Kelet, 1881. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1881-04-08 / 80. szám

A t.KSLET“ aláfizetéei dija : Vidákte postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre................................................16 frt. Fél évre.....................................................8 „ Negyedévre ................................................4 „ Egy hóra helyben......................................1 frt 50 kr Tizenegyedik évfolyam. 80.szám. Egyes száma ára 6 kr. Megjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követ" napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. efCc»írato^ nem adatnafi viddi&a. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. Hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hidetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: Bécsben ; Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eckhan der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallfliehgasse 10 Bnd. Mosse Publicistische Burean. Budapesten; Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fevételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. gárraoadsora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, péntek, április 8 Előfizetési felhívás „KELET“ tizenegyedik évfolyamának második, ápril—júniusi évnegyedére. A „Kelet“ előfizetési ára: Egész évre...................................16 frt. Fél évre.......................................8 „ Negyedévre . . . Egy hóra helyben. 50 kr. MI LEHETNE KOLOZSVÁRBÓL. II. A város egyetlen disze és büszkesége főteréből áll. Kevés város olyan szerencsés, hogy annyira kizárólag egy pont körül csoportosítsa összes forgalmát, kereskedelmét, szebb épületeit,nagy városias üzleteit, ahova párhuzamosan valamennyi főutcza nyíljék, mint épen Kolozsvár. A főtér maga a város, s a mi szépet e téren létesíthetünk, azzal egyszerre emeljük az egész várost. E térnek ez idő szerint egyetlen dísze : egy négyszögü kőhalom, czélja , hogy hegyes kövezetén a nyári porban szaladon recseghessenek rajta erre arra a kocsik és fiákerek. Igaz, hogy heti és országos vásárok alkalmával díszes fa és ponyvasátrak körül illatos ökör- és bivalfogatok egy napi tanyája, melynek aztán emlékeit egy hét alatt is alig tudják eltávolítani a dolgozóház kosztosai. Amint a belső középutczában elülhetne ennek a szép kiállításnak a folytatása, épen úgy elférne a TrencaiuviU és kui középutcza felé annyival hosszabb sorban, mint a milyen sort ez idő szerint az a vásár a piaczon foglal el. Kolozsvár, mely méltán dicsekedhetik intelligentiájával, ha Londontól, Páristól nem, legalább Budapesttől megtanulhatta volna, hogy a mint ott József nádor , Erzsébet-, Ferencz József- színtereket egy gyönyörű virágos kertté és árnyas ligetté lehetett alakítani s a vásárt onnan ki lehete a Dunapartra és mellékutczákra szorítani, épen úgy Kolozsvárnak is e kietlen, rideg terét majdnem a kövezet fentartásának költségével át lehetne varázsolni pompás s úgy közegészségi, mint szépészeti szempontból kívánatos sétahellyé. Ha vízvezeték létesül, szökőkutak állíthatók fel, ezek körül és mellett virágrabajtok, árnyas utak a bokrok szegélyzetével, a padok a pihenőknek, s lenne e sétahely a város lakosságának legkeresettebb központja. Ezzel együttesen két más nagy feladat várna megoldásra. Az egyik a zöldség, gyümölcs, tej, majorság piacz és mészárszékek elhelyezése ; a másik a főtemplom körüli épületek lebontása. Két nagy feladat, mely sokkal nagyobb akadályokba ütközik, mint a most említett terv. A piaczeltétele azon nagy oppozicziónál fogva, melyet a piaczközi háztulajdonosok fejtenének ki amiatt, hogy ezáltal házaik értéke csökkenne, szinte a lehetetlenségek közé tartozik, de nézetünk szerint Kolozsvár szépítéséhez nem is egészen feltétlenül szükséges a piacnak a teljes áthelyezése, hanem igenis szükséges az, hogy a vásár fedett tér alá helyeztessék. Ez idő szerint az úgynevezett kofák és külvárosi lakosság vagy minden áldott nap messziről felhurczolja egész üzletét, vagy a körül fekvő épületekben fizetnek áruczikkeik és sátraik ideiglenes elhelyezéséért. Nem is szólva a kellemetlenségről, hogy hónak, esőnek, sárnak vagy a nap égető sugarainak teljesen kivannak téve. Ha már most Kolozsvár városa a Párisi Halle Centrale-t miniatűr kiadásban kiépítené, amint azt valóban minden tiszteségre tartó nyugati városban már meg is tették. Az ily épületben kis nyílt cellája van minden árusnak, mészárosnak, majorság, hal, tojás, vadhús stb. élelmi czikkek eladójának, a csarnoknak vagy oldala vagy teteje van üvegből s vízvezeték gondoskodik a cement talaj tisztaságáról . Így természetesen a kinek valami oltozni valója van sokkal többre becsülli, néhány krajczárt fizetni naponként a helyért, hogysem magát és áruit az idő viszontagságainak kitegye. Ha háromszáz áruhellyel egy ily csarnok építtetnék, ahol csak 10 krt fizet naponként eü’y-eüTy árus, 3000 fi volna a paainok jövedelme, a melyből nemcsak a fentartását lehetne fedezni, hanem törlesztési kamatokkal egész kényelemmel kifizethetni az építésre fordított kölcsönöket is. Az a kérdés merül most már fel, hogy hová építtetnék e csarnok ? Nézetünk szerint, vagy a lábasház helyére az óvárba kirugólag, vagy azon helyre, ahol a piaczi templom mellett azok a kiállhatatlan bódék, laczikonyhák és mészárszékek vannak, de ide természetesen olyan vasból és üvegből rakott épületnek kellene jönnie, mely díszére és ne csúfságára szolgáljon a főtérnek. A piaczi templom körüli épületek lebontásából előre láthatólag úgy sem lesz soha semmi. Kolozsvár nem oly gazdag város, hogy oly nagy tőkét megsemmisíthetne, mint amilyet azon tér és épületei képviselnek. Nem is annyira az a baj, hogy a templom körül épületek vannak, hanem az, hogy ezen jelenlegi épületek ellútítják a város ezen egyetlen szép pontját is. A mi szépet a piaczi templom mohos sima oldalfalán mutatnak fel, azt nagyobb hatással pótolhatná egy szép négyszög, mely ízléses elegáns stylban kiépítve körüfogná a templomot. Ez épületekkel összhangzásban szintén elférne ott az árucsarnok s általa a piacz is megmaradna, a tér is megtisztulna a forgalomnak, a főtér ezután is központja lenne és a háztulajdonosoknak sem volna okuk panaszra. Ezúttal még csak azt jegyezzük meg, hogy ez árucsarnok legelső kiépítése alkalmával egy Kolozsvárt rendezendő országos kiállítás díszes helyisége lehetne. Erről azonban jövőre. A honvédelmi és kereskedelmi minisztériumok kiküldöttjei a magyar királyi méntelepek szervezetének nagyobbítása tárgyában értekeznek a honvédelmi minisztériumban Az értekezletek iránya az, hogy szolgálatilag a telepek szolgálati személyzete a kereskedelmi minisztérium alatt marad jövőre is, katonailag azonban többé nem a közös hadügyi, hanem a magyar kir. honvédelmi minisztérium hatósága alá helyeztetnek. A szarajevói érseki székre, mint Zágrábból jelentik, Antunovics kalocsai kanonokon kivin dr. Stadler, a zágrábi egyetemen az egyházi erkölcstan tanára és a délszláv akadémia elnöke, Racki kanonok jelöltetnek. Az utóbbit különösen Strossmayer pártolja; Stadler a németek, Antunovicsot pedig magyar részről támogatják. Edd IP* Q9 iitz'ihhi hit* Ipp'tIHkh sál a kineveztetésre. A földadó és a választások. (T.) A földadóról szóló 1875. évi VII. t. ez. némi módosítások alá kerül, s a mennyiben ugyanazon törvényezik, a magyar korona területére eső egyenes földadót mintegy 39 millió és 400 ezer forintban állapítja meg, a pénzügyminiszter a következő indokoknál fogva ezen összeget 40 millióra akarja kikerekíteni, ugyanis: Felettébb sújtó az a gazdákra nézve, de nemkülönben ingadozóvá teszi a földbirtok becsét is, ha a földadó minden évben más kulcs után állapíttatván meg, az illető tulajdonos nem képes magát a kiadásait az adó után irányozni, akadályozva van a kiadások beosztásában, s nem képes megállapítani, hogy az adó tételeibe jövedelmének hányadát számítsa le, nemcsak Poroszországban tehát, de Európa legtöbb rendezett államában az a prakszis, hogy az egyenes földadót, minden más adónak tulajdonképeni modelljét, — nem egy és nem egy pár, hanem több évekre szokták előirányozni, amely előirányzatnál a viszonyok is mindig tekintetbe vétetvén, az adó megállapítására nézve egy középarány választatik. Vegyük tehát, hogy 1876-ben 39 millió 400 ezer forintban állapíttatott meg a földadó, s bár annak innen s tava 6 éve lesz, s bár a birtok becse statisztikai kimutatások szerint sokkal alantabbokon állt, mint jelenleg , 8 bár azóta vasutak s kedvezőbb kereskedelmi szerződések nyers terményeink árát is fokozták ugyannyira, hogy a múlt 1880-ik évben gabnaáraink a párisi és hamburgi árakkal versenyeztek stb. stb., daczára mindezeknek, a kormány nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy habár az 1874—75-iki évben gazdáink helyzete a legkritikusabbak egyike volt, s a helyzet azóta sok tekintetben javult; — de, mert azért sok csapásoknak voltak kitéve mégis, valamint, hogy a földadó emelése a jelenlegi viszonyok közt nagy igazságtalanság lenne, — habár feltehető, hogy a kedvezőtlen időjárás jobbra tordul, valamint a kezelési viszonyok is javulnak : a kormány az 1875. évi átlagos adónak emelését nem indítványozza, a mennyiben nem tekinthető emelésnek azon 40 millióra való kikerekítés, amely mind a kezelési és számvetési munkálatok könnyebitése tekintetéből szükségesnek és indokoltnak állítható. Mert míg a magyar korona területét képző, sok millió hold közt a kikerekítést kiegészítő 600 ezer forint század krajczárokra oszlik meg, hogy 1000 holdnál alig egy forint számítható; egy száz holdas birtoknál pedig nem tesz ki többet 10 krajczárnál: — az adószámvetést s az állam bevételeinek áttekinthetését nagyban megkönnyíti, hogy az még a laikusok előtt is megérthető,e, a főbb jövedelmi ágak a deczimális rendszer után lesznek összeállíthatók. És tekintetbe véve most már, hogy ezen, csakis formai kikerekítés a mai kormányt követő kormányokra nézve is nagy könnyítés leend, a földadónak a kerek szám által a közönség előtt is könnyen megjegyezhető és emlékben tartható alakot ad, — megérezhető nem lesz, mert mikor egy 10 holdas gazda egy évben 1, vagy talán nem is egészen egy krajczárt fizet, azt bizony csak meg nem érzi, — az ellenzék mégis jónak látja megragadni az alkalmat, s a tudatlan közönség előtt csinálni belőle ismét kortesfogást, elnevezvén egy pusztán formai és alaki kérdést adóemelésnek, mi ezen czim alatt a világ egyetlen egy parlamentjében se jöhetne föl és fordulhatna elő ; mert ez nem más, mint mikor egyes emberek közt 39 és Vio’^d czár fordulván elő, könnyebb számbavehetés okáért azt mondják: Eh mit négytized krajczár, legyen negyven krajczár. És amint hogy a világ egy magánembere se látna ebben áremelést, épen úgy nem láthat adóemelést egy Magyarország. Hanem hát hazafias kortesfogásnak úgy látszik, hogy akceptálható az ellenzék által, mint minden olyan hártya, melyből hólyagot lehet fújni és megejteni vele a rövid eszeséget. De még ha csak eddig volna! — de a minthogy az ellenzék jobban ismeri az európai kabinetek nézeteit, a világ diplomácziáját, a kormány belügyeit, az uralkodó nézeteit, — szóval mindent jobban tud és jobban ismer, mint a kormány maga, hát azt is jobban tudja már, hogy a különbözet az 1875 iki és jelenleg megállapítandó adó közt nem 600 ezer, hanem kétmillió hatszázezer forint. — Persze gondolja magában: hatszázezer forinttal még nem igen lehetne port verni, hát mit neki a hatszáz elébe ragasztani a két milliót? Mibe kerül az neki, hogy a hazugságot hazafiui erénnyé qvalifikálja, mikor kötelezheti közönségét, hogy elhigyje neki ? — amit az édes örömest meg is tesz. Épen nem régen jelezték, hogy aki a magánéletben karakter, az a politikában sem lehet más, és ha ezen alapról kiindulva határozottan merjük állítani, hogy pláne számokról lévén szó, bizony sem Tisza, sem Szapáry nem teszi meg, hogy az ellenzék kedvéért hazudván, a hamis kimutatást bárki által is saját arczába hagyja vágni, nagyon jól tudván, hogy a minden izében kortes ellenpártiak részéről nem számíthatna semmi kíméletre. Semmi se könnyebb azonban, mint valakit gyanúsítani, vagy valamit alaptalanul állítani, csak legyen, aki elhigyje , s mert az ellenzéki lapok nagyon jól ismerik közönségük azon természetét, hogy boldognak érzi magát, ha magas polczokon álló honfitársaikra valamit rakjabÁihflt •. hát mindín* orl ·«aLíL yaioT. Így lesz nagyszerű most az a kiabálás : a kortes kormány élén álló Tisza, a nagy takitikus, népszerűségének terjesztése tekintetéből épen most a választások előtt: adóemeléshez folyamodik . Igaz e hát ez csakugyan ? Olyan nagy kortes-e hát, olyan nagy taktikus e az a Tisza Kálmán ? Mert hogy karteziából és pedig épen a választások előtt forduljon adóemeléshez valaki? — ahol ugyan nem nagy adag kell a taktikából. Avagy hát adóemelés-e csakugyan ? Mielőtt tehát az ellenzéki lapok állításait elméltóztatnának hinni, hát méltóztassanak egy kissé ezen kérdések felett is gondolkozni. Mert igazán kompromittáló kezd már lenni, hogy mily ügyefogyottnak képzeli az ellenzéki sajtó az ő jobban dolga, mint mennyi jót én kegyednek óhajtok. — Köszönöm Kati, köszönöm, szólt Gertrud meghatottan, ez egyszerű szívélyesség által. Jöjj el vagy egyszer, s látogass meg Bosztonban, s kegyed is mrs. Prim, szívesen látom, s elvárom. Isten önökkel! S a szerencse-kivánatokat, melyek Gertrud búcsúját követték, még a szekér zörgés közben is sokáig vélte hallani. A KELET TÁRCZÁJA. A LÁMPAGYUJTÓ. MISS CUMMINS REGÉNYE. Huszonkettedik fejezet. Önzés. (Folytatás.) Kati erre a reggeli behozásával felelt, mivel Emilia s Ellisné ugyanazon perczben hasonlóan beléptek, mindnyájan asztalhoz ültek, s a reggelizés szokatlan némasággal s nyomott hangulatban vette kezdetét; mert Emilia hallotta volt atyjának hevesen kiejtett hangos szavait, s rettegés és nyugtalansággal volt eltelve, míg Ellisné a jelenlévők tekintetéből tisztán látta, hogy valami kellemetlennek kellett köztük történni. Miután mr. Graham, kinek étvágya legkevésbé sem látszott szenvedni kedélyizgalmai által, bőv mértékű reggelijét elfogyasztotta, Ellisnéhez fordult, s egész ünnepélyességgel felszólította, hogy legyen neki és Emíliának utitársa tervezett utazásuknál, megemlítve azt is, hogy nagy hihetőséggel néhány hetet Havannában is fognak időzni. Elliszné, ki mindeddig egyetlen szót sem hallott volt még a tervezett utazásról, nagy készséggel és örömmel fogadta el a meghívást, s egész sereg kérdést tett a czélbavett utazás, s annak lehető tartama felöl ; miközben Emilia izgatott arczát bheás csészéje mögé igyekezett rejteni, s Gertrud, ki nem rég olvasott volt fel kubai leveleket, s ki tudta, hogy mr. Graham előtt ismeretes nagy érdeklődése e sziget iránt, a felett elmélkedett, ha váljon lehetségesé, hogy a ház ura annyira kicsinyeskedő legyen, hogy ama szavaival csak őt akarja bosszantani. Mihelyt a reggelinek vége volt, Emilia sietett szobájába vonulni, hova Gertrud azonnal követte őt. Emilia sürgető kérdéseire mellőzte Gertrud, mr. Graham, legkeserübb s sértőbb szavait ismételni előtte, kivált midőn látta jó barátnőjének fájdalmasan felindult vonásaiból, mily élénk részt vesz lelki szomorúságában, s abban, hogy Trudkát oly mélyen sértették s félreismerték. Azt azonban elmondta, hogy mr. Grahamnak komolyan kimondott akarata, hogy hagyja el házait, s mivel utóbbi beszélgetésük alkalmával semmi sem volt kevésbé, mint nyájas irányában, tehát legjobbnak tartja haladéktalanul elmenni, kivált miután Szullivánnénak soha sem volt nagyobb szüksége reá, mint épen most. Emilia belátta ez indítvány helyes voltát, beleegyezett, s azt mondta, maga fogja még ma délután elkísérni őt a városba, mert bármily fájdalmasan is gondolt e gyors távozásra, mégis inkább tűrte ezt, minthogy Trudka atyja újabb sértő bánásmódjának legyen még kitéve. A nap hátra levő részét tehát Gertrud holmiinek összecsomagolásaira fordította, mialatt Emilia mellette ült, jó tanácsokat osztogatott fogadott leányának a jövőre, szükségessé vált elválásuk felett busongott, s állandó s soha nem csökkenő szeretetnyilvánitásokat cserélt ki vele. __ Oh! bár csak legalább írhatna nekem kedves Emilia. Mily nagy vigaszomra lenne az, hosszas távolléte alatt, kiáltott fel Gertrud. — Ellisné segélyével igyekezni fogok édesem, a mennyit csak lehet, közölni veled utazásunk felől. De bár nem sokat fogsz felőlem hallani szeretett gyermekem, légy meggyőződve, hogy nagyon sokat fogok reád gondolni mindig. Nap folytában felkereste Gertrud Ellisnét is, s nem kevéssé lepte meg ezt, midőn mondta, hogy búcsúzni jött hozzá. De csudálkozása s kíváncsisága háttérbe lett szorítva azon vágy által, hogy beszélhessen mr. Graham jósága s nagylelkűségéről irányában, s azon nagy öröm felel, mit e tervezett utazás neki okoz. Miután Gertrud, sok kellemes órát kívánt neki, kérte őt, hogy távolléte alatt írjon vagy egyszer hogyan létéről, mely kérdést Ellisné úgy tett, mintha nem is hallaná, 8 azon kérdéssel válaszolt, hogy mit gondol Gertrud, ha egy szürke tibeti ruha jó lesz-e neki az útra; és midőn Trudka kérését még sürgősebben ismételte, kérdezte ismét, reá sem hallgatva, hogy várjon hány pár kézelőre, s gallérra lesz neki szüksége, mialatt útban lesznek. Miután Gertrud kérdéseire nyugodtan megfelelt, s megbizonyosodott afelől, hogy pár perczre igénybe veheti a túl boldog házgondnoknő figyelmét, ismételte kérését, s azon ígéretet nyerte tőle végre, hogy nem bánja, egy levelet ír neki útjukról, mi, miként kijelentette már is több, mint mennyit évek óta tett e részben. Mielőtt Gertrud elhagyta volna a házat, bement mr. Graham olvasó szobájába, azon reményben, hogy meggondolkozva, barátságosan fog búcsút venni tőle , de midőn a lányka mondta, hogy búcsúzni jött hozzá, félig érthetően mormogott csak pár közömbös szót, s elkezdte a fogóval a tüzet szítani, s fel sem pillantott. Egészen más jelenet várt reá a konyhában, hol Primnét a szakácsnőt, s Katit kereste fel. — Isten áldja meg, s vezérelje szerencsésen kedves miss Gertrud, szólt az előbbi érzékeny hangon, miközben éleibe sietve, kezeit kötényénél igyekezett tisztára törölni. Mennyire fog kegyed hiányozni a háznál! Oh! nem is lesz érdemes itt lakni többé, ha kegyed elhagy minket. Kegyed mindig tudta mi az igaz, mi a jó, 3 nekem és Katinak sokszor fognak könybe lábbadni szemeink, kegyedre visszagondolva. De reméljük, hogy visszatér még hozzánk, s addig meg kell nyugodnunk isten végzésében. — Mind igaz ez miss Gertrud, szólt bele Kati az ír szolgáló, és nagyon szép kegyedtől, hogy eljött tőlünk is búcsút venni. Nem is tudom, hogyan jutott eszébe, ezt tenni, s bizonnyal soha sem lesz Huszonharmadik fejezet. Jó barát a szükségben, Mellőzve Gertrud búcsúzását Emíliától, szívélyes fogadtatását Szullivánnénál, s beléptet a növeldébe, egy novemberi nap eseményeit akarjuk elmondani, mintegy két hóval azután, hogy elhagyta Graf hamar házát. Gertrud felkelt volt kora reggel, s oly hideg szobában végezte öltözködését, hogy kezei csak nem meg voltak meredve, mire készen lett vele. Ekkor halkan belépett a mellékszobába, hol Szullivánné még aludt, meggyújtotta a tűzet, mihez még azelőtti estén mindent előkészített volt, s ép oly halk léptekkel kiment a konyhába, s ott is tűzet gyújtott, s a reggeli elkészítéséhez látott. Az asztal meg is volt már terítve — mert télben itt e tágas, jól fűthető helyiségben étkezett a család — midőn Szullivánné meleg kendőbe burkolódzva belépett oda. (Folyt, köv.)