Kelet, 1881. június (11. évfolyam, 123-145. szám)

1881-06-01 / 123. szám

1 / A. „KŕlLET“ elő­fizetési dija; Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre......................................................16 frt. Fél évre............................................................8 „ Negyedévre ......................................................4. ” Egy hóra helyben............................................1 frt" 50 kr Egyes szám­ára 6 kr. Megjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 12-ik sz­ám. mm viodika. Tizenegyedik évfolyam. 123 r­­­ T .03. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 1881. ľ HALLOD, KOLOZSVÁR? (Dr.) Azok, akik egyetemünk idei záró ünnepélyén jelen valáak, megdöbbenve hallhatók — de jó, ha valamennyien és minél többször hallják, az ijesztő tényt— hogy egész Kolozsvár s folyton-folyvást mérget iszik! Jó, hogy városi tanácsunk egy része: a Polgármester, a Főkapitány és egy Ta­nácsos jelen van, de szerettük volna, ha az egész hatóság s a bizottság minden tagja megjelenik vala, hogy szintén hall­ja a tudomány intő szavát, ébresztő igé­jét, mely a rögtöni segélyt követelően parancsolja, mert hisz bebizonyított tény­ként áll előttünk, hogy egész Kolozsvár 8 folyton folyvást mérget iszik ! Tudomány-egyetemünk a múlt év­­­­­­ben, a többek közt, a következő két pá­­lyatételt is kitűzte : „Kívántatik Kolozs­vár város területének tíz különböző pont­ján fekvő kút vizének vegyelemzése, a következő alkatrészek meghatározásával : összes szilárd részek; chlor; légenyessav anhydrid ; légenysav anhydrid ; ammóni­ák ; organk­us anyagok. Mindenik viz 8-szor elemezendő és pedig 1880 junius hó első és második felében ; szeptember első és második felében ; deczember má­sodik és január első felében, végül 1881 márczius második és ápril első fe­lében.“ Jutalma 100 frt. Valamint: „az előbbivel kapcsolatban az elemzendő 10 kútviz szomszédos talajának talajlevegője elemzendő és pedig meghatározandó ben­ne az eleny és szénsav mennyisége. Az elemezésre szolgáló levegő 1 és 3 méter­nyi mélységből veendő , elemzése pedig a kútvizek elemzésével párhuzamosan esz­közöltessék.“ Jutalma 50 frt. A k­ar b­irálata a ViaÁrl­PTipH pályaműről nagy dicsérettel emlékezik meg s kiemeli, hogy a dolgozatban nem is csak 10, hanem 15 városi kút vize van felölelve s 870 kísérleti adat által feltün­tetve, az illető kutak helyrajzi viszonyai­nak graphicus bemutatásával , valamint Kolozsvár térképének melléklésével. Az ivóvíz egészségügyi nagy fon­tosságának , az egészségtan szolgálatá­­­ban első rangú szerepének méltatása után­­ következik a meghatározási módszerek­­ előadása, melyek —mint a bírálat mond­­ja­­— „egytőlegyig a legtökéletesebbek, melyek a kérdésben levő czel elérésére a tudománynak jelenleg rendelkezésére állanak.“ Következik a 870 kísérleti adat ö­s­­szeállítása, a tények tanúságainak követ­kezményei s az egész elemzésnek ered­­ményei, hogy aztán kimondassék Kolozs­vár város összes kútvizeire a méregke­­verőkre szabott halálos ítélet, mert vá­rosunkban az év egy szakában sem ta­lálható kútvíz, mely az egészségi köve­telményeknek némikép is megfelelne“. „A pályamű — folytatja a bírálat— a becses adatoknak nagy számát tartal­mazza, melyekből Kolozsvár talajának,­ talajvize és talaj levegőjének egészségtani viszonyai először lesznek tudományos, kísérleti alapon fölfejthetők és megismer­­tethetők. Eredményei megdönthetetlen szomorú valósággá emelték azt, hogy Kolozsvárt a talaj nagy mértékben meg van fertőzve állati és növényi szerveze­tek bomlási terményeivel, hogy a rotha­dás és erjedés különböző folyamatai kora tavasztól a kemény tél beálltáig utczáin­­kon, udvarainkon és lakásaink alatt egy folytonosan képződő és elhaló mikrokos­­must teremtenek, melynek megszámlál­hatatlan milliónyi élő szervezetei és e szervezetek kísérő anyagai megmérgezik a port, melyet a tavaszi szellő felkavar, undok bűzök alakjában hatolnak be friss üde légre táguló tüdőnkbe s lassú, majd gyorsan ölő méreggé változtatják az italt, melyet talán épen a leggondosabb anya nyújt bizalommal esdő gyermekének.“ A bírálat végül a pályadíjat odaítéli a dolgozatnak, mely méltó erre „nem csak, mint egy sikerült, nagy terjedelmű analytikai dolgozat, hanem, mint oly mun­ka, a­mely a város egészségi viszonyai­ról első sorban felelős és ezeknek foly­tonos javítását szivén hordozó tisztelt vá­rosi magistratusnak az ivó­víz égető kérdésében kitűnő szolgálatot tehet“. A mű szerzői Köpe Dezső és Gáspár János — váljon a mű fö­l­ n Q a ^ TI­A 1 r. . .1 IpRK-ft TCd­ íiT.ÖTTQ V TtA_ rosa­r ? ! hatnók, hogy a tudomány nem hiában emelte föl intő szavát. Hallod, Kolozsvár, hallod ? ? ! Az utazó biztositási ügynökök czége alatt országszert elkövetett­ csalások és megkárosítások tárgyában Szabolcs megye közönsége felterjesztést tett a belügyminis­­zerhez, melyben azon kérelmét terjeszti elő, hogy tekintettel azon körülményre, hogy számos csaló biztosítási utazó ügynökképen szerepelve, a föld népének tetemes károkat okoz, szívesked­jék rendeleti úton intézkedni aziránt, hogy csak oly ügynökök nyerjenek engedélyt biztosítási ügyletek megkötésére, a­kik, illető igazgatósá­gaik szabályszerűen kiállított igazolványaikat azon helységben, a­hol biztosításokat akarnak eszközölni, az elöljáróságnál bemutassák, s az igazolványok rendben létéről elöljárósági bizony­lattal láttattak el. (0. É.) KÜLFÖLD. Hirdstéel díjink. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hir­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek­ Bécsben; Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eokhau) der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler CWallfisoh-gasse 10 Bnd. Mosse Publicistische Bureau. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. SZAfifttUi mí44«4 garmond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, szerda, junius 1 csak is akkor jusson egy képviselő, ha az 35 ezeren felül van. És igy a jövendőbeli kamará­nak 529 tagja leend mig ellenben most 535 ta­got számlál. A senatusnak balközépre a válasz­tási reformot ellenzi, míg a jobboldalról csak mintegy 30 szavazat lesz a lajstrom scrutinium mellett. Világos, hogy ezen viszonyok szerint a bizottság többsége a Bardoux felé nem hajlik, és ha a senatus egészen nem is fogja elvetni, mégis valószínű, hogy olyan nemű modificatiók­­nak szándékszik alávetni, melyet a képviselők kamarája aligha fog helyeselni. Anatole de la Forge választási győzelme Páris kilenczedik kerületében egyaránt sújtotta a monarchistákat és radikálisokat. Hasztalan lobog­tatta Hervé, az orleanismus képviselője a trico­­lort és Dubois hasztalan hangoztatta az intran­sigeansok legkedveltebb szólásait — Páris la­kosságának jelentékeny része mégis, de la For­gónak 9198 szavazatot és a monarchista és in­­transigeansnak együtt csak 6329 szavazatot adott. KELET TÁR­CZÁJA. Emlékbeszéd CSENGERY ANTAL FELETT. ^ — G­yulai Páltól. — (Vége.) Azonban 1860-ban megindult politikai moz­galmak leginkább igénybe vették Csengery mun­kásságát. Előbb mint hirlapiró vett részt a küz­delemben, nagy erélylyel védve az 1848-diki törvényeket szemben az októberi diplomával. Majd az 1861-ik évben képviselővé választatván, szorosan Deákhoz csatlakozott. Azóta egész ha­láláig tagja volt a képviselőháznak s különösen 1867 óta nagy munkásságot fejtett ki az orszá­gos bizottságokban. Jelentékenyen befolyt Deák kiegyező terveinek megérlelésébe és formulázá­­sába. Az országgyűlés egy hatvanöt tagból álló bizottságot választott a kiegyezés formulázására. E bizottság Csengeryt kérte föl előadójává, s egy bizottságot küldött ki, melynek szintén Csen­­gery jen előadója. Az albizottság a részletek formulázásával Deákot és Csengeryt bízta meg. A vázlat elkészült, azonban az országgyűlés 1866. június 26-án hirtelen elnapoltatván, csak egy éj jutott a szerkeszet összeállítására. Az 1867-ben kinevezett minisztérium javaslatára e szerkezet igtattatott azután a magyar törvény­­könyvbe, mint XII. törvényczikk. Csengery mély örömet érzett, hogy mindaz, a­miért majdnem három évtizeden át küzdött, végre megvalósult, de csakhamar új gondok és aggodalmak szállot­ták meg s némi sajátságos állást foglalt el Deák és a kormány, saját pártja és a balközép között. Ez állása olykor félreértésre adott alkalmat . Azt látjuk, hogy városunk jobb be­fektetésre nem fordíthatta volna nagy lel­kű alapítványát, mel­lyel egyetemünket segélyezi. Azt látjuk, hogy az egyetem ily pályakérdések kitűzésével magához méltóan viszonozza a város munificentiá­­ját. Azt látjuk, hogy az egyetem hallga­tói tudományos feladatuk magaslatán ál­lanak. De azt csak ezután fogjuk meg­látni, ha áll-e Kolozsvár városa azon a színvonalon, hogy föl is használja a sa­ját pénzén nyert tanulságokat, oly ijesztő módon orvoslást követelő ivóvíz­ kérdésé­­nek megoldásával. Szeretnék, ha e dolgozat mielőbb közkézen forogna a város kiadásában s még jobban, ha mielőbb tényekből lát­vatóban nem is volt természetes, de a viszonyok sem voltak azok. Csengery nem személyes becs­vágy, nem cselszövő önérdek sugallataira hall­gatott, hanem a kényszerűség s hazafiság taná­csaira. Deák volt ugyanazon nagy többségben levő párt vezére, mely erélyével s mérsékleté­vel visszaállította az alkotmányt, de maga nem lépett a kormányra, bár támogatása nélkül ba­josan állhatott volna meg bármely kormány. — Csengery érezte e helyzet visszásságát, de érezte azt is, hogy Deák csak úgy tarthatja meg be­folyását, csak úgy fegyverezheti le az ellenzéket, ha a kiegyezés még függőben levő részletei a kiegyezés szellemében oldatnak meg s a kormány általában ez irányban foganatosítja az új intéz­ményeket. Ezért folyvást figyelmeztette Deákot e tekintetben minden mulasztásra, ballépésre, de egyszersmind leleményességével és jóakaratával igyekezett kiegyenlíteni minden összeütközést Deák és a minisztérium között. Ily közvetítő volt pártja és a balközép között is. Senki sem ra­gaszkodott jobban a kiegyezéshez, senki sem ítélte el inkább a balközép közjogi ostromát, mint ő, de azt hitte, hogy a parlamentarizmus nem fog gyökeret verni nálunk, hacsak egy párt jogosult a kormányra s épen azért keresni kell a balközéppel érintkező pontokat, válság esetére előkészíteni a fúziót vagy legalább nem taszítani őket a szélsőbal karjai közé s mindenesetre al­kudozni, kiegyezni velők mindabban, a­mi köz­hasznú és semmit sem veszélyeztet. Ily szellemben lépett föl Csengery mindjárt azon országos bizottságban, mely az 1876. XII. törvényczikk értelmében a közösöknek ismert ál­­lamügyek terhére nézve az arányt megállapitotta Magyarország és Ausztria között. Az ő indítványa szerint szabályoztatott az egyező felek között az érintkezés módja nemzetközi alapokon.­­ A bécsi képviselőházban tegnap vette kezdetét a prágai egyetemi kérdés vitája. Legközelebbről ki fog tehát tűnni, ha várjon a baloldal ratifikálja-e az oskolai albizottság által kidolgozott törvényjavaslatot és hogy váljon a cseh közlönyök által vont következtetések ala­posak­­. Hírlik ugyan, hogy a baloldal néhány hangja a dobatta elnapolását kívánja, mert a­mint már többször említve volt, és a­mint a cseh képviselők emlékiratából is kitűnt a baloldal a cseh egyetem felállítása mellett foglalt állást, de azért mégis elvetendőnek tartja ama homá­lyos határozatokat, melyeket akár német, akár cseh szempontból szélszerűnek tartani nem lehet és ennélfogva a törvényjavaslatnak alapos át­dolgozása okvetlen szükégesnek látszik. Termé­szetesen a kérdés, hogy vájjon a csehek rá álla­­nak-e ilyen indokok mellett, minthogy a több­többség T célja' fiatalmasabb” minden'"’ésszel’Ú In­dóknál. Mialatt Gambetta szülővárosából Páris felé tart, addig a fővárosban, az ő tervei keresztül vitele ellen újabb nehézségek tornyo­sulnak. A senatus tegnap volt megválasztandó azon bizottságot, mely a kamara által már el­fogadott javaslatot, a Lajstrom scrutiniumról, felülvizsgálja. Párisi hírek szerint a lajstrom scrutinium híveinek chaucheai a senatusban elég roszul állanak. Csak az „Union repub.“ szólt Bardoux indítványának változatlan elfogadása mellett. A republicanus baloldal ellenben azon határozatot kívánja, hogy jövőben egy departe­ment se válaszon több képviselőt mint most,­­ ezért óhajtja a törvényjavaslatot oda módosí­tani, hogy a lakossági hányadra 70 ezeren alul­ hozta javaslatba és szerkesztette az üzeneteket a magyarországi bizottság részéről. Midőn a két minisztérium között egyezmény jött létre az ál­lamadósságokra nézve, Csengery azt megtámadta s az ő módosításai alapján egy új köttetett, mely ha egészben nem felelt is meg czélzatának, leg­alább kimondta az államadósságokra nézve azon jogalap fentartását, melyet a XII. törvényczikk kijelöl s kimondotta különösen a solidaritás meg­szüntetését. — A kezelésre ugyan fenmaradt az egyezményben is az együttesség, de elvégre is belátta mindkét fél, hogy az fenn nem tartható , csakhamar meg is szűnt, midőn a következő évben, 1868-ban, az első delegaczióban a Csen­gery indokolása alapján az államadóssági ügy a delegaczió hatásköréből tettleg kizáratott. Ez első delegaczió ülésein még kiválóbb állást fog­lalt el Csengery. Feladatául tekintette szigorúan a krigyezés szellemében járni el s mindent meg­tenni arra nézve, hogy a delegáczió a törvény korlátai közt mozogjon. Ezért minden oda nem tartozót s a közöseknek nem ismert ügyeket visszautasította. Kieszközölte, hogy a két dele­gáczió mint két nemzet képviselete, a nemzet­közi forma megtartásával érintkezzék s úgy te­kintessék, mint két külön testület, mely csak a határozatok egyformasága végett szavazhatnak együttes ülésben, de minden vita nélkül. Szóval a delegáczió ügyrendje lényegesebb pontjait ő formulázta . Kivívta azt is, hogy a két delegá­czió, mint két külön testület, külön leirattal osz­­lattassék el. Állása e részben annál nehezebb volt, mert nem csak a két minisztérium és delegátió néze­teit kellett közvetíteni, hanem azt a sok súrló­dást is kiegyenlíteni, mely a delegátióban még akkor megjelent balközép és Deák-párt közt ki­fejlett. Horvát- és Magyarország kiegyezése szin­ Kolozsvár kérvényének sorsa a Barth­a-üg­yben­. A Bartha-ügyre vonatkozó intézkedések tárgyában a m. k­r. belügyminiszter következő iratot intézte volt a képviselőház kérvényi bizott­ságának elnökéhez : Nagyságos ur! A kérvényi bizottság meg­keresése folytán a közölt tárgyiratok visszavárása mellett Kolozsvár szabad kir. város törvényhatósági bizottságának a magyar országgyűl­és képviselőhá­­zához Bartha Miklós bántalmazása ügyé­ben benyújtott feliratához foglaltakra való tekin­tettel van szerencsém a tisztelt kérvényi bizott­ságot ezen ügy egész lefolyásáról következőkben értesíteni. A mint ezen sérelmes ügy feljelentetett, azonnal táviratilag intézkedtem, hogy a vizsgá­kt^z‘outó?eg^\rt^em.­^'‘­' vizsgálatból kiderült, hogy Ristow hadnagy a felirat első pontjában érintett sértő kifejezéseket egyszer használta, — a felirat ugyanezen pontjában foglalt azon állítás, „hogy az elkövetett merénylet több katonatisztnek elő­­leges tanácskozása és tervszerű elhatározása nyo­mán létesült“, valótlannak bizonyult. A felirat 2-ik pontjában foglalt azon kére­lem, hogy a tettesek szigorúan megbüntettesse­ nek­i megtörtént. A nagy­szebeni katonai tör­vényszék folyó évi januára 27-én kelt ítélete szerint , Dinsll főhadnagy és Ristow hadnagy a két havi vizsgálati fogság beszámításával hét hónapi, minden második hóban magán fogság­gal súlyosbított börtönre ítéltettek, ezenkívül Ristow hadnagy a tiszti kötelékből való elbocsá­tásra is. Végül sértett fél kártérítési igényével a rendes perutra utasíttatott. Jén az ő javaslata alapján készült, a­mely Deák, a minisztérium és a horvátok nézetkülönbségeit egy közvetítő ponton egyesíteni igyekezett. Ta­­nácsadólag folyt be továbbá az Ausztriával kö­tött kereskedelmi és vámszövetségre , az 1867. XVI. törvényczikkre. Az országgyűlés pénzügyi bizottságának kezdettől tagja, sokáig elnöke volt. Ő formulázta a budgettörvényeket s alapí­totta meg a mintát, melyet a törvényeknél hasz­nálnak. Részt vett az adótörvények javításában, a költségvetések tárgyalásánál is sok reformot indítványozott. Többek közt indítványozta, for­­mulázta és keresztül vitte az állami legfőbb számszék felállítását. Kidolgozta a függő adós­ságok ellenőrzéséről szóló törvényt, átalakította a közös nyugdíjakat s a kisajátítást illető tör­vényeket s az uj községi törvényhez legtöbb módosítással járult. De különösen szivén feküdt a közoktatás ügye. Azt hitte, hogy democratiai intézménye­inknek csak a közműveltség adhat mélyebb tar­talmat s nemzetiségünknek erősb alapot. Már a hatvanas évek elején egész czikksorozatot dol­goztatott szemléje számára a közoktatásügy eu­rópai állásáról, s midőn 1868-ban a miniszté­rium részéről benyújtott népiskolai törvényjavas­lat minden párt és felekezet ellenszenvével ta­lálkozott, Csengery azt módosításai által úgy alakította, hogy majdnem közakarattal fogadta­tott el. Tüzetesen foglalkozott a közép és felső­oktatás kérdéseivel és ezt illető czikkei, érteke­zései, melyek összegyűjtve is megjelentek, be­cses adalékot nyújtanak a magyar közoktatási politika programmjához. Mint pestvárosi képvi­selőnek nagy része volt abban, a­mi Pesten a közoktatás emelése körül történt. A népiskolai törvénybe iktatott szakaszai döntötték el a vi­tát: községiek vagy felekezetiek legyenek-e a A felirat 3-ik pontjában foglalt kérelem­nek annyiban elégtétetett, a­mennyiben az ös­­­szes tárgyalási iratok hozzám leküldettek és azokból általam meggyőződés szereztetett, hogy ez eljárás teljesen szabályos volt. Intézkedés tétetett továbbá, hogy a hasonló esetek jövőben meggátoltassanak. Végül van szerencsém a tisztelt kérvényi bizottságot értesíteni, miszerint a katonai bün­tető törvények könyve és az eljárásnak újjá­szervezése folyamatban van, és a kormány ré­széről megtétettek az intézkedések, hogy a kato­nai uj büntetőtörvénykönyv és eljárás mielőbb megállapittassék és életbeléptettessék. Fogadja tisztelt bizottság kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1881. május 13. Tisza, 8. k. mint belügyminiszter. E belügyminiszteri felvilágosítások alapján a kérvényi bizottság következő határozati javas­latot terj­esztő a képviselőház elé : A belügyminiszternek a jelen feliratra ./* alatt adott hivatalos nyilatkozatából a következő tények derülnek ki: 1. A sérelmes Ügy feljelentetvén, azonnal táviratilag intézkedett a belügyminiszter, hogy a vizsgálat vegyes bizottság által eszközöltes­sék, ami tüstént meg is történt. 2. A vegyes bizottsági vizsgálatból kitűnt, hogy Ristov hadnagy a felirat első pontjában érintett sértő kifejezéseket egyszer használta. 3. Valótlannak bizonyult azon állítás, hogy az elkövetett merénylet több katonatisztnek elő­­leges tanácskozása és tervszerű elhatározása nyo­mán létesett volna. 4. A Bartha Miklós szerkesztőn elkövetett büntetendő cselekmények tettesei megbüntettet­­tek, ugyanis a nagyszebeni katonai törvényszék f. évi január 27.én kelt ítélete Dienstl főhadnagy és Ristov a kéthavi vizsgálati fogság beszámitá­­sahi­ ogsd^gai Suigifsation­ voiiun­íe íu CirouMn., worr«. kívül Ristov a tiszti kötelékből is elbocsáttatott, s végül a rendes per után megállapítandó kárté­­ritési igény a sértett javára fentartatott. 5. A felelős kormánynak elnöke, mint bel­ügyminiszter, az összes tárgyalási iratokat maga elébe terjesztete és azokból azon meggyőződést szerezte, hogy az eljárás a fennálló szabályok­nak teljesen megfelelt. 6. Illetékes helyről megfelelő intézkedés tétetett, hogy hasonló esetek jövőben meggátol­tassanak. 7. A katonai büntető törvénykönyv és el­járásnak újjászervezése folyamatban van és a kormány részéről megtétettek az intézkedések, hogy a katonai uj büntető törvénykönyv és el­járás mielőbb állapittassék és életbe léptet­­tessék. A felelős kormány elnökének, mint belü­gy­főváros népiskolái. Elnöke volt a városi pénz­ügyi és polgári iskolai bizottságnak. A polgári iskolák eszméjét ő vitte be az iskolai törvénybe , eszközölte főleg Pesten az ily iskolák meg­nyitását. Buda és Pest egyesítésén törekedve, fő tényezője volt, hogy ez a főváros rendezésé­ről szóló törvényjavaslatba fölvétessék. Ő for­mulázta már előbb a közoktatási törvényben a két városra nézve a közös iskolatanácsot, ő in­dítványozója a közös közmunkatanácsnak is, és legelőnyösebb feltételek mellett nyilvános aláírás folytán ő hozta létre az első fővárosi nagyobb kölcsönt, felszólítására elvettetvén az egyes pénz­intézetek ajánlatai. Ennyi küzdelem és munkatérde alatt ki­­kimerült gyönge testalkata, bár 1875-ben még élénk részt vett a két nagy párt fusiójában s majdnem 1879 ig az országgyűlési tárgyaláso­kon is, mindamellett lankadni és hányat­lani lát­szott. Nem egyszer mondotta : mennyire óhajtana visszavonulni a politikától s újra az irodalom­nak élni s megírni Magyarország történetét 1790 —1848, melyre sok előtanulmánya volt. Nem tehette, elfoglaltsága és gyöngélkedése folyvást akadályozták. De ha nem írhatta is meg köny­vét, 1868 óta híven feljegyezte a magyar poli­tikai élet minden nevezetesebb és titkosabb fej­leményeit, a­melyekben maga részt vett, vagy melyeket Deák közléséből tudott. E korszak történetének forrásául fognak szolgálni e föl­jegyzések, melyek nem egy kérdés történetére, sőt Deák jellemére is uj fényt vetnek. Utolsó éveiben még egyszer átnézte s a nevezetesebb részleteket mintegy emlékirattá szerkesztette. Az utolsó hónapokban már keveset dolgozhatott, de még mindig vett részt a közügyekben tanác­csal, üzenettel. Karszékében felöltözve halt meg, mint a katona őrhelyén. Mint utolsó peril^erben, úgy i / /

Next