Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-01 / 27. szám
1996. február 1., csütörtök HÁTTÉR Visszaszerzett lízingautók A Mezőtrade felszámolását az Adóaktuál Kft. végzi • Bírósági eljárások Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — A Mezőtrade Systems Rt. felszámolásával a bíróság 1994. június 14-i határidővel bízta meg a Nyíregyházi Adóaktuál Kft.-t. Bár a hitelezők már 1992-ben felszámolási kérelmet nyújtottak be a részvénytársaság ellen, de a felszámolási eljárás megkezdése két évig húzódott. A Mezőtrade Rt. két profilja alapján vált ismertté: személygépkocsi-lízing és konténergyártás. Az utóbbi tevékenységet Mátészalkán, az egykori Nyíregyházi Mezőgép Vállalat (a céget azóta felszámolták és vagyonát értékesítették) gyáregységében végezték. A gyárat a felszámolás megkezdése előtt, 1994 tavaszán az MHB fiókcégének, a Kulcs Kft.-nek értékesítették. A Kulcs Kft. is a Mezőtrade Rt. nagyösszegű hitelezője volt. Az adásvételi szerződést a felszámoló megtámadta, szerinte értéken alul került a Kulcs Kft. tulajdonába a konténergyár. Végül a felszámoló és a Kulcs Kft. között egyezség született, ami azt is jelentette, hogy a vételárat ötvenmillió forinttal megtoldották. A Kulcs Kft. MT Systems Konténergyártó Kft. néven működteti tovább a gyárat. A konténergyár működéséről a felszámolónak nincs különösebb információja. A dolgozóknak a követeléseit (felmondási és törvény által előírt végkielégítési összeget) már a felszámoló fizette ki, akik még mindig elmaradt végkielégítést követelnek a Mezőtrade Rt. FA-tól. A csődtörvény felszámolási költségként hathavi végkielégítés kifizetését engedélyezi a felszámolónak, a Mezőtrade Rt. viszont a kollektív szerződésben 12, sőt 24 havi végkielégítés kifizetését is rögzítette. Várhatóan a felszámolás eredményéből a kétszáz dolgozó még további juttatást is kap. Ezt a követelést a felszámoló a D kategóriába sorolta. Veze András, a kft. ügyvezetője elmondta, a felszámolás során eddig 142 millió forint bevételt könyvelhettek el részben a konténergyár árkorrekciójából, részben a lízingelt gépkocsik lízingdíjából és eladásából, részben pedig az rt. egyéb vagyontárgyainak eladásából. A gépkocsikat 1991 őszén és 1992 tavaszán az osztrák CA Leasing GMBH-n keresztül lízingbe hozták Magyarországra. A több mint 150 gépkocsi elsősorban Peugeot típusú volt. A gépkocsikat a VPOP vámelőjegyzésbe vette, ezt követően a Mezőtrade különböző jogi és természetes személyeknek tovább lízingelte. A gépkocsik egy része a lízingbe adás óta eltűnt, illetve ellopták, amelyről a rendőrség kiadta az igazolást. A lízingbe vevők túlnyomó része a lízingszerződésben meghatározott fizetési feltételek alapján törlesztette a lízingdíjat, de voltak olyanok is, akik a lízingkonstrukciótól eltérően az első részletet kifizették ugyan, de utána nem törlesztettek. Ezek a kocsik pedig továbbra is lízingbevevőknél voltak. A felszámoló első feladata az volt, hogy megszerezze a gépkocsik tulajdonjogát. Az osztrák CA Leasing GMBH- val egyezséget kötöttek, így a gépkocsik tulajdonjoga átszállt a Mezőtrade Rt. FA-ra. Ezután a gépjárművek vámeljárása is befejeződött, ugyanis a felszámolónak sikerült ebben is megegyezni a VPOP- val. Akik nem fizették a lízingdíjat, azok többségétől felszámoló vissza tudta szerezni a gépkocsit, amit piaci áron értékesített. Azok, akik a szerződésben meghatározottak alapján fizették a lízingdíjat, azokkal a felszámoló megállapodott a gépkocsik eladásáról. Több bírósági eljárás van folyamatban, ami a felszámolás befejezését hátráltatja — mondta Veze András. A Nyíregyháza Szent István út 2. szám alatti ingatlan értékesítését sem tudják megoldani, mert az ingatlanon a Takarékbank Rt. jelzáloga szerepel. Bár bírósági határozat van a jelzálog törléséről, de ezt megfellebbezte a Takarékbank Rt. A Mezőtrade vagyonleltárában még kisebb értékű, többnyire nem mobilizálható vagyontárgyak szerepelnek, ezek között talán a legértékesebb a volt Mezőgép Vállalat területén lévő sínpályás daru. Ezenkívül az alapítással kapcsolatban is van gondja a felszámolónak, ugyanis a Mezőtrade Rt. legnagyobb alapítója, részvényese Temesfői András és a német Ante-Trade Systems GMBH még jelenleg sem teljesítette az alapításból eredő kötelezettségét, mely szerint az alapítás utáni alaptőkeemelés rájuk eső részét (315 millió forintot) nem fizették be. A hitelezők követelése több száz millió forint, ebből a legnagyobb részesedése a bankoknak és az APEH-nek van. Újra divatba jött a kisvasút! Naponta több ezren veszik igénybe a 90 éves vicinálist, ha másért nem, hát az olcsósága miatt. Különösen azok kedvelik, akik a vásártér melletti nemzetközi piacra tartanak, hiszen a vici szinte mellette áll meg. A kisvasút életében most némi változás áll be: önálló gazdálkodású egységként működik hamarosan Balázs Attila felvétele Úr új év, új lehetőségek, új # / kihívások. És persze a V-/ fogadkozások időszaka, hogy majd az új évben mindent másként. Legelőször is felszámoljuk rossz szokásainkat. No, nem mindent, csak néhányat, súlyozottan. Cigaretta, ital, a nők és még ezeken kívül mennyi minden. Ezek lennének a köztudatban a legrosszabbak? Ez is csak nézőpont és kor kérdése. Ha egyenként elemeznénk, meglepő eredményt hozna. A szenvedélyek rangsorolásában sok a szélsőség, s a közvélemény-kutatás adatait is alaposan megcáfolná. Tagadhatatlan, hogy mindegyikre szükség van, legalábbis külön-külön. Az igazi élvezethez mindegyikre, egyszerre. Mert ugye lássuk csak.A káros szenvedélyek kicsit legenyhébb, nagyrészt elfogadott foka a dohányzás. A dohányzók részéről egy jó füstölés, a feszültségek oldására lejátszott pótcselekvés mindenkor a legfontosabb. Bár megmosolyogni való antireklám sújtja, mégis a legjobban terjed már a legifjabb korban is. Az első fogadkozások is e köré csoportosulnak. Az új évben leszokom. Ezt diktálná a logika is. Ami káros, rossz szokás, beidegződés, attól igyekszik szabadulni az ember. Hozzá az ára, mely bizony a leghamarabb változik az összes élvezeti cikk közül, januártól újra. Elgondolkodtató. Sokan kapnak is a leszokás lehetőségén, egyesek dicséretre méltóan küzdenek egy hétig, kettőig. Kísérői cukorka, rágógumi, felszedett kilók. S ekkor csak úgy a rácsodálkozások, megjegyzések hatására megkívánnak egy slukkot, majd egy egészet, még egyet, s a többit. Végül eldönti a környezet, mely körbevonja füsttel, s folyton emlékeztetik kitartására, így aztán lehet áremelkedés, antireklám és minden más. Új év jön, az ember elfogyasztja az óévi utolsó pohár tartalmát, és ekkor azt mondja: eddig, nincs tovább. Látszatra ez olyan egyszerűnek tűnik. Mert amerre megy, mindenütt azt látja, hogy legelsősorban a vendégcsalogató szórakozóhelyek száma gyarapodott a legjobban, ahol persze nemcsak paradicsom és narancslevet árulnak. Hazamegy, bekapcsolja a tv-t, szinte alig van olyan film, ahol nem a hűtőt támadják meg először, nem töltenek meg poharat, nem iszik a főhős, vagy a többi szereplő. Aztán a számtalan megoldhatatlan probléma, amellyel naponta szembe kell nézni, az örökös lemondás, a munkanélküli kilátástalan helyzete. Sokszor akkor is üveg után nyúl, ha a család utolsó pénzét költi rá. Jöhet bármilyen tanács, gyógykezelési lehetőség, mely egyre drágább, szinte kilátástalan küzdelemmé válik a szenvedélybetegek gyógyítása. Beleértve a kábítószert, mert nálunk is előkelő helyre kezdi magát felküzdeni. Aztán a nők, az élet, különösen a férfiak életének megszépítői. A legvegyesebb képet mutatná a közvélemény-kutatás. Egy ponton biztos találkozna: nélkülük élni nagyon nehéz lenne. Furfangjuk, találékonyságuk a legmagasztalóbb és legkegyetlenebb szituációk megalkotóivá teszik őket. Szabadíts meg a gonosztól! — hallani sokszor az irodalmi alkotások örök igazságát. De ez kölcsönös: végül is melyik nem a gonoszabb? A tabuk kinyílnak, a szerelem titkos rejtekeiből ijesztően primitív megoldások születnek. Ezen a téren hangzanak el a legszélesebb skálájú fogadkozások. Vajon megálljt parancsol-e az AIDS? Felmérések tanúsítják, hogy nem, mert a fentebb leírt hatások együttes eredőjeként csúcsra járatva közelednek a nőhöz. S a többi fogadkozás? Csupán bagatell ezekhez képest. Bliccel az ember, míg el nem kapják, akkor megváltja a jegyét. Nem megy a sarki fűszereshez, mert az drága és becsapás, aztán tapasztalatot szerez és visszakényszerül. fogadkozások megtartásához akarat kell. Ez sokszor hiányzik. Mert töménytelen a csábítás az élvezetekre, s van egy réteg, amelyiknek ez már anyagi gondot sem jelent. Egy dolog biztos: az állam jól jár vele, mert legelőször is ezek árát emeli, tudja, hogy ezek kelendő cikkek. Fogadkozások . Csalfa mérőszámok Szőke Judit em tudom, honfitársaim többsége hogy van vele, de én gyanakvó vagyok ezzel a gazdasági sikerpropagandával szemben. Örülnék, ha az évindító optimizmusnak minden alapja meglenne. Biztató jelek, javuló mutatók, közelgő fellendülés — hallhatjuk az elmúlt esztendő elemzéseinek eredményeként, s az óvatos jóslások közepette. De az kulcskérdés, hogy mire alapozódnak ezek a kijelentések. Egy gazdaság teljesítményét, állapotát csak fogyatékosan jellemzi a GDP mozgása. Ha szaporítják a mérőszámokat, tehát ha például figyelembe veszik a munkanélküliség, a beruházások, esetleg a lakásépítések alakulását, a külker és a fizetési mérleg helyzetét, az árindexet és a hitelhelyzetet, akkor árnyaltabb is lehet a kép. Különösen nehéz az úgynevezett átváltások értelmezése, amikor valamelyik mutató javulása egyik vagy másik romlásával jár. A különböző közgazdaság-elméleti iskolák, a gazdasági folyamatok elemzői még a szilárd intézményi keretek között és csak a szokásos zökkenőkkel működő rejtett piacgazdaságban is eltérően ítélik meg teszem azt az infláció és a munkanélküliség vagy a beruházások és a gazdasági növekedés közötti kölcsönhatásokat. Reménykedek, hogy a „ valami megmozdult a gazdaságban" sóhaja nem csupán az utolsó hetek lökésszerű privatizációs bevételeiből táplálkozik. Mint ahogy bízok a szakemberek előrelátásában is: mi lesz akkor, ha már minden eladhatónkat eladtuk... A magam „mikroökonómiai” szintjén azt érzékelem, hogy az emberek (is) likviditási gondokkal küszködnek, nem füstölnek a gyárkémények, nem hallatszik a termelés zaja, nem fogják előre bejelenteni az áremeléseket, és az állami mohóság mind nagyobbnak tetszik. Legfeljebb csapunk egyet a kezünkkel: bolond, aki tisztességes. Ha felkel a nap... Ferrer János karikatúrája Eltűnt egy milliárd Balogh Géza Az ember kínjában már csak kacag. Fogalmazhattam volna sokkal vaskosabban is, de hát rég túl van már az ember az első vulkán erejű dühkitöréseken, amikor rendőrért, ügyészért, bíróért kiált. Ma már csupán csendes beletörődéssel figyeli, hogy kilopják az ország szemét, már persze csak képletesen szólva, hiszen egy országnak nemigen van szeme, legfeljebb pénze. Ám, ha így folytatódik, az is csak volt. Mert mit olvashatunk a tegnapi, tegnapelőtti lapokban? Eltűnt az ifjúság több mint egymilliárd forintja. Hat éve hozták létre a Nemzeti Gyermek- és Ifjúságpolitikai Alapítványt a volt úttörő és munkásőrvagyon hasznosítására, amelynek értéke megközelítőleg kétmilliárd 700 millió forintra rúgott. Most körülbelül 1,6 milliárd forint a vagyon, tehát eltűnt több mint egymillióról Hogy mi lett a köddé vált egymilliárd sorsa, csak sejthetjük, amíg az ügyészség, a rendőrség meg nem találja a felelősöket. Már ha megtalálja persze. Néhány tétel azonban már így is biztosnak látszik. Például mélyen áron alul adtak el több ingatlant. Például szabálytalanul nyújtottak kereskedelmi hiteleket. Természetesen nem a borsodludasi, vagy nyíralmási ifjúsági szervezeteknek, hanem az alapítvány egyik főosztályvezetői rangban lévő apuka vállalkozó fiának. Három éve például az apukafia előbb negyven-, majd később harmincmilliót kapott, miközben a fiúcska cége ellen már javában folyt a felszámolási eljárás. A pénz természetesen azóta sem térült meg. Az alapítvány azóta közalapítvánnyá alakult, s miután az új kuratórium pénzügyileg lehetetlen helyzetben vette át az alapítványt, segítséget kér a kormánytól. S mint az országos lapok írják, a kormány segítséget ígért a rendbetételben. A milliárdot elkótyavetyélők pedig röhögnek a markukba. Mert nekik lehet. Nekünk legfeljebb csak mosolyogni van okunk. Csendesen, beletörődve.... ilyen világot élünk.