Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

XLV. évfolyam, 1. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. január 2., szombat 1 A minőség mércéje Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke a rádióban és a televízióban újévi köszöntőt mondott, amelyet az aláb­biakban já­tsü­nk lóflfs első napján őszinte tisztelettel köszöntöm va­ 1700­lamennyiüket. A párt- és az állami vezető testületek jókívánságait tolmácsolva boldog, bé­kés, eredményes új esztendőt kívánok önöknek és né­pünk minden barátjának. Boldog új évet kívánva testvé­­­ri érzésekkel köszöntöm a határainkon­ túli magyarokat is; a környező államokban élőket csakúgy, mint azokat, aki­ket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira ve­zetett. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Felgyülemlett gondjaink meg­oldásának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amelyek a párt Központi Bizottságának a múlt évi júliusi állásfoglalásán alapulnak, és a kormány­nak az Országgyűlés által jóváhagyott munkaprogramjá­ban, valamint az idei népgazdasági tervben öltenek tes­tet, az eddigiektől eltérő igényeket, nagyobb követelmé­nyeket támasztanak valamennyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott összpon­tosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondolkodást, cselekvő magatartást követel. Jobb, hatékonyabb munká­val juthatunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek valóra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyaror­szág építését, megteremthetjük az ismert és feszítő szo­ciális gondok megoldásának anyagi feltételeit, eredménye­sen szolgálhatjuk népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is ütkö­ző vélemények nyomán formálódnak nemzeti programmá. Közös, egybehangzó álláspontunk — amely programunk­nak is fontos része —, hogy a gazdasági reform tovább­vitelének, a szocialista demokrácia kiteljesítésének, a poli­tikai intézményrendszer fejlesztésének útján haladjunk. Olyan szocialista reformtörekvések ezek, amelyeknek meg­valósításában bízvást támaszkodhatunk népünk nagy több­ségére. Építhetünk a Szovjetunióban és más szocialista or­szágokban végbemenő társadalmi-gazdasági megújulás ta­pasztalataira és a korszerűbb együttműködésben rejlő le­hetőségekre. Programunk valóra váltására munkára hívunk minden honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a népgazdaság helyzete valamivel kedve­zőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tud­nunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásához. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésé­vel nem várhatunk további évekig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizoda­l­mat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei. A szovjet—amerikai rakétaegyezménnyel, a két nagyhatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalá­saival megnőttek a fegyverkezési hajsza visszaszorításá­nak, a népek-országok közötti bizalom erősödésének, a bé­kének az esélyei. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársa­ság is hozzájárult. A jövőben is mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy egy biztonságosabb világban élhes­sünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esztendőt, békét, boldogulást és jó egészséget kedves hon­fitársaimnak. _________________________________________________ II kormány ülése A Minisztertanács csü­törtöki ülésén állás­t fog­lalt a­­központi álla­migaz­gatási szervekhez tartozó háttérin­tézmények átfogó felülvizsgálatáról, szerve­zeti korszerűsítéséről. A felülvizsgálat célja a munka hatékonyabbá té­tele, a költségvetési tá­mogatások mérséklése, a működési költségek csök­kentése. A Minisztertanács kijelölte az ezzel kapcsola­tos feladatokat. Január elsejétől Mi számít a táppénzbe? 1988. január 1-jétől a táp­pénz, a szülési szabadság idejére járó terhességi-gyer­mekágyi segély, a gyermek­­gondozási díj, valamint a baleseti táppénz adóköteles jövedelem lesz. Ezért ezeket a társadalombiztosítási ellá­tásokat a jövő év elejétől a bruttósított keresetek alap­ján számítják ki. Az ellátá­sok alapja azonban eltér a vállalatok által bruttósított keresetektől, azoknál általá­ban magasabb lesz. A mun­káltatók többsége ugyanis a decemberi béreket bruttósít­­ja, míg a társadalombiztosí­tási ellátások megállapításá­nál az előző év egészében elért keresetet veszik figye­lembe, s alapjuk mindazt magában foglalja, ami után a dolgozó nyugdíjjárulékot fizetett, így az ellátások alapjába az alapbér mellett beleszámítanak a különféle pótlékok és mozgóbérek — jutalmak, prémiumok —, valamint a nyereségrészese­dés is. Az ellátásokat azon­ban már úgy kapják kézhez a dolgozók, hogy abból az adóelőleget — a fizetéshez hasonlóan — levonják a munkáltatók. A terhességi-gyermekágyi segélyt és a gyedet eddig is naptári napokra folyósítot­ták, a jövő évtől kezdve a táppénzt és a baleseti táp­pénzt is így fizetik, eddig ezek az ellátások csak a munkarend szerinti munka­napokra jártak. A változta­tásra a számítások egyszerű­sítése érdekében került sor. 1988. január 1-jétől az ed­digi másfél év helyett a gyermek kétéves koráig ve­hetik igénybe az édesanyák a gyedet. Amennyiben gyer­mekük az idén már betöltöt­te a másfél évet, a gyedet n­em folyósítják jövőre to­vább automatikusan, hanem azt a szülőnek külön kell kérnie. Erre azért van szük­ség, mert a gyes mellett vál­lalhat különmunkát az édesanya, de ha gyeden van, akkor nem, s a gyed továb­bi folyósításához nyilatkoz­nia kell arról, hogy nincs különmunkából származó jö­vedelme. A személyi jövedelemadó bevezetése a nyugdíjak meg­állapítását is érinti. A nyugdíjak önmagukban nem adóznak majd, ezért a jö­vőben a kiszámításuk alap­ja is az adóval csökkentett kereset lesz. Fontos tudni­való, hogy az év elejétől a nyugdíj megállapításakor a szolgálati időbe beleszámí­tanak az egyetemi és a fő­iskolai évek is. A korábbi ta­nulmányi időt azonban csak oly mértékben veszik figye­lembe, mint amennyi jelen­leg szükséges az adott felső­fokú képesítés megszerzésé­hez. Városról bokortanyára Segíteni az otthonteremtést, lefékezni­­a városiba áramlást —­­ez volt a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács céljja, amikor az év­­elején néhány közeli köz­séggel összefogva kedvező te­lekvásárlási és építési lehető­séget teremtettek a lakosság­nak ,a megyeszékhely­­tíz kilo­méter sugarú körzetében. Nyírteleiken száznál jóval több telket közművesítettek e célra, csakhogy az eredeti szándékkal ellentétben — nem­­elsősorban­­a nyíregyhá­ziak, hanem inkább a­­hely­beliek vették igénybe ezt a lehetőséget. Sikeres volt a nyírrpazonyi­­akció, több nyír­egyházi család vásárolt a vá­rostól hét kilométerre parcel­lázott telkekből. Itt 200 ezer forintig terjedő vissza nem térítendő­­támogatást és ka­matmentes kölcsönt nyújtot­tak a városból felköltözőknek. A szabolcsi megyeszékhelyt övező bútorak világa — a ré­gi városalapító tirpákok ta­nyai települései — úgy­­tűnik, reneszánszukat élik: fellen­dült az építési kedv, a fiata­lok számára is vonzó ma ez a központtól pár kilométerre le­vő lakhatási lehetőség: új otthonok 'tucatjai 'épülnek a Sóstóhegyen, a Kistél­aki sző­lőben és más városkörnyéki tanyákon. A Nyíregyháza ke­leti részén lévő Borbányán 320 telket alakított fel a vá­ros, és ott az utóbbi két esz­tendőben családi házak kert­városi negyede bontakozik ki. A házak többségébe még be sem költöztek, a Zöldért már­is megnyitotta a mikrokörzet építési stílusához mutatósan illeszkedő ABC-áryházát. 198­1. UTOLSÓ ESKÜVŐJE december 0-r a délután Nyir­­egyházán: a holde« Ifjú pár Fizeti Tredé­re Korám Zol­ 1988. ELSŐ MEGYEI II.»SZÜLÖTTJE Virág Alexandra, • óra 45 perckor született a nyíregyházi kórházban. El­sején az Állami Biztosító igazgatója — Fehér László — ajándékkosárral és virággal köszöntötte az édesanyát és kislányát. Szemiszló Ferenc tudósítása Moszkvából Újév a reform jegyében Mínusz tizenöt fok, nagy hó, ragyogó napsütés — igazi tél köszöntött Moszkvára az új esztendő első napján. Itt azonban most nem is annyira az újévi köszöntés vagy az időjárás a központi téma, ha­nem a jövő. Mert például mozgalmas­nak ígérkezik az 1988. január elsején életbe lépett válla­lati törvény, amely gyakorla­tilag a gyökeres gazdasági re­formokat indítja útjukra. A vállalati törvény a maga ne­mében páratlan dokumentum, modernizálási törekvéseket takar. Előírja például, hogy a vállalatok­­a jövőben na­gyobb függetlenséget kap­nak a gazdálkodásban, illetve a nyereség felhasználásában, önállóan terveznek, s az öt­éves tervet is „lent” a gyár­kapukon belül kezdik kidol­gozni. Első ízben fogalmazódik meg, hogy az igazgatót a dol­gozók kollektívája választja, a vállalatot pedig a dolgozók tanácsa kormányozza — az igazgatóval és az üzemi ad­minisztrációval karöltve. Forradalmasítja a szovjet gazdaságpolitikát az a rövid, de annál jelentősebb parag­rafus, mely bezárással fenye­geti a veszteséges, csődbe ment vállalatokat. (Számuk több ezer, becslések szerint.) A törvény konkrétan kimond­ja, hogyan kell felszámolni a veszteséges vállalatot, s ki­mondja: az elbocsátott és ideiglenesen munka nélkül maradt dolgozók még hat hó­napon át kapják utolsó havi átlagfizetésüket. Ugyancsak a múlttal való szakítást jel­képezi a nagykereskedelem, a vállalatok egymás közötti ke­reskedelmének szentesítése, amely a hiánypszichózis mi­att felhalmozott holt tőkét hivatott bevonni az országos gazdasági vérkeringésbe. A januári központi bizott­sági ülésen döntés született arról, hogy 1988 júniusában összehívják — évtizedek óta először — az SZKP pártkon­ferenciáját, amely értékeli az 1985 óta megtett utat. A párt­konferencia jelentősége alig­hanem felér majd a kong­resszuséval, márcsak azért is, mert a peresztrojka és a glasznoszty híveinek és nyílt vagy burkolt ellenzőinek ösz­­szecsapását ígéri. Az új irányvonal támogatóinak fel­adata, hogy meggyőzzék a huszáros rohamokat, gyors, parádés győzelmeket, azonna­li eredményeket várókat s megelőzzék a kiábrándulást. Mert a valódi peresztrojka még csak most kezdődik, a gazdasági reform beindulásá­val, a gazdaság új alapokra helyezésével. Az eddigi ízelí­tőket most egy átfogó, min­den irányú reformprogram váltja fel. S végül ne feledkezzünk el az év másik, várhatóan sorra kerülő nagy eseményéről: Ronald Reagan amerikai el­nök moszkvai látogatásáról. Ha minden a tervnek meg­felelően halad, nyáron Reagan és Gorbacsov a szovjet fővá­rosban aláírja a következő leszerelési egyezményt, amely a hadászati ballisztikus nuk­leáris fegyverzeteket csök­kentené kölcsönösen ötven százalékkal. Addig még hát­ra van jó néhány megbeszé­lés, de Washingtonban elvi megállapodás született e nagy horderejű egyezményről. Ha létrejön, 1988 a világpolitika és a diplomácia számára tö­kéletesen beváltja a reménye­ket. És miért ne jöhetne lét­re? Moszkva, 1988. január 1.

Next