Kelet Magyarország, 2014. június (71. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-02 / 127. szám

2014. JÚNIUS 2., HÉTFŐ Szép emlékekkel, tom­bolanyereményekkel térhettek haza lapunk családi futónapjá­nak résztvevői. NYÍREGYHÁZA. Sem az időjárásra, sem a hangulatra nem lehetett panasz azon a családi futó­napon, amelyet első alka­lommal rendezett meg a Kelet-Magyarország szer­kesztősége a Cellspan Kft.-vel Nyíregyházán, az erdei tornapályán június elsején. A szombati erős szél vasárnapra elállt, az eső sem csepergett már a hét utolsó napján, s a szervezők is mindent elkövettek, hogy a sport­napra érkező vendégek remekül érezzék magu­kat. Csak elhatározás kérdése A futónap résztvevőit Nyéki Zsolt, a megyei lap főszerkesztője üd­vözölte. Köszönetet mondott mindazon támo­gatóknak, szervezőknek és rendezőknek, akik hozzájá­rultak a családi futónap meg­valósításához. Mint mondta, a futás legnehezebb pillanata csak addig tart, amíg el nem határozzuk, hogy felhúzzuk a sportcipőt, vagyis a futónap résztvevői már valamennyi­en túl vannak ezen a dönté­sen. Igyekszem a gyermekei­met egészségesen nevelni. VIRÁG CSABA A mozgás iránt érdeklő­dő kicsikre és nagyokra kö­zös bemelegítés is várt, ami nemcsak a testeket mozgatta meg, de az alaphangulatot is megteremtette. A Kalapos család zumbaoktató tagjai -Tibor, Tamás és Jucus - fenn a színpadon mutatták be a gyakorlatokat, s a szép szám­mal megjelent vendégek pe­dig lelkesen, olykor hangos ovációval végezték a dobogó előtt a bemelegítő mozdu­latokat. Aztán Dajka László, a Nyírsuli Kft. sportszervezője vezetésé­vel egymást követték a fu­tószámok. Kis táncosok műsora Az óvodások és 1-4. osztá­lyosok küzdelmét (550 méter) a családi verseny (550 méter) követte, majd az 5-8. osztá­lyosok sprinteltek az erdei környezetben 900 métert, hogy aztán a felnőttek 6 ezer méteren bizonyítsák kitar­tásukat és állóképes­ségüket. Valamennyi kategóriában az első három helyezett ser­leget kapott, az első 25 helyezett egy pólóval lett gazda­gabb, s a célba be­érkezett résztvevők még tombolajegyet is kaptak. Az egyes futószámok között a T-Dance tánciskola kis növedékei szóra­koztatták műsoruk­kal a résztvevőket, hogy aztán a legvégén ismét a Kalapos család­tagok irányításával egy önfeledt és jókedvű közös zumbázás méltóképpen lezárja a vasárnapi sportprog­ramot. Az izgalmak azonban ezzel még nem értek véget, hi­szen számos szép ajándék várt még arra, hogy a tombolasor­soláskor gazdára találjanak. Mindazok, akik vasárnap dél­előtt az erdei tornapályán voltak, remekül érezték ma­gukat. Még azok is, akik csak kísé­rőként érkeztek vagy újság­íróként dolgoztak, a hangula­tot látva ők is kedvet kaptak ahhoz, hogy jövőre elindul­janak. Mert az nem vitás: a Kelet-Magyarszág első csalá­di futónapjának sikere láttán lesz még folytatás! KM-MML Támogatók A Kelet-Magyarország és a Cellspan Kft. családi futónapjának támogatói: Árkádia, Nyírsuli, Tiszta Víz Torony, Jósa András Oktatókórház, Megyei mentőszolgálat, Intersport, Retro Rádió, Rádió 1. A családi verseny rajtja FOTÓK: RACSKÓ TIBOR Közös volt az élmény a családtagoknak Eredmények Óvodások és 1-4. osztályosok: 1. Chrobák Lili, 2. Kiss Anasztázia, 3. Chrobák Gergő. Családi verseny: 1. Kertész család, 2. Chrobák család, 3. Moravszki család. 5-8. osztályosok: 1. Kertész Kevin, 2. Kende Bence, 3. Nagy Levente Felnőttek: 1. Kovács Gábor, 2. Barna Miklós, 3. Chrobák Gyula KELET Egészséges életmód A résztvevők között volt Vi­rág Csaba is a 4,5 éves Dórával és a 7,5 éves Ákossal. - Úgy gondoltam, jó családi program lesz ez a hétvégére, hiszen egy kis mozgás soha­sem árt meg a gyermekeknek. Igyekszem őket egészségesen nevelni, egy hete is itt vol­tunk egy másik futónapon - mesélte az édesapa. - A moz­gás egyébként fontos része az életemnek, hiszen egykoron aktívan fociztam, számos csapatban játszottam, többek között a Volán Dózsában is. Megkérdeztük ön miért tartja fontosnak a rendszeres testmozgást?­ ­ Én vagyok az élő példa arra, hogy aki áldoz időt a sporto­lásra, elkerülhet minden ko­moly betegséget. Gyermekko­rom óta futok és biciklizem, mert amellett hogy egészsé­ges, nagyszerű időtöltés pél­dául családom legfiatalabb tagjaival együtt lenni ilyen­kor - fogalmazott Karl Künn­­le. - Három éve rendszeresen futok, és mellette elkezdtem biciklizni is. A családban igen sok keringéses beteg volt ko­rábban, ezért is akarok a spor­tolással példát mutatni - így Kovács Lajos. - Mivel nagy a család, van kivel mozogni. Remek, hogy együtt lehe­tünk és egyúttal a testünket is karban tartjuk. A legkisebb testvéremmel sokat futunk - tudtuk meg Stekner Klárától. - Négy éve táncolok és gyakran biciklizek. Szeretek focizni is, általában hátvéd vagyok. Jó kedvem van, ha mozogha­tok - mesélte Baranyai Lotti. - Régebben kézilabdáztam és a foci is tetszett, bár ma már inkább csak a tévében nézem ezeket. Az egészségünk érde­kében fontos a mozgás - így Baranyai Tifani. - Pár éve ké­zilabdázom már, az egészsé­ges élet mellett azért a külső megjelenés szempontjából sem utolsó, hogy mozogjunk néha. Családommal rendsze­resen biciklire pattanunk - vélekedett Nagy Levente. KM-SA KARLKÜNNLE:A KOVÁCS LAJOS: Példát STEKNER KLÁRA: futás jobb, mint a sok mutatok, hogy mi min- Sokat sportolok, ez gyógyszer, denne jó a mozgás, összetart minket. BARANYAI LOTTI: BARANYAI TIFANI: NAGY LEVENTE: Kül-Négy éve táncolok. Az egészségünkért sőnk és belsőnk miatt mert imádom! elengedhetetlen. is fontos. Nézőpont Kiss László Unokáink Egy ismerősöm mutogatta azt a házat, azt a környéket, ahol egykoron lakott. Semmi különös, egyszerű lakótelep, az időhányados, ami az „egykoronhoz” kötődik pedig nem több, mint nagyjából húsz év. Nem történt semmi különös a hellyel szerencsére, semmi társadalmi időzített bomba nem ketyegett alatta, nem öntötték el lecsúszott, vagy soha fel nem emelkedett családok, így nem pusztította senki céltudatosan sem a házakat, sem a játszótereket. Itt semmi nem rágta a követ, a fémet, a fát, csak az idő vasfoga. És hát mondhatom, nem minden siker nélkül. Látszott mindenen, hogy ésszel, óvatosan, normálisan használták legalább úgy harminc-negyven éve, dehát minden kopás, lepattant festék, ezeréves rozsda, felpúposodott linóleum és aszfalt arról beszélt, itt feltartóztathatatlanul közeleg egy felújítás, hacsak nem hagyják végleg lepuhanni az egészet. Ekkor jutott eszembe a hajdani ingatlankezelős illetékes, aki még kezdő újságíróként volt riportalanyom, aki azt mondta: uram, már az ötve­nes években olyan harminc év körül volt a hazai lakásál­lomány felújítási hátraléka. Azaz harminc évvel lépte túl átlagosan az összes nem magánkézben lévő lakóépü­let a normálisan számítható felújítási fordulót anélkül, hogy az megtörtént volna. A helyzet szerintem nem sokat változott, csak az időolló nyílt még jobban szét, a lemaradás nőtt. Azaz mégis, volt egy igen jelentős változás. A sok állami lakás magánlakássá lett. Milyen boldogok is voltak az emberek, hogy jelképes áron megvehették otthonaikat. Tulajdonosok lettek, igazi kis kapitalisták. Sokan nagyon jól jártak, ez tény, de a többség azért nem ingatlanüzér volt. Hogy ez mit ránt maga után, azt akkor nem gondolta senki - csak a bennfentesek tudták pontosan, hogy ezt a sok évtizednyi sarat, elmaradást egy könnyed mozdulat­tal átrakták a kisemberek vállára. Most őszintén, ki hiszi azt el, hogy egy átlagos középosztálybeli, vagy az alatti magyar család képes annyit összegyűjteni, hogy lakástulaj­donosként állja majd a lakóház felújításának ráeső terheit. Képzeljük csak el azokat, akik eleve öreg házakban vettek lakásokat, ahol ma az épület egyszerű életben tartása is gond, nemhogy a felújításra mernének gondolni. Ott látszik legjobban, milyen kiélezett ez a helyzet, ahol például beke­rül a lakásszövetkezet vagy társasházi közösség berkeibe egy igazi tróger csapat, aki nem fizet semmit, leamortizálja a lakást, a környezetet, majd távozik. Egyetlen ilyen képes összeomlasztani a közösség pénzügyi egyensúlyát - pedig hol van ez attól, hogyha egy lakóépületet cakkumpakk tisz­tességesen fel kell újítani a következő ötven évre szólóan. A most még fényes, lakóparkoknak nevezett pucásabb lakó­telepek sorsa is alighanem ez lesz, mert ott sem képződik annyi pénz erre, mint kellene. Cifra nyomorúság, mondja a régi mondás, és nekem mindig ez jut eszembe arról a rengeteg milliomos honfi­társunkról, akik azok, hiszen a lakásuk csak ér legalább két -három millát még ma is mindig, de hát egy kiadós festésre sem telik, legfeljebb egy új lapostévére. Unokáink sem fog­ják látni: ez volt egy régi városvédő műsor címe. Néhány régi emléket biztos nem, de a golyó ütötte nyomokat a pesti bérházak falán, és a kék, hatvanas években gyártott linóle­umot mindenütt a lakótelepi bérházak lépcsőin azonban minden bizonnyal. laszlo.kiss@eszak.hu Milyen boldogok is voltak az emberek, hogy jelképes áron megvehették ottho­naikat. Tulajdono­sok lettek. Kelet kvíz Mikor újították fel a nyírbátori várkastélyt Wittinger Zoltán építész műve­ a)2006 b)2002 c)2000 d)2005 A helyes választ mai lapunkban rejtettük el­ zetésével? *> Közös bemelegítés Az izmokat futás előtt be kell melegíteni, s ezt közösen végez­ték a KM-futónap résztvevői. fotó: racskó tibor

Next