Kelet, 1881. február (11. évfolyam, 25-47. szám)
1881-02-05 / 28. szám
Bágyon, 1881. febr. 3. A bágyoni olvasó-egylet által könyvtára javára 1881. január 29-én Bágyonban rendezett tánczestélyre, a községből és a vidékről szépszámú közönség gyűlt össze. A mulatság egyszerűséggel, de vígan folyt virradtig. Nem lehet emlitetlenül hagyni az előzékenységet és kíméletes figyelmet, melyet a községbeliek vendégeik iránt viseltettek, a miben nagy érdeme a község elöljáróságának van. A rendes diján felülfizettek : Darkó József ev. rét. lelkész 1 frt. Nagy Miklós 50 kr. Gál Mór 3 frt 5 kr. Mihály Gyula 75 kr. Kriza Sándor 55 kr. Moldvai János 1 frt. Nagy Lőrincz 1 frt. 50 kr. Löbli Dániel 50 kr. Csutak Sándor 7 frt Méhes József 75 kr. Kis János 1 frt. Blényesi Mihály 30 krt. Tiszta jövedelem 29 frt 50 kr. volt. Ezenkívül Darkó József ev. ref. lelkész ur az egyletnek egy függő lámpát ajándékozott, Löbli Dániel pedig egész éven ingyen világítást ígért. Szives köszönet mindezekért az egylet nevében a rendező bizottság. 1. BELFÖLD. Medgyes, 18d1. jan. 31. Tekintetes Szerkesztő ur! (Hogy hintik el a nemzetiségi gyűlölet magvát. Népszámlálás, Járásbirósági ügyforgalom.) Úgy látszik a nemzetiségek közti súrlódásoknak hazánkban nem egy hamar fog vége szakadni, mert egymás iránti gyűlöletet már az oskolákban belecsepegtetik a fiatal szivbe, s mire a fiatal tanuló az életben mint meglett férfi fungálni, kezd, megújulnak keblében az oskolákban tanítóitól hallott szavak, az elhintett mag cskázni kezd. Eléggé sajnos dolog, hogy azon férfiak, kiknek oly magasztos hivatásuk van, s hivatásukat ennyire félre értik. Ilyen gondoltatok foglalkoztatták elmémet, midőn értesültem, hogy az itteni felső gymnazisták báljára az itten lakó magyar családok nem hivattak meg, mert hallomás szerint az igazgató s tanárok ezt tenni a tanulóknak megtiltották. Persze a tanároknak Dániel szász pápa parancsol a tanulóknak a tanárok adván az utasítást, az utasítás ellen tenni halálos bűi, míg a magyarok elleni gyűlöletet szítani, az már excellens érdem. Egyet azonban nem hallgathatok el megjegyzés nélkül, s ez az, ha tetszik ezen uraknak ilyen utasítások adásával nálunk nélkül mulatni, ám mulassanak, csakhogy ne feledjék el utasitani majd azon tanulókat is, kik évenkint persellyel szegény szász tanulók részére kéregetni szoktak, hogy kerüljék el akkor is a magyar családokat. Bevégződött a népszámlálás is városunkban a kellő időre, s már össze lévén állítva az adatok, látjuk hogy Medgyes 10 év alatt szaporodott 30—35 emberrel. Ugyanis a múltkori népszámlálással találtatott Megyesen 6712 lakos, most találtatott 6742 vagy 47 lakos. Nos kérem ez haladásnak éppen nem mondható. Persze azzal mentik ezen csekély szaporodást, hogy a múlt évtizedben sokféle járványos betegségek egyéb helyeken is uralkodtak, s mégis a kellő szaporodás megvolt, sőt például Kolozsvárit a járvány soha sincs teljesen megszűnve, Medgyes pedig annyira egészséges éghajlattal bír, hogy itt semmiféle betegség epidémiává nem fejlődhetik, Kolozsvár mégis szaporodott, Megyes pedig nem. Ezen apadás is Medgyes intéző köreinek kifolyása, mert elpolitizálták innen a megyeszékhelyet, törvényszéket, adóhivatalt, ezekkel sok nagyon sok lakost, részint a fentebbi hivatalokkal, részint akik idejöttek volna számítva az élénk forgalomra. Most már Medgyesen alig egy két államhivatal, pang az üzlet, a kereskedés, s ma holnap beállunk nagy közönségnek. Csak előre urak, így haladva pompásan fogunk haladni — rákmódra. E becses lapok hasábjain közelebbről olvasván az erzsébetvárosi törvényszék múlt évi ügyforgalmát, kiváncsi valék megtudni az itteni járásbíróság ügyforgalmát is. Megkaptam, s bámulva láttam, hogy mekkora forgalma volt a mi kevés személyzetű járásbíróságunknak is, s teljes elismeréssel kell adóznunk nem csak a járásbíróságunknak is, kinek tappintatos s erélyes vezetése tette lehetővé ekkora ügyforgalom lebonyolítását, hanem a bírósági hivatalnokoknak is, kik valóban bámulatos szorgalmukról tettek bizonyságot. Erzsébetvároson a törvényszéknél beadatott összesen 15,799 ügydarab, Medgyesen 15,634, melyek majd mind el is intéztettek. Részletesen : közpolgári per 572, örökösödési ügy 676, egyéb folyó ügy 567, bűnügyi vizsgálat 239, telekkönyvi per 56, telekkönyvi folyó ügy 3917. Tekintetbe véve, hogy a helybeli járásbíróságnak összes személyzete, hát, mely a „Pesti Naplóban“ jelent meg , Deák Ferencz is elolvasta, s így nyilatkozott felőle Egressy Samunak : „Te Samu, a magyarok istene mégis gondoskodik rólunk; Vörösmarty meghalt, s lett helyette Arany János ; meghalt Petőfi is, de meglásd, hogy ebből a bajai fiúból is lesz valami.“ A „100 uj költemény.“ Szeged, 1856.“ Burger Zsigmond kiadásában jelent meg. E kötetben jelentek meg azon gyönyörű költemények, melyek az ötvenes évek vége felé minden magyar úri házban viszhangzottak. A fiatal író lelkületének fejlesztésére, munkakedvének emelésére buzdítólag hatott a jeles hazafiak kitüntető figyelme. Eötvös folyton csaknem elfogult szeretettel viseltetett Tóth iránt. Deák Ferencz pedig Kemény Zsigmond által mulattatta be magának. Tóth 1857-ben lépett föl mint drámairó, ennek egészen a véletlen volt előidézője. Tóth K. Kövér Lajossal és Szerdahelyi Kálmánnal kalabriásozott együtt a „Koroná“-ban, midőn Szerdahelyi föláll, s azzal mentegetve magát, hogy jutalomjátékára drámát kell fordítania, távozni készül. „Ej, ne menj el, mondá Tóth, írok én neked eredeti darabot. — „Kezet rá!“ — „Itt van !“ — S a játék folyt tovább. A darabot hét alatt megírta, s elvitte Szigligetihez, ki ugyan nem fogadta valami nagy örömmel, s csak négy hétre ígérte meg a bírálatot, de már másnap nála volt s gratulált a darabhoz előre, mely pedig nagy sikert nem aratott. Ezután irta „Egy királyné“ czimil 4 felvonásos drámáját, melyet az akadémia 100 aranynyal jutalmazott meg. Erre következett „Harmadik magyar király“ czimü színműve, mely tragédiái között a beleértve a járásbirót is 10 egyénből áll, szivünkből kívánhatjuk, hogy sok ily Ugybuzgó hivatalnoka legyen a hazának. r.1. — 112 D.Szt. Márton. (Kis-Küküllőmegye képviselő bizottságának közgyűlése.) Mai rendes közgyűlésünk kegyeletes dolgok elintézéseivel vette kezdetét. Elnöklő gróf főispánunk ugyanis, az ülés megnyitása után, meleg szavakban emlékezett meg a választott tisztikar egyik veterán tagja, főszámvevő Mutonai Józsefről, ki megyei szolgálatának ötvenedik évét napokban töltötte be,elismerés nyilvánította a hit és odaadással teljesitett szolgálataiért és ezt a maga részéről — úgymond — annál örömesebb teszi, most mint az autonómia híve az érdemben betöltött ötven évi megyei szolgálat által, megczáfolva látja a választott tisztviselői állásnak, oly sűrűn hangoztatott eszélyességét. — A közgyűlés szintén megragadva az alkalmat jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését. Bejelentetett gróf Béldi Ferencznek e megye egykori szeretet főispánjának halála, a közgyűlés fájdalommal vette tudomásul, s őszinte részvétéről a gyászoló családot értesíteni határozta. — Pekri István bizottsági tag elhunytáról a közgyűlés szintén jegyzőkönyvileg emlékezett meg. A kegyelet adóját ezekben leróván tanácskozás alá vette a tárgysorozat rendén következő ügyeket. Az igazgató választmány bejelentette hogy a kisorsolt bizottsági tagok helyébe a d.sz.mártoni, zsidóczi, erzsébetvárosi választó kerületekben választott tagok igazoltattak, — a bonyhai választó kerületben történt választás azonban megsemmisittetett és az uj választás elrendelése vált szükségessé ez előterjesztés folytán az uj választást a közgyűlés márczius 8-ik napjára tűzte ki — választási elnökül kiküldvén Gál József, pótelnökül Pataki József bizottsági tagokat. A bulavásári választókerület által választott tagok csak feltételesen igazoltattak s a bejött sérelmi panasznak megvizsgálására Buzsi János küldetett ki. Az alispánnak a közigazgatási ügymenet részleteire kiterjedő jelentése tudomásul vétetett, az erzsébetvárosi vagyon kezelésére vonatkozó előterjesztése alkalmából, a közgyűlés a fegyelmi kereset elrendelésének terhe alatt utasította a tanácsot, hogy költségvetéséé 15 legkitűnőbb, s viharos tetszést aratott. Majd „Dobó Katicza“ került sorra, s ez magára Szigligetire is olyan hatást tett, hogy életképességét e szavakkal ítélte meg : „Ebből a darabból önnek a fia is harmincz évig kap osztalékot.“ A 60 as évek elején, mikor a magyar szellem ébredezni kezdett, a nagy közönség figyelmét hazafias költeményei által vonta magára. Ekkor jelentek meg (1860) „Összes költeményei“ két kötetben, Heckenast kiadásában. Ezen korból való „Már az akasztófákat faragták“ czimü költeménye, mely csak 1871-ben jelenhetett meg, a Fővárosi Lapokban. E tiz szakaszból álló költemény nagy sensatiót keltett az országban, s Tóth Kálmánt tisztelői aranytollal s életnagyságu arczképének kiadásával tisztelték meg. E vázlatos életrajz még hiányosabb volna mint amilyen, ha meg nem említenők működését a humorisztikus irodalom terén. 1860-ban alapította a „Bolond Niská “t, ekkor teremtette meg a híressé vált Kipfelhauser-alakot. Ez életlapja miatt többször vándorolt a börtönbe; az akadém a választás (1861-ben) is a börtönben érte. A kormányzó, Pálffy Móricz nem akarta őt az akadémia tagjául megerősíteni. — „No jó, mondta Eötvös az akadémia elnöke, Pálffynak, csak ne erősítsétek meg, úgy sincs még elég népszerűsége.“ Pálffy csak három év múlva erősítette meg, mikor az akadémia azzal fenyegetődzött, hogy megerősítés nélkül is functiót fog neki adni. Ekkor Pálffy magához hivatta a 29 éves akadémikust, nap alat terjessze be — továbbá az alispán által felvett s bemutatott vizsgálati jegyzőkönyvet, melyből kitűnik a városi vagyonkezelés rendetlensége felterjesztetti határoztatott a b. ügyminiszterhez, hogy mint a városi vagyonkezelés ellenőrzésére hivatott legfőbb hatóság a visszás helyzet megszüntetése érdekében a szükségesnek vált intézkedéseket megtenni méltóztassék. Az állandó választmány előterjesztette a folyó évre egybeállított közmunka előirányzatot, melyet a közgyűlés változatlanul el is fogadott. A rendelkezés alatti munkaerő teszen 2105 igás , 37979 kézi napszámot, és 17805 frt 20 kr. váltság összeget. Az üresedésben állott tisztiügyészi állomásra felkiálltás utján ügyvéd Gáspár György ; — a a Pradnot járási szolgabiró segédi állomásra szintén felkiálltás utján Csegezi János választattak meg. Helyettes tiszti ügyészi pedig ügyvéd Sarkadi József lett megválasztva, újból alakitatott továbbá az állandó választmány, — a közigazgatási bizottságba pedig két helyre üres lévén szavazattöbbséget Pataki László és Gyárfás Károly választattak be. Belügyminiszternek a községi orvosok anyagi helyzetének, javítása iratát tárgyalás alá vévén, tárgyában kelt lekimondotta a közgyűlés, hogy a 300 frtba megállapított fizetését a községorvosnak, magassabbra nem emelheti, mivel az így is túlterhelt községek nem bízják meg. Az 1879. évi pénztári számadás felülvizsgálata alkalmából lejutott belügyminiszteri rendelet alapján számoló pénztárnok Kinizsy Mihály a mondott évre a további felelősség alól feloldatott. Némely megyei szükségletekre, jelesen a helybeli gazdasági tanfolyammal megtoldott felsőbb népiskola fenntartása és a szolgabirói irodák bérletének fedezésére egy fél kr. pótadó szavaztatott meg. Az iparkamarai tagok választásának vezetésére a központi választmány megalakittatott, elnökül Kinizsy Mihály, jegyzőül Fekete György, tagokul a kereskedők részéről : Lubli József, Engelman Herman, az iparosok közül : Bukaresti János és Niskovszky Lajos választottak meg. Sérelmi panasz intéztetést a képviselők úrhoz, a pénzügyminiszter azon intézkedéséért, mely szerint elrendelte, hogy az egyházak gondokainak magánvagyona, az egyház testületekre rótt kincstári követelésekért lefoglaltassék. A megye területére rendszeresített adófelügyelői hivatalnak felrendelt feloszlatása alkalmából, kérvény intéztetett a pénzügyminiszterhez e hivatalnak további fenntartásáért. A báznai gyógyfürdő tulajdonossá az egészségügyi bizottság véleménye alapján határozatilag utasíttatott, amely fürdőházaknak a közegészségi tekinteteknek megfelelőbb módon való újból építésére és berendezésére, az új építkezés befejezésére egy évi határidő tűzetett ki. A testvérhatóságok átiratai közül Kolozsvár városnak, az „Ellenzék“ szerkesztője Bartha Miklós ellen elkövetett merénylet alkalmából a képviselőházhoz intézett felirata egész terjedelmében elfogadtatott, s a hozzájárulás szintén feliratilag fejeztetett ki. Szabolcs megyének a közigazgatási rendszer megváltoztatása tárgyában közült felirata pártolólag vétetett tudomásul. Maros-Torda megyének a sajtótörvény módosítása tárgyában tett felterjesztéséhez a közgyűlés hozzá nem járul s kimondja, hogy a közszabadság és alkotmányos jogoknak a sajtószabadságában bírt legfőbb biztosítékát érintettlenül kívánja fenntartani. — Szerencsét kívánok önnnek, monda, hogy akadémiai tagul megerősítettem. — Mindenesetre szerencse, hogy excellentiád megerősített, de tán mégis nagyobb szerencse, hogy az akadémia megválasztott, mondta Tóth Kálmán. Pálffy, bár kétszer bezáratta, mindig igen nyájas volt Tóth Kálmánhoz, s mindenfelé azt beszélte, hogy ő nagyon szereti Tóth Kálmánt. Deák Ferencz erre azon megjegyzést tette : Szereti ám, csakhogy úgy, mint a madarat, — a kalitkában. 1864-ben alapitá a „Fővárosi Lapok“ at, ezen azóta folyton virágzó szépirodalmi napilapot, hol később versei jelentek meg. E mellett azonban a színirodalomról sem feledkezett meg. Föntebb említett drámáján kívül legjobb darabja „Nők az alkotmányban“, mit még most is nagy tetszéssel adnak nemzeti színpadunkon. Baja városa három ízben választotta meg Tóth Kálmánt országos képviselőjévé, s a hírlapbélyeg eltörlése, e nagyfontosságú művelődési tény az ő izgatásainak és tevékenységének köszönhető. Tóth Kálmán irodalmi pályája, kivált fiatal korában, elég viharos volt. Ifjúkori összekoccanásai közül legjobban sajnálta azt, mikor Gyulait egy félig-meddig irodalmi dologért megsértette, s ezt kihívta. A párbaj megtörtént , Gyulai lőtt először, de nem talált. Tóth Kálmán lövésére Gyulai lábán találva elesett. „Jól lesz — mondta Gyulai elesése példátlan lélekjelenléttel és mafitiával perczében de rósz verseket írsz.“ E párbaj után Gyulai és Tóth a Kisfaludy-társaság és az akadémia padjain évek hosszú során át a legszebben megfértek egymás mellett. Tóth Kálmán a mily tevékeny iró, oly sze Elintéztettek még a kevésbé közérdekű községi ügyek és magán kérvények, melyekkel a tárgysorozat kimerülvén, az ülés bezáratott. 1. 1. HEGEDŰS ISTVÁN beszéde, melyet az Eötvös ünnepélyen mondott. (Folytatás.) Eötvöst ez oldalról tartom legnagyobbnak. Mint íróban mint költőben az élesen látó bírálók találhatnak gáncsolni valót, de minden támadásnak felébe emeli előttem az “eszmék iránti tisztelete. Igen. Finom érzékenységgel birt szive. Az agyban véghezment hullámzásokat azonnal megérezte. Nem azért fogadott el egy elvet s nem azért tett magáévá egy meggyőződést, hogy szive nemes hevületét annak ne áldozza. Jól mondja Gyulai : a reflexió és érzés csodálatos módon egyesül benne, mintha fejével érezne s szivével gondolkoznék.“ Jellemének e nemes idealismusa köt le engemet leginkább. Ez teremté meg összes élete azon bámulatos bevégzettségét, mely ritka halandónak adatott; ez hozta létre azt az egyensúlyt, mely legizgatottabb hangulattól átlengett müveiben is érezhető. Szive nélkül nem tudott gondolkozni. Szivében pedig halhatlan nyugalom forrása volt, melyet ama keresztyén hit fakasztott föl benne, mely bámulatos összhangba hozható a forradalom evangyeliumával. Mert hiszen a mig az ember való élete a jövő élet volt, nem vetette-e el a király koronáját, palástját, hogy szöcsruhába szerezze meg a jogot, mely egyenlővé teszi őt mindenkivel a reménységben ; mostan az egyenlő jogot kétségbe senki sem vonja, de fölébredt, még pedig lázasan ébredt föl a vágy, az egyenlő jog gyakorlását valódivá tenni. És Eötvös egy egész életen át lankadatlan kitartással végig küzdötte a demokrat eszmék harczait: legyen áldott élete emlékezete. Az egyén jogát védte, épen azért támadta meg a szelíd lelkülettel, összhangzatos tulajdonokkal felruházott Eötvös oly szokatlan hévvel oly rettenthetetlen gúnnyal a régi megyerendszert, mely szerint csak arra való volt, hogy a magyar nemzetet a népek közt a vis inertiae Herculesévé tegye, mint a Reformban írja, hiszen a megyék maradi vezérei az „elveszet alkotmány“ felett jajveszékeltek, mikor tulajdonképen arról volt szó, hogy a sánczok közzé bevétessék a nép milliója. A központi kormányt épen ama meggyőződésben akarta nagy hatalommal felruházni, mert a kormányhatalmat az egyének áthárított jogai összességével ruházta fel és ő e jogok áthárított részét is nagynak gondolta, mert magát e jogot végtelenül növelhetőnek tartá. De épen azért köti ki feltétlenül a valódi felelősségg elvét, mert ez a jog erkölcsi sanctiója. A mely jog felelősség nélkül is fennáll, elődi növény, mely a nemzeti élet fáját fejlődésében gátolja; a mely jog a felelősségre támaszkodik; a nemzeti élet törzéből kihajtott szép ág. Eötvös föltétlenül a központosítás embere Lehet e csodálkozni ? Az eszmék embere a legszorosabb egymásutánban mutatta ki a jogátruházások lánczszemein fölmenve a parlamenti kormány souverain jogát, a népfenséget kifejező hatalomnak tekinti az országgyűlést, annak letéteményezésének a kormányt. Lehet-e csodálkozni, hogy mikor az elszigetelt erők összegyűjtéséről, a szétágazó törekvések egyesítéséről, az egyesületi élet kifejlesztéséről, egy nagy nemzet egyetértő öszpontosiencsés iró is volt. Kedvencze volt mindvégig a közönségnek, de főleg a hölgyeknek. Midőn néhány év előtt még írósága 25 éves jubileumát ünnepelte, az ország hölgyei díszes ezüst-koszoruval lepték meg a költőt, ki méltán megelégedéssel tekinthetett vissza pályájára s nyugodtan élvezhette volna érdemei gyümölcseit. Tóth Kálmán azonban ezután sem pihent s ha fénykorát már átéltnek is tekinthette, irt számos jeles költeményt, melyek igaz élvezetet nyújtottak. Az utóbbi években már ritkán irt, akkor is többnyire verset; a népszinházban láttuk tőle „Az ördög párnája“ czimü népszinművet s a nemzeti színház is beméltatta egyik eredeti újabb darabját, a „Kis hóbortos“-t, de e müvek nem keltettek hatást. A költő csak kötelességet vélt teljesíteni, midőn fogyó ereje daczára is megfeszített szellemi munkával szolgált tovább az irodalomnak. Legutolsó színpadi műve volt a b.-csabai állandó színház megnyitására írt „Prolog“, melyet, mint legsikerültebb műveinek nagy részét, lovonata vasúton irt meg, s vele olyan roppant hatást tudott elérni, hogy utána a szünetlen tetszészajtól a következő darabot alig lehetett előadni. Utolsó napjai, gyötrelmei ismeretesek. Egy év előtt szélhüdés érte s azóta nem mondhattuk többé a mienknek. Megbénult tagokkal, élő halottként feküdt lipótutczai lakásán. Rokonai önfeláldozó gyöngédséggel ápolták s a tavaszkor a zöldbe akarták vinni, hogy a termétkezet ujjáébredése uj életet öntsön az ő kihaló lelkébe is. A végzet nem engedte teljesedni a reményt; a költő ma már halott s elhunyta fölött egy egész nemzet gyászol. tolt akaratának minél erőteljesebb nyilvánításáról, a nemzeti tudomány és művészet mind szebben kiemelkedő központjának , a fővárosnak fénye emeléséről volt szó, és a jobbak ez irányban hatottak, mondom, lehet-e csodálkozni, ha Eötvös az eszmék embere, ebben magasztos eszményt látott valósulni. A Reformban hangsúlyozza, hogy egységre törekednek a megosztott nemzetek, erők egyesítésére , központosításra még szabad népek is. Egy óriási harcz előkészülete-e ez — mondja a többek közt — melyben egykor a szabadság elnyomói végső diadalért küzdenek; vagy talán az első lépés azon boldogabb korszak felé, melyben az emberi nem,[egy nagy egésznek érzendi magát s az egység érzete, mely most már egész fajokat fűz össze, az egyes nemzetiségek határain is tulterjedend ? — minden a jövő titkai közé tartozik.“ íme hová gondolt Eötvös. Az egyenlőség és szabadság nemcsak az egyes nemzetek kebelében, de a nemzetek közt is magasztos összhangzót fog létesíteni. Nem szép remény, nem tiszteletreméltó illúzió-é? Azóta sokat megértünk. A parlamenti kormány fel van ruházva a kellő hatalommal; a központosítás tért foglalt, de majd nem látunk kibontakozni a jövő homályából a nagy remény valósulását. Nem inkább azt látjuk-e, hogy az a szükséges érintkezés a központ és a megye között nem hat többé a központra úgy, mint Antaeusra az anyaföld érintése és a központnak pedig mégis : legalább a nemzeti jogok érvényesítése körül csak annyi hatalma van mint Antaeusnak a levegőben. A jogáthárítás veszélyei szaporodtak, érvényesülése illusoriussá kezd válni. De hová tévedem ? Vissszatart-e ez attól, hogy Eötvös lelkes hazaszeretetből fakadt törekvését azon alakban, melyben azt ő meggyőződéssel érvényesíti, ne csak elismerjem, de hálás érzelemmel az ő szép idealismusa legszebb nyilvánulásának tekintsem. Végelemzésben az a czél, melyet ő mint közvetlenül valósitandót hirdetett. A nemzet, az emberiség nagy egészének egy agyának, egy szívnek kell lennie. Az eszmék oltárainál egy érzelemmel kell áldozni a műveit népek közt mindenütt. A keresztény vallás egyenlővé tette az emberiség minden tagját a halhatatlanság közös reménye által: el kell jönnie a kornak, a midőn a halandó élet reményei sem választanak szét. Ha most e vágy még ábrándosabb szint ölt, annak nem Eötvös az oka, de hogy e vágy fölemelő hatását is érezhetjük, azért az ő emlékezete legyen áldott! * - * _! Mint említem, az egyén jogát védte, de épen azért az egyént érdemessé akarta tenni a jog gyakorlására. Jog és felelősség tesz erkölcsivé. A felelősség súlyának mérlegelésére az értelem mérő ónja szükséges. Az értelem felvilágosítása tehát elengedhetetlen kötelessége az államnak. Különben csak azért ad jogot, hogy azt kizsákmányolja, mint a franczia nemzet újabb történetében ecclatánsul bebizonyult. Az egyén felvilágosításának egy módja van: a műveltség megadása. Lassú, nehéz, kifogyhatatlan türelmet és mégis szakadatlan tevékenységet, olthatatlan lángolást, és mégis lehető legóvatosabb eljárást igénylő munka: erre vállalkozott. Hogy a felelősség mily finom érzékenységével gyakorlá azt, de az öntudatos czélra törekvés mily kiérizhetetlen erélyével, mint közoktatásügyi miniszternek sokszor volt alkalma bebizonytani. Nincs tér, melyen kényesebb természetű akadályokkal kellene megküzdeni, mint a közoktatás terén. Először is bírni kell azon finom fogékonysággal, mely az már nem pusztán anyagi érdekek egyeztetésénél szükségessé válik. Az oktatás és nevelés évszázakon át az egyház kezében volt kizárólagosan letéteményezve. A kereszténység az egyéniséget halhatatlan jogokkal felruházó vallás, az egyház tehát a legszentebb érdekek védelmezője vola. A spirituales halom megteremése: a durva középkornak erkölcsiséget adott. Eötvös saját álláspontjából még kényesebb helyzetben volt. Mert ő az egyén művelését az egyén joga szempontjából akarta és pedig szenvedéllyel akarta , de az egyén e jogát a család és az egyház magának vindikálta. Ha végig olvassuk Eötvös beszédeit, melyeket 1848 nyarán tartott az állemi oktatásról szóló törvényjavslat tárgyalásakor és húsz év múlva ugyanazon helyről tartott beszédeit, sőt ha utolsó felszólalása : az 1870-iki jelentésnek, melyet 1871 január 6-án terjesztet a parlament elé. „következtetések“ czimü fejezeteit: bámulatra ragad az az összhang, mely ily nagy időköz mellett is nála található. Mig gondolatain akárhányszor látni a gondolkodó élek tépelődő hánykodását; a közoktatás nevezetesen a népnevelés kérdésében ingathatatlan határozottság jellemzi. Mint eszméi diadalának egyetlen biztosítékát tekinti a népoktatást: e biztosítékot okotetlenül meg akarta adni, de sohasem az egyéniség sérelmével, hanem az előítéletekkel szemben igazság tiszteletben tartása mellet.