Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
2 Kdd-Mapariite Katonák lesznek, vagy máris ázik? A közösségi szellem sokra képes Népszerű lett Nyíregyházán a Szamuely Tibor Honvédkollégium. Az éppen tizedik születésnapját ünneplő intézményt korábban a szerényebb anyagi háttérből induló tehetséges gyermekek választották, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy katonai pályán folytatják tanulmányaikat az érettségi után. A Hajdú, Szolnok és Szabolcs megyei beiskolázási körzetű intézményben ma már válogathatnak a jól felkészült jelentkezők között. Trencsényi György igazgató az eltelt tíz évről elmondta: kulcsszerepet tölt be a kollégium a katonai főiskolák utánpótlásában, ugyanakkor a megyeközépiskolái közti is tekintélyt vívott ki magának. Családi hagyomány Jól felszerelt könyvtár csendes sarkába húzódunk beszélgetni. Harmadikos, negyedikes fiúk. Nemcsak az öltözékük, a növendékegyenruha mutatja az öszszetartozást. Ezek a kamaszfiúk mennyire másiak, mint hasonlókorú társaik!.. . — Számomra majdnem természetes volt, hogy akatonai pályára jövök — magyarázza a kisvárdai Zilahi József. — A családban többen vállalták a hivatásos szolgálattal járó kötöttségeket. Én még hetedikes koromban eldöntöttem, hogy megpróbálom a katonai kollégiumot, bár a szüleim féltettek, hátha itthagyom. De számomra nagy élmény, hogy olyan közösség tagja lehetek, ahol nem a különcködés a sikk, hanem egymást ösztönözzük a tanulásra. Komoly, megfontolt fiú a kunszentmártoni Bocskai István. A Szolnok megyei fiatalember vadászirányító keresztapjától látta először, milyen a pilóták élete. Nemcsak megragadta a repülés varázsa, hanem a későbbiekben harci helikoptert akar vezetni. Már most vitorlázó repülő pilóta, hamarosan motoros gépre szeretne kerülni. A tanulás mellett szervezőtitkára a kollégium KISZ-bizottságának. A Killian György Repülő Műszaki Főiskolára készül. 99Rám bízták...’ — Én pedig Szentendrén, a katonai főiskolán folytatnám a tanulmányaimat, gépesített lövész akarok lenni — mondta Ombódi Zsolt Milotáról. — Apám rokkantnyugdíjas, anyám állattenyésztő, s mint a mesebeli legkisebb fiúra, rámforzták a döntést, mi szeretnék lenni. Csak megfontoltan határozzak — mondták otthon —, mert pályát nem lehet pillanatnyi érdeklődés szerint választaná. Belinszki József könyvtáros hallgatja a fiúk szavait, ő öt éve vezeti a diákszínpadot és sok szép díjjal tértek már haza országos seregszemléről. — A honvédkollégium, a maga fegyelmével, kötöttségeivel kitartásra, szorgalomra nevel. Persze, nyilvánvaló, hogy ezek a gyerekek még nem katonák, viszont a négy év alatt itt olyan képességeiket, tulajdonságokat fejleszt ki bennük a közösség, amely birtokában ügyesebbek, szakmailag felkészültebbek lesznek a társaiknál. Hihetetlenül erős bennük a közösségi szellem, talán ezért is annyira sikeres az irodalmi színpad. Az egymás segítésének gondolata számukra nem pusztán szólam, hanem természetes igény. Szabad időben Hamarjában alig győzik felsorolni, de legalább tíz szakikör, önképzőkör várja a diákokat. Legnépszerűbb talán a gépjárműbarát — az érettségi mellé, ingyen szerezhetnek jogosítványt —, a diákszínpad, a citenazeneipar, kedvelik a barkács-, és a repülőklubot, cselgáncsra, karatéra, fotókörbe járhatnak. Mint köztudomású, a honvédkollégium nemcsak egyenruhát, hanem melegítőt, tanszert, zsebpénzt, ösztöndíjat is ad a gyerekeknek. Itt ismeretlen fogalom a felvételi pontszerzési hajsza, hiszen a megfelelő eredmény birtokában bekerülhetnek a katonai főiskoláikra a jelentkezők. Bár a kollégium tanulmányi átlaga évek óta 3,5 felett van, s ez bármely középiskolai kollégiumi eredménnyel versenyezhetne. A középiskola négy éve alatt lesz a gyermekből felnőtt. A Szamuely Tibor Honvédkollégium joggal büszke arra, hogy aki innen indul, érett gondolkodással, szilárd erkölcsi tartással vág neki a nagybetűs Életnek. A könyvtárban Pénz az ablakkal... ... jutott eszembe, amikor a MÉH Vállalat termelési osztályvezetője arra utalt: még felemelt árért is kevesen kínálják eladásra a papírhulladékot. Az országos akció idején kétszer annyit fizetnének egy kiló minőségi papírhulladékért, mint más alkalommal. Nem arra várnak, hogy a munkahelyek a termelés helyett álljanak rá hulladékot gyűjteni. Azon viszont felettébb csodálkoznak, miért nem éri meg előbbre hozni az év végén amúgy is esedékes selejtezést a hivatalokban, gyárakban, s így a közös bevételt gyarapíthatnák belőle? Ilyen tartalmú levelet postáztak az akció kezdetén több száz (!) munkáltatónak. Hogy miért nem reagáltak a jövedelemszerzés effajta módjára, máig is rejtély. Persze, lehetne kézenfekvőbb megoldást is találni. Minden vállalatnál, intézménynél dolgoznak olyan emberek, akik akár a szabadidejükből is szívesen áldoznának arra, hogy a felgyülemlett és selejtezhető iratokat elvinnék a MÉH- be, természetesen egy kis külön pénzért. Az eddig bázisnak számító iskolai hulladékgyűjtési akcióban részt vevő pedagógusok sem vállalták az idén a gyűjtéssel járó pluszmunkát. Eddig ugyanis a reklám-propaganda keretből fizettek nekik némi pénzt. Pár éve jutalékot adott a pedagógusoknak a MEH, az idén viszont túlmunkának kénytelenek elkönyvelni és így az adózás miatt egyáltalán nem érné meg a vesződség az amúgyis túlterhelt pedagógusoknak. Volna persze még más megoldás is. Ha az úttörőcsapatok közül az ügyesebb nyolcadikos rajok, őrsök vállalnák a hulladékgyűjtéssel az iskolában járó szervezési feladatokat, ők is megkaphatnák a jutalékot a MÉH-től (biztosan nem terhelné a gyermekek adóalapját). Besegíthetne az iskolaszövetkezet. Csakhogy némely iskolaigazgató kerekperec megtiltotta a dolgozóinak ezt a munkát, s mint munkáltatóhoz, hozzájuk kénytelen fordulni a MEH. Gondolhatják, az indokoltnál nagyobb teret szentelünk egyetlen akció ellentmondásaira. Ám minden bizonnyal nemcsak MÉH-ügyről van szó. Nevezetesen az, hogy a dolgozók legális jövedelemszerzési lehetőségének nem tapsol minden munkahelyi vezető. Pedig a több munkával szerezhető több pénznek nem valamifajta kiváltságnak kellene lenni. Olyan szemlélet meghonosítására lenne szükség, amelyben nem irigyelnénk az így kapható, tegyük gyorsan hozzá csekély összeget. Arról a népgazdasági érdekről már nem is beszélve, amely a hasznos hulladék begyűjtéséhez kapcsolódik. S ez már messze nem hulladékügy, hanem szemlélet, vezetői hozzáállás kérdése. De amíg ezt tapasztaljuk, addig pénz az ablakban . . . (t. k.) Vajon az éj mit tartogat a taxisoknak ? „Én érzem magam biztonságban”* Héger Ferencet, a meggyilkolt székesfehérvári taxisofőrt október 20-án kétezernél is több gépkocsiból álló konvoj kísérte utolsó útjára, a székesfehérvári temetőbe. A gyászszertartásra az ország minden tájáról — így Nyíregyházáról is — mentek taxisok. Másutt pedig október 20-án 15 óra 20 perckor, amelyik taxis tehette, egy bizonyos időre megállt vagy tizenöt másodpercig a kürtjét nyomta. Évtizedek óta Nyíregyháza, vasútállomás, hétköznap délelőtt. A hosszú taxisor gyorsan fogy. Az egyiket Bánszki József vezeti. Harminchárom éve űzi e mesterséget. — Nem érzem magam biztonságban — mondja. — Főleg éjszaka. De már jó emberismerő vagyok. Ha nem túl bizalomgerjesztő személy ül a taxiba, és hosszú útra akar menni, meggondolom, hogy a pénzt ne kérjem-e tőle előre. Ha pedig valakitől félek, jogom van a megrendelése teljesítésétől elzárkózni. — A székesfehérvári eseményekről mi a véleménye? — Sajnáljuk a fiút, együtt érzünk a rokonaival, barátaival, de nekünk a taxizás a szakmánk, abban kell kenyeret keresnünk. A temetésen a nyíregyházi taxisokat tudtommal négy kocsival tizennyolc ember képviselte. A többiek is gyászoltak. Mit véd? — A biztonságuk hogyan növelhető? — Régen, amikor Warszawával jártam, abban egy műanyag fal védett engem. Azt jónak tartom. Azonban sokan ellenezték, arra hivatkozván, ha menet közben lehúzzák az ablakot, a műanyag fal a kocsiban a sofőr számára elviselhetetlen mértékű huzatot idéz elő. Én szerettem, vagyis nem osztom a véleményt, tudniillik a testünk nagy részét (fej, hát) védte. Aztán éjszaka a biztonsági övét nem használjuk, mert ha ki kell ugrani — amire bármikor szükség lehet —, akadályoz. Sajnos, a veszélynek mindnyájan ki vagyunk téve. Ha hosszabb útra megyünk, azt CB-rádión bejelentjük a központnak. Ez arra jó, hogyha időben nem jövünk vissza, legalább tudják, merre vagyunk. Bartus Mihály és Simon Sándor fiatalabb taxisok. — Nagyjából látjuk, érezzük melyik utasnál, mire számíthatunk — szól Bartus Mihály Viking-taxis. — Nem azt mondjuk, hogy mindenkinek a szándéka az arcára van írva, de... Nem mindig érzem magam biztonságban. Gyanús emberek fuvarozását nem vállalom. Ha valami gond van, a központon keresztül értesítjük a rendőrséget. Inkább riasztót — A műanyag fal nem jó — említi Simon Sándor magántaxis. Ő is a huzatra hivatkozik. — A tévében bemutatott riasztókészülékből kellene szerezni — teszi hozzá. Lakott területen, s főleg éjjel a sofőrtől a biztonsági öv használatát nem szabad megkövetelni. Reméljük, a taxisok teljes biztonságát mielőbb sikerül megvalósítani. (cselényi) A tárgyalóteremből Méhtelek! kardcsapás Méhteleken sikerült emlékezetessé tenni egy fiatal pár esküvői vacsoráját március 26-án... A kultúrházban rendezett mulatság felkeltette egy húsz-huszonöt tagú cigánycsoport figyelmét is, este kilenc körül ott gyülekeztek, és ételt, italt követeltek. Zaklatták a felszolgálókat, betörték a vécé ablakát, fenyegetőztek. A huszonnégy éves Farkas Gusztávelőélete: rablás miatt két év börtön, éppen feltételes szabadságon volt otthon, betörte a bejárati ajtót, s hívatlanul szaporította a vendégek számát. Jutalmul kapott egy pofont, és kivezették. Ugyanebben az időben Sz. L., az egyik vendég szemrehányást tett a többieknek, hogy már megkapták az ételt és az italt, mégsem mentek el. Farkas Gusztáv közben elment Farkas Pál lakására, és magához vette a kardját (!). Farkas Pál ekkor még visszavette tőle a szúrószerszámot. Éjfél körül távozott el a kultúrházból Sz. L., s közben Farkas Gusztávnak — békítésképpen — átadott egy üveg pálinkát. Utóbbit azonban ez sem hatotta meg. Bottal, hátulról többször megütötte Sz.-t, dulakodni kezdtek. Beavatkozott a verekedésbe a húsz esztendős Tóth Attila is, Farkas oldalán. (Tóth szintén feltételes szabadságon volt otthon, korábban ő is rablás miatt kapott két évet.) Sz. nem ijedt meg a túlerőtől, ezért Farkas Pál is úgy látta, ideje beavatkoznia. Karddal kétszer csapott a sértett felé. Az első ütés Sz. gégetőjétől a kulcscsontjáig okozott 15 centis vágást, a második pedig átvágta a két középcsontot. Sz. a vérveszteség miatt életveszélyes állapotban került kórházba. A Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság Farkas Pált életveszélyt okozó testi sértés miatt három év börtönre ítélte. Farkas Gusztávot és Tóth Attilát a bíróság garázdaságban találta bűnösnek, ezért egy-egy évet kényszerülnek börtönben tölteni. Az ítélet jogerős. 1988. november 1. Válaszol az illetékes Érpatak rendőrért kiált? A Kelet-Magyarország otóber 22-i számában meglent „Érpatak rendőrért ált” című írás szerzője , hány konkrét esetből van eltúlzott következtetései Érpatak közrendjének, ki biztonságának helyzetét kapcsolatban. Tény, hogy a községnek jenleg sem önálló tanác sem önálló körzeti megzotti csoportja, illetőleg kizeti megbízottja nincs. E körülményeket figyeleme véve mind az újfehér, mind a nagykállói kört megbízotti csoport rendsresén ellenőriz a község, ezen túl a veszélyeztet időpontokban járőröket izénylünk a községbe a ki rend, köznyugalom fennttására. Érpatak lakói ezt is megkapták és a jövőben megkapják az indokolt szükséges segítséget, ha jelentésükkel a rendőr ügyeleti szolgálatához, v. illetékes vezetőihez foronak. Érpatak a bűnelkövetés egyéb jogsértések számát tükrében nem fertőzött az azonos adottságokkal, hetőségekkel rendelkező rületeknél. A községben a közhanylatot károsan befolyási társadalomra veszélyes s mélyekkel szemben amennyiben jogellenes tékenységükről a rendőri szrek tudomást szereztek eddig is eljártunk és a tében is el fogunk járni az vény adta keretekhez megfelelő differenciáltssal. Ehhez kérjük Árpa lakosságának segítségét. Dr. Papp Im rendőr alezres kapitányságról Sikeres „operáció” után. Traktor a síneken Szokatlan látnivaló, ha egy üzemképes traktor nem a szántóföldeken rójai köreit — mialatt szánt, vet vagy netán arat —, hanem egy ipari létesítményben szorgoskodik nap mint nap. Történt ugyanis, hogy a Taurus Carbonpack tuzséri leányvállalatánál szükség volt egy erőgépre, ami elboldogult a széles és normál nyomtávú tehervagonok mozgatásában. Mozdony vásárlása — még a legkisebb típus esetén is — milliókat emésztett volna föl, amit a vállalat napi 12 órában nem tudott volna kihasználni. összedugták fixét az illetékes vezetők kompromisszumos dön hoztak: traktorokkal kell tolni a drága mozdony. Vásároltak tehát két műgazdasági vontatót és északi „operáció” után s tették a járműveket. Ma ezek állítják be a Szovunióból érkező vagonok a lefejtőbe, illetve a belsé irányuló vagonok rakodnál a vasúti kocsikat mozgák a daruk alatt. Felvételen a konténerekkel la vagonok kihúznak az alól... (CSO)