Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07 / 6. szám
1995. január 7., szombat CSUPA ÉRDEKES Thaiföld, a mosoly országa Virágfüzér tiszteletből • Arangozott templomok • Évente hárommillió külföldi Máthé Csaba Bangkok (KM) — A mosoly országának is becézik az egzotikus Thaiföldet, ahol az apró termetű thaiak széles mosollyal, összetett tenyerüket felemelve üdvözlik a külföldieket. Apró virágokból készített füzért aggatnak az odalátogató nyakába, ami a tisztelet jele. Persze egyfajta köszönet is azért, hogy a turisták a zöldhasú bankóikkal hozzájárulnak Thaiföld gyorsléptű fejlődéséhez, amellyel az ezredfordulóig az ország utolérheti a környező ázsiai országok gazdasági fejlettségét. És ha azt számoljuk, hogy évente 3 millió külföldi költi megtakarított pénzét Thaiföldön, amellyel hozzájárulnak az óriási építkezésekhez, infrastrukturális beruházásokhoz, akkor nem tűnik reménytelennek ez a vállalkozás. Rendőr gázmaszkban Aranyozott templomok, buja rizsföldek, ínyenceknek való ételek és izgatóan ringó csípők. Ennyit talán dióhéjban mindenki hallott Délkelet- Ázsia leglátogatottabb turistacélpontjáról, amelynek fővárosát, Bangkokot a legváltozatosabb jelzőkkel lehet illetni: iszonyatos a forróság és a bűz, a kipufog gázok szaga miatt az utcai rendőr gázmaszkban irányítja a forgalmat, mindez keveredik az út szélén árusító apró kifőzdék ételillatával, az utakon egymást centiméterre követő autók és teherautók végeláthatatlan sora araszolgat előre, óriási a tumultus, a járdákon hihetetlen mértékben özönlik a tömeg, az ember szinte belefolyik ebbe a maszszába, átveszi a bangkoki lüktetést, amelyet mintha az utcákon állandóan hallatszó thai népzenére koreografáltak volna. És mindenütt árusok, pavilonok, sátrak, mindenki eladni akar, mintha az ország fővárosának minden lakója valamilyen vállalkozó lenne. Az árubőség akkora, hogy az odalátogató azt érzi, ebből a kínálatból az összes európait tisztességesen fel lehetne öltöztetni. A csábító ajánlatok között a legmárkásabb órák, a legmenőbb sportcikkek, a legmodernebb műszaki csodák szerepelnek, amihez egy kedves mosollyal teszik hozzá: copy, vagyis ezek az utcai holmik mind hamisak, nem valódiak. Persze odahaza egy órán úgysem látszik, hogy valódi vagy koppincs, a trikók is azért néhány mosást kibírnak... A márkaüzletekben természetesen védjeggyel ellátva árusítják a kurrens termékeket, de azoknak már borsosabb az áruk. A nyüzsgő világ után szinte felüdülést, a nyugalom szigetét jelenti a buddhista templom meghitt csendje, a derűs nyugalom, amely felejthetetlen látnivalóval párosul. A buddhista kolostorok páratlan csodát kínálnak, az ilyen építményekből Thaiföldön több mint 27 ezret számoltak össze. Mindegyikben egy oltárt egy Buddha-szobor kíséretében helyeztek el, a szobor lehet több mint 50 méter hosszú, amely egy fekvő Buddhát ábrázol, lehet tömör aranyból, amelynek súlya 5,6 tonna, lehet apró, mint a Smaragd Buddha, amelynek öltözékét az évszaknak megfelelően a király cseréli, de készülhet kőből, bronzból vagy tikfából is. Thaiföldön a buddhizmus államvallás, a lakosság 90 százaléka Buddha tanítását követi, amelynek alapvető gondolata: cselekedj másokért. Buddhista szerzetesek A buddhista szerzeteseknek, akiknek egyetlen tulajdonuk a sáfrány színű köntös és az alamizsnagyűjtő tál, az öt legfőbb szabályon kívül (az emberöléstől, házasságtöréstől, lopástól, hazugságtól és szeszes italtól való önmegtartóztatás) 227 szabályt kell betartaniuk. Amikor pirkad, a kopaszra borotvált szerzetesek — táskáikat kopogtatva — elindulnak élelmiszergyűjtő körútjukra, amikor is koldulniuk tilos, csak az önként adott adományokat fogadhatják el. A helybeliek szívesen adakoznak, és naponta azt sem mulasztják el, hogy a kertjükben vagy a házuk egyik sarkában felállított kis házikóba, amelyben a ház istene lakozik, ételt és italt tegyenek. Erről az országnak még az a 10 millió nyomorban élő lakosa sem feledkezik el, akik többsége Bangkokban, a Chao Phraya folyó medrébe vert cölöpökre építkezett vagy kivénhedt lakóhelyén tengeti életét, ahol ahogy a többi thai családban, úgy náluk is az idősektől a gyermekekig több generáció él együtt. Bár Bangkokot nyugodtan nevezhetjük világvárosnak, a tradíciók nem változtak évszázadok óta. Hiába épülnek égig érő kereskedelmi centrumok, bevásárlóközpontok, modern gyárak, üzemek, az otthoni élet megmaradt a hagyományos thai. Mindezzel egy kicsit ellentétes a kicsapongó éjszakai életéről világhíres Bangkok, ahol napnyugta után legalább olyan pezső és mozgalmas az élet, mint nappal. Hogy a turista egy percig sem titánkozzon, arról 97 nightclub, 119 masszázsszalon, 248 „titkos” bordélyház és 349 diszkó-étterem gondoskodik. A taxisok és a motoros biciklik vagyis a tuk-tukok vezetői már vaskos programfüzettel várják a szállodából kilépő vendégeket, akiket akár hajnalig is fuvaroznak. Étvágygerjesztőként klasszikus thai táncot, thai boxot kínálnak, amelyeket akár az utcáról is meg lehet tekinteni. Ezután következnek a mulatónegyedek, amelynek utcáin villanyfénynél árusítanak a thaiak, két oldalt pedig bárok és éttermek sorakoznak. Belül ízlésesen berendezett szórakozóhely fogadja a látogatót, tele tükörrel és rafinált fénytechnikával, az emelt színpadon fürdőruhás hölgyek táncot lejtve kelletik magukat. A thai szépségeket a szegény északi falvakból csábítják az ígéret földjére, Bangkokba, ahol különböző show-műsorok szereplői lesznek. A feladatuk, hogy italfogyasztásra ösztökéljék a betévedőt, és egyéb szolgáltatásokat is kínáljanak, magyarul elcsábítsák a férfiak fejét. Ebben persze külön body massage (testmasszázs) szalonok állnak rendelkezésre, ahol óránkénti alapdíjat kell fizetni, az extra szolgáltatásért már külön kell a zsebbe nyúlni. Ennek sokkal másabb változata, szexmentes fajtája a sima masszázs, ahol évszázados hagyomány alapján lazítják el a vendég izmait két órán keresztül. Néhány kocsma különleges látványosságot is kínál. A rejtett ajtón keresztül lehet bejutni a hátsó terembe, ahol tiltott erotikus show-műsort rendeznek kimondottan külföldi turistáknak, akik közül például a japánokat úgy jellemzik, hogy ők azok, akiknek már a repülőgépből kiszállva le van húzva a sliccük. A fejlődő Pattaya Egy rövid kiruccanásra azért érdemes leutazni Pattayára, a vietnami háborúban megfáradt amerikai katonák kedvenc üdülőhelyére. A városkát 20 évvel ezelőtt egy jelentéktelen porfészekként, piciny halászfaluként jegyezték, manapság Thaiföld legismertebb üdülőhelye címet nyerte el, ahol egyszerre 21 ezer turistát tudnak a szállodákban elhelyezni. Olcsó charterjáratokon özönlik a turistahad, az ide látogatókat a tengerpart mellett húzódó több kilométeres sétányon közlekedési káosz, parti árusok tömkelege és töménytelen mennyiségben bár és bár fogadja. A nemzetiségi bárok sorában az ausztráltól kezdve a kanadaiig számos felsorakozott, magyar viszont nem volt, ez is ritkaság. Pattayán napközben a vízisportok és az ejtőernyőzés vezeti a népszerűségi listát, éjszaka a nyitott porondon küzdő thai boxosok, a transzvesztita show-k és a discobárok a leglátogatottabbak. Lopás, rablás, erőszakos cselekedetek nincsenek, pedig rendőrt alig látni, mintha valami láthatatlan erő vigyázna a turisták minden lépésére, akik kellően „habzsolják” a forró, fülledt thaiföldi nappalokat és éjszakákat. A Vat Arun buddhista szentély Bangkokban Archív felvétel A világ legnagyobb repülőgépe, az ukrajnai építésű Antonov kényes művelethez emelte fel az orrát Melbourne-ben: egy Ausztráliában indiai megrendelésre készült villanymozdonyt tolnak rakterébe. Az óriásgép először Svájcba repül, ahol beszerelik a mozdony motorját AP-felvétel nj won was Eim ! Áru, a szerelem és az emberi test Nyíregyháza (KM) — Dokumentumok és képzelgések (4.) — Ókor, Róma. Flóra kéjnő volt, később házasságot kötött egy gazdag férfivel. Később özvegy lett és ugyanúgy szerzett pénzt, mint régebben. Vagyonát megsokszorozta, és halála előtt úgy rendelkezett, hogy mindenét Róma kapja meg. A hálás város később Flórát istennői rangra emelte. Rendszeresen tartottak ünnepségeket a tiszteletére. A floreáliák, vagyis a virágok ünnepe a prostituáltak menetével kezdődött. A nők lenge fátyolban, muzsikusok kíséretében vonultak a Circus Maximus irányába. Amikor elérkeztek a ceremónia színhelyére, mindannyian levették magukról a fátylat. A tömeg ujjongott. Azután kürt tomboltak. Nyilvános szeretkezés kezdődött. — A nézők tapsolnak, kiabálnak. Bacchus, a szőlő, a bor és a szüret istene volt. Tiszteletére ugyancsak rendeztek ünnepségeket. A prostituáltak ekkor is fontos szerepet játszottak. Szőlőlevelekkel díszítették hajukat, és férfiak kíséretében énekelve, részegen járták be Rómát. Aki szembe jön, harsányan üdvözlik és kényszerítik arra, hogy csatlakozzon a menetükhöz. Hangoskodva, énekelve vonulnak tovább. Rómában a házasság intézményét gyakran próbálták megszilárdítani. Eleinte rendkívül szigorúan büntették azt, aki megsértette az akkori erkölcsöket. Ha egy férfi házasságtörő volt, akkor halálra ítélték. Ha az asszony bizonyult hűtlennek, ebben az esetben állatokat uszítottak rá. Arra kényszerítették, hogy szamárcsődörrel szodomiát kövessen el. Később megtörtént az is, hogy a házasságtörő nőt a város végén egy kis épületbe zárták. A férfiak odakint kockázással döntötték el, hogy milyen sorrendben lépnek be a nőhöz. Akinek kedvezett a szerencse, szeretkezni kezdett az aszszonnyal. A többiek pedig durva szavakkal biztatták társukat és kíváncsian figyelték, mi történik. Majd következett a második férfi, azután a harmadik, a negyedik, az ötödik. A rómaiak lupanariumai, bordélyházai nappal zárva voltak, a nyitás késő délután történt. A rendőrt a tulajdonost, vagy a bérlőt tették felelőssé a várost vezető tisztviselők, akik a felügyelőket gyakran kiküldték helyszíni ellenőrzésre. Rómában a kisebb kihágások elkövetőit nem állították bíróság elé. Ha a tényt megállapították, akkor megveszszőzéssel büntették a megtévedt polgárokat. A bordélyházak késő délutántól másnap reggelig fogadták a vendégeket. Gyakran nem tartották be a zárórát, vagy előfordult az is, hogy olyan prostituált tartózkodott ott, aki nem szerepelt az ilyen mesterséget gyakorló római nők listáján. A városi hatóságokat képviselő felügyelő azonnal büntetett. Az őt kísérő poroszlók megveszszőzték azokat, akik megsértették a lupanárium működéseinek szabályait. Érdemes foglalkozni a római fürdőkkel is, ahol olyan prostituáltak csábították el a férfiakat, akik nem voltak rajta a városi hatóságok listáján. Találkozhatunk ilyen véleménnyel is: a Róma erkölcsi rendjérek pusztulása egyenes arányban áll a fürdők szaporodásával. A férfiakat és nőket külön medence várta, mégis nyílt mód a találkozásra. A fürdőmesterek rabszolgákat tartottak, akiket jó pénzért a vendégek rendelkezésére bocsátottak. Sok kis cellát építettek a tágas termek mellett, ahol alkalom nyílt a szerelmi játékokra. A fürdőket ugyanúgy, mint a lumanáriumokat egy időben nyitották meg, azonban a záróra ideje itt sokkal korábban, az est beálltakor bekövetkezett. Kezdetben a rendelkezést betartották. Később azonban a záróra csak a nagyközönséget tessékelte ki a fürdőből, az előkelő kéjencek maradhattak, és a kívülről sötétnek látszó termekben már zavartalanul átengedhették magukat a legelképzelhetetlenebb kicsapongásoknak. Többször történt kísérlet, hogy a fürdők ne legyenek az erkölcstelen jelenetek színhelyei, azonban még Hadrianusz császár intézkedései sem hozták meg a várt eredményt. Viasztáblán az ár. A Via Sacra, a város főutcája elválaszthatatlan a római embervásár történetétől. Az előkelő prostituáltak hordszéken ültek, ezeket hatalmas termetű néger szolgák cipelték. Mellettük rabnők haladtak, ők pávatoll legyezővel hűsítették úrnőjüket. Kerítők és kerítőnők tevékenykedtek a korzón, és a közvetítési díjért összehozták a párokat. Ha igazán gazdag ember tűnt fel a Via Sacra korzóján, akkor öregasszonyok igyekeztek hozzá, viasztáblát adtak a kezébe, amelyről a kurtizánok nevét és szerelmük árát olvashatta le. Összeállította: Molnár Károly (Folytatjuk) Man Ray fotográfiája