Kelet-Magyarország, 1991. május (48. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-31 / 126. szám

1991. május 31. Örömtelen teljesítmény GYERMEK FESZTIVÁL gá­laműsorán vettem részt má­jus közepén Mátészalkán, de most igazán nem a város, ha­nem a jelenség fontos, ami bárhol az országban feltehe­tően hasonló tapasztalatok­­kal járt volna. Megkülönböztetett érdek­lődéssel vártam a nagyszerű kezdeményezés csúcspontját jelentő eseményt, ami végre, ismerve a kiírást, nem az is­­kolák, nem felkészítő tanárok korábban"­­gyakran egészség­telenné vált rivalizálását ígérte, hanem korosztályok­, köztük a legtehetségesebb­­ gyerekek önfeledt, felszaba­dult találkozóját nyiladozó képességeik felcsillantása mellett. Vagyis: egy jövőt jelképező generáció kultúrá­hoz való viszonyában „rend­szerváltással” biztatott. A szándék egyik része pél­dásan megvalósult, hiszen a Zsúfolásig telt nézőtér­ előtt egye­tlen utalás sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy a szereplők melyik iskola ta­nulói és még a csoportok is fantázianévvel léptek szín­padra. MIÉRT MARADT mégis hiányérzet bennem? Azért, mert a gyerekek örömét, egy­más és az ügy iránti szere­­tetét csak elvétve éreztem áthatolni a rivaldán. Úgy éreztem, valahogy mégiscsak teljesítendő feladattá, egy is­kolán kívüli iskolai köteles­séggé fegyelmeződött az egész. Pont a gyermeki lélek áradó derűje, a játék tiszta öröme hiányzott a hangulat­ból, az, amiért a fesztivál gondolata megszületett. Vol­tak, akiken produkció-, vagy eredménycentrikus feszültség tükröződött, de olyanok is szép számmal, akik fegyel­mezetten bár, ám mégis a „muszáj” iránti egykedvűség­gel­ „tették a dolgukat”. ÚGY LÁTSZIK, egyelőre — szülők, pedagógusok, fel­nőttek — képtelenek va­gyunk megszabadulni és ez­által megszabadítani a jövő generációit is belénk rögző­dött normáktól, jelen esetben a „kulturális seregszemlék” zsűris, sznobos, okleveles, a korábbi politikai ünnepségek központilag elvárt merevsé­gétől. Objektív mércével is mérhető művészi értékeket, produkciókat várunk el, ké­rünk számon tehetségesebb , gyermekeinktől ahelyett, hogy játszani engednénk őket a maguk kedve, a m­aguk mércéje szerint. Igenis most a gyermekkor­ban kellene rávezetni őket arra, hogy az önként vállalt, vagy ránk osztott feladatban a kihívás megválaszolásában is lelhetünk örömet. Hogy amit örömmel végzünk, az meglátszik a teljesítményün­kön' 'is. Hogy az öröm és a szeretet örömet és szeretetet sugárzik szerte maga körül abban a környezetben, ahol kivirágoztatjuk magunkból, belülről. AZT ÚGY IS tapasztalhat­ják majd a „maguk kenye­rén”, hogy igaza, maradandó értékeket csak „kínok és töre­­delmek árán” hozhatnak lét­re, amelyekért „folyvást küszködni kell”, ahogy erre Örkény István és Petőfi Sán­dor is figyelmeztet valahá­­nyunkat: erre ráeszmélhet­nek a felnőtté válás során. Addig azonban játszanak verset, éneket, táncot, zenét és mi annak örüljünk, hogy ők örülnek. Teljesítményei­ket ne szempontokkal, ha­nem szeretettel mérjük és ne díjakat osszunk, helyezések­ről ítéljünk, hanem féltő, se­gítő bátorításunk kifejezői legyenek jó szívvel adott ajándékaink. Réti János Visszhang intézkedett a Posta A lapjuk 1991. március 21-i számában­ megjelent' „Dísz” című cikkben foglal­takat megvizsgáltam. A rek­lamált táviratot március 18- án adták fel Gyulán. Ezen táviratot Nyíregyháza 1. Sz. Postahivatal kézbesítője a jelzett címen — Balogh Jó­zsef Nyíregyháza, Honfogla­lás út 16. — a feladás napján 18:44-kor kézbesítette. Tekintettel , arra, hogy a megadott címen a kézbesítés időpontjában senki nem tar­tózkodott, így a táviratot le­vélszekrény útján kézbesí­tette. Megkerestem a felvevő postahivatalt és megállapí­tottam, hogy a reklamált távirat címadataiban a fel­adó Honfoglalás út 16. sz. közelebbi címet írt. Az új­ságcikk megjelenése után Nyíregyháza 1. Sz. Postahiva­tal megállapította, hogy a távirat címzettje a Honfog­lalás út 18. sz. alatt lakik. A vizsgálat során a kézbesítő kijelentette, hogy a címzettet nem ismeri és arról sincs tu­domása, hogy a jelzett címen ki lakik. A táviratot azért kézbesítette levélszekrény útján, mivel az utcában Ma­­kótól azt a felvilágosítást kapta, hogy Balogh József a jelzett címen lakik. A táviratban előforduló gé­pelési hibával kapcsolatban nem felmentésként, de meg­említem, hogy a jelzett na­pon kimagaslóan sok távirat érkezett. A hivatal a megnö­vekedett feladatokat csak úgy tudta ellátni, hogy túl­órában foglalkoztatta a dol­gozókat. Valószínűnek tar­tom, hogy a távírász fáradt­ságból adódó figyelmetlensé­ge okozta a gépelési hibákat. Az okozott kellemetlenség­ért az érintettek­­szíves elnéz­zését kérem,­­ azzal,­­hogy a távirat díjtérítése és­ hason­ló estek megszüntetése iránt intézkedtem. Makó Albert postaforgalmi igazgatók Debrecen Kelet-Magyarország ZAPOSODÓ ARANYTOJÁS Perlekedő tulajdonosok a PRIMOTRADE-nél ’ ' * I . ' * 1 * Bonyolítja a perlekedést, hogy a szóban forgó két tu­lajdonos (Molnár Ferenc és Kovács Miklós) egyben ügy­vezető igazgatók is, előbbi a PRIMOTRADE-nél, utóbbi a kft. és a holland ARPEX Internationallal alakított ÁRTEP G.m.b.H.-nál. Kovács Miklós ügyvezető igazgatói állása is a vita tárgyát ké­pezi. A harmadik tulajdonos, a NYPA Senior Szabadidő Szervező, Szolgáltató, Vállal­kozó Dolgozói Közösség ügy­vezetője, Miklóssy István bosszús és elégedetlen, mert nem azért fektették be a pénzüket a kft.-be, hogy hó­napok óta a perlekedés le­gyen a központi téma, és nem a vagyongyarapítás va­lamint a­ nyereség növelése. „Szeretném, ha elmennél” — Tavaly nyáron hét tag­gal alakult meg a kft. — pergeti vissza a történetet Molnár Ferenc, aki jelenleg 40 százalékkal részesedik a kft.-ből. — A közgyűlés megszavazta, hogy a másik tulajdonost,­ Kovács Miklóst helyettesként magam mellé vegyem. Sajnos ő eddig csak a fizetését vette fel, emiatt mondtam neki: „Nem va­gyok megelégedve a mun­káddal, szeretném ha elmen­nél a cégtől.” Közben múlt év novemberében felvettem a kapcsolatot a holland AR­­PEX Internationallal, amely­­lyel megegyeztem, hog­y nyír­egyházi központtal 50—50 százalék tulajdonrészben kö­zös vállalatot hozunk­­létre, összehívtuk a taggyűlést, amely január 30-án felmen­tette tisztségéből Kovács Mik­lóst és határozott arról, hogy ő átkerül az új céghez, az ARTEP G.m.b.H-hoz. Gyanútlanul aláírta . A hollanddal abban ál­lapodtam meg, hogy én le­szek az ügyvezető igazgató. Erre Kovács elküldte a tár­sasági szerződést a holland­hoz, aki gyanútlanul aláírta, de ebben már Kovács neve szerepelt ügyvezető igazgató­ként, és így került bejegy­zésre a cégbírósághoz. A hol­land erre rájött, április 11-én az ARTEP G.m.b.H. közgyű­lésén azonnali hatállyal fel­mentették Kovács Miklóst ezért a megtévesztésért. A cégbírósági felülvizsgá­lat még most is tart. Ko­vács Miklós azóta is ugyan­úgy bejár mind a PRIMO­­TRADE-hez, mind az AR­­TEP-hez, belenéz az iratok­ba, saját magának felveszi a fizetést, zavarja az ügyinté­zést, pedig a megegyezés szerint semminemű tevé­kenységet nem folytathat. Ráadásul zároltatnom kellett az ARTEP számláját, hogy ne tudjon hozzáférni. Gya­korlatilag nem tudunk vele mit csinálni. Ha nem intéző­dik el a vita, a teljes bi­zonytalanság miatt szétbom­­lik a kft., elengedhetünk 18 embert. A holland már úgy nyilatkozott, hogy az ilyen ügy miatt utálhatja meg Ma­gyarországot. Felajánlottam a másik két tagnak, hogy tisztességesen kifizetem őket, de nem fogadták el. A DUNAPACK Rt. nyír­egyházi papírgyárában a 200 tagot számláló NYPA Senior ügyvezetője, Miklóssy István nagyszint­ű­ befektetésnek tart­ja ai PRIMOTRADE Kft.-t, hi­szen ha most kellene a nagy tortát megszegni, ak­kor a múlt évi 200 ezres be­fizetésükre több mint két­milliót kapnának, de, nem ez a célj­u­k. Kettészeljük a céget . Levontuk a következte­tést a két tulajdonos közö­tti nézeteltérésből. Emiatt a kö­vetkező taggyűlésen (június elsején) javasoljuk a cég ket­téválasztását. Korrekt pénz­ügyi rendszer alapján telje­sen egyenlő arányban ketté­szeljük a céget. Nem aka­runk egy fillér nyereséget sem más kárára, de egy fil­lér veszteséget sem va­gyunk hajlandók tényeim sa­ját kárunkra. A tervek sze­rint az ARTEP-et meghagy­juk Molnár Ferencnek, míg a PRIMOTRADE-t Kovács Miklóssal, mint tulajdonos­sal tovább működtetjük, eh­hez új ügyvezetőt keresünk. A tevékenységi kör a PRI­­MOTRADE-nél bővülni fog, a Galaxis üzletház profilja változik, az öt kirendeltség egyelőre megmarad. Nem létszámleépítésre gondolunk, hanem bővítésre. A cég most kezd igazán egyenesbe kerül­ni­, a NYPA Senior, amely 40 százalékkal részesül a PRI­­MOTRADE-ben, nem hagyja, hogy a tulajdonosok vitája még jobban elfajuljon. Jogom van hozzá... A vita másik főszereplő­je, Kovács Miklós higgadtan nyilatkozta a következőiket: — Mint tulajdonosnak (20 százalék a részem) jogom van ahhoz, hogy bármikor betekinthessek a cég iratai­ba és szabadon bejárhassak a Bethlen Gábor utcai vagy a többi irodába. Szerintem Molnár Ferenccel munkajog vita alakult ki, de hozzáte­szem, a hatályos jogszabá­lyok és a társasági törvény szerint jártam el minden esetben, ezt igazolni is tu­dom. Engem a PRIMOTRA­DE Kft. taggyűlése delegált az ARTEP GmbH-hoz ügy­vezetőnek, hiszen azonos te­vékenységet folytató cégnél egyidejűleg nem lehet ugyanaz a személy az ügy­vezető, ezért nem lehetett Molnár Ferenc mindkét he­lyen ügyvezető. Szerintem a cégek kettévágása a helyes, ezzel lezárulhat a vita és mindketten nyugodtan dol­gozhatunk. Máthé Csaba A PRIMOTRADE Kft. Nyíregyházán kiválóan prosperál, közel egy év alatt vagyonát meghatszoroz­ta, hitelmentesen működik, az image-n az átlagnál sok­kal jobb, mégis két tulajdonos látszólag kibékíthetet­len vitája lassan a társaság működését teszi lehetet­lenné. A cég megszüntetéséről szó sincs, hiszen az aranytojást tojó tyúkot bolondok lennének levágni, vi­szont a torzsalkodás miatt egyre kevesebb a tojás. A belső átalakítások befejeződtek a gyarmati téglagyárban. A Környe­zetvédelmi Alaptól kap­tak segítséget a szenes eljárás kicserélésére. Minden remény megvan arra, hogy júniusban már ezt a korszerű tech­nológiát használják, mi­vel a vezetékes gázrend­szerből 400 köbméter­nyit kapnak a téglások. S mivel korábban szén­port kevertek az agyag­ba, s ezen az égetés köz­ben már semmiféle vál­toztatást nem lehetett eszközölni, s most a gázra való áttéréssel nyomon követhetők a folyamatok, így jobb minőségű tégla kerül ki a kemencéből. Tégla te­hát lesz, jelenleg is van. lines még egy olyan kacskaringós fű folyó Magyarországon, mint a * ■ Túr. Miután belép a román— magyar határon, az Öreg Túr és Túr a Tiszához igyekezve millió kunkort ír, Kölese alatt is ezeregyet. Ott a folyó egyik nagy kanyaróban van most az idős Kiss János földje, annak ellené­re, amit egykor a termelőszövetkezet­be vitt. Az, amit vitt, több dűlőben volt, az, ami van, egytáblás birtok, nagy darab. — A termelőszövetkezet földügyese engem becsapott. Már amikor mérte, akkor mondtam: Te fiú, ez a föld nincs meg. Ez nem annyi, amennyi nekem jár. Azt mondta, tévedek. A Túr kanyargói miatt csalóka a do­log... Kiss János 67 éves kora ellenére erőtől duzzad, pirospozsgás, ha lenne is mérge, vagy dühe, azt palástolja mosolya, tekintete. Nem indulatos. Legalábbis most nem, ahogyan ügyét előadja. Várja a kérdésemet. — És miből gondolja azt, hogy a földügyes tévedett? — Méghogy a Túr kanyargása be­csapna engem? Ott éltem, ott dolgoz­tam, jártam örökké a határt, a terme­lőszövetkezetben brigádvezető voltam, nem is akármilyen, munkám után ok­levelet is kaptam, de ezt nem azért mondom, nem kenyerem a dicsekvés, de hozzászokott a szemem a méret­arányokhoz. De ha a szemem csalna is, bizonyítottam. Felmértem kabalá­val. — Mivel? — Kabalával. — Az lenne az öles? — Pontosan. Csináltattam a tsz ke­rékgyártójával egy kabalást. Az volt a lényeg, hogy pontos és hegyes legyen, egy centit se tévedjen. Szóval felmér­tem a földet és kimutatkozott a hi­ány. Mentem a földügyeshez. Nem hajlott a szóra. Mentem az elnökhöz, az agronómushoz, megértettek. Azok olyan emberek, hogy elismerték az igazamat. Az elnök kiméretett még 1794 élet. Pótlásnak. — Akkor rendben van minden. — Nem, kérem. Én kétszeresen let­tem becsapva. Egyszer, amint már említettem, megintelen akkor, amikor az én földem másnak mérték ki. Raj­tam kívül még ketten kérték ki a földjüket, az én földem, a hiányzó rész nekik van kimérve ... Következett a bizonyítási eljárás. Kiss János, aki Köleséről jött be a szerkesztőségbe, egy reklámszatyorban hozta az iratait. Nagyméretű vonalas füzetben fel van írva minden, a füzet­lapjai között ott lapulnak az iratok, térkép a vitatott terület vázrajzával, amit a fehérgyarmati földhivatal adott ki. — Ez a térkép semmis. Ezen nem az aranykorona-érték szerepel, a pont­­rendszer, amit akartak, de nem vezet­tek be. Ezt én nem fogadom el. Igen. Volt idő, amikor az aranyko­ronát, a minisztérium, a kormány pontrendszerrel akarta felváltani, be­leöltek a felmérésbe, a mintavételek­be egy vagyon pénzt, de a pontrend­szerből nem lett, nem lehetett semmi, hiszen kiderült, hogy alkalmatlan. Mindezt tudja Kiss János és még sok mindent ért, mert sok mindent átélt. De mire való a vita, a hivataljárás, hiszen az igazságosságnak lenne egy perdöntő módja. — Legjobb lenne a földet, amit a tsz kiadott, hivatalos földmérővel, mérnöki pontossággal azonosítani. — Ha lenne rá pénzem. Háromezer valahány forintos nyugdíjból. Tudom én, hogy az kellene, de ez most még úgyis ideiglenes. Viszont az engem megillető földhöz ragaszkodom, se többhöz, se kevesebbhez. Nem kell nekem egy morzsával sem több ...­ondom van. Mit adjak útravalóm lóul, jó szót, biztató és igazoló tanácsot Kiss Jánosnak. Mon­dom, leírom a gondjait, de a problé­mát emberségesen és megnyugtatóan bölcsen kell megoldani. Mert ha az emberi magatartásban is, földügyekben is és másban is annyi lesz a kacska­ringó, mint amennyi a Túr folyásában van, az nem vezet jóra. Seres Ernő K­iss János földje 3

Next