Kelet Népe, 1940 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1940-01-01 / 1. szám
KELET NÉPE FŐSZERKESZTŐ: MÓRICZ ZSIGMOND /HAGYD A POLITIKÁT, ÉPÍTKEZZ! Irta: MÓRICZ ZMGMOND „Több politikát!Mint jóakaratú levelében egy vidéki előfizetőnk. Nem is indokolja. Beharsogja, mint a kor jelszavát, amit csak ki kell mondani. Mint alapigazságot, mely annyira benne van a köztudatban, hogy azonnal mindenki érti s engedelmeskedik neki, mint katona a kommandónak. Még azt se mondja, hogy a politika mindnyájunk sorsának ügye, tehát aki nem politizál, az is politizál. Azt válaszolom neki: „Hagyd a politikát! építkezz!“ Azért mondom ezt, mert megrettenve és belesápadva látom: el vagyunk késve. Isten őrizze meg hazánkat, földrengés ne érje, egyetlen házunk sincs földrengés ellen építve. Pedig ma az ember érzi, hogy megmozdult a talaj a kultúra alatt, cseppfolyóssá vált minden ami szilárdnak látszott a közéletben, összeomlóban vannak a társadalom oszlopai, titokzatos és ismeretlen sámsoni erők rázzák a végtelen időkre szánt templom falait. Hagyd a politikát s hamar építs magadnak kunyhót a szabad mező közepén, építs fedezéket a sövények megett, óvóhelyet, ahová bementsd azt a becses, azt a megvédeni méltó kis kultúrkincsedet. Az életedet! A létedet! De mi az a kultúra, amivel oly nagyra vagyunk. Most jövök faluról, rossz utak kötik össze a rossz kis falvakat, este öt órakor már sötétben diskurál az ember, nem a repülőtámadástól félnek, nincs petróleum, egy hónapra adnak három decit. S ebből egy decilitert megmentettek a kultúrházba annak becsületére, hogy a faluba érkeztem s harminc vagy negyven ember sietett össze, hogy rajtam keresztül a nagyvilágot, a fővárost, az ismeretlen lehetőségeket szimatolja meg. Megilletődve néztem a barázdás, megrojtosodott arcokat, a munka bronzba önti, kőbe vési az emberi fejeket. De a szemek fényesen csillogtak, a szavak élesen csendültek. Más embereket találtam a faluban, mint negyven évvel ezelőtt, mikor először mentem népköltést gyűjtő útra. Kollektív gondolkodásra érett azóta a magyar. Valami olyat akar tudni: hogy lehetne tíz százalékkal többet termelni ugyanazon a darab földön? hogy lehetne a terméltet tíz százalékkal jobban eladni? s amit vennie kell, hogy lehetne tíz százalékkal olcsóbban szerezni be? Tudni akarják, hogy kellene szebben, jobban, okosabban élni? Megnyugodtam köztük. Mint valami fluidum ömlött át rajtam a bizalom. Bizalom a magyar erőben. A mai magyar faluval már lehet beszélni. Sutba vethetjük a régi aggodalmat, hogy a magyar földmíves oly konzervatív, hogy minden újításnak ellensége: „Ha az apámnak jó volt, nekem is jó lesz.“ Ma azt mondta egy gazda: „nincs olyan, amit az ember meg ne próbálna, hogy egy kicsivel jobban termeljen és még se jut előre.“ Hajlandók már ezek a színmagyarok okszerű gazdálkodásra, készek szövetkezésre, tanulásra és példakövetésre. Mit kell tehát csinálni? Hol lehetne s hogy kellene elébük állani a kérdő szemeknek, s azt mondani nekik: ezt tedd! Míg ezeken tűnődtem, a karácsonyi könyvpiacon a most megjelent új könyvek közt, három ment át a futó pillantás előtt s a harmadiknál mintha hályog esett volna le a szememről, nyilatkozik a korszellem. Ez a három könyv krisztálytisztán felel a kérdésre. Bizonyára-'még számtalan könyv, de én véletlenül ép ezeket leltem kézügyben. A kor beszél, bizonyos időkben a kövek is prófétáini kezdenek. VI. évfolyam 1. szám Ára 50 fillér Budapest, 1940 január 1.