Kelet, 1881. május (11. évfolyam, 98-122. szám)

1881-05-05 / 101. szám

EMBER-ÁGIO. Kolozsvár, május 4. Nemcsak az ezüstnek és aranynak van ágiója, hanem az embernek is. Meg-megyö az idő, mikor az ember értéke hirtelen felszökken, mikor a vidé­ki apró fiskálisból egyszerre nevezetes hazafi, országos nagyság lesz. Csak úgy veri föl fejét a sok kitűnő tehetség, pár­tok büszkesége, parliamentek nyeresége, mint jó langyos tavaszi eső után — a gomba. Óh, boldog Isten, milyen virágzó lenne ez az édes Magyarország, ha csak fele igazi államférfiúi talentuma volna is, mint a­mennyivel ilyenkor, általános országgyűlési választások idején, ez az isten-adta szélső-bal dicsekszik! Trim-tram, bum-bum! Tessék csak tisztelt közönség valamely szélső-bali ala­kuló párt­gyű­lésbe, besétálni! Hova tetszik ? Trim-tram, bum-bum! Egyre pereg a dob Tordán, B.-Hunyadon, Tekén, Ug­­ra, N.-Váradon­, Váczon. Mindenütt egy­forma, kaczagásra méltó, a látvány. Nem is kerül sokba, ingyen adják. Trim-tram, bum-bum! Rendesen meg­jelenik az értekezleten pár fia-hordó, a mi szűkös kis Erdélyünk határai közt— Kolozsvárról, nagy Magyarország válasz­­tókerületeteiben — Budapestről. S ezek a fia-hordók aztán ujjal mutogatják a je­löltet, s fölemlegetik minden hallatlan érdemét, majd a jelölt is édes ártat­lansággal elkezd dadogni, zavaros ál­­mok ködképeivel hímzi a valót, s éret­len vakmerőséggel bírálja azokat, kik­nek háta megett hosszú, érdemekben gaz­dag múlt áll, s elkárhoztatja azokat, a­kiknek sem ő, sem egyetlen fia hordója nem ér föl a bokájukig,— és egyszerre: „Trim-tram, bum-bum!“ fölharnner Aa £ ai_ rikácsol az esjen: Vivát Senki! Vesszen a kormány ! Valóban szeretne az ember nagyot kaczagni, ha nem volna a dolog egy­szersmind bosszantó is. Hát mit gondolnak ezek az urak és urfiak? Hát azt hiszik e ők, a kiknek multjuk ott kezdődik, hogy fölcsaptak a szélső bal lármás táborába, s érdem­ök nem áll egyébből, minthogy éji bogár módjára neki akarnak menni a falnak,— hát azt hiszik-e ők, hogy komolyan hi­vatottak arra, mikép a nemzet atyái le­gyenek ? S mikor úgy magukba szálla­nak, (ha ugyan vannak lucidum interval­l­umnáik) nem pirulnak-e el az önhitt föu­­héjjázás miatt ? Régebben fényes múlt, az érdemek egész sora a közélet, vagy az irodalom terén kellett ahhoz, hogy va­laki vállalkozni merjen a nemzet legfon­tosabb tanácsában részt venni:—ma már a szélsőbal új hívei azt vélik, hogy a képviselőség összes képesítménye : — a sok hű-hó, kevés tudomány, semmi ér­dem, kóros álom-látás. Nem is olyan csoda! Hiszen, a sze­gények, saját pártjuk nagy embereiről : Csanádyról, Csatárról, Madarászról, Ver­­bovayról veszik a mértéket! Milyen azok lelki műveltsége, a­kik­nek az ideáljai ilyenek?! Vagy talán csak tréfálnak ezek az urak és urfiak ? Legyünk irántuk lovagiasak, s en­gedjük meg, hogy ez az eset az igaz, hogy ők maguk sem gondolnak komo­lyan arra, hogy győzzenek, mindössze is emlegettetni kívánják magukat rövi­­debb vagy hosszabb ideig, azután a fel­lépés és lelépés tréfás mulatságával be­érik. Mert igaz ugyan, hogy ilyenkor, általános választások idején, hirtelen fel­szökik az ember autója, de még ilyen­kor is lehetetlen, hogy a józan ma­gyar nemzet őket is komoly politikusok számába vegye és legfontosabb tanácsába beválassza. Akár az önbirálat hibájából, akár a mulatság kedvéért szerepelnek : a válasz­tókerületek mindenesetre, hazafiságukhoz és értelmességükhez képest, elitélendik őket, 8 az embert, kinek csak a most kezdődő rohamos agró adott értéket, újra leejtik oda, a­hol, mint politikus — sem­mi volt; 8 nemes lelkesedéssel emelik diadalra lobogóját annak a pártnak, mely kifelé a békét, befelé a nemzeti fejlő-Ez lesz az ember-agió vége. sai s más közelfekvő állomásokon letartóztatott és visszakisértetett, de mindez nem volt képes megakadályozni a nagyobb mérvű kivándorlást, — melyet leginkább külföldről küldött pénzzel segítettek elő. — A kivándorlási ügynökségről szóló törvény életbeléptetésétől Zemplénben igen nagy és üdvös eredményt várnak. A Slavoniába felvándorlott ma­­g­y­a­r­o­k gyámolításának ügye Tolna megyénél meleg felkarolásra talált. Ugyanis Tolna megye közönsége nagy lelkesedéssel egyhangúlag elha­tározta, hogy a Daruvá­ ott alakítandó evangé­liumi keresztény egyház fentartása és a kiván­­dorlottak segélyezése czéljából községenkint gyűj­­tést rendez. A szolgabirák a gyüjtések eszköz­lésére azon meghagyással hivattak fel, hogy a begyült összegeket, az ezen ügyben vezérszere­pet játszó Somogy megye alispánja kezeihez jut­­tassák. Az „Orsz. Ért.“ ezen hir kapcsán meg­­jegyzi, hogy a Slavoniába kivándorolt ma­gyarok egy nagy contingensét épen Tolnamegye szolgáltatta. _________ Hirdetési dijak. Egy négyszög czentim­éternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hi­­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: B é c 8 b e n ; Oppelik Alajos Stadt Stobenbastei Nr. 2. (Eckhau) der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallfisch-gasse 10 Rnd. Mosse Pnblicistiscbe Bureau. Budapesten; Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodííja. QolJberger A. hiidetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér S.^sa. gátm­ond sora után 26 krajcsár illetendő. Kolozsvár, csütörtök, május 5 A „KELET" előífizetési dija : Vidékre postán vagy helyben háshoz hordva Egész évre...................................................16 frt. Pél évre................................................... . 8 „ Negyedévre ....................................................4 „ Egy hóra helyben.......................... 1 frt 50 ki Egyes szám ííra 6 kr. m megjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 12-ik szám. ^^Cé«űci>to4 nem adatnod meofia. Tizenegyedik évfolyam. 101. szám T^TJIT TTTT iJLKiÉífl JCIÉÉ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASAGI NAPILAP. ism. ismételt bírságokkal, a hirdetések megvonásával , az egyes számok eladásának megtiltásával tel­jesen tönkre tette a lapot. A külföldi sajtó el­len oly kíméletlenül járnak el, mint a­hogy fél század óta nem jártak el. Mindent törölnek, a­mit megsürgönyözni érdemes, bármire vonatkoz­zék. A külföldi lapok helytelenül állítják, hogy Konstantin nagyherczeg nem távozott el Szt.­­Pétervárról s még tegnap a fogadalmi kápolna felavatási ünnepén jelen volt. Konstantin Kon­­stantinovics a nagyherczeg első­szülött fia e pil­­­lanatban Olaszországban tartózkodik. Az albánok elleni háborra vonatko­zólag a következőket jelentik Cettinjéből a „Pres­­se“-nek: Prizrend közelében május 1-én 6 ezer albán megtámadott három zászlóalj török kato­naságot. A szorongatott törököknek Dervisek pasa négy zászlóaljjal segítségfikre sietett és az albánokat teljesen megverte. A veszteség mind­két részen 1800 ember. B­é­c­s­b­e­n reichsratt mindkét háza tar­tott ülést. A főrendiházban az uzsora törvény van napi­renden, míg a képviselőházban a bud­get vita tárgyalása foly a kifáradt ház nagy részvétlensége mellett, úgy látszik, hogy a jobb oldal az ülések sord­­ozásával nem csak a ta­nácskozásokat akarta siettetni, hanem egyúttal az ellenzéket is kifárasztani. A hivatalos lap új szentesített törvényeket hirdet. Némely alapítvá­nyok bélyeg és illeték­mentességről és a bábá­­szati tanszék tanárainak ötéves fizetése pótlé­káról. Németországban még mindig Bis­­marck fenyegetését fejtegetik a lapok, mely sze­rint az udvart Berlinből a vidékre helyezi át. Azonban Berlin politikai és parlamenti érdeklő­dése nemsokára egészen más felé fog irányulni. A parlamentben­­ holnapután fogják felolvasni a parlament meghosszabbításáról szóló törvényj­a­­vaslatot. A ház tudvalevőleg elvetette a javas­latot, de elhatározta, hogy a törvény­­ 13. § ába 71----------­parlament egybehívása definitiv megállapíttassék. Ezen határozatba azonban a birodalmi cancellár, nehezen fog beleegyezni­ Genfben. Auer, német sociáldemokrata képviselő nagy hatású, mérsékelt hangú beszédet tartott és óvta pártját, hogy programmját ne vigye erőszakos módon keresztül. Ezért a gyűl­­és több tagjától hevesen megtámadtatott ugyan, de a többség azért Auer véleményét helyeselte. Miután a szultán felhatalmazta a kormányt, hogy a hatalmak indítványát a török­görög kérdésben elfogadja, a török kormány erkölcsisége egyszerű őrei lennének, belemar­kolnak az iskola gépezete napi munkájába. Ez kétségtelenül nagy baj , de okvetlenül nagyobb baj, ha a növendékeket magukra hagyják, hogy szabadságukat és szabad idejöket legkisebb el­lenőrzés nélkül használják. A növendékek brutális hajlamainak igazi kerékkötője a monitor, ki a kamasz­korral együtt járó hübris-t féktelenséggé fajulni nem engedi. Valóban a monitori rendszer nem az erkölcsi kotnyelességet, de épen az ellenkező erkölcsi habitusokat nemzi és táplálja. Hiszen ha 16—17 éves fiukat felelősséggel járó tiszttel ruháznak fel, az inkább lehet kötelességérzetek, előrelátá­suk és maga mérséklések eszközlőse, mint a felruvalkodottság szerzője. A monitor túlkapásai ellen mindig ott van az iskolai társadalomban a legerőteljesebb két erkölcsi emeltyű; a közvéle­mény és a traditió, melyek egyfelől a mérsék­letet diktálják, másfelől a kihágások elnézését ellenzik ; sőt ha kell, ott van a „degradatio“ is, mint biztos ellenszer. A monitor itézete ellen a növendék felebbezhet a monitorok testületéhez, vagy magához az igazgatóhoz, — appellatio ad Caesarum, — a­mi azonban nagy ritkán tör­ténik. H. A monitori rendszer a sok Szabadságot élvező tanulók magaviseletének első fóruma.­ A második forum a tanár vagy az igazgató. Míg e második forum pótolta az első helyét is, ad­dig végek-hosszok nem volt az iskolai forradal­maknak, mert a head-masterek, a fegyelmezés főforuma a vesszőt mindennemű lelki és testi bajok ellen hasznos, sőt universális orvosszernek tekintették. A vessző volt a test paradigmája, mint a declinatio és conjugatio a léleké. A régi school­­masterek Carlyle szerint, úgy képzelték az em­beri lelket, hogy van egy emlékezet nevű tehet­sége, melyre izom borítékunk, azaz bimes föde­ KÜLFÖLD. A francziák által okkupálandó tuniszi területre vonatkozó újabb hírek a következők : Párisból jelentik, hogy Anglia és Olaszország egy egy figyelő gőzöst küldtek Tuniszba a köz­lekedés fentartására s az ott lakó európaiak vé­delmére. Francziaországgal ezt barátságosan már tudatták. Loverot tábornok Begas megszállása után észak felé fog fordulni, hogy a krumliokat teljesen bekerítse. E mozdulat sikerének biztosí­tására Bizertánál franczia csapatok fognak a partra tétetni. A Rómában elterjedt hír, mintha Francziaország felajánlotta volna Olaszország­­nak a közös megszállást, alaptalan. Tissot fran­­czia követ udvariasan tudatta már a portával, hogy Francziaország a szuveren­itás kérdését nem hajlandó megvitatni. Szentpétervárról több nevezetes kelt­ett, hogy II. Sándor alkotmány-rescnptuiij«,,— kellett volna közzé tenni, nem lett kihirdetve. Ezt zokon veszik, mert a rescriptum tartalma ismeretlen. Loris Melikov ez ügy miatt már két ízben volt Gatsinában utoljára szombaton. A nihilisták egyre vakmerőbben terjesztik proklamáczióikat. Dac­ára a nagyszámú elfoga­­tásoknak, tény az, hogy a nihilizmus megdöb­bentő mértékben terjed. A kormány merev és szigorú eljárása által, melynek súlyát az ártat­lan nép érzi leginkább, nem jó szolgálatot tett magának ; úgy látszik, a kormány emberei tel­jesen elvesztették a fejüket. A sajtót hallatlanul rendszabályozzák. A „Molwa“, a legtisztessége­sebb orosz lapok egyike, megszűnt. A czenzúra válasza a hatalmak collectiv jegyzékére már nem késhet sokáig. A minister­tanács tegnapi ülésén már tárgyalta a kérdést. A porta valószínűleg egyszerűen beleegyezését fogja adni az európai indítványhoz és ki fogja jelenteni, hogy felhatal­mazza a delegátusokat, kik eddig a követekkel a tárgyalásokat vezették, a zárszerződést is megköttessék a követekkel. A görög delegátusok is útban vannak Konstantinápoly felé és így az ü­gy végleges megoldása a küszöbön áll. Hogy Athénben felkeléstől tartanak, arra az eshető­ségre, a ba kamarAi loí Icollonit ocslolni^ hihetőnek látszik, azonban ez színlelés is lehet a görög kormánytól, hogy megmutassa a hatalmaknak, mily bátorságra volt szüksége, hogy a hatalmak határozatához alkalmazkodjék. Beaconsfield lord utóda. Beaconsfield lord politikai örökségét Richmond Herczeg vette át s az angol konzervatívok őt választották pártvezétekké. „Tulajdonképeni örököse és utó­da Beaconsfieldnek — írják Londonból — nincs, mert mindabból, a­mi konzervatív elem a két házban van, olyan magasan kivált, hogy senki sem képes hasonló tekintél­lyel székére ülni. Ha tehát az­t mondjuk, hogy sir Stafford North­­cote az alsóház és Richmond herczeg a felsőház ellenzékének fog élére állani, ezzel egyszerűen csak a tényeket konstatáljuk. Tulajdonképeni vezérségről nincs szó. A fővezetés ügyének kü­lönben még jó sokáig csak elméleti jelentősége lesz, mert Beaconsfield halálával az az eshető­ség is messze távolban áll, hogy a konzervatí­vok kormányra jussanak. Az ír földbirtok-kér­désben legalább oly jelentéktelen érvekkel lép­nek föl, hogy ez az ügy aligha fogja babérjai­kat szaporítani.“ BELFÖLD, Sopron, 1881. május 1. A KELET TÁRCZÁJA. AZ ERKÖLCSI NEVELÉS és fegyelem. — Felméri Lajostól. — Az iskola múltjához való meleg ragaszko­dás élénk tanúbizonysága az a büszke öntudat, melylyel a tantermek faburkolatára bevésett ne­veket (Byron, Fitt, Gladstone stb. neveit) muto­gatják, s az a mély kegyelet, mely e bevésett neveket legszentebb ereklyéknek tekinti. Valami­re való középiskola talán é­ni sem tudna e tra­­ditió folytonos ápolása nélkül, hiszen Charter­house Londonból történt kiköltözésekor magával viszi régi növendékei köré irt jegyzékét s uj lak­helyén temploma mellé belőlük egy „arcus san­­ctust“ alakit. Igaz, hogy az iskola fala burkolatán bemet­szett nevek nem oly ékesek, mint Párisban az Eco­­le Normalle Superieure márványtáblái, melyekre a belőle kikerült oly növendékek neveit írják, kik az Institut tagjai lettek, ám azért ép oly becsesek, sőt becsesebbek, mert itt nemcsak el­sőrendű csillagok nevei vannak, hanem másod, harmad­rendűeké is. Hisz talán az égboltozat sem lenne szép, ha mind egyforma csillagok ra­gyognának rajta. Christ’s Hospital, Eton Westminster, Win­chester, Charterhouse satöbbi nagy középiskola mondhatni a traditiók őserdeje. Christ’s Hospital növendékei, kik tudvalevőleg főrevalót sohasem viselnek, a legnagyobb hidegben, mint a nagy melegben szigorúan megtartják e szokást, sőt mondhatnám, hogy e becsület törvényekké vált hagyományos szokásokat akárhányszor elébbva­­lóknak tartják az iskola írott törvényeinél. Az írott törvények változók, ellenben az idő szen­tesítette szokások állandóak , amazok megszegése _________ (-) Hogy a kivándorlási ügynökségek­ről szóló törvény megalkotása mennyire égető szükség volt, e felől az egyes megyékből érkező jelentések számadatai tanúskodnak, így Zem­­plén megyéből írják az„Orsz. Ért.“ nők, hogy ott a kivándorlás folytán egyrészről a véderő, más­részről a munka és pedig főleg a mezei munka­erő érezhetőleg megcsökkent. Csupán a varannói járásból 95 olyan hadköteles vádorolt ki a múlt év második felében, a­kik az I—II. korosztály­ba tartoztak. A hatóság minden intézkedést megtett, — számos kivándorló az eperjesi, kas­csak a jelenlegi iskolatársak és tanítók gáncsá­val jár, ellenben a traditiók ellen való vétséggel azt sértenék meg, a­mit az intézet összes volt növendékei szentnek tartottak. Az erkölcsi neveléssel szoros kapcsolatban a fegyelem, s annak első tényezője a mo­nitor. A monitor­­rendszer az idősb tanulók­nak iskolai rendőrséggé való szervezésében áll. Az idősebb és befolyásosabb fiúk jelleme és ma­gaviselete, mintegy mintázó hatású az ifjabb nö­vendékekre. Winchesterben Wykeham kezdette meg e rendszert ezelőtt ötszáz esztendővel,­­ de Arnoldnak köszönhetni, hogy a monitorok az igazgatónak — mint Pyrrhusnak a katonái — keze lába lettek. I. A monitor, (praefect, praepostor) az is­kola rendfentartója s mindig az igazgató kine­vezése által lesz azzá. A mily megtisztelő rá nézve ez állás, ép oly fontos dolog, hogy a rá­ruházott hatalommal vissza ne éljen. Etont ki­véve, mindenik középiskola bevette a monitori rendszert, s több-kevesebb hatalmat ruház a mo­nitorokra , pl. kisebb fajta büntetés kiszabását (poena, gating, azaz a játék­órán való benma­rasztás, egy-két vesszőcsapás stb.) A monitortól megvárja az iskola, hogy benne a rendfentartót és bírót a tanuló helytelen magavislete rész hír­be ne hozza. A hatalommal járó kellemetlensé­gek mérséklik az ifjaknál a nyugtalan ellenőr­zésre való vágyat s azt a férfiasságra való mo­hó törekvést, mely az ifjúnál annyi bajnak a forrása. Azt vetik ellen e rendszer ellenzői, hogy az ifjút könnyen kotnyel^ßkedővé (ping) teszi, kinek ifjú a válla, de öreg a feje. A mennyire emlékezetem ér — jegyzi meg Hughes T., ki épen dr. Arnold idejében tanult Rugbyban — mindig okosdiak voltak a monitorok, de a mig *) H. C. Ad.ams, Wykehamica, History of Win­chester College. Loudon. 1878. 65—6. 1. fejek és vállok összhangban tartására ifju szi­­vök van, én részemről azt csak nyereségnek tartom.**) A rugbyi fiuk mindig kitűntek jellemök genial­is frisseségével és ifju színezetével. Abból a mi egy fiúnak szükséges, egy hajszálnyit is el nem veszítettek, sőt arra építették rá az em­bert.***) Igaz, hogy régen sok visszaélés történt e rendszerrel , hiszen a középiskolák évlapjai ta­núsítják, hogy a monitor akárhányszor nagyobb önkén­nyel büntetett, mint akár a bagdadi ka­lifa, kivált akkor, mikor maga a sértett fél vizs­gáló, ítélőbíró és végrehajtó volt egy személy­ben.­) És mégis mind e visszaélések mellett, általában sokszorta szelidebb és tűrhetőbb volt a monitorok fegyelmezése, mint a school mas­­tereké: Jupiter flagellans ellen föllázadtak az apró titánok , sőt hogy messzebb ne menjek páldáért, Angolországban is akadtak, kik a püspökök, a felsőház, sőt maga az uralkodó te­kintélyét is kétségbe vonták; ámde arra soha sem volt eset, hogy az ijabb tanulók a moni­torok vagy praefectek felsőbbségét valaha két­ségbevonták volna; pedig e felsőség Wykeham ideje (1366) tehát több mint ötszász esztendő óta fennáll. Fődolog volt az idősebb növendé­kek e természetes hatalmát szabályozni, szer­vezni. Ha a monitorok tisztekre nem eléggé éret­tek, sok bajnak lehetnek az okai; első renden annak, hogy az iskola VI-ik osztályát, mint legértelmesebb elemet, külön kaszttá alakítják ; továbbá túlságos önérzetök nyomasztóvá válha­­tik tanulótársaikra s a helyett, hogy az iskola (Május, Síritársulat, a tagok. A „Farkasok közt“ Sop­ron­ban.) Szép ragyogó május elsejét értünk. A ter­mészet ünnepies mezbe öltözött és sietett min­­szöntő tavaszi nap kellemét. Már korán reggel vidám zene harsogott végig az utczákon, meg­látszik május elsejét erre mifelénk is olyan for­dulatnak tekintik a termszet működésében, ame­lyet meg kell ünnepelni. Bezzeg a húsvéti öntözködési szép szokást itt még híréből sem ismerik. Ha az ember felem­líti, hogy husvétban az „élővirágokat“ a nyalka legények megszokták ám frissíteni egy pár üde vízcseppel, hosszúra nyalnak az arczok a cso­dálkozás miatt. Hát ez már miféle bolondság ? kérdik nagy megütközéssel. Egy kedves szokás, mely nem Sopronban való feleled, íme az a kedves népszokás erre fölé nem dívik és kUlö­lünk útján, nyirfa­ ág segítségével lehet legbizto­sabban hatni, s annak okáért oly szükségesnek tartották a vesszőzést, mint orvosok a himlőol­tást. Nem is volt véges bossza az iskolai „himlő­­oltás“-nak. Dr. Busby Westminster-schoolban és dr. Keate Etonban híres iskolamester létekre mindketten kiváló hírei voltak a flagellantismns­­nek , sőt az is megtörtént, hogy Busby egyik utóda (dr. Vincent) idejében a Westminster­­fink „The Flagellant“ című folyóiratot kezdettek volt indítani. Winchesterben a vessző nem nyírfa-ág­, hanem négy almafa-ágból volt fonva, s alkalmas nyéllel ellátva. Ez instrumentum készítése min­dig két ifjabb tanuló (rod-makers) tiszte volt. Ha a növendék hat ütlegre volt ítélve, a biblia­­olvasónak (Bible c­erk) kellett a deresre vinni az áldozatot, s ilyenkor a vesszőzés neve „bib­­ling“ volt. Erzsébet királyné 1570-ben meglá­­togatta volt Winchestert. Ő felsége azt találta kérdezni egy ifjú tanulótól, hogy „ismeri-e a hírhedt Winton Rod-ot“ , mire a fiú nagy hirte­len Virgil eme szavait idézte : „Infandum Regina, jubes renovare dolo­rem“, vagy Dry­den fordítása szerint: „Great Qeen, what you command me to relate Renews the sad remem­brance of our fate.”) Ugyancsak Winchesterben az uj fiú a ves­­­szőbüntetést első kihágáskor kikerülhette, ha „primum tempus“ sal védhette magát; azonban megtörtént, hogy egynémely fiú öt hat ízben is vette hasznát a primum tempus-sal való mente­getőzésnek.^) A vesszőzést az iskolából vagy a templomból való elkésésért, ablaktörésért, lárma­433­1. **) Tom Brown's School Days. London, 1872. Po­pular Edition XVI. 1. ***) Tom Brown's School Days, London 1872. Po­pular Edit. XVI. I) H. C, Adams Histoiy stb, 385. 1. ') W. Cooper History of ihe Kod. London, J877. 2) Micsoda ? „Primum terapus.“ Kiáltott rá az igazgató egy ifjúra, ki jelenleg főfőméltóságu egyházi egyén , talán inkább centesimum tempus ! Csak térdeljen le ! (H. C. Adams History of Winchester College Lon­don, 1878. 266. 1.

Next