Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
1997. február 1., szombat HATTER Tízmillió a pátyodi kúriára Nálunk ugyan hiányoznak a lovagvárak, de műemlékekben gazdagok vagyunk Balogh Géza Nyíregyháza (KM) . Az intézményes műemlékvédelem Magyarországon százhuszonöt éves múltra tekinthet vissza, de a hazai műemlékek megvédésére irányuló első lépéseket sokkal korábban, már az 1848-as forradalmat megelőző időkben megtettük. Kudarcok és látványos sikerek váltogatták egymást, de azt nyugodtam elmondhatjuk, a műemlékvédelem maradandót alkotott. Megyénkben is. Nálunk ugyan hiányoznak a fenséges, középkort idéző lovagvárak, a hercegi kastélyok, vagy a pazar polgárházak, ám a Szatmárban, Beregben még ma is sok helyütt fellelhető egységes falukép, s még inkább a középkori eredetű templomok sokasága méltán tarthat számot az érdeklődésre. E tömérdek műemlék fenntartása, megóvása, felújítása azonban igen sok pénzbe kerül, melyből köztudomásúlag mindig kevés áll a rendelkezésre. Európa is segít — A múlt évre nem panaszkodhatunk — fogad Szatmári István, Szabolcs-Szatmár- Bereg műemléki felügyelője —, hiszen a szokottnál többet, hatvanhárommillió forintot fordíthattunk a műemlékekre az Országos Műemlékvédelmi Hivatal jóvoltából. Ehhez kell még számítani a kincstári vagyonkezelő, az önkormányzatok, az egyházak, a magánszemélyek forintjait, valamint a megyei önkormányzat és az idegenforgalmi hivatal pénzeit is. És amiről talán kevesen tudnak, segít az Európa Tanács építészeti örökségekkel foglalkozó csoportja is. A sonkádi református templom felújítására például negyvenezer ECU-t kaptunk, ami még ennél is nagyobb összeg: pályázat útján 250 ezer ECU-t fordíthatunk kilencvenhéttől az ezredfordulóig a komlódtótfalui Becsky-kúria, illetve a nagy- géci templom rekonstrukciójára. E tekintélyes summát az Országos Idegenforgalmi Hivatal és az Örökségünk Őrei ifjúsági szervezet kapta — a fiatalok a két, Komlódtótfaluban lévő házukat is felújíthatják ebből — jórészt Daryl Fowler közbenjárására. Az angol építész, aki ismert alakja a nemzetközi műemlékvédelemnek, tavaly járt Magyarországon, s többek között ellátogatott megyénkbe is. Meglátni és megszeretni e tájat pillanat műve volt. Egyben régészet — A műemlékvédelem kicsit régészet is egyben — folytatja Szatmári István —, az ódon épületek renoválása előtt sohasem tudhatja pontosan előre a szakember, mire számíthat. A Nyírség egyik legszebb, s a laikusok előtt szinte teljesen ismeretlen templomának, a laskodinak a felújításakor például gyönyörű falfestmények kerültek elő, mégpedig három korból. A legfiatalabbak az 1700-as években készülhettek, de az öregebbek hétszáz, illetve majdnem nyolcszáz évesek! E képeket sajnos tavaly nem sikerült restaurálni, az idén szeretnénk megtenni. Folytatódik az Erdőháton lévő sonkádi református templom rekonstrukciója, ebben a gyönyörű, egyedi stílusú templomban is falfestményre bukkantak, a naiv, virágmintás festmények kora a tizenhetedik századra tehető. A tőle nem messze lévő Uszka református templomának harangtornya is megújult tavaly, mint ahogy jelentős munkálatok folytak Tuzséron is a Lónyaykastély megmentése érdekében. Ez a pazar, barokk kastély mint tudjuk évekkel ezelőtt leégett, amikor a kastélyban randalírozó környékbeliek fáztak, s az épület parkettáiból raktak tüzet. Jelentős ráfordítással a múlt évben aztán szinte teljes egészében elkészült a tető, a homlokzat, az idén pedig megtörténik a nagyterem híres falfestményeinek, Wurtzinger Mihály műveinek állagvédelme. Folytatódnak a belső munkálatok is, a kincstári vagyonkezelő igazgatóság anyagi támogatásával. Ha a múlt évi eredményeket veszi számba az ember, akkor vissza kell térnie Szatmárba. A Szamoshátról kevesebbet hall az ember, pedig ott is találni védelemre, óvásra érdemes épületeteket, ilyen például a pátyodi Madarassy-kúria. A valamikor szebb napokat látott épület jó harminc éve már, hogy felújításért könyörög, erre azonban csak most jött el az idő. Elindult az állagmegóvása, de jellemző az árakra, s az épület elhanyagoltságára, hogy a ráfordított több mint tízmillió forint ellenére is van még rajta bőven mit javítani. A végére hagytuk a hányatott sorsú komlódtótfalui Becsky-kúriát, amely néhány éve a tuzséri kastélyhoz hasonlóan szintén leégett. Erre tavaly a kincstári vagyonigazgatóság három és fél millió forintot költött, elkészültek a homlokzat nyílászárói, megerősítették a falakat. Korántsem csak diadalmenet volt a múlt esztendő, rengeteg tennivaló maradt az elkövetkező évekre is. Itt van például a mándoki Forgách-kastély, amelynek a sorsa rejtély, pedig a felső-szabolcsi kastélyok egyik legszebbike. Továbbra is megoldatlan a nagyari Luby-, illetve Kende-kúria sorsa, amelyek, ha így mennek tovább a dolgok, hamarosan összedűlnek. Szép feladatok Szerencsére általánosnak nem mondható a magyúri helyzet a megyében, hiszen azért az idén is nagyon szép feladatokon lehetnek túl a szakemberek, még ha nem is jut mindenre annyi pénz, amennyit szeretnének. Meg amennyit mi, a régi épületek szerelmesei szeretnénk. A nagyszekeresi templom télen A szerző felvétele Törő István tárcái a Mondják, állatkertbe szelídített változata édesszájú, néha akrobata mutatványokra is képes az ember közelében egy kis csokoládéért. Hát igen, a medve ő, a brummogó, meséink kedvenc hőse. Mi is ezeken a meséken nőttünk fel, s legalább úgy kedveljük ma is e sokszor emberként két lábon járó állatot, mint gyerekkorunkban. Február 2-án felébred, és kijön barlangjából megnézni, hogy milyen idő van, messze van-e még a tél vége. Ez a népi megfigyelés bizonyára bekövetkezik most is, mert a tél egyszer véget ér, s a kicsit loncsos, csapzott barátunk mindenkinél jobban tudja ezt, bátran vállalkozik hát időjóslásra, és sohasem téved. De van a kijövetelének, időjóslásának egy másik, népi szólás változata is: „lássuk a medvét!" Olyanynyira elterjedt, hogy használjuk az év más időszakában is. Itt elsősorban a télvégi nagy árleszállításra, a téli vásárokra gondolunk. Az árleszállítások — nyugati mintára — most már az év minden időszakában vannak. Ha nem kapós egy áru, gondol egyet a kereskedő, leszállítja az árát. Mégiscsak kisebb veszteség, ha olcsóbban, de most adja el. Az érem másik oldala, hogy milyen árucikk árát szállítja le. Ez az utóbbi időben alig találkozik a vevő elképzelésével. Mert lássuk csak. Divat a gépkocsit több százezer forintos árcsökkentéssel hirdetni, mely a legpompásabbnak tűnő kedvezmény. Aki viszont végigjárja e gondosan kimunkált kedvezményözönt, a havi törlesztést, szolgáltatásokat, biztosítást, a költségekben ugyanott van, mintha bemegy és készpénzért megveszi. Még az infláció is gondosan el van rejtve benne. De lássuk a medvét tovább! Divattá vált az élelmiszereknél is a kiárusítás. Ma a vásárló érzékeny erre, mert élni is alig tud, s bizony sokan tartogatnak egy-egy ilyenfajta árcsökkentésre. Az így leszállított áru értéke sokszor sántít, mert sok ilyen árunak közel van a szavatossági lejárati ideje, s a vevő, ha további zárolásra venné, bizony pórul járhat. Különösen veszélyes játék ez a konzerveknél és a mélyhűtött áruknál. Aztán beszéljünk a ruhaneműkről. A butikok megszaporodásával remény ébredt a vásárlóban, hogy a konkurencia miatt olcsóbb árukat vehet. Aztán rájöttünk, hogy olcsóbb ár csak a kínai meg a kágéestépiacon van. Ezekről tudjuk, hogy minőség nincs, ezért így is kezeljük. De a butikok. Volt olyan divatos, külföldi magas szárú cipő, amelynek a talpa törött ketté, s ha visszavitte a vásárló, sok gondot jelentett a szavatosság érvényesítése. Az igazi meglepetés mégis az, amikor úgy adja el az üzlet az olasz félcipőt, hogy szavatosságot sem vállal. Eszi, nem eszi, ez van. Naná, hogy a gyereknek kell, sőt neki csak az kell. Persze hogy megveszi a szülő (feltéve, ha megengedheti magának). Vajon kifejezi-e a feltüntetett ár az áru valós értékét? Ez nagy rejtély, mert 30-60 százalékot csak úgy elengedni rossz üzlet lenne. Nem volt-e ennek eleve olyan extra ára, mely nincs arányban használati értékével? Lássuk a medvét! Szegény maci ha tudná, hogy mennyien várjuk, hogy jöjjön, mutasson valami biztatót ebből a zord télből, ha már a télvégi kiárusítások — elsősorban az üres zsebünk miatt — nem tudnak megörvendeztetni. Mesét mondani sokan jól megtanultak, még ha tanulságai ma mások is, mint egykor. Egyet azonban ne felejtsünk el: a hallgatóság, akiknek ezeket a meséket mondták és mondják, ma is ugyanaz. Lássuk a medvét! nezőpont Fülöncsípik Angyal Sándor A rossz hírek között is találni szívmelengetőt. Mert sajnos, a hapi sajtó tele van merényletekkel, robbantásokkal, betörésekkel és bombariadókkal, ami ugye nehezen sorolható a jó hírek közé. Nem is olyan régen még rossz álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen riasztó cselekmények színtere lehet hazánk. Tegnap reggel közölték a hírt: éjfél után Pesten egy kínai étteremben robbant gránát s ölt meg két ott dolgozó külföldit. Nem sokkal előtte lapunkban tudósítottunk róla, hogy udvarra kényszerültek tízéves gyerekek, mert felrobbantással fenyegettek két nyíregyházi általános iskolát. Aztán sokan látták tegnap előtt reggel betörve a belváros egyik elegáns márkaboltjának ablakát. S milyen jó húzódik meg e hírek mögött? Az, hogy több hónapos tehetetlenség után most már szinte sorozatban csípi fülön a rendőrség azokat, akik mások életét, nyugalmát, értékeit veszélyeztetik. A legnagyobb fogás a több százmilliós pénzrablás tetteseinek kézre kerítése volt, de értesülhettünk arról is, hogy a rendőrségnek sikerül azonosítania a pesti Erzsébet téren végrehajtott kézigránátos robbantás tetteseit. Szűkebb pátriánkban például gyalogosan üldözte a biciklivel menekülő betörőt az egyik biztonsági őr és hosszú vágta után sikerült elfognia azt, aki a Samsung boltját akarta megdézsmálni. Úgyszintén eljutott a forrónyomos csoport egy lakáshoz, ahonnan telefonon fenyegettek robbantással iskolákat fiatalkorúak. A legváratlanabb események történhetnek egy sokfelé nyitott országban, ahol piszkos pénzeket akarnak tisztára mosni egyesek, s ahol egymással számolnak le kétes egzisztenciájú (jobbára külföldi) üzletelő csoportok. Mégis igaztalanok volnánk, ha hallgatnánk az említett kisebb-nagyobb rendőrsikerekről. Úgy tűnik már nemcsak attól hangos a sajtó, hogy milyen visszaélések akadnak az egyenruhások köreiben. A többség szívósan, hozzáértéssel és becsületesen teszi a dolgát. És mi lesz a havi számlával? Fetter János karikatúrája Itthi mentor Arculcsapás M. Magyar László -Tépzeletben a fanfátorok ünnepi hangja iS- is felcsendült az elmúlt év végén, pontosabban december közepén, amikor bejelentették, hogy a kormány vállalkozói övezetté nyilvánította Záhony városát és környékét — annyira nagy volt a boldogság. Több éves álom vált ezzel valóra, hiszen nagyon sokan remélik ettől a döntéstől, hogy a hátrányos helyzetből kimozdulva az elmaradott térségben most már kedvező feltételek segítik majd a gazdasági élet fejlődését. Csakhogy, amíg a vállalkozói övezethez tartozó ötven rétközi és beregi településnek öröm a kormányhatározat, addig az övezeten kívül rekedt kisebb-nagyobb községeknek bosszúságot jelent a rendelet. A minap egy ilyen kis falu polgármestere egyenesen arculcsapásnak nevezte a vállalkozói övezet létrehozását, hiszen ezzel a munkahelyteremtés szempontjából még nehezebb helyzetbe kerültek. Csökkent tudniillik annak az esélye, hogy egy külső vállalkozó segítségével a falujukban új munkahelyeket létesítsenek. A vállalkozók ugyanis — természetesen érthető okokból, anyagi megfontolásokból — szívesebben fognak olyan településeken beruházni, munkahelyeket létesíteni, ahol különböző kedvezményeket kapnak. Az övezeten kívül rekedt önkormányzatok ugyanakkor még hátrányosabb helyzetbe kerülnek, hiszen a saját erejükből nem tudnak új munkahelyeket teremteni. S ami számukra még különösen nagyon bosszantó lehet: sok esetben mindössze néhány kilométerre vannak csak a különleges engedményeket élvező terület szakemberek által meghatározott határától. Örülnünk kell a vállalkozói övezet megszületésének, ám nem szabad magukra hagyni az abból kimaradt falvakat, községeket sem — amíg még nem késő. Jó lenne, ha egyszer végre arculcsapás helyett simogatást kapnának ők is a kormánytól.