Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-25 / 276. szám
1985. november 25. A kérdéseire menít dr. Vágvölgyi János a megyei kórház főigazgató főorvosa Megválaszthatja-e ma bárki szabadon a körzeti orvosát? — kérdi Sánta János Nyíregyházáról. — Magyarországon az egészségügyi törvény értelmében a betegellátásban a területi elv érvényesül mind az alapellátást, mind a kórházi ellátást illetően. Ez nem jelenti azt, hogy mereven ragaszkodunk hozzá, így lehetősége van az állampolgároknak kérni, hogy indokolt esetiben ne a területileg illetékes, hanem más orvos körzeteihez tartozzon. Ha vállalja, akihez tartozni szeretne, engedélyezzük. Ezt a kérelmet Nyíregyházán, a rendelőintézet igazgatójához kell benyújtani. Megoldható lenne-e az orvosi rendelők olyanná alakítása, hogy a beteg ne az asszisztens és az írnok jelenlétében találkozzon az orvossal? — Ez lenne az ideális. Jelenleg húsz körzeti rendelő van Nyíregyházán, ebből hat felel meg ilyen követelményeknek. Az újonnan épülő rendelőket már így terveztetjük meg. Sajnos a régiek átalakítása egyrészt gazdasági okokból, másrészt az épület nagysága miatt nem lehetséges. Ha valaki bizalmasan akar közölni valamit az orvossal, arra így is megvan a lehetőség, mert a személyzet arra az időre kimegy a rendelőből. Az orvosi rendelőben, de általában az egészségügyben dolgozókat köti atitoktartás, indiszkréció rendkívül ritkán fordul elő. Nemrég kórházban feküdtem, s gyakran hidegen kaptuk az ételt. Nincs-e lehetőség úgy megszervezni a szállítást, hogy ne hűljön el? — kérdezi Ónodi Béla Nyíregyházáról. — A megyei kórház pavilon rendszerű kórház,több épületből áll, ahová az ételt központi konyháról szállítjuk ki. Sajnos Magyarországon nem lehet olyan szállítókonténert kapni, amely hőszigetelt, s lehetővé tenné az ételek megfelelő hőfokon tartását. Három évvel ezelőtt szerzett a kórház Termopack nevű 40 adagos szállítókonténereket, amelyek tömítése fél év alatt tönkrement, s jelenleg használhatatlan. Úgy próbálunk segíteni, hogy az új épületben már tálalókonyhát létesítettünk, ez biztosítja a megfelelő hőfokú és higiénikus ebédkiosztást. Saját erőből megvalósítottuk ugyanezt a belgyógyászati osztályon és az épületek rekonstrukciója során hasonló módon megoldjuk a többi helyen is. Korábban sokat hallottam arról, hogy folyamatos lesz a betegellátás, vagyis a hétvégeken a beteg nemcsak fekszik, gyógyul is. Mikor valósul ez meg? — kérdezi Mészáros József Nyíregyházáról. — Az egészségügyi intézmények egyértelmű feladata, hogy a betegellátást folyamatosan, a nap huszonnégy óráján át megfelelő szinten biztosítsák. Mégis különválasztanám a sürgős betegellátást és a kórházban bent fekvő betegek ellátását. A sürgős betegek ellátása a három éve működő betegfelvételi osztályon folyamatos. Itt állandó belgyógyász, sebész és baleseti sebész szakorvosi ügyelet van és szükség esetén bármely szakma képviselője a felvételi osztályra hívható konzíliumra, a betegség pontos tisztázásához. Természetesen a megfelelő diagnosztikai eszközök (labor, röntgenvizsgálatok) is folyamatosan rendelkezésre állnak, s a felvételi osztály műszerezettségét úgy állították össze, hogy az akut életveszély elhárítható legyen. A kórházban fekvő betegek folyamatos ellátása és gyógyítása is biztosított, hétvégeken megfelelő orvosi ügyeleti szolgálat hivatott erre. A gyógyszeres és injekciós kezelést elvégzik, de a gyógyító osztályok is igénybe vehetik a központi diagnosztikai egységeket, ha bármilyen probléma adódik a beteggel. Pillanatnyilag nincsenek meg a személyi feltételei, hogy a hét minden napján teljes intenzitással dolgozhassunk a kórházban. Egy sóstóhegyi lakos kérdezi: miért nem lehet a Sóstói úti kórházban is ügyeletet szervezni, hogy Jósavárosból és Sóstóhegyről ne kelljen a nagykórházba kimenni baleset, vagy rosszullét esetén? — Úgy gondolom, hogy a kérdező a körzeti orvosi ügyeletre gondol, amelyet ősszel a Vöröshadsereg úti rendelőbe telepítettünk éppen azért, hogy a körzeti orvosi szolgálatnak is rendelkezésére álljanak a kórházban lévő felszerelések , így pontosabb, gyorsabb legyen a betegellátás. Véleményem szerint egy megfelelő létszámmal működő és gépkocsival ellátott ügyelet elegendő egy 120 ezres városban. Egyébként a jósavárosi, valamint a Vay Ádám körúti rendelőben szombaton és vasárnap délelőtt körzeti ápolónői ügyeletek működnek az injekciók beadására. A valamivel hoszszabb utazásért úgy gondolom kárpótolja a betegeket az ellátás szakmai színvonala. A televízióban láttam, hogy más kórházakban (például Szentesen) a vesekövet nem műtéttel, hanem műszerrel távolítják el. Nyíregyházán mikor lesz ilyen? — kérdezi Deák Lászlóné Nyíregyházáról. — A vesemedencében elhelyezkedő kövek eltávolítása kis műtéttel előreláthatólag a jövő év első felében Nyíregyházán is megoldható lesz. Az ehhez szükséges műszerek egy része rendelkezésünkre áll, másik részét megrendeltük. Balogh Miklós kétsemjéni olvasónk gerincbetegségéről panaszkodik és gyógyulásához kér segítséget. — A levélből úgy tűnik, hogy Balogh Miklós mozgásképtelen beteg. A gerinctörés szövődménye gyakran a gerincvelő sérüléséhez vezet. Kérem, hogy hozzátartozója hozza be, vagy küldje el a betegségre vonatkozó papírokat, a körzeti orvos véleményét, hogy segíteni tudjunk, s ha szükséges, kórházban helyezzük el. (A megválaszolatlanul maradt kérdésekre visszatérünk.) B. J. Kelet-Magyarország Széncsata Szabolcsért Munkatársunk helyszíni riportja a Borsod megyei Lyukóbányából Jó szerencsét! — köszöntenek. Ismeretlenül is úgy érzem, egy nagy családba kerültem. Aki megáll egy pillanatra, hogy egyengesse derekát, aki baráti kezet nyújt, mert örül a régi ismerősnek kísérőink között, s aki éppen utat kér, mert vállán egy hosszú bányafával iparkodik beljebb — mind-mind bajtársának tekinti a másikat. Pedig a bányában meleg van, a szállongó szénpor köhögésre késztet, az először föld alatt járónak félelmetes egyegy reccsenés, lenyűgöző, ahogy a surrogó szállítószalagon halad a szén a külvilág felé. Az ötödik túlműszak — Akkor meg földi — örvendezik Kocsis István, az állami díjas brigádvezető. Merthogy november 23-án, szombaton háromszáz méterrel a föld alatt szabolcsiakkal is találkoztam. Ő és jó néhány társa Ibrányba való. Ezen a fejtésen, a Borsodi Szénbányák Vállalat miskolci üzemében — vagyis Lyukóbányán — jó kétméteres szénfalba harap a maróhenger. Két oldalról, száz-száz méteres szélességben bontják a szénfalat, küldik a felszínre a fekete aranyat. Azt, amelyiket napjainkban annyira várnak falvakban és városokban, hogy ne kelljen télen vacogni. — Mit gondol, nem érzem ennek fontosságát? — kérdez vissza a brigádvezető. — Csak ebben a hónapban az ötödik túlműszakban vagyok a föld alatt. Most meg, amikor a kommunista műszakot azért ajánlottuk fel, hogy a szabolcsi szénellátást javítsuk, pláne sokat számít, hogy az ilyen régi bányászok, akik több mint harminc éve itt vannak, miként mutatnak példát a fiatalabbaknak. — Kell is a szén, mert az én öcsémnek Ibrányban csak a sorszám van a zsebében, azzal ugyan nem fűthet — kapcsolódik hozzá Berencsi Miklós, a bánya szakszervezeti titkára. Indulhat a szerelvény Kocsis István 45 tagú csapata egy műszakban 900 tonna szenet (egy kisebb vonatra valót) küld a felszínre. Ennyi kell ahhoz, hogy teljesítsék a normát, s ennyi elég lenne egy kisebb falunak a télre. Igaz, ebben a hazai és nemzetközi méretekben is modern bányában már nem kell csákányt, lapátotragadni, hogy útnak indítsák a szenet, kell azonban az összehangolt munka, az erőfeszítés, hogy gép és ember sikert érjen el. — Bizony, a sikerélményből volt a kevesebb nálunk az utóbbi időben — ismeri el Monos János, a vállalat termelési főmérnöke. — Az eredeti tervünket (amelyet inkább elvártak tőlünk, mintsem műszakilag megalapoztak) nem tudjuk hozni, s ezt már tavasszal jeleztük. Most már jól állunk, mert hála bányászaink áldozatkészségének, a lakossági tervet teljesítettük. Mindehhez tudni kell, hogy a borsodi szénbányák termelésének fele a lakosság tüzelőellátását szolgálja. Az állandósult létszámhiány ellenére az idén 4 millió tonnán felül termelnek, néhány helyen bizony eléggé mostoha körülmények között. Igen sok bányász van, aki az idén alig vett ki szabadnapot, 310— 320 műszakot teljesít. S ezek után ne nagyon irigyelje senki — inkább próbálja meg — azt a viszonylag magas keresetet, amit a kemény munkáért kapnak. — Azért választottuk ezt a szakmát, mert abból a szegénységből, ami otthon volt, itt lehetett változtatni — említi Kocsis István, mikor sorolja, hogy szép lakása van az avasi lakótelepen, lánya révén már a kisunokának örülhet, főiskolás fia tanulásának drukkolhat. Mint ahogy a föld alatt találkoztunk az egyik Horváth fiúval, akinek az apja ibrányi, de két fia is a bányában találta meg a boldogulást. — Hétközben 78—80 bányász száll le egy műszakban, most százon felül vannak. Azok is bejöttek, akik szabadságon voltak — örvendezik a kommunista műszak sikerének Berencsi Miklós. — Ezen a hét végén közel négyezer tonnás termelést érünk el, összesen ötszázan dolgoznak a bányában. — Bízunk benne, hogy a jövő héten Nyíregyházára, a megyébe érkezik a mostani fejtésből nyert szén — fogalmazza meg Lóránt Miklós, a miskolci bányaüzem igazgatója. Közben feljegyezhetnek olyan sikereket, mint az elővárosban elért októberi 315 méteres vágathajtást, amit a szakszervezeti kongresszus tiszteletére ajánlottak fel. A miskolci bányaüzem pedig büszkén hirdetheti a bejáratnál, hogy túlteljesítik a napi hétezer tonnás tervet, az idén meghaladták az egymillió tonnás termelést, aminek a fele a háztartásokba kerül, az iskolák, óvodák, intézmények fűtését oldják meg vele. Lányi Botond A szénmarónál korszerű biztosítóberendezések védelme alatt dolgoznak. r r 3 SZERKESZTŐI OOOOOOOO a Segíts magadon, az isten is megsegít. Nem véletlenül kell citálnom elő ezt a ki tudja milyen öreg közmondást, hiszen ma is igen aktuális. Különböző tanácskozásokon, megbeszéléseken tapasztalni, hogy egyesek a gyengébb eredményekért nem önmagukat hibáztatják, gondjaik megoldásán sem törik sokat a fejüket, hanem a könnyebbik megoldást választják és felfelé mutogatnak. Ezzel magyarázzák saját bizonyítványukat, dolgozóik, munkatársaik, közvetlen feletteseik előtt próbálják igazolni, hogy miért nincs elegendő termék, miért alacsony a bér és a többi és a többi. Sajnos manapság még ritkán lát az ember ötletdús vezetőt, aki a szó szoros értelmében kreatív típus, aki az eredményes munkához sok-sok variánst képes felvonultatni, s aki a jó elképzelésekhez hasonló partnereket is alkalmaz. Szerencsére azért vannak itt a megyében is vállalati igazgatók, termelőszövetkezeti elnökök, intézményi vezetők, akik nem a sopánkodásból, a felfelé mutogatásból, hanem saját erejük teljes latba vetéséből akarnak megélni. Az újságíró véletlenül se arra gondol, hogy már holnapra csodák születhetnek és az ilyen vezetők száma megsokszorozódik. Még arra sem számíthatunk, hogy minden bajunkat helyben, magunk oldhatjuk meg. Ám azt azért 1985 végén már világossá szükséges tenni mindenki előtt, aki ilyen munkakörre kap megbízatást, hogy a helyben megtehetőt (amely mind élesebben válik el a központi lehetőségektől) egyedül és kizárólagosan helyben lehet megtenni. Most év vége közeledtével egyáltalán nem felesleges, ha holnapunkat e tények kontúrjában látjuk. Kopka János A H£l A sikeres igazgató Soha nem látott eredményeket könyvelhet el a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi gyáregysége. Bár még nincsenek meg a pontos számok, ezekre a napokra tehető éves tervük teljesítése, legkésőbb december 12-ig az utolsó exportszállítmány is elhagyja az üzemet. A sikerek egyik kovácsa Matolcsi Imre igazgató. — Valóban nincs pontos számunk, legutóbb az április elsején általunk megemelt tervünk szerint is 104,1 százalékra teljesítettük, s november is a jó hónapok közé tartozik. Ám sokkal többet számít az eredményterv teljesítése. Az év első kilenc hónapjában a vállalat mindössze 5,6 millió forintot várt el tőlünk, mi ezt két és fél millióval meghaladtuk. • Rögtön szögezzük le, hogy a gyáregységben nem a mennyiséget hajszolták. Pusztán a többlettermelésnek nem volna sok értelme, ha ez nem párosulna a nagyobb eredményességgel, a hatékonyabb munkával, a minőség javulásával. — Az idén a gyáregységnél bevezették az önelszámolási rendszert — adja a magyarázatot az igazgató. — Ez olyan energiákat szabadított fel, ami hozzájárult a lényegesen jobb munkához, így tehettük meg, hogy saját magunk emeltük meg a tervünket. Külön öröm, hogy a vállalaton belül a hatékonyságban is a legjobbak között vagyunk, az egy normaárára eső nyereségünk meghaladja a 17 forintot. A gyárat negyedik éve vezető Matolcsi Imre Nyíregyházáról került családostól Vásárosnaményba, hogy az első felsőfokú végzettségű szakember legyen. Rájött, hogy a pályakezdőkkel való következetes munka, a létszám stabilizálása hozhat eredményeket. Ehhez járult a színvonalas ipari tanulóképzés (a felesége oktatta a gyerekeket), az egység a társadalmi szervekkel. Mindez párosul egyfajta szelíd, de mégis erőt sugárzó vezetői magatartással. — Mondják rám, hogy túlságosan magasra teszem a mércét. Azonban a célok nem irreálisak, s azzal, hogy sikereket érünk el, igyekszem a vezetőkből és munkásokból a kishitűséget száműzni. Vásárosnaményból a férfiöltönyök, -nadrágok 70 százaléka szovjet exportra kerül. Az első osztályú termékek aránya ma már eléri a 97,5 százalékot, ami mind a színvonalas munkát bizonyítja. Jól éltek a megkapott önállósággal, azonban tudják azt is, hogy ez egy folyamat része, a nagyvállalati előnyök és a belső mozgástér összehangolása további eredményeket hozhat. A termelési sikerek pedig együtt jártak a bérek emelkedésével — bár nyilván szeretnének a maitól is többet — vagyis a nagyobb tempó találkozott a dolgozók érdekeivel is. L. B. EMBERE