Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
2 Franciaországban a Nyírség Ezen a nyáron, is jól képviselték megyénket kulturális követeink Európaszerte. Szinte nem volt olyan hét, hogy valamelyik kórus, zenekar, táncegyüttes, esetleg képzőművész ne indult volna útnak, hogy ízelítőt adjon kultúránkból, megyénk művészetéből. Augusztus 28-án a Nyírség táncegyüttes kelt útra, hogy részt vegyen Európa legrégibb nemzetközi folklórfesztiválján, amelyet a bor ünnepe alkalmából Dijonban rendeznek. A nyíregyházi táncosok több helyen is fellépnek, és a fesztivál utolsó napján, szeptember 3-án vesznek részt az együttesek versenyén. A Nyírség táncegyüttes egyébként augusztus 20-án újabb kitüntetésben részesült, miniszteri dicséretet kapott a csoport. Nemzetközi kerámiaszimpózium volt ezen a nyáron Siklóson. Tizenöt művész dolgozott az alkotóházban, ahol a kerámiának az építészetben alkalmazható műfaji lehetőségeit kutatták a kanadai, japán, norvég, nyugatnémet, görög, spanyol és magyar résztvevők a 17. nemzetközi kerámiaszimpóziumon. Képünkön: Ann Roberts, aki Kanadából érkezett. Nyelvvizsga Nyíregyházán is Véget ért a nyár, s bizonyára sokan utaztak az idén is külföldre világot látni. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy „jól jött volna’’ az idegennyelvtudás. Nos, ennek semmi akadálya, lehet kezdeni a tanulást. A TIT például — kellő számú jelentkező esetén — angol, francia, német, orosz, finn és latin nyelven indít alap-, közép- és felsőfokon nyelvtanfolyamokat megyénk minden városában. A gyermekek külön csoportokban tanulhatnak. Jelentkezni a megyeszékhelyen a Tudomány és Technika Házában, a többi városban a helyi szervezeteknél lehet jelentkezni szeptember 20-ig. Bizonyára megkönnyíti a nyelvtanulók helyzetét, hogy szeptembertől Nyíregyházán is lehet majd angol és német nyelven alap-, illetve középfokú nyelvvizsgát tenni. Felvilágosítást erről is a TIT-nél adnak. Új Ratkó-dráma Színházi bemutatók programja jön, szeptember 4-én lesz, már javában folynak az első bemutató próbái. A zenés vígjáték címe Magyar kivándorlótt a bécsi forradalomban. A produkciót Schlanger András rendezi, s a főbb szerepeket Simor Ottó, Juhász György, Rékapy Károly játssza, é s vendégként mutatkozik be Détár Enikő. Tisztázódott, hogy milyen bemutatók lesznek még az idei színházi évadban. Október elején mutatják be Ionesco : Rinocérosz című színművét, amelyet francia vendégművész rendez, a magyar származású Alain Tímár. Bizonyára sokan tekintik majd meg Molnár Ferenc Játék a kastélyban című színművét, Páskándi Géza Tükörkereszt című drámáját, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékát, Csehov Ivanovját és Beaumarchais Figaró házassága című vígjátékát. A szezonban láthatjuk még Ratkó József Bethlen című történeti drámáját is. Megkezdődött a munka a Móricz Zsigmond Színház házatáján is. Bár a társulati ülés csak a jövő hét ele A művelődési házak programjaiból Ha lassan is, megindul az élet a megye különböző művelődési házaiban. A mátészalkai Zalka Máté Művelődési Központban jelenleg a 20 éves város történetét bemutató kiállítás tekinthető meg. Készülnek már a következő tárlatra is, szeptember közepétől Schmidt Sándor fafaragóművész alkotásaiból látható majd ízelítő. Szeptember 10-től újra indul a fiatalok vasárnapi társalgója. A népszerű összejövetel — ahol különböző kötetlen programok várják a fiatalokat — szokás szerint 5-től 10-ig tart majd. A vásárosnaményi művelődési központban egy Finnországból érkező néptáncegyüttes lép fel szeptember 3-án 7 órától. A kokkolai népi táncosok egész estét betöltő önálló műsort adnak. A kisvárdai művelődési központban két tárlat is látható, az egyik a tízéves várszínház emlékezetesebb eseményeit eleveníti fel, a másik a kortárs képzőművészet alkotásaiból ad ízelítőt. Itt is elkezdték már a színház- és filharmóniai bérletek értékesítését. Kelet-Magyarország Kiállítások Eddig 3500-an tekintették meg a 9. országos népművészeti kiállítást, amelyet a megyei művelődési központban rendeztek meg. A gazdag népi kultúránkat reprezentáló, mintegy ötezer alkotást bemutató kiállítás még néhány napig, szeptember 10-ig látható. A rendezők remélik, hogy a tanévkezdés után szervezett formában sok diák is felkeresi majd a nem mindennapi élményt adó bemutatót. „Nemzetközi kép az emberi és polgári jogokról” címmel újabb tárlat nyílik a nyíregyházi városi galériában szeptember 5-én. A képzőművészeti plakátkiállítást 4 órakor nyitják meg. Szintén szeptember 5-én az újfehértói művelődési házban is tárlatnyitás lesz. Itt Heil József festőművész képeit tekinthetik meg az érdeklődők. Inkább csak az új szezonra való készülődést veheti észre az érdeklődő a megyei művelődési központ háza táján, mintsem a kínálkozó sok programot. Az intézethez tartozó kertmozi szeptember 15-ig működik. A díszmadártenyésztők szeptember 2-án találkoznak. Nosztalgiadiszkót szeptember 1-jén, ifjúsági diszkót pedig szeptember 3-án rendeznek. A pszichológus szokás szerint hétfőn és szerdán ad tanácsokat. Új kiállítás nyílik szeptember 2-án a Fotógalériában. Ernest Svrecekkollázsai láthatók itt a hónap végéig. Természettudományi kiállítás nyílt a gyöngyösi Mátra Múzeumban. A gazdag anyag nagy részét a múzeum szakemberei gyűjtötték. Az állandó tárlat a Mátra hegység állat- és növényvilágát, ásványait, kőzeteit mutatja be. Képünkön Bruno, a húszezer éves mamut nemrég restaurált csontváza. 1989. szeptember 1. A fák is egy helyben élnek Távol, de nem egyedül kegyetlen a sors. Van, akinek két kézzel osztogatja a jót és szépet, míg másoktól elvesz mindent. Mozgássérültek — csak egyszerűen ezzel a gyűjtőszóval :jelöljük őket. S ha szemtől szembe találkozunk velük, megrendülten hessegetjük el a kérdést. Velünk ez megtörténhet? Ezekre gondolok, miközben Mészáros Lászlóhoz, a Kállósemjén Péterhalmon lakó fiatalemberhez igyekszem. Segítséget kért lapunktól, járjunk közre, kapjon egy videókészüléket. A rekkenő hőségben lépten-nyomon dohányt szállító kocsikkal találkozom az úton. A házaktól távol tolókocsiban ülő férfit pillantok meg, akit gyerekek vesznek körül. Mondja, levelem óta minden nap itt vár rám. Ekkor értettem meg, számára milyen fontos, hogy meghallgassa valaki. — Életem nyitott könyv, melynek alig vannak lapjai. Sok más sorstársammal együtt egy zárt világban élünk. Láthatatlan börtönöm fala, a lábaim, kilenchónapos korom óta paralízis miatt nem engedelmeskednek. Egyáltalán nem tudok mozogni, csak tolókocsival, melybe szüleim, vagy barátaim emelnek be és ki. — A helyzetemet ilyennek fogadom el, nem „savanyodtam” be. Ezen már úgysem lehet segíteni. Megtaláltam azokat az örömöket, melyek pótolják az „elérhetetlent”. Szeretem a természetet, a virágokat, figyelem az apró csodákat. Lám, a fák is egy helyben élnek, mégis milyen óriásra nőnek, s milyen nagy hasznuk van. A távolság, az utazás ismeretlen számomra. — A szeretteim támogatása nélkül nehezen bírnám ki. Szüleim, testvéreim sokat segítenek. Nem akarok elmenni innen, csak ha muszáj. Az édesanyát nem pótolhatja semmilyen közösség. — Felnéz, majd hozzáteszi: — Szívesen szerelgetek, a magnót és rádiót már „megbütykölöm” én is. Ha egyszer elkerülök innen, Budapestre megyek szakmát tanulni. Sokszor álmodik, fut, rohan, a messzi tájakat járja. Ábrándjai között szerepel a feleség, gyerekek, s mikor erről beszél, jó látni, hogy az „acélakaratot” rövid időre legyőzik a könnyek. A vele egykorúak megnősültek, ő maradt. A zene, a tánc, a szórakozás csak látvány. Nem vehet benne részt soha. Rövid szünet után tovább folytatja. — A nyár a legszebb évszak. A tél a bezártságot jelenti. Marad a könyv, a rádió, a televízió. Tizenöt évi kuporgatás után sikerült vennem egy színes tévét, melyben a sportot, az eseményekkel teli vidám történeteket szeretem. Néha kacérkodom a szerencsével: totózom. De eddig eredmény nélkül. Nem iszom szeszesitalt, egyetlenkáros szenvedélyem a cigaretta. S hogy miért írt? Többször olvasott lapunkban köszönő sorokat arról, hogy ennek, vagy annak a rászorulónak segítettek. Ő is gondolt egy merészet: szeretne egy videókészüléket. Sajnos az anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a maga erejéből megvásárolja. Kap ugyan 2860 forint nyugdíjat, s a tanácstól alkalomszerűen segélyt, de ez csak a megélhetéshez elég. Szülei idősek, anyukája beteges, sok kell a gyógyszerre. Bízik benne, hogy e sorokat olvasva valamilyen közösség felfigyel rá és felajánlja támogatását. Reméljük, meghallgatásra talál e kérése. Bár tudjuk nem létfontosságú egy videókészülék, de hozzájárul ahhoz, hogy valaki ne maradjon magára. Hiszem, hogy Mészáros László továbbra sem adja fel — EMBER marad —, s megtalálja helyét ebben a „kegyetlen, de mégis csodálatos világban”. Dankó Mihály Közel az ősz. Pillanatkép a kisvárdai piacon (Vince) Rázom csárda A Kelet-Magyarország 1989. július 27-i számának híroldalán a tiszalöki Rázom csárdáról megjelent fotó alatt szellemeskedő aláírást olvashatunk: „A névválasztás is eredeti, csak azt nera tudja mindenki, főleg a vándorember, hogy a csárdában mit kell rázni...” Nos, külföldi távollétem miatt csak most jutottam lapjuk eme számához, ám a fotós (tárnái) humorizálását nem tudom elfogadni, még akkor sem, ha ő történetesen a rongyrázásra gondolt volna. Ugyanis a csárda neve megyénk egyik legrégibb településének emlékét újította fel és örökítette meg, ezért csak köszönet járhat a névválasztóknak. Az Árpád-kori Rázom falu az oklevelekben először 1265-ben tűnik fel Tiszalök határjárása során, később mint tiszaparti települést említik. Puszta személynévből, magyar névadással keletkezett az eredeti Rázin névformája, amely népetimológiás hatásra, vagy a rágós alakok (Rázonba, Rázonból) ejtéséből való elvonással alakult át Rázommá. Tehát semmi köze nincs a ráz ige egyes 1. személyű alakjához (rázom). Ám a tatárjáráskor elpusztult Rázom neve igen fényesen ragyog a magyar régészet történetének egén. 1950—51 között, a tiszalöki vízierőmű építésével kapcsolatosan nagyszabású régészeti ásatás történt Rázom területén. A Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztálya vezetője, Méri István itt tárta fel a Kárpát-medencében első ízben egy Árpád-kori magyar falu első házait. A félig földbe ásott házmaradványok azonosítását először kétkedés fogadta, voltak, akik múlt századi pásztorszállásoknak vélték őket, ám a bizottság szeme láttára előkerülő cserépedénytöredékek és más leletek minden kétséget eloszlattak. Ezzel egyidőben került sor a falu temetőjének részleges kutatására is a vasútvonal és az országút közötti részen, ám az úttól északra már nem dolgozhattak, mert az az ÁVH által őrzött politikai foglyok munkaterülete volt. Emiatt a temető szélső sírjai a víkendházak építésekor láttak napvilágot, de csak egy építkező merte bejelenteni múzeumunknak az amúgy előttünk ismert tényt. Egyébként arra az időre jellemző volt az is, hogy a vízierőmű építési területén egy halomból előkerült germán fejedelmi sír egyes leleteit a rabok adták ki a drótkerítésen, a Nemzeti Múzeum szakembereit nem engedték be az építkezés területére. (Vajon hová lettek a sírból előkerült aranytárgyak?) Egyszóval Rázompuszta a kárpát-medencei tudománytörténeti jelentősége miatt nemcsak a honi szakkörökben de a környező országokban is patinás névként jegyzett: Németh Péter régész