Kelet-Magyarország, 1987. december (44. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
s Aprószegtől színes televízióig tenni kell az áruért „Már megint jött három színes tévé, amikor telt a raktár" — mondták a nyáron, s akkor lettem igazán mérges. Mert előtte már megmosolyogtak, amikor ötmillióért csempét vettem, s építőanyaggal volt tele az udvar. A végén nekem lett igazam .. . Illetve a számok beszélnek Meskó Bertalan helyett, aki a záhonyi vasműszaki boltot vezeti. Ugyanis a múlt évben ez az üzlet tízmillió forint értékű árut forgalmazott, s az új főnök arra vállalkozott januárban, hogy 19 milliós forgalmat ér el. Ezt már október végére teljesítették, novemberben és decemberben az áruellátás határozza meg, mennyi többletet érnek el. — Ha korábban menni kellett az áruért, nem volt elég egy megrendelőt feladni, akkor most pláne így van. Jóformán többször vagyok távol, mint a boltban. Szerencsére öt olyan munkatársam van, aki jól ellátja a feladatát. — folytatja. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat üzletének profiljába tulajdonképpen az aprószegtől az üstig, a bicikliégőtől a színes televízióig minden beletartozik. Az építkezések szakipari munkáihoz szükséges anyagok, szerelvények forgalmazását pedig azért találták ki, mert látták, milyen nagyarányú Záhony és környéke fejlődése. A bolttal szemben épül a KISZ-lakótelep, onnan jöttek át a vasutasfiatalok, kérték a különböző anyagokat. Megesett, hogy együtt indultak a nagykereskedelmi raktárba, a budapesti szerelvényértékesítőnél már úgy válogattak, hogy a boltvezető biztos vevőre számíthatott. — Meg aztán láttam: ha az egyiknek tetszik, akkor a másik is megveszi, érdemes Káplár Istvánná kiszolgál a záhonyi vasműszaki boltban. (Sípos Attila felvétele) többet rendelni belőle" — árulja el egyik módszerét Meskó Bertalan. Áprilistól még inkább rászorultak, hogy új módszereket keressenek, hiszen jövedelemérdekeltség alapján dolgoznak, a keresetük függ attól, milyen forgalmat érnek el. Ezért azt mondják, a mostani felvásárlási láz legfeljebb rásegített az elképzeléseikre, de látják azt is, hogy jövőre hol épülnek a lakások, már szondázzák, kinek milyen műszaki cikkekre van szüksége jövőre, mert akkor is meg akarnak élni. L. B. Épület, harmónia A Kelet-Magyarország november 26-án közölt cikke a városban folyó hagyományőrző folyamatról olyan szakmai jellegű információkat tálal a közvélemény elé, amelyek — úgy érzem — az informátor magánvéleményét tükrözik. Ennek ellenére sommás ítéleteket fogalmaz meg. Példákat ragad ki összefüggései nélkül , és a nem hozzáértő olvasó számára azt az érzetet kelti, mintha a jelen építészeti diszharmóniái a tervezők rémálmainak megvalósult formái lennének, és minden ami régi, harmonikus. Az építészet mindig társadalmi termék. Megrendelője és finanszírozója a társadalom. Nálunk mostanáig legfőképpen az állam. A városfejlesztés tervei — a megadott politikai programokra épülő fejlesztési irányokra készülnek. A gazdasági lehetőségek a városépítési tervekben — útnyitásokká, szanálásokká, átépítésekké és építési tilalmakká válnak. Ezt testületek hagyják jóvá és törvényerejű rendeletek írják elő végrehajtásukat. Mást nem lehet csinálni — amíg érvényben vannak. Ha egy társadalom koncepciója 5—10 év alatt megváltozik, új törvényeket alkot, új szemléletet alakít ki, vagy visszatér egy régebbihez. A városnak nagyobb a tehetetlensége — nem képes követni azonnal. Diszharmóniák keletkeznek. De a város élő organizmus — a sebhelyeket idővel benövi, eltakarja, megszereti. A Takarékpalota az 50 évvel későbbi békeházi tömbbel illeszkedik környezetéhez, a Luther-ház, ma sem. A Kossuth téri ABC és a Nyírfa Áruház, a dombházak és a 10 szintes házak földszintes környezetben — egyegy olyan túlhaladott beépítési, társadalmi koncepció ittmaradt torzói — amelyek a környezet hasonló átépítésének részeként hoztak volna létre új harmóniákat. Most, a szegénység és a szemléletváltás idején könynyű elverni rajtuk a port, pedig ezek a házak is a mi társadalmunk gyermekei , amit egy újszülött hihet „születési hibásnak”. Szeressük őket, mert együtt kell élni velük. A városépítés folyamat, és a házaknak nincs Taigetosza. Kulcsár Attila építész Kelet-Magyaromig Madáreledel A föld szerelmese, a szántó-vető ember a jövő évi kenyér védelméért, a gyerekek a téli örömökért, a hógolyózásért, a szánkózásért, a sportolók a kellemesen fárasztó kirándulásokért, síelésért, ki ezért, ki azért várja az első hóesést. Kiss László, a Vetőmagtermeltető és -Ellátó Vállalat nyírségi központjának igazgatója meg azért, hogy el tudja adni a megvásárolt különböző magokat jó pénzért exportra madáreledelként. Talán mások szemétre dobták volna azt a 40 vagonnyi káposztarepce magot is, amely nem felelt meg a szabványnak, s nem tudtak mit kezdeni vele. Ő megvásárolta. És várja az első hó leesését. — Ilyenkor jelennek meg a külföldiek és keresik a finom madáreleségeket, a napraforgót, kölest, káposztarepcét és más egyebet — mondja bizakodva. — Megéri? — kérdem. — Bizonyos kockázattal jár, de aki mer, az nyer, mondja a magyar — válaszolja. — Tavaly közel 20 vagonnyi magot adtunk el a külföldieknek madáreleségként. Sok kicsi sokra megy. Devizát hoz! No, és számítanak ránk a vásárlóink, az olaszok, svédek, németek és a többiek. Ez is a partnerséghez tartozik. Nem?! Ki gondolná ezt a madáreledelről?. (fk.) 1987. december 1. Védett kincsünk a víz Meddig nyílik a közműolló? A napokban látott napvilágot az a tájékoztató, melyben a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság ad számot arról, hogyan alakult megyénkben a vízellátás és hogyan áll a csatornázás. Mindez rendkívül jelentős, hiszen mutatja, milyen a települések infrastrukturális fejlettsége. Szűkülő különbségek A közműves vízellátás hazánkban 1960-ban 35 százalékos volt, megyénkben alig érte el a 2—3 százalékot. A roppant differencia az évek során gyors ütemben csökkent, s ma már közelít az átlag és a megyei helyzet. Az 1987-es év végére megyénkben az ellátottság eléri a 80 százalékot, immár 177 település vízellátása oldódik meg. 1990-re elmaradásunk már csak hatszázalékos lesz, 1996-ban ez négyre csökken, és az ezredfordulóra az országos és megyei ellátottsági százalék egyformára alakul, és eléri a 95 százalékot. A száraz számok mögött nagy dolgok rejlenek. Befejeződik ugyanis az egészségügyileg veszélyeztetett területek jó ivóvízzel történő ellátása. A kiépített vízművek a megyében még a nyári csúcs idején is kielégítették az igényeket. A vízműtársulások gondos műszaki előkészítése több, önerős vízmű megépülését tette lehetővé. Megnyugtató, hogy a regionális vízművek kapacitása az igények szerint nő, és hatásterületük is bővül. A szennyvízzel baj van Ha a közműves csatornázást nézzük, a számok ugyan tetszetősek, de ez csalóka. 1960-ban egyetlen településen volt csatorna, ma 16 helyen található, de még ez is azt jelenti csupán, hogy a megye községeinek, városainak 17 százaléka mondható ellátottnak. Még mindig 207 településen hiányzik a szennyvízcsatorna, s bár a meglévők hossza 32-ről 260 kilométerre nőtt, ez kevés. Még 240 kilométernyit kell az ezredfordulóig építeni ahhoz, hogy a szint elérje a 100 százalékot. Vigasztaló viszont, hogy a meglévő hálózatból a közcsatornák vize az előírt szinten tisztított, s így kerül a befogadókba. A jelenlegi csatornahálózat és az igény egybeesik. Jól halad a szennyvíziszap komposztálása is. Meg kell jegyezni, hogy a közműolló minden erőfeszítés ellenére nő, mert a vízvezeték építése gyorsabb, mint a csatornáké, s ez egy darabig így is marad. Megfontolandó, hogy nem lenne-e ésszerű a községeknek olyan megoldásokat keresni, melyek relatíve olcsón, de hatékonyan segítenének a mai gondokon. Tapasztalat ugyanis, hogy ott, ahol vezetékes víz van, de csatorna nincs, ott gyakoriak a talajszennyezések, kutak is elfertőződnek a nem szakszerűen kezelt derítők miatt. A vízügy működési területén a megyében 49 olyan ipari üzem van, amely óránként 10 köbméter, 16 olyan gyár működik, mely óránként 100 köbméter vizet fogyaszt. Az ipar frissvíz-igénye a múlt év végén napi 36 ezer köbméter volt. Ezt részben közműről, részben saját vízműről elégítették ki. Természetesen ehhez jön még az ipari víz, ami szintén sok volt, megközelítette a napi 90 ezer köbmétert. Az ipari vizekről örömmel állapítja meg a tájékoztató, hogy az ipari vizek előtisztítása a gyárak többségénél megoldott. A hatodik ötéves terv időszakában 300 milliót fordítottak vízgazdálkodás-fejlesztési beruházásokra, így komoly eredmény született a Hajdúsági Iparműnél, a nyírbogdányi TIFÓ-nál, és Demecserben, a keményítőgyárban . Nagyon felgyorsult a megyében a mezőgazdasági üzemek termelési tevékenysége, a konzervüzemek, a léüzemek sok vizet igényeltek. Ezeket az indokoltság mértékében elégítették ki. Külön öröm, hogy a takarékosság ezeken a helyeken példás, és megoldott a szennyvizek kezelése és elhelyezése is. A VII. ötéves tervben a vízgazdálkodás fejlesztésére 266,7 millió forintot fordítanak. E programba tartozik az is, hogy egyre több üzemnél készítenek komplexrendszervizsgálatot, ami egyben értékelemzést is jelent. Így a tejipar, a konzervipar és a kisvárdai Vulkán működését veszik elemzés alá. A mai helyzet és a jövő évek kilátásai azt igazolják: okos dolog volt a kemény vízgazdálkodási rendet kialakítani, hiszen ezzel a megyő kinccsel is okosabban gadálkodhatunk, s élő vizenkét is óvhatjuk. B. L. Ütés az autóból A fiatalember, Zsurkai Sándor nyírtasi lakos egyetlen vagyontárgya egy személygépkocsi. Mint a fiatalok általában, ő is élvezi a sebességet, s szeret gyorsan hajtani. A szabálytalan közlekedés miatt egyébként már tizennyolc éves korában meggyűlt a baja a bírósággal, mert közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt többezer forintos pénzbüntetésre ítélték. Ez év május 10-én Nyírtasson, a József Attila utcában vagánykodott. Rendőr nem volt a közelben, de hogy nem a megengedett sebességgel haladt, az biztos, ugyanis az utca szélén álldogáló és beszélgető D. János hangosan megjegyezte, hogy azért nem kellene így rohannia, még balesetet okoz a gyorshajtással. Zsurkai meghallotta a megjegyzést, az utca végén visszafordult, lehúzta az ablakot és odahívta magához D.-t. A férfi azt hitte, hogy kérdezni akar tőle valamit, gyanútlanul odament ,s arra eszmélt fel, hogy a fiú nagy erővel, ököllel szájon vágta. D. János csak könynyebb, repesztett sérülést szenvedett, de mert az ütést jogtalannak és felháborítónak érezte, magánindítványt terjesztett elő a bíróságon. A kisvárdai bíróság ítéletet hozott könnyű testi sértés vétsége miatt, s Zsurkai Sándort 4800 forint pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. Az ítélet jogerős. Váci-ések a rádióban Váci Mihály a hét költője a Magyar Rádióban. Tegnap délelőtt Jovánovics Miklós beszélt városunk szülöttéről, majd Berek Katalin és Simon Péter tolmácsolta a verseket. Legközelebb szerdán, a Bartók adón 13:35- kor Kitárt szegénység címmel hallhatunk tízperces összeállítást Váci Mihály verseiből. Pénteken a Kossuthon 10:05-től Horváth Sándor és Kozák András előadásában szólalnak meg a költemények, majd vasárnap este 22,35-től saját verseit mondja Váci Mihály, aki még csak hatvanhárom éves lenne, ha élne. Parkosítás, sziklakert a baktalórántházi erdészetnél Társadalmi munkaakciókat szerveznek a napokban a Felső-tiszai Fafeldolgozó Gazdaság baktalórántházi erdészetének dolgozói az új irodaépület környékének rendbetételére. A régi műhelyt a közelmúltban alakították át az igazgatóság központi épületévé, ahol helyet kapott az ifjúsági klub, valamint az erdészeti szakgyűjtemény. Az épület elkészült, s jelenleg az előtte lévő sziklakerttel övezett parkot alakítgatják, ahová borókák, páfrányok kerülnek a napokban. A munkák egy részét még az idén, a hátramaradó részt pedig tavasszal végzik el. Hidak a Rétközben A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat az idén három jelentős közúti hidat épített a Rétközben. Ezek egyike a Berkesz és Demecser között novemberben átadott közúti híd. Előtte készült el Sóstóhegy és Nagyhalász között a másik, majd a Kemecse— Nyírbogdány közötti közúti híd. A három közúti híd 25 millióba került, általuk korszerűbbé vált a közlekedés, hiszen szélesebbek ezek a hidak, teherbírásuk jelentősen növekedett és forgalombiztonságuk is javult.