Kelet-Magyarország, 1991. május (48. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-31 / 126. szám
1991. május 31. Örömtelen teljesítmény GYERMEK FESZTIVÁL gálaműsorán vettem részt május közepén Mátészalkán, de most igazán nem a város, hanem a jelenség fontos, ami bárhol az országban feltehetően hasonló tapasztalatokkal járt volna. Megkülönböztetett érdeklődéssel vártam a nagyszerű kezdeményezés csúcspontját jelentő eseményt, ami végre, ismerve a kiírást, nem az iskolák, nem felkészítő tanárok korábban"gyakran egészségtelenné vált rivalizálását ígérte, hanem korosztályok, köztük a legtehetségesebb gyerekek önfeledt, felszabadult találkozóját nyiladozó képességeik felcsillantása mellett. Vagyis: egy jövőt jelképező generáció kultúrához való viszonyában „rendszerváltással” biztatott. A szándék egyik része példásan megvalósult, hiszen a Zsúfolásig telt nézőtér előtt egyetlen utalás sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy a szereplők melyik iskola tanulói és még a csoportok is fantázianévvel léptek színpadra. MIÉRT MARADT mégis hiányérzet bennem? Azért, mert a gyerekek örömét, egymás és az ügy iránti szeretetét csak elvétve éreztem áthatolni a rivaldán. Úgy éreztem, valahogy mégiscsak teljesítendő feladattá, egy iskolán kívüli iskolai kötelességgé fegyelmeződött az egész. Pont a gyermeki lélek áradó derűje, a játék tiszta öröme hiányzott a hangulatból, az, amiért a fesztivál gondolata megszületett. Voltak, akiken produkció-, vagy eredménycentrikus feszültség tükröződött, de olyanok is szép számmal, akik fegyelmezetten bár, ám mégis a „muszáj” iránti egykedvűséggel „tették a dolgukat”. ÚGY LÁTSZIK, egyelőre — szülők, pedagógusok, felnőttek — képtelenek vagyunk megszabadulni és ezáltal megszabadítani a jövő generációit is belénk rögződött normáktól, jelen esetben a „kulturális seregszemlék” zsűris, sznobos, okleveles, a korábbi politikai ünnepségek központilag elvárt merevségétől. Objektív mércével is mérhető művészi értékeket, produkciókat várunk el, kérünk számon tehetségesebb , gyermekeinktől ahelyett, hogy játszani engednénk őket a maguk kedve, a maguk mércéje szerint. Igenis most a gyermekkorban kellene rávezetni őket arra, hogy az önként vállalt, vagy ránk osztott feladatban a kihívás megválaszolásában is lelhetünk örömet. Hogy amit örömmel végzünk, az meglátszik a teljesítményünkön' 'is. Hogy az öröm és a szeretet örömet és szeretetet sugárzik szerte maga körül abban a környezetben, ahol kivirágoztatjuk magunkból, belülről. AZT ÚGY IS tapasztalhatják majd a „maguk kenyerén”, hogy igaza, maradandó értékeket csak „kínok és töredelmek árán” hozhatnak létre, amelyekért „folyvást küszködni kell”, ahogy erre Örkény István és Petőfi Sándor is figyelmeztet valahányunkat: erre ráeszmélhetnek a felnőtté válás során. Addig azonban játszanak verset, éneket, táncot, zenét és mi annak örüljünk, hogy ők örülnek. Teljesítményeiket ne szempontokkal, hanem szeretettel mérjük és ne díjakat osszunk, helyezésekről ítéljünk, hanem féltő, segítő bátorításunk kifejezői legyenek jó szívvel adott ajándékaink. Réti János Visszhang intézkedett a Posta A lapjuk 1991. március 21-i számában megjelent' „Dísz” című cikkben foglaltakat megvizsgáltam. A reklamált táviratot március 18- án adták fel Gyulán. Ezen táviratot Nyíregyháza 1. Sz. Postahivatal kézbesítője a jelzett címen — Balogh József Nyíregyháza, Honfoglalás út 16. — a feladás napján 18:44-kor kézbesítette. Tekintettel , arra, hogy a megadott címen a kézbesítés időpontjában senki nem tartózkodott, így a táviratot levélszekrény útján kézbesítette. Megkerestem a felvevő postahivatalt és megállapítottam, hogy a reklamált távirat címadataiban a feladó Honfoglalás út 16. sz. közelebbi címet írt. Az újságcikk megjelenése után Nyíregyháza 1. Sz. Postahivatal megállapította, hogy a távirat címzettje a Honfoglalás út 18. sz. alatt lakik. A vizsgálat során a kézbesítő kijelentette, hogy a címzettet nem ismeri és arról sincs tudomása, hogy a jelzett címen ki lakik. A táviratot azért kézbesítette levélszekrény útján, mivel az utcában Makótól azt a felvilágosítást kapta, hogy Balogh József a jelzett címen lakik. A táviratban előforduló gépelési hibával kapcsolatban nem felmentésként, de megemlítem, hogy a jelzett napon kimagaslóan sok távirat érkezett. A hivatal a megnövekedett feladatokat csak úgy tudta ellátni, hogy túlórában foglalkoztatta a dolgozókat. Valószínűnek tartom, hogy a távírász fáradtságból adódó figyelmetlensége okozta a gépelési hibákat. Az okozott kellemetlenségért az érintettekszíves elnézzését kérem, azzal,hogy a távirat díjtérítése és hasonló estek megszüntetése iránt intézkedtem. Makó Albert postaforgalmi igazgatók Debrecen Kelet-Magyarország ZAPOSODÓ ARANYTOJÁS Perlekedő tulajdonosok a PRIMOTRADE-nél ’ ' * I . ' * 1 * Bonyolítja a perlekedést, hogy a szóban forgó két tulajdonos (Molnár Ferenc és Kovács Miklós) egyben ügyvezető igazgatók is, előbbi a PRIMOTRADE-nél, utóbbi a kft. és a holland ARPEX Internationallal alakított ÁRTEP G.m.b.H.-nál. Kovács Miklós ügyvezető igazgatói állása is a vita tárgyát képezi. A harmadik tulajdonos, a NYPA Senior Szabadidő Szervező, Szolgáltató, Vállalkozó Dolgozói Közösség ügyvezetője, Miklóssy István bosszús és elégedetlen, mert nem azért fektették be a pénzüket a kft.-be, hogy hónapok óta a perlekedés legyen a központi téma, és nem a vagyongyarapítás valamint a nyereség növelése. „Szeretném, ha elmennél” — Tavaly nyáron hét taggal alakult meg a kft. — pergeti vissza a történetet Molnár Ferenc, aki jelenleg 40 százalékkal részesedik a kft.-ből. — A közgyűlés megszavazta, hogy a másik tulajdonost, Kovács Miklóst helyettesként magam mellé vegyem. Sajnos ő eddig csak a fizetését vette fel, emiatt mondtam neki: „Nem vagyok megelégedve a munkáddal, szeretném ha elmennél a cégtől.” Közben múlt év novemberében felvettem a kapcsolatot a holland ARPEX Internationallal, amelylyel megegyeztem, hogy nyíregyházi központtal 50—50 százalék tulajdonrészben közös vállalatot hozunklétre, összehívtuk a taggyűlést, amely január 30-án felmentette tisztségéből Kovács Miklóst és határozott arról, hogy ő átkerül az új céghez, az ARTEP G.m.b.H-hoz. Gyanútlanul aláírta . A hollanddal abban állapodtam meg, hogy én leszek az ügyvezető igazgató. Erre Kovács elküldte a társasági szerződést a hollandhoz, aki gyanútlanul aláírta, de ebben már Kovács neve szerepelt ügyvezető igazgatóként, és így került bejegyzésre a cégbírósághoz. A holland erre rájött, április 11-én az ARTEP G.m.b.H. közgyűlésén azonnali hatállyal felmentették Kovács Miklóst ezért a megtévesztésért. A cégbírósági felülvizsgálat még most is tart. Kovács Miklós azóta is ugyanúgy bejár mind a PRIMOTRADE-hez, mind az ARTEP-hez, belenéz az iratokba, saját magának felveszi a fizetést, zavarja az ügyintézést, pedig a megegyezés szerint semminemű tevékenységet nem folytathat. Ráadásul zároltatnom kellett az ARTEP számláját, hogy ne tudjon hozzáférni. Gyakorlatilag nem tudunk vele mit csinálni. Ha nem intéződik el a vita, a teljes bizonytalanság miatt szétbomlik a kft., elengedhetünk 18 embert. A holland már úgy nyilatkozott, hogy az ilyen ügy miatt utálhatja meg Magyarországot. Felajánlottam a másik két tagnak, hogy tisztességesen kifizetem őket, de nem fogadták el. A DUNAPACK Rt. nyíregyházi papírgyárában a 200 tagot számláló NYPA Senior ügyvezetője, Miklóssy István nagyszintű befektetésnek tartja ai PRIMOTRADE Kft.-t, hiszen ha most kellene a nagy tortát megszegni, akkor a múlt évi 200 ezres befizetésükre több mint kétmilliót kapnának, de, nem ez a céljuk. Kettészeljük a céget . Levontuk a következtetést a két tulajdonos közötti nézeteltérésből. Emiatt a következő taggyűlésen (június elsején) javasoljuk a cég kettéválasztását. Korrekt pénzügyi rendszer alapján teljesen egyenlő arányban kettészeljük a céget. Nem akarunk egy fillér nyereséget sem más kárára, de egy fillér veszteséget sem vagyunk hajlandók tényeim saját kárunkra. A tervek szerint az ARTEP-et meghagyjuk Molnár Ferencnek, míg a PRIMOTRADE-t Kovács Miklóssal, mint tulajdonossal tovább működtetjük, ehhez új ügyvezetőt keresünk. A tevékenységi kör a PRIMOTRADE-nél bővülni fog, a Galaxis üzletház profilja változik, az öt kirendeltség egyelőre megmarad. Nem létszámleépítésre gondolunk, hanem bővítésre. A cég most kezd igazán egyenesbe kerülni, a NYPA Senior, amely 40 százalékkal részesül a PRIMOTRADE-ben, nem hagyja, hogy a tulajdonosok vitája még jobban elfajuljon. Jogom van hozzá... A vita másik főszereplője, Kovács Miklós higgadtan nyilatkozta a következőiket: — Mint tulajdonosnak (20 százalék a részem) jogom van ahhoz, hogy bármikor betekinthessek a cég irataiba és szabadon bejárhassak a Bethlen Gábor utcai vagy a többi irodába. Szerintem Molnár Ferenccel munkajog vita alakult ki, de hozzáteszem, a hatályos jogszabályok és a társasági törvény szerint jártam el minden esetben, ezt igazolni is tudom. Engem a PRIMOTRADE Kft. taggyűlése delegált az ARTEP GmbH-hoz ügyvezetőnek, hiszen azonos tevékenységet folytató cégnél egyidejűleg nem lehet ugyanaz a személy az ügyvezető, ezért nem lehetett Molnár Ferenc mindkét helyen ügyvezető. Szerintem a cégek kettévágása a helyes, ezzel lezárulhat a vita és mindketten nyugodtan dolgozhatunk. Máthé Csaba A PRIMOTRADE Kft. Nyíregyházán kiválóan prosperál, közel egy év alatt vagyonát meghatszorozta, hitelmentesen működik, az image-n az átlagnál sokkal jobb, mégis két tulajdonos látszólag kibékíthetetlen vitája lassan a társaság működését teszi lehetetlenné. A cég megszüntetéséről szó sincs, hiszen az aranytojást tojó tyúkot bolondok lennének levágni, viszont a torzsalkodás miatt egyre kevesebb a tojás. A belső átalakítások befejeződtek a gyarmati téglagyárban. A Környezetvédelmi Alaptól kaptak segítséget a szenes eljárás kicserélésére. Minden remény megvan arra, hogy júniusban már ezt a korszerű technológiát használják, mivel a vezetékes gázrendszerből 400 köbméternyit kapnak a téglások. S mivel korábban szénport kevertek az agyagba, s ezen az égetés közben már semmiféle változtatást nem lehetett eszközölni, s most a gázra való áttéréssel nyomon követhetők a folyamatok, így jobb minőségű tégla kerül ki a kemencéből. Tégla tehát lesz, jelenleg is van. lines még egy olyan kacskaringós fű folyó Magyarországon, mint a * ■ Túr. Miután belép a román— magyar határon, az Öreg Túr és Túr a Tiszához igyekezve millió kunkort ír, Kölese alatt is ezeregyet. Ott a folyó egyik nagy kanyaróban van most az idős Kiss János földje, annak ellenére, amit egykor a termelőszövetkezetbe vitt. Az, amit vitt, több dűlőben volt, az, ami van, egytáblás birtok, nagy darab. — A termelőszövetkezet földügyese engem becsapott. Már amikor mérte, akkor mondtam: Te fiú, ez a föld nincs meg. Ez nem annyi, amennyi nekem jár. Azt mondta, tévedek. A Túr kanyargói miatt csalóka a dolog... Kiss János 67 éves kora ellenére erőtől duzzad, pirospozsgás, ha lenne is mérge, vagy dühe, azt palástolja mosolya, tekintete. Nem indulatos. Legalábbis most nem, ahogyan ügyét előadja. Várja a kérdésemet. — És miből gondolja azt, hogy a földügyes tévedett? — Méghogy a Túr kanyargása becsapna engem? Ott éltem, ott dolgoztam, jártam örökké a határt, a termelőszövetkezetben brigádvezető voltam, nem is akármilyen, munkám után oklevelet is kaptam, de ezt nem azért mondom, nem kenyerem a dicsekvés, de hozzászokott a szemem a méretarányokhoz. De ha a szemem csalna is, bizonyítottam. Felmértem kabalával. — Mivel? — Kabalával. — Az lenne az öles? — Pontosan. Csináltattam a tsz kerékgyártójával egy kabalást. Az volt a lényeg, hogy pontos és hegyes legyen, egy centit se tévedjen. Szóval felmértem a földet és kimutatkozott a hiány. Mentem a földügyeshez. Nem hajlott a szóra. Mentem az elnökhöz, az agronómushoz, megértettek. Azok olyan emberek, hogy elismerték az igazamat. Az elnök kiméretett még 1794 élet. Pótlásnak. — Akkor rendben van minden. — Nem, kérem. Én kétszeresen lettem becsapva. Egyszer, amint már említettem, megintelen akkor, amikor az én földem másnak mérték ki. Rajtam kívül még ketten kérték ki a földjüket, az én földem, a hiányzó rész nekik van kimérve ... Következett a bizonyítási eljárás. Kiss János, aki Köleséről jött be a szerkesztőségbe, egy reklámszatyorban hozta az iratait. Nagyméretű vonalas füzetben fel van írva minden, a füzetlapjai között ott lapulnak az iratok, térkép a vitatott terület vázrajzával, amit a fehérgyarmati földhivatal adott ki. — Ez a térkép semmis. Ezen nem az aranykorona-érték szerepel, a pontrendszer, amit akartak, de nem vezettek be. Ezt én nem fogadom el. Igen. Volt idő, amikor az aranykoronát, a minisztérium, a kormány pontrendszerrel akarta felváltani, beleöltek a felmérésbe, a mintavételekbe egy vagyon pénzt, de a pontrendszerből nem lett, nem lehetett semmi, hiszen kiderült, hogy alkalmatlan. Mindezt tudja Kiss János és még sok mindent ért, mert sok mindent átélt. De mire való a vita, a hivataljárás, hiszen az igazságosságnak lenne egy perdöntő módja. — Legjobb lenne a földet, amit a tsz kiadott, hivatalos földmérővel, mérnöki pontossággal azonosítani. — Ha lenne rá pénzem. Háromezer valahány forintos nyugdíjból. Tudom én, hogy az kellene, de ez most még úgyis ideiglenes. Viszont az engem megillető földhöz ragaszkodom, se többhöz, se kevesebbhez. Nem kell nekem egy morzsával sem több ...ondom van. Mit adjak útravalóm lóul, jó szót, biztató és igazoló tanácsot Kiss Jánosnak. Mondom, leírom a gondjait, de a problémát emberségesen és megnyugtatóan bölcsen kell megoldani. Mert ha az emberi magatartásban is, földügyekben is és másban is annyi lesz a kacskaringó, mint amennyi a Túr folyásában van, az nem vezet jóra. Seres Ernő Kiss János földje 3