Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988. szeptember 1. Vélemények a holnapért Elsőtitkár-választás előtt Nyírbátorban Egy terület sorsáért felelősen tájékozódott az a jelölő bizottság, amelyet legutóbbi ülésén választott meg a nyír­bátori városi pártbizottság. Három kérdéscsoportra tuda­kolták a választ: elsőként arról érdeklődtek, szükségesnek tartják-e a területen, hogy pártértekezleten vessenek szá­mot a múlt eredményeivel és hibáival, s határozzák meg a kongresszusig adódó feladatokat. Ugyancsak véleményt kér­tek, kit vagy kiket jelöljenek a városi pártbizottság meg­üresedett első titkári tiszt­ségére, végezetül pedig vala­mennyi pártbizottsági tagot megkérdeztek, vállalja-e a jövőben a minden bizonnyal több elfoglaltsággal, nagyobb megterheléssel járó bizottsá­­­­gi tagságot. Kritikusan értékeltek A jelölő bizottság tagjai hétfőn délutáni ülésükön ösz­­szegezték a tapasztaltakat. Bilanics Mihályt, a bizottság vezetőjét, a szakolyi Egyetér-­­ tség Termelőszövetkezet elnö­két kértük, hogy ossza meg olvasóinkkal az összegyűjtött véleszményeket. Kishit­ lényegesnek tar­­tünk, mindenkinek volt véle­­ménye, úgy érezték, hogy ez­zel az­ egy beszélgetéssel nem ért véget a folyamatos politi­zálás. Kritikusan értékelték el'826. pá­r­tb­izottság, i­l­letve az apparátus munkáját, ép­pen a megújulás jegyében. A jelölt bizottság ülésének is olyan volt a hangulata, hogy őszintén mondjuk el azokat a véleményeket, amelyek el­hangzottak, s ezt érzékeltes­sük a legközelebbi pártbizott­sági ülésen. — Kikkel beszélgettek el? A pártbizottság valameny­nyi tagjával, bár a nyári sza­badságok miatt ez nem is volt olyan egyszerű. Aztán a bi­zottság kilenc tagjából alko­tott négy csoport szót váltott a megyei pártbizottság terü­letünkön lévő tagjaival, tu­dakolták párttitkárok, gazda­sági vezetők, közvetlen kör­nyezetük párttagjainak véle­ményét is. — Mennyiben adott ez megerősítést a július végi pártbizottsági ülésen elhang­zottakhoz? — Mint alternatív válasz­tási lehetőség szerepelt, hogy a városi pártbizottságnak­ a korábbi három helyett elég, ha két titkára­­ lesz. Ezzel egyetértenek, miközben hang­súlyozták, hogy legyen na­gyobb rangja, hatásköre a pártbizottsági munkatársnak is, ne kelljen mindenben egyeztetni a vezetőkkel. Ki­derült, az is, hogy a pártbi­zottsági tagok a legutóbbi ülés-.után kissé becsapottnak érezték magukat, nem talál­ták elég őszintének az indok­lást, amiért az előző első tit­kárt felmentették funkciójá­ból. Ütőképesebb testületet ?— Végül is javasolják-e, hogy pártértekezletet hívja­nak össze? — Nem, mert úgy látjuk, hogy a választással megold­juk a legfontosabb személyi kérdéseket, a testület pedig a kisebb létszámmal — azok helyét, akik nem vállalják a nagyobb feladatokat, nem töltjük be — ütőképesebb lehet. — A demokratizmus foko­zódásának mondjuk, ha tit­kos szavazással, több jelölt között lehet választani, önök is így tesznek? — Ami a titkos szavazást illeti, felvetődött, hogy te­remtsük meg annak a lehető­ségét, mindenki a szavazófül­kében döntse el, ki mellett voksol. Olyan légkör szüksé­ges, hogy ne érezze magát senki megjelöltnek, ha ellen­kező véleménye van. A kér­dés másik felénél viszont más a helyzet. A pártbizott­sági tagok túlnyomó többsé­ge egyetlen igazán alkalmas jelöltet nevezett meg: Veres Jánost, aki kétéves gazdaság­­politikai titkári tevékenysé­gével bizonyította, hogy 31 évesen képes egy területrő­l felelősen gondolkodni, aki­nek a szakértelmét mindenki nagyra értékeli, így a jelölő bizottság javaslata szerint egyetlen jelöltet terjesztünk a pártbizottsági tagok elé. Egy lépcsővel kevesebb ? — Ugyancsak újszerű meg­oldás — ami az előző párt­bizottsági ülésen vetődött fel —, hogy egy testületes városi pártbizottság működjék. Eszerint megszűnik a végre­hajtó bizottság, a pártbizott­sági tagok számának is csök­kennie kell. Mi indokolta el­határozásukat, hogyan akar­ják kivitelezni? — Tapasztalataink szerint a pártbizottság elé általában már olyan anyagok kerültek megvitatásra, amelyeket a munkabizottságok, a végre­hajtó bizottság megtárgyalt, így a véleményeket megszűr­ték. Emiatt a pártbizottság tagjai úgy érzik, az ő dönté­sük már formálissá vált. Egy­testületes pártbizottságnál vi­szont megszűnik egy lépcső, több szerepet kapnak az egyes munkabizottságok is. Egyéb­ként ehhez az elhatározáshoz a Központi Bizottság jóváha­gyása szükséges, nem gon­doltuk végig minden részle­tében a gyakorlati kivitele­zést. A legközelebbi pártbi­zottsági ülésnek sem ez a fel­adata, hanem az első titkár megválasztása. Generáció­váltás — Kik azok, milyen körből tevődnek ki, akik nem vállal­ták a későbbiekben a pártbi­zottsági tagságot? — Változatos a kép, mert van köztük nő és férfi, idős és fiatal. Zömében mégis nyugdíjasok, akik úgy érzik, át kell adni helyüket a fiata­loknak, vagy olyanok, akik eddig sem tudtak megfelelő módon részt venni a párt­bi­zottsági munkában. — Milyen feladata van még a jelölő bizottságnak, mi­kor várható a választás? — Még egyszer összeülünk a jövő héten, hogy megvitas­suk, hogyan állunk a pártbi­zottság elé az összegzett véle­ményekkel. Elképzelésünk szerint szeptember második felében lehet megtartani az első titkárt is választó pártbi­zottsági ülést. Lányi­ Botond Kelet-Magyarország V­isa-hitelkártya magánszemélyeknek is A Magyar Külkereskedel­mi Bank Rt. szeptember el­sejétől devizaszámlával ren­delkező magyar állampolgá­rok számára is lehetővé te­szi Visa-hitelkártya megvá­sárlását. Ugyancsak élhet­nek ezzel a lehetőséggel a jö­vőben a banknál devizaszám­lát vezető külföldi magán- és jogi személyek is. A magyar kiutazók a Lánc­hidat ábrázoló MKB-Visa kártyákat a világ több mint­­160 országában, megközelí­tően 6 millió kereskedelmi helyen — bankokban, szállo­dákban, éttermekben, áru­házakban és másutt — hasz­nálhatják készpénz helyett, s a bankokban és az utcai pénzváltó automatákból a nap bármely szakában kész­pénzhez is juthat a kártyával. A korszerű, biztonságos és kényelmes vásárlást biztosí­tó Visa-kártya népszerűsé­gét, sikerét jelzi, hogy a kártyatulajdonosok száma világszerte jelenleg már 169 millió. Harminc centire a tragédiától Gyerek a sínek között... „Egy pillanatra lemere­vedtem, majd teljesen leiz­zadtam, mikor megláttam a sínek között a gyerekalakot. Azonnal behúztam a gyors­féket és dudáltam, hogy ész-­­revegyen. Láttam, hogy le­hajolva keres valamit, majd amikor felegyenesedett, új­ra leizzadtam. Teljesen úgy nézett ki, mintha a fiam len­ne.” Zilahi Lajos, a MÁV nyír­egyházi vontatási főnökségé­nek mozdonyvezetője a na­pokban élte át ezt a nem mindennapi kalandot. A mo­torvonat, közismert nevén a Piroska, délután fél kettő­kor indult Tiszadobról Ti­­szadadára, amikor a 32 éves fiatalember megpillantotta a sínek között lehajló ala­kot. Csak körülbelül 75—80 méterre lehetett, amikor megpróbálta az 50 kilométe­res sebességgel haladó sze­relvényt megállítani. Egy pillanatra átvillant a mozdonyvezető agyán, hogy az ő kisfia lehet a pályán, hiszen Tiszadobon laknak és a gyerek az apja után jött. Mint később kiderült a kor, a magasság egyezett, de nem ő volt. A kisfiú, ahogy meg­hallotta a dudát, felegyene­sedett és elindult a­ vonat felé. „Mintha lebegve jött vol­na a nagy forróság miatt. A sínek között akkor 40—42 fok lehetett, teljesen elkábult. Hi­ába integettem neki az ab­lakon keresztül, majd kiha­jolva kiabáltam, hogy ugor­jon le a pálya mellé, csak jött rendületlenül. Az utol­só pillanatban, körülbelül 20—30 centiméterre állt meg a fejétől a motorvonat. Az ölembe vettem a remegő fiút, aki csak annyit tudott mondani, hogy az apukájá­hoz akar menni. A kezében annyira szorította ötforin­tosát, hogy nem lehetett ki­nyitni ujjait. A sínek között a másik pénzdarabot keres­te.” A fiúcska az átélt izgal­maktól szinte megmerevedve a mozdonyvezető fülkéjében utazott Tiszadadáig, ahol Zilahi Lajos átadta az állo­­másfőnöknek és a körzeti megbízottnak. Hosszas ke­resgélés után meglettek a szülei is, akik szintén meg­próbálták megtalálni gyer­meküket. Mint kiderült Ho­­dászról érkeztek a búcsúba, ahol a 4 éves Tóth András 10—11 óra között eltévedt a forgatagban. Egy darabig még a sátrak között kóbo­rolt, majd elindult a sínpá­lyán a szüleit megkeresni. Szerencséjére és a moz­donyvezető éberségének, fi­gyelmének köszönhetően az ijedtségen kívül semmi baja nem lett. A vonat a különös kaland miatt 7 percet késett, ami bekerült az eseménynaplóba, de ezt most az utasok közül senki nem tette szóvá. (máthé) 3 M­egfelelő feltételek az iskolai munkához Tanév eleji beszélgetés Pataki Józseffel, a megyei tanács vb osztályvezetőjével Bár a hagyományoknak megfelelően a diákok egy ré­­s­ze szeptemberben néhány napot még mezőgazdasági munkával tölt, ma reggel őket is figyelmeztette a csen­gőszó: vége a vakációnak. A tanévnyitás alkalmából kér­tünk interjút Pataki József­től, a megyei tanács vb mű­velődési osztályának vezető­jétől. — Kérem, röviden jelle­mezze, milyen körülmé­nyek között kezdődik a ta­nítás a szabolcsi iskolák­ban. — Nem állunk rosszul. A nyári felújításoknál nagyvo­nalúságra természetesen nem volt mód, azért a legszüksé­gesebb munkákat elvégez­ték. Van, ahol még akad né­mi teendő, de ez nem akadá­­lyozza a tanítás megkezdését. Az iskolák 98 százaléka meg­újulva, kifestve várja a gye­rekeket. Viszont a napok­ban megtartott konzultáció­kon az igazgatók azt is jelez­­ték, hogy a fűtéssel gondok lehetnek, mert nem biztos, hogy elég lesz az erre szánt pénz. Nagyon kell takarékos­kodni. Mándok és Tiszaka­­nyar kivételével az új isko­lák elkészültek, a jövő héten vehetik birtokba a gyerekek a nyíregyházi Körte utcai is­kolát. — Csakúgy, mint másutt az országban, a mi iskolá­ink egy részében is marad a zsúfoltság, és ,a pedagó­gushiányt sem sikerült megszüntetni. Ez utóbbi gondunk legalább eny­­h­ült-e valamelyest? — A képesítés nélküliek aránya nem változott lénye­gesen, most is három száza­lék körül van. Viszont né­hány, krónikus pedagógus­­hiánnyal küzdő területen mérséklődtek a gondok. Pél­dául: Nyírbélteken felére csökkent a képesítés nélküli­ek aránya, és most üres állá­suk is csak kettő van. Javult a helyzet Milotán, Nagysze­­keresen­ sem­ hiányzik peda­gógus.­' " Gávavencsellőn négy helyet hirdettek meg, és itt is mindegyikre volt pályázó. — Ez azt jelentené, hogy legalábbis megállt a peda­góguspálya vonzerejének csökkenése? — Nem eről van szó. A városi iskolák telítődtek, a helyettesítői állás is heve­sebb, ez az oka, hogy elin­dult egy remélhetően nem átmeneti mozgás a falvakba. A szakos ellátottságban vi­szont változatlan a helyzet. Most is kevés például a nyelvtanár. A rendkívül nagy társadalmi igény miatt egyre több általános iskolá­ban szeretnének második idegen nyelvet tanítani. Úgy próbálunk segíteni, hogy megszerveztük az általános iskolai tanárok nyelvtanfo­lyamát, azzal a céllal, hogy minél többen szerezzenek középfokú nyelvvizsgát, és utána esetleg elvégezzék a főiskolán az angol vagy né­met szakot. — Az idén 87 óvodaveze­tő, iskolaigazgató helyére hirdettek pályázatot. Mi­lyen eredménnyel? — összesen 95 pályázat ér­kezett. Csak néhány hely maradt üresen, ezeket az in­tézményeket a most kezdődő tanévben, az új pályázat ki­írásáig megbízott vezető irá­nyítja. Máshol döntöttek a tantestületek tagjai, akik az idén már bátrabban éltek a véleménynyilvánítás lehető­ségével, a választás jogával. Habár arra is volt példa, hogy az általuk megválasz­tott igazgató ellen pár nap múlva jött a névtelen le­vél ... Egyetlen alkalommal,­­a nyírbátori általános iskola és diákotthon esetében kel­lett a tanácsnak választania, mert a tantestület mindkét pályázót alkalmasnak nyil­vánította. — A vezető személyisége természetesen meghatározó egy közösségben. De nem­csak rajta múlik, meg­vannak-e a nyugodt mun­kához szükséges jó légkör feltételei. Ebben a tanév­ben konszolidálódik-e vég­re az iskola, annyi kísérlet, reform, hogy ne mondjam, kapkodás szenvedő alanya? — Ha ezen a változatlan­ságot, mozdulatlanságot érti, akkor azt kell mondjam, nem. Az iskola is részese an­nak a forrongásnak, átalaku­lásnak, ami egész életünket jellemzi. Csak a változás lesz állandó . . . Hogy gyakorlatias példákat említsek. Az idén nőnek a napközis térítési dí­jak, emiatt előfordulhat, hogy a szülők osztanak-szo­roznak, majd egy részük úgy dönt, hogy kiveszi a gye­reket a napköziből. Ezzel is számolnia kell az iskolának. Vagy egy másik példa: meg­kezdődik az áttérés a hetes óratervre... — ... illetve visszatérés, hiszen évtizedekig hírét sem hallottuk A és B hét­nek. Kár volt eldobni a ré­gi, bevált módszert, állapít­hatjuk meg, nem először. — Valóban így van. A jö­vő ismét a hetes óratervé, amelyben a­­hétfő mindig hétfő, a kedd kedd, és így tovább. De nem egyszerű az áttérés, hiszen ez most heti plusz öt-hat órát jelentene a gyerekeknek, ami elviselhe­tetlenül sok. Tehát cssk­ken­teni kell a tananyagot. Mindez kihat a pedagógus óraszámára, egész munkájá­ra is. Azért lassan stabilizá­lódnak a tantestületek. Hosz­­szú távon az iskola, a peda­gógus önállósága is ezt a fo­lyamatot segíti. Önmagában az a tény is stabilizál, hogy nem kell „kirakatpolitikát” folytatni, örökös készültség­ben, feszültségben lenni, mi­kor jön a szakfelügyelő ... — Naponta alkalmunk van tapasztalni, milyen szédületes iramban válto­zik körülöttünk a világ. Ezt a változást a tanköny­vek nem tudják követni. Képes-e, hajlandó-e a kor­rekcióra a pedagógus? A sokat emlegetett önállóság ezt megengedi, az élet pe­dig egyenesen követeli. — Elsősorban a társada­lomtudományokban van szükség erre a korrekcióra. Kétségtelen, a pedagógusok egy része biztonságosabbnak érzi, ha ragaszkodik a tan­könyvhöz. De egyre nagyobb az igény, hogy elszakadja­nak a „sorvezetőtől”. Ebben mi úgy segítünk, hogy rend­szeresen meghívjuk a taná­rokat az Oktatási Igazgató­ság előadásaira. Az Igazga­tóság és a pedagógiai intézet szervezésében pedig most­­két tanfolyamot, azaz inkább egyéves előadássorozatot in­dítunk a sztálini korszakról, illetve a 20. századi magyar történelemről. Gönczi Mária Táskák Szakolyból. Az Aranypók megrendelésére gyártanak szerszámtáskákat a Nyer­ges- és Szíjgyártó Szövetkezet szakolyi részlegében. (cs)

Next