Kelet-Magyarország, 1991. november (48. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

1991. november 1., péntek Vállalkozásbarát ügyosztály Szőke Judit Nem túl szívderítő a neve, mégis sokan kénytelenek va­gyunk megfordulni irodái­ban. A hagyatéki eljárástól a műszaki igazgatáson át a la­kásügyekig intézik, elintézik itt dolgainkat. Mi újság van a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal Hatósági Ügyosztá­lyán? Erről érdeklődtünk dr. Köteles Istvántól, az ügyosz­tály vezetőjétől. Először az ügyiratforgal­mat vettük szerbe-számba. Ebben az évben műszaki ügyekben eddig 5600 leirat keletkezett, több mint ezres nagyságrendű a szabálysér­tési feljelentés akta, az álta­lános igazgatási részleg a be­szélgetés óta már bizonyára elérte a tízezres számot. A családvédelemmel, szociálpo­litikával foglalkozóknak ta­valy 31 ezer ügyirattal volt dolguk, ebben az évben is valószínűleg hasonló adattal zárhatnak. Mindezen szerte­ágazó tevékenységet 70 szak­emberrel végzik. Hétfőn, szerdán, pénteken fogadják az ügyfeleket, de az ügyfél­­szolgálati irodában folyama­tosan, mindennap rendelke­zésre állnak az ügyintézők. Fontosnak tartják a gépesí­tettség továbbfejlesztését. A számítógépes háttér a család­­védelemnél a legsürgetőbb, mivel a gépi nyilvántartás az igazságosabb segélyosztás eszköze. A hatósági ügyosztály egyik jelentős feladata a ma­gánváll­alkozói engedélyek kiállítása. Hogy is volt a dal a Négy évszak című filmben? „Az élet fenékig tejfel. .. okosak vagyunk, vállalkoz­­gatunk.. . A slágerszöveg első ré­szére nehéz lenne válaszolni, de vállalkozni vállalkozgat­­nak­­itt, Nyíregyházán is. Mi vállalkozásbarátok vagyunk. Háromszáz forintos illeték­­bélyeg, erkölcsi bizonyítvány és egy típusnyomtatvány el­lenében pár perc alatt vállal­kozóvá válhat bárki. Kevés a tiltott tevékenység. Csak or­vosi és egészségügyi szolgál­tatási feladat nem látható el ilyen formában. De például természetgyógyászat, talp­masszázs igen. — Mennyire tájékozottak azok, akik valamibe bele akarnak vágni? — Általában tudják, mire szánják el magukat, a teen­dőket is nagyjából ismerik. A többség azzal is tisztában van, hogy ezen igazolvány birtokában kötelezetté lett. Tőlünk az adóhivatalhoz, majd a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz kell bejelent­kezni és be kell szerezniük meghatározott segédleteket például pénztárkönyvet, el­lenőrzési naplót stb. Legtöb­ben azon lepődnek meg, hogy társadalombiztosítási járulé­kot kell fizetniük. Az összeg nagysága attól is függ, hogy munkaviszony mellett vagy másodállásban vállalkoz­nak-e. Divat ma a kezdemé­nyezés. Sokan ebben látják a boldogulás útját. A magán­­vállalkozások gyakran itt nálunk érnek véget, ha meggondolják magukat, vagy túlbecsülték erejüket. Szep­temberi adataink szerint ez évben 1257 igazolványt ad­tunk ki és 166-ot vettünk vissza. — Milyen a magánvállal­kozók szakmai megoszlása? — Kevesebb a jelentkező a klasszikus szakmákban. Ezekből most talán nehezebb megélni. Ilyen például az iparban a kőműves, ács, vil­lanyszerelő. Egy időben di­vat volt az általános nagy­­kereskedő. Feltűnően sok volt az ügynöki tevékenységi kör megjelölés. Talán azért, mert behatárolhatatlannak tűnik a konkrét tevékeny­ség. Kevés a szellemi szabad­foglalkozású, alig van ma­gánvállalkozásban működő tanár, viszont túltelített a piac a palackozottital-áru­­sokból. Hasonló helyzet ala­kult ki a taxisoknál, főleg a személyszállítóknál. Külön­leges igényként jelent meg a közelmúltban a repülőgép­vezető és repülésszervező szakma magánvállalkozóként történő gyakorlása. — Mit tanácsolna azok­nak, akik magánvállalkozás­ra adják a fejüket? — Jól gondolják meg a döntést. Hivatalunk részéről gyors és rugalmas az ügyin­tézés, de ezután nem biztos, hogy minden ehhez hason­lóan gyorsan és simán fog menni. Az eredményes vál­lalkozásnak nagyon sok ösz­­szetevője van, amelyre kész sémát, hatékony receptet nem lehet adni. A saját szel­lemi és anyagi adottságait, lehetőségeit mindenki kellő kritikával vegye számba és ezután lépjen. Semmiesetre se kergessenek délibábot! Italárus-jelöltek, kíméljenek! Öt számítógép nem részrehajló Zsákbamacska Délibábkergetés helyett * Magasabb almaár Nyíregyháza (KM — S. E.) — November 1-jével ismét emelkedik a szovjet export­alma átvételi ára. A TuZSor­­ra szállított piros téli alma ára első osztály esetében 26,50 forint, a másodosztályú 21 forint, a harmadosztályú alma ára 15 forint 60 fillér. Az említett árak magukban foglalják a göngyöleg és cso­magolóanyag költséget. A Tuzsérra szállított almát a helyszínen minősítik.­­A HUNGAROFRUCT a saját járművel szállított áruért szállítási költséget térít. HÁTTÉR Tantárgyak - Záhony (KM — M. M. L.) — Egy beszélgetés során a záhonyi és a környékbeli fiatalok úgy nyilatkoztak, nem érzik jól magukat lakó­helyükön, további életüket Nyíregyházán vagy Debre­cenben tudnák elképzelni. A munkanélküliség, a térség hátrányos helyzete játszott főleg szerepel ebben a vá­laszadásban, s bizony nagy változásnak kell bekövetkez­nie, hogy ezek az ifjak más­képp lássák lehetőségeiket. A szemléletváltáshoz kíván segítséget nyújtani a buda­ kenyérkereséshez pesti székhelyű Magyar Nyi­tott Tér Alapítvány, amely kifejezetten a munkanélküli fiatalok támogatására jött létre. Mint Pordány Sarolta, az alapítvány elnöke el­mondta, az ország négy vá­rosában — Kaposvárott, Szombathelyen, Békéscsa­bán, Záhonyban —, novem­bertől középfokú szakképesí­tést adó tanfolyamot szervez­nek érettségizett, munkával nem rendelkező 18—21 éves pályakezdőknek. Míg a többi városban a tanfolyam keretében a je­lentkezők idegenforgalom­mal-turizmussal, textilkeres­kedelemmel, bőrdíszművel foglalkoznak, addig Záhony­ban idegennyelvi és más szakképesítést szerezhetnek. Az oktatás, amely júniusban vizsgával fejeződik be, há­rom részből áll. A nyelvi képzésben az angol és a né­met mellett fontos szerepet kap az orosz is, hiszen köz­vetítő nyelvnek kell lennie,­­nemtudása hátrányt jelent. A további tantárgyak a szak­­képesítési ismereteket és a vállalkozói szemlélet kiala­kítását ölelik fel. TÁRCA fülünk és bosszanko­­zó­dunk, hogy megélén­kült az utcai élet a megyeszékhelyen. Különösen a sétálóutcának becézett­­Zrínyi Ilona utca kínál vál­tozatos látni- és hallaniva­­lót a járókelőnek, az utca Házaiban dolgozóknak és az itt lakóknak. Eleinte még ta­lán tetszett is, hogy megje­lentek az utcai énekesek, mert olyan nagyvárosias hangulatot kölcsönöztek a három Grácia társaságában, a szobor tövében zenélő, éneklő, kalapoló énekesek. Később már kezdtük unni a reggeltől estig ismétlődő, már-már a vallatásra is al­kalmas monoton dallamokat, de nem volt mit tenni. Az utca mindenkié . .. Aztán felütötték tanyáju­kat az utcai árusok, akik ugyan nem kiabálnak, nem hangoskodnak, kivéve a magnókazetta-árust, azaz hangosra állított magnóját, ami persze tudjuk, a rek­lámhoz tartozik. De reggel­től estig igen keserves el­tűrni, hallgatni a közelben dolgozóknak, az itt lakók­nak, mert borzolja az idege­ket, egy idő után őrjítővé válik. De még ezzel sem teljes a sor. Felfedezték az utca intim hangulatát és forgal­mas, zsongó, kavargó adott­ságait az éppen Nyíregyhá­zát felkereső különböző szektacsoportok is. Tagjaik alkalmanként — ugyancsak a három Grácia mellett — helyezik el hatalmas hang­szóróikat és elkezdik az éne­ket, a hittérítő szöveget, ami olykor igen érdekes. Történt pedig a héten szerdán, hogy egy magukat Svédországból érkezőknek mondó társaság vette bir­tokba az említett helyet. Ég­­telen hangoskodást csaptak. Nem tudtam, mivel csitítani bosszankodó kollégáimat, s azt találtam mondani, még mindig jobb, mintha ugyan­ezek a torkunkra kést tarta­nának . .. Mire néhány perc múlva halljuk az isten tudja hány decibeles hangerővel sugárzott üzenetet, miszerint ők bűnözők voltak nemrég, de megtértek, most itt van­nak, hogy minket is jól útra térítsenek ... Mindez stimmel. Tisztelet és békesség mindenkinek, aki az utcát választja esz­méi, portékái, stb. terjeszté­sére. De attól még marad a kérdés, bármikor bárki meg­zavarhatja a nyugalmunkat, azokét, akik ebben az utcá­ban dolgoznak, élnek, pihen­nének, betegek, gyerekek és így tovább. Vagy végképp nincs ellenszer az utca de­mokratizmusának harsány­­ságai ellen? H­a nincs, az más, akkor legfeljebb mi is levo­nulhatunk az utcára, megvédeni emberi jogainkat, beállunk a véleményüket hangos szóval hirdetők közé. De ez már egy ördögi kör, hisz akkor mi is vétünk a csend, a rend, a békesség el­len. Inkább lemondanánk erről a jogunkról, ha vala­kik segítenének némileg sze­lídíteni az utcai zajokat, melyek mint az időzített bombák idegrendszerünkben robbannak. De meddig bír­juk? A kulcsszó: nyelvtudás Nyíregyháza (KM) — A hírek szerint jövőre várha­tóan megnehezítik a külföl­di munkavállalási engedé­lyek kiadását is, feltételül szabva a nyelv alapfokú is­meretét. Ezen próbál segíte­ni, erre kíván felkészíteni több nyelviskola is, közöttük az MTESZ megyei szerveze­tének Nyíregyházán a közel­jövőben induló nyelvtanfo­lyama, amelyik most a va­sasszakmában dolgozók szá­mára kínálja a német szak­mai nyelv elsajátításának le­hetőségét. A húsz héten át heti kétszer három órában zajló oktatás során egy mű­szaki végzettségű szakember által összeállított tematika alapján, a németet anyanyel­vi szinten ismerő tanár se­gítségével, mintegy ezer szót sajátíthatnak el a német va­sasszakmai nyelv alapjaiból és a mindennapi életben legszükségesebb kifejezések­ből a külföldi munkára ké­szülő szakmunkások, tech­­nikusok. Kelet-Magyarország 3 Vallasd a jelent! Nábrád! Lajos K­M k­önnyebb az erősnek a gyengébbet legyőz­ni, mint meggyőzni. Könnyebb felelősségre von­ni, mint felelősséget vál­lalni. Könnyebb a múltat felemlegetni, mint a jövőt tervezni. A közelmúltban Nyíregyházán és Záhony­ban vettem részt egy-egy pártfórumon, s most, hogy visszaemlékszem e két ese­ményre, e három gondolat visszhangzik bennem. Az nevezetesen, hogy kis- és nagy politikusaink a könnyebbet választják. (Tisztelet a kivételnek.) S a politizáló „kisemberek” is többet turkálnak a múlt­ban, mint a jelenben. S a kezdő három gondolatsor kibővíthető harmincra, esetleg háromszázra. Gon­doljunk csak arra, hogy könnyebb régi bűnösöket keresni, mint később elkö­vetendő bűnöket megelőz­ni. Könnyebb tőkével a hátunk mögött a más által megtermelt áruval keres­kedni, mint új árut termel­ni. Könnyebb a sajtót szid­ni, mint a sajtóban egy-egy okos saját cikket megjelen­tetni ... Könnyebb vesze­kedni, mint érvelni. Lehet­ne még sorolni. Mennyivel jobb lenne, ha ellenfeleinkben nem ellen­séget látnánk és gyalázko­­dás helyett jobbak álcáz­nánk lenni ellenfeleinknél. Jobbak szavakban és tet­tekben. Jobb és közhasz­­núbb lenne, ha a nehezeb­bet választanánk és többet törődnénk gazdaságunk talpra állításával. Ha pél­dául érvekkel, egyenrangú partnerként csalogatnánk ide a nyugati tőkét. A régi és az új szovjet politikát másodrangú kérdésként ke­zelve többet törődhetnénk a magyar—szovjet gazdasá­gi kapcsolatok újjáéleszté­sével, hiszen már valóban egyenrangú partnerként vehetünk részt a gazdasági tanácskozáson. Nincs olyan rossz, ami­ben jó ne legyen: tőkét ko­vácsolhatnánk megyénk földrajzi helyzetéből is. A mostaninál nagyobb tőkét. S igen fontos lenne a ter­melésben is figyelembe venni az emberi tényező­ket. Nyíregyházán is ta­pasztaltam, hogy a várható leépítések a maradókat nem ösztönzi jobb mun­kára, a politikusok civako­­dását látó munkásoknak és műszakiaknak ebben a pesszimista légkörben el­megy a maradék munka­kedvük is. Ne engedjük! Szatmárcsekén a szűkös körülmények miatt fogtak az isko­labővítéshez, melynek nyomán a fűtésrendszert is kiala­kítják, kazánházat, szociális helyiségeket és új tantermeket építenek. A munkát helyi erővel oldják meg. Kommentár Vigaszdíj Tóth Kornélia A­zért vigasz lehet, hogy Ciprust meg­előztük. E szavak­kal kommentálja a magyar fociválogatott Norvégia el­leni döntetlen „eredmé­nyét” a sportriporter csü­törtök reggel a rádióban. A sportrajongók azonban ke­serű szájízzel gondolnak arra, mi rejlik a méltatás mögött, nevezetesen az, hogy az öttagú selejtező csoportban a negyedik hely nekünk már vigaszra adhat okot. Most nem a kétes dicső­séget jelentő negyedik hely felett érzett csekély öröm miatt ültem a géphez, ha­nem eszembe jutott egy reklám. Egy távol-keleti, számítógépeket gyártó és forgalmazó cég azzal kezd­te bemutatkozását: mi csak a másodikok vagyunk a vi­lágon, ezért nem engedhet­jük meg magunknak, hogy nem a legtökéletesebb mó­don szolgáljuk vevőinket. S a hangsúly ez esetben — véleményem szerint — azon van, hogy az ázsiai cég nem kevesebbet tűzött önmaga elé, mint a leg­jobbá válni a világon. A győzelemre törés egyébként sem egyenlő a magamuto­gatással, nem véletlenül törekednek az emberek a már-már tökéletesnek kiki­áltott világelsőségre: le­gyen az olimpiai diadal, a legmagasabb hegycsúcs megmászása, idegen boly­gók felderítése vagy „mindössze” a világpiac egy szeletének uralása. Az irodalomból is hozhatunk példát. József Attila intel­me szerint „a mindenség­­hez mérd magad!” Miniszterelnökünk több­ször megemlítette, hogy a történelemben járatlan utat választott a magyar nép, a demokrácia megte­remtése. Ez igaz, s bizonyá­ra az is, hogy végletekben gondolkodó zsebkendőnyi országunk nem érheti be annyival, hogy a hátul kul­logó helyek valamelyikének tapsoljon. Dőreség lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy politikai vagy gazdasági téren meg­határozó szerepet játszunk a világban. De önmaguk­kal szemben támasztott igénytelenségünket fémjel­zi, ha a számunkra elfogad­ható helyek közül sem a legfontosabbat tűzzük célul, hanem beérjük a „futottak még" kategóriá­jával. S ráadásul a szé­gyenletes teljesítményt vi­gaszként kommentáljuk.

Next