Kelet, 1881. február (11. évfolyam, 25-47. szám)

1881-02-01 / 25. szám

uíz üyn­n, Michi Jakab, Gál Jenii s Istóczy Gyil­z"i képvisi.‘Kik. Küv.,­lkezdt ezután a részletes tárgyalás. A törvényjavaslat czmm­e s az első fejezet czime észrevétel nélkül elfogadtatik. Az 1. §-nál S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügy­­mini­szter indítványozza, hogy az életbeléptetés határideje april bő 1-ére tétessék, mit a több­ség elfogad. A 8. § hoz L­ukács Béla stylaris módositást nyújt be, a­e­lyet a ház elfogad. A III. fejezet czimé­­nél Hegedűs Sándor előadó ajánlja, hogy „be­ folyamodás''‘ helyett felebbezés tétessék- Elfo­gadtatik' A 29-ik § nál Lukács Béla egy uj §-t kiván betoldani az elévülésről, nehogy az ország lakosai vég­nélküli időkig ki legyenek téve az ezen törvény esetleges áthágásából származó zaklatásoknak. Az új szakasz a pénzügyminiszter felszólalása után­ elfogadtatik. A 35. §­ után, S­z­a­p­á­r­y Gyula pénz­­üg­yminiszter egy új szakasz betoldását java­­so­ja, mely így hangzik : Ezen törvényjavaslat hatálya Fiume városának ez idő szerint vámkés­­zített képező területére a törvényhozás további intézkedéséig ki nem terjed.“ Madarász Jó­zsef, Tisza Kálmán, Bokros Elek, H­e­g­e­­­dűs Sándor felszólalásai után az új szakaszt az „ez idő szerint“ szavak kihagyásával a ház elfogadja. A többi §-ok változatlanul elfogadtat­ván a részletes tárgyalás befejeztetett, s a harmadik olvasás hétfőre tűzetett ki. Ezután tárgyaltatott a műemlékek fentar­­tására vonatkozó határozati javaslat, melyet a ház vita nélkül elfogadott. Ülés vége 2 órakor. (Folyt. köv.) Hegedűs Sá­ndor beszéde­ a képviselőház jan. 28-ki Illésében. (Előadói zárbeszéd. T. ház! A most lezajlott nagy vita sok tekintetben érdekes volt; sok pénzügyi, köz­­gazdasági, sőt társadalmi érdekes kérdéseket vetett fel és vitatott meg. Bármennyi vonzerő­­vel bírjanak rám e kérdések, azok mindenikére kiterjeszkednem e helyről nem lehet, nem sza­bad . C­­sak azokat fogom az általános kérdések közül érinte­ni, melyek tárgyammal szorosabb összefüggésben vannak és a törvényjavaslat el­len felhozottak közül csak azon fontosabb érvek­kel fogok foglalkozni, melyek annak lényegére, és különösen annak egyes főbb részleteire, vagy kiviteli módozataira vonatkoztak. Ennek követ­keztében kénytelen vagyok magamtól megtagad­ni azt, hogy politikai motívumokkal egy átalá­­ban foglalkozzam ; és így Helffy J. képviselő úr határozati javaslatának indokolásából elhagyom mindazt, a­mi a politikai bizalomra vonatkozik, mert e felett vele e helyről csakugyan nem vi­­tatkozhatom , és határozati javaslatának indokol­­lásából azokból azokat, mik a javaslatra és pénzügyi kérdésekre vonatkoznak, vitatni a cse­­kély erőm­höz képest lehetőleg czáfolni iparko­dom majd ott, a­hol átalában a javaslat ellen felhozottakra fogok reflectálni és így ezekre hi­vatkozva, már előre kijelentheti­­m, hogy hatá­­ozati javaslatát nem fogadom el. De t. hát nem tárgyalhatom az 1878-ki kiegyezést sem. Többen a t. képviselő urak kö­zül tüzetes n­a­ fi­ vitatkozás alá vették azt; Katii Károly t. képviselő ur ann­ak eredményét még tavalyi be­szédéhez képest is tetemesen vi­tatni, mennyiben volt ; zokert felc­íts, de annyi bizonyos, hogy arcza i­s csiM­ulta, h­ogy mihelyt e rósz­i, dühítők erőt vet­tek rajta, a béke és öröm ili Tsipent lel­kéből. Szegény gyenock! Mennyi jót kell még neked mroTaiuilni ! Adja isten, hogy a belső világosság is egy im]­on oly ked­ves legyen elötte, mint most a kü­lső fény és derű. Vik­i a h­ázajtónál jó éjt kívánt­ ne­kik, s mint rendesen, egész héten át, nem látta őt többé a lányka. Kilenczedik fejezet. Egy új jó barát. — Atyá­m, szólott egy délután, Szu­l­­liván­né, midőn látta, hogy mr. Cooper készül elmenni hazulról, s a szombat dél­­utáni­ teendőihez szükséges holmikét, ma­ga akarja elszállítani a templomba, miért nem viszi magával a kis Trudkát, s vi­telé­ általa e czikkeket. Csak nem vihet el egyszerre mindent atyára, s ő pedig tu­dom szívesen segít. — Csak utamban­ lenne, felelt az egyházfi. Majd elviszem m­agam. De midőn az öreg ur, egyik kezébe lámpáját, egy üres szenes ládikát, s a másikba haltóját, s egy forgác­csal telt kosárkát vett fel, s kis létráját bal vállára vélte, bevallotta, hogy még a kalapácsot, s egy csomag szeget, nem tudja, hogy vigyen el. (Folyt. köv.) — 100 — dukálta, mert tavaly még megengedettt négy milliót, ma már csak két miliót kegyes megen­gedni : látszik, hogy az ember nemcsak első szerelmére, de első impresszióira is szívesen visszatér. Úgy Ráth Károly, mint különösen Lichten­­stein képviselő úr a kiegyezés eredményei és egyes intézkedései mellett különösen annak egyik részére, a fogyasztási adók kérdéseinek megol­dására — elismerem, hogy a tárgyal szorosabb kapcsolatban — szintén kiterjeszkedtek. De itt úgy­­, mint mindazon képviselő­társaim, a­kik e tárgyról ezen szellemben nyilatkoztak, egy nagy tévedésbe estek, igénytelen nézetem sze­rint. Mert midőn azt beszélték, hogy a czukor már meg van adóztatva, elfelejtették azt, hogy termelési adóról van szó. Midőn Lichtenstein t. képviselő úr arról szólott, hogy a múlt költség­vetési tárgyalás alkalmával hozott határozatot én egészen máskép motiváltam, a­mennyiben ki­zártam az adóemelés lehetőségét; egyszerűen abból magyarázható e felfogás, mert én akkor csakugyan a termelési adó ellen beszéltem, nem pedig azon fogyasztási adó ellen, a­mely­­ mo­st a törvényjavaslatban contempláltatik. És hogy e téren a rektifikácziót folytassam, kénytelen va­gyok még csak azt kiemelni, hogy a­mennyiben a czukor — mert itt különösen arról van szó — termelési adóval terheltetik, annyiban az okos­kodásnak azon része, a­mely ki akarja zárni a további emelést, csak úgy lenne helyén, ha va­lóban az összes elfogyasztott czukor úgy Ma­gyarországon, mint a monarchiában adó alá es­nék, és másodszor még akkor bírna némi jogosult­sággal, ha csakugyan állana az, hogy a czukor­­termelés oly ^feltétlenül csökkent Magyarorszá­gon, mint a­hogy­­ kimutatni iparkodott. Igénytelen nézetem szerint egyik sem áll. A­mi a c­ukorfogyasztást illeti, nem hivatkoz­­hatom hitelesebb és elfogulatlanabb adatra, mint a szakköröknek szakközlönyére. A „Zucker Zrt.“ egyik legközelebbi számában nyilván elismeri, hogy a mostani adózás mellett ez idő szerint tényleg 2.500,000 mm, ez akor a monarchiban adó alá nem esik.­­ Ezt nem én mondom, ezt a szakkörök szakközlönye állítja. A­mi pedig Magyarország czukortermelését illeti, úgy Lukács Béla, mint Ráth Károly t. kép­viselő uraknak abban igazuk van, hogy gyáraink apadtak és hogy ez közgazdasági, különösen mezőgazdasági szempontból — amennyiben a de­centralizált rendszer termékenyítőleg hat az il­lető vidékekre — káros. Ezt elismerem, azonban maga a c­ukor­­termelés a nagy adózás terheinek daczára nem hogy csökkent volna, de emelkedett. Ezt a következő három adat bizoyitja: az 1877 — 78 iki campagneban feldolgoztatott Magyarorszá­­gyarországon 1.774,466 métermázsa répa; az 1878—79-ben beállott rész termés miatt csök­kenés mutatkozik, a mennyiben 476,578 méter­­mázsa dolgoztatott fel; de már 1879—80 ikiban, abban a campagneban, a­mely most záratott le, 1­889,749 métermázsa dolgoztatott fel Magyar­­országon. Tehát gyáruak intensivitásban nyertek, némileg sarkalva természetesen az adózási rend­rendszer által is, és így a termelés nagyobb, mint a tavalyi és a tavaly előtti termelés, egy­aránt, így van ez a sörre nézve is. Igen sokan felhozták, hogy mily óriási mértékben csökkent a f­öitem­elés Magyarországban. Erre is egészen hiteles két adattal szolgálok, 1877-ben a sörter­melés volt M­­agyarországon 437,844 hektoliter és ebből a kivitel tett 4,000 hektolitert; 1879-ben — mert csak ezt az adatot bírjuk meg — volt a sörtermelés 473,417 hektoliter és a kivitel 30,694 hektoliter. Tehát úgy a termelés, mint a kivitel, tetemesen növekedett. Én itt a gyártás­­ szempontjából indultam ki, s ezért kell hangsú­lyoznom azt, hogy az ily föltevés, mely a terme­lési adóval combinative támadja meg a törvény­javaslatot, ezen adatok alapján nem áll. Lichtenstein t. képviselő úr azonban nem elégedett meg ezzel. Kiterjeszkedett, szélesen beszélt a budapest zimonyi vasútról és a kon­verzióról, a költségvetésről, az osztrák és a ma­gyar összes adózási rendszerekről és viszonyok­­ról, mint a­hogy neki egyátalán ez szokása. Az ő beszédei átalában azt a benyomást teszik reám, mint az a gyerek­játék, a­hol képeket mutogat­nak és alájuk van írva: Wo ist der Bär? wo ist die Katz ? wo ist der Esel ? (Derültség a jobb­oldalon.) A járatlan szem soha észre nem veszi, miről van tulajdonképen szó, de a jártas szem rögtön rájön. Liechtenstein képviselő úr pénzügyi beszédeivel is vagyok. Ha egy, a dologba be nem avatott, a tárgyat nem ismerő ember bejön a házba és hallja őt beszélni, soha ki nem okos­kodnék, hogy mit tárgyalunk tulajdonkép. Hal­lani őt beszélni mindenről a zöld kerekségén, még a fogyasztási adókról is . (Derültség a jobb­oldalon) de az avatott ember észre­veszi, hogy vajmi kevés tartozik abból az illető tárgyhoz. S erre a kevésre az illető helyen bátor leszek én is reflektálni. Te hát ! Íme tehát kizártam beszédem ke­retéből mindazt, a­mivel állásomnál fogva fog­lalkoznom nem lehet, s most méltóztassanak meg­engedni, hogy foglalk­ozzam azzal, a­mivel fog­lalkoznom lehet és kötelességem. (Halljuk !) Szólván azon feltételekről,­­melyek alatt Helíi, Apponyi Szilágyi, Lukács és Sennyei az adóemelést megszavazni hajlandók lennének és megczáfolva e feltételek felállításának befejezését így folytatja . Azonban t. ház, minthogy Sennyey Pál b. t. képviselő úr beszédéhez érkeztem, méltóztas­­sék megengedni, hogy azzal foglalkozzam. (Halljuk !) A t. képviselő úr igen terjedelmes és szép beszédében két részre osztotta érveléseit a tör­vényjavaslat ellen. Beszédének egyik része az, hogy megtakarítással is el lehet érni annak ered­ményét , és a másik része az, hogy új adót vagy adóemelést behozni nem lehet, mert a nemzet részben már tőkéjét fogyasztja, részben rész­anyagi viszonyok közt van, tehát respirumra van szüksége. A­mi a megtakarítást illeti, szükséges tud­nunk, mennyit és hogy akar megtakarítani Sen­­­nyey K. képviselő úr, mert a közvélemény fel­kapta és portálja azon szót, hogy a képviselő úr a jelen költségvetésben 3 milliót­­ tudna meg­takarítani Senney b. képviselő úr ezt nem mon­dotta, ezt rektifikálnom kell, mert ha örömmel és méltán hivatkozott Lukács Béla tekintélyére, ak­­akkor, mikor a javaslat ellen beszél, azt hiszem akkor is elfogadja tekintélyét, mikor a költség­vetésről szól. És november 13-án Lukács Béla képviselő úr az 1881.iki költségvetésről azt mon­dotta, hogy végre elérkeztünk a helyzetnek meg­felelő reális költségvetéshez. Vannak ugyan egyes részletek, melyek ellen kifogást tehetne nem ugyan azért, mintha concrete azok is indo­kolva nem lennének, hanem azért, mert az irányt, a­mennyiben egy pár titkár és pár alantas kö­zeg fizetése javíttatott, rosszalja, de az egészet általában nem kifogásolja. A megtakarítás, utá­nam­­ fog beszélni a képviselő úr, helyreiga­zíthatja szavaimat, ha nem jól fogtam fel be­szédét, — a megtakarítás — mondom — száz-­ ezer frtra sem megy. Sennyey K. képviselő úr azonban ennél többet akar, nem három milliót, de nem is száz­ezerét, hanem valamivel tehet és én iparkodni fogok az igazság érdekében lehetőleg megköze­­líteni azon számot, mert azt mondja, hogy nem azt, a­mit a fogyasztási adókból vél bevezetni a kormány, hanem az, a­mit látni fog, hogy be­jött, azt fogja megtakarítani és ez is figyelem­re méltó, annál inkább, mert nála a szó és tett ugyanaz. Azt mondja, hogy megtartja szavát, a­melyet itt kimondott vagy legalább a legjobb hiszemmmel és meggyőződéssel törekedni fog arra. Ezen cantelával ellátva nézzük a számot. (Halljak.) ,__________ adván foglalkozást tetemes pénzt is hoz forga­lomba. Az igaz, hogy a gyufagyári munkás verej­tékkel keresi kenyerét, mert hát napokint 12 órát kell dolgoznia, s e miatt egészsége kocz­­káztatva, hanem remélhető, hogy a majd meg­hozandó gyári törvények ezen is segítni fognak, addig is azonban nem hallgatható el azon hu­mánus intézkedés, hogy a gyári munkások cse­kély bérlevonat mellett ingyen orvoslat és gyógy­szerben részesülnek. A múlt évben megindult volt a kőedény­­gyártás is, hanem szakértő vezető hiányában ez most felhagyásnak néz elébe mindamellett, hogy csinos gyártmányai szép keresletnek örven­denek. S a V­i­d­é­k­i. BELFÖLD. Parajd, 1881. jan. 29. (Politikai, erkölcsi let, közlekedés, kereskedelem, gyár­ipar.) Valamint általában Székelyföldön, úgy Pa­­rajdon is dicséretes jelenség volt az, hogy a va­gyon és személybiztonság, egyes kissebb kihá­gásoktól eltekintve, tiszteletben tartatott úgy a községben, mint ezenkívül is, bizonyság csak a parajdi postának éjjeli-nappali, megtámadtatás­­tól mentes járása. Azonban 5—6 év óta mind roszabbul ál­lunk e tekintetben. Legelőbb a helybeli posta raboltatott ki, e miatt volt is bírói vizsgálat, nyom is merült fel, azonban a nyomozás szálai szakadtak-e el ? vagy mi okból ? ez ügy egészen elaludt, 1875- ben már három sikerült házfeltörés és rablás, 1876 ban egy boltnak felverése, 1877-ben és 1878-ban éjjeli pénzrablások, 1880-ban ismét bolt­felverés és több megkisérlett házfeltörés kö­vették a postarablást ennek vizsgálati eredmény­telenségével együtt. Ezeken kívül számos kirablás történt Ko­­rondon, Felső-Alsó-Sófalván, Szovátán, Sóvára­­don, a­nélkül, hogy a vizsgálatot eredményte­lenség ne kísérte volna. Az udvarhely megyei hatóság értesülvén a vagyonbiztonság e nagymérvű megrendülésétől ő rendelte ugyan a községekben éjjeli őrök ki­állítását, azokban ennek daczára is történt a­ Parajdon vallási kísérlet, és egy polgárnak ut­­czán való­­ megtámadtatása és véres m­egverése, a nélkül, h­og­y áll­itólag tett elöljárósági jelentés alapján azot törvényszerű nyomozása, s a tet­tesek megbüntetése még idáig bekövetkezett vol­na, habár a csendőrség részéről is ment az utób­bi kihágásban jelentés, azonban biztosan remél­hető, hogy az erélyességéről ismert alispán fi­gyelme erre is ki fog terjedni, s véget veteni az itteni már gyakorivá vált garázdálkodá­soknak. Közlekedésünk, mely utóbbi években már csaknem megszakadóban volt, óhajtott lendüle­tet nyert a gyergyói útvonalnak kijavítása, és az udvarhelyinek a Kalanda és Pálfalvi hegyen czélszerü uj áttétele által, mely nem csak szép vívmánya a mérnöki szakmának, hanem preg­náns jele is a kormány atyai gondosságának. Óhajtandó azonban, hogy a veszélyes menedék­­ségek az új utak szélein védelemmel láttassa­nak el. A­mi a kereskedelmet illeti, összehasonlít­va az ötvenes években tengődött 2 üzlettel a mostani 10—12 csaknem városiasan berendezett üzletekkel, a részben a haladás bámulatos, s en­nek oroszlán része a helybe’i Reiter-féle gyufa gyárnak tulajdonitható, mely évenkint soknak­Kézdii Vásárhely, jan. 28. (Népszámláláfi, Egészségügy, Szeszgyár, Bál.) Kézdi-Vásárhelyt is a rendes időben meg­történt a népszámlálás, melynek eredményét főbb vonásokban az alábbiakban mutatom fel: 1880. év végén az összes lélekszám tett 5169 lelket. Vallás szerint: 2801 református, 2216 rom. kath., 44 görög egyesült, 12 görög nem egyesült, 26 lutheránus, 17 unitárius, 53 mózes vallásu.­­ 1870-ben volt 4546, és igy szaporodás 622. E szaporodás azonban nem a születés és halálozás közti kedvező aránynak eredménye, hanem valószinűleg annak, hogy az 1870-diki, számláláskor nem vétetett fel pontosan, vagy an­nak, hogy települtek és az 'azóta állítottak fel hivatalos osztályok, törvényszék, járásbíróság, telekkönyvi hivatalok. Azért állítjuk ezt, mert­ nem képzelünk országunkban olyan várost, hol ily rész lábon álljon az egészségügy mint ná­lunk. Sokszor midőn olvastam a kolozsvári egész­­­ség veszélyeztetése tárgyában írott hatalmas czik­keket, ismerve Kolozsvártt s összehasonlítva vá­rosunk helyzetével, gondoltam magamban vajha nekünk olyan egészségügyi viszonyunk lenne, mint Kolozsvárnak, vajha annyi tisztaságot lát­­hatnánk városunkban mint ott van, akkor bol­dogoknak érezhetnék magunkat. De nálunk bez­zeg nem úgy van. Mindenik utczáinkon pata­konként foly a szeszgyárakból kifolyó bűzös lé, veszélyeztetve a közegészségi ügyet; kivált egyik város­részben megesik az ember szive, ha látja, hogy több mint száz család miként kénytelen védekezni az utczán folyó mocsok ellen, hogy udvarára, pinezéjébe be ne folyon, kivált nagy télviz idején, midőn az utczán fel­megy s még az ablakokon is befoly sok háznál, a pinezék meg épen használhatatlanok, mert csak nemi mind megtelik mocskos lével, a kutak vize oly meg­romlott, egy száz családból álló hosszú utczán, hogy abból inni vagy főzni, az egészség kocz­­káztatása nélkül szinte lehetetlen, így találta ezt az ősz folytán kiküldött bizottság, saját két látó szemeivel töződött meg felőle mindenik tagja,­­ az orvos, ki a kutak vizét megkóstolta, maga konstatálta, hogy ez a víz a legveszedelmesebb az egészségre, hát még ha most jönne azon tisz­telt bizottság, mit láthatna ezen utczákon ? Bi­zony a­kiben van egy kis emberi érzés elbor­zad azon , fájdalmasan sóhajt fel: oh jó köz­­igazgatás mikor jön el a te országod hozzánk is ?! Kivált még ha megtekinti az ember, hogy az óvoda tőszomszédságában milyen borzalmas amonnák folyó törtet, melyen a szegény kis gyermekek mindennap négyszer gázolnak át s egész nap szívják azt a dögletes és vészt­­hozó mocskos levet, mely az óvoda épülete mel­lett foly, con amore­s folyt akkor is, midőn a megyei t. bizottság vizsgálni itt járt, s foly azó­ta is, és 250 gyermek élete veszélyeztetik ál­tala. És ez ellen fájdalom nincs orvoslás sem itt, sem feljebb, sem legfeljebb. Dh ha önök és ki­vált a szép czikkeiről ismeretes doktor Sala­mon látná ez állapotokat, a város közegészség­­ügyének az undok tisztátalanság miatti nyomo­rúságos állapotját, jajdulna fel igazából. Ennek üreg is van aztán az a szomorú eredménye, hogy a mennyi születik, annyi mindig szép csendesen belé is sül ezen bűzös lébe, mert szerencsés voltam uj évben a templomban hallani, midőn papunk fájdalmas szívvel olvasta fel, hogy ezen 3 ezeret számláló nf. egyházban 22 év alatt a születés rendes útján 165 a lélekszám szaporo­­dás. És ezen gyászos és siralmas állapottal gon­dol-e valaki? Ha lenne közigazgatás, csak kel­lene valakinek gondolni, tehát mindezt senki számba nem veszi, marad minden a hogy régen volt. Ezt az állapotot pedig nem egy utazó mi­niszternek is mutattuk, de hát elutazott, elfeled­te, vagy nem tartozott ressortjába. Ha egyszer a belügyminiszter ide jönne s látná, hogy a szegény nép milyen helyzetben van, milyen levegőt szív, milyen vizet iszik azon terhes munkája mellett, mil­lyel adóját megke­resi, nem hiszem, hogy nagy oka lenne megdi­csérni a közigazgatási állapotokat. (Vége köv.) —n.— 25 órán túl alig tart hideg, melyet a székely ember csattogónak nevez. Ebből, tapasztalt szé­kely gazdák áldásos esztendőt jövendölnek, mely­ben azonban mondások szerint sokféle betegség fog uralkodni. Vajda jövendöléseknek csak első része teljesednék be. Jelenben a himlőjárvány két községben uralkodottt inkább, melyek Kis Báczon és M.-Hermány, melybe állítólag Barassóból hazajött cselédek hurczolták be. A többi községekben is fordult elő betegülési eset, de nem veszélyesen, csak szorványosan. A népszámlálás hogy minő eredményeket tüntett fel átalában még nem tudhatni, nehány községben azonban határozott apadás észlelhető. Ezt pedig nem a halandóság hanem a Romániában való kivándorlásnak lehet tulajdonítani. A­mi a népszámlálás miveletét illeti e­l­ő­s­z­ö­r azon megjegyzésünk van rá, hogy arra az ügynököknek igen kevés idő adatott. Kevés község van országrészünkbe olyan, hol a számláló lapokat maguk a család­fők vagy valamelyik családtag, ki tudta volna tölteni, s így azt legnagyobb részt az ügynökök­nek kellett elvégezni, még­pedig nyolcz nap alatt, mivel a két első nap ünnep lévén, nem igen lehetett azt folytatni. Másodszor az időkort, ille­tőleg a legpontatlanabbul ment a bejegyzései­ből az anyakönyvvezető lelkész maga nem tette meg a fáradságot mindeniknek évszámát meg­keresni, ott az emberek legnagyobb része, vagy nagyon fiatal, vagy nagyon öreg. Népünk legnagyobb része e tekintetben tu­datlan , sem maga, sem családja születési ide­jét nem tartja számba. — Marba létszámát is — előítéletből természetesen — szerették elta­gadni, ne­hogy adó vettessék reá. Végül meg­jegyzem, hogy bármily egyszerűnek látszott is, e mód szerint a népszámlálás munkája, még­sem lett egyöntetű, sőt a számláló lapok kitöl­tésénél is már községenkint az ügynökök eltér­tek egymástól. Az egész munka lelkiismeretes összeállítása a szolgabiróságoknál sok időt és fáradságot vesz igénybe, melyet mindenesetre könnyebbszerüvé és mégis czélszerű­vé könnyen tehettek volna az intéző kezek. Örömmel jelezhetem az „Erdővidéki bánya­­egylet“ sikeres előhaladását az Üzlet terén. A múlt év végén deczember havában 500 vagyon kőszén szállíttatott a köpeczi barna kőszénbá­nyából Romániába. Ez évben bayonkint ismét 250 vagyon fog ugyanoda szállittatni. A bánya­egylet részvényei ma tehát értékekben megkét­szereződnek, vidékünk pénzforgalma is ezzel óriásilag nő, mert a munkás kéz alkalmazást kap, s a termelő közönség több fogyasztóból­­ ttt. Mit szólnak ehez azon kis hitűek, kik gúnymosol­lyal nézték a kezdet nehézségeit, s légvárnak nézték a bányamiveleteket, sEi­eket kezdetben kellett nagy költséggel végezni. A bánya-egylet — mindenesetre — igen sokat kö­szönhet igazgatója Greguss Jánosnak, ki a ki­tartó munkával, az egylet körüli takarékosság­gal, jönni fog és jönni kell jelszóval haladott előre, ismerve ama nagy férfiú parancs­ként hangzó tanácsát „Keletra Magyar.“ Igaz­nak marad mindig, hogy erős kezekben a gyen­gének látszó ügy is felvirágzik, s a kitartás nagy akadályokat le tud győzni. (Vége köv.) Levél Erdővidékről. január 30. 1881. (Időjárás. Népszámlálás és annak szomorú eredménye. Kőszén-termelés.) Tisztelt Szerkesztő Úr! Zord, hideg, enyhébb idők folyton válto­gatják egymást minálunk, ugyannyira, hogy két KÖZEGÉSZSÉGÜGY. A vízvezetés, csatornázás, illet­ve talajszárítás, az emésztet és hul­ladékok (szemét, mosóvíz, esővíz stb) kezelé­­nek kérdéséhez Kolozsvártt. (Folytatás.) Nem is lehetett most egyelőre c­élom vég­leges adatokkal szolgálni, hanem csupán tájéko­zást szándékozom nyújtani a költségek mekko­­raságára nézve. A rendelkezésemre állott adatok alapján megejtett számításaim szerint úgy találtam, mi­szerint a fő­csőnek 20 c­entimét­erbe­n­ átmérőjűnek kell lennie. Vagy meg­lehet, hogy a pontosabb vizsgálódások inkább avallani fogják 35 centiméter átmérőjű­­ főcső alkalmazását, mely mintegy 2000 forint több kiadást okozna ugyan, de kevésbé kitéve a rom­jáénak, mégis biztosabban szállítaná a kívánt tíz mennyiséget.­ A főcsőből ágaznának el a kisebb áf^erő­­­tt csövek a város hosszában, utczák szint, úgymint először a kül­monostor és kü­l­siÉéai­teza hosszában, azután a főtéren át, magyar -és kö­­zéputczákon végig le. E másodrendű sövek bocsátanák ki ma­gukból a harmadrendű, még kisebb átmérőjű csöveket, melyek egyszersmind kiegészitenék és befejeznék az ugynevezhető közhálózatot. Hely mind ellátva a közhelyeken alkalmazandó’ kifo­­gásokat, melyek az ivó és házi használatra szánt vizet adnák, továbbá azon kifolyókat, melyek egyelőre az utczák kimosására, majdan pedig az építendő földalatti közcsatornák tisztítására szük­­séges vizet szolgáltatnák. A még később bizon­nyal átalakítandó szükségszékekhez vezető, valamint egyéb, házi magánhasználatra szolgáló vezetékek nincsenek jelen számításokba belefoglalva. Az ilyeneket úgyis a lako­sság tetszésére czélszerű bízni, me­lyek költség­ei a vállalatot magát nem­­ fogják . i

Next