Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13 / 163. szám

11 . f­im ELŐDEINK NYOMÁBAN Ma már Verecke közelében pihen a Magna Hungária Lovasexpedíció ’96 csapata, amelynek útjáról Szűcs Ró­bert küldött képeket a Kelet-Magyar­­országnak. A volt Szovjetunió utódállamainak múzeumaiban jelentős magyar vo­natkozású régészeti leleteket őriznek. A képen látható szablyát az orosz kutatók magyar eredetűnek tartják Mindenhol nagy feltűnést kelt a vo­nuló lovascsapat A Magna Hungária Expedíció „har­cosainak” öltözetét, fegyvereit Pán­­czél Attila vezetésével iparművészek készítették el Fegyverévek. A veretek mintázata a honfoglalás korát idézi Sírleletek alapján rekonstruálták a régészek a magyar nyerget. Az ősi készítési eljárást alkalmazva mai szakemberek készítették ezt a csont­­berakásos nyerget Napkelet • A KM hét végi melléklete 1996. JÚLIUS 13 SZOMBAT A nemzet ébresztése A honfoglalás és az irodalom • Történelmi hagyományaink ápolása Vasy Géza Az emberi kultúrába mindig beletartoztak a történelmi hagyományok is, de a külön­böző korszakokban a történelem nem egy­forma mértékben foglalkoztatta az embere­ket, így érthető az is, hogy az 1100 évvel ez­előtti honfoglalás képe nem volt folyamato­san jelen a magyar irodalomban, se a latin, sem a magyar nyelvűben. Igaz, ez az iroda­lom maga sem létezhetett folyamatosan ma­gas színvonalon. S tudjuk azt is, hogy az iro­dalom fogalma is változó: a középkor még nem különítette el élesen a történettudomá­nyi és az irodalmi műveket sem, így termé­szetes, hogy a honfoglalásnak és korának első részletesebb és fennmaradt ábrázolása­ival a történet- és az irodalomtudomány is behatóan foglalkozik. A középkori krónikák legjellemzőbb sa­játossága az, hogy voltaképpen nem kró­nikák, hanem elbeszélések, amelyek a tör­téneti hitelességet igénylik ugyanakkor. Ha lennének pontos kortársi feljegyzések, akkor a krónikák legtöbb állítását a laikus olvasó is rögtön fikciónak minősítené, a tudósok azonban a legkülönbözőbb ada­tok egyeztetésével így is el tudták dönteni, mi a mese és mi az igazi e nevezetes króni­kákban. Közülük az őskrónika, a Gesta Hunga­­rorum, amely a XI. század második felétől íródott, elveszett, de alapjául szolgált a ké­sőbbi műveknek, mindenekelőtt Béla ki­rály jegyzőjének, Anonymusnak az 1200 körül keletkezett, A magyarok cselekede­teiről írott latin nyelvű munkájának. E mű igen részletesen beszéli el a honfoglalás eseménytörténetét, részben a hagyomá­nyok, részben a képzelet alapján. Alapvető célja, hogy a magyar királyok és nemesek származását és így a birtokhoz való jogát szentesítse. A XIII. század végén keletke­zett Kézai Simon Gesta Hungarorum című műve, amelynek fő újdonsága a szerző­nek tulajdonítható hun-történet, azaz a hun-magyar rokonság tézisének kifejtése. Anonymus művét 1746-ban tették köz­zé, s attól kezdve nagy hatása volt. A felvi­lágosodás kora Európa-szerte felerősítette a történelem iránti érdeklődést, s vele együtt a nemzetek sorsának kutatását. A magyarság számára a nemzeti függetlenség hiánya és a feudalizmus megrekedtsége különösen szegényesnek mutatta a jelent a honfoglalással — sőt az Attila korával — kezdődő régmúlttal szemben. A honfogla­lás korának felidézése a nemzet ébresztésé­nek egyik legfőbb tematikus és eszmei mo­tívumává vált a XVIII. század végétől egé­szen a szabadságharc koráig. Írók sorát foglalkoztatta a kérdéskör. Dugonics András Etelka című regénye 1788-ban jelent meg először, s komoly si­kert aratott. Igaz, ebben nem a történelmi hűség játszotta a fő szerepet — ezzel nem is dicsekedhetne a mű —, hanem a II. Jó­zsef korára vonatkozó meglehetősen nyílt célzások sora, azaz a nemesi ellenállás szellemisége. Az Etelka áltörténeti kulcsre­gény, s ma már szinte olvashatatlan, de utat nyitott, példát mutatott, a mellesleg népszerűvé tette az Etelka mellett a Zol­tán, az Árpád nevet is. Ugyanebben az időben kezdték a költők Árpád-kori, honfoglalás kori eposz megal­kotását eltervezni. Ráday Gedeon, Virág Benedek, sőt Csokonai Vitéz Mihály is al­kotott hexameteres eposzkezdeteket. Cso­konai az egész vázlatát is elkészítette, esze­rint a XII. könyv lett volna: „Az ország­nak nagy ünnepe. A világosi szentegyház felszentelése, a törvények kihirdettetése, az isteneknek áldása. Itt a magyarok istene, az ő vitézségükért, megmutatja, hogy a magyarok első betűjét éjszakán csillagból csinálta ki. A Múzsák kérni fogják a ma­gyarok istenét, hogy engedje meg nekik magyar nyelven énekelni, de az isten a végzésre haragosan tekintvén, kilencszáz esztendőn szomorúan nézett keresztül, a tizediknek pedig elejére elmosolyodott. A Múzsák is szomorúan és némán néztek azokon keresztül, a tizedik elejére pedig ők is mosolyogtak s akkorra előre énekel­tek a magyarok istene dicsőségére. S ez lesz vége.” Némi hullámvölgy után az 1820-as években szinte egy időben kezdenek hozzá többen is a honfoglalás kori eposzi költe­mény megalkotásához. Pázmándi Horváth Endre, Aranyosrákosi Székely Sándor, Czuczor Gergely munkái azonban — úttö­rő szerepük és hatásuk ellenére is — eltör­pülnek Vörösmarty Mihály munkája a Zalán futása (1825) mellett, amelynek nyitó sora szállóigévé vált: „Régi dicsősé­günk, hol késel az éji homályban?” Ez az eposz iskolai tananyaggá vált, akárcsak Arany János kései remeke, a Buda halála, amely egy tervezett s csonkán maradt tri­lógia egyetlen elkészült része, s amely a nemzeti erényeket és hibákat a hun kor körülményei közé helyezve beszéli el. A honfoglalás témája a nemzet ébreszté­sét szolgálta mind a romantikus, mind a realista művekben. A huszadik században nem az ébresztés bizonyult fölöslegesnek, inkább a témakörhöz kötődő műfaji min­ták elavulttá válása, valamint a történeti hűség követelménye fogta le az írók kezét. Még a történeti regény oly jeles mestere, mint Kodolányi János is, félbehagyta a X. században játszódó, trilógiának tervezett munkáját (Pogány tüzek). A honfoglalás témája még egyszer vált központi motívummá: az 1945 utáni évek­ben. De ekkor már csak szimbolikusan: az ország radikális társadalmi változásait ne­vezték új honfoglalásnak, visszautalva ez­zel az ezer évvel korábbira. A későbbiek­ben viszont már nem annyira a honfogla­lás, hanem a modern kor számára sokkal inkább felhasználható államalapítás kora (Géza fejedelem, István király) vált példá­­zatos erejűvé drámai és elbeszélő művek­ben, s költemények motívumaként. A honfoglalás egyik jelenete Kálti Márk krónikájából A turulmadár nyomában Mondáink szerint a turulmadár fejedelmi jelképünk volt. „E turul — Szabó Károly olvasata szerint — karvaly, sas vagy kerecsensó­lyom vala.” A Képes Krónikában Attila király is megjelenik egy dí­szes iniciáléban, fején arany koro­nával, címerpajzsán fekete turul­madárral. A hun sereg zászlaján is mindig ábrázolták mint szimbólu­mot. A Kézai Simon Krónikájában szintén találunk utalást a madárra: „Etele király címerén, melyet tu­lajdon pajzsán szokott volt horda­ni koronásfejű madár vala ábrá­zolva, melyet magyarul turulnak hívnak. Mert azt a címert hordták volt magukkal a hunok mindig a hadban Gyercs vezér idejéig.” Egyre több régi szép műemlé­künket láthatjuk megújulva, meg­szépülve, visszaállítva eredeti köntösébe. Megcsodálhatjuk a Luther-ház, Városháza, Megyeháza vagy a Korona helyreállított épületét. Viszont so­kan szeretnének gyönyörködni a Nyírvíz-szett... Szakemberek és lelkes városlakók az eltelt évtizedekben kutatták a madár történetét, de eddig hiába. A Millecente­r fi­­­z­­i­tárium jegyében újra felvetődött a turul holléte, és természetesen megerősödött az az igény is, hogy kerüljön vissza a régi he­lyére, mint ahogy az országban már sok­helyütt az eredeti helyén látható a kitárt szárnyú ma­dár, magyarságunk szimbólu­ma. Az idősebbek közül bizto­san többen is emlékeznek ar­­­ra, hogy a régi Nyírvízpalota tetején (az Országzászló tér nyugati oldalán) eredetileg állt a sarok feletti álkupolán egy turulmadár, amely itt volt 1914-től egészen 1951-ig. Ek­kortól vész homályba a turul sorsa, és eltűnésének körül­ményei sem tisztázottak, bár vannak olyan vélekedések is, hogy akik levették — bízva abban, hogy egyszer még visszakerülhet — nem semmi­sítették meg, hanem elrejtet­ték, esetleg elásták. Szívesen vennénk bármilyen hasznos információt, kérjük azon olvasóink jelentkezését, akiknek tu­domásuk van a nyíregyházi turulmadár sorsáról. palota tetején régen állt hatalmas turulmadárban is, de — sajnos — az ötve­nes években nyoma ve­ A Nyírvíz-palota 1913-ban. A kis képen a turul eredeti rajza Korabeli képeslap és tervrajz A

Next