Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
iplasztika ízeumban Messziről jött formák mikus portré, sem a daötlet nem jellemző. Lea Vivet lírai és anekis figuráival a Képcsarmát, s míg én ettem, néki pihent. Amikor aztán em, betért a kápolnába fára. Így volt ez télen, ám míg élt és mozogni soha nem hagyta el a a hátáról. Hozzánőtt valami púp. Még akkor is , amikor jobbra fordult. Vérévé vált, képtelen okítani vele élete végéig, egyházára, a fia után is batyuval érkezett. Előzent István napja után, érem levélben írta meg mikor számítsunk a jöve. De soha nem akkor mikor írták. Vagy előbb, k előbb. Most már tudom Nem akarta, hogy bacipelve lássanak meg szégyellte volna, így a mindig meglepett, nomságokat rejtő „háti" bontotta meg. Kisesfehér vászonból a maföldi kerek kenyér pina ropogós héjával. It és még friss, meleg eresztét vetett rá a nagy c. megszegte. Áradt beton , ekkori illat. Külön, i.i becsomagolta a túlírt kc.kast. Igazi házi jó"'Hak, sárga fezzel,’ bő■ érzis. egészség--,, tarónok boltjaiban is találkozhatnánk, Mérei Erzsébet meg mintha Rodin bűvöletében lett volna művésszé, és Marosán Gyula fadobozba komponált tereiben felbukkan egy csöppnyi szelíd dadaizmus, ám az egész kiállítás felett a nagy Brancusi szelleme látszik lebegni. Soha rosszabb őrangyalt! Ez a szellem ilyen bőségesen adagolva elsodorja az alkotóerőt a túlságosan éteri szépség irányába. Szépek és finomak az anyagok. Szintén szépek és finomak a többé vagy kevésbé absztrakt formák. Aranyban csillog a réz, hófehér a fehérmárvány, meleg barnájával hívogat simogatásra a fa. Judi Briggs, Yeon-Tak Chang, Aileen Hooper Cowan, George Foster, Mary Gerrarc, Maryon Kantaroff, Edward Koniuszy, Geert Maas, Betty Moss, Cara Popescu, Andrew Posa, Michael Stebih vagy Oliver Túlra egyaránt ennek a lírai-harmonikus formai szépségeszménynek hódol, ami önmagában nem volna baj .. . Csak hát az ilyen kisplasztika egyedül, egy szép lakás külön zugában vagy kertjében, posztamensen állva, a maga körül szervezett térben él igazán, így együtt kevésbé hagyják egymást érvényesülni. Igaz, öszszességükben kifejeznek valamit a mai Kanada lelkületéből: azt, hogy a merényletek robbanásaitól hangos Nyugat- Európához meg a zaklatott tempójú Egyesült Államokhoz képest Kanada dinamikus, ám csöndesnek mondható ország. Egyike a Föld kellemes helyeinek — nyilván ezért is ilyenkor mindig anyám állt a konyhára. Ő főzte a tyúkhúslevest, a pörköltet nokedlival. Olyan ízeket varázsolt, amilyenek azóta sem voltak a számban. De csak néhány napig maradt. Nem fogta tovább a hely. Mennie kellett tovább, várták a jó ismerősök, a testvéreim . . . Karácsony táján jött ismét anyám. A mákos és a diós bejglit otthon sütötte meg és vászonterítőbe csomagolva hozta. A karácsonyi tyúkot is előre levágta, megpucolta. Ha a szentestét és az ünnepet is körünkben töltötte, főzött, sütött, gyúrta a tésztát, hajtogatta a pillekönnyű, leheletvenékony rétestészta-leveleket, melyek valósággal libegtek a terítő fölött. Főzte a különlegesen finom töltött káposztát, amelyhez a tűzhely tetején sütötte a soványt, vagy ahogy felénk nevezték: a bodagot. Szép pirosbarnára és ropogósra pirította. Kenyér helyett ettük a túróval (a sertés orrafeje), füstölt hússal ízesített, sütőben pirított töltött káposzta misé. A.- ni. hu hülyni latok, anyámra gondolok és elfog az éhség. Farkas Kalmát keresik ott oly sokan a boldogulást. Ám ebből a szelíd tökéletességből az is következik, hogy a szellemi izgalmat a kevésbé tökéletes, de mondanivalóval küszködő szobrászoknál érezzük — az indián múltat vizsgáló Karen Stoskopf Hardingnál, a környezetvédelem totemisztikus jelét megteremtő Zigfrid Jursevskinél, a háború emlékeivel birkózó Dra Marksteinnél... Mert a kisplasztika is lehet több szép szobadísznél. Sid Sheffield: „We are /orld. We are the ChildKaren S. Harding: Mohawk indián maszk Új helytörténeti kiadvány. Tidrenczel Sándor Böszörményi László (al K is-KoSsuth”) Történelmünk jelentős, mégis méltatlanul elfelejtett személyisége volt Böszörményi László, a híres 1848-as honvéd zászlóalj századosa. A szabadságharc több nagy csatájában részt vett, az utolsók között teszi le a fegyvert, és élete végéig hű marad eszméihez. Később, mint „az országgyűlés egyik legexponáltabb képviselője a társadalom kitaszítottjainak védőügyvédjeként vált ismertté”. A szélsőbal vezéralakjaként mint a Magyar Újság szerkesztője, börtönben halt meg politikai fogolyként. Böszörményi László nemcsak eszméihez, hanem Szabolcs megyéhez is hű maradt élete végéig. Kopócsapátiban (ma Aranyosapáti) született. 1848-ban Nagykállóban telepedik le, ahol két év múlva ügyvédi irodát nyit. A megyeszékhely, a nagykállói kerület háromszor is képviselővé választja. Böszörményi Lászlónak (. ..Kis-Kossuth-nak) Tiaren- I Sándor rajzolta meg most életútját. Könyve a rígykállói Krúdy Gyula Könyvtárgondozásában jelent meg. 1987. Január 17. 00 Móricz Zsigmond Színház: F®*” Járg Sodró lendületű, felszabadult előadás Színházunk általában minden évadban karácsony, újév táján megörvendezteti a nézőket egy zenés játékkal. Kikapcsolódás ez a színészek számára, de derűs szórakozási lehetőség a közönségnek is. Most a színpadon elég régen nem látott Fekete Péternek tapsolhattunk: Eisemann Mihály—Zágon István—Somogyi Gyula művének. A rendezőnő Csenterics Ágnes, akit már televíziós produkciói alapján ismerhettünk, alapos színpadismerettel, jó helyzetelemzési készséggel rendelkezik. Látszik, hogy örömmel végezte nálunk a munkát, pergő, friss, jó ritmusú előadás kerekedett ki a keze alól. A darab nem állítja nehéz feladat elé a nézőt. Pillanatok alatt átláthatja a habkönnyű történetet: az első jelenetek után már teljesen világos, hogy ki kinek lesz a párja majd a darab végén — a második felvonás igen gyenge lábakon álló intrikája után. A látottak alapján — mint ahogy a rendező célzott is erre nyilatkozatában — zenés játékról beszélhetünk. A néhol ironikus hangvétel, a viszonylag természetes játékmodor, beszédstílus s talán legfőképpen az éneklési mód okán tesszük ezt a megjegyzést. A színészek, bár a prózai szerepek mellett játszottak már zenés darabokat is, hangjukat állandóan dicséretes módon képezik, mégsem rendelkeznek — kevés kivételtől eltekintve — igazán, jó énekhanggal, kellő hangterjedelemmel. Az átélt prózamondás, a sanzonéneklés sokkal inkább sajátjuk, mint az operettstílus. Így az ének inkább kupléba, dalocskába hajlik át, s természetesebbnek, mindennapibbnak is tűnik, hogy „dalra lukadnak” egy-egy prózai rész után. Ezt vette figyelembe a rendező, s ügyes fogással az eredetihez még négy ismert Eisemann-dalt illesztett, s így a feldúsított zenei rész emeli a mű sikerét. Az előadás technikai megoldásai, világítása, sok trükkje, a rendező ötletességéről tanúskodnak. A puttok bejönnek, jól kiszúrniadm várják a közönség - non késlekedő — reagálásai Átgondoltak, hangulatosak, szépek a díszletek (Baráth András munkái), könnyen, viszonylag gyorsan átalakíthatóak, az előadás gördülékenységét biztosították. A jelmezek (Gál Ludmilla) jól szolgálták az előadás egészét. Kellően szolídak, és megfelelően kihívóak, amikor arra van szükség. Néhol, pl. Schlanger András vagy Leviczky Klári jelmezei — humorosak. Az összhatásukban, színeikben jól és szépen harmonizáló ruhák, pl. a finálé sikerében is szerepet játszanak. Az eszközök, a tárgyak jól funkcionálnak. A tükör, a telefon, a lépcső, a létra, a farsangi maszk vagy a bútorokkal, a botokkal való játék mind-mind helyén való. A darab jól olajozottan halad a boldogító igenek felé, nagyobb megrázkódtatást senkinek nem okoz. A középpont, a játék fő mozgatórugója, az igazi ötlet az előadásban nyilvánvalóan Schlanger András. Már jó néhány kiváló alakítást láthattunk tőle komédiás szerepekben, de ez most igazán testére szabott feladat, összefoglalhatja mindazt, amit eddig részletekben mutatott: a bolondozási kedvet, az ügyes mozgást, a jó éneklési képességet, a humort és iróniát — s mindezt igen oldott stílusban. Kirobbanó energiával játssza az ügyetlen, nyakigláb fiatalembert, aki csetlik-botlik a világban, s közben csupaszív cselekedeteivel egyre nagyobb galibákat okoz. De tud az ügyefogyottságból is tőkét kovácsolni. Az ablakmosó fiatalember szerepében éppúgy természetes és lezser, mint a nagy vállalkozás elnökeként is esetlen és esendő. Juhász György alakítja a zord, megközelíthetetlen főnököt, akit Fekete Péter és „természetesen” a titkárnője tanít meg a szerelem ,,filozófiájára”. Jól táncol, énekel, megfelelően szigorú, de jókedvű és humoros is egyben. Nagyon jól megértik és kiegészítik egymást Schlanger Andrással. Ők ketten viszik az előadás fő vonalát. A lányok valamivel halványabbak. Simon Mari ügyesen táncol, kevésbé jól énekel, dekoratív jelenség, szerepe viszont nincs rendesen megírva — persze ezt a többiekéről is elmondhatjuk — sokkal árnyaltabb játékra nincs is nagyon lehetősége. Varjú Olga a Hamupipőke maszkjában meggyőzően szürke és aranyos, s ha kivirágzik, sziporkázóan csillogó. Humora átsegíti a néhol melodramatikus részeken. A négy főszereplő mellett kisebb alakításokban jól helytálltak színészeink. Szigeti András a részeges vállalkozót elegánsan, visszafogottan jeleníti meg. Sajnáltuk, hogy a Földi László játszotta személy csak az első felvonásban lép színre, megtervezett mozgását, humorát, szép beszédét hiányoltuk a későbbiekben. örültünk, hogy itthoni színpadon láthattuk Leviczky Klárit, reméljük, hogy bájos egyénisége, pajkos nevetése, kikacsintó kedvessége máskor is részese lesz előadásainknak. Gedai Mária a komorna szerepében cserfes, mutatós kis boszorkány, aki természetes fölénnyel viseli el urai bolondériáit. Ügyesen táncol, énekel, színes alakítás az övé. A többiek is mind jól illeszkednek az összképbe. Egy-egy jellemző kis játéka mindenkinek van, gesztusokkal, mozgással illusztrálják szerepüket. A fináléban minden jelentős dalt közösen újra elénekelnek, így az ötletesen kitalált tapsrend, a poénokra kihegyezett játék biztosítja a nézőt, hogy most már véglegesen fülébe vésheti az eddig hallott dallamokat. A zenés részeket Kazár Pál igényes verésével, hangulatos megoldásokka tarkítva hallhattuk. Az előadás sodró lendületű, felszabadult. A mese idilljét helyesen néha ide. • Joe teszi, ,s ezzel arra int, hogy mindez csupán illúzió. A királyfi ritkán jörve értünk hófehér paripáján. Bár mennyire is álmodozunk róla hold világos éjszakai Margótsy Klára Jelenet a darabból (elek)