Kelet, 1881. február (11. évfolyam, 25-47. szám)
1881-02-01 / 25. szám
uíz üynn, Michi Jakab, Gál Jenii s Istóczy Gyilz"i képvisi.‘Kik. Küv.,lkezdt ezután a részletes tárgyalás. A törvényjavaslat czmme s az első fejezet czime észrevétel nélkül elfogadtatik. Az 1. §-nál Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter indítványozza, hogy az életbeléptetés határideje april bő 1-ére tétessék, mit a többség elfogad. A 8. § hoz Lukács Béla stylaris módositást nyújt be, aelyet a ház elfogad. A III. fejezet cziménél Hegedűs Sándor előadó ajánlja, hogy „be folyamodás''‘ helyett felebbezés tétessék- Elfogadtatik' A 29-ik § nál Lukács Béla egy uj §-t kiván betoldani az elévülésről, nehogy az ország lakosai végnélküli időkig ki legyenek téve az ezen törvény esetleges áthágásából származó zaklatásoknak. Az új szakasz a pénzügyminiszter felszólalása után elfogadtatik. A 35. § után, Szapáry Gyula pénzügyminiszter egy új szakasz betoldását javasoja, mely így hangzik : Ezen törvényjavaslat hatálya Fiume városának ez idő szerint vámkészített képező területére a törvényhozás további intézkedéséig ki nem terjed.“ Madarász József, Tisza Kálmán, Bokros Elek, Hegedűs Sándor felszólalásai után az új szakaszt az „ez idő szerint“ szavak kihagyásával a ház elfogadja. A többi §-ok változatlanul elfogadtatván a részletes tárgyalás befejeztetett, s a harmadik olvasás hétfőre tűzetett ki. Ezután tárgyaltatott a műemlékek fentartására vonatkozó határozati javaslat, melyet a ház vita nélkül elfogadott. Ülés vége 2 órakor. (Folyt. köv.) Hegedűs Sándor beszéde a képviselőház jan. 28-ki Illésében. (Előadói zárbeszéd. T. ház! A most lezajlott nagy vita sok tekintetben érdekes volt; sok pénzügyi, közgazdasági, sőt társadalmi érdekes kérdéseket vetett fel és vitatott meg. Bármennyi vonzerővel bírjanak rám e kérdések, azok mindenikére kiterjeszkednem e helyről nem lehet, nem szabad . Csak azokat fogom az általános kérdések közül érinteni, melyek tárgyammal szorosabb összefüggésben vannak és a törvényjavaslat ellen felhozottak közül csak azon fontosabb érvekkel fogok foglalkozni, melyek annak lényegére, és különösen annak egyes főbb részleteire, vagy kiviteli módozataira vonatkoztak. Ennek következtében kénytelen vagyok magamtól megtagadni azt, hogy politikai motívumokkal egy átalában foglalkozzam ; és így Helffy J. képviselő úr határozati javaslatának indokolásából elhagyom mindazt, ami a politikai bizalomra vonatkozik, mert e felett vele e helyről csakugyan nem vitatkozhatom , és határozati javaslatának indokollásából azokból azokat, mik a javaslatra és pénzügyi kérdésekre vonatkoznak, vitatni a csekély erőmhöz képest lehetőleg czáfolni iparkodom majd ott, ahol átalában a javaslat ellen felhozottakra fogok reflectálni és így ezekre hivatkozva, már előre kijelenthetim, hogy hatáozati javaslatát nem fogadom el. De t. hát nem tárgyalhatom az 1878-ki kiegyezést sem. Többen a t. képviselő urak közül tüzetes na fi vitatkozás alá vették azt; Katii Károly t. képviselő ur annak eredményét még tavalyi beszédéhez képest is tetemesen vitatni, mennyiben volt ; zokert felcíts, de annyi bizonyos, hogy arcza is csiMulta, hogy mihelyt e rószi, dühítők erőt vettek rajta, a béke és öröm ili Tsipent lelkéből. Szegény gyenock! Mennyi jót kell még neked mroTaiuilni ! Adja isten, hogy a belső világosság is egy im]on oly kedves legyen elötte, mint most a külső fény és derű. Viki a házajtónál jó éjt kívánt nekik, s mint rendesen, egész héten át, nem látta őt többé a lányka. Kilenczedik fejezet. Egy új jó barát. — Atyám, szólott egy délután, Szullivánné, midőn látta, hogy mr. Cooper készül elmenni hazulról, s a szombat délutáni teendőihez szükséges holmikét, maga akarja elszállítani a templomba, miért nem viszi magával a kis Trudkát, s vitelé általa e czikkeket. Csak nem vihet el egyszerre mindent atyára, s ő pedig tudom szívesen segít. — Csak utamban lenne, felelt az egyházfi. Majd elviszem magam. De midőn az öreg ur, egyik kezébe lámpáját, egy üres szenes ládikát, s a másikba haltóját, s egy forgáccsal telt kosárkát vett fel, s kis létráját bal vállára vélte, bevallotta, hogy még a kalapácsot, s egy csomag szeget, nem tudja, hogy vigyen el. (Folyt. köv.) — 100 — dukálta, mert tavaly még megengedettt négy milliót, ma már csak két miliót kegyes megengedni : látszik, hogy az ember nemcsak első szerelmére, de első impresszióira is szívesen visszatér. Úgy Ráth Károly, mint különösen Lichtenstein képviselő úr a kiegyezés eredményei és egyes intézkedései mellett különösen annak egyik részére, a fogyasztási adók kérdéseinek megoldására — elismerem, hogy a tárgyal szorosabb kapcsolatban — szintén kiterjeszkedtek. De itt úgy, mint mindazon képviselőtársaim, akik e tárgyról ezen szellemben nyilatkoztak, egy nagy tévedésbe estek, igénytelen nézetem szerint. Mert midőn azt beszélték, hogy a czukor már meg van adóztatva, elfelejtették azt, hogy termelési adóról van szó. Midőn Lichtenstein t. képviselő úr arról szólott, hogy a múlt költségvetési tárgyalás alkalmával hozott határozatot én egészen máskép motiváltam, amennyiben kizártam az adóemelés lehetőségét; egyszerűen abból magyarázható e felfogás, mert én akkor csakugyan a termelési adó ellen beszéltem, nem pedig azon fogyasztási adó ellen, amely most a törvényjavaslatban contempláltatik. És hogy e téren a rektifikácziót folytassam, kénytelen vagyok még csak azt kiemelni, hogy amennyiben a czukor — mert itt különösen arról van szó — termelési adóval terheltetik, annyiban az okoskodásnak azon része, amely ki akarja zárni a további emelést, csak úgy lenne helyén, ha valóban az összes elfogyasztott czukor úgy Magyarországon, mint a monarchiában adó alá esnék, és másodszor még akkor bírna némi jogosultsággal, ha csakugyan állana az, hogy a czukortermelés oly ^feltétlenül csökkent Magyarországon, mint ahogy kimutatni iparkodott. Igénytelen nézetem szerint egyik sem áll. Ami a cukorfogyasztást illeti, nem hivatkozhatom hitelesebb és elfogulatlanabb adatra, mint a szakköröknek szakközlönyére. A „Zucker Zrt.“ egyik legközelebbi számában nyilván elismeri, hogy a mostani adózás mellett ez idő szerint tényleg 2.500,000 mm, ez akor a monarchiban adó alá nem esik. Ezt nem én mondom, ezt a szakkörök szakközlönye állítja. Ami pedig Magyarország czukortermelését illeti, úgy Lukács Béla, mint Ráth Károly t. képviselő uraknak abban igazuk van, hogy gyáraink apadtak és hogy ez közgazdasági, különösen mezőgazdasági szempontból — amennyiben a decentralizált rendszer termékenyítőleg hat az illető vidékekre — káros. Ezt elismerem, azonban maga a cukortermelés a nagy adózás terheinek daczára nem hogy csökkent volna, de emelkedett. Ezt a következő három adat bizoyitja: az 1877 — 78 iki campagneban feldolgoztatott Magyarországyarországon 1.774,466 métermázsa répa; az 1878—79-ben beállott rész termés miatt csökkenés mutatkozik, a mennyiben 476,578 métermázsa dolgoztatott fel; de már 1879—80 ikiban, abban a campagneban, amely most záratott le, 1889,749 métermázsa dolgoztatott fel Magyarországon. Tehát gyáruak intensivitásban nyertek, némileg sarkalva természetesen az adózási rendrendszer által is, és így a termelés nagyobb, mint a tavalyi és a tavaly előtti termelés, egyaránt, így van ez a sörre nézve is. Igen sokan felhozták, hogy mily óriási mértékben csökkent a föitemelés Magyarországban. Erre is egészen hiteles két adattal szolgálok, 1877-ben a sörtermelés volt Magyarországon 437,844 hektoliter és ebből a kivitel tett 4,000 hektolitert; 1879-ben — mert csak ezt az adatot bírjuk meg — volt a sörtermelés 473,417 hektoliter és a kivitel 30,694 hektoliter. Tehát úgy a termelés, mint a kivitel, tetemesen növekedett. Én itt a gyártás szempontjából indultam ki, s ezért kell hangsúlyoznom azt, hogy az ily föltevés, mely a termelési adóval combinative támadja meg a törvényjavaslatot, ezen adatok alapján nem áll. Lichtenstein t. képviselő úr azonban nem elégedett meg ezzel. Kiterjeszkedett, szélesen beszélt a budapest zimonyi vasútról és a konverzióról, a költségvetésről, az osztrák és a magyar összes adózási rendszerekről és viszonyokról, mint ahogy neki egyátalán ez szokása. Az ő beszédei átalában azt a benyomást teszik reám, mint az a gyerekjáték, ahol képeket mutogatnak és alájuk van írva: Wo ist der Bär? wo ist die Katz ? wo ist der Esel ? (Derültség a jobboldalon.) A járatlan szem soha észre nem veszi, miről van tulajdonképen szó, de a jártas szem rögtön rájön. Liechtenstein képviselő úr pénzügyi beszédeivel is vagyok. Ha egy, a dologba be nem avatott, a tárgyat nem ismerő ember bejön a házba és hallja őt beszélni, soha ki nem okoskodnék, hogy mit tárgyalunk tulajdonkép. Hallani őt beszélni mindenről a zöld kerekségén, még a fogyasztási adókról is . (Derültség a jobboldalon) de az avatott ember észreveszi, hogy vajmi kevés tartozik abból az illető tárgyhoz. S erre a kevésre az illető helyen bátor leszek én is reflektálni. Te hát ! Íme tehát kizártam beszédem keretéből mindazt, amivel állásomnál fogva foglalkoznom nem lehet, s most méltóztassanak megengedni, hogy foglalkozzam azzal, amivel foglalkoznom lehet és kötelességem. (Halljuk !) Szólván azon feltételekről,melyek alatt Helíi, Apponyi Szilágyi, Lukács és Sennyei az adóemelést megszavazni hajlandók lennének és megczáfolva e feltételek felállításának befejezését így folytatja . Azonban t. ház, minthogy Sennyey Pál b. t. képviselő úr beszédéhez érkeztem, méltóztassék megengedni, hogy azzal foglalkozzam. (Halljuk !) A t. képviselő úr igen terjedelmes és szép beszédében két részre osztotta érveléseit a törvényjavaslat ellen. Beszédének egyik része az, hogy megtakarítással is el lehet érni annak eredményét , és a másik része az, hogy új adót vagy adóemelést behozni nem lehet, mert a nemzet részben már tőkéjét fogyasztja, részben részanyagi viszonyok közt van, tehát respirumra van szüksége. Ami a megtakarítást illeti, szükséges tudnunk, mennyit és hogy akar megtakarítani Sennyey K. képviselő úr, mert a közvélemény felkapta és portálja azon szót, hogy a képviselő úr a jelen költségvetésben 3 milliót tudna megtakarítani Senney b. képviselő úr ezt nem mondotta, ezt rektifikálnom kell, mert ha örömmel és méltán hivatkozott Lukács Béla tekintélyére, akakkor, mikor a javaslat ellen beszél, azt hiszem akkor is elfogadja tekintélyét, mikor a költségvetésről szól. És november 13-án Lukács Béla képviselő úr az 1881.iki költségvetésről azt mondotta, hogy végre elérkeztünk a helyzetnek megfelelő reális költségvetéshez. Vannak ugyan egyes részletek, melyek ellen kifogást tehetne nem ugyan azért, mintha concrete azok is indokolva nem lennének, hanem azért, mert az irányt, amennyiben egy pár titkár és pár alantas közeg fizetése javíttatott, rosszalja, de az egészet általában nem kifogásolja. A megtakarítás, utánam fog beszélni a képviselő úr, helyreigazíthatja szavaimat, ha nem jól fogtam fel beszédét, — a megtakarítás — mondom — száz- ezer frtra sem megy. Sennyey K. képviselő úr azonban ennél többet akar, nem három milliót, de nem is százezerét, hanem valamivel tehet és én iparkodni fogok az igazság érdekében lehetőleg megközelíteni azon számot, mert azt mondja, hogy nem azt, amit a fogyasztási adókból vél bevezetni a kormány, hanem az, amit látni fog, hogy bejött, azt fogja megtakarítani és ez is figyelemre méltó, annál inkább, mert nála a szó és tett ugyanaz. Azt mondja, hogy megtartja szavát, amelyet itt kimondott vagy legalább a legjobb hiszemmmel és meggyőződéssel törekedni fog arra. Ezen cantelával ellátva nézzük a számot. (Halljak.) ,__________ adván foglalkozást tetemes pénzt is hoz forgalomba. Az igaz, hogy a gyufagyári munkás verejtékkel keresi kenyerét, mert hát napokint 12 órát kell dolgoznia, s e miatt egészsége koczkáztatva, hanem remélhető, hogy a majd meghozandó gyári törvények ezen is segítni fognak, addig is azonban nem hallgatható el azon humánus intézkedés, hogy a gyári munkások csekély bérlevonat mellett ingyen orvoslat és gyógyszerben részesülnek. A múlt évben megindult volt a kőedénygyártás is, hanem szakértő vezető hiányában ez most felhagyásnak néz elébe mindamellett, hogy csinos gyártmányai szép keresletnek örvendenek. S a Vidéki. BELFÖLD. Parajd, 1881. jan. 29. (Politikai, erkölcsi let, közlekedés, kereskedelem, gyáripar.) Valamint általában Székelyföldön, úgy Parajdon is dicséretes jelenség volt az, hogy a vagyon és személybiztonság, egyes kissebb kihágásoktól eltekintve, tiszteletben tartatott úgy a községben, mint ezenkívül is, bizonyság csak a parajdi postának éjjeli-nappali, megtámadtatástól mentes járása. Azonban 5—6 év óta mind roszabbul állunk e tekintetben. Legelőbb a helybeli posta raboltatott ki, e miatt volt is bírói vizsgálat, nyom is merült fel, azonban a nyomozás szálai szakadtak-e el ? vagy mi okból ? ez ügy egészen elaludt, 1875- ben már három sikerült házfeltörés és rablás, 1876 ban egy boltnak felverése, 1877-ben és 1878-ban éjjeli pénzrablások, 1880-ban ismét boltfelverés és több megkisérlett házfeltörés követték a postarablást ennek vizsgálati eredménytelenségével együtt. Ezeken kívül számos kirablás történt Korondon, Felső-Alsó-Sófalván, Szovátán, Sóváradon, anélkül, hogy a vizsgálatot eredménytelenség ne kísérte volna. Az udvarhely megyei hatóság értesülvén a vagyonbiztonság e nagymérvű megrendülésétől ő rendelte ugyan a községekben éjjeli őrök kiállítását, azokban ennek daczára is történt a Parajdon vallási kísérlet, és egy polgárnak utczán való megtámadtatása és véres megverése, a nélkül, hogy állitólag tett elöljárósági jelentés alapján azot törvényszerű nyomozása, s a tettesek megbüntetése még idáig bekövetkezett volna, habár a csendőrség részéről is ment az utóbbi kihágásban jelentés, azonban biztosan remélhető, hogy az erélyességéről ismert alispán figyelme erre is ki fog terjedni, s véget veteni az itteni már gyakorivá vált garázdálkodásoknak. Közlekedésünk, mely utóbbi években már csaknem megszakadóban volt, óhajtott lendületet nyert a gyergyói útvonalnak kijavítása, és az udvarhelyinek a Kalanda és Pálfalvi hegyen czélszerü uj áttétele által, mely nem csak szép vívmánya a mérnöki szakmának, hanem pregnáns jele is a kormány atyai gondosságának. Óhajtandó azonban, hogy a veszélyes menedékségek az új utak szélein védelemmel láttassanak el. Ami a kereskedelmet illeti, összehasonlítva az ötvenes években tengődött 2 üzlettel a mostani 10—12 csaknem városiasan berendezett üzletekkel, a részben a haladás bámulatos, s ennek oroszlán része a helybe’i Reiter-féle gyufa gyárnak tulajdonitható, mely évenkint soknakKézdii Vásárhely, jan. 28. (Népszámláláfi, Egészségügy, Szeszgyár, Bál.) Kézdi-Vásárhelyt is a rendes időben megtörtént a népszámlálás, melynek eredményét főbb vonásokban az alábbiakban mutatom fel: 1880. év végén az összes lélekszám tett 5169 lelket. Vallás szerint: 2801 református, 2216 rom. kath., 44 görög egyesült, 12 görög nem egyesült, 26 lutheránus, 17 unitárius, 53 mózes vallásu. 1870-ben volt 4546, és igy szaporodás 622. E szaporodás azonban nem a születés és halálozás közti kedvező aránynak eredménye, hanem valószinűleg annak, hogy az 1870-diki, számláláskor nem vétetett fel pontosan, vagy annak, hogy települtek és az 'azóta állítottak fel hivatalos osztályok, törvényszék, járásbíróság, telekkönyvi hivatalok. Azért állítjuk ezt, mert nem képzelünk országunkban olyan várost, hol ily rész lábon álljon az egészségügy mint nálunk. Sokszor midőn olvastam a kolozsvári egészség veszélyeztetése tárgyában írott hatalmas czikkeket, ismerve Kolozsvártt s összehasonlítva városunk helyzetével, gondoltam magamban vajha nekünk olyan egészségügyi viszonyunk lenne, mint Kolozsvárnak, vajha annyi tisztaságot láthatnánk városunkban mint ott van, akkor boldogoknak érezhetnék magunkat. De nálunk bezzeg nem úgy van. Mindenik utczáinkon patakonként foly a szeszgyárakból kifolyó bűzös lé, veszélyeztetve a közegészségi ügyet; kivált egyik városrészben megesik az ember szive, ha látja, hogy több mint száz család miként kénytelen védekezni az utczán folyó mocsok ellen, hogy udvarára, pinezéjébe be ne folyon, kivált nagy télviz idején, midőn az utczán felmegy s még az ablakokon is befoly sok háznál, a pinezék meg épen használhatatlanok, mert csak nemi mind megtelik mocskos lével, a kutak vize oly megromlott, egy száz családból álló hosszú utczán, hogy abból inni vagy főzni, az egészség koczkáztatása nélkül szinte lehetetlen, így találta ezt az ősz folytán kiküldött bizottság, saját két látó szemeivel töződött meg felőle mindenik tagja, az orvos, ki a kutak vizét megkóstolta, maga konstatálta, hogy ez a víz a legveszedelmesebb az egészségre, hát még ha most jönne azon tisztelt bizottság, mit láthatna ezen utczákon ? Bizony akiben van egy kis emberi érzés elborzad azon , fájdalmasan sóhajt fel: oh jó közigazgatás mikor jön el a te országod hozzánk is ?! Kivált még ha megtekinti az ember, hogy az óvoda tőszomszédságában milyen borzalmas amonnák folyó törtet, melyen a szegény kis gyermekek mindennap négyszer gázolnak át s egész nap szívják azt a dögletes és vészthozó mocskos levet, mely az óvoda épülete mellett foly, con amores folyt akkor is, midőn a megyei t. bizottság vizsgálni itt járt, s foly azóta is, és 250 gyermek élete veszélyeztetik általa. És ez ellen fájdalom nincs orvoslás sem itt, sem feljebb, sem legfeljebb. Dh ha önök és kivált a szép czikkeiről ismeretes doktor Salamon látná ez állapotokat, a város közegészségügyének az undok tisztátalanság miatti nyomorúságos állapotját, jajdulna fel igazából. Ennek üreg is van aztán az a szomorú eredménye, hogy a mennyi születik, annyi mindig szép csendesen belé is sül ezen bűzös lébe, mert szerencsés voltam uj évben a templomban hallani, midőn papunk fájdalmas szívvel olvasta fel, hogy ezen 3 ezeret számláló nf. egyházban 22 év alatt a születés rendes útján 165 a lélekszám szaporodás. És ezen gyászos és siralmas állapottal gondol-e valaki? Ha lenne közigazgatás, csak kellene valakinek gondolni, tehát mindezt senki számba nem veszi, marad minden a hogy régen volt. Ezt az állapotot pedig nem egy utazó miniszternek is mutattuk, de hát elutazott, elfeledte, vagy nem tartozott ressortjába. Ha egyszer a belügyminiszter ide jönne s látná, hogy a szegény nép milyen helyzetben van, milyen levegőt szív, milyen vizet iszik azon terhes munkája mellett, millyel adóját megkeresi, nem hiszem, hogy nagy oka lenne megdicsérni a közigazgatási állapotokat. (Vége köv.) —n.— 25 órán túl alig tart hideg, melyet a székely ember csattogónak nevez. Ebből, tapasztalt székely gazdák áldásos esztendőt jövendölnek, melyben azonban mondások szerint sokféle betegség fog uralkodni. Vajda jövendöléseknek csak első része teljesednék be. Jelenben a himlőjárvány két községben uralkodottt inkább, melyek Kis Báczon és M.-Hermány, melybe állítólag Barassóból hazajött cselédek hurczolták be. A többi községekben is fordult elő betegülési eset, de nem veszélyesen, csak szorványosan. A népszámlálás hogy minő eredményeket tüntett fel átalában még nem tudhatni, nehány községben azonban határozott apadás észlelhető. Ezt pedig nem a halandóság hanem a Romániában való kivándorlásnak lehet tulajdonítani. Ami a népszámlálás miveletét illeti először azon megjegyzésünk van rá, hogy arra az ügynököknek igen kevés idő adatott. Kevés község van országrészünkbe olyan, hol a számláló lapokat maguk a családfők vagy valamelyik családtag, ki tudta volna tölteni, s így azt legnagyobb részt az ügynököknek kellett elvégezni, mégpedig nyolcz nap alatt, mivel a két első nap ünnep lévén, nem igen lehetett azt folytatni. Másodszor az időkort, illetőleg a legpontatlanabbul ment a bejegyzéseiből az anyakönyvvezető lelkész maga nem tette meg a fáradságot mindeniknek évszámát megkeresni, ott az emberek legnagyobb része, vagy nagyon fiatal, vagy nagyon öreg. Népünk legnagyobb része e tekintetben tudatlan , sem maga, sem családja születési idejét nem tartja számba. — Marba létszámát is — előítéletből természetesen — szerették eltagadni, nehogy adó vettessék reá. Végül megjegyzem, hogy bármily egyszerűnek látszott is, e mód szerint a népszámlálás munkája, mégsem lett egyöntetű, sőt a számláló lapok kitöltésénél is már községenkint az ügynökök eltértek egymástól. Az egész munka lelkiismeretes összeállítása a szolgabiróságoknál sok időt és fáradságot vesz igénybe, melyet mindenesetre könnyebbszerüvé és mégis czélszerűvé könnyen tehettek volna az intéző kezek. Örömmel jelezhetem az „Erdővidéki bányaegylet“ sikeres előhaladását az Üzlet terén. A múlt év végén deczember havában 500 vagyon kőszén szállíttatott a köpeczi barna kőszénbányából Romániába. Ez évben bayonkint ismét 250 vagyon fog ugyanoda szállittatni. A bányaegylet részvényei ma tehát értékekben megkétszereződnek, vidékünk pénzforgalma is ezzel óriásilag nő, mert a munkás kéz alkalmazást kap, s a termelő közönség több fogyasztóból ttt. Mit szólnak ehez azon kis hitűek, kik gúnymosollyal nézték a kezdet nehézségeit, s légvárnak nézték a bányamiveleteket, sEieket kezdetben kellett nagy költséggel végezni. A bánya-egylet — mindenesetre — igen sokat köszönhet igazgatója Greguss Jánosnak, ki a kitartó munkával, az egylet körüli takarékossággal, jönni fog és jönni kell jelszóval haladott előre, ismerve ama nagy férfiú parancsként hangzó tanácsát „Keletra Magyar.“ Igaznak marad mindig, hogy erős kezekben a gyengének látszó ügy is felvirágzik, s a kitartás nagy akadályokat le tud győzni. (Vége köv.) Levél Erdővidékről. január 30. 1881. (Időjárás. Népszámlálás és annak szomorú eredménye. Kőszén-termelés.) Tisztelt Szerkesztő Úr! Zord, hideg, enyhébb idők folyton váltogatják egymást minálunk, ugyannyira, hogy két KÖZEGÉSZSÉGÜGY. A vízvezetés, csatornázás, illetve talajszárítás, az emésztet és hulladékok (szemét, mosóvíz, esővíz stb) kezelének kérdéséhez Kolozsvártt. (Folytatás.) Nem is lehetett most egyelőre célom végleges adatokkal szolgálni, hanem csupán tájékozást szándékozom nyújtani a költségek mekkoraságára nézve. A rendelkezésemre állott adatok alapján megejtett számításaim szerint úgy találtam, miszerint a főcsőnek 20 centiméterben átmérőjűnek kell lennie. Vagy meglehet, hogy a pontosabb vizsgálódások inkább avallani fogják 35 centiméter átmérőjű főcső alkalmazását, mely mintegy 2000 forint több kiadást okozna ugyan, de kevésbé kitéve a romjáénak, mégis biztosabban szállítaná a kívánt tíz mennyiséget. A főcsőből ágaznának el a kisebb áf^erőtt csövek a város hosszában, utczák szint, úgymint először a külmonostor és külsiÉéaiteza hosszában, azután a főtéren át, magyar -és középutczákon végig le. E másodrendű sövek bocsátanák ki magukból a harmadrendű, még kisebb átmérőjű csöveket, melyek egyszersmind kiegészitenék és befejeznék az ugynevezhető közhálózatot. Hely mind ellátva a közhelyeken alkalmazandó’ kifogásokat, melyek az ivó és házi használatra szánt vizet adnák, továbbá azon kifolyókat, melyek egyelőre az utczák kimosására, majdan pedig az építendő földalatti közcsatornák tisztítására szükséges vizet szolgáltatnák. A még később bizonnyal átalakítandó szükségszékekhez vezető, valamint egyéb, házi magánhasználatra szolgáló vezetékek nincsenek jelen számításokba belefoglalva. Az ilyeneket úgyis a lakosság tetszésére czélszerű bízni, melyek költségei a vállalatot magát nem fogják . i