz köszönt ránk. O. Sz. Művészek felhívása A nemzetközi művészi élet világszerte tisztelt ki­válóságai írták alá a kul­turális személyiségek az európai békéért és biz­tonságért elnevezésű nem­zetközi szervezet jubileu­mi felhívását, amelyet a biztonsági konferencia si­keres befejezésének 10. évfordulója alkalmából tettek közzé Helsinkiben. A szovjet Jevgenyij Jevtusenko, Csingiz Ajt­­matov, Alla Pugacsova, az amerikai Leonard Bern­­stein, Norman Mailer, Harry Belafonte, Woody Allen, az olasz Alberto Moravia, a francia Simo­ne de Beauvoir, a svéd Ingmar Bergman, a sváj­ci Friedrich Dürrenmatt, a lengyel Jerzy Kawale­­rowicz, a magyar szárma­zású francia Victor Vasa­rely, a magyar Kocsis Zoltán és Szabó István — ezek a nevek szerepelnek sok más világhírű szemé­lyiség mellett azoknak a művészeknek hosszú lis­táján, akik aláírásukat adták a helsinki felhívás­hoz.Tíz év hosszú idő, de igencsak rövid azokhoz az évezredekhez képest, amelyekre gazdag és sok­színű földi kultúránk lét­rejöttéhez volt szükség — állapítja meg a felhívás. Még rövidebb idő azok­hoz az évmilliókhoz ké­pest, ameddig bolygónk élettelenül keringene a Nap körül, ha civilizáci­ónkat atomháború pusztí­taná el. Ennek megaka­dályozása vezeti a felhí­vás aláíróit, amikor fel­szólítják a helsinki jubi­leumi külügyminiszteri tanácskozáson képviselt országokat, folytassák a helsinki folyamatot, épít­sék fel a kultúra határok felett átívelő hídjait. 1985. augusztus 2. Budapesti megemlékezés a helsinki aláírás évfordulójáról A helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulójá­ról megemlékező ülést ren­dezett csütörtökön az Euró­pai Biztonság és Együttmű­ködés Magyar Nemzeti Bi­zottsága Budapesten, az Or­szágházban. Kállai Gyula, a bizottság elnöke az ülést megnyitva emlékeztetett arra, hogy az 1975. augusztus elsején a finn fővárosban 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada legma­gasabb szintű vezetői által aláírt dokumentum jelentő­ségénél fogva — jogosan te­kinthető a II. világháború utáni korszak egyik legfon­tosabb politikai megnyilatko­zásának. Az ülés szónoka Péter Já­nos, az országgyűlés alelnö­­ke volt. — A helsinki konferencia történelmi szerepének helyes megértése segíthet abban — mutatott rá —, hogy megtör­ténjék és jó kezdeményezé­seket ígérjen a szovjet—ame­rikai csúcstalálkozó. Viszont a helsinki konferencia előz­ményeinek és következmé­nyeinek félreértése beárnyé­kolhatja a szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségeit. Tíz évvel ezelőtt a konferen­cia azért vált lehetővé és azért volt sikeres, mert min­den egyes résztvevője abban a tudatban ült le a tárgyaló­­asztalhoz, hogy amit 35 állam együtt csinál, az külön-külön minden egyes állam javát is szolgálja. Izlandtól a Szovjetunióig Európa minden fővárosában volt 1966 és 1975 között olyan tárgyalás, amely valamilyen formában hozzájárult az elő­készítéshez, és gyarapította a várható állásfoglalás tartal­mának a variációit. Ezért az eredmény kompromisszum lett. A kompromisszum ter­­mészetrajzához tartozik, hogy a benne részt vevő partnerek mindegyike a maga érdekei­nek megfelelően értelmez­heti, ha akarja. Más lett te­hát az eredmény, mint amit a kezdeményezők előre el­képzeltek. Jobb lett. Mert minden résztvevőnek az ér­dekeit figyelembe vette. Ez tehát az egyik tanulság a helsinki záróokmány aláírása óta. A tanulságok között emlí­tette a szónok azt is, hogy a szemben álló felek megtanul­tak egymással konstruktívan beszélni. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti párbeszéd most folyó előké­szítése követendő például szolgálhat más világtájak egymással szemben álló part­nerei számára is — mondta befejezésül Péter János. Sajtókonferencia Moszkvában választ vár javaslatára Bízunk benne, hogy az Egyesült Államok kormánya még nem mondta ki az utol­só szót az általunk tett ja­vaslatról, s a Szovjetunió­hoz hasonlóan szintén mora­tóriumot hirdet mindenfajta nukleáris robbantásra. Ha a Szovjetunió után az Egyesült Államok is megtenné ezt, ak­kor ez a lépés példaként szolgálna más, nukleáris fegyverrel rendelkező orszá­gok számára — jelentette ki csütörtökön Moszkvában Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszte­rének első helyettese. Kornyijenko Leonyid Zam­­jatyinnak, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztálya vezetőjének és Nyi­­kolaj Cservov vezérezredes­nek, a fegyveres erők vezér­kara csoportfőnökének társa­ságában azon a sajtótájékoz­tatón szólalt fel, amelynek témája az e héten­ Mihail Gorbacsov által mindenfajta nukleáris robbantásra elő­terjesztett moratóriumjavas­lat volt. Leonyid Zamjatyin a szov­jet javaslat amerikai fogadta­tásáról szólva közölte, hogy az Egyesült Államok még nem adott hivatalos választ az indítványra. Vezető amerikai politikusok azonban már tet­tek olyan kijelentéseket a nyilvánosság előtt, amelyeket semmiképpen sem lehet épí­tő jellegűnek tekinteni. Kezd kirajzolódni az a törekvés, hogy amerikai részről kitér­jenek a szovjet indítvány el­fogadása elől. Tudósítók kérdéseire vála­szolva Nyikolaj Cservov ve­zérezredes közölte, hogy a szovjet moratóriumjavaslat valamennyi, tehát a békés cé­lú nukleáris robbantásokra is vonatkozik, bár igazi je­lentőségét a katonai célú kí­sérletekre kimondandó tila­lom adja. G. Kornyijenko kitért Rea­gan elnöknek arra a javasla­tára, hogy szovjet szakértők vegyenek részt egy amerikai nukleáris fegyverkísérleten. „Semmi szükség sincs a szov­jet szakértők jelenlétére egy ilyen eseménynél, s azt hi­szem, Washingtonban sem számít erre komolyan senki. A nukleáris robbantásokat be kell szüntetni, s nem megfi­gyelőket kell hívni rájuk. Túl komoly dolog ez ahhoz, sem­hogy bárki is propaganda­manőverhez használja fel” — mondotta Kornyijenko, hoz­záfűzve, hogy szovjet részről még nem adtak hivatalos vá­laszt az amerikai indítvány­ra, de ez hamarosan meg fog történni. Végezetül Leonyid Zamja­tyin — ugyancsak válaszul egy kérdésre — közölte, hogy Mihail Gorbacsov, mint az SZKP KB főtitkára betölti a Szovjetunió Honvédelmi Ta­nácsa elnökének tisztét is. KONYHABÚTOR GYORSABBAN ÉS OLCSÓBBAN! Konyhabútorvásár MÁTÉSZALKÁN augusztus 1—10-ig. Egyes típusok árengedménnyel kaphatók. VÁLASSZON A TISZA BÚTOR a KONYHABÚTORAIBÓL «Jll ! KEDVÉRE VALÓT. Jaki Azonnal hazaviheti. MINDEN VÁSÁRLÓT SZERETETTEL VÁRUNK! (1289)

Next