Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-01 / 283. szám

1995. december 1 péntek HÁTTÉR Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Ügy­nökösködni a szó legjobb ér­telmében, a megye érdeké­ben — fogalmazhatnánk meg a mottóját annak a tö­rekvésnek, melyet a Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megyei Fejlesztési Közalapítvány megalakulása óta végez. Ve­zetőjével, Róka Lászlóval a megye előbbre jutásának le­hetőségeiről, és a távlati ter­vekről beszélgettünk annak ürügyén, hogy a közelmúlt­ban elkészült Szabolcs-Szat­­már-Bereg fejlesztési kon­cepciója. Tervezni szükséges ? Mi a jelentősége, s van-e tétje egyáltalán egy ilyen ter­vezetnek? — A megyei koncepció léte azért is jelentős, mert Európa minden országában, minden tartományában, régiójában lé­tezik ilyen terv. Legfőbb ideje volt, hogy mi is kidolgozzuk azokat az elképzeléseket, me­lyeknek mentén a mi vidékünk sorsa is előbbre juthat. A prog­ram akkor lesz végleges, ha véleményezi a megyei testület, s elfogadja a fejlesztési tanács. Erre várhatóan december első felében kerül sor, s ezután kez­dődik meg a végrehajtás, a tényleges munka. — Ha jól tudom, Magyaror­szágon ez az első ilyen jellegű koncepció... — így igaz. Érdekesség, ha úgy tetszik, kuriózumszámba megy, hogy ezúttal elsőként nem külföldi tanácsadó cégek, minisztériumok, hanem száz megyei szakember munkájá­nak gyümölcse a tervezet, amelyet a megyei fejlesztési ügynökség öntött végleges formába, s fogott össze. A koncepció hosszú- és közép távon meghatározza a régió célját, misszióját, megfogal­mazza, hová akar haladni, s megjelölje fejlődésének prio­ritásait. — Mi lehet itt és most misz­­szió, netán hosszú távú cél? — Nem lehet más, mint a la­kosság számára egy magasabb életminőség biztosítása, a gaz­dasági, társadalmi fejlődés elősegítése, a szociális bizton­ság megteremtése és a tervez­hető jövő.­­ Már rossz néven ne ve­gye, de ez a célkitűzés első hallásra igencsak demagóg... — Valóban, a fenti megál­lapítás és elvárás bármely me­gyére igaz lehet. Mentségünk, hogy hosszú távú célnak a vi­lág bármely részén hasonló dolgokat fogalmaznak meg. Egy kormánynak, egy ország­nak, egy régiónak ugyanis nem lehet más feladata. Biztos vagyok abban, hogy a konkrét tettekben, a megoldásokban egyediek, egyértelműek le­szünk.­­ Ha az ember a nyugati ré­giók megismerésébe kezd, többnyire olyan szlogenekkel találkozik, amelyek az adott terület lényegét egyetlen mon­datban fejezik ki. Van-e ilyen szlogenje Szabolcs-Szatmár- Beregnek? Három szlogen — Akár egyszerre három is. Ez a megye „stabil hídfő a ke­let-nyugati kapcsolatokban”, „Kelet és Nyugat kereskedel­mi kapuja” és rólunk mondha­tó el, hogy mi vagyunk a „leg­keletibb nyugat”. — Az ország gazdasági álla­pota, a világban tapasztalható negatív tendenciák nyilvánva­lóan kihatással vannak a me­gye helyzetére is. Hogyan tud­ja az ország és a nemzetközi gondoktól függetleníteni ma­gát? — Ez egyáltalán nem lehet­séges, mert az ön által soroltak szorosan összefüggnek. A mi feladatunk az, hogy amennyi­ben rosszabbodik vagy javul a jelzett állapot, ahhoz a saját módszerünkkel igazodjunk, a fejlesztési koncepciót karban­tartsuk, kiigazítsuk.­­ A tényleges munka mikor kezdődik? — Ha az elfogadáson túl va­gyunk, akkor egy második terv készül, mely a megye konkrét területfejlesztési prog­ramja, s amelyben határozott tennivalókat, forrásokat, fele­lősöket és határidőket adunk meg. Ezt a munkát jövő év ja­nuárjára szeretnénk elkészíte­ni, majd az illetékesekkel egyeztetve a kormány elé vin­ni, ezzel is bizonyítani, hogy ez a megye ki tudta találni ma­gát, ismeri saját gondjait és le­hetőségeit, s mindezeket el tudja fogadtatni a lakossággal is. A dokumentumban de­monstrálni kívánjuk, hogy ez a megye képes tenni önmagáért, vannak tervei, s egyértelműen tudja azt is, melyek azok a te­rületek, melyeken segítségre szorul.­­Ez a segítség nyilvánvaló­an pénzbeli támogatást jelen­tene. Lehet ezt remélni akkor, amikor szinte üres az állam­kassza? — Meg vagyok győződve arról, hogy nem elsősorban hatalmas pénzeket kell egy ilyen programba beleölni, ha­nem a meglévő anyagi lehető­ségeket a megye érdekében tervszerűen felhasználni. Ma­ga Horn Gyula jelentette ki Gyarmaton, hogy a kormány hajlandó a térség támogatásá­ra, amennyiben a térség illeté­kesei tervszerű, konkrét elkép­zelésekkel állnak elő. Öröm­mel jelenthetem, ez a konkrét elképzelés létezik. Remény van tehát arra, hogy a törvény és a miniszterelnöki ígéret alapján már a jövő esztendő­ben jelentős támogatásban ré­szesülhessen Szabolcs-Szat­­már-Bereg.­­ Tételezzük fel a legjobbat, hogy a mi régiónkba is elkezd folyni a pénz. Ki lesz, aki eze­ket a pénzeket elosztja, a fej­lesztést irányítja? — A törvény egyértelműen meghatározza, hogy az első számú gazdasági szervezet, aki koordinál és menedzsel, a fejlesztési tanács. Ez a tanács nálunk már létezik. Az elosz­tás módjáról az elképzelés je­lenleg többféle.­­ Szó van arról, hogy a kormány az ide szánt pénzek egy részét átadja, de előfordul­hat az is, hogy megtartja eze­ket a pénzalapokat, és szabá­lyozza milyen mértékig lehet ezt az összeget egy régió szá­mára felhasználni. Pénzről van szó . Vannak akik úgy tartják, ha pénzről van szó, előbb-utóbb megjelenik a korrupció. — Szerintem nagyon hely­telen lenne, ha a fejlesztési ta­nács tagjai döntenének a pénz­ről. Meggyőződésem, hogy a tanácsnak csakis a pénzelosz­tás mechanizmusát kellene meghatároznia, a végrehajtást pedig átadni egy olyan szak­mai, civil szervezetnek vagy banknak, amely ehhez a leg­jobban ért. Ez persze nem je­lentené azt, hogy a tanács vagy az ügynökség nem vállalhat fel konkrét programokat. Ne­künk elsődleges feladatunk, hogy eladjuk a megyét, a leg­jobb értelmében ügynököljünk vele az országban vagy éppen a világban, felkeltsük iránta a befektetők, a pénzemberek ér­deklődését. Mindezekhez megfelelő szakembergárda is szükséges, s ennek a megyé­nek ki kell termelnie saját me­nedzsmentjét. Ez pedig azért is megvalósítható ötlet, mert az ügyben máris történtek lé­pések. . . A mezőgazdasági főisko­lán közgazdászképzés indult, a tanárképző főiskolán pedig jö­vőre nemzetközi kapcsolatok szakot indítanak. Mindezek tudatában vallom, hogy igenis van esély a megye felemelke­désére, bár tudom, hogy min­dennek ma még az elején tar­tunk. A munka nem könnyű, de nem szabad elfelejteni, hogy a rendszerváltáskor szinte min­den, ami régi összeomlott, s most kell a dolgokat újrakez­deni, elindítani. Esély a sereghajtók mezőnyéből 11. A legkeletibb nyugat • Az országban elsőként léptek • Sok-sok jó ötlet Harasztosi Pál felvétele A . Gregor krimije______________________________________________________________ ^ tefan Klug kedvetlenül­­ dolgozott a számító­ L­­géppel. Olykor kiné­zett az irodaablakon és még rosszabb lett a hangulata a sű­rű köd miatt. Arra gondolt, hogy vajon Annette csak­ugyan beváltja e a fenyege­tést, melyet a legutóbbi vesze­kedéskor vágott a képébe: „Szürke kis egér vagy. Míg mások utazgatnak, te annyi pénzt sem tudsz keresni, hogy egybekeljünk. Gondold meg, vagy elhagylak!” ■ A főnöke lépett a szobába. Lezárt boríték volt a kezében. — Fejezze be a munkát — mondta és a borítékot az asz­talra tette. — Vigye el ezt a borítékot a bankba. Húszezer márka van benne. Klug bólintott és kikap­csolta a gépet. A megbízás nem volt váratlan, már más­kor is rábízta a főnök a bank­ügyeket. Amint kilépett, ösztönösen behúzta a nyakát a kabát gal­lérjába, mert megcsapta a hűvös szél. A borítékkal a belső zsebében gyalog indult a bank felé. Elhaladt a kivi­lágított kirakatok előtt, be­fordult egy utcasarkon és hirtelen megpillantott egy hatalmas reklámot. Homok­strand csábított valahol a dé­li tengerparton, pálmafák szegélyezték, az előtérben pedig egy bikinis lány pom­pázott. Lenyűgözve nézte a képet, majd azon tűnődött, hogy az őt körülvevő szürke­ségből egyenesen a paradi­csomba pillantott. Aztán sietni kezdett és tel­jes lendülettel nekiment egy lámpaoszlopnak. Bevágta a fejét, elfeketedett előtte a vi­lág és elterült a lucskos asz­falton. Érezte, hogy az orrá­ból szivárog a vér. „A rohadt életbe!” — Dünnyögte, míg nagy nehezen feltápászko­­dott. Megpróbálta letisztítani a ruháját. A közelben volt egy üzlet, annak a kirakatában meg­nézte magát és megijedt a látványtól. Mintha megtá­madták volna és ráadásul jól helyben is hagyták... Megtá­madták! Ez az! Micsoda pompás ötlet! Sietve haladt a rendőrség felé. Gyors elhatározással benyitott és majdnem ráesett az ügyeletesre. — Megtámadtak.... — mo­tyogta. — Megtámadtak... és elvették a pénzt. Az ügyeletes leültette. Két­ségkívül szánalmas látvány volt: a haja a homlokára ta­padt, a vér és a sár ragacsos­sá tette. Minden mozdulatnál eltorzult az arca. —Türelem, azonnal orvost hívunk — szólt valaki a háta mögött. Rendőrtiszt volt. —T Igyon egy kis kávét, az jót tesz. — Nincs szükségem orvos­ra — mondta nehezen léle­gezve. — Csak néhány kar­colás ért. És a jobb kezem fáj, mert behúztam egyet. — Hányan voltak? — Ketten. A napi bevételt akartam a bankba vinni. A Marcus téren, a régi szökő­­kútnál támadtak rám és el­vették a pénzesborítékot. — Jöjjön ide, a város fali­térképéhez és mutassa meg, hol történt a támadás. — Itt, közvetlenül a szökő­­kútnál, ezen az utcasarkon. — Rámutatott egy pontra, de óvatosságból nem azt az utat jelölte meg, amelyen ment. Minden kérdésre gyorsan, határozottan válaszolt. Ami­kor befejezték a kihallgatást, a rendőrtiszt eltette az aláírt jegyzőkönyvet és így szólt: — Akkor most menjünk a helyszínre, hátha találunk valami használható nyomot. Amikor a téren a kocsiból kiszálltak, Stefan Klug úgy érezte, hogy megnyílik alatt a föld. A szökőkútra akart mu­tatni, de az nem volt sehol. Tanácstalanul forgatta a fe­jét, az utcatáblákat olvasta. Csak éppen a szökőkútnak semmi nyoma! — A szökőkutat keresi? — kérdezte a rendőrtiszt érez­hető kíváncsisággal. —Nyil­ván nem olvas újságot, mert akkor tudta volna, hogy két napja lebontották. Átépítik a teret. Mindenesetre a rablóme­sének vége. Őrizetbe veszem a hatóság félrevezetése és a pénz eltulajdonítása miatt. És akkor most menjünk visz­­sza a kapitányságra és ve­gyünk fel egy másik jegyző­könyvet! Kútbaesett ötlet Kelet-Magyarország 3 Harmincmilliárd Balogh József -n­­­incs irigylésre mél­­ta­­tó helyzetben Boki- S­o­ros Lajos. Most már nemcsak az ellenzéki pártok bombázzák a jövő évi költ­ségvetés­ tervezetét, hanem a koalíciós pártok is, olyannyira, hogy még har­mincmilliárd forint kellene ahhoz, hogy módosító javas­lataikat érvényesíteni lehet­ne. Az SZDSZ legtöbb kifo­gásolnivalót a személyi jö­vedelemadó fizetését meg­határozó táblázatban lát, néhány számát lejjebb emelné, a felső határt pedig eltörölné, vagyis nem lenne 900 ezer forint évi jövede­lem után sem 48 százalék a fizetnivaló, de 700 ezer fö­lött már 44 százalékot von­nának a keresetekből, hogy nagyjából hasonló legyen a bevétel, mint a Bokros La­jos által készített táblázat szerint lenne. A szocialista frakció más tételeknél keresi az emelés lehetőségeit, hiszen attól, hogy a miskolci kong­resszus látszatra békesség­ben zajlott, nemigen hihető, hogy a pártnak az a része, amelyik azt megelőzően im­már egy éve a baloldali ér­tékeket kéri számon, a la­kosságot sújtó intézkedése­ket szeretné enyhíttetni, s bizonyítani is akarja, hogy a Szocialista Párt igenis ér­zékenyen reagál a szociális feszültségekre, nem valószí­nű, hogy enged ebből az ál­láspontjából, ha mégoly nagy egyetértés is alakult ki a stabilizációs kormány­­program következetes vég­rehajtása ügyében. Hogy mindezekből mi kö­vetkezik? Kiszámíthatatlan. Bokros Lajos a koalíciós pártok egyeztető tanácsá­nak ülése után nem nyilat­kozott, nyilván nem kedvére való, hogy az Alkotmánybí­róság után saját pártjai is borsot törnek a bajusza alá. A szabaddemokraták teg­nap még azt mondták: nem engednek a negyvennégy­ből, a szocialisták is hajtha­tatlannak látszanak, hiszen 48 százalékban egyeztek meg az Érdekegyeztető Ta­nács ülésén, s a kormány is eltökéltnek mutatkozik szándéka végrehajtásában, így hát akár igazuk is lehet a kisgazdáknak: a koalíció kisebbik pártja a kihátrálás gondolatával foglalkozik? Újgazdagéknál... Ferter János rajza K­ommentár Próbajogosítvány Kováts Dénes •—É­vente 4-4,5 száza­l­­lékkal csökkent a 1 ú1 balesetek aránya a statisztikák szerint az elmúlt három esztendő során beve­zetett intézkedések eredmé­nyeképpen, az idén várható­an 20 ezer körül alakul ez a szám—hangzott el a három­napos tatai országos közle­kedésbiztonsági konferenci­án. Bár az adat biztató, azt sem lehet vitatni, bőven van még tennivaló a közlekedési kultúra javítása érdekében. Éppen ezért a közeljövőben módosítják a KRESZ-t, be­vezetik az úgynevezett pró­bajogosítványt és a büntető pontrendszert. Úgy gondolom, a közle­kedés biztonsága nem mel­lékes kérdés, különösen an­nak tükrében, hogy a csök­kenő tendencia ellenére még mindig gyakoriak a halálos, illetve a súlyos sé­rüléssel járó balesetek. S bizony, nem ritkán fiatal emberek találhatók az oko­zók és áldozatok között, akik vagy légi járgányuk­kal, vagy saját illetve a szü­lőktől kölcsönkért és­­ka­pott csodaautókkal válnak baleset részeseivé. Olvasóink előtt is ismert a közelmúltbeli, mindenkit megrázó, több halálos ál­dozatot követelő baleset, a minap pedig a megyei bíró­ság egy olyan ügyben ítél­kezett, ahol az Audit vezető fiatalkorú leány az ütközést követően, ügyet sem vetve arra, akinek nekihajtott, el­távozott a helyszínről. Félreértés ne essék, nem­csak a fiatalok hibásak a baleseteknél, több-keve­sebb rutinnal rendelkező, idősebb honfitársaik fele­lőtlensége is megfigyelhető. De talán nem véletlen, hogy a próbajogosítvány „intéz­ményét" be kívánják vezet­ni, hiszen a tanfolyam kevés a rutinszerzésre, az igazá­ból a napi közlekedés során sajátítható el. S aki gyakran vét a szabályok ellen, annak nem érdemes jogait adni. Vélhetően a büntetőpon­tok is a szabályszegők meg­rostálását célozzák, dicsé­rendő módon. Vallom, a bűnözők mellett a közleke­dési szabályokat durván megsértőket is ki kell szűr­ni. Ebben segíthetnek az újabb intézkedések.

Next