Kelet, 1903 (15. (28.) évfolyam, 1-12. szám)
1903-05-25 / 5. szám
156 Elnök : Rakovszky István. Társelnök : Rakovszky Istvánná. Alelnökök: Neuschlosz Marczel, Katona Béla, Glück Frigyes és Zipernovszky Károlyné. Igazgató : Bakonyi Kálmán dr. Főtitkár: Gonda Dezső dr. Titkár: Rothauser Miksa. Pénztárnok : Baronyi Arthur. Horváth János tanácsnok a főváros törvényhatósága, Gerő Károly pedig a tagok nevében mondott hálás köszönetet a vezetőségnek buzgó fáradozásáért. — A jelentésben foglalt nagyérdemű adatokat jövő számunkban tüzetesen fogjuk ismertetni. Hírek a páholyokból. * Az „Összetartás“ páholyból. A páholy működéséről rendszeres értesítést adni a »Kelet« egyes számának igen nehéz dolog. Megelőzni a tárgyalásokat nem lehet, mivel a »Kelet« nem jelenik meg határozott napon. Utólagosan adni valamit a munka eredményéről unalmas a tt.-nek. Egyszerűen véleményt nyilvánítani az eseményekről és állapotokról kissé veszedelmes. Veszedelmes pedig azért, mivel a tudósító t. nem a hatalmasok sorából kerül ki. Kis embernek pedig a véleménye is csak kicsibe vétetik, tehát kritikának van kitéve. Marad ennélfogva egy módja a tudósításnak t. i. a hosszabb időben történt dolgoknak összefoglalása és elreferálása. Nem igen eleveníti az ilyen referáda a közlő lapot, az bizonyos ; nem is teszi kívánatossá a lap olvasását, az is bizonyos. De hát máskép nem lehet a roppant érzékeny szabadkőműves életről jelt adni. Tapasztalják ezt úgy egyes páholyok, mint egyes tt., mihelyt agilitást mutatnak, mozog a talaj, mintha tizedes mérlegre lép az ember és a mértékmutató nyugtalanságot árul el. Az «Összetartás« páholy 1902-ben házépítés czéljából telket kért Arad városától pénzért. A városi képviselet ingyen engedte át a kért telket. De a belügyminiszter megsemmisítette ezen határozatot. Deczemberben lett ez a páholynak tudomására adva. Most egyes tt. hajlandók lettek az építést elejteni. Mások pedig mellékutczába óhajtották az épületet. De a többség megmaradt amellett, hogy exponált helyen, nyílt téren, monumentális épülettel akarja a szabadkőművesség létezését hirdetni. A kérvényt a páholy azért megújította és ismét fölajánlotta a kiszemelt gyönyörű helyért a múlt évi összeget. Ámde most a miniszter kívánságára ki kellett mutatni a páholynak pozitív, értékkel mérhető alkotásait is. A páholy tehette azt. Mert annyi áldozatot hozott a szabadkőművesség Aradon, annyit alkotott, hogy könnyű volt rámutatni a létező intézményekre és a nagy összegekre is, amelyek a közönség előtt nagyon ismeretesek, csakhogy azt nem tudták az emberek, hogy a csendben munkálkodó szabadkőművesektől származnak azok. Az ügy folyamatban van. A telek kérdése ismét a város közgyűlése előtt fekszik. Lássuk hát, hogyan fog fejlődni Lesznek-e most is ellenvetések ! Különfélék. * Pulszky Ferencz emlékezete. A m. tud. akadémia május 10-iki közgyűlésén Concha Győző egyetemi tanár tartott emlékbeszédet Puszky Ferenczről , ünnepelve benne Magyarország újjászületésének nagy harczosát, Deáknak, Kossuthnak kor- és munkatársát, a hazáért hosszú száműzetést szenvedett hazafit, a magyar művelődésnek legegyetemesebb tehetségű munkását, a szellemes irót, a kitűnő tudóst, az Akadémiának hatvan éven át, utolsó lehelletéig lankadatlan buzgalmu tagját és alelnökét s végül megemlékezett róla mint szabadkőművesről. — Emlékbeszédében behatóan ismertette Pulszky életét, s nagyjelentőségű és sokoldalú munkásságát. — Visszatekintve — úgymond ezután — e tartalmas, hosszú élet szünet nélkül való fáradalmaira, elért nagy eredményeire, nemzetünk politikai, jogi, tudományos, irodalmi, KELET 5. sz.