Kelet-Magyarország, 2002. szeptember (59. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-23 / 222. szám
2002. szeptember 23., hétfő a kiállítás. Kiss András „Mindig más” című képzőművészeti kiállítása nyílik a Borbányai Művelődési Házban szeptember 25-én 17 órakor. B Zárva. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára szeptember 25-26-27-én a Nemzetközi Levéltári Napok rendezvénye miatt zárva tart. Nyárbúcsúztató. Nyárbúcsúztató utcabál lesz Kótajban szeptember 28-án. Az egész napos rendezvényen fellép a nagykállói Rozmaring táncegyüttes, lesz ingyenes kóstoló. NÉZŐPONT Dupla, vagy semmi? Balogh József Ha minden a tervek szerint alakul, csütörtökön megtudhatjuk, hány évet kell börtönben töltenie Ambrus Attilának, a whiskys rabló néven közismertté, sőt sokak értékítéletében népszerű bűnözőnek. Két éve 15 évet kapott, most esélye lehet a változtatásra: az ügyész többet kér, hiszen több emberen elkövetett emberölés kísérletéért is büntetést kér rá, így az életfogytiglan akár a duplája is lehet, a védelem - és gondolom a rabló - csökkenttetni szeretné a huszonhat rablásért, 18 rendbeli fegyverrel és lőszerrel visszaélésért fogolyszökésért és rongálásért rá mért büntetést. // Őszintén megmondom, nem emlékszem rá, mennyit is vágott zsebre Ambrus Attila a rablások során, de biztosan sok millióról van szó, én mégis megértem, hogy sokallja a büntetést. Biztosan ő is olvasott újságokat az elmúlt években, és nyomon követhette, hányan nyúltak bele százmilliókért az állam, vagyis a mi zsebünkbe és mit ad a sors, nem lett semmilyen következménye. Igaz, azok, vagyis hát, többségük nem erőszakkal jutottak be a bankba, nem fenyegették fegyverrel a bent dolgozókat, csak egyszerűen fehér ingben, nyakkendőben, álarc nélkül besétáltak, még talán egy kávét is főzetett neki az igazgató, s gazdagon távoztak a pénzintézetből. Százával mondhatna példát ilyen esetekből bárki, hiszen a rendszerváltás óta - sőt, már az átmenet idején is - hallottunk bőven róluk, sőt, sajnos, még a közelmúltban sem vehettünk kézbe újságot, amelyikben ne bukkantunk volna valamilyen visszaélésre, vagy legalábbis ilyen szándékra. Azt is mondhatnánk ezek után, mindegy, túlvagyunk rajta, ezután nem lesznek ilyen ügyeink, vége a privatizációnak, a vagyonszerzés melegágyának, legfeljebb egymástól tudunk lopni, a közösnek vége. De ez sem egészen igaz. Van még - ha kevés is - állami vagyon, van tehát esélye néhány tucat embernek zsebe teletömésére. És még az álarcot sem kell feltenni hozzá. Aztán eltöprenghetünk: vajon a whiskys büntetése a sok? Óvatosvezető Rajz: Ferter János Foto Eco 3 5 . HÁTTÉR /3 A jövő tervezését tarta feladatának Orbán Viktor, volt miniszterelnök interjúja az Inform Médialapcsoport számára Debrecen (HBN, IM) - Bármerre járok az országban, mindenki arról beszél, hogy Debrecen hétmérföldes csizmákkal haladva fejlődik. Öröm idejönni - mondta Orbán Viktor, volt miniszterelnök szombaton a Napló szerkesztőségében, amikor interjút adott az Inform Médialapcsoport (IM) újságjai számára. INFORM MÉDIA: Milyennek tartja a Medgyessy-kormány eddigi tevékenységét? Orbán Viktor: Új kormány ez még, nem árt méltányosságot gyakorolni. Voltak jó és rossz intézkedések. Egy területen viszont nagyon komoly hiányérzetem van. Nem lehet száz napról száz napra bukdácsolni. Senki nem tudja, mi kerekedik ki ebből, mihez kell igazodni a következő öt-tíz évben. Az előző kormány elmondta, hogy merre halad. Mostanra minden szétesett, megálltak a beruházások, a vállalkozók kivárnak, mert nem tudják, mi jön ezután. IM: Az ellenzék programjának mely elemei hathatnak ki Északkelet-Magyarország mindennapjaira? Orbán V.: Mi törvénymódosításicsomag-javaslatot adtunk be, mert úgy gondoltuk, itt az ideje elmondani, mit csinálnánk másképpen. És van egy pont, amelyen nagyon határozottan ellen kell szegülnünk a kormánynak. Nevezetesen, hogy megmaradjon-e vagy sem a segélyezés és a bérrel elérhető jövedelem közötti különbség. A kormány javaslata szerint az, aki munkanélküli-segélyen van és továbbképzésre jár, megkapná a minimálbért. Mi viszont úgy láttuk helyesnek, és emellett ki is tartunk, hogy segélyből ne lehessen annyi pénzhez jutni, mint munkából. Ha sok a munkanélküli, akkor közmunkát kell szervezni. IM: Nagy vihart kavart az uniós csatlakozással kapcsolatos bejelentése. Mit gondol, mivel adott erre okot? Orbán V.: Ha jól értettem, amit a riválisaink mondtak, ők úgy fogják föl a nemzeti érdeket, hogy kételyeknek most nincs helye, mindenki fogja be száját. Holott arról van szó, hogy minden ember, minden család be fog lépni az Európai Unióba, vagyis a nemzeti érdek nem független a személyes érdekünktől. Élő tehát minden aggállyal, halljunk minden vitát. Ebben különbözik a gondolkodásmódunk a közérdekről és a nemzeti érdekről. IM: Mekkora esélyt lát arra, hogy a költségvetésben meglesz a fedezete az önök által hangoztatott feltételek teljesülésének? Orbán V.: A kormány megígérte, hogy ezeket a szempontokat feltételnek fogadja el, ezzel megnyertünk egy kis ütközetet. Abban is egyetértettünk, hogy melyek ezek: a kisvállalkozók támogatása, a mezőgazdasági termelők támogatása és jelentős béremelés. Erről nagyon komoly alku lesz. Ha nem tudunk eredményt elérni, akkor nem adhatjuk oda a szavazatainkat az alkotmánymódosításhoz. IM: Kritikusai azt mondják, hogy a polgári körök mozgalom kedvéért már-már cserbenhagyta a Fideszt. Melyiket tartja most fontosabbnak? Orbán V.: Nem váltható ki egyik a másikkal. A Fidesz megy nélkülem is, egyelőre a polgári körökben van rám nagyobb szükség. A pártok elintézkednek a parlamentben, de a polgári körök nem pályáznak ilyen babérokra. Azokban hátországot szerveznek, békésen, szeretetteljesen. Ha jól csinálják, onnan építkezik majd a polgári Magyarország a következő választás során. Tehát most hátországot építek. Ha úgy tetszik jelenleg nem a csapattisztek között van a helyem, ahol suhogtatják a szablyákat, hanem a főmérnöki sátorban, ahol a jövőt kell megtervezni. IM: Mi a véleménye az Ifjúsági és Sportminisztériumot ért támadásról, illetve a stadionrekonstrukciós program sorsáról? Orbán V.: A minisztériumok nem tudnak jogsértést elkövetni. Minden előterjesztés olyan egyeztetési rendszeren megy keresztül, hogy semmilyen döntés nem kerülhet el hat-hét jogászi konzultációt. Aki látott már kormányt belülről, az nem hiheti el a hangoztatott vádakat. Ami a stadionrekonstrukciós programot illeti: meg kellene érteni, hogy egy közösség életéhez a stadion éppúgy hozzátartozik, mint a városháza, a kórház, az iskola. Nekünk jobb ajánlatokat kell tenni a saját gyerekeinknek, mint amit az élet képes tenni: a játékautomatákkal, az utcán való csellengés lehetőségeivel. De be kell mondani a jobb ajánlatokat. Mi azt mondtuk, sportoljatok. És ne lezüllött stadionokban, hanem tisztességes helyen, az átlagcsaládban elérhető színvonalú körülmények között. Ezt szerintem végig kell csinálni, mert sokkal többről szól, mint a futball. Más kérdés, hogy ha nem száll be az állam a labdarúgás finanszírozásába, akkor a legjobb három-négy klubot el fogják vinni a külföldiek. És a végén még annak is örülünk, hogy valaki elvitte. Úgy látom, most a propaganda áldozatává válik minden, és a gyerekek hátán csattan majd az ostor. Csak a Bozsik-programot ne bántsák. Már azzal is beérem. IM: Prognózisa szerint, hogyan fog szerepelni a jobboldal az önkormányzati választásokon, különös tekintettel arra, hogy a keleti megyékben eltérő a Fidesz támogatottsága? Orbán V.: Az országgyűlési választásokon Hajdú-Biharban teljes győzelmet arattunk, Szabolcsban 9:2-re nyertünk. Borsodban a Miskolci négy mandátumot elbuktuk, a további kilencből megnyertünk négyet, ugyanennyit a szocialisták, egyet pedig többször meg kellett számolni, míg gazdára talált. Tehát Borsod-Abaúj-Zemplén vidékén döntetlen az állás. Október 20-án minden helyben méretődik meg, és a magam részéről sokakat meglepő, jó szereplésre számítok. De máris borítékolom: nincs olyan tehetségtelen politikus Magyarországon, aki ne találna majd legalább egy dimenziót, hogy elmagyarázza, ő miért erősödött meg. Orbán Viktor a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségében Fotó: ikrődy János Névjegy Orbán Viktor, a Fidesz Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselője Született 1963. május 31., Székesfehérváron. Végzettség: jogi diploma, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar (1987); az angol liberális politikai filozófia történetének tanulmányozása, Pembroke College, Oxford (1989-1990). Karrier: szociológus gyakornok, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézete (1987-1988); a Fiatal Demokraták Szövetségének alapító tagja (1988); Fidesz-szóvivő (1988-1989); tagja az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjának (1989 nyara); a magyar Országgyűlés képviselője (1990 óta); a Fidesz frakcióvezetője (1990-1993); a párt elnöke (1993-2000); a Magyar Köztársaság miniszterelnöke (1998-2002), a polgári körök aktív szervezője. Családi állapot nős, felesége jogász, négy gyermekük van. ÉLETKÉPEK Placebó Balla László Festőművész barátommal interjút készítek. Kérdem, melyik volt a legfájóbb kudarca. Ő meg ezzel a történettel válaszol. A legfájóbb? Hát, nem szakmai. Őrülten szerelmes voltam akkoriban, de sajátos módon. Legyeskedtem egy lány körül, beszéltem neki a Nagy Művészetről, csak ezt nem mondtam soha, hogy szeretem. Valami buta túltengő önérzet akadályozott ebben. És egyszer csak... a lány megbetegedett. Összeesett, sírógörcsöt kapott és kutyául érezte magát. Az orvos rendben találta a szervezetét, kimondta hát, amit ilyenkor szokás: a bajnak pszichológiai gyökerei vannak, valami súlyos lelki trauma. Ez valószínűnek is látszott. A lány nemrég esett át egy nagy szerelmi csalódáson, még mindig a hűtlen ideált hordozta a szívében (részben ez is volt az oka, hogy én nem jöttem elő az érzéseimmel). De azt gondoltam, most jött el az én időm. Ha a baj lelki természetű, most leszek majd hős a szemében. Mert aligha akad, aki húszévesen (ennyi idős voltam) ne érdeklődött volna a pszichológia iránt. Akkoriban én is szorgalmasan búvárkodtam a szakkönyvekben, esküdtem az öreg Freudra, s úgy döntöttem, most megpróbálkozom a módszerével. A szerelmem némi vonakodás után rá is állt a pszichoanalízisre. „Feküdj nyugodtan, mondj el gátlástalanul mindent, ami az eszedbe jut!” Csakhogy a „szeánszaimmal” nem sokra mentem, állapota nem és nem javult. Akkor támadt az a buta ötletem, hogy megpróbálkozom valami álorvossággal, úgynevezett placebóval. Hátha az általam csodásnak mondott szerbe vetett hit segít majd? De honnan vegyek valami orvossághoz hasonlót? Egy üvegbe vizet öntöttem, s hogy mégis legyen gyógyszer külseje, megfestettem céklalével. (Látod, milyen naív voltam?) A leányzó nem érdeklődött, honnan ez a szer (alighanem átlátott a szitán), az üveget szó nélkül föltette egy polcra. Mikor meg-meglátogattam, boszszúsan láttam, hogy mindig ugyanannyi van a palackban, de (rossz volt a lelkiismeretem) nem mertem megkérdezni, miért nem szedi. Egyszer azután a jelenlétemben emelte le a polcról az üveget: „Te, megpenészedett az orvosságod!” (Szkeptikus mosoly.) Fogta, kiloccsantotta a kiöntőbe. Mintha a szívem vérét öntötte volna ki! Nem szóltam semmit. Éreztem, milyen nevetséges vagyok. És mintha akkor eltört volna bennem valami. Azután szép lassan ki is párolgott belőlem a szerelem. Elmaradtam a házuktól. A barátom itt befejezte a történetet. S én azon gondolkodtam: csak nem ez a furcsa szerelmi kudarc volt az oka, hogy agglegény maradt? Aranylakodalom. A napokban ünnepelte házasságkötésük ötvenedik évfordulóját Tiszalökön Fülöp István és neje, Pásztor Piroska. A házaspárt a neves évforduló alkalmából két fia és azok családja köszöntötte