Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

1997. február 1., szombat HATTER Tízmillió a pátyodi kúriára Nálunk ugyan hiányoznak a lovagvárak, de műemlékekben gazdagok vagyunk Balogh Géza Nyíregyháza (KM) . Az in­tézményes műemlékvédelem Magyarországon százhu­szonöt éves múltra tekinthet vissza, de a hazai műemlé­kek megvédésére irányuló első lépéseket sokkal koráb­ban, már az 1848-as forra­dalmat megelőző időkben megtettük. Kudarcok és lát­ványos sikerek váltogatták egymást, de azt nyugodtam elmondhatjuk, a műemlék­­védelem maradandót alko­tott. Megyénkben is. Nálunk ugyan hiányoznak a fenséges, középkort idéző lo­vagvárak, a hercegi kastélyok, vagy a pazar polgárházak, ám a Szatmárban, Beregben még ma is sok helyütt fellelhető egységes falukép, s még in­kább a középkori eredetű templomok sokasága méltán tarthat számot az érdeklődés­re. E tömérdek műemlék fenn­tartása, megóvása, felújítása azonban igen sok pénzbe ke­rül, melyből köztudomásúlag mindig kevés áll a rendelke­zésre. Európa is segít — A múlt évre nem panasz­kodhatunk — fogad Szatmá­ri István, Szabolcs-Szatmár- Bereg műemléki felügyelője —, hiszen a szokottnál többet, hatvanhárommillió forintot fordíthattunk a műemlékekre az Országos Műemlékvédel­mi Hivatal jóvoltából. Ehhez kell még számítani a kincs­tári vagyonkezelő, az önkor­mányzatok, az egyházak, a magánszemélyek forintjait, valamint a megyei önkor­mányzat és az idegenforgalmi hivatal pénzeit is. És amiről talán kevesen tudnak, segít az Európa Tanács építészeti örökségekkel foglalkozó cso­portja is. A sonkádi reformá­tus templom felújítására pél­dául negyvenezer ECU-t kap­tunk, ami még ennél is na­gyobb összeg: pályázat útján 250 ezer ECU-t fordíthatunk kilencvenhéttől az ezredfor­dulóig a komlódtótfalui Becsky-kúria, illetve a nagy- géci templom rekonstrukciójá­ra. E tekintélyes summát az Or­szágos Idegenforgalmi Hivatal és az Örökségünk Őrei ifjúsági szervezet kapta — a fiatalok a két, Komlódtótfaluban lévő házukat is felújíthatják ebből — jórészt Daryl Fowler köz­benjárására. Az angol építész, aki ismert alakja a nemzetközi műemlékvédelemnek, tavaly járt Magyarországon, s többek között ellátogatott megyénkbe is. Meglátni és megszeretni e tájat pillanat műve volt. Egyben régészet — A műemlékvédelem kicsit régészet is egyben — folytatja Szatmári István —, az ódon épületek renoválása előtt so­hasem tudhatja pontosan előre a szakember, mire számíthat. A Nyírség egyik legszebb, s a laikusok előtt szinte teljesen ismeretlen templomának, a laskodinak a felújításakor pél­dául gyönyörű falfestmények kerültek elő, mégpedig három korból. A legfiatalabbak az 1700-as években készülhettek, de az öregebbek hétszáz, illet­ve majdnem nyolcszáz éve­sek! E képeket sajnos tavaly nem sikerült restaurálni, az idén szeretnénk megtenni. Folytatódik az Erdőháton lé­vő sonkádi református temp­lom rekonstrukciója, ebben a gyönyörű, egyedi stílusú templomban is falfestményre bukkantak, a naiv, virágmintás festmények kora a tizenhete­dik századra tehető. A tőle nem messze lévő Uszka refor­mátus templomának harang­­tornya is megújult tavaly, mint ahogy jelentős munkálatok folytak Tuzséron is a Lónyay­­kastély megmentése érdeké­ben. Ez a pazar, barokk kas­tély mint tudjuk évekkel ez­előtt leégett, amikor a kastély­ban randalírozó környékbeliek fáztak, s az épület parkettáiból raktak tüzet. Jelentős ráfordí­tással a múlt évben aztán szin­te teljes egészében elkészült a tető, a homlokzat, az idén pe­dig megtörténik a nagyterem híres falfestményeinek, Wurt­­zinger Mihály műveinek állag­­védelme. Folytatódnak a belső munkálatok is, a kincstári va­gyonkezelő igazgatóság anya­gi támogatásával. Ha a múlt évi eredményeket veszi számba az ember, akkor vissza kell térnie Szatmárba. A Szamoshátról kevesebbet hall az ember, pedig ott is ta­lálni védelemre, óvásra érde­mes épületeteket, ilyen példá­ul a pátyodi Madarassy-kúria. A valamikor szebb napokat lá­tott épület jó harminc éve már, hogy felújításért könyörög, er­re azonban csak most jött el az idő. Elindult az állagmegóvá­sa, de jellemző az árakra, s az épület elhanyagoltságára, hogy a ráfordított több mint tízmillió forint ellenére is van még rajta bőven mit javítani. A végére hagytuk a hánya­tott sorsú komlódtótfalui Becsky-kúriát, amely néhány éve a tuzséri kastélyhoz ha­sonlóan szintén leégett. Erre tavaly a kincstári vagyonigaz­gatóság három és fél millió fo­rintot költött, elkészültek a homlokzat nyílászárói, meg­erősítették a falakat. Korántsem csak diadalmenet volt a múlt esztendő, rengeteg tennivaló maradt az elkövet­kező évekre is. Itt van például a mándoki Forgách-kastély, amelynek a sorsa rejtély, pe­dig a felső-szabolcsi kastélyok egyik legszebbike. Továbbra is megoldatlan a nagyari Luby-, illetve Kende-kúria sorsa, amelyek, ha így mennek tovább a dolgok, hamarosan összedűlnek. Szép feladatok Szerencsére általánosnak nem mondható a magyúri helyzet a megyében, hiszen azért az idén is nagyon szép feladato­kon lehetnek túl a szakembe­rek, még ha nem is jut minden­re annyi pénz, amennyit sze­retnének. Meg amennyit mi, a régi épületek szerelmesei sze­retnénk. A nagyszekeresi templom télen A szerző felvétele Törő István tárcái a M­ondják, állatkertbe szelídített változa­ta édesszájú, néha akrobata mutatványokra is képes az ember közelében egy kis csokoládéért. Hát igen, a medve ő, a brummo­­gó, meséink kedvenc hőse. Mi is ezeken a meséken nőt­tünk fel, s legalább úgy ked­veljük ma is e sokszor ember­ként két lábon járó állatot, mint gyerekkorunkban. Február 2-án felébred, és kijön barlangjából megnéz­ni, hogy milyen idő van, messze van-e még a tél vége. Ez a népi megfigyelés bizo­nyára bekövetkezik most is, mert a tél egyszer véget ér, s a kicsit loncsos, csapzott ba­rátunk mindenkinél jobban tudja ezt, bátran vállalkozik hát időjóslásra, és sohasem téved. De van a kijövetelé­nek, időjóslásának egy má­sik, népi szólás változata is: „lássuk a medvét!" Olyany­­nyira elterjedt, hogy hasz­­n­­áljuk az év más időszaká­ban is. Itt elsősorban a télvé­gi nagy árleszállításra, a téli vásárokra gondolunk. Az árleszállítások — nyu­gati mintára — most már az év minden időszakában van­nak. Ha nem kapós egy áru, gondol egyet a kereskedő, leszállítja az árát. Mégiscsak kisebb veszteség, ha olcsób­ban, de most adja el. Az érem másik oldala, hogy milyen árucikk árát szállítja le. Ez az utóbbi időben alig talál­kozik a vevő elképzelésével. Mert lássuk csak. Divat a gépkocsit több százezer fo­rintos árcsökkentéssel hir­detni, mely a legpompásabb­­nak tűnő kedvezmény. Aki vi­szont végigjárja e gondosan kimunkált kedvezményözönt, a havi törlesztést, szolgálta­tásokat, biztosítást, a költsé­gekben ugyanott van, mintha bemegy és készpénzért meg­veszi. Még az infláció is gon­dosan el van rejtve benne. De lássuk a medvét to­vább! Divattá vált az élelmi­szereknél is a kiárusítás. Ma a vásárló érzékeny erre, mert élni is alig tud, s bizony so­kan tartogatnak egy-egy ilyenfajta árcsökkentésre. Az így leszállított áru értéke sokszor sántít, mert sok ilyen árunak közel van a szavatos­sági lejárati ideje, s a vevő, ha további zárolásra venné, bizony pórul járhat. Különö­sen veszélyes játék ez a kon­­zerveknél és a mélyhűtött áruknál. Aztán beszéljünk a ruhane­műkről. A butikok megszapo­rodásával remény ébredt a vásárlóban, hogy a konku­rencia miatt olcsóbb árukat vehet. Aztán rájöttünk, hogy olcsóbb ár csak a kínai meg a kágéestépiacon van. Ezek­ről tudjuk, hogy minőség nincs, ezért így is kezeljük. De a butikok. Volt olyan di­vatos, külföldi magas szárú cipő, amelynek a talpa törött ketté, s ha visszavitte a vá­sárló, sok gondot jelentett a szavatosság érvényesítése. Az igazi meglepetés mégis az, amikor úgy adja el az üz­let az olasz félcipőt, hogy szavatosságot sem vállal. Eszi, nem eszi, ez van. Naná, hogy a gyereknek kell, sőt neki csak az kell. Persze hogy megveszi a szülő (felté­ve, ha megengedheti magá­nak). Vajon kifejezi-e a feltünte­tett ár az áru valós értékét? Ez nagy rejtély, mert 30-60 százalékot csak úgy elenged­ni rossz üzlet lenne. Nem volt-e ennek eleve olyan ext­ra ára, mely nincs arányban használati értékével? L­ássuk a medvét! Sze­gény maci ha tudná, hogy mennyien vár­juk, hogy jöjjön, mutasson valami biztatót ebből a zord télből, ha már a télvégi ki­árusítások — elsősorban az üres zsebünk miatt — nem tudnak megörvendeztetni. Mesét mondani sokan jól megtanultak, még ha tanul­ságai ma mások is, mint egy­kor. Egyet azonban ne felejt­sünk el: a hallgatóság, akik­nek ezeket a meséket mond­ták és mondják, ma is ugyan­az. Lássuk a medvét! n­ezőpont Fülöncsípik Angyal Sándor A rossz hírek között is találni szívmelen­getőt. Mert sajnos, a hapi sajtó tele van me­rényletekkel, robbantások­kal, betörésekkel és bomba­riadókkal, ami ugye nehe­zen sorolható a jó hírek kö­zé. Nem is olyan régen még rossz álmunkban sem gon­doltuk volna, hogy ilyen ri­asztó cselekmények színtere lehet hazánk. Tegnap reg­gel közölték a hírt: éjfél után Pesten egy kínai étte­remben robbant gránát s ölt meg két ott dolgozó kül­földit. Nem sokkal előtte la­punkban tudósítottunk róla, hogy udvarra kényszerültek tízéves gyerekek, mert fel­­robbantással fenyegettek két nyíregyházi általános iskolát. Aztán sokan látták tegnap előtt reggel betörve a belváros egyik elegáns márkaboltjának ablakát. S milyen jó húzódik meg e hírek mögött? Az, hogy több hónapos tehetetlenség után most már szinte soro­zatban csípi fülön a rendőr­ség azokat, akik mások éle­tét, nyugalmát, értékeit veszélyeztetik. A legna­gyobb fogás a több százmil­liós pénzrablás tetteseinek kézre kerítése volt, de érte­sülhettünk arról is, hogy a rendőrségnek sikerül azo­nosítania a pesti Erzsébet téren végrehajtott kézigrá­nátos robbantás tetteseit. Szűkebb pátriánkban pél­dául gyalogosan üldözte a biciklivel menekülő betörőt az egyik biztonsági őr és hosszú vágta után sikerült elfognia azt, aki a Samsung boltját akarta megdézsmál­ni. Úgyszintén eljutott a forrónyomos csoport egy lakáshoz, ahonnan telefo­non fenyegettek robbantás­sal iskolákat fiatalkorúak. A legváratlanabb esemé­nyek történhetnek egy sok­felé nyitott országban, ahol piszkos pénzeket akarnak tisztára mosni egyesek, s ahol egymással számolnak le kétes egzisztenciájú (job­bára külföldi) üzletelő cso­portok. Mégis igaztalanok volnánk, ha hallgatnánk az említett kisebb-nagyobb rendőrsikerekről. Úgy tűnik már nemcsak attól hangos a sajtó, hogy milyen vissza­élések akadnak az egyenru­hások köreiben. A többség szívósan, hozzáértéssel és becsületesen teszi a dolgát. És mi lesz a havi számlával? Fetter János karikatúrája It­thi men­tor Arculcsapás M. Magyar László­ ­-T­épzeletben a fanfá­­to­rok ünnepi hangja iS­­- is felcsendült az el­múlt év végén, pontosabban december közepén, amikor bejelentették, hogy a kor­mány vállalkozói övezetté nyilvánította Záhony váro­sát és környékét — annyira nagy volt a boldogság. Több éves álom vált ezzel valóra, hiszen nagyon so­kan remélik ettől a döntés­től, hogy a hátrányos hely­zetből kimozdulva az elma­radott térségben most már kedvező feltételek segítik majd a gazdasági élet fejlő­dését. Csakhogy, amíg a vállal­kozói övezethez tartozó öt­ven rétközi és beregi tele­pülésnek öröm a kormány­­határozat, addig az öveze­ten kívül rekedt kisebb-na­gyobb községeknek bosszú­ságot jelent a rendelet. A minap egy ilyen kis falu polgármestere egyenesen arculcsapásnak nevezte a vállalkozói övezet létreho­zását, hiszen ezzel a munka­helyteremtés szempontjából még nehezebb helyzetbe ke­rültek. Csökkent tudniillik annak az esélye, hogy egy külső vállalkozó segítségé­vel a falujukban új munka­helyeket létesítsenek. A vállalkozók ugyanis — természetesen érthető okok­ból, anyagi megfontolások­ból — szívesebben fognak olyan településeken beru­házni, munkahelyeket léte­síteni, ahol különböző ked­vezményeket kapnak. Az övezeten kívül rekedt ön­­kormányzatok ugyanakkor még hátrányosabb helyzet­be kerülnek, hiszen a saját erejükből nem tudnak új munkahelyeket teremteni. S ami számukra még különö­sen nagyon bosszantó le­het: sok esetben mindössze néhány kilométerre vannak csak a különleges engedmé­nyeket élvező terület szak­emberek által meghatáro­zott határától. Örülnünk kell a vállalko­zói övezet megszületésének, ám nem szabad magukra hagyni az abból kimaradt falvakat, községeket sem — amíg még nem késő. Jó len­ne, ha egyszer végre arcul­csapás helyett simogatást kapnának ők is a kormány­tól.

Next