Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22 / 196. szám

1998. augusztus 22., szombat Programajánló □ Karneváli felvonulás. A Nyírségi Ősz '98 rendezvénysorozat kétség kívül egyik leglátványosabb eseménye, a Karneváli fel­vonulás szombaton, augusztus 22-én 10 órakor kezdődik. A menet a Városi Stadion­tól indul, a haladási irány: Kossuth utca, Vay Á. krt., Dózsa Gy. u., Kossuth tér. Mint megtudtuk, a parádén ismét lesznek kompozíciók is, csakúgy, mint a korábbi gyü­mölcsfesztiválokon voltak. A felvonuló cso­portok — köztük a Nemzetközi Néptáncfesz­tivál 14 együttese és a Nemzetközi Fúvósze­nekari és Majorette Találkozó résztvevői — 11 órától (beérkezésük sorrendjében) non­stop műsort adnak a Kossuth téren. A má­sodízben megrendezett néptáncfesztivál zá­róünnepét 18 órától tartják. Az alpolgármesteri zárószót követően az együttesek gálaműsort adnak. Vendég­együttesként fellép az Amerikai Hadsereg németországi hadtestének zenekara és kóru­sa. Este fél tízkor tűzijáték, tíz órától utcabál veszi kezdetét. □ Dombrádi Képtár. Nemzeti ünnepün­kön, augusztus 20-án nyitották meg Lo­­sonczky István képzőművész alkotásainak tárlatát Dombrádon. A kiállítás a település képtárában tekinthető meg. □ Paraszti szerszámok: „El van boronál­va" címmel nyílt érdekes kiállítás augusztus 20-án Nyíregyházán, a Sóstói Múzeumfalu­ban. A tárlaton — mely a tarpai portán ka­pott helyet — a parasztgazdaságok elfelej­tett eszközeit (a 19-20. századból) tekinthetik meg az érdeklődők. □ Orgonakoncert: Hangversenyt rendez­nek augusztus 23-án — vasárnap — este hét órától a nyíregyházi, Kossuth téri római kato­likus társszékesegyházban. Orgonán játszik Nagy János orgonaművész, a szentesi Lajtha László Zeneiskola igazgatója. Közreműködik a Tiszavasvári Városi Vegyeskar. Vezényel: Gebri József. Műsoron: J. S. Bach-, C. Frank-, Gounod-, Boellman-kompozíciók. □ Mozi: A nyíregyházi Krúdy moziban szom­baton és vasárnap a következő filmeket lát­hatják a mozgókép kedvelői. Délután kettő­től, négytől és hattól A kód neve: Merkúr cí­mű színes, amerikai akció-thrillert játsszák; este nyolctól és tíz órától a Vízözön című szí­nes, amerikai filmet vetítik — főszerepben Morgan Freemannel és Christian Slaterrel. □ Tájképek tárlata: Szent István napján, augusztus 20-án este nyitották meg a mária­­pócsi polgármesteri hivatal házasságkötő termében Komisszár János — debreceni — festőművész állandó kiállítását. A tárlaton közszemlére tett alkotások nézői befogadá­sához, értelmezéséhez Arany Lajos művésze­ti író mondott bevezető, eligazító, segítő gondolatokat. A döntő többségben tájképe­ket felvonultató bemutató legszebb darabjai az akvarellek. Róluk a művész egyik méltató­­ja így írt: .Akvarelljeiben is őrzi az olajképek színben, kompozícióban és hangulatban megjelent erényeit... — technikai biztonsá­ga alkalmat teremt a könnyedségre." Egy korábbi — nyíregyházi — gyümölcs­fesztivál látványos, almákból készített kompozíciója Elek Emil felvétele A Massey-Harris-féle gereblye korabeli ábrázolása KM-reprodukció 19. oldal Egy eltűnt csodálatos vízivilág A régi állapotot visszaállítani értelmetlen lenne • Gondolatok a Tisza-szabályozásról Barna József: Amikor Széchenyi István kezde­ményezésére 150 évvel ezelőtt megkezdődött a Tisza szabályo­zása, senki sem gondolt annak későbbi hidrológiai és ökológiai hatásaira, következésképpen nem is számoltak vele. A Tisza a szabályozás előtt gátak nélkül, igen kanyargósan, térben és idő­ben egyaránt hosszan ballagott végig az Alföldön. Árterülete mintegy tízezer négyzetkilomé­ter volt. A szabályozás előtt rendkívül gazdag vízivilág ala­kult ki az Alföldet átszelő folyók mentén. A folyók árvizei táplál­ták az Ecsedi-lápot, a Kissárré­­tet, a Nagysárrétet és a számta­lan lápos, ingoványos területet. A folyók szabályozásával egy csodálatos vízivilág tűnt el örök­re elődeink életében a szemünk elől a maga változatos, gazdag növény- és állatvilágával. Igaz, cserébe 2,5 millió ha terület vált mezőgazdaságilag megművelhe­­tővé. A Tisza-szabályozás és a lá­pos rétek lecsapolásának ered­ményeként jött létre a hortobá­gyi szikes puszta a maga jelleg­zetes növény- és állatvilágával némi kárpótlásul, mintegy új ér­téket teremtve a régi letűnt világ helyébe. Nehéz lenne párhuza­mot vonni az eltűnt régi és a ki­alakult új értékek között, s talán már nem is érdemes. Megmaradt azonban valami a folyók szabá­lyozási munkálatai nyomán, ami­ről érdemes és kell is beszélni. Mielőtt erre rátérnék, ejtsünk néhány szót a Tisza-szabályozás­ról, és annak hatásairól. A Tisza­­szabályozás terveit Vásárhelyi Pál vízügyi mérnök készítette el. Felkérésre az olasz Pietro Paleo­­cappa is elkészítette terveit, mely szerint a kanyarulatok át­vágása nélkül oly szélesen kí­vánta a Tiszát begátolni, hogy a gátak között a legnagyobb árvíz is lefolyhasson. Végül is Vásár­helyi halála után az ő terveit fo­gadták el, és megvalósításának eredményeként 120 helyen vág­ták át a folyó kanyarulatait. Ez­zel a Tisza-szabályozás előtti 1420 kilométeres hosszát 978 ki­lométerre, az eredetinek 69 szá­zalékára csökkentették. A Tisza a forrásvidéktől szá­mítva kétszáz kilométer megté­tele után, Husztnál éri el az Al­földet, s Titelnél ömlik a Duná­ba. A szabályozás előtt 1220 kilo­méteren, most 778 kilométer hosszon kanyarogva folyik végig az Alföldön. A szabályozás előtt átlagos vízállásnál a folyó köze­pes vízsebessége másodpercen­ként 0,3 méter (óránként 1,1 kilo­méter) volt, ez az érték a szabá­lyozás után 0,5 méterre (1,8 kilo­méterre) emelkedett. Az adatok­ból számítva a szabályozási munkálatok előtt átlagos vízál­lásnál negyvenhét nap alatt folyt végig a Tisza az Alföldön, a sza­bályozás után ez az időtartam ti­zennyolc napra csökkent. A rövi­­debb út, a nagyobb vízsebesség kisebb tartózkodási időt eredmé­nyezett. Ez kedvezőtlenül hat a környező mezőgazdasági terüle­tek vízháztartására. A gyorsabb folyású folyó szívóhatást gyako­rol a part menti területek talaj­vizére, s ez a hatás távolabb is kimutatható talajvízszint-süllye­­dést okoz. A szabályozás előtt a Tisza mindenkori vízszintje és a talaj­vízszint dinamikus egyensúly­ban volt egymással, a talajvíz­szint a folyó vízjárásától függött. A szabályozás és a lápos terüle­tek lecsapolása után az Alföld a talajvízszint több méterrel süly­­lyedt, jelentős mértékben hozzá­járulva ezzel nagy területek ki­száradásához, elszikesedéséhez. A régi állapotokat visszaállítani értelmetlen lenne és azt már sen­ki sem akarja. Érdemes viszont beszélni a folyószabályozást kö­vetően fennmaradt holtágak sor­sáról. Sokan talán nem is gon­dolják, hogy ezek a puszta- . . .. lófélben lévő AT.szaBalsanai vízügyi relikviák még mindig hatalmas értéket képviselnek, megérdemlik, hogy nemzeti kincsnek tekintsük őket és esze­rint határozzuk meg további sor­sukat. A víz az életet jelenti, nél­küle nincs élet. Ha a lefűződött holtágakat magukra hagyjuk, az eutrofizáció, a szél által odahor­dott por és a káros hatású embe­ri tevékenység következtében idővel teljesen feltöltődnek. Minden holtág egy-egy biotó­­pot (élőhelyet) képez a maga jel­legzetes növény- és állatvilágá­val. Ha egy holtág feltöltődik, ve­le együtt az élővilág egy csodála­tos darabja tűnik el a szemünk elől, örökre. Sajnos a mai világban elter­jedt az a helytelen szemlélet, hogy csak azzal érdemes foglal­kozni, ami közvetlenül, vagy közvetve gazdasági haszonnal jár. A lefűződött holtágak meg­mentése, újbóli élővé tétele pe­dig pénzt igényel, valószínűleg nem is keveset. A holtágak hely­zetének javítására nem lehet egyféle sablonos tervet készíteni, sok esetben egy-egy hatástanul­mány készítésével lehet eldönte­ni, hogy mi a legcélszerűbb ten­nivaló. Általánosságban igazak azonban az alábbi megállapítá­sok. Biztosítani kell a holtágak folyamatos, vagy időszakos friss­víz-ellátását. Az eliszaposodott, feltöltődött medreket szakszerű kotrással mélyíteni kell, el kell távolítani a fölösleges bio­masszát, a rothadó iszapot. A partok mentén össze kell szedni minden, az emberi tevékenység következtében oda került szeme­tet, építési törmeléket, esetleg ipari hulladékot, s azt arra a cél­ra kijelölt hulladéklerakóba kell szállítani. A holtágak hasznosítása több­irányú lehet, amint arra több jó példát is láthatunk. Ha jó a víz minősége, egyaránt alkalmas le­het hal, kecskebéka, vagy folya­mi rák tenyésztésére az egyide­jűség kizárásával. Az ilyen jelle­gű gazdasági hasznosítás már pénzt hoz az üzemeltető vagy fenntartó szervezet számára. Je­lentős az is, hogy a partok men­tén romantikus környezetben létrejött üdülőövezetek, hétvégi telkek néhány év, vagy évtized múlva nem kerülnek szárazra. Forintban soha ki nem mutatha­tó, hogy a szép környezetben pi­henéssel, üdüléssel, esetleg mun­kával eltöltött idő mekkora érté­ket jelent az ember számára és milyen mértékben van hatással kedélyállapotára, egészségére. Érdemes e sorokon elgondol­kodni, mit tehetünk a holtágak megmentéséért, ki-ki saját hatás­körében. *írásunk szerzője környezetvédel­mi szakértő. A Tisza még a szabályozás előtt, felvétel (1782-1785) anyagából Az első katonai Elek Emil felvétele Paudits, a karakterszínész Érzékeny karakterszínész. Akik a múltkorában láthatták Nyíregyházán, a Mandala Nyár '98 rendezvénysorozatában tar­tott estjét, meggyőződhettek ró­la, milyen kiváló művész. Diókat, sanzonokat énekelt csodálatos kifejező erővel. Elő­adásában minden szó értelmet kapott. Gesztusai tárházának gazdagságába is bepillantást nyerhettünk. Csodálatra méltó volt a közönséggel való kontak­tusteremtése. Paudits Béla pályafutása vi­szont ellentmondásos. Nemigen kapta meg az elismerést, ami járna neki. Meglehet, ezért is kacérkodott azzal, hogy befejezi színészi pályafutását. Minden­esetre évekre eltűnt, Ameriká­ba ment, aztán váratlanul visszajött. Mostanában híre ment, hogy újra visszatér. De erről beszéljen inkább ő maga! — Az volt a tervem, hogy visszamegyek Amerikába. Ám amikor Mikes Lilla, a Korona Pódium igazgatója megtudta, hogy itthon vagyok, felkért, dolgozzam nála a Várban. O. Nem tartott attól, hogy a néhány év kiesés törést okoz a pályafutásában? — A színészt könnyen elfelej­tik, a három év, amíg távol vol­tam, hosszú idő. Az évek során pedig nagyon sok tehetsé­ges színész lépett pályá­ra. Sajnos, őket is rit­kán lehet látni. Ezért is igyekeztem az egyik legtehetsége­sebbnek, Balázsovits Editnek fellépést biz­tosítani. Egy fiatal művésznek nagyon fontos, hogy sokat lássak. Annak idején én is sok­szor szerepel­tem a televí­­­­z­i­ó­b­a­n Még ha esetleg rossz i­s Paudits Béla tam, hasznos volt a szereplés, mert a közönség lassan megis­merte az arcomat, oka van ennek. Azt is kevesen tudják, hogy sokáig betegesked­tem. Ez is közrejátszott abban, hogy kimaradtam. Most is úgy gondolom, hogy nem szívesen mennék egy színházhoz sem ál­landó státusba, de ha egy-egy szerepre meghívnak, annak örülök. Most is készültem né­hány hétre a Bahamákra.­­ Hol van most igazán ott­hon? — Furcsa dolog ez. Ha ki­mentem, akkor egy pár hónap múlva haza akartam jönni, ha itt voltam, akkor meg vissza akartam menni. Belátom, hogy véget kell vetni ennek.­­ Egy színész számára nagy tragédia lehet, ha nem juthat, vagy nem akar színpadra jutni. — Jó szerep és jó társulat kellene, amiből egyre kevesebb van. A sok munka is csapdákat rejt. Volt olyan idő, hogy egy­szerre három olyan darabban játszottam főszerepet, mint a Macskák, a Kabaré és a József. Ez annyira testet, lelket igény­be vevő feladat volt, hogy azt hittem összeroppanok. Akkor azt mondtam, most egy kis szü­netet kell tartanom. Elhatároz­tam, hogy vendéglátós leszek. Karakterszínész vagyok, ha hívnak, bárhová szívesen me­gyek. De pillanatnyilag jobban élvezem a pódiumot, ami a leg­nehezebb műfaj. Egymagad állsz a közönség elé, önmagadat kell vállalnod. Jelen pillanat­ban ennek a feladatnak örülök a legjobban. Már készül is a kö­vetkező műsorom.­­ Maradjunk még az „emigrációjánál ”. Nem gondolta, hogy szakmai ön­­gyilkosság lesz. Annak szántam. Min­dennek meg­van az oka. An­nak is, hogy arra az elhatá­rozásra jutottam: köszönöm szépen, többet nem ké­rek a színház­ból. Sok Harasztosi Pál felvétele

Next